Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-21 / 170. szám

1984. július 21. « PETŐFI NÉPE • 3 Kunszállási árA^ftzö^^' (Folytatás az jfi oldalról.) láthatunk a 227 hektár rozs ara­tásához. — Vetnek-e újra? — Az elmúlt évi tapasztalatok alapján az idén nem sóik lesz a másodvetésű tak'anmány. Nem éri meg a fáradságot. A kedvezőt­len, csapadékmentes időjárás miatt nem várhatunk kedvező eredményeket, ezért mindössze hatvan hektáron vetünk silóku­koricát, aztán „vagy sikerül, vagy nem”. A régebben vetett takar­mánynövényeink is csak sínylőd­nek a nagy melegben. A kombájnok vezetői, a szere­lők közben befejezik az ebédet, s felhörpintve a termoszból fel­szolgált kávét, munkához látnak. Nagy Béla szerelő az egyik E 516-os kombájnt vizsgálta ált köz­ben. — Sajnos, öreg a géppark — mondja. — Ezekhez példáiul- már alig lehet alkatrészt szerezni, so­kat magunk „bütykölünk” össze. Az egyik öreg SZK 5-ös kom­bájn vezetőfülkéjébe kapaszko­dik fel a legfiatalabb arató ... — Csak mint komibájnos va­gyok fiatal — mondja Csáki Pál • Nagy Béla szerelő ellenőrzi az egyik E 516-os kombájnt. • Bakró Lászlóné, az üzemi kony­ha egyik szakácsnője osztja ki az ízletes és bőséges ebédet. —, egyébként több mint öt éve dolgozom a gazdaságban, mint szerelő. Most kedvet kaptam az aratáshoz is. Ezt az öreg — 1976- beli — masinát Tör teli László szerelő kollégámmal készítettük fel az idei szezonra, s mondha­tom, eddig még semmi bajom sem volt vele. Ha befejezzük a munkát, akkor nekilátunk az ala­pos karbantartásnak, hogy még jövőre is részt vehessen a gabo­na betakarításában. — Igaz — teszi hozzá, miköz­ben fel'bőgeti a motort —, nem haragudnék érte, ha jövőre egy fiatalabb évjáratú, korszerű gép­pel forgolódhatnék a táblákon ... Opauszky László Kritikus napok A háziasszonyok és a férfiak, akik a bevásár­lásért felelősek a családban, rendre tapasztalják, hogy a 'hét eleje és vége kritikus idősazknak szá­mít az élelmiszer-kereskedelemben. Szombaton délelőtt gyakran már az ABC-áruházaik polcai is félig üresek. Hétfőn reggel, ha lehet, még csupaszalbbak a hűtőpultok — legalábbis a nagyobb üzletekben. A kisebbek ugyanis ki sem nyitnak. Mire nagyjából minden szállítótól mindenfe­le termék megérkezik, már szerdát mutat a -nap­tár. A biztonságra törekvő háziasszony ezért há­rom napra szorítja össze az alapos -bevásárlás idejét: szerda, "csütörtök és péntek az a néhány nap, amelyen a megszokott, az elvárható válasz­tékból lehet válogatni. Vagyis a hét kisebbik felén van csak módunkban beszerezni mindazt, amit a mezőgazdaság és az élelmiszeripar pro­dukál. _ Vagy három évvel ezelőtt lényegesen jobb volt a helyzet. A kereskedelem kritikus napjai nagyjából azóta jelentkeznek, amióta általánossá vált az ötnapos munkahét. Ahhoz ugyanis, hogy a kereskedelmi dolgozóknak ki tudják adni a heti két szapadnapot, az egy-kétszemélyes üzle­teiket — és országszerte ezek vannak többségben —, a boltot nemcsak vasárnap, hanem a hét még egy napján zárva kell tartani. A plusz egy nap többnyire a hétfő. De miért szűkül be a választék a hét végén és a hét elején az ABC-áruházakban is. A szombat­ra egyszerű a magyarázat: az óvatos boltvezetők a gyorsan romló termékekből keveset rendelnek, nehogy hétfőig lejárjon a fogyaszthatósági ide­jük. Hétfőn a nyitáskor pedig azért nincs pári­zsi vagy olcsó kolbász, mert az előző hétről nem maradt — nem is mailadhatott —, a friss pedig meg sem érkezhetett, hiszen az iparban sem dolgoztak szombaton és vasárnap. Tovább bonyolítja a vásárló helyzetét, hogy a tartós áruk — liszt, cukor, konzerv és más ha­sonlók — a nagykereskedelmi vállalatoktól ér­keznek úgynevezett túrajáratokkal. Ez- az elne­vezés' valamiféle menetrendet -takar, amely sze­rint a füszérték teherautói meghatározott időnként — nyolc-tíznaponként — keresik fel az üzleteket a -rendelt áruval. Csakhogy a keres­let is ingadozik olykor, ezért az sem kizárt, hogy a tárolható élelmiszerek valamelyike szintén hiányzik egy-két napig. így eshet az meg, hogy egyes helyeken még szerdán, csütörtökön vagy pénteken sem lehet egyszerre minden szüksé­ges árut megvásárolni, és hol a kekszért, piskó­táért, hol a bébiételért, az üdítő italért, hol a friss sajtért, felvágottért úíjra és újra el kell men­ni a boltba. Belejátszik még mindebbe a kereskedelem ér­dekeltsége is, amely azt diktálja, hogy minél ki­sebb készlettel minél nagyobb forgalmat bonyo­lítson le. Ügy tűnik, a megváltozott helyzethez elsősor­ban a vásárló kénytelen alkalmazkodni. Tekint­ve, ’ hogy jóformán minden háztartásban van már hűtőszekrény, felesleges is minden nap vá­sárolni : ésszerűbb és egyszerűbb több napra elő­re beszerezni az enni-innivalót. De az ötnapos munkahét előnyeit élvező élel­miszeripartól is elvárható, hogy korszerű mód­szerekkel segítse a háztartásokat. Mindenekelőtt azzal, hogy tovább növeli az eltartható termé­kek választékát. A tartós és féltartós tej, a so­káig tárolható szendivicskenyér mellett hasonló tulajdonságú felvágottak előállítása a feladat. A nagykereskedelmi vállalatok szállításainak szüneteit a boltosok úgy hidalhatják át, ha szük­ség esetén nem várnak a túra járatokra, hanem igénybe veszik a kereskedők áruházait, ahol azonnal, várakozás nélkül kiszolgálják a viszont­eladókat. Így lehet gyorsan pótolni a kifogyó­ban levő lisztet, cukrot, édesárut, konzervet, mi­egymást. I 1 1m Az ötnapos munkahét olyan vívmány, amelyből nem lenne igazságos kirekeszteni a kereskedelem­ben és az élelmiszeriparban dolgozókat. Az vi­szont bosszantó, hogy a bőségesen rendelkezésre álló élelmiszerekhez a fogyasztók csak nehezen jussanak hozzá. Az iparnak a tartós > termékek előállításával, a kereskedelemnek a rugalma­sabb árubeszerzéssel, a vásárlónak pedig némi otthoni tárolással ajánlatos ellensúlyozni az öt­napos munkahéttel járó következményeket. Gál Zsuzsa STOP! STOP! STOP! HÁROM-NÉGYHETES KÉSÉS Élénkült a szőlőtermesztési kedv ' Az ültetvényeken végzett lég- 'friásébb szemlék tapasztaláta sze­rint három-négyhetes késésben van a szőlő fejlődése. A MÉM-től kapott tájékoztatás szerint előbb a hűvös idő, majd a kánikulai meleg hátráltatta a-szemek fejlő­dését, amelynek következtében borsószem helyett csupán bors- szemnyiek jelenleg a bogyók. A nagyüzemek és a kistermelők most mindenütt nagy erőkkel vég­zik az úgynevezett zöldmunkákat. Ezek lényege: a nap energiájának jó kihasználására eltávolítják a termést nem hozó hajtásokat. A támrendszerű ültetvényeken most fűzik be a hajtásokat a huzalok közé, hogy mind több'fény érje a növényt. Ugyancsak időszerű ten­nivalók közé tartozik a növényvé­delem is. Már a negyedik-ötödik permetezésnél tartanak az üze­mek, főként a kártevő atkák visz- szaszorítása okozott gondot. Álta­lában elegendő gép. vegyszer áll a gazdaságok rendelkezésére. A növényvédelmet a hegyvidékeken helikopterek is segítik. A gondos, körültekintő munka arra utal', hogy a néhány évvel ezelőtti megtorpanás után ismét élénk a szőlőtermesztési kedv. Eh­hez hozzájárult, hogiv a kórszérű fajták, termesztési módok beveze­tése nyomán 4-ről 6 tonnára nö­vekedett a hektáronkénti átlag­termés, s kifizetődőbbé vált az ágazait. A termőterület váltására is sor került. Az új telepítéseknél a korábbiaknál jobban figyelembe vették a táj adottságait, s ezúttal már a szőlőtermesztésre legalkal­masabb területeket ültették be. Alapos megfontolás előzte meg például az idén termőre forduló négyezer hektár nagyüzemi és 1500 hektár kistermelői új szőlő- ültetvény helyének kiválasztását. Elsősorban Bács-Kiskun megye melegebb tájain, a Balaton-felvi- déken és az eger—mátravidéki borvidéken várják a gazdák az első termést. A gazdaságokban sok helyen már megkezdődtek a szüreti elő­készületek. Elkészítik a szedésd tervet, a szüretelő kombájnokat, feldolgozó gépeket és szállítóesz­közöket. Ha az időjárás nem szól közbe, várhatóan augusztus köze­pén szedhetik le az első érett für­töket. NAPKÖZBEN Sikk a sitt? Külföldi ismerősöm el­ragadtatással beszélt egy népes társaságban hazánk természeti szépségeiről, s arról, hogy mennyire tet­szik neki az útón-útfélen megmutatkozó hagyomány- őrzés. Ügy látja — mon­dotta —, hogy falun és vá­roson egyaránt óvják a tör­ténelmi—irodalmi—művé­szeti emlékeket, az épüle­teket szépítik, felújítják. Kezdtem örülni szavai­nak, ám hamarosan üröm vegyült az örömömbe. Hoz­zátette mindehhez: kár, hogy milyen sok a kosz, a szemét, s az elhagyott te­rület. Mit lehetett erre monda­ni? Mert nézze meg bárki a főváros külterületeit, mond­juk a vonatablakból! Mit lát? Kidőlt falakat, be­tonoszlopokat, rozsdás dró­tok, vasak tömegét, évek­kel ezelőtt elhagyott építé- • si eszközöket, hulladékot, szemétdombot, de minek soroljam tovább? De ne is menjünk olyan messzire! Nézzünk körül saját házunk táján. Bizony, sok helyütt hasonló a kép. Kevés még az olyan mun­kahely, mint a Vístmű Vál­lalat a megyeszékhelyen, vagy a SZÜV, ahol az iro­dáktól. a folyosókon keresz­tül a lépcsőházakig és a külső környezetekig a szépség, tisztaság uralko­dik. Számottevő erőfeszítések ellenére még jócskán van­nak csúnya, elhanyagolt, visszataszító városrészek. Ki ezért a felelős? A kö-^ zömbösség, a lelketlenség! Ezek megváltoztatásával ér­hető el javulás életterünk arculatának szépítésében. Nem szeretem az idegen szavakat, ám e cikk végé­re mégis egy francia és né­met eredetű kifejezés ki-, vánkozik. Akaratlanul is azt kérdezi az ember ön­magától: ennyire sikk a sitt? Varga Mihály Munkaverseny- felajánlás a félegyházi Lenin Tsz-ben Jövőre az MSZMP XIIL kong­resszusává] egyidőben ünnepeljük hazánk felszabadulásának 40. év­fordulóját A kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet tagsá­ga, dolgozóközössége közelmúlt­ban munkaverseny-felajánlást tett. Erről számolt be levelében Bozió Lajos, a tsz pártvezetőségé­nek titkára: A termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetősége úgy ítéli meg, hogy az 1984-es esztendő előreláthatólag kedvezőbb gaz­dasági év lesz, mint a tavalyi. A tsz dolgozói azonban úgy dön­töttek, hogy az éves eredmény- tervet — melyet a februári rész- közgyűlések jóváhagytak —, há­rom százalékkal túlteljesítik. 1985-re vonatkozóan pedig to­vábbi költségcsökkentéssel, ész­szerű takarékossággal javítják az eredményt. Szövetkezetünkben költségcsökr kentést irányoztunk elő, az ener­giahordozók felhasználásában. Folyamatosan bemérjük gépjár­műveinket az erő- és munkagé­peinket és szükség szerint be is szabályozzuk őket. A tüzelőolaj­ról földgázhasználatra térünk át. Feltárható a költségcsökkentés további lehetősége az anyag-, al­katrészbeszerzésben, -felhasznál lásban. Tervezett eredményeink felté­tele az is, hogy bizonyos mérték­ben átcsoportosítjuk a munka­erőt. Így1 az ipari üzemek dol­gozói aktívan részt vehetnek a mezőgazdaság csúcsmunkáiban. Ezzel szemben a mezőgazdasági alaptevékenységben foglalkozta­tottak az ipari üzemekben kap­nak munkát. A kiskunfélegyházi Lenin Tsz 34 szocialista brigádjának 582 dolgozója a fenti vállalással csatlakozott az országos mére­tekben kibontakozó versenyhez. Bozó Lajos pártvezetőségi titkár Országúti igazolvánnyal „Szép nyári nap, foltos far­merek az út mentén”, — énekel­te a régi Neoton. Ha a foltos far­mer ki is ment azóta a divat­ból, az út szélén integetők szá­ma egyáltalán nem csökkent. Sok autósban él azonban a félelem: „mi lesz, ' ha nekem jön egy őrült? A saját bajom mellett ve­gyem nyakamba a stopos kárát is? Inkább nem...” — Én pont ezért vettem meg a stopos igazolványt — kezdi a hirtelenszőke dabasi fiú, Czer- kovszki Pali, a múltkori tőserdei találkozó egyik újságárusa. — Kecskemétre járok suliba és bi­zony, sokszor lekésem a buszt. Ha stoppolok, mindig kitartom az igazolványt, hogy az autósok lás­sák, ha történne is valami „gik- szer”, őket nem terheli semmi fe­lelősség, hiszen ez a „dokument” poggyász- és balesetbiztosítást is tartalmaz. Csak az a baj, hogy sokan nem ismerik még ... Pe­dig ha tudnák, hogy azzal a sors­jeggyel, amit a fuvarért cserébe kapnak tőlem, akár egy autót is nyerhetnek, biztos nem húznának el mellettem! — Nekem nem kell a sorsjegy! — hárítja el „hálámat” a szakál­las fiatalember, akinek rajtam esett meg a szíve a 44-es úton, KONCERTNAPLO Földbank s felvett sztereomagnóval felsze­relt Trabantjába. — Én annyit stoppoltam egyetemista korom­ban, hogy most nem győzöm visszafizetni, immár a fiatalabb nemzedéknek. Add azoknak a so­főröknek, akik erre „utaznak”! Kívánj nekem jó utat és kvittek vagyunk! Megtettem. A Szegedre tartó miskolci fiútól viszont — akit ezúttal mi vettünk fel járgányunk­ba az E—5-ösön, — én „kértem számon” az igazolványt. Na, nem a sorsjegyért — Fortuna úgyse kedvelt engem soha —, puszta kí­váncsiságból. — Nincs. Belátható időn belül nem is lesz. A JATÉ-re járok, s legalább kéthetente hazautazom. Töbhnyire stoppal, mert nem le­hetne mondani, hogy az ösztön­díjak rugalmasan követték volna a közlekedési díjemeléseket... Ha megveszem a stoppos igazol­ványt, a csöbröt váltom vödör­re: mit gondolsz, hányszor kell „átszállnom” Szegedtől Miskol- cig? Egy utazás alatt elfogyna mind a húsz biléta, s annyiért már vonattal is mehetnék! Aki fel akar venni, így is felvesz. — Igen, lehet, hogy ma még felveszik — válaszol élménybe­számolómra Paulik Ágnes, az Cimbalomest Pécsett létrehozták az ország el­ső földbankját, amely a későbbi újrafelhasználás céljából össze­gyűjti, és megőrzi az építkezések területéről legyalult humuszréte­get. Évente körülbelül hatvanezer köbméter termőföldet mentenek meg ily módon a pusztulástól. A föld később visszakerül a termé­szetes környezetébe. A XI. Kodály-szeminárium hangversenysorozatának nyitá­nyán két olyan fiatal előadómű­vészt köszönthetett a lelkes kö­zönség, akik nem először jártak Kecskeméten. 1982-ben — ékkor adott először otthont a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet a Jeunesses Musicales nemzetközi kórustáborának és fesztiváljának — mutatkozott be nálunk Szeve- rényi Ilona a cimbalom művé­szeként. Jelenlegi partnere és ta­nítványa Vékony Ildikó, aki idő­közben már maga is tanít Buda­pesten a Vándor Sándor Zeneis­kolában. Immár négy éve, hogy cimbalom-duójukat megalakí­tották, az együtt eltelt eredmé­nyes időszakról rádió- és tévé- felvjátelek is tanúskodnak. Szeverényi Ilona számára e kaimarazenélési forma ismerős, a cimbalom pedig valóban „csalá­di”, hiszen fémje, Gerencsér Fe­renc, Szalay Józseffel, teremtette meg hazánkban az első cimba­lom-duót. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ e rendkívüli alkalomra hangversenyteremmé alakított emeleti galériájában csendült fel a barokk, romantikus és modern szerzőktől összeválogatott prog­ram. A „csendülés” ezúttal több, mint az illedelmes és ilyenkor szokásos szóhasználat, hiszen a húrok megütése után azonnal le­nyűgözték hallgatóikat a pergő, ugráló (Scarlatti, Rameau, Bach) vagy csengő-bongó (Liszt: Esti harangszó) hangok. A szünettel két periódusra bon­tott műsor összeállítása emlékez­tetett Rácz Aladáréra — nyilvá­nos hangversenyen, cimbalmon először ő játszott barokk szerző­től. E darabokat most éppúgy fellelhettük, mint az annak .ide­jén Bartók elismerését is kivívó román népi táncokat. Legutolsó­ként az egyik legizgalmasabb cimbalomra írt mű: Stravinsky: Valcer és polká-ja hangzott el. Szeverényi Ilona és Vékony Il­dikó estjén a jelenlevők újra fel­fedezhették — az új életre kel­tett darabokban és az összehan­golt karakterváltások fantaszti­kus gyorsaságában gyönyörködve —, hogy a cimbalom mennyi mindenre lehet képes. Károlyi Júlia Expressz megyei kirendeltségé­nek munkatársa. — De lehet, hogy egy-két éven belül — mint külföldön már több helyen; — nálunk is csak igazolvánnyal le­het majd stoppolni. A sofőrnek ez a papír biztosíték is arra, hogy az útszéli vándor nem „csa­vargó”, hiszen rá van vezetve a tulajdonos állandó lakcíme, mun­kahelye vagy iskolája, s ha va­lami kifogása van az utas visel­kedésével kapcsolatban, a kapott sorsjegy alapján utólag is „elő lehet venni” a nálunk vezetett nyilvántartásból a problémát okozó stoppost. Reméljük azon­ban, ilyenre nem kell, hogy sor kerüljön. Az sem igaz, hogy nem olcsóbb, mint a vonat vagy a busz: az igazolvány és az első húsz sorsjegy 150, minden további tíz biléta pedig 50 forintba kerül. Akinek nem ér meg ennyit saját biztonsága — hiszen a lényeg mégis csak a balesetbiztosítás — aa magára vessen! Jogos. Ami pedig a slágerszö­veget illeti, meglehet, nemsokára megszületik a N eo ton-szám utó­da, foltos farmerek helyett stop­pos igazolványokat emlegetve' az országutak mentén. Szabó Klára Bendömágnes A kérődző állatok bendö- jébe került fémtárgyak, pél­dául szeg, vagy drótdara­bok káros hatásának meg­előzését szolgáló bendő­mágnes új típusát kezdte gyártani a MEDICOR, s alkalmazza sikerrel dr. Ba­bos Károly, a zalaegerszegi állatkórház vezető állator­vosa és dr. Horváth Zoltán, a Budapesti Állatorvostudo­mányi Egyetem tanára, A korábbinál nagyobb térere­jű, műanyagba burkolt mágnest nyeleinek le az ál­lattal A bendőben tartósan megmaradó mágnes magá- . hoz vonzza a szervezetbe került fémtárgyat, ami — ha nem távozik természetes úton — súly« komplikáció­kat okozhat, a gyomorfalat átfúrva megsértheti a szív­burkot is. Egy-egy nagy ér­tékű állat megoltalmazása mindössze 170 forintjába kerül az állattartónak, eny- nyi az új fajta bendőmáe- nes ára. Első sorozatát a MEDICOR már legyártotta, üzemi gyakorlatban a zala­egerszegi termelőszövetke­zetben alkalmazzák elő­ször: már borjú korban bejuttatják az állat emész­tőrendszerébe a hatékony védőeszközt. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents