Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-18 / 167. szám
1984. július 18. • PETŐFI NÉPE * 3 MEG KELL MENTENI! Mi lesz veled, Kunfehértó? Nyolcszáz üdülő — közöttük huszonhárom vállalati — épült fel az elmúlt két évtized alatt Kuníe- hértón. A hétvégi házak tulajdonosain és hozzátartozóikon kívül a meleg nyári napokon két—háromezren keresnek felüdülést a parton, a különböző rendezvények (ifjúsági találkozók, MEDOSZ-, MHSZ- napok) ennél is több érdeklődőt vonzanak. A kezdeti, tervezetlen, ezért: tervszerűtlen telekosztás, a rendszer nélküli beépítés nehezíti a kommunális ellátás minőségének javítását, a nagy tömeg pedig a tónak és' környezetének okoz megterhelést. Ráadásul az utóbbi évek csapadéktalan időjárásának következtében a tó vize jelentősen megcsappant/ s korántsem túlzó vélemények szerint végveszélybe került. Miután az ország nem mondhat le egy természeti értékéről, s Bács-Klskun megye sem bővelkedik a kikapcsolódásra és pihenésre alkalmas üdülőterületekben, Kunfehértó megmentése tehát nemcsak a „fürdőfalu’’ lakosságának, illetve a telektulajdonosok érdeke. MUNKAIDŐN TÚL: Ügyintéző van, ügyfél nincs Népi ellenőrökkel Kiskunfélegyházán, Tiszakécskén mmak 0 Nyár eleji csendes pillanatok a parton. A Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság másfél évvel ezelőtt fejezte be a munkaidőn túli ügyintézés lehetőségeivel, gyakorlatával kapcsolatos vizsgálatot. Az ellenőrzés hetvenhét tanácsi szervre, kereskedelmi és vendéglátóipari egységre, szolgáltató szövetkezetre és vállalatra terjedt ki. Sok hasznos tapasztalatot szereztek és adtak át az ügyben illetékes szerveknek. Mi változott az ellenőrzés óta? Vannak-e újabb hasznosítható tapasztalatok? E kérdésekre népi ellenőrök kértek választ a napokban az újságíró társaságában két településen, Kiskunfélegyházán és Tiszakécskén. 0 Egy-egy rendezvényen tizenötezren is felkeresik Kunfehértót. sek. Sándor Béla, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetője a többlépcsős folyamat költségeit mintegy 15 millió forintra becsüli. S mint az már a soltvaidkerti Büdös-tó felújítási munkálatainál kiderült, az üdülőtulajdonosok csak önkéntes felajánlásaikkal jöhetnek számításba. Jó esetben is csak 2,5 millió forintra számíthatnak így. A közvélemény-kutatás szerint a 800 víkendház-tulajdonos közül legkevesebb 600 vállalná a pénzbeli támogatást, ibár az is igaz, jó néhányan azt fontolgatják, hogy megszabadulnak az ingatlantól. Sürget az idő! A tómentési teendők elvégzését az idő sürgeti. A ' tanulmányterv kész, bár bővítésre szorul. Dönteni kell, hogy a javaslatok közül melyiket valósítsák meg., A pléiíz élőtererntéséhéz is összegezni kell a szálmbaiveíhető lehetőségeket. A szervezési feladatokhoz üdülőterületi bizottságot kell létrehozni, mert a teendők túlnőnek a községi tanács hatáskörén. Több ezer megérdemelt kikapcsolódásra, pihenésre vágyó ember szeretné, ha a kunfehér- tói „ügy” kimozdulna jelenlegi, korántsem biztató helyzetéből... Nagy Mária A szokás hatalma A kiskunfélegyházi Városi Tanácsnál kibővített ügyfélszolgálati iroda működik. Csütörtök kivételével naponta fogadják itt az ügyfeleket. Szerdánként nyújtott műszakban dolgozik az apparátus. Azaz dolgozna, ha lenne munkája. Nyolc érdemi ügyintéző ül bent ezeken a napokon, ügyfél viszont egy-kettő akad, de előfordul, hogy senki sem keresi fel az irodát. Pedig a vállalatok is kaptak erről tájékoztatást, s a Félegyházi Közlönyben is közzétették ezt a lehetőséget. A legtöbben munkaidejükben intézik el az ügyeiket. A piaci napokon, kedden és pénteken délelőttönként van a legtöbb dolguk a szakigazgatási szerveknek ugyanúgy, mint régebben. A szokás hatalom, s úgy látszik, ezen — belátható időn belül — nem lehet változtatni. Röviden így jellemezte az államigazgatási ügyintézés helyzetét a városi tanács elnökhelyettese é? vb-titkára. Ehhez azonban hozzáfűzték: meggyőződésük, hogy a vállalatoknál még mindig nem kezelik kellő szigorral a munkaidő alatti kilépéseket. Kiskunfélegyházán egyébként próbálkoztak az üzemi — helyszíni — ügyintézéssel is. Több munkahelyen a hét meghatározott napjain tanácsi irodát nyitottak, ezeket azonban meg kellett szüntetni egy idő után, mert nem voltak ügyfelek. Azt is megtudtuk, hogy a tanácsi szervek idézés esetén több időpontot megjelölnek: délelőttre vagy délutánra, illetve többnapos keretidőben bármikori megjelenésre hívják be az ügyfeleket. A város lakóinak tehát minden lehetőséget megadnak arra, hogy a KÉPERNYŐ nekik legkedvezőbb időpontban intézhessék el dolgaikat a tanácsnál. Hétvégén nincs forgalom Kiskunfélegyházán az Építőipari Szövetkezetnél egyetlen olyan részleg — az üvegező és képkeretező műhely — üzemel, amely lakossági szolgáltatást is végez. Az elnök elmondta, hogy az ötnapos munkahét bevezetése után egy ideig szombaton is nyitva tartottak az üvegezők, de gyorsan kiderült, hogy erre egyáltalán nincs igény a városban. A részleg dolgozói a többi napon minden munkát a lehető leggyorsabban elvégeznek — ha van üveg —. s a helyszínre is azonnal kimennek. Délelőttönként legnagyobb a forgalom, de nem tudják, nem kérdezik. hogy munkából jött-e a megrendelő. (Ennek a kipuhatolá- sa nem a szolgáltató cég feladata. A szerk.). A szövetkezet elnöke szerint nem érkezett panasz az üvegezők munkájára. Ez azt jelenti, hogy a lakosság a nyitva-< tartás rendszerével, az ott dolgozók szolgálatkészségével egyaránt elégedett. A kiskun város TÜZÉP-telepén is kialakult az ötnapos munkahéthez, a lakosság igényeihez igazodó nyitvatartási rend az utóbbi hónapokban. Szombaton zárva van a telep. Ehelyett pénteken reggel hét órától délután hat óráig — hosszú műszakban — szolgálják ki a vevőket. A hét többi napján, hétfőtől csütörtökig, reggel héttől délután háromnegyed háromig állnak a vásárlók rendelkezésére. A tapasztalat szerint ez az időbeosztás mindenkinek megfelelő. A telep vezetőjétől megtudtuk, hogy mindig a péntek délután a legforgalmasabb. Ugyanis a sok hobbis hét végén építkezik, s ilyenkor szerzi be a szükséges építőanyagokat. Sok problémával küzdenek, ezek közül is legnagyobb gond a munkaerőhiány. Ennek ellenére sikerült megoldani — állandósítani — a házhozszállítást is. Sokan igénylik ugyanis ezt a szolgáltatást. ~— Üdülési szezonban , szombaton is... A vizsgálódás következő állomása Tiszakécske volt. A városi jogú nagyközség tanácsának vezetői a népi ellenőrök kérdéseire válaszolva elmondták, hogy külön ügyfélszolgálati irodát — helyiséghiány miatt — nem szerveztek. Ennek ellenére zökkenőmen- - tes az ügyfélszolgálat. Érdemi ügyintézést hétfőn délután, kedden és pénteken délelőtt, valamint szerdánként reggel héttől este hatig végeznek. Szerdán délután 3—4 óra után azonban már a „kutya sem néz rájuk”. A szak- igazgatási dolgozók ilyenkor sem tétlenkednek, végzik a „belső” munkájukat. A tanács figyelmességére utal, hogy — Tiszakécske üdülőhely lévén — a nyári üdülési főszezonban szombaton délelőtt is fogadnak ügyfeleket. Itt is próbálkoztak — mint Kiskunfélegyházán — az üzemi, helyszíni ügyintézéssel, feleslegesen, mert hiába ült ott három-négy tanácsi dolgozó, nem volt munkájuk. A körzethez tartozó községek lakóinak másodfo- . kú ügyeit is maradéktalanul elintézik a tanácsiak. Ez annak'köszönhető, hogy jól felkészült szak- igazgatási emberekkel sikerült kiegészíteni az apparátust. Az OTP tiszakécskei fiókjánál fejeztük be „ellenőrzési” kőrútunkat. Itt is kedvező képet kaptunk a jelenlegi nyitvatartásról. ügy- félfogadásról. A pénzintézet nem vezetett be hosszított nyitvatartási, mivel erre — az eddigi tapasztalait szerint — nincs igény. Látogatásaink kis területet fogtak át. Ám ennyiből is megállapítható —, ha nem is vonható le valamiféle általános következtetés —, hogy a különböző szervek ügyfélszolgálata megfelel a mostani igényeknek; Ezen — mint mindenütt hangsúlyozták — hajlandók módosítani, ha majd szükségét érzik. Rapi Miklós Rohamsisakos madonna SIÓFOKON NEHEZEBB VOLT Német diákok a kecskeméti kenyérgyárban A MÁV első féléve Megújuló iskola- szövetkezetek Űir«i«7QiKnlvo77á.‘lr a7 isknlflMi a teendő ? Ez tükörzödött abban is, ihogy a kiskunhalasi városi párt-vég- . rehajtóbizattság a községben kihelyezett ülést tartott, amelyen részt vett Terhe Dezső, a megyei pártbizottság titkára is. A községi tanács elnöke, Friebert István készített jelentést az üdülő- terület kereskedelmi ellátásának helyzetéről, valamint a tó víz- gazdálkodásáról. A kibontakozott eszmecsere is azt tükrözte, hogy a tó megmentésére született elképzelések korántsem egységesek. Néhány javaslat: a Kiskunhalasi Állami Gazdaság borkősav- üzemének hűtővizét is be lehetne vezetni a tóba. Szóba került a Vízmű Vállalat ivóvizet szolgáltató kútjainak hozama is, de a 9 forintos köbméterenkénti ár drágábbá tenné a levest... Meddő ólajkút is van a környéken, de ennek „szolgálatait” elvetették a tómentő ötletek elősorolá- sakor. Elkerülhetetlennek látszik a felgyülemlett iszap kikotrása,' de nagy a veszélye annak, hogyha a vízzáró réteget megbolygatják, még a maradók víz is elillanhat. Az alacsony vízállás mellett külön gondot okoz, hogy a part menti létesítmények szennyvize beszivároghat a tóba, s tovább rontja a vízminőséget. A községi tanács már az elmúlt évben taréyátásoicát’ Kezdett áz aTÍ- V1ZIG szegedi igazgatóságával és a József Attila Tudományegyetemmel: dr. Andó Mihály és cső*- portja elkészítettje a tanulmány- tervet, amelyben feltárják a jelenlegi helyzetet és az ésszerű megoldásokra is javaslatot tesznek. Ki fizeti a számlát ? Bármelyik javaslatot is valósítják meg, a költségek tetemeEleinte biztosan furcsa volt a Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat Róbert Károly körúti édesüzemében dolgozóknak, hogy német szavak ás röpködnek a csomagolóasztalok fölött. Ottjáriamkor azonban már teljes egyetértésben szorgoskodtak a — kiderült — más munkához szokott kezek is, itt-ott „nemzetközi” nevetéssel kísérve a sikertelenebb próbálkozásokat. NDK- beli sütő-* és cukrászipari tanulóik töltötték itt nyári szakmai gyakorlatuk egy részét. — Több mint egy évtizedes a kapcsolatunk az NDK-beli szakiskolákkal. Ide, Kecskemétre harmadszor hoztunk diákokat a zella-mehlisi szakmunkásképzőből. Cserében magyar tanulók utaznak az NDK-ba, s töltenek el három hetet a nyári gyakorlatukból. Mindkét részről a jó tanulmányi eredmény a részvétel feltétele — mondja Andó Antal, a vendéglátó nagykőrösi élelmiszeripari szakközépiskolai és szakmunkásképző intézet tanára, Pár percre megszakad beszélgetésünk: a kecskerriéti vállalat központjából érkezett szervezővel egyeztetik a délutáni programokat. Ma Bugacra kirándulnak á vendégek. — Minden délutánra szervezünk valamilyen programot — folytatja a fehér munkaruhás. — csupa szakáll — csupa liszt fiatal tanár. — Ugyanígy van ez kinn is. Tavaly én kísértem el a mieinket: két hétig dolgoztunk,' egy hétig pedig a tengerparton üdültünk. Költőpénznek is elég volt az a 300 márka, amit a gyerekek kaptak. — Mennyit keresnek nálunk a vendégek? — Napi 140 forintot. Előtte egy hétig Siófokon dolgoztunk — sokkal keményebb munkát végeztünk —, ott csak I20-at adtak. De azért nekik is fedezi ez az összeg a kiadásaikat, hiszen teljes ellátásúkat iskolánk állja. —. Siófokon „tábláztunk” — ezt már a szőke, kék szemű 17 éves diáklány, Christiane Kujan meséli. — Ez a kenyerek és péksütemények kézzel való megfor" málását jelenti. Elég nehéz és „hajtós” -munka volt, de érdekes. A mi kenyérgyárainkban, sok mindent másképp csinálnak, mely elsősorban a nagyobb fokú gépesítésből adódik. De nem árt ilyet is látni. Itt babapiskótát csomagolunk, ami jóval köny- nyehb a „táblázásnál”, ,de az is igaz, hogy nem kíván semmiféle szaktudást. Ennek ellenére úgy érzem, hasznos ez a gyakorlat: megismerkedhetünk a magyar munkásakkal, diákokkal. Én eddig nagyon jól éreztem magam! — Pedig még jobb is lehetne — veszi át ismét a szót Andó Antal; — Most már látjuk: nagyon szétapróztuk a gyerekek szabad idejét. Mindössze három napjuk maradt még a kikapcsolódásra. Ezt együtt töltik majd Budapesten a most még Nyíregyházán és Nagykőrösön gyakorlatozó ' honfitársaikkal. A mieink — értem ez alatt: iskolánk tanulói, hiszen á tavalyiak között is volt egy nem megyénkben,- lajosmizsei pékjelölt — szintén nemsokára hazatérnek az NDK-ból. Reméljük, a Kecskeméten dolgozókhoz hasonlóan, ők is jól érezték magukat a „jutalom” gyakorlatom, és szakmai ismeretük is , gyarapodott a korszerű kenyérgyárakban. Sz. K. Az elsfi félévben a MÁV 116,6 millió utast szállított, valamivel többet, mint tavaly ilyenkor. Az utasszám növekedése elsősorban a nemzetközi turistaforgalom fokozódásának köszönhető: a MÁV vonalain 1983 első hat hónapjához képest 32,5 százalékkal több külföldi utazott. A tapasztalatok szerint az utasok előnyben részesítették a „jobb” vonatokat; ezt jelzi, hogy az első osztályon utazók száma 10,8 százalékkal, a gyorsvonaton utazóké pedig 8,7 százalékkal volt több, mint az elmúlt év első felében. Kismértékben javult a menetrend szerinti közlekedés; a tavalyinál kevesebb vonat késett, viszont az egy késett vonatra jutó időlemaradás 25,7 percről 27,3 percre növekedett. Ebben benne vannak a nemzetközi vonatok késései is, melyekről a MÁV többnyire nem tehet. Nőtt a személyvonatok átlagos, utazási sebessége — 2,2 kilométerrel óránként —, s némileg csökkent a zsúfoltság is. A MÁV az év első hat hónapjában 57 millió 900 ezer tonna árut szállított, 1983 első félévéhez képest 5 százalékkal kevesebbet. Főként a belföldi áruforgalom esett vissza; ezt a kedvezményes előszállitási akció sem tudta lényegesen befolyásolni, Kedvezően alakult a nemzetközi szállítás. Az exportforgalom 5 millió tonna volt, körülbelül ennyit is terveztek, az importforgalom magas volt, 3 százalékkal több a tervezettnél, ’ s meghaladta a 10 millió tonnát. A tranzitforgalom viszont valamelyest elmaradt a várakozástól. A groteszkhez, a tragikomikushoz vonzódó Várkonyi Gábor látszólag megfogta az isten lábát. Kitűnő alapötletekre épül Asper- ján György Rohamsisakos madonnája. Valódi, reális ellentétek feszítik, hiszen ősi természeti törvény'ifjú Bicó számára az apa utolsó kívánságának ' teljesítése, ám az óhaj megvalósítása meglehetősen bonyodalmas. Még kell szereznie az aszkéta-hajlamú, a Tratoant-garázzsal megkísértett plébános támogatását, a tanács rábólintását, s persze a művészt, az „alkotást”. Kiderül, hogy ma falun a kőműves kisiparos az élet császára lehet; sem az egyház képviselője, sem a világi hatalom nem tud mit kezdeni makacsságával. Tudja, tőle is függ a termelőszövetkezet terv- teljesítése, nélküle,nem „épülhet, szépülhet a falu”. Sajnos, kellő . életanyag híján a vidám történetet megjelenítő figurák nem váltak hús-vér emberekké. Hiányoztak a fonák helyzeteket jellemileg, hangulatilag hitelesítő mozzanatok, a mai falut jellemző megfigyelések. A vállalkozás elmaradt önmaga lehetőségeitől. Gyorsan eleresztették „isten lábát”, nem vették észre, hogy kiváló szatíra formálódhatna a „Madonnás” Bicó és környezete viszályából. A tévéjátékot Várkonyi Gábor rendezte. . Félreértés ne essék: az ilyesmit százszor szívesebben nézem — helyenként derűsen, helyeslőén. bólogatva —, mint a még mindig sok, tőlünk idegen, má- konyos behozott krimit. A Civil szerepben közréműkö- dői jól ismerték a sikeres portré- filmek receptjét. 1.I Végy egy érdekes, népszerű interjúalanyt (Szilágyi János). 2. A mikrofont a kiválasztottat jól ismerő, a, különlegesre fogékony, a megszó- laltatottat őszinteségre, önmaga adására késztető riporter .kezébe nyomják. Így történt, Kepes And- rásnak sikerült elfeledtetnie olykor magával Szilágyival is, hogy hivatásos riporter, 3. Mivel a legfeszültebb műsor is csak 4— 5 peréig enyvezi a figyelmet a képernyőre, időnként „fel kell ébreszteni” az érdeklődést. Mást kell adni, mint amit vár a néző. (Az effajta elmélyült hatásvizsgálat, illetve a már fölismert, bizonyított biológiai törvényszerűségek gyakorlati „értékesítése” a magyar televíziózás gyönge oldala.) A bejátszott feliratok nemcsak tagolták az interjút; szempontokat is adtak a lá- tottak-hallottak földolgozásához. A portréfilmet Bulla Károly szerkesztette, Iván Pál rendezte. Operatőre: B. Marton Frigyes volt. A Szilágyi-inlterjú kapcsán hivatkoztam arra, hogy a tömegkommunikációs műfajok művelői nem nélkülözhetik a befogadók (nézők, hallgatók) alapos ismeretét, az emberi lélektant. Jacques Cousteau-val kevés televíziós, filmes veheti, föl e téren a versenyt. Műalkotásként is remekművek ismeretterjesztő filmjei. Minden nézőréteg találhatott valamit legutóbb (vasárnap) vetített, A tenger titkai sorozat Tengeri emlősök „epizódjában”. Tudatosan használtam az idézőjelbe tett kifejezést! Volt ebben is „krimi” a ? javából: harc az életért. Küzdelem a faj fennmaradásáért. A filozofálásra hajlamosakat az élet számtalan, ügyesen érzékeltetett formája gondolkodtatta el. Távlatot kapott minden jelenet. És hányán, de hányán érezhették: a teremtésinek ezt a remékét, ezt a csodáját meg kell őriznünk a füstesőtől, a lángvilhartől, hogy a delfinmamák is fölnevelhessék kicsinyeiket,' hogy utódaink is tudják: honnan kerültek az ősóceánokba a tengeri emlősök ... Cousteau kapitány nem bízott csak a mondandóban, csak a szenzációs felvételekben: ügyesen „dramatizálva”, hatáskeltően foglalta össze mindazt, amit tudni lehet, amit tudni érdemes választott tárgyáról. Profi — a szó legjobb értelmében. Heltai Nándor szövetkezetek működési feltételeit. A ma is érvényes, 1963- as jogszabály — amely szerint iskolaszövetkezetét kizárólag a helybeli áfész alapíthat — már-már akadályozójává vált a szakcsoportok kibontakozásának. A tervezett jogszabály — az új tanévtől kezdődően — feloldja ezt a kötöttséget, s lehetővé teszi majd; hogy az áfészek mellett ipari, mező- gazdasági, valamint egyéb kereskedelmi és kisipari szövetkezeteken beiül is működhessenek diák-szakcsoportok. Napjainkban az áfészek keretében csaknem 270 iskolaszövetkezeti csoport tevékenykedik. Nehezíti az iskolaszövetkezetek jelenlegi helyzetét, hogy az aránylag apró vállalkozások az áfészekre kötelező szabályzóknak megfelelően adóznak. Számos helyen attól is tartanak, hogy a diákok ta- • nulásának rovására megy a gazdálkodás; a termeléscentrikus szabályzók, a súlyos adók éppen erre késztetik őket. A Művelődési Minisztérium új jogszabálytervezete — a Pénzügyminisztériummal és a SZÖVOSZ-szal egyeztetve — erre is megoldást keres: érvénybelépése után az iskolai szakcsoportok a szövetkezetektől eltérő módon adóznának, öinelszámoló egységként is .működhetnének. A jelenleg működő iskola- szövetkezetek fejlesztését, illetve újabbak alakítását nehezíti az is, hogy a gazdálkodó szervek nem érdekeltek abban, hogy segítséget nyújtsanak indulásukhoz, illetve a gazdaságilag nem mindig jelentős hasznot hozó tevékenységet fenntartsák. A szabályozók gyakran arra késztetik a gazdálkodó szerveket, hogy olyan munkát adjanak át a tanulóknak, amelyek nem elég jövedelmezőek, és amelyet felnőtt dolgozóik nem szívesen végeznek, így a kezdeti lelkesedés után. is nemegyszer önmagát számolja fel az iskolaszövetkezet.
