Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-12 / 136. szám

4 © PETŐFI NÉPE * 1984. június 12.

A jó közérzet: termelőerő I

Vajon mennyi energia szük- I séges az élőmunkához? Aki a | kérdésre feleletet keres, bizo- 8F nyára valahogy így kezdi: at- [ tói függ, melyikhez mennyi. I Munkája válogatja.

Mert például a nehéz fizikai munka jóval több energiát, emberi erőt, egészséget, napi kalóriát emészt, mint a szellemi.

Ezúttal azonban próbáljunk j szétnézni az azonos fajta tevékenységek házatáján. Azt tapasztalhatjuk, hogy még ezek 86 sem azonos energiát, erőt igényelnek. Mert például, aki derűsen, jókedvvel jár dolgozni, mert jól érzi magát a műhelyben, a vállalatnál, az joggal I tartja, hogy könnyen megy a I munka, szinte észre sem veszi az idő múlását. Azért, hogy a keze jár az embernek, még a I kötött, nagy ódafigyelést igénylő szalagmunka mellett is jut | idő egy kis tréfálkozásra, néhány szavas beszélgetésre. Amelyből kitűnik, hogy „egy húron pendülnek" az egymás mellett dolgozók, közös a véleményük, a világlátásuk. S ez az együvé tartozás is kovásza lehet a jó munkahelyi légkörnek, a kellemes közérzetnek.

Más üzemekben viszont néS hányán azt tapasztalják, hogy1 valahogyan nehéz a munka. S _ nem is mindig fizikailag, ha- I nem éppen ama láthatatlan tényezők okán, amelyekről szó volt az előbb, s amelyek híján bizony néha taposómalomnak tűnik a napi bejárás. A nemszeretem munka pedig sokkal ' nagyobb erőbedobást követel,

mmmmBEmamaamMm

mint az, amelyet* jó. közegben végez az ember.

Ez a sokszor megfoghatatlan tényezőkből épülő valami tehát. amit munkahelyi közérzetnek nevezünk, nagyon is fontos, mondhatnám, elhanyagolhatatlan.

' Ráadásul sokszor valóban kicsiségeken múlik. Például olyasmin, vajon meghallgatják-e az ott.dolgozókat afelől, milyen színűek legyenek a műhely, az iroda falai, ha már úgyis a festésükre készülnek. Mindenki számára jó érzés, ha megkérdik \ a véleményét. Ha úgy érzi, mert joggal-okkal érezheti, hogy apróságoktól egészen a vállalat, a gyár érdekeit érintő nagyobb kérdésekig kíváncsiak a szavára, há meghallgatják.

Hiszen éppen ez az a közösségi aktivitás, amelyet joggal kérünk számon a legkülönfélébb fórumokon. Annak tudata ez, hogy a legegyszerűbb beosztásbail dolgozónak is számít, számíthat a szava.

Természetesen ‘a termelési feladatok napi szorításában nem könnyű dolog odafigyelni az ilyesmire. Mégis, a legtöbb munkahelyen szerencsére már tudják, milyen- jelentősekké nőhetnek az ilyen, látszólag apró, láthatatlan 'dolgok. Mert egyszerre csak megmozdulnak az emberek. Munkahelyet készül változtatni egyik a másik után, s amikor az okokat kérdezik, csak valami nehezen kézzelfoghatót képes válaszolni. Mondjuk, olyasmit: nem tudom, valahogy nem érzem

jól magam az utóbbi időben. ' Nagy a feszültség bennem és körülöttem. Rossz nálunk a munkahelyi légkör.

Pedig a legtöbb esetben kiderül, hogy ha alaposabban a dolgok mélyére néznek, hely- B ben is megoldható lenne a hiányolt motívumok nagy része, könnyűszerrel tudnának változtatni néhány rossz beidegződésen, légkört mérgező kicsi- B ségen.

Van azután olyan eset is, amikor nem jelenségek, hanem személyek rontják a többiek közérzetét. Ki tagadná, hogy léteznek kötekedő, békétlen H emberek, olyanok, akik — 8

ahogy a szólás tartja —, még ■ a kákán is csomót keresnének.

Ha az ilyen dolgozótárs dönt B úgy, hogy továbbáll,, munkahelyet változtat, jól teszi. Má- B suti talán könnyebben beilleszkedik, eddigi munkahelyén viszont egycsapásra megváltozhat a dolgok akusztikája.

Sokat beszélünk munkafegyelemről, munkamorálról. H Nos, nemcsak egyszerűen helyes, hanem elengedhetetlenül szükséges, is azon munkálkod- S ni, hogy ez a lehető legjobb legyen. S ez nemcsak a veze- 81 tők, hanem a kisebb közössé- B gek‘ dolga, felelőssége is.

Annál is inkább, mert a jó S közérzet is lehet termelőerő ||| Megléte esetén könnyebben megy a bármily bonyolult Íj munka. Ha pedig hiányzik, a mt könnyű is nehézzé válhat. S ennek végső soron a termelés jjj látja kárát.

V. Zs.

ISMÉTLŐDŐ KÉRDÉS Á MÉSZHOMOKTÉGLA-GYÁRBAN

Több mint fél éve jelent meg ezzel a címmel egy sorozat lapunk hasábjain, azt vizsgálva, milyen esélyeik vannak a kis téglagyáraknak a fennmaradásra. Bizakodó sorokkal zárult a negyedik rész; úgy tűnt, a gondokat mindenki látja, és nem hiányzik a segítőkészség sem, amelynek eredménye némi pénzmag lehet. Hogy valójában mit hozott az idő a kiskunhalasi mészhomok- tégla-gyár sorsában? Vázolja ezt a leginkább illetékes Szeitz Ádám, a Vörös Szikra Termelőszövetkezet elnöke* mint a tulajdonosok képviselője.

— A gyár ma tiem dolgozik, a gépek szétszedve pihennek. Megkezdődött a nagy felújítás?

— Valóban leálltunk, mert elkészültek a fő alkatrészek a présgép felújításához. Ezeket már tavaly megrendeltük, és eddig háromszázezer forintot fizettünk ki előlegként. A végső összeget még nem tudjuk. Múltkori beszélgetésünkkor egymillió forintra becsültem a várható árat, hiszen óriási alkatrészekről van szó, amelyek ráadásul teljesen egyediek. De bizony sokszor érzem úgy ma is, hogy legjobb lett volna tavaly kijelenteni: tönkrement a gép, leállónk.

— Az ÉVM illetékesei segítséget ígértek! ,

— Valóban jártak náluhk a cikk után — és egy tervkészítő csoportot is hoztak magukkal, amelyik hatszázezer forintért elkészítette volna a felújítás tervét. Állami hitelt ajánlottak, 15 százalékos kamattal. Előzetesen 15—20 millió forintos költséget állapítottak meg. Ügy tűnt, meg is egyezünk.

— Csak úgy tűnt?

— Szerencsére eszembe jutott, hogy elmegyek és megnézem a barcsi mészhomoktégla-gyárat, Hiszen ott is ilyesmi automatikus vezérlésű géppel dolgoznak, amilyet a tervezőcsoport is említett. Ott aztán kiderült, hogy ez a lengyel gép egymaga húszmillió forint, és még a kiszolgáló- egységek külön számítanak! Ezért mondtam, hogy szerencsére. Ahogy néztem, legalább negyvenmillió kellett volna az ajánlott felújításhoz, ennyi pénzt meg nem tudnánk visszafizetni... Így azután lemondtunk a hitel felvételéről, marad a házilagos kivitelezés, apránként, ahogy az erőnk engedi. Erre a foldozásra meg nem szabad nagy összegű hitelt felvenni. Húszmilliót is csak akkor vállalhattunk volna, ha legalább kétszeres termelésnövelést eredményezhet a rekonstrukció.

— Tavaly kazáncseréről is szó volt.

— Igen, á felügyeleti szerv már csak egy évre engedélyezte a régi kazán működtetését. Mindenképpen kell valami megoldás. ,Ha sikerül a tervezett gázüzemű kazán beállítása, a felújítás összesen 4—5 millió forintból kijön ... Most minden abba az irányiba mutat, hogy legjobb lenne az egésszel leállni, de hát futunk a pénzünk után, amit már eddig belefektettünk. Aztán a környékbeliek már ezt a viszonylag rövid felújítási szünetét is nehezen viselik. Nagyon kellene a’ mészhomok tégla!

— Mi az a minden, amit lemlített?

