Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-18 / 167. szám

4 « PETŐFI NEPE © 1984. július 18. INGÁZÓK (II.) ©I Ha nem volnának be­járók, egy-egy üzemrész elnéptelenedne — tájé­koztatott Geriné. • Petróczi József lesze relése óta itt dolgozik. (Szabó Ferenc felvételei) © A számítástechnikai osztályvezető, Denczin- ger János bácsalmási bejáró. Közösen az egymilliárdért a bajai Finomposztóban Baján minden negyedik mun­kavállaló ingázó. A Finomposztó Vállalat kétezer dolgozójából' öt­száz nem a városban lakik. Leng az „inga” Gert Lászlóné, a vállalat mun­kaerő-gazdálkodási csoportjának vezetője szerint: „Egy-egy üzem­részünk bejárók nélkül elnépte­lenedne.” Ez bizony kockázatos dolog, ezért a Finomposztónál így számolnak: inkább fizetik az utazók útiköltségének négyötö­dét, csak hogy lengjen az „in­ga” a munkaerőt adó települé­sek és a termelőüzem között. Hó- dunáról, Borotáról, Rémről és Bácsalmásról munkásszállító buszokkal érkeznék mintegy há­romszázan. A bérletesek maguk közül választanak buszparancs­nokot, akinek az utazással kap­csolatos ügyintézéséért a húsz százalék útiköltség-térítésből a vállalat száz forintot elenged. Így azután a kunbajai Petróczi Jó­zsefnek, mint az egyik bérletes ügyintézőnek, a havi útiköltsé­ge nem több 90 forintnál. Az ingázókról jó a vélemény a gyárban. Munkájukkal elégedet­tek. Azok a — kezdetben bátor­talan — lányok, fiatalasszonyok, akik eleinte „jaj, úgy félünk!" felkiáltással húzódoztak a zaka­toló gépektől, ma otthonosan mozognak a műhelyben. Tudják, mire való a Wilson-vatta: füldu­góként megelőzhetik, vele a hal­láskárosodást. Űj fogalmakkal, az­előtt sose hallott szakkifejezé­sekkel ismerkedtek meg. Egyre gyakorlottabbakká váltak a be­járók, akiknek jelentékeny a szerepe a gyár egymilliárd forint értéket meghaladó éjves termelé­sében. Mi vonzza ide a reggel, korán kelő kunbajai, bácsalmási, báta- széki, garai és más községbeli lakosokat? Megtalálják-e számí­tásaikat a városi termelőmunká­ban? Csákiné: „Az nagyon szép dolog!” A Csáki Felső Sándor-házaspár Bátaszékről jár be a Finomnosz. tóhoz. A férj hengerkezelő, az asszony szövőnő. Ingajáratuk húsz kilométer ide, húsz kilométer vissza. Személyenként és ha­vonta 220 forintot költenek buszra. — Magéri a bejárás? — Igen — válaszolja Csákiné. — Háromezerötszáz—négyezer forintot keresek, és azt csinálom, amihez fiatal korom óta kedvet érzek. Családi életem kezdete is nagyjából egybeesik az itteni munkába állásommal. Férjemet itt ismertem meg, Baján. A gyár­tól kaptunk lakást. Tíz évig ab­ban laktunk. Később Bátaszéken telket vettünk és ott építkeztünk. Tizenötéves lányunkkal és nyolc­éves fiunkkal másfél esztende­je odaköltöztünk. — Fárasztó az útjuk? — Mint általában a koránke­lőké. Reggel ötkor indulunk. Hosszú árterületen, ötven-hatvan kishídon és átereszen jön velünk keresztül a busz, úgyhogy a so­főrnek nagyon oda kell figyelnie útközben. Hazafelé a 14 óra 30 perces járattal megyünk, ha csak le nem késsük, mint a múlt hé­ten. — Lemaradtak? — Igen, mivel a Volán csak egy járatot indított Bátaszékre. Ácsorogtunk háromnegyed né­gyig, mire a következő kocsi el­indult. Gyakran kényelmetlen az utazás. A járművek zsúfoltak, szombat este pedig nem közle­kednek. Kérjük, hogy a Voján le­gyen a segítségünkre a hétvégi hazautazásnál! A bosszantó dolgok mellett azonban több az örömteli. Csá- kinét, aki 1965-ben lépte át elő­ször a gyárkaput, jóleső érzéssel tölti el, hogy szöveteiket ismerik a földkerekség számos országá­ban: az NDK-ban és Lengyelor­szágban csakúgy, mint Japánban és Vietnamban. — Ahogy kialakul egy szövet, azt látni, az nagyon szép dolog! — mondja a szövőnő. Festőgépkezelő Kunbajáról Petróczi József egyike annak a hat embernek, aki Kunbájáról és környékéről jár be a Finom­posztóba. Három és fél1 órát uta­zik naponta. — A katonaidőm letöltése óta, tizenöt éve ez a munkahelyem — mutatja a festődét. — Gépke­zelő vagyok. Egyhavi, átlagkere­setem 8400 forint., — A régi falak, amelyek között a kunbajai bejáróval beszélge­tek. nem olyanok, mintha a kő­művesek éppen .tegnap bontottak volna itt állványt. A vegyszerek maró hatásúak, és ez meglátszik a falakon. A sav és a festékek gőze . megtelepszik a levegőben. A mennyezetről lecsüngő DE- MAG-emelőkötéllel Petróczi Jó­zsef mázsaszámra engedi bele a gyapjút a festőtartályokiba. Amíg az emelőszerkezet kézelőgomb­jaival a helyére irányít egy-egy bálát, talán eszébe se jut: ho­gyan csinálta ezt régen, amikor az üzem nem volt jól gépesítve? Akkoriban kézzel rakosgatta a ruhaanyagot a vegyszeres kádak­ba, ami veszélyesebb és megeről- tetőibb munka. Ma viszont a fes­tékgépkezelő feladata1: levezetni egy technológiai folyamatot, és naplóba írni a főbb adatokat. A régi, ütött-kopott falak kö­zött jócskán megváltozott az élet Petróczi József körül. A múlt té­len felújították az üzemi fürdőt. Szemben velük, a festődével át- ellenben egy kantin lett. Amo­lyan vegyesbolt, ahol mindent lehet kapni, amire egy dolgozó embernek napközben szüksége van. — Kávézni is ott szoktunk — tájékoztat beszélgetőpartnerem, akinek a közérzetére más ténye­ző is hat. Javaslataira, vélemé­nyére a munkahelyi tanácskozá­son egyre inkább odafigyelnek, ezt tapasztalja az utóbbi időben. Az agytrösztben... Avatatlannak zajos összevisz- szaságnak tűnik első látásra az a kép, ami a Finomposztó szá­mítástechnikai osztályán fogadja a látogatót. Holott itt „okos” szá­mítógépek és okos emberek dol­goznak — együtt. Egymásra­utaltságuk nyilvánvalóvá válik, ha tudjuk: ez a számítógépes bi­rodalom, a Bácsalmásról bejáró Denczinger János osztályvezető irányításával, voltaképp a 'Fi­nomposztó „agya”. Sok minden­re ^képes. Az osztályvezető szerint még a forgalmi adót is bevallja, csak tudni kell helyesen kérdezni. A számítástechnikai adatfel­dolgozás érhálózata az a 13 gép, amely a műhelyekbe telepítve, lyukkártya-adatrögzítőivel infor­mációkat gyűjt a termelésről. Az adatfeldolgozás és -szolgáltatás őre a jó minőségnek, nélkülöz­hetetlen a vezetők napra-, sőt órára kész tájékozódásában. Se­gítségévéi megelőzhető vagy csökkenthető a selejt. Arra, hogy nemrégiben miért volt jelentős súlyváltozás a nyersanyag és a félkészáru között, a számítógép jelzése nyomán jöttek rá a, gyár- han — szerencsére, még idejé­ben. A korszerű ügyvitellel gördü­lékenyebb az export. Azelőtt .13 példányban gépeltek kísérőjegy­zéket a bálás áruk kamionos szál­lításakor. Egy 150 bálás rako­mányhoz 1950 gépelt lapra volt szükség. Ehelyett ma' már szá­mítógéppel, egyszerűbben és gyorsabban készítenek nyilván­tartást. — A gép nagy sebességgel dol­gozik — fűzi hozzá Denczinger János, aki 25 évig különböző ve­zető beosztásokban .tevékenyke­dett, s jelenleg is ambiciózusan’ látja el feladatát, ö, az ugyan­csak Bácsalmásról ingázó, rend­szerszervező Szommer Károly pályakezdő okleveles gépészmér­nök, s .a többiek, mind a félezer bejáró, szorgalmukkal és tehet­ségükkel, naponta hozzájárulnak a termelési feladatok teljesítésé­hez. Az öreg falak közül, a Finom­posztóból így adnak át évente egymilliárd forint értékű árut a népgazdaságnak. Kohl Antal Szövetkezeti fiatalok A pályakezdők, fiatalok hely­zetéről tanácskozott nemrégiben a Bácskai és Duna melléki TE- SZÖV ifjúsági bizottsága. Ezút­tal vendégeket is hivtak: a Veszprém megyei TESZÖV kép­viselői is gazdagították tapaszta­lataikkal a Bács-Kiskun megyei megfigyeléseket. Utoljára négy esztendeje te­kintették át a mezőgazdasági szö­vetkezetekben dolgozó harminc éven aluliak helyzetét. Azóta számarányuk csökkent. Akkor az állományi létszám több mint harmadát ők jelentették, most ez a szám hatezer-kilencs2ázhu- szonhárom, 27,9 százalék. Ezek az adatok persze önma­gukban keveset mondanak. A tények pontos ismeretéhez hoz­zátartozik, hogy a gazdaságokban az elmúlt években a „fiatalítás” következményéként alacsonyabb lett az átlagéletkor, s nőtt a szakképzettek száma. A szak­munkásak több mint harmada, a felsőfokú végzettségűek negye­de még nem töltötte be a har­mincadik életévét. A térség szövetkezeteiben 1976- tól folyamatosan és intenzíven bekövetkezett a generációváltás. Ebben az időszakban sok vezető érte el a nyugdíjkorhatárt. He­gyükre olyan fiatalok léptek, akik napjainkban már a negy­venévesek táborába tartoznak. Ebből következik, hogy mostaná­ban a fiatalok előrelépésének fo­lyamata lelassult, bár így is hu­szonnégy harihinc éven aluli tsz- elnök, főkönyvelő, illetve főag- ronómus, százötvenöt üzemi ve­zető és kétszázhetvenegy terme­lésirányító van a Bácskában és a Duna melléként Szükség van a fiatalokra. Azonban az érdekképviseleti szervezet munkatársai észrevéte­lezték, hogy az utóbbi időben az üzemek egyre többet várnak az egyetemről, főiskoláról friss dip­lomával kikerült szakemberektől; keveslik az iskolában szerzett gyakorlati tapasztalatot. Legnagyobb a hiány a közvet­len termelésirányítókból, ugyanis a diplomával rendelkezők többsé­ge „kicsinyli” ezt a beosztást. Azok a kísérletek, amelyeket a vezetésre alkalmasnak vélt szak­munkások „kiemelésével” végez­tek, gyakran kudarcba fulladtak. Ugyanis a jövedelmük az új be­osztásban sokszor csökkent, ezért inkább' visszatérnek az eredeti, jobban fizető kétkezi munkájuk­hoz. Tehát hiányoznak a techni­kusok. A gazdaságok igyekeznek saját dolgozóik gyermekeit beis­koláztatni — ami helyes, jó tö­rekvés —, és belőlük nevetni a középvezetők utánpótlását. Cz. P. SAJTOPOSTA LEVÉL JÁSZSZENTLÁSZLÓRÓL Szorosabb kapcsolatot Kun Szabó Mihály jászszent- lászioi nyugdíjas szövetkezeti gazda levelet árit szerkesztősé­günkhöz, amelyben elismeréssel szól arról, hogy mily.en sok tá­mogatást kapnak a tehéntartó gazdák az államtól, és a közös gazdaságtól egyaránt. Ez év jú­nius 6-án megjelent cikkünket idézve közölte: Meglepte, hogy a megyében több mint 80 mil- iió forint támogatást kapnak a gazdák. A jászszentlászlói ter­melőszövetkezet is sokat segít a tenyésztőknek. Ingyen ad a vem­hes jószágok után 800 négyszög­öl legelőt, ezenkívül minden te­héntartó tetszés szerint kérhet legelőterületet, 1600 négyszög­ölért 600 forintot kell fizetni évente, ha gyengébb a fűhozam, akkor ennek csak a felét. Egy panasza mégis van — ír­ja levelében — mégpedig az, hogy 1 forintot kell fizetni lite­renként a tej elszállításáért, amióta megszüntették a régi tej­házat, és a termelőszövetkezet tehenészeti telepéhez csatlakoz­tatva építettek egy átvevőhelyet. Az említett szállítási dij havon, ta 400—500 forint többletkiadást jelent számára. Azelőtt ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a gaz­dák maguk szállították be a te­jet, most viszont a termelőszö­vetkezet kocsija szedi össze. Felkerestük levélírónkat, aki megbecsült dolgozó ember hí­rében áll, hogy a helyszínen tisz­tázzuk panaszát. Látogatásunkkor elmondta azt is, amire levelében is utal, hogy nem érti, miért rá­fizetéses a termelőszövetkezet­nek a háztáji tej összegyűjtése. A januári falugyűlésen ugyanis erről is szó volt. A termelőszövetkezet központ­jában beszélgettem az érdekel­tekkel. Levélírónkon kívül a közös gazdaság főagronómusa és a háztáji agronómusa is jelen volt az eszmecserén. Pekári László főagronómus elmondta, hogy a régi tejház nem felelt meg a mai követelményeknek, a higiéniai előírásokat már nem tudták betartani, amit a felügye­lő hatóságok is kifogásoltak. Ilyen körülmények között a tej­üzem dolgozói sem vállalták a munkát. Szükség volt orvoslás­ra, ’amelyet többszöri megbeszé­lés alapján hajtott végre a veze­tőség. A legolcsóbb megoldásnak az látszott, hogy egy kiegészítő épületet létesítenek a tehenésze­ti telep mellett, amely alkalmas arra, hogy külön vegyek át és mi" nősítsék a háztáji tejet. Ez a fa­lu központjától 3 kilométerre van, ezért egyúttal intézkedtek arról is, hogy kocsival minden­kitől naponta elhozzák a tejet, Néhány tag vállalkozott arra, hogy maga szállít a tejházba. Az előbbiekhez hozzátette: összesen 140 tehén van jelenleg a háztáji gazdaságokban, és 230 a ter­melőszövetkezet telepén. Tajti Balázs háztáji agronó- mus arról tájékoztatott, hogy az intézkedés előtt minden jószág- tartóval beszélt, és elmondta, mi. lyen döntést hozott a vezetőség, amelynek elhatározását az is be­© Hegedűs Mátyásné termelőszö­vetkezeti |tejátvevő a zsírtartalmat ellenőrzi. íolyásolta, hogy a jelenlegi nagy­üzemi felár nem fedezi az egyre növekvő tej'átvételi és kezelési költségeket, ezért keresték az ol­csóbb megoldást. Csak épület kellett, a szükséges berendezé­sek már megvoltak, és a dolgo­zók létszámát is csökkenteni tudták. A háztáji agronómus azt is jelezte: csak szóbeli tájékozta, tást adtak, írásban senkit sem értesi tettek. A beszélgetés . azzal a tanul­sággal zárult, hogy a nyugdí­jas szövetkezeti tagokkal még szarosabbá kell tenni a kapcso­latokat, mert őket is érdeklik a szövetkezetben hozott elhatáro­zások, különösen akkor, ha az a zsebüket is érinti. K. S. VÁLASZOLUNK Csak az igazgató engedélyével... Immáron több hete, hogy meg­érdemelt nyári pihenőjüket töltik az iskolások. Közülük bizonyára jónéhányan vesznek részt — szü­lői vagy egyéb társaságban — külföldi utazáson, s ennél is na­gyobb számban látogatnak el ha­zánk festői tájaira, vagy éppen a szőkébb lakókörnyezet szép ki­rándulóhelyeire. De akadnak olyanok is — nem kevesen —, akik dolgoznak ilyenkor, részint a szakmai ismereteik bővítése céljából, másrészt, hogy pénzt ke­ressenek. Igen, a szakmunkástanulókra gondolunk, akikkel kapcsolatosan aggodalomra okot adó esetek híre jutott el hozzánk. Tanulságként, illetve figyelmeztetőül Itesszük közzé ezek lényegét. KiskunhalasZtérségében újította fel a házi vezetékhálózatot a le-' endő villanyszerelő, s közben áramütést szenvedett, ami sze­rencsére nem járt súlyos követ­kezménnyel. Kecskeméten tetőről zuhant le a szakmunkás jelölt — kisebb zúzódással megúszta a dol­got. Az egyik kisközségben a fes­tőtanuló lakást festett ki, megle­hetősen amatőr színvonalon, s mindezért nem átallott felvenni sok ezer forintot, a megrendelő­től. aki természetesen becsapva érzi magát. Ezek után óhatatlan a kérdés: a vakáció alatt végezhet-e önál­lóan szakmunkát a szakmunkás- tanuló? Mint azt megtudtuk, korántsem Idén tavasszal bejelentettem a városi tanácsnál, hogy a Bol­dog u. 15. számú házam tető­zetét veszélyezteti az egyik tere­bélyes fa koronája. Hogy az ügy hivatalos legyen, 50 forintos ok­mánybélyeget fizettettek velem. Április 11-i keltezéssel meg­kaptam Hegyes Ferenc műszaki osztályvezető válaszát. Ebből ki­derült: a fa gyökerei nem sértik az épület állagát, viszont szüksé­ges megmetszeni a koronát, amiről intézkedett a kommunális és költségvetési üzemnél. Egy­idejűleg engem is figyelmezte­Viszi és hozza a szél... számít egyedi esetnek, hogy a szakmunkásképzőbe járó fiatal a nyár egy részét munkával tölti, vagyis szorgoskodik olyan szak­ember mellett, akitől elleshet újabb fogásokat. Az ismereteket elmélyítő ilyen gyakorlat csak hasznos lehet. De egy másik érv is mellette szól, nevezetesen, hogy a mester felelősséget vállal ifjú segítője biztonságos munkavégzé­séért. Ehhez az alkalmi jellegű vagy rendszeres (tehát hosszabb ideig tartó) munkához — az iskolai rendtartás értelmében — szüksé­ges az intézmény igazgatójának előzetes engedélye. Miért ez a megszorítás? Éppen a balesetek megelőzése érdekében. Az enge­dély kiadásának egyik feltétele a szakfeladatot ellátó tanuló mun­kavédelme, s megfelelő felügyele­te. Végül elmondjuk, hogy a tanu­ló nem vállalhat önállóan és dí­jazással járó szakmunkát, hiszen képzettség és ipar jogosítvány nél­küli személynek minősül. Az el­lenszolgáltatásért végzett ilyen te­vékenysége lényegében kontárko­dást jelent és szabálysértési eljá­rást von maga után. Köthet vi­szont munkaszerződést — a szak­májával összefüggően is — cég­gel vagy magánmunkáltatóval al­kalmazottként, természetesen bé­rért, ami után társadalombiztosí­tási járulék-, illetve jövedelem­adófizetési kötelezettség van V. É. tett, ha a fát önhatalmúan meg­rongálom, csonkolom, számol- hom kell háromezer forintig pénzbírsággal. Én ez utóbbihoz máig tartom magam, az említett üzem azon­ban nem siet túlságosan a ható­sági intézkedés végrehajtásával, ugyanis az ágak ma is érintet­lenek. Nem tudom, hová for­duljak legközelebb ilyen ügyben, azt viszont kijelentem: a hason­ló hivatalos eljáráshoz nincs új abb ötvenesem! Farkas József Kecskemét Kinek higgyünk? OTP-kölcsönnel építettünk csa­ládi házat Hetényegyházán, s a lakhatási engedélyt tavaly szep­tember 13-án kaptuk meg. Azóta az új otthonunkban lakunk, ahol az olajfűtés többféle kelle­metlenséggel jár. Elhatároztuk tehát, hogy korszerűbb fűtésre térünk át. Idén áprilisban ez ügyben felkerestük a pénzintézet illetékesét, aki közölte: a mű­szaki terv és a költségvetés ira­tait kell benyújtanunk, s annak alapján vagyunk jogosultak a szükséges hitelre. Nem sokkal később megjelen­tünk a kért papírokkal, de ak­kor egy másik ügyintéző tudo­másunkra hozta: ha nem gázbe­kötésről van szó, ne számítsak támogatásra. Mi pedig nem gáz­zal szeretnénk fűteni. Vajon a kikötést korábban miért nem közölték velünk? Me­lyik OTP-dolgozónak higgyünk? Ráadásul ott van a Népszabad­ság május 10-i száma, mely félreérthetetlenül leszögezi: a kölcsönnel épült — és öt éven belül kiadott használatbavételi engedéllyel rendelkező — új la­kás (olaj-, illetve kokszfűtés megszüntetésére irányuló) ener­giatakarékos központi fűtésének kialakításához igénybe vehető pénzintézeti támogatás, ha az említett engedélyt 1983. szep­tember 30-a előtt adta ki az építési hatóság. Most már teljesen tanácsta­lanok vagyunk... Németh István Hetényegyháza Borsányi u. 5. KÉRJÜK OLVASÓINKAT, lehetőleg névvel és cím­mel ellátott levéllel keres­senek fel bennünket, mért ezen — számunkra a bi­zalmat jelentő — adatok híján nem tudunk foglal­kozni érdemben a közér­dekű észrevételeikkel, ja­vaslataikkal, panaszaikkal! Szeretnénk a szíves közbenjá­rásukat kérni a kecskeméti bel­városban lévő igen szemetes te­rület takaríttatása érdekében. A Reile Géza utcáról van szó, pontosabban a DUTÉP ottani felvonulási épülete menti terü­letről, ahol sok a hulladék. Vi­szi és hozza szél a piszkot, az arra járók és a környéken la­kók bosszúságára. Tudjuk, az .építkezés kosszal jár, de ha a takarítók olykor megfognák a seprőt és lapátot, talán keve­sebb okunk lenne a bosszúságra. Arpádvárosi lakók Szerkesztette: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. • „A gyártól kaptunk la­kást”. (Csáklné Báta- székről.) ^ % Csak papíron intézkednek?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents