Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

1984. Június 15, • PETŐfl NÉPE • 5 | SZABADTÉRI TÁNCSZÍN, TETTYEI ROMOK, ANNA-UDVAR ___________| S zínházi esték Pécsett ésLOsbemutató H iteles források idézik fel, hogy a századelő színigaz­gatói, akik jól ismerték a közönséget, szinte féltet­ték publikumukat a nyári kultürális kikapcsolódástól. Egya­ránt tarthattak attól, hogy kiapad a pénztárca!és a színház- látogató kedv az őszi idénykezdet előtt. Jelenleg annál gaz­dagabb nyaranta a művészeti kínálat. Például az idén Bács- Kiskun és Tolna megye ismét megrendezi a Duna menti Folklórfesztivált. S a szomszédos megyék székhelyein, Sze­geden éa Pécsett egyaránt szabadtéri játékokra készülnek. Ez alkalommal az utóbbi programját foglaljuk össze — előzetesként. Immár szép hagyományai van­nak a Pécsi Nyári Színháznak. Megjelenít az idei műsort tartal­mazó füzet is négyezer példány­ban. A rendszeresen ismétlődő játékok mintha eljutottak volna abba a fejlődési szakaszba, ami­kor mind fontosabbá válik saját történetük tudatosítása. Egyebek közt énről tanúskodik a kiad­vány, amely első cikkében a jel­legzetes, emblémául választott dombormüvet magyarázza. 1078- tól fonódik össze a nyári hóna­pok pécsi színházi eseményeivel a görög mitológiai témájú, 16. század eleji ábrázolás: a hátán mezítelen tengeri istennőt vivő, halfarkú, lólábú vízi istenség két­ágú fuvolán, a beliének kedvenc hangszerén játszik. Pécsett több évszázados tánc- hagyományai és rendkívül ked­vező éghajlata szinte egyszerre tették alkalmassá a júniusi, jú­liusi rendezvényekre. Bartók Bé­la figyelt fel például a Dóm tér nagy lehetőségeire, ahol 1933— 38 között rendeztek ünnepi he­teket. A Tettyére már korábban vidám zenés programok vonzot­ták a közönséget. Ilyenkor több ezren látogattak föl a hegyre. Itt, a tettyei romoknál kezdő­dik a idei művészi eseménysoro­zat is. Elsőnek Wassermann— Leight világhírű musicalje, a La Mancha lovagja kerül szabadtéri színre. Az élőadás felújításként látható. A címszerepet — Don Quijote (Cervantes) — ismét Helyey László, a budapesti Ka­tona József Színház tagja játsz- sza. Másnap, június 21-én az An- na-udvarban a Bóbita Bábszín- ■ ház jelentkezik felnőtteknek szánt paródiamiQsorával: az Operasaláia a tavalyi bemutató részben átdolgozott felújítása. A Szabadtéri táncszínre hozza el összeállítását különböző euró­pai fesztiválszereplései után a Prágai Kamarabalett. A gro­teszkbe forduló stílusáról ismert együttes június 27—30. között lép közönség elé. Ugyanekkor kö­vetik egymást Tettyén a Bara­nya Táncegyüttes estjei: a szere­lem vad, hűséges és szomorú vál­tozataira írt darabokat és forga­tókönyvet Sárosi István. A mű­sort magyarországi szerb táncok zárják. Eck Imre kaimarabalettje, a Danaidák az idén az Anna-ud- Variban látható június végén a korábbi helyszín, a Barbakán he-, lyett. A műsorfüzet cikkírója sze­rint a szerző-koreográfus „tud­ja azt is, hogy az udvarnak me­lyik oldala nyújt majd hátteret a figuráknak, a vörösnek, aki Bre- tus Mária, a türkiznek, aki Pa- ronai Magdolna, a sárgának, He- tényi Jánosnak. és neked, Uhrik Dóra, aki szürkében táncolsz”. A júliust keleti vendégek nyit- ják. Pécs törökországi testvérvá­rosából, Kütahyáfoól érkezik az a folkldregyüttes, amely táncos, zenés műsort mutat be. Majd klasszikus balettet, A hattyúk tavát láthatja a közönség a Mol­dáviai Nemzeti Színház vendég­játékában. Július 9-én a Sport- csarnokban elevenedik meg a Próba című rockbalett két alka­lommal is — J. S. Bach és Pres­ser Gábor zenéjére. Jézust Dó­zsa Imre, a passiótörténet szólis- tapárját — Mária Magdolnát és Júdást — Szőnyi Nóra és Keve- házi Gábor alakítja. Egy hét múlva a Nemzetközi Zenei Tábor csehszlovák vendég­tanárai adnak koncertet a város hangulatos, intim pontján, az Anna-iidvarban. Ugyanitt mu­tatják .be a Hőhalál című kama­rabalettet. A szerző, Eck Imre nyilatkozta a jövőért aggódó, ér­zelmeket és indulatokat megfo­galmazó darabjáról: „az embe­rek észreveszik, hogy a hőmér­séklet emelkedik, s egy idő után már a kismadár sem bírja a me­leget. A többi — elmondhatat­lan”. A nyári színház program­ja július 26-án koncerttel fejező­dik be ezen a helyen. A Szabad­téri táncszínen pedig másnap este rendezik a Nemzetközi Ze­nei Tábor záróhangversenyét, és felcsendül Kodály táncköltemé­nye, a Galántai táncok is. Közben minden jel szerint drá­maírót avat majd a város Sáro­si István orvos személyében, aki novellákkal és á Zsákutca cí­mű tv-játékkal jelentkezett ed­dig a nyilvánosság előtt. Most Az áldozat című történelmi té­májú művét, a bibliai Szodoma példázatát tűzték műsorra. Még­hozzá hét estére szól a terv, ami a legtöbb előadást jelenti az idei rendezvénysorozaton. A dráma az emberiség fennmaradásának kérdéseivel foglalkozik. Aki pe­dig könnyebb témára vágyik, a népszerű Huszka Jenő és Martos Ferenc operettjét, a Gül babát nézheti meg Romhányi József átdolgozásában. Mintegy egzo- , tikus ráadásként Tahiti nemzeti folklóregyüttese ad ízelítőt Óceá-i nia tánckultúrájábó'l augusztus 7-én a Sportcsarnokban. Ez is a pécsi nyár sokszínűségéhez tar­tozik. H. F. LEMEZFIGYELŐ Benkő Lexikonjai Megjelent Benkő László Le­xikonjának második köteté, a Magyar Hanglemezgyártó Válla­lat Start szerkesztőségének gon­dozásában. Az első kötet tartal­mából, A—K-ig: Atlantisz, Bá­bel, Cirkusz, Drakula, Energia, Fata Morgána, Guernica, Hazárd, Impromptu, Jaguár, Kánon. A másodikból, L—X-ig: Légió, Mambó, Nosztalgia, Orpheus, Pieta, Quartier Latin, Reflex, S.O.S., Titanic, W. C., Zebra, X.Y. Ezek a címszavak egy-egy kom­pozíciót rejtenek, mégpedig az inkább határainkot túl hépsze- rű Omega együttes oszlopos tag­jának, Benkő Lászlónak a dalait. Magyarországon ma már meg­szokott, s kedvelt hangszer a szintetizátor. A popzene világá­ban a Kraftwerk, a Tangerine Dream, majd Mike Oldfield, Jean Michel Jarre, Vangelis ismertette meg és fogadtatta el a gépzenét: a monotonnak tűnő, de számos variációt,'' lehetőséget tartogató és adó hangszert, hangzást. Komo­lyabb dallamokat, sőt oratórikus kompozíciókat egyre kevesebb- szer hallani napjainkban: a disz­kó ezeket is háttérbe szorította. E műfaj képviselői * is a szinteti­zátort tekintik alaphangszernek, amivel könnyű fülbemászó, ting- li-tangli nótákat is játszani. Itthon a popzene veteránjai próbálkoztak először szintetizá­torokkal. A hőskorban ők sem hitték, hogy a Hammond-zongo- ra egykor háttérbe