— Például az, hogy követő áras a termékünk. A barcsiak árát al- kalmazhatjiik csak, ezer darabonként 2200 forintot kérhetünk. Ugyanakkor januártól jmegváltozott a rendelet,, amely a mező- gazdasági üzemek adózását sza, bályozza. Eddig a tégla adómentes termék; volt, most már tíz százalék termelési adó fizetése hárul ránk. Az állami téglagyár• Minden abba az irányba mutat, hogy legjobb lenne az egészszel leállni... — mérlegeli a dolgokat Szeitz Ádám.

tókat, így a barcsi gyárat sem érinti ez, hiszen őnálúk változatlanul adómentes a mészhomok tégla. A többletet mi nem háríthatjuk át senkire. Idén még nagyobb lesz a vesztesége a mi gyárunknak, mint tavaly. Most még volt honnan átcsoportosítani, a nyereséges melléküzemágak elbírták. De ha jön egy rosszul záruló év?

Kinek kell ez a tégla? — tettük fel annak idején a sorozat utolsó részében a kérdést, amelynek aktualitása ma sem változott. Mint láttuk, a fogyasztóknak nagyon, hiszen olcsóbb, közelebb van, egyszóval megéri ezt felhasználni, ahol lehet. A tervidőszakra előirányzott, felépítendő lakások száma nem csökkent, Sőt a magánerős építkezés — bár rendkívül sok nehézséggel kell megküzdeniük az erre vállalkozóknak — továbbra is kedvelt forma. Igaz, elsősorban azért, mert az állami építőipar által kínált lakások ára egyre feljebb kúszik, hovatovább elérhetetlen álom lesz egy házgyári garzonlakás —, négyszázezerért.

De ez már egy másik téma. Maradjunk csak a mészhomok téglánál, ami önmagában is bőven kínál mérlegelni valót. Az egyik oldalról kedvezményeket kaphatnak a kisebb téglagyárak, hiszen — mint arról tavaly a mi- . nisztériumban tájékoztatták — állami kölcsönt kérhetnek, és még a 25 százalékos beruházási illeték befizetésétől is eltekintenek. Ám a „mostoha’1 jelző — úgy tűnik — ma sem vesztette érvényét; mint ahogy az a mondat sem, amelyet fél éve Sándor Béla, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetője fogalmazott meg. Idézzük csak fel:

„Vagy elismerjük ezeket a manufaktúrákat édes gyermekünknek, és ennek megfelelően éppúgy támogatjuk, mint a vállalatokat, vagy nem, de akkor nem is követelhetünk tőlük építőanyagot.” Fejszés Edit

ü Elkészültek az alkatrészek, megkezdődött a szerelés.

TISZAKÉCSKÉN, A VÁLTOZÁSOK UTÁN (I.)

Az alakulástól a felszámolásig

A hír nem új: az idei esztendőtől Tiszakécskén egy közös gazdaság, a Béke és Szabadság Termelőszövetkezet működik. Korábban — még az elmúlt évben is — három szövetkezet tevékenykedett a tiszakécs- kei határban: Tiszakécske-Kerekdombon az Űj Élet; TlszabÖg, Úbög és Pereghalom körzetében a Tlszagyöngye, a többi részen a Béke és Szabadság Tsz.

Évtizedek sodrásában

Ha piég korábbi esztendőkre tekintünk vissza, a kép sokkal változatosabb, csupán 1959-től érdemes szemügyre venni helyzetüket. Akkortájt a Sárhalom és Árkus dűlő területén alakult a 'Búzakalász, ennek elődje volt az lűjbarózda termelőszövetkezeti csoport. 1961-ben a Tiszagyön- gye és a Búzakalász .Tsz egyesült, az előbbi nevén, majd 1967-ben a lászláfalvi Kossuth Tsz is ehhez a gazdasághoz csatlakozott, de 1970-iben jelentősebb része visszakerült a lászlófalvi közös gazdasághoz. A szövetkezet elnöke 1970-től Fazekas Béla volt.

A tisiakéoskei Béke és - Szabadság Tsz egyik jogelődje a Béke Szövetkezet, amely az újkécs- kei falurészén 195.2-ben alakult, és a juttatott földön gazdálkodókat tömörítette. Ezzel egyesült a tiszakécskei Kossuth Tsz 1957-ben. Majd 1960-ban hozzájuk 'csatlakozott egy másik kis szövetkezet, amely a Tisza nevet viselte. A másik a Szabadság Tsz, amelynek tagsága az ókécskei földeket művelte, elnöke Sóás Vince volt. A Béke és a Szabadság Termelőszövetkezet 1975-ben egyesült, elnökének Budai Istvánt választották.

A Tiszakécske-kerekdombi Üj Élet Tsz 1960-ban alakult a kerekdombi részen. Megalakulásától kényszerfelszámolásáig Vin- cze Lajos volt az elnöke.

Ha dióhéjban is, de szükségesnek tűnik ennyit e vidékről ismerni, a szövetkezeti mozgalom kezdetéről, ami ha többet nem is, de annyit sejtet: e (Tisza menti tájegység ,nem egységes, eltérő adottságokat és törekvéseket takartak a különféle szövetkezeti csoportosulások. Egyes területeken', tanyákat és dűlőket átfogó részeken más-más módon képzelték a gazdálkodást, a fejlesztést és a jövőt. Egyik helyütt a kertészeti ágazatok, másutt a szántóföldi növénytermesztés és állattenyésztés, valamint a melléküzemágak kerültek előtérbe. Rivalizáltak is egymással a szövetkezetek, együttműködésük csupán az utóbbi években bontakozott ki.

Összeroppant egy gazdaság

Nem ‘könnyű felkutatni valóságos okait annak, milyen körülmények és hatások, milyen impressziók, biztatások és „elnézések” juttatták oda a tiszakécskei 'Üj Élet Termelőszövetkezetet, hogy 1963. augusztus elsejével megkezdődött a szövetkezet felszámolása. Felelőtlenség lenne csupán egyrkét emberre ráhúzni a vizes lepedőt, az is meggondolandó, hogy azt írjuk: egyedül és kizárólagosan csupán az Üj

Élet Tsz vezetősége okolható a kialakult helyzetért.

A szövetkezet 1979-ig dinamikusan fejlődött. A korábbi évek termelési értéke, a jövedelem megsokszorozódott, nyereségük

3—8 millió forint között alakult. A kedvezőtlen adottságú gazdaságban a szántóterület átlagos aranykorona-értéke alig haladta meg a tizennégyet; a Tisza menti részeken csak késői vetésű növények termeszthetők, az .ár- és 'belvíz miatt. A kertészet, a szarvasmarha- és baromfiágazat, valamint a melléktevékenység került előtérbe. Ez utóbbi aránya 64 százalékra nőtt 1982-re.

Jelentős fejlesztésekbe kezdtek 1979-ben az állattenyésztési és kertészeti ágazatban, valamint a melléküzemágakban. Már az 1979-es esztendőt több mint 19 millió forint veszteséggel zárta a szövetkezet. Sajnos, 1982- ben már a főágazatok sem hoztak nyereséget, ráfizetéssel zárt a növénytermesztés, az állattenyésztés, sőt az ipari tevékenységek közül az ásványvíztöltés, a fémszerkezetgyártás, valamint a budapesti szolgáltató ágazatok. Ez utóbbinál többféle szabálytalanságra is fény derült, például el nem végzett munkákat számláztak le, jogtalan bérfelhaszná- lást is kimutattak. A szövetkezet kereskedelmi tevékenységét

1982-ben Egerben és Makón felvásárló részleggel bővítették, de ezek is több mint 3 millió forint veszteséget számoltak el az év végén. Ráfizetéssel működött a szövetkezet által üzemeltetett vendéglő is.

Lehetne még sorolni a gondokat, a hibákat, amelyek az 1982- es esztendő zárszámadásán buktak ki olyan erővel, hogy már nem lehetett a szokásos módszerekkel rendezni. Az ekkori vizsgálatokkor az is kiderült, hogy a gazdaság vezetése nem ismeri saját szövetkezetének pénzügyi helyzetét. Ugyanis a PM Ellenőrzési Főigazgatóság megyei igazgatósága által végzett 1982. évi mérleg felülvizsgálatakor megállapította: a pénzügyi hiány összege 59 millió 110 ezer forint.

'Ezután a szövetkezet léte is kritikussá vált; a pénzügyi hiány rendezésére nem volt fedezeti forrás. Annak ellenére, hogy már 1983 április végén felfüggesztették tisztségéből a szövetkezet elnökét, az esztendő közepére még további 30 millió forint veszteség keletkezett. Az illetékes szervezetek 'hozzájárulásával — más megoldás nem lévén — a ■termelőszövetkezet felszámolása mellett döntöttek a megyei tanács illetékesei, a végrehajtó bizottság ezzel egyetértett. * 1983. augusztus 1-től felszámoló bizottság tevékenykedett a szövetkezetben. Az utolsó közgyűlésen a

tagság úgy döntött, hogy tíz vezetőjük — különböző arányban — az 1982. évi munkabérének és jutalmának bizonyos ősz- szegét fizesse vissza a szövetkezetnek.

Az Üj Élet Tsz teljes pénzügyi 'hiánya végül is 87 millió lilO ezer forint lett.' A felszámoló bizottság elvégezte munkáját. Amit lehetett és célszerű volt, a szövetkezet vagyonából értékesítettek. A hitelezők egy részét tudták csak kielégíteni, s végül is az a döntés született, hogy 48 millió forintért megvásárolja a gazdaságot a tiszakécskei Béke és Szabadság Termelőszövetkezet.

Ez anyagi áldozatvállalást is jelentett. A döntést a Béke és Szabadság tagsága azért hozta, mert nem volt közömbös számukra a Kerekdomib térségében élő és dolgozó emberek §orsa. A kétkezi munkások gyakorlatilag egyébként sem voltak okozói a kialakult helyzetnek.

Értékelték és elismerték, hogy a nyugdíjasok, a tagök és alkalmazottak több mint két évtizedes munkájának eredménye volt az Üj Élet Tsz-ben felhalmozott érték, s emellett még kötelességüknek érezték az emberekről való gondoskodást is. Tehát, a Béke és Szabadság Tsz-hez került a szövetkezet teljes tagsága, ahol szívesen fogadták őket. Azt kérték a belépőktől, hogy tiszta szándékkal, megértésben és egységben, szorgalommal dolgozva tegyenek meg mindent a sikeres gazdálkodás érdekében.

Előkészített egyesülés

A Tiszagyöngye Tsz helyzete korántsem ilyen bonyolult. Visz- szaélések, szabálytalanságok nem tarkították a gazdálkodást. Viszont tény, hogy az 1981-es esztendőt 10 millió forint mérleghiánnyal zárták, és a szanáló bizottság javaslatára 1982-ben a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya 'határozatban kötelezte a szövetkezetét, hogy —> gazdásági helyzetének javítása céljából — kössön együttműködési megállapodást a Béke és Szabadság Tsz-szel.

Az együttműködés minden területre kiterjedt. A két gazdaság vezetői, szakemberei egyeztették a feladatokat és tennivalókat, közösen végezték a legfontosabb munkákat, s ennek is köszönhető, hogy a gazdálkodás stabilizálódott. Az 1982-es, sőt az

1983-as esztendőt is nyereséggel zárták. Mivel a két szövetkezet kapcsolata már olyan mélységű volt, hogy gyakorlatilag együtt gazdálkodtak, mindkét gazdaság tagsága az idei februári közgyűlésen az egyesülés mellett döntött.

Március 7-én volt az a közgyűlés, ahol a két szövetkezet tagsága együttesen is megerősítette a korábbi elhatározást, és az így létrejött nagy szövetkezet elnökének Budai Istvánt választották.

Csabai István (Folytatjuk)

Háromszáz új vállalat

A nyolcvanas évek elején az előző évtized gyakorlatával ellentétes tendencia figyelhető meg a vállalatok átszerveződésében. Miközben korábban a terehélyesedés, a kisebb üzemek és termelőegységek felszippantása jellemezte a magyar gazdaságot, az utóbbi években mind több gazdálkodó próbálgatja önállóan szárnyait.

A vállalati szervezeti rendszer korszerűsítését jelzi például, hogy 1980 és 1983 között összesen 25 gazdasági egység (ebiből 12 tröszt) szűnt meg, 16 vállalat mérete csökkent és mindössze egy vállalat nagysága növekedett. Az említett időszakban háromszázat is meghaladja az önállóvá vált gazdálkodó szervezetek száma. Emellett távaly 122 kisvállalat is alakult.

Az átszervezések, a korábbihoz hasonlóan 1983- ban is elsősorban az ipari gazdálkodókat érintették. A taivaly átszervezett 161 vállalat közül 153 tartozik az iparba, s ezek 90 százaléka gépipari vállalat. Az átszervezés és a velejáró önállóság nem önmagáért való törekvés. Példák sokasága bizonyítja, hogy az önállósulás következtében kialakuló gazdasági kényszer óriási energiákat szabadíthat fel. A kisebb szervezet ugyanis általában nem képes elviselni azokat a veszteséges vállalkozásokat, amelyek a közös alapok és az elszámolás gyengeségei miatt olykor eleve felismerhetetlenek. Vagy, aimeny- nyiben mégis tudnak róla, a nagyvállalat gazdálkodása ösázemossa a ráfizetéses és nyereséges akciókat.

A tapasztalatok az esetek többségében kedvezőek. Az Egyesült Izzótól leszakadt Gábor Áron Gépgyár öntödéjében korábban a nagy vállalati szervezetben ,a gépi kapacitás hatodrészét használták ki. Termékszelekcióval és más intézkedésekkel az önállósult gyár egy esztendő leforgása alatt megduplázta az öntöde termelését.

A tröszttől elvált egri, $écsi és debreceni dohánygyár ugyancsak bebizonyította alkalmazkodóképességét. Egyebek közt új beszerzési források feltárásával és az értékesítési formák változatosabbá tételével javítottak gazdálkodásukon. A Középmagyarországi Pincegazdaság a többi között új termékek piacra dobásával szolgálta meg az önállóságotAz önállósuló vállalatok első lépéseit gyakran nehezíti, hogy olykor hónapokig elhúzódnak az

anyavállalat és a leszakadó egyiség közötti viták. A disputa tárgya a leggyakrabban a termelő gépek, berendezések és a korábban felvett hitelek terheinek megosztása. Márpedig tisztázatlan erőviszonyok közepette az átlagosnál kockázatosabb a döntés.

A szétválással /járó elkerülhetetlen feszültségek ellenére továbbra is indokolt a termelő szervezetek egy részének decentralizációja. Enélkül ugyanis elképzelhetetlen a gazdasági reform folytatását szolgáló versenyhelyzet kialakulása. Ami — hasonlóan az önálló gazdálkodáshoz — ugyancsak nem magáért való folyamat. Csakis ‘versenyben; másokkal összevetve mérettetnek meg a gazdálkodó szervezetek, s válhatnak ezáltal költségérzékennyé, ami a hatékony gazdálkodás egyik fontos feltétele.

Egy pénzügyi vizsgálat kimjitatta: a magas }ö- vedelmezőségű vállalatok között igen nagy a tanácsi vállalatok és szövetkezetek, vagyis a kis és közepes gazdálkodó szervezetek aránya. Kétségtelen: ezek a vállalatok és szövetkezetek jóval ritkábban kényszerülnek — az átlagnál kisebb nyereséget hozó — maximált áras munkák elvállalására. Bizonyos azonban az is, hogy ezekben a szervezetekben jól érvényesül a gazdasági szabályozók hatása. Következésképpen a kisebb gazdálkodó egységek többségében már tudatosult, hogy létük feltétele az eredményesség. ‘ •

A KB április 17-i határozatában is megfogalmazott önállósulási törekvések természetesen nem zárják ki az összeolvadást, a centralizációt. Hiszen változatlanul akadnak olyan gazdálkodó szervezetek, amelyekét éppen kis méretük gátol jövedelmezőségük javításában. Általánosabb azonban, hogy még mindig sok a monopolhelyzetű vállalat. Ami nemcsak költségérzéketlenséget okoz, hanem valamiféle tudathasadásos állapotot is eredményez. Nevezeteién-: a gazdálkodók, ellátási felelősségük következtében nem szüntethetik meg a veszteséges termékek gyártását, miközben a szabályozás nem a piac ellátását, hanem a vállalat jövedelmezőségét honorálja.

A monopolhelyzet megszüntetése, a költségérzékenység és ezáltal a hatékonyság kikényszerítése a— olyan érvek ezek, amelyek feltétlenül az önállósulási folyamatok folytatása mellett szólnak.

M. P. ;

Építés vagy leépítés?

V ersenyezzenek a fogyasztóért