Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

4 © PETŐFI NÉPE & 1984. jűalus 15. HÁZUNK TÁJA Á KGST-ORSZÄGOK JÁRMŰIPARA KISTERMELŐKNEK AJÁNLJUK! A paprika :llgP Á termesztés első feladata a fajta és a terület megfelelő ki­választása. Jobb á morzsalékos, humuszban gazdag, könnyen melegedő barna- homok vagy vá­lyog talaj. Az erősen homokos te­rületen bőséges istállótrágyázás­sal és öntözésseü biztosíthatjuk a termést. .Paradicsom, uborka, do­hány és önmaga után ne ültes­sük a paprikát. FELADATOK ŐSSZEL: Az őszi forgatást lehetőleg minél későbbre halasszuk. Átla­gos tápanyag-ellátottságot fel­tételezve ékkor dolgozzunk be 100 négyzetméter területre szá­mítva legalább 5—7 mázsa istál- lótrágyát és 0,5 kilogralmm nit­rogén, 0,5 kilogramm foszfor és 1,6 kilogramm kálium ható­anyagnak megfelelő műtrágyát. Legmegbízhatóbb azonban a ta­lajvizsgálaton alapuló tápanyag­utánpótlás. TAVASZI MUNKÁK: A talaj -előkészí téskor az ülte­tés előtt 3 héttel kell a kártevők ellen a fertőtlenítő szereket ki­juttatni, például Basudin 5 G-t, vagy Diazinon 5 G-t, 100 négy­zetméterre 35 dekagrammot. A készítményeket 10—15 centimé­ter mélyen dolgozzuk a talajba. Vegyszeres gyomirtásra felhasz­nálható a Rideon 80 WP, 7—10 dekagramm 100 négyzetméterre, vagy a Devrinol 50 WP, 2—4 de­kagramm 100 négyzetméterre. _A készítményeket palántázás előtt egyenletesen permetezzük ki. Az utóbbit egyenletesen dolgozzuk be a talajba, ellenkező esetben hatástalan. A nagyobb adagokat kötöttebb talajra javasoljuk. ÜLTETÉS ELŐTT ÉS PALÁN­TÁZÁSKOR: Tavasszal, -ültetés előtt szór­junk ki 1„1 kilogramm foszfort és 1,6 kilogramm káliumot 100 négyzetméterenként számolva, majd sekélyen munkáljuk be. A jól fejlett palántákat a víz­veszteség csökkentése céljából mártógasauk Fölicotp 5 százalé­kos oldatába, vagyis Folicote" és víz 1:19 arányú keverékébe. A következő alkalommal foly­tatjuk a paprika növényvédel­méről és tápanyag-utánpótlásá­ról szóló tájékoztatónkat.' Még nem késő! öhtözzük a gyümölcsöst! A cseresznye, a meggy, a ribiszke és a köszméte, de a korai őszibarack gyümöl­cse is most növekedik a legerőteljesebben. Ebbén az időszakban szinte minden csepp esőt hasznosítanak a (növények. Mégis, a termé­szetes csapadékkal össz­hangban öntözzünk, mert a túlöntözéstől a már érés­ben lévő gyümölcsök felre­pedhetnek. A szamócát már ne locsoljuk, mert a ned­ves gyümölcs különösen fo­gékony a szürkepenészes rothadásra A gyümölcsösben leka­szált füvet hordjuk halom­ba és komposztáljuk. Szá­raz időszakban és ott, ahol öntözni nem tudunk, terít­sük a kasz^lékot a korona­csurgóba, mert ezzel csök­kenthetjük a talaj nedves­ségének elpárolgását. Aki kétszer vet — kétszer aratl Minden kiskertben akad olyan fölszabaduló terület tavaszutón vagy nyárelőn, amelyet még ér­demes másodvetéssel hasznosí­tani. Gyakorlott tulajdonosok nem is -hagyják ezeket parlagon. A korán lekerülő elővetemé- nyek helyén vagy a kiöregedett, háromévesnél idősebb szamó­cáé fölszámolásakor másodve­tésre alkalmas ágyások alakítha­tók ki a nyári időszakiban is. -A rövid tenyészidejű zöldségfé­léket részesítsük előnyhen. Igaz, hogy ezek vetőmagja némileg drágább, de biztosabb a termés. Nem árt tudni, hogy a nyáron vetett zöldiségfélék még alapo­sabb talajelőkészítést igényel­nek, mint a tavasziak. A lekerülő növények gyökérmaradványaitól és a feltörekvő gyomoktól is meg kell tisztítanunk az új ágyáso- kat. A talajműveléskor ne készít­sünk sekély melegágyat, mert a feltalaj párologtatása sokkal1 in­saláta VII.15—30. áttelelő saláta VIII. 20—IV. 10. hónapos retek őszig havonta folyamatosan sárgarépa VT. 1—VII. 15. cékla VII. 1—VIII. 1 téli retek VII. 20—VIII. 20. csemegekukorica VI. 1—VI. 20. uborka VI. 15—VII. 15. tök, indátlan VI. 15—VII. 15 sóska VII. 10—IX. 10. spenót VII. 20—IX. 20. zöldborsó VI. 20—VII. 20. bab VI. 1.—VII. 20. tenzívebb ezekben- a napokban, mint tavasszal. A középmély, úgynevezett lazító talajművelést részesítsük- előnyben a -forgatás­sal szemben. Indokolt esetben ne mulasszuk el a fertőtlenítést sem. A lazítást megelőzően mérsékel­ten adagolva juttassuk ki a gyor­san lébomló műtrágyákat, hogy a kelő magvak és a csíranövé- nyek mielőhb tápanyaghoz jut­hassanak, hiszen az elővetemény növényei jelentős tápanyag­mennyiséget használtak fel. Az egy-két lam-bleveles növénykék­nek már szükségük van táp­anyagra. Azok a kerthasznosítók dön­tenek helyesen a -tápanyag-után­pótláshoz beszerzendő műtrá­gyák megvásárlásakor, akik fo­lyékony műtrágyát választanak. Ezek a korszerű tápolldatok gyor­sabban eljutnak a gyökerekhez. A fejlődés kezdetén lévő fia­tal ttiövénykék meghálálják, 'ha Titavitos permetezéssel segít­30x30 cm 0,5 g/m2 2 cm 30x30 cm 0,5 g/m2 2 cm 20x20 cm 2,0 g/m2 3 cm 30x30 cm 0,5 g/m2 2 cm 40 x 40 cm 2,0 g/m2 4 cm 40 x 40 cm 1,5 g/m2 3 cm 60x40 cm 2—3 db/fészek 3 cm 120 x 40 cm 4 db/fészek 3 cm 120 x 80 cm 4 db/fészek 4 cm 30x35 cm 0,5 g/m2 2 cm 30x35 am 0,5 g/m2 2 cm 40 x40 cm . 2,0 g/m2 4 cm 40x40 cm 10,0 g/m2 4 cm jük elő fejlődésüket. Ez a lomb­trágya segíti azoknak a táp­anyagoknak a hasznosítását, amelyeket a növények egyébként nehezen értékesítenének. Miutá-n a magvak a földbe ke­rültek, nem árt a talaj felszínét könnyű hengerrel tömöríteni, hogy ezzel is gátoljuk a párolog­tatást. A vetés és talajtömörítés befejeztével alaposan öntözzük be az új ágyasokat. Ha lehet, ak­kor a hajnali vagy az esti órák­ban locsoljunk, mert így a meleg nyári napok párolgást fokozó -ha­tását is csökkenthetjük. Amíg a növényikék előbújnak a talaj fel­színe alól, az öntözést 3—5 na­ponként ismételjük meg. A nö­vényeket egy-két szikleveles ál­lapotukban még 'nem' “érdemes lombtrágyázni} mert akkor -még tartalék tápanyagaikból élnek, de az egy-két lombleveles fejlettsé­gi időszakban már érdemes per­metezni. A táblázatban a másodvetésre alkalmas zöldségfélék szerepel­nek. Az ajánlott zöldségfélék közül a következő rövid tenyészidejű fajtákat igyekezzünk beszerezni a vetőmagboltokhan. Zöldiborsó: Debreceni korai sötétzöld, zöld­bab: Lada, u-borka: Nimbus, Bu­dai csemege, spárga tök: Indát- lam fehér, csemegekukorica: Aranymazsola, fejessaláta: Ven­tura, spenót: Popey, Eszkimó, Ma-, tador, sóska: Parlagi nagylevelű, sárgarépa: Nainti, hónapos retek: Cartime, téli retek: Müncheni sör, Erfurti kerek fekete. A másodvetéssel nemcsak te­rületünket hasznosítjuk gazda­ságosan, hanem a nyár végi, ko­ra őszi időszakban is zsenge, pri­mőr jellegű zöldségféléket jut­tathatunk a család asztalára, vagy vihetünk piacra. Faj: Vetésidő: Tény ész- Magszükséglet Vetés­terület: mélység: Sertés, hízómarha, tej A fülöpszállási Vörös Csillag Termelőszövetkezetben húsz éve különálló ágazat lett a háztáji gazdaságok koordinációja. A 7200 hektáron gazdálkodó tsz-nek 770 tagja van, akik közül 349-en nyug­díjasok, járadékosok. A fülöpszállásiak zöldséget és gyümölcsöt csak olyan mértékben termesztenek, hogy a saját kony­hájukat ellássák, esetleg a felesle­get a közeli piacokon értékesít­sék. Annál nagyobb a kisüzemi állattenyésztők száma.' A szövet­kezet szervezésével a felvásárlók­hoz továbbított vágóállatok és tej eladásából a háztáji gazdasá­gok termékforgalma á múlt év­ben elérte a 40 millió forintot. A tsz a leadott'.állatok után csupán a lebonyolítás költségét tartja meg. Tavaly 3200 hízósertés szállítá­sára kötöttek szerződést az Állat­forgalmi és Húsipari Vállalattal, de 1200-zal többet adtak át. A községben gyarapodik a fehérfaj­tájú hízóállomány. Elérték, hogy ma már az élőexport követelmé­nyeinek is megfelelnek a vágóser­tések. A mült évben úgy tervezték, hogy a háztájikból 54 hízómarhát és száz borjút adnak át a húsipar­nak. Vágómarhát 85-öt sikerült hizlalni, viszont borjút hattal ke­vesebbet adtak el a kistermelők. A fülöpszállási termelőszövetke­zet takarmánnyal, alomszalmával segíti a gazdákat. Bálásszénát és szalmát vásárol a társszövetkeze­tektől, hogy az állattartóknak ne kelljen rháshonnan, esetleg körül­ményes módon beszerezniük. A község két takarmányboltja is az állattartók rendelkezsésére áll. Ezenkívül hét hektár közös lucer­nát is a tagok kaszálhatnak le, a háztájiban tartott állatoknak. A tsz két csorda kialakítására is vállalkozott. Az egyiket a községi határszélen legeltetik, ezek zöm­mel tehenek. Tavaly tíz és félezer hektoliternél több tejet gyűjtöt­tek össze. A fülöpszállási Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a zöldség­gel és gyümölccsel ellentétben je­lentős a szőlőtermesztés. A kis­gazdaságoktól tavaly 14 ezer má­zsa szőlőt vásároltak fel, nagy ré­szét a Közép-magyarországi Pin­cegazdaság szabadszállási üzemé­be szállították. A hagyományos, vegyes fajtájú háztáji szőlő mellé a gazdaság három éve 26 hektár, széles sortávú, magasművelésű saszlát telepített. Ezt művelésre szintén a tagoknak osztották ki. © Gubacsi Zsigmondné a fülöp­szállási Vörös Csillag Termelő- szövetkezet nyugdíjasa évek óta foglalkozik sértéshizlalással. (Méhesi Éva felvétele) A -kisgazdaságok szakmai össze­fogására, a tagok képzésére ta­vasszal alakították meg a háztáji kistermelők baráti körét. Azt ter­vezik, hogy ősszel és télen állat- * tenyésztési, zöldség- és gyümölcs­kertészeti, szőlőtermesztési, nö_ vénytermesztési, szövetkezet-poli­tikai, sőt irodalmi előadásokat szerveznek. Összeállította: Gál Eszter II. Minőségi váltás előtt ® A Zsiguli egyik régebbi típusa a szerelőszalagon, Togliattiban. A mélyebb szakosodás mellett kibontakozott egy másik irány is, Nyilvánvaló lett, (hogy a'jár­műipariban nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a munkameg­osztás a különböző főegységeik gyártásában. Hasznos például az olyan szakosodási megállapo­dás, amelynek keretében hátsó futóműveket szállítunk a Szovjet­uniónak, s cserébe mellső futó­műveket kiapunlk, vagy az ugyan­csak főegységek szállítására kö­tött megállapodás az NDK, a román, a jugoszláv járműiparral, amikor is az ellentétel valamilyen kész haszonjármű, vagy idehaza nem gyártott, s a késztermék elő­állításához szükséges főegység. Öt állam összefogása Az együttműködés harmadik iránya a termelési kooperáció lett. Nemcsak armagya-r ipar szál­lított műszereket, berendezése­ket a szovjet és a lengyel autó­ipari beruházásokhoz. , Találha­tók ezekben a gyárakban NDK- beli és csehszlovák termékek is. A későbbi kooperációk — pél­dául a magyar Zsiguli-kooperá- ció, amelyhez hasonlót hozott; létre az NDK és a lengyel jár­műipar is a Szovjetunióval —, azt mozdították elő, hogy az áru­csere-forgalmon kívül, s azon felül is hozzájuthassunk az ide­haza nem gyártott személygép­kocsikhoz. . Amit a szocialista országok a hetvenes évek közepére jármű­iparuk fejlesztésében, az együtt­működés bővítésében elértek, az vitán felül elismerésre mél­tó. Még akkor is az, ha időnként voltak nehézségek, nem ment minden olyan simán — mai fej­jel tudjuk, hogy nem is mehe­tett —, ahogyan elképzeltük, sze­rettük volna. Emlékezzünk csak vissza, mennyit bosszankodtunk idehaza — és bosszankodtak a mi partnereink, a magyar termé­kek felhasználói is — az akado­zó alkatrészellátás miatt. Ígé­retek, elhatározások születtek a kölcsönös szállítások bővítésé­re, de ezekből az elhatározások­ból gyakorta a kelleténél las­sabban lett valóság. Lett? Tény, hogy a múlt idő 'használata né­hány területen még 'ma sem in­dokolt, jóllehet a korábbi évek ' viharai jócskán lecsendesedte'k. Kevesebb üzemanyaggal Az utóbbi évtizedekben — esz­tendőnként tízszázalékos növe­kedési ütemmel'— a szocialista országok járműipara az egyik legdinamikusabban fejlődő ipar­ággá vált. Ám úgy látszik, hogy a hőskorszaknak vége. Lassan­ként mindinkább a múlté az az időszak, amikor országok milliár- dokat ruháznak be ebbe az ipar­ágba, amikor emberek százezrei tanulják meg az autógyártás, -szerelés csínját-bínját. A jelen­legi időszakban a szocialista or­szágokban mérséklődő fejlődési ütem hatással van a járműipar­ra is. Ugyanakkor — s ez talán még fontosabb — valamennyi or­szágban kimerülték az extenzív fejlesztés tartalékai. Ezek a kö­rülmények mindinkább a minő­ségi követelményeket állították előtérbe. A korszerűsítés keretében folyik a Szovjetunióban a teher­autók dízelesítési programja, amelynek során a nagy benzin- fogy.asztásű gépkocsikat állít­ják át dízelolajra. Lévén, azon­ban, hogy a szovjet autóipar — s ezen belül a teherautógyártás — összehasonlíthatatlanul na- ’ gyobb a többi szocialista orszá­génál, a program megvalósítása is hosszabb időbe telik. Vala­mennyi autógyár nagy erőfeszí­téseket tesz gépkocsijai fogyasz­tásának csökkentésére. Űj szakasz A következő időszakban nehéz lesz az árucsere-forgalom min­den területén a korábbi növeke­dési ütemet tartan}. Az utóhbi évtizedekben a szakosítás, a koo­peráció olyan szintjére jutottunk el, hogy már néhány százalékos bővítés is gyápak, vállalatok soka­ságának mozgatását igényli. Ha a fejlődés a korábbi éveknél las­súbb lesz is, a számítások azt mutatják, hogy a járműipar a szocialista országok együttmű­ködésének változatlanul bővü­lő területe marad. Ehhez még idekívánkozik az a tény, hogy a szocialista országok járműipa­ra — műszaki mutatók tekinte­tében — minőségi váltás előtt áll. Jövendőnket és múltunkat is figyelembe véve tehát kétség sem fér ahhoz, hogy a szocialista or­szágok járműipara, beleértve a miénket is, nemcsak a fejlődés legelőnyösebb, hanem a legrövi­debb útját is választotta. (Vége) K. Nyíró József IfNgGJf^VTtáED SODRÁBAN Középparasztból szövetkezeti elnök Még hogy nincsenek véletle­nek? Bizony, vannak. Tanúsítha­tom magam is. Az történt velem, hogy elővettem régi jegyzeteimet, és böngészgetve őket, jócskán a múltba kanyarodtam emlékeim­ben. Az f 1959. február 25-i nap­nál akadt meg a szemem, ahol ez a feljegyzés áll: megyei képvise­lőcsoport-ülés Fajszon, a januári megyei pártaktíva anyagának megtárgyalása, a Központi Bi­zottság 1958. évi, a párt agrár- politikájáról szóló határozatának szellemében a tsz-ek fejlesztésé­vel kapcsolatos feladatok megvi­tatása. És erre, mint valami szí­nes filmen, peregni kezdtek az egykoiá események, az akkori szereplőkkel... Különösen kirajzolódott előt­tem egy markáns személy, aki gyors beszédével, nagy szenve­déllyel mondta a magáét akkor, ott, a tanácskozáson. Két nap sem telt el, és már nem képzeletben, •hanem a televízió képernyőjén látom ugyanőt, most már hadd nevezzem nevén: dr. Berta Jenát, a fajszi Kék Duna Tsz elnökét, aki a termelőszövetkezeti moz­galomban kifejtett két évtizedes eredményes munkássága elisme­réseként,- 'hatvanadik születés­napja alkalmából, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnökétől átvette a Szocialista Magyarországért Érdemrendet. t No, de mi történt a két időpont között? Térjünk vissza a képze­letbeli filmhez! A fajszi tanács­háza nagytermében folyt a tár­gyalás. Bács-Kiskun országgyű­lési képviselőin kívül részt vet­tek rajta a megye, a járás, a köz­ség párt-, állami és társadalmi vezetői, amint az ilyen nagy ese­ményeken az illett. Sőt, a faj- sziakat áz a megtiszteltetés érte, ■hogy a tanácskozáson ott volt a Szovjetunió akkori magyarorszá­gi nagykövete is, akit Ortutay Gyula, a megye listavezető kép­viselője hívott még e nem min­dennapi eseményre. 'Bács-Kiskun vezető testületéi nem véletlenül tulajdonítottak nagy jelentőséget Fájsz község­nek. Lakossága szántóföldi me­zőgazdasági termelést | folytatott, azonban helyzetét bonyolította, hogy a fő jövedelmet az egyik legintenzívebb művelést kívánó növény, a fűszerpaprika adta. Ennek a nagyüzemi termélési módját pedig akkor még ném is-' merték. A felszólalók között Papp Fe­renc, a helyi Vörös Csillag Tsz elnöke kifejtette, miként az egész gazdálkodásban, a paprikaterme- lésiben sincs szégyenkeznivalójuk a fajsziaknak. A gondokról szól­va pedig a következőket sorolta, amint egy hónapja a megyei ak­tívaülésen is: kevés a föld a, tsz- ben. Egy tagra mindössze 3,4 ka- tasztrális hold jut, ha pedig le kellene adniuk az akkor használt 126 hold (62 hektár) állami tarta­lékterületet, akkor tagonként 2,6 holdról kellene megélniük. Csak két dolog segít rajtuk, először az, ha minél több, földdel bíró pa­rasztember lép a tsz-be, másrészt pedig a belterjes gazdálkodást kell fejleszteniük. A paprikaho- zamok növelésére újabb 163 ka- tasztrális holdat akarnak ■ öntö­zésre berendezni. Sajnos, öntözŐ- cső és vállalati kapacitáshiány gátolja terveik megvalósítását. Ezért sürgetik az érdekelt szer­vek intézkedését. Közvetlen hangvételű és ,jó hangulafú tanácskozás alakult ki az eredményekről, a gondokról, és- azok megszüntetéséről. A meg­hívott egyénileg dolgozó parasz­tok élénken figyelték a vitát, de mélyen hallgattak. Mígnem a máf említett, markáns arcú fiatalem­ber, név szerint is ismerősünk, Berta Jenő kért szót. Bemutatkozott és bejelentette, hogy az egyéni gazdák megbízá- , sábój kíván szólni. Mondandója elején igazat adott a tsz elnöké­nek, hogy valóban nincs mit szé­gyellniük a téeszben, sőt •, szépen gyarapodnak is. Azonban ’a pap­rika egyedül érzi magát a nagy táblában. Jobban kedveli, , ha szinte naponta látogatják, simo­gatják, dédelgetik. Közben mind gyorsabbra pörögtek szavai. Arról beszélt, hogy ők még felveszik a versenyt a téesszel, meg hát ők .így a maguk urai. Személy sze­rint pedig jól felszerelt gazdasá­ga van, középparaszt birtoka, és kösse fel a fehérneműjét az, aki vele versenyre akar kelhi!= Azt ismételgette: úgy döntöttek, hogy nem lépnek be a tsz-be. Azzal fejezte be felszólalását, hogy ha a többiek mégis meggondolnák magúikat, ő bizony akkor is az utolsó belépő lesz! Ezzel a tanács­kozásnak véget lett. (Az1 idő • is elszaladt. Délutánra Bajára, járá­si szövetkezeti aktívaértekezle­tet hívtak össze, melyre’ Marosán György, a Központi Bizottság ak­kori titkára is jelezte részvételét.) Rám* várt a vita összefoglalása. Kinek-kinek személy szerint válaszoltam felszólalására, köz­tük a Berta Jenőére is. Azt aján­lottam: mivel valóban nagy do­logról van szó, mindenképpen cél­szerű jól meggondolni az elhatá­rozást. Elhamarkodni semmiképp. sem szabad. Aludjanak rá egyet, és ha kell, hát többet is. Beérik a helyes elhatározás, és a fajszi parasztemberek követni fogják az idő szavát. Amint tették ezt ko­rábban is a~ történelmük során. Így tudtak emberi életet terem­teni maguknak a belterjes ter­mesztéssel a napi nagybirtok szorongató gyűrűjében, hiszen az egy személyre jutó földterület Fajszon akkoriban másfél hold körül volt mindössze. A község egész lakosságának összefogása emelt védőgátgyűrűt a falu köré az 1956-os jegesár alkalmával, amikor a Duna Baja térségében, több helyütt áttörve gátját, ten­gerként fogta körül Fajszot. Ta­lálkozzunk és beszélgessünk, ha kell újra, meg újra, velem és másokkal is. így történt. Berta Jenő is aludt rá, de a többiek is. Bizony sok könnyebb dolog van a világon, mint volt akkor megtalálni a paprikatermelés és más belter­jes ágazatok nagyüzemi átszer­vezésének helyes formáit, az ér­dekeltséget biztosító munkaszer­vezési és jövedelemelosztási mó­dokat ! Berta Jenőben is megért az el­határozás. S nem az utolsók kö- 'zött lépett be, hanem még pa­raszttársai meggyőzésében is részt vett, majd pedig a Kék Duna Tsz és az egész község szövetkezeti megszilárdításában is. Volt bri­gádvezető, agronómus, főagronó- mus, s a szövetkezeti mozgalom területi és országos tisztségvise­lőjeként is szolgálja a közös ügyet. Mindehhez megszerezte a szükséges tudást. Elvégezte a mezőgazdasági technikumot, majd az agráregyétemet. Mezőgazda-, sági mérnökként doktori címet szerzett, és kedvenc növényének, a fűszerpaprikának minden két­séget, kizáróan valóságos profesz- szora. Életútja — akárcsak nem­zedékéé— korántsem volt köny- nyű. Dr. "Molnár Frigyes

Next

/
Thumbnails
Contents