kerül. Benkő László szerzeményei, a Lexikon címszavai mind-mind hangulatszámok. Egy-egy érzést, élményt, benyomást tükröznek. Kiválóan, ügyesen megkomponált szerkezettel: van bevezetés, tár­gyalás, befejezés mindegyik dal­ban, sőt „tetőpont” is — katar­zissal. Némelyik melankolikus, a másik vidámabb, örömtelibb. Ez a meghatározó a slágerlistára ke­rülésnél is: a Reflexet a lemez megjelenése óta állandóan halla­ni a rádióban, s bizonyára hama­rosan a toplistákon olvashatjuk. A Mambó, a Zebra hasonló sors­ra vár. .(Érdekes: ezek is a tem- peramenitumosabb „nóták” kö­zül valók!) Szeretem, s ajánlóm Benkő le­xikonjait. Ha idegesek vagyunk, akad a fekete korongon olyan szám, ami megnyugtat (Guerni­ca, Pieta). Ha odakinn alkonyo­dig, hallgassuk meg a Nosztal­giát, ami egyébként a Nyári éjek asszonya című dal átdolgozása. Ha örülünk, szóljon a Légió, a Zebra, a Reflex, az Energia. Tisztán, egyedien,. „benkősen” hangzanak. Nemcsak a monoton géphangok léteznek Benkő szá­mára, hanem a klasszikus hang­szerek is felfedezhetők nála, ez ■teszi színesebbé a dalokat. S egységesebbé, mint ,az előző Le­xikont. (Stárt, 1984) Borzák Tibor GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Elérkezett az utolsó iskolai nap, tíz tanulással töltött hónap után. Valamennyien vártátok ezt, no, meg a bizonyítványt, amelyben tanáraitok érdemjegyekkel rögzí­tették, mennyit tanultatok, figyel­tetek, jelentkeztetek. A nyár szá­motokra a pihenés, vakációzás, táborozás ideje, az örömé, hogy az idén is milyen sokan indulhat­tok vándor-, váltó-, és sátortábor­ba. Kecskemét negyvenkét úttörő- csapatától a legtöbben, csaknem kétezren a Párád közelében levő Ilonavölgyben felépített váltótá­borba mennek. Vándortáborba a Hofmann János utcaiak, a Zrínyi Ilona úttörőcsapat tagjai, és a ti- szakécskeiek készülnek. A Bükk­széken felépített táborban — a hajdani járási váltótáborban — mintegy ezerötszázan nyaralhat­nak, hét csoportban. (Ez a tábor faházas, és erre az esztendőre el­Vakáció előtt készült valamennyi kiegészítő épülete is.) A Bajához tartozó huszonhét úttörőcsapat tagjai Káptalanfü- redre, Balatonberénybe indulnak. Nyolc, csapat megy vándortábo­rozni, főként a Mátra útjait jár­ják. A felsőszentiváni gyerekeket az önálló csapattáboruk az idén is várja Balatonberényben. Csere­üdülésen vesznek részt a garai és bácsalmási úttörők: a jugoszlá­viai testvércsapatok meghívására s az Adriai-tenger partján nyaral­hatnak A kiskunhalasi úttörőelnökség­hez tartozók közül négyezren me­hetnek a sikondai sátor- és a kő­épületekből álló balatonakali tá­borba. Királyréten és Kunfehér- tón pedig váltótábort alakítottak ki. Természetesen közülük is so­kan eljutnak Csillebércre, Zánká-> rá. Az idén tőlük indulhat, húsz vagy huszonöt kiváló úttörő Álba Iuliába csereüdülésre. Megyénkben a KISKUN-TÜRA útvonalán számos dunántúli, bu­dapesti és keleti megyéinkből ér­kező úttörő ismerkedik nemzeti parkunkkal, szikes tavaink ma­dárvilágával, a Tőserdő közelé­ben a vadregényes Tisza mentével. Csillebércen, Zánkán számos központi tábort szerveztek, öröm­mel írhatjuk le: csaknem minden jutalomtáborban ott lesznek a megyénkbeliek is! (Páhiból har­minchármán érdemelték ki a köz­ponti táborok valamelyikét!) Érdekes programokkal várnak benneteket az úttörőházak is. Va- lamennyiőtöknek nagyon jó pihe­nést kívánunk, táborozással egy­bekötve. Örömmel vesszük a nya­ralási, üdülési, illetve táborozási beszámolókat. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK A csapat alkotmánya Érdekes okmányt jutta­tott el hozzánk a kecske­méti 1025. számú Buday Dezső úttörőcsapat tagsága: a csapatalkotmányt! Tizenöt paragrafusból áll, s első bekezdése leszögezi: „Mi, akik a Buday Dezső úttörőcsapat tagjai va­gyunk, arra törekszünk, hogy névadónk szellemét követve olyan törvényt al­kossunk, amely közösségi együttélésünk legfőbb sza­bályait foglalja össze, és megbonthatatlan összetar­tozásunkat tükrözi.” A csapatalkotmányban szó van szabályokról, a kö­zösségben végzett munká­ról, a környezet védelméről, a képzésről, próbázásról, el­marasztalásról, dicséretről, végül a lehetőségről, amely szerint az alkotmány mó­dosítására -a Gsapat tagjai •tehetnek javaslatot.­Az első csapatalkotmány jutott el hozzánk. A gondo­san fogalmazott szövegen érezhető, hogy alaposan vé­giggondolták, amit leírtak. Hasonló kezdeményezésről szívesen adunk hírt! „Mint a jánoshalmi Petőfi Népe riporterőrs tagjának, nekem ju­tott az a megtiszteltetés — írja Gáspár Róbert —, hogy részt ve­hettem azon a pedagógusnapi ün­nepségen, amelyet a nagyközségi pártbizottság, a község lakói ne­velőink tiszteletére rendeztek. Hallgattam tanácselnökünk szép köszöntőjét, az általános iskola és a gimnázium tanulóinak szavala­tait, kamarakórusát. Radnai Ist­ván, a pártbizottság tagja beszélt arról a fontos és pótolhatatlan munkáról, amit a pedagógusok végeznek. Az eseményen megér­tettem, hogy ez a munka nagyon fontos. Érdemes tanárnak lenni, mert segítségükkel lesznek a gyer­mekek hasznos állampolgárai ha­zánknak.” Városföldi kisdobosok küldték a következő levelet. „Kalocsán „ voltunk kirándulni az elmúlt napokban. A kalocsai Puszta Tours dolgozóinak és Gazdik Péter bácsinak köszönhet, jü'k, hogy annyi mindent láttunk a népművészetéről híres, szép vá­rosban. Ezúton is köszönjük neki, nekik!” Az elmúlt napokban tartották a bácsalmási úttörők tornaünnepé­lyüket a sportpályán — írja Illés László — és az eseménynek külö­nös jelentőséget adott, hogy a szomszédos Vajdaságból, Bez dánból is érkeztek gyerekek. A bemutató után kézilabda- és kispályás labdarú­gó-mérkőzést játszott a helyi és a vendégcsapat. Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal közölt rejtvény helyes megfejtése: O, OL, GÓL, OLGA, VOLGA. A megfejtők közül az alábbiak ne­vét sorsoltuk ki, s postáztunk könyvet részükre: Csőke Szilvia, Kiskunfélegyháza; Égi Brigitta, Rém; Nagy Piroska, Gátér; Ko­vács Zsuzsa, Tjgss; Szabó Tamás, Baja; Keresztúri Ildikó, Kiskő­rös; -Ádám Ildikó, Jánoshalma; Kiss Margit Mária, Petőfiszálilás; Nagy Beatrixu Izsák; A Molnár Hajnalka, Kiskunhalas. V Ezen a héten kisdobosok számára közlünk rejtvényt, a címe: Bújócska. Amint a képen látjátok, a majom­mama aggódó arccal néz kö­rül a fán; fiai játékos ked­vükben jól elbújtak az őser­dő fái között, forgassátok meg alaposan a képet, és mondjátok meg, hány majom és hol rejtőzik a képen! A megfejtéseket most is leve­lezőlapon kérjük beküldeni (Pe­tőfi Népe Szerkesztősége, Kecs­kemét, 6001, Pf.: 76), június 25- ig. A megfejtők között tíz darab könyvet sorsolunk ki, s postá­zunk címükre. Összeállította: Selmeci Katalin TTT Eltelt a nyár, kezdődött az iskola. Nagyanyám ragasz­kodott eredeti lakhelyünkhöz. Könyörtelen volt és erőszakos. Ma sein értem, miért utaztunk vissza a bombazáporba. Mert visszamentünk nagyanyám aka­rata szerint. Lurkótól megint elköszöntünk. Az udvarban maradt egyedül. A szomszédok ígérték, hogy gon­doskodnak róla. Be is tartották ígéretüket addig, amíg Lurkó ott volt. Azután iszonyatos fél év kö­vetkezett. A halál állandó jelen­létét megszoktuk. Katonák és ci­vilek feküdtek temetetlenül az utcákon. Jó volt, ha a hó beta­karta őket. Én tavasszal kerültem vissza a faluba egy időre egyedül. Lurkó nem volt sehol. A szomszédok mqpdták, hogy sokáig a háznál maradt. . Ki, be járt a kerítés alatt, rendesen kapott enni, inni, egyszer mégis eltűnt. A gyereke­ket is kérdeztem, látták-e? Taga- dólag rázták a fejüket. Tudtam, hogy Lurkó nem jószántából ment el. Biztos voltam benne, hogy el­vitték. Egyszer egy piaci napon bent járt a házigazda, és azt mondta, menjek ki hozzájuk a tanyára, meglátom jó sorom lesz. Tetszett az ajánlat, mert vonzott ÁRVAY ÁRPÁD: A Lurkó a tanya ismeretlensége. De azért — mint egy felnőtt — azt vála­szoltam : majd meggondolom. Azután meg alig vártam, hogy jöjjön a gazda. Gondolatban együtt ébredtem a hajnallal, prüszkölve fürödtem a hideg kútvízben, nógatásomra nehéz lovak, lusta tehenek moz­dultak az istállóban. Fantáziám bejárta a tanyasi élet minden szépségét. Akik gondomat visel­ték, nem .akartak engedni, de én igen határozott voltam. Amikor bejött a gazda, boldogan kuco- rodtam mellé a szekérré. Szép két nóniusz lova volt. A front alatt sikerült eldugnia őket. Tetszett a .tanyasi élet. Sokat és keményen kellett dolgozni. Nem erőltettek meg a munkával, de mindig kellett valamit csinál­ni. Szántásnál, ekakapázásnál én vezettem a lovat. Teheneket, li­bákat legeltettem, itattam, etet­tem a jószágokat, szóval mindent csináltam, amit a többi tanyasi gyerek. Nem bántak velem rosz­szul, de azért éreztették, hogy nem vagyok velük egyenrangú. A cselédjük voltam. Egyik alkonyaikor — mint ren­desen — a teheneket'legeltettem. Lassan haladtam velük a dűlőút szélén, a kukoricás mellett nőtt fűben. Jól .elhaladtam a tanyától, amikor távoli kutyaugatásra fi­gyeltem fel. Megremegtem. Ez a 'Lurkó. Borzasztó izgatott lettem, de azért a teheneket nem mertem magukra hagyni. A vacsoránál kérdeztem a gaz- dáékat, nem a Lurkó ugatását hallottam? Legyintés volt a vá­lasz. Engem a gondolat mégsem hagyott nyugodni. Alig vártam a vasárnapot, amikor bementek a faluba, a templomba. Elindultam arra, amerre a kutyaugatást hal­lottam a minap. Idegességemben szaladni kezdtem. Egyszer csak a kukoricatáhla véget ért, és sűrű fákkal, bokrokkal körülvett ta­nyát pillantottam meg. Szívem hevesen kalapált, mert ismét hal­lottam a kutyaugatást. A Lurkó volt. Óvatosan közelítettem meg a tanyát. Kerítése nem volt, de szúrós olajbokrok vették körbe az udvarát. Az udvarban hosszan kifeszitett drót, Lurkó ahhoz köt-, ve szaladgált le, s fel. A torkom annyira elszorult, hogy alig tud- am kimondani: Lurkó, gyere ide. ■És Luri jött,, ahogy engedte a lánc. Vinnyogva, szűkölve, farká­val a földet seperte, majd két hátsó lábára állt, a mellsőkkel ■pedig kapkodott felém. Körül sem néztem, odaszaladtam, és egy mozdulattal kikapcsoltam a gyep­lőszárból készített nyakörvét. Nyomban vágtatott ki a tanyá­ból a dűlőút felé. Én szaladtam utána, amikor dühös kiabálást hallottam közvetlenül a hátam mögött. Nem fordultam meg. Éles ütés ért a derekamon. Nehéz vas­darabot vágott utánam a károm­kodó tanyaszomszéd. Mire Lurkóval visszaértem, már a gazdáék is otthon voltak. A szomszéd is megérkezett feldúl­va, keresztül a kukoricáson. Kö­vetelte vissza a kutyát, amiért valamit adhatott a .gazdáéknak. Én tisztes távolságból hallgattam őket. Akkor már sokat értettem a nyelvükön. Mondta is egyszer a gazda, amikor tótul válaszol­tam neki: Ecsi, a fene essen be­léd, te már tudsz tótul. Lurkó a napraforgó-kerítésen kívül ült, és nem titkolt kaján- sággal a pofáján, figyelte a helyzet alakulását. Egyben biztos volt, történhet bármi, ő mégegy­szer nem megy vissza raboskodni. ■Fogják meg, ha tudják. • Hozzám fordult a gazda, és fel­szólított, hogy adjam vissza a szomszédnak a kutyát. Én illet­lenséget mutattam és mondtam is: ézt ne, ez az én kutyám. Azt mondja a gazda, akkor mehetsz .is a háztól.- Szó nélkül beleléptem a verandán lévő szandálomba, és úgy, ahogy voltam, egy klottga- tyában', megindultam a falu felé. Egy darabig kiabáltak utánam, de én hátra se fordultam. Lurkó kényelmesen trappolt mellettem, időnként hozzám dörzsölte nagy elégedetten | durva béklyótól megkopaszodott nyakát. Szép napok következtek. Ket­ten éltünk Lurkóval egy nagy házban. Volt mindenünk. Szíve­sen láttak minket, és hívtak mun­kába, amit egy gyerek elláthatott. Vizet hordtam a sárki kútról az egész utca asszonynépének. Reg­gelenként portékát talicskáztam a piacira, malacoknak szedtem zöldet. Lurkó mindig mellettem ■tráppolt, és az egész utcából el­zavarta a pockokat. Jók voltak hozzánk. Ma is hálás szívvel gondolok Zuszka mamára, Ancsa nénire, Palo bácsira és minden­kibe. Sajnos, ők már mind el­költöztek egy másik utcába, és hiába van kiírva a temető kapu­jára, én nem hiszem el, hogy valaha is feltámadnak. Bár úgy lenne. Megérkezett a család is, nagy­anyám nélkül. Meghalt ott, ahol eltöltötte egész életét, ahol utol­só napjait is tölteni akarta. Ami­kor megtudtam, lekucorodtam a kert sarkában, és visszaidéztem mindent, ami nagyanyámra em­lékeztetett. Látfam, amint pöttyes köté­nyében kiállt a ház elé az utcára, amikor settenkedett az alkonyat a város szélén, éa tenyerét sze­méhez emelve tekintett szét, hogy megvagyunk-e. Ha meglátott bennünket, két kezével megköny- nyebbülten simított egyet ősz kontyán, és szigorú hangon szólí­tott haza. Mi szabódtunk, de nem volt apelláta. Két kezével úgy terelt maga előtt, mint a kis- csibéit féltő, öreg kotlóstyuk. Ha rosszak voltunk, anyám elől hoz­zá menekültünk. Az ölébe dugtuk a fejünket, ő korholt, de simo­gatta fejünket, és megvédett min­ket. Rájöttem, hogy a világ legjobb nagymamája mént el örökre, r (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents