Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

2 tD PETŐFI NÉPE • 1984. július. 22.

HETI VILÁGHÍRADÓ

AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA

HÉTFŐ: Az új-zétendi választások nyomán a hatalomra került műn, káspárt leértékeli az ország valutáját és fenntartásokat hangoztat az ANZUS katonai szövetséggel kapcsolatban. — A jugoszláv kormányfő Szófiában.

KEDD: Három Szovjet űrhajóssal, köztük a második kozmikus útját tevő Szavickájával, felbocsátják a Szojuz T 12-t. — Kambodzsai párt- és kormányküldöttség Moszkvában. — Folytatódik a brit nigériai viszály. _ ,

SZERDA: Megalakul az új egyiptomi kormány. — Oraxi az OKPuj főtitkárával, Nattával tárgyal Rómában. — Andrej Gromikót köszöntik 75. Születésnapján. — Magyar kormányküldöttség látogatása Japánban. . . .' , .

CSÜTÖRTÖK: Befejeződik a bécsi haderőcsöfckentési tárgyalásos 33; fordulója. — A francia kommunisták nem vonulnak ellenzékbe, de nem vesznek részt az új Fabius-kabinetben. — A der mokrata párt a Mondale—Ferraro kettőst indítja jelöltként aa amerikai elnökválasztáson.

PÉNTEK: Washingtoni nyomás Nicaraguára, Ortega beszéde Manar guában a forradalom győzelmének ötödik évfordulóján. — A. hr banoni nemzeti egységkormány elrendeli az izraeli össizekotoiroda bezárását. .......... . , , ,

SZOMBAT: Az Iszlám Konferencia békéltető küldöttségének közvetítő kísérletei Irak és Irán között. — Brit—argentin tárgyalások Svájcban.

A hét három kérdése:

Milyen eredményekkel zárult a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások újabb fordulója?

A diplomáciai nyelv, a maga finomságaival, sokféleképpen tudja körülírni, ha egy nemzet-t közi összejövetel nem hozott sikert. Bécsben, ahol a héten fejeződött be a haderőcsökkentési értekezlet 33. fordulója (a tanácskozások immár tizenegy éve tartanak) aligha lett volna értelme ilyen szépítésnek. A lengyel nagykövet, aki a záró sajtótájékoztatón a Varsái Szerződés tagállamainak véleményét tolmácsolta, kijelentette: a megbeszélések ismét nem vezettek eredményre.

Mi az oka ennek az egy helyben' topogásnak? Addig már eljutottak a bécsi Hofburg-ban csütörtök délelőttönként összeülő delegátusok, hogy a közép-európai stratégiai térségben állomásozó katonai erők létszáma ne legyen tcfoto kilenc—kilencszázezernél,

ebből a szárazföldi erőkre hét- száz-hétszázezres, a légierőre két- kétszázezres felső szint vonatkozna. (Az érintett térség: az egyik oldalon Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország, valamint az ideiglenesen ott állomásozó szovjet alakulatok, a másik oldalon az NSZK, a BENELUX-államok, illetve a területükön lévő amerikai és kanadai csapatok, s a Rajnai Brit Hadsereg kötelékei). Ennél a pontnál azonban megkezdődött a „létszámvita”. A két szövetséghez tartozó országok közzétették hivatalos adataikat, amelyekből kitűnt, hogy a különböző hadseregszervezési elvek, más megközelítések ellenére lényegében azonos nagyságrendekről, 970—990 ezres létszámokról van szó. Az Egyesült Államok és a NATO azonban kétségbe vonta a keleti számokat és az „egyenlőség” elérésére 90 ezer NATO katona leszerelésének ellentéteként a szocialista országok részéről 280 ezer katona visszavonását kívánta. (Számításaikat egyébként semmifajta reális indokkal nem voltak képesek alátámasztani.)

Miután a létszámvita éveken át zsákutcába vitte a tárgyalásokat, a szocialista országok indítványozták, hogy a jóakarat ki- nyilvánítása és az elmozdulás érdekében kerüljön sor egy részleges csökkentésre, például húszezer katonát érintően. Amikor a NATO már nem volt képes kitérni az ésszerű kezdeményezés elől, 13 ezer amerikai katona kivonását ajánlották föl 30 ezer szovjet katona ellenében. Vagyis a taktikai húzások ismét az egyoldalú előnyszerzésre irányultak. Nyilván megint nem történhetett előrelépés.

Itt tartunk ma és a szeptemberben folytatódó konferencia sikerének záloga, hogy hajlandók-e nyugati részről felülvizsgálni eddigi álláspontjukat. A Szovjetunió és a szocialista országok nem 'törekszenek hátrányos helyzétbe hozni a másik felet, de nem fogadnak el hátrányos helyzetet a maguk számára sem. Az egyenlő biztonság alapján kívánnak tárgyalni és megállapodni Bécsben, is, hogy a világ egyik legérzékenyebb térségében, Közép-Euró- pában, a katonai egyensúly minél alacsonyabb szinten, kevesebb fegyverrel és kisebb haderőkkel jöjjön létre. Ez pozitív kihatással lehetne* 4 nemzetközi helyzetre, mindenekelőtt Európára.

A derűlátás jó dolog, dg csak akkor, ha alapja van. Ma úgy tűnik, hogy szeptemberig vagy szeptemberben a bécsi tárgyalásokon sem várható fordulat. Szerény biztatást legfeljebb a tárgyalások folyamatossága és folytatódása nyújthat, az a körülmény, amit egy veterán résztvevő így fogalmazott: egy megállapodás keretei már adottak az osztrák fővárosban, de ehhez igazi megegyezési szándék szükséges.

Amennyiben ez a NATO oldalán is jelentkezik, akkor igazi haladásról szólhatunk majd.

Mit jelent az FKP elhatározása?

Ha a politika a lehetőségek művészete: nem könnyű döntés elé került a Francia Kommunista Párt rendkívüli központi bizottsági ülése.

Párizsban ugyanis kormányváltozás történt. Annyiban nem volt meglepetés, hogy a hét évé hatalmon levő köztársasági elnökök — élve széles jogkörükkel — általában „félidő táján” kabinetet cserélnek, s a bajokat- gondokat egy kicsit a távozó politikusok nyakába is varrják. Az eddigi M,auroy-kormány; valóban nehezen birkózott meg a gazdaság korszerűsítésével, amely egy• Walter Mondale-t választották meg

ax amerikai Demokrata Fárt elnökjelöltjének (balról), mellette Bert Lance, az elnökjelölt kampányfő. nöka

• A Demokrata Párt elnökjelölő konvenciója idején San Franciscóban tüntetést rendeztek a Ku Klux Klan fajgyűlölő szervezet ellen.

részről a jobboldali ellenzék, másrészről a szakszervezetek, !s a kormányban részt vevő kommunisták bírálatát váltotta ki, természetesen ellenkező előjelekkel. Az iskolareform módot adott a jobboldal összefogására és' mozgósítására, közben halmozódtak a problémák a sorozatos frank-leértékelésektől a növekvő külkereskedelmi deficitig. Az elégedetlenség végül kitapinthatóvá lett, s a francia baloldal visszaesett mind a helyi, mind az Európa-parlamenti választásokon.

Az ország legfiatalabb kormányfőjétől, Laurent Fabius-tól és megcserélt csapatától (amelyben a szocialisták minden irányzata képviselteti magát, s amelyből kimaradtak a legtöbbet bírált miniszterek) Mitterrand az eddigi politika jobb végrehajtását várja, beleértve a múltból örökölt gazdasági problémák megoldását. Ami együttjár, legalábbis ebben a formában, a munkanélküliséggel, s más megszorításokkal.

Az FKP dilemmája tehát ott jelentkezett, hogy ha ellenzékbe vonul s elősegíti a kormány gyengülését, ez a jobboldal malmára hajtja a vizet, ha viszont teljes felelősséget vállal egy olyan politikáért, amelynek bizonyos vonatkozásaival nem ért egyet, magát sorvasztja. A kommunisták úgy döntöttek, hogy „támogatnak, de részvétel nélkül”. Tehát egyfelől közös frontban kívánnak maradni a szocialistákkal a jobboldal ellen,- másfelől távolmaradásukkal is kifejezték: új gazdaságpolitikára lenne szükség. Ez a magatartás visszaidézi a harmincas évek derekán a francia népfront éveit: a kommunisták akkor is kívülről támogatták a kormányt, de fenntartották a bírálat jogát is.

Hogyan zárult a demokraták elnökjelölő konvenciója?

A nagy amerikai pártok elnökjelölő konvenciói mindig egységre vannak ítélve. Így történt ez most is: a tanácskozás első óráiban Garry Hart még végsőkig való kitartását hangoztatta, de két nap múlva ő indítványozta, hogy Mondale alelnökjelöltjét, Ferraro, New York-i képviselőnőt közfelkiáltással válasszák meg.

Az előválasztások izgalmai, a hónapokon át tartó politikai csatározások után, végülis felülkerekedett a papírforma: Walter Mo.ndale, akit a Demokrata Párt hagyományos gépezete támogatott, elnyerte a_z elnökjelöltséget. Vállalva ennek hátulütőit, hiszen nem tartják mindent elsöprő erejű egyéniségnek és politikai pályája erősen kötődik Carter balulsikerült elnökségéhez; Érthető, ha a San Franciscóba, a választás színhelyére összesereglett majd 12 ezer tudósító több teret szentelt Ferraro asszonynak, Jackson tiszteletes szereplésének, s rajta keresztül a feketék, a színesek „szivárványkoalíciójának”, valamint Hart további terveinek.

' A személyi -vonatkozások azért is előtérbe kerültek, mert a program még kidolgozatlan és ellentmondásos. Mondale nem vonhatta kétségbe a gazdasági fellendülés bizonyos jeleit (Reagan erre helyezi a súlyt)* de 'bírálta az elnököt á páratlan méretű költségvetési hiányért. Külpolitikai elképzelései nem nélkülözték a fegyverkezés folytatásának sürgetését, viszont ésszerű tárgyalási javaslatokat is tett, a rakétatelepítés kérdésében pedig kitért az érdemi állásf oglalás elől. Mondanivalójának lehatározottabb vonása az volt, hogy kijelentette: elnökségének első száz napja során leállítaná a Nicaragua elleni beavatkozást.

Az elnökség .azonban még mesz- sze van, s a jelenlegi közvélemény-kutatások Reagan határozott yezetését mutatják. Igaz, jó negyedév alatt Sok* minden történhet ...

Réti Ervin

A szejm ünnepi ülése

(Folytatás az 1. -oldalról.)

raczynski, a PRON Országos Tanácsának elnöke és Nyikólaj Tyi- hoiiov, az SZKP ,KB Politikai Bizottságának tagja, a szovjet kor.

, mány elnöke is felszólalt.

Wojciech Jaruzelski méltatta a 40 év alatt elért, megkér,dőjelez- hetetlen sikereket, emlékeztetett a háború előtti Lengyelország elmaradottságára. Megállapította, hogy semmilyen politikái, társadalmi és gazdasági rendszer sem tudta volna gyorsabban és teljesebben felszámolni a súlyos háborús károkat, egy nemzedék alatt iparosítani és urbani-zálni az országot, megszüntetni a kulturális elmaradottságot.

Az ország jelenével és jövőjével foglalkozva aláhúzta a szocialista demokrácia fejlesztésének szükségességét, amint azt a LEMP IX. kongresszusa is célul tűzte ki. Ezzel összefüggésben kiemelte a munkahelyi önkor-, mányzati szervek, a munkástanácsok szerepét a vállalátok és az egész népgazdaság ügyeiért való közös ■ felelősségvállalásban. A szocialista demokrácia fejlesztése azonban elképzelhetetlen a szocialista állam erősítése nélkül — tette hozzá és leszögezte: az anarchiához nem lehet és nem lesz visszátérés. Bejelentette, hogy a LEMP Központi Bizottsága legközelebbi ülésen foglalkozik majd a szocialista állam és a szocialista demokrácia erősítésének kérdéseivel.

Jaruzelski méltatta a nemzeti közmegegyezésben elért nem kis eredményeket, kiemelve a Hazafias Nemzeti Űjjászületési Mozgalom (PRON) szerepét. Bejelentette: a politikai és a gazdasági stabilizáció mértéke alapján a LEMP, a vele szövetséges két másik párt és a PRON-ban együttműködő többi politikai szervezet azt javasolja, hogy 1985-ben tartsák meg az idénről elhalasztott parlamenti választásokat.

Lengyelország nemzetközi helyzetéről, külpolitikájáról szólva Wojciech Jaruzelski a legfőbb állami érdeknek fninősíitette a szocialista közösséghez tartozást.

A jövő által az ország elé állított feladatokkal foglalkozva Jaruzelski aláhúzta a gazdaság korszerűsítésének szükségességét. A legfontosabb dolognak a tervező*- si és irányítási mechanizmusok tökéletesítését, a műszaki és tu- dományos haladást, a hatékonyságért való küzdelmet nevezte.

A testvéri szocialista országok küldöttségeinek nevében Nyikólaj Tyiihonov, az SZKP KP PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kívánt á lengyel népnek sikereket a szocialista építésben. Tolmácsolta az SZKP vezetőinek a LEMP iránti testvéri érzéseit, és az SZKP szolidaritásáról biztosította azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a LEMP a szocialista vívmányok megszilárdítása, a marxizmus—leninizmus pozícióinak megerősítése érdekében tesz. Tyihonpv megelégedéssel állapította meg, hogy a szovjet—lengyel kapcsolatok széles körűen fejlődnek, és rámutatott, hogy ennek az SZKP és a LEIM'P együttműködése a fő tényezője.

A kiéleződött nemzetközi helyzettel foglalkozva Tyihonov aláhúzta, hogy a Varsói Szerződés az építő jellegű békekezdeményezések hajtómotorja, és megerősítette a közelmúltban előterjesztett, nagy jelentőségű szovjet javaslatok érvényességét.

A szovjet kormányfő megelégedéssel húzta alá, hogy a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott küzdelemben a Szovjetunióval és a szocialista közösséggel együtt halad a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió ba_ rátja és szövetségese.

•

A népi Lengyelország megszületésének negyvenedik évfordulója alkalmából szombaton délelőtt széles körű amnesztiáról hozott törvényt a szejm. A Hazafias Nemzeti Űjjászületési Mozgalom (PRQN) kezdeményezésére kidolgozott törvény értelmében a közkegyelem minden olyan személyre kiterjed, akit politikai indíttatású bűncselekmény elkövetéséért elítéltek vagy előzetes letartóztatásban- tartanak. Az amnesztia olyanokat is érint, akik társadalmilag kevésbé veszélyes köztörvényes bűncselekményeket vagy kihágást követtek el.

*

Hazánk párt- és állami vezetői táviratban fejezték ki jókívánságaikat Lengyelország nemzeti ünnepe alkailmából.

*

A Lengyel Népköztársaság újjászületésének 40. évfordulóján Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára levélben köszöntötte Stanislaw Opalkot, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Tamow vajdasági pártbizottság első titkárát.

Üj tanévre készülnek

(Folytatás az 1. oldalról.)

ológiából, földrajzból, énekből és technikából. A biológia- és föld- rajztanároknak a szaktudományos művek és tanulói segédletek, valamint a munkalapok szerzői tartottak eligazítást. Tantervi felkészítőnek hirdették ugyan, de már a tapasztalatokra voltak kíváncsiak azon a tanácskozáson, amelynek témája a nyolcadikos magyar nyelv és irodalom tantárgy volt.

A teljes megyei kínálatot a terjedelem korlátái miatt lehetetlen felsorolni, így csak egy-két kiragadott példával lehet illusztrálni a Pedagógus Továbbképző Intézet bőséges választékát. Tanácskozást szerveztek az egésznapos osztályokban tanítóknak, akik a tanulóidő és a szabad idő folyamatos váltakozása miatí sajátos problémákkal találják szembe magukat.

A tudomány legfrissebb eredményei után érdeklődő, a fejlődéssel való lépéstartást igénylő pedagógusok olyan szakmai-módszertani továbbképzéseken vehetnek részt — matematikából, fizikából és kémiából —, amelyek az önképzésre'épülnek, s szakdolgozatírással zárulnak. Ezek a tanfolyamok egy vagy'két évig tartanak, szerepelnek a nyári programban is.

A megyénkbeli pedagógusok rendszeresen képviseltetik magukat a több megyére kiterjedő olyan továbbképzési formákon is, mint amilyen Szegeden a tanárok, Baján a tanítók, Kecskeméten pedig az óvodapedagógusok nyári akadémiája volt.

Egyre több a munkáltató, gyakorlati foglalkozás, csökkennek a „felolvasó” jellegű tanfolyamok. Az intézetnek az a törekvése, hogy minél kevesebb kampányszerű továbbképzés legyen, a kurzusokat megpróbálják a tanévre elosztani. A középiskolai tanárokat nyáron — az érettségik, lelevelező vizsgák után — nehezebb is bevonni a munkába. Három éve a Szegedi József Attila Tudományegyetemen száz órás posztgraduális képzés kezdődött, ahol magyar, matematika, filozófia és kémia szakon gyarapíthatják tudásukat — év közben — a pedagógusok. H. K. E.

Néphatalom Lengyelországban

IV. Honnan - hová?

Valójában, hol is tart ma Lengyelország, a népi állam negyvenéves jubileumán? A legfontosabb — amelyet minden beszélgetőpartnerem alátámasztott —, hogy a társadálmi helyzet határozottan a stabilizáció irányába mutat. Nincs ellenzéki földalatti struktúra, ami persze nem jelenti azt — mint mondották —, hogy nincsenek ellenzéki fellépések sem. Ezek is azonban már ritkábbak és többnyire elszigeteltek, nem egységesen szervezettek.

Katowicében, a kohászat fellegvárában mondták el a Vajdaság vezetői, hogy a közhangulat kiválóan megméretett a május

elsejei felvonuláson. A négyszáz- ezres városban- 200 ezren vettek részt, s őszintén hangsúlyozta Bogumila Ferensztajna vajdasági pártbizottsági első titkár, hogy erre senkit sem kényszer ítettek. Az idén, ha nem lesz különösebb váratlan esemény, akkor a termelés eléri a katowicei vajdaságban az 1979-,es, v,agyis a válság előtti szintet. És többéin evésbe így alakul ez az egész országban. Az ipari kapacitások, kihasználásáéit azonban még mindig nagyon küzdeni kell, mert a nyugati szankciók és korlátozások állítanak élé súlyos akadályokat.

Abból a Fehér Könyvből js értesülhettünk erről, ámit nemrégen adott ki a kormányzat Varsóban. Ebiben tíz és fél milliárd dollárnyi kárra becsülik a Lengyel Népköztársasággal szemben élefcbelép,tetett nyugati embargó következményeit.

A gazdasági, fellendülés, a lakosság ellátása a stabilizáció homlokterében áll. A legutóbbi eredmények — Jerzy Urban, a kormány szóvivője szerint — arra mutatnak, hogy lassú fokozatos javulás következik be. Ennek nagysága azonban — mint mondotta — társadalmilag még nem

H> Zöldséges stand a lengyel fővárosnak az 1960-as években kiépült új lakótelepén, Wolában.

kielégítő. Az általános lengyel család egyelőre ezt még csak korlátozott mértékben érzékeli. Most ezért is a legfontosabb gazdasági célok egyike az élelmiszerellátás megjavítása.

Vajon következik-e Jp ehhez előrehaladás a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésében? — erre a kérdésre válaszolt Stefan Zawódzincki, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi , Bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője.

A beszélgetésiből kiderült, hogy a megoldás még ma sem egyszerű. Az 1956-os elhamarkodott és gépekkel nem megalapozott rossz szövetkezetesítési kísérlet emlékei még mindig hatnak. De nem is csak erről van szó. A jelenlegi helyzetben vigyázni kell minden olyan lépésre, amely negatívan befolyásolná a termelési kedvet. Ezért az összes szektor — egyéni, szövetkezeti, állami — számára teremtenek- fegyaránt megfelelő feltételeiket, hogy minél magasabb terméshozamokat érjenek el. Az egyéni gazdaságokkal még hosszú ideig éppen ezért számolni kell.

Egyelőre azonban minden lépést az élelmiszerellátás megjavításának rendelnek alá. Els_ő helyen a mező gazdasági termelés növelése áll, az állattenyésztést pedig saját takarmánybázisra akarják állítani.

Honnan hová hát a mai Lengyelországban? Elfogadhatjuk a katowie,elektől hallott véleményt: „Optimisták vagyunk, mert az irány helyes, de tudjuk, hogy sok gond is van még...”

Lőkös Zoltán