Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

2 tD PETŐFI NÉPE • 1984. július. 22. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Az új-zétendi választások nyomán a hatalomra került műn, káspárt leértékeli az ország valutáját és fenntartásokat hangoz­tat az ANZUS katonai szövetséggel kapcsolatban. — A jugoszláv kormányfő Szófiában. KEDD: Három Szovjet űrhajóssal, köztük a második kozmikus útját tevő Szavickájával, felbocsátják a Szojuz T 12-t. — Kambodzsai párt- és kormányküldöttség Moszkvában. — Folytatódik a brit nigériai viszály. _ , SZERDA: Megalakul az új egyiptomi kormány. — Oraxi az OKPuj főtitkárával, Nattával tárgyal Rómában. — Andrej Gromikót kö­szöntik 75. Születésnapján. — Magyar kormányküldöttség láto­gatása Japánban. . . .' , . CSÜTÖRTÖK: Befejeződik a bécsi haderőcsöfckentési tárgyalásos 33; fordulója. — A francia kommunisták nem vonulnak ellen­zékbe, de nem vesznek részt az új Fabius-kabinetben. — A der mokrata párt a Mondale—Ferraro kettőst indítja jelöltként aa amerikai elnökválasztáson. PÉNTEK: Washingtoni nyomás Nicaraguára, Ortega beszéde Manar guában a forradalom győzelmének ötödik évfordulóján. — A. hr banoni nemzeti egységkormány elrendeli az izraeli össizekoto­iroda bezárását. .......... . , , , SZOMBAT: Az Iszlám Konferencia békéltető küldöttségének közve­títő kísérletei Irak és Irán között. — Brit—argentin tárgyalások Svájcban. A hét három kérdése: Milyen eredményekkel zárult a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások újabb fordulója? A diplomáciai nyelv, a maga finomságaival, sokféleképpen tudja körülírni, ha egy nemzet-t közi összejövetel nem hozott si­kert. Bécsben, ahol a héten feje­ződött be a haderőcsökkentési értekezlet 33. fordulója (a tanács­kozások immár tizenegy éve tar­tanak) aligha lett volna értelme ilyen szépítésnek. A lengyel nagy­követ, aki a záró sajtótájékozta­tón a Varsái Szerződés tagálla­mainak véleményét tolmácsolta, kijelentette: a megbeszélések is­mét nem vezettek eredményre. Mi az oka ennek az egy hely­ben' topogásnak? Addig már el­jutottak a bécsi Hofburg-ban csü­törtök délelőttönként összeülő de­legátusok, hogy a közép-európai stratégiai térségben állomásozó katonai erők létszáma ne legyen tcfoto kilenc—kilencszázezernél, ebből a szárazföldi erőkre hét- száz-hétszázezres, a légierőre két- kétszázezres felső szint vonatkoz­na. (Az érintett térség: az egyik oldalon Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország, valamint az ideiglenesen ott állomásozó szov­jet alakulatok, a másik oldalon az NSZK, a BENELUX-államok, illetve a területükön lévő ameri­kai és kanadai csapatok, s a Raj­nai Brit Hadsereg kötelékei). En­nél a pontnál azonban megkez­dődött a „létszámvita”. A két szövetséghez tartozó országok közzétették hivatalos adataikat, amelyekből kitűnt, hogy a külön­böző hadseregszervezési elvek, más megközelítések ellenére lé­nyegében azonos nagyságrendek­ről, 970—990 ezres létszámokról van szó. Az Egyesült Államok és a NATO azonban kétségbe vonta a keleti számokat és az „egyen­lőség” elérésére 90 ezer NATO ka­tona leszerelésének ellentéteként a szocialista országok részéről 280 ezer katona visszavonását kíván­ta. (Számításaikat egyébként semmifajta reális indokkal nem voltak képesek alátámasztani.) Miután a létszámvita éveken át zsákutcába vitte a tárgyaláso­kat, a szocialista országok indít­ványozták, hogy a jóakarat ki- nyilvánítása és az elmozdulás ér­dekében kerüljön sor egy részle­ges csökkentésre, például húsz­ezer katonát érintően. Amikor a NATO már nem volt képes kitér­ni az ésszerű kezdeményezés elől, 13 ezer amerikai katona kivoná­sát ajánlották föl 30 ezer szovjet katona ellenében. Vagyis a takti­kai húzások ismét az egyoldalú előnyszerzésre irányultak. Nyil­ván megint nem történhetett elő­relépés. Itt tartunk ma és a szeptember­ben folytatódó konferencia si­kerének záloga, hogy hajlandók-e nyugati részről felülvizsgálni ed­digi álláspontjukat. A Szovjetunió és a szocialista országok nem 'tö­rekszenek hátrányos helyzétbe hozni a másik felet, de nem fo­gadnak el hátrányos helyzetet a maguk számára sem. Az egyenlő biztonság alapján kívánnak tár­gyalni és megállapodni Bécsben, is, hogy a világ egyik legérzéke­nyebb térségében, Közép-Euró- pában, a katonai egyensúly minél alacsonyabb szinten, kevesebb fegyverrel és kisebb haderőkkel jöjjön létre. Ez pozitív kihatással lehetne* 4 nemzetközi helyzetre, mindenekelőtt Európára. A derűlátás jó dolog, dg csak akkor, ha alapja van. Ma úgy tűnik, hogy szeptemberig vagy szeptemberben a bécsi tárgyaláso­kon sem várható fordulat. Sze­rény biztatást legfeljebb a tárgya­lások folyamatossága és folytató­dása nyújthat, az a körülmény, amit egy veterán résztvevő így fogalmazott: egy megállapodás keretei már adottak az osztrák fővárosban, de ehhez igazi meg­egyezési szándék szükséges. Amennyiben ez a NATO olda­lán is jelentkezik, akkor igazi haladásról szólhatunk majd. Mit jelent az FKP elhatározása? Ha a politika a lehetőségek művészete: nem könnyű döntés elé került a Francia Kommunista Párt rendkívüli központi bizott­sági ülése. Párizsban ugyanis kormány­változás történt. Annyiban nem volt meglepetés, hogy a hét évé hatalmon levő köztársasági elnökök — élve széles jogkörük­kel — általában „félidő táján” ka­binetet cserélnek, s a bajokat- gondokat egy kicsit a távozó po­litikusok nyakába is varrják. Az eddigi M,auroy-kormány; valóban nehezen birkózott meg a gazda­ság korszerűsítésével, amely egy­• Walter Mondale-t választották meg ax amerikai Demokrata Fárt elnök­jelöltjének (balról), mellette Bert Lance, az elnökjelölt kampányfő. nöka • A Demokrata Párt elnökjelölő konvenciója idején San Franciscó­ban tüntetést rendeztek a Ku Klux Klan fajgyűlölő szervezet ellen. részről a jobboldali ellenzék, másrészről a szakszervezetek, !s a kormányban részt vevő kom­munisták bírálatát váltotta ki, természetesen ellenkező előjelek­kel. Az iskolareform módot adott a jobboldal összefogására és' mozgósítására, közben halmozód­tak a problémák a sorozatos frank-leértékelésektől a növekvő külkereskedelmi deficitig. Az elé­gedetlenség végül kitapinthatóvá lett, s a francia baloldal vissza­esett mind a helyi, mind az Európa-parlamenti választásokon. Az ország legfiatalabb kor­mányfőjétől, Laurent Fabius-tól és megcserélt csapatától (amely­ben a szocialisták minden irány­zata képviselteti magát, s amely­ből kimaradtak a legtöbbet bí­rált miniszterek) Mitterrand az eddigi politika jobb végrehajtá­sát várja, beleértve a múltból örökölt gazdasági problémák meg­oldását. Ami együttjár, legalább­is ebben a formában, a mun­kanélküliséggel, s más megszorí­tásokkal. Az FKP dilemmája tehát ott jelentkezett, hogy ha ellenzékbe vonul s elősegíti a kormány gyengülését, ez a jobboldal mal­mára hajtja a vizet, ha viszont teljes felelősséget vállal egy olyan politikáért, amelynek bizonyos vonatkozásaival nem ért egyet, magát sorvasztja. A kommunis­ták úgy döntöttek, hogy „támo­gatnak, de részvétel nélkül”. Te­hát egyfelől közös frontban kí­vánnak maradni a szocialisták­kal a jobboldal ellen,- másfelől távolmaradásukkal is kifejezték: új gazdaságpolitikára lenne szük­ség. Ez a magatartás visszaidézi a harmincas évek derekán a francia népfront éveit: a kom­munisták akkor is kívülről támo­gatták a kormányt, de fenntar­tották a bírálat jogát is. Hogyan zárult a demokraták elnökjelölő konvenciója? A nagy amerikai pártok elnök­jelölő konvenciói mindig egység­re vannak ítélve. Így történt ez most is: a tanácskozás első órái­ban Garry Hart még végsőkig való kitartását hangoztatta, de két nap múlva ő indítványozta, hogy Mondale alelnökjelöltjét, Ferraro, New York-i képviselőnőt közfel­kiáltással válasszák meg. Az előválasztások izgalmai, a hónapokon át tartó politikai csa­tározások után, végülis felülke­rekedett a papírforma: Walter Mo.ndale, akit a Demokrata Párt hagyományos gépezete támoga­tott, elnyerte a_z elnökjelöltséget. Vállalva ennek hátulütőit, hiszen nem tartják mindent elsöprő ere­jű egyéniségnek és politikai pá­lyája erősen kötődik Carter ba­lulsikerült elnökségéhez; Érthető, ha a San Franciscóba, a válasz­tás színhelyére összesereglett majd 12 ezer tudósító több teret szentelt Ferraro asszonynak, Jackson tiszteletes szereplésének, s rajta keresztül a feketék, a szí­nesek „szivárványkoalíciójának”, valamint Hart további terveinek. ' A személyi -vonatkozások azért is előtérbe kerültek, mert a prog­ram még kidolgozatlan és ellent­mondásos. Mondale nem vonhat­ta kétségbe a gazdasági fellen­dülés bizonyos jeleit (Reagan er­re helyezi a súlyt)* de 'bírálta az elnököt á páratlan méretű költ­ségvetési hiányért. Külpolitikai elképzelései nem nélkülözték a fegyverkezés folytatásának sürge­tését, viszont ésszerű tárgyalási javaslatokat is tett, a rakéta­telepítés kérdésében pedig kitért az érdemi állásf oglalás elől. Mon­danivalójának lehatározottabb vonása az volt, hogy kijelentet­te: elnökségének első száz napja során leállítaná a Nicaragua el­leni beavatkozást. Az elnökség .azonban még mesz- sze van, s a jelenlegi közvéle­mény-kutatások Reagan határo­zott yezetését mutatják. Igaz, jó negyedév alatt Sok* minden tör­ténhet ... Réti Ervin A szejm ünnepi ülése (Folytatás az 1. -oldalról.) raczynski, a PRON Országos Ta­nácsának elnöke és Nyikólaj Tyi- hoiiov, az SZKP ,KB Politikai Bi­zottságának tagja, a szovjet kor. , mány elnöke is felszólalt. Wojciech Jaruzelski méltatta a 40 év alatt elért, megkér,dőjelez- hetetlen sikereket, emlékeztetett a háború előtti Lengyelország el­maradottságára. Megállapította, hogy semmilyen politikái, társa­dalmi és gazdasági rendszer sem tudta volna gyorsabban és telje­sebben felszámolni a súlyos há­borús károkat, egy nemzedék alatt iparosítani és urbani-zálni az országot, megszüntetni a kultu­rális elmaradottságot. Az ország jelenével és jövőjé­vel foglalkozva aláhúzta a szo­cialista demokrácia fejlesztésének szükségességét, amint azt a LEMP IX. kongresszusa is célul tűzte ki. Ezzel összefüggésben kiemelte a munkahelyi önkor-, mányzati szervek, a munkástaná­csok szerepét a vállalátok és az egész népgazdaság ügyeiért való közös ■ felelősségvállalásban. A szocialista demokrácia fejlesztése azonban elképzelhetetlen a szo­cialista állam erősítése nélkül — tette hozzá és leszögezte: az anarchiához nem lehet és nem lesz visszátérés. Bejelentette, hogy a LEMP Központi Bizottsága leg­közelebbi ülésen foglalkozik majd a szocialista állam és a szocialis­ta demokrácia erősítésének kér­déseivel. Jaruzelski méltatta a nemzeti közmegegyezésben elért nem kis eredményeket, kiemelve a Haza­fias Nemzeti Űjjászületési Mozga­lom (PRON) szerepét. Bejelentet­te: a politikai és a gazdasági sta­bilizáció mértéke alapján a LEMP, a vele szövetséges két má­sik párt és a PRON-ban együtt­működő többi politikai szervezet azt javasolja, hogy 1985-ben tart­sák meg az idénről elhalasztott parlamenti választásokat. Lengyelország nemzetközi hely­zetéről, külpolitikájáról szólva Wojciech Jaruzelski a legfőbb ál­lami érdeknek fninősíitette a szo­cialista közösséghez tartozást. A jövő által az ország elé állí­tott feladatokkal foglalkozva Ja­ruzelski aláhúzta a gazdaság kor­szerűsítésének szükségességét. A legfontosabb dolognak a tervező*- si és irányítási mechanizmusok tökéletesítését, a műszaki és tu- dományos haladást, a hatékony­ságért való küzdelmet nevezte. A testvéri szocialista országok küldöttségeinek nevében Nyikólaj Tyiihonov, az SZKP KP PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke kívánt á lengyel nép­nek sikereket a szocialista építés­ben. Tolmácsolta az SZKP veze­tőinek a LEMP iránti testvéri ér­zéseit, és az SZKP szolidaritásá­ról biztosította azokat az erőfe­szítéseket, amelyeket a LEMP a szocialista vívmányok megszilár­dítása, a marxizmus—leninizmus pozícióinak megerősítése érdeké­ben tesz. Tyihonpv megelégedés­sel állapította meg, hogy a szov­jet—lengyel kapcsolatok széles körűen fejlődnek, és rámutatott, hogy ennek az SZKP és a LEIM'P együttműködése a fő tényezője. A kiéleződött nemzetközi hely­zettel foglalkozva Tyihonov alá­húzta, hogy a Varsói Szerződés az építő jellegű békekezdeményezé­sek hajtómotorja, és megerősítet­te a közelmúltban előterjesztett, nagy jelentőségű szovjet javasla­tok érvényességét. A szovjet kormányfő megelé­gedéssel húzta alá, hogy a bé­kéért és a nemzetközi biztonsá­gért vívott küzdelemben a Szov­jetunióval és a szocialista közös­séggel együtt halad a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió ba_ rátja és szövetségese. • A népi Lengyelország megszü­letésének negyvenedik évforduló­ja alkalmából szombaton délelőtt széles körű amnesztiáról hozott törvényt a szejm. A Hazafias Nemzeti Űjjászületési Mozgalom (PRQN) kezdeményezésére kidol­gozott törvény értelmében a köz­kegyelem minden olyan személy­re kiterjed, akit politikai indít­tatású bűncselekmény elköveté­séért elítéltek vagy előzetes le­tartóztatásban- tartanak. Az am­nesztia olyanokat is érint, akik társadalmilag kevésbé veszélyes köztörvényes bűncselekményeket vagy kihágást követtek el. * Hazánk párt- és állami vezetői táviratban fejezték ki jókívánsá­gaikat Lengyelország nemzeti ün­nepe alkailmából. * A Lengyel Népköztársaság új­jászületésének 40. évfordulóján Romány Pál, a megyei pártbi­zottság első titkára levélben kö­szöntötte Stanislaw Opalkot, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Tamow vajdasági pártbizottság első titkárát. Üj tanévre készülnek (Folytatás az 1. oldalról.) ológiából, földrajzból, énekből és technikából. A biológia- és föld- rajztanároknak a szaktudomá­nyos művek és tanulói segédle­tek, valamint a munkalapok szer­zői tartottak eligazítást. Tanter­vi felkészítőnek hirdették ugyan, de már a tapasztalatokra voltak kíváncsiak azon a tanácskozáson, amelynek témája a nyolcadikos magyar nyelv és irodalom tan­tárgy volt. A teljes megyei kínálatot a terjedelem korlátái miatt lehetet­len felsorolni, így csak egy-két ki­ragadott példával lehet illusztrál­ni a Pedagógus Továbbképző In­tézet bőséges választékát. Ta­nácskozást szerveztek az egész­napos osztályokban tanítóknak, akik a tanulóidő és a szabad idő folyamatos váltakozása miatí sa­játos problémákkal találják szem­be magukat. A tudomány legfrissebb ered­ményei után érdeklődő, a fejlő­déssel való lépéstartást igénylő pedagógusok olyan szakmai-mód­szertani továbbképzéseken vehet­nek részt — matematikából, fi­zikából és kémiából —, amelyek az önképzésre'épülnek, s szakdol­gozatírással zárulnak. Ezek a tanfolyamok egy vagy'két évig tartanak, szerepelnek a nyári programban is. A megyénkbeli pedagógusok rendszeresen képviseltetik magu­kat a több megyére kiterjedő olyan továbbképzési formákon is, mint amilyen Szegeden a ta­nárok, Baján a tanítók, Kecske­méten pedig az óvodapedagógu­sok nyári akadémiája volt. Egyre több a munkáltató, gya­korlati foglalkozás, csökkennek a „felolvasó” jellegű tanfolyamok. Az intézetnek az a törekvése, hogy minél kevesebb kampányszerű továbbképzés legyen, a kurzuso­kat megpróbálják a tanévre el­osztani. A középiskolai tanáro­kat nyáron — az érettségik, le­levelező vizsgák után — nehezebb is bevonni a munkába. Három éve a Szegedi József Attila Tudo­mányegyetemen száz órás poszt­graduális képzés kezdődött, ahol magyar, matematika, filozófia és kémia szakon gyarapíthatják tu­dásukat — év közben — a peda­gógusok. H. K. E. Néphatalom Lengyelországban IV. Honnan - hová? Valójában, hol is tart ma Len­gyelország, a népi állam negy­venéves jubileumán? A legfon­tosabb — amelyet minden beszél­getőpartnerem alátámasztott —, hogy a társadálmi helyzet hatá­rozottan a stabilizáció irányába mutat. Nincs ellenzéki földalatti struktúra, ami persze nem jelen­ti azt — mint mondották —, hogy nincsenek ellenzéki fellépések sem. Ezek is azonban már ritkáb­bak és többnyire elszigeteltek, nem egységesen szervezettek. Katowicében, a kohászat fel­legvárában mondták el a Vajda­ság vezetői, hogy a közhangulat kiválóan megméretett a május elsejei felvonuláson. A négyszáz- ezres városban- 200 ezren vettek részt, s őszintén hangsúlyozta Bogumila Ferensztajna vajdasági pártbizottsági első titkár, hogy erre senkit sem kényszer ítettek. Az idén, ha nem lesz különö­sebb váratlan esemény, akkor a termelés eléri a katowicei vaj­daságban az 1979-,es, v,agyis a válság előtti szintet. És többé­in evésbe így alakul ez az egész országban. Az ipari kapacitások, kihasználásáéit azonban még mindig nagyon küzdeni kell, mert a nyugati szankciók és korláto­zások állítanak élé súlyos aka­dályokat. Abból a Fehér Könyvből js ér­tesülhettünk erről, ámit nemré­gen adott ki a kormányzat Var­sóban. Ebiben tíz és fél milliárd dollárnyi kárra becsülik a Len­gyel Népköztársasággal szemben élefcbelép,tetett nyugati embargó következményeit. A gazdasági, fellendülés, a la­kosság ellátása a stabilizáció homlokterében áll. A legutóbbi eredmények — Jerzy Urban, a kormány szóvivője szerint — ar­ra mutatnak, hogy lassú fokoza­tos javulás következik be. Ennek nagysága azonban — mint mon­dotta — társadalmilag még nem H> Zöldséges stand a lengyel fővárosnak az 1960-as években kiépült új lakótelepén, Wolában. kielégítő. Az általános lengyel család egyelőre ezt még csak kor­látozott mértékben érzékeli. Most ezért is a legfontosabb gazdasági célok egyike az élelmiszerellátás megjavítása. Vajon következik-e Jp ehhez előrehaladás a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésében? — erre a kérdésre válaszolt Stefan Zawódzincki, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi , Bizottsá­gának mezőgazdasági osztályve­zetője. A beszélgetésiből kiderült, hogy a megoldás még ma sem egysze­rű. Az 1956-os elhamarkodott és gépekkel nem megalapozott rossz szövetkezetesítési kísérlet emlé­kei még mindig hatnak. De nem is csak erről van szó. A jelenlegi helyzetben vigyázni kell minden olyan lépésre, amely negatívan befolyásolná a termelési kedvet. Ezért az összes szektor — egyéni, szövetkezeti, állami — számára teremtenek- fegyaránt megfelelő feltételeiket, hogy minél maga­sabb terméshozamokat érjenek el. Az egyéni gazdaságokkal még hosszú ideig éppen ezért számol­ni kell. Egyelőre azonban minden lé­pést az élelmiszerellátás meg­javításának rendelnek alá. Els_ő helyen a mező gazdasági termelés növelése áll, az állattenyésztést pedig saját takarmánybázisra akarják állítani. Honnan hová hát a mai Len­gyelországban? Elfogadhatjuk a katowie,elektől hallott véleményt: „Optimisták vagyunk, mert az irány helyes, de tudjuk, hogy sok gond is van még...” Lőkös Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents