Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-12 / 136. szám

JÁSZSZENTLÁSZLÓI PÉLDA Változatok a „nyitott ház’’’ témára Változnak az idők és nekünk is változni kell! Ez a kissé „ferdített” ősi szentencia a vezérelv ma a termelés és a mindennapi élet számtalan" területén. Minden bizonnyal ezt vallja Markolt Endre is, a jászszentlász- lói Arany János Művelődési Ház igazgatója, legalábbis erre következtethetünk munkássága alapján. Neve a falu hatá­rain túl is jól ismert. Igazi kísérletező egyéniség. Miért nem jönnek ? A jászszentlászlői művelődési ház részt vett a hetvenes évek egyik reménykeltő közművelődé­si vállalkozásában, az úgyneve­zett „nyitott ház” kísérletben. Ez azzal a céllal indult, hogy a művelődési házak alaptevékeny­ségét modernizálják. A kísérlet­hez kapcsolódó intézmények zö­me úgy próbálkozott, hogy az elő­csarnokok, folyosók, szakköri szo­bák, klubhelyiségek többcélú hasz­nosításával megsokszorozták a mű­velődési ’ otthon hagyományos »' le­hetőségeit és szolgáltatásait. A célbútorok segítségével igyekez­tek megoldani a központi, illetve helyi oktató-ismertető anyagok, eszközök és szerszámok szabad használatát,/ a kötetlen, spontán művelődéshez teremtve alkalmat. Markolt Endre a tematikából csak azt használta fel, amit sze­rinte Jászszentlászlón érdemes, és ami kivitelezhető. Először arra lett figyelmes, hogy küldhet akár aranyozott betűkkel írt meghívókat is, egyes rétegek nem járnak a rendezvényekre. Elhatározta, hogy utánuk megy a hiányzóknak. Kikutatja, miért nem jönnek? Egyáltalán mivel töltik el a szabad idejüket? És ez a fáradhatatlan, kíváncsisko­dó vizsgálódás eredményes volt. Kertészek és barkácsolók Megfigyelte például, hogy ko­rábban az ismeretterjesztő ren­dezvényeken sosem tapasztaltak olyan aktivitást, mint programon kívül, kötetlen időtöltés közben a piacon, a presszóban, vagy a munkahelyen. Ezért hetente egy­szer meghívtak az intézménybe há­rom helyi mezőgazdasági szak­embert, akik akárcsak a többi látogató, bekapcsolódtak a be­szélgetésekbe. Az alkalmak rend­szeressé váltak. A művelődési ház később könyveket, szakfolyó­iratokat, filmeket szerzett be a háztáji gazdálkodás témaköréből, majd jelentkezett új szolgálta­tással is: kisgépeket kölcsönzött csekély díjért. Az ifjúsági klub tagjai később azt is vállalták, hogy egy hold földet bérelnek a téesztől és azt megművelik közö­sen. Sajátos „háztáji mintagaz­daságuk ” paprikatermelését azó­• Markolt Endre, a kísérletező népművelő. Hagyományos közösségeik is vannak. Próbál az irodalmi színpad. ta az egész község érdeklődés­sel figyeli. Ugyanígy otthont leltek az épü­letben a barkácsolók is. A köz­művelődési alap támogatásával a művelődési házhoz egy fém- és famegmunkáló műhelyt építet­tek, ahol szintén közösségek ala­kultak, amelyek közösségi célo­kért is dolgoznak. Elvégzik pél-' dául az intézmény karbantartá­sát. .. Belépés nemcsak horgászoknak! Az igazgató — maga is szen­vedélyes horgász — észrevette, hogy sporttársai milyen vágya­kozva beszélnek egy nyugodt horgásztelepről, ahol családostól eltölthetnék a hétvégeket. Verse­nyeket szervezhetnének, és meg­vitathatnák, ki, milyen zsák­mányt „akasztott”. Az igazgató nem volt rest, cselekedett. Ez alkalommal a MAHOSZ-tól és az ifjúsági alaptól igényeltek pénzt. Majd vásároltak egy ta­nyát; kimélyítették a környéken levő mocsaras, lápos területeket; csatornát építettek és vízműveket, hogy gazdálkodni tudjanak a csa­padékkal. Tucatszám jelentkeztek a horgásztársak társadalmi mun­kára. Tavasztól nyár végéig egy­folytában nagy erőkkel dolgoztak; és egy olyan szabadidő-központ­tal lett gazdagabb Jászszentlászló, amit egy évtizeddel azelőtt elkép­zelni sem lehetett. Ma már ott tartják a szocialista brigádok cso­portos rendezvényeit, az általános iskola csapatösszejöveteleit és a horgászegyesület versenyeit. Ma­gától is megterem itt a program. Vasárnapról vasárnapra horgá­szok szállják meg a tanya környé­két. A férfiak pecáznak, a család többi tagja főz-süt (minden fel­szerelés megvan), sportol, játszik. Délben együtt ebédelnek az ötle­tesen megépített fészer alatt. Az ember társas lény Nemcsak a barkácsolók, a ker­tészek, vagy 3 horgászok ügyeit intézik a művelődési ház dolgo­zói. A kísérletezés mellett a ha­gyományos igényeket is kielégítik. TIT-előadások, képzőművészeti, technikai kiállítások, író—olvasó találkozók, előadói estek színesí­tik a programot. Szakkörök (rá­dió-iránymérő és konstruktőr, mo­dellező, honismereti, eszperantó) és műkedvelő csoportok (népdal­kor, irodalmi színpad), valamint a klubok teremtenek alkalmat a szervezett időtöltéshez. Emellett kirándulásokat, bálákat, diszkót és klubdélutánokat szerveznek. — Ez nemcsak az én munkám, hanem a közösségeké — mondta az igazgató. — Én arra vagyok büszke, hogy az idősebbek és. a fiatalok egyaránt befogadtak. így nemcsak egyszerű szervezője, ha­nem részese, haszonélvezője is vagyok mindannak, amit itt elér­tünk az utóbbi tizenöt évben. Ma népművelő-körökben gyakran depresszió uralkodik: úgy látják a kollégák, hogy nem lehet ered­ményesen dolgozni, mert hiányo­sak a feltételek. Szerintem nem indokolt ez a kiábrándultság. Ha türelemmel, tisztelettel közele­dünk az egyének és a kisebb-na- gyobb közösségek felé, számukra is fontosakká tesszük ajánlatain­kat, meghallgatják és támogatják a népművelőt. Igaz, hogy rohanó világban élünk, de van egy örök igazság: az ember társas lény — és ez elég lehet az indulásnál. F. P. J. KÖNYVESPOLC Gyurkó László: Családi regény Minden családregény ürügynó­!ta. A létezésről, az életről, a tör­ténelem mélyáramlatairól és fel­színi csobogásáról, siaját magáról szeretné összegezni véleményét szerzője. Az első igazi. modem magyar regény, Fáy András Bélteky háza is fölfogható családregénynek.' A műveletlen, élet hajótöröttje Bél­teky Mátyás és tanult, honszerető fia. Gyula története jó alkalpm a kor eszméinek mérlegelésére. Szó eáil$ az okszerű gazdálkodás­ról, az útépítésről, a házi iparról, lehetőség a kortárs típusok, jel­lemző sorsok bemutatására. A re­former író azt remélte, hogy ol­vasói — bocsánat az edkoptatott hasonlatért — könnyebben hajóz­nak az élet vizein, érdémesiebb célok felé kormányozzák járműT vüket, elkerülhetik a zátonyokat. Jöttek az. újabb célok, az újabb zátonyok, az újabb írók, újabb remények, újabb hitek, csaka- zértis heklkezdések, és voltak, és vannak és lesznek a családok. Gyurkó nagyon tudatosan ír, nem véletlen formálta így műve címét: Családi regény. Vagyis műve nem kizárólagosan egy csa­lád történetének hív megörökíté­se; más. Egy — általánosan jel­lemzőnek Is elfogadható — család mindennapjainak tükrözésében láthatjuk az idők változását. Egy nemzet, egy eszme igazi histó­riája az ilyen szorosiabb-lazább kisközösségekből bontható ki. Különösen a nagyon szellős Kö- zép-Európában. Annyit tapasztal­tak, megéltek az ittlakók, mint régebben a naigy utazók. Ki sem kellett mozdulnunk; házunkhoz jött a történelem. Akad kontár- sunk, aki négy állam polgára is volt, bár mindhalálig szülőváro­sában pergette napjait. Fantasz­tikus hullámvasút röpített föl és le családokat, kuszálta össze a kialakult kapcsolatokait, értékren­deket. A városiasodás is tízezre­ket mozdított ki otthonukból. jól tette Gyurkó László, hogy elmesélte mindazt, ami rokonai­ról, emlékeiről gondolkodva eszé­be ’ jutott. Harag és elfogultság nélkül, a tényszerű közléseket csak egy-egy általánosító meg­jegyzéssel dúsítva idézte fel ro­konai életét. Közli — például —, hogy cselédlány nagyanyja Bécs- ből került Budapestre, nagyapját egy isten háta mögötti lengyel fa­luból sodorta a magyar főváros­ba a jobb megélhetés vágya. Vit­ték is valamire: egyetlen közös fényképük tekintélyt parancsoló kalapban örökítette meg a ház­tartásbeli nagymamát, nyakken- dősen, mellényesen a mozdony- fűtő nagypapát, akik csak ötödik gyerekük megszületése után kö­töttek házasságot. „A családi le­gendáriumban még utalás sincs (mind) erre: nagyszüleim előíté­lete nyom nélkül kirostálódott az emlékezetből.” Örülök az olyan könyvéknek, mint Major Máté: Egy gyerekkor és' egy kisváros emléke, Szabó Magda: Régimódi történet, ■ Len­gyel Péter: Cseréptörés, Gyurkó: Családi regény. Másként-más- ként, de kitűnik ezekből, hogy miként működtek a családme- chanizmusok, miként reagáltak a „külvilág” változó széljárásaira, légnyomásingadozásaira. „A csa­lád valamiféle véd- és dacszö­vetség volt. érdekképviselet, me­nedék, oltalom, mintsem hierar­chikus, nettén parancs uralmi kö­zösségi forma” —, így Gyurkó. Olvasmányos könyv Gyürkéé. A sorsok mozaikjából kirajzoló­dik a középkorúak és idősebbek által megélt világ. Tizennégy évesen a fehérvári püspökség pincéjében számolgattam a per­ceket: meddig reng még a föld a becsapódó bombáiktól, miköz­ben a tizennégy éves Gyurkó László hatvan kilométerrel távo­labbról figyeli az égigérő lángo­kat. Fiataloknak nemcsak a meg­szerezhető ismeretekért ajánlom: megbízható tanú. Őszinte emléke­ző. Úgy látta a világot, ahogyan a legtöbben, egy-két apró rész­lettől eltekintve nem mai • Szem­mel idézi föl a történteket. Do­kumentum értékűek a családi történetek. Ebben a _ közegDen természetesnek hatnak a legvaló­színűtlenebb fordulatok is. A könyvet a Magvető Kiadó jelentette meg. H. N. 1984. június 12. • PETŐFI NÉPE • I Kapuzárás előtt A jörő tanévről jelen Időben Az új tanítási év csak a diákok számára kezdődik szeptemberben, ennek elő­készítése már a régi okta­tási időszak 'befejezése előtt megkezdődik. Egyúttal ilyenkor teszik mérlegre a közoktatás megyei, városi irányítói, az iskolák tény­leges gazdái az iskolarend­szer egészének éves ered­ményeit és gondjait. Né­hány eddig is jelenlévő nyugtalanító jelenség az idén is tovább élt, sőt he­lyenként fokozódott: nőtt a tanévvesztő bukások szá­ma, különösen az általános iskola negyedik, illetve ötö­dik osztályában, kisebb mértékben az elsőben is! Ez utóbbi jelenség az óvo­da nevelési és iskola-elő­készítő munkájának hiá­nyosságait jelzi. Az általá­nos iskolák helyzete sem lett könnyebb, sőt: az elő­ző tanévhez képest most két százalékkal több tanu­lóval kellett foglalkozni. Továbbra is jellemző volt a zsúfoltság, annak ellené­re, hogy ebben az időszak­ban ezerháromszáz új tan­terem készült el és számos szükségtanteremben is folyt oktatás. Tovább növekedett a szakképzetlen pedagógu­sok száma, s megjelentek az első képesítés nélküli nevelők a gimnáziumokban is. Ez olyan hír, amelynél érdemes egy kissé időz­nünk. Évtizedek óta tudjuk, hogy képesítés nélküli ta­nítók alkalmazására szük­ség kényszeríti az iskolák fenntartóit. Azt is tudjuk ma már, hogy ennek a tendenciának okai a köz­oktatási rendszeren kí­vül keresendők, ki tudjuk számítani a képesítés nél­küliek jelenlegi létszámát, s azt is, hány lett évek múltán diplomás. A mai általános iskolai pedagó­gusoknak több mint hat­van százaléka már így ke­rült a pályára. Nem elle­nük szólunk, ha azt mond­juk, hogy ez a tendencia nagyon sok pedagógiai probléma forrása; ők tud­ják a legjobban, mennyi fáradságukba kerül — úgy ahogy — felzárkózni, a diplomát megszerezni, és a többiekkel egyenértékűvé válni a tantestületben. Mindent tudunk tehát er­ről a jelenségről, megszüle­tésének okát, „fejlődésé­nek” trendvonalát, csak megszüntetésének módját nem tudjuk megtalálni. A diploma nélküli oktatók középiskolai megjelenését meg lehetett volna jósol­ni, amint azt is, hogy szá­muk a jövőben növekedni fog. Sokan' nem tartják tra­gikusnak * ezt a jelenséget, persze nem is az, de mint irányzat, megfigyelésre ér­demes. Egy-egy tanév önmagá­ban is értékelhető, mert önálló szakasz a közoktatás folyamatosságában, ugyan­akkor csak az előzőek és az utána következők egy­ségében elemezhető és ter­vezhető igazán. Az előttünk levő már belenyúlik a he­tedik ötéves tervciklus ki­dolgozásának szakaszába.-Elkezdődik például az öt­éves technikusképző iskola első tanéve. Eredménye majd a következő ötéves terviben lesz hasznosítható. Ősztől módosítják az isko­lai rendtartást. Ami min­dennél fontosabb: új okta­tási törvényt készítenek elő. A legutóbbi átfogó ilyen szabályozó 1961-ben készült. A most készülőnek már a következő évezred iskoláit kell működtetnie. Az elkövetkező évek fo­lyamatos feladata lesz a demográfiai hullám zökke­nőmentes átvezetése a kö­zépiskolai szinteken. En­nek egyik, de legjelentő­sebb feltétele a középis­kolai tanteremépítés. A program nagyjából ismert, azaz, tudjuk hány terem kellene, azt viszont még nem, hogy telik-e annyira, mint ahányra szükség lesz. Az bizonyos, hogy a drá­guló építőipari, és építő- anyagárak mellett nehe­zebbé válik a legszüksége­sebb követelmények telje­sítése is. Egyszerűbbnek látszik vi­szont az iskolai munka belső feltételeinek javítá­sa. A minisztérium már megkapta annak a vizsgá­latnak az eredményét, amely tartalmazza, föl­tárja az iskolai munka min­den részletét. Meglepő dolgok kerültek felszínre a pedagógusok terhelésével kapcsolatban: kiderült, hogy terheik egy része csak közvetve kapcsolódik iskolai munkájukhoz, más részük ugyan kifejezetten iskolai, de a vizsgálat ezek­nek jó részét is fölösleges­nek találta. Csak a megszo­kás rakja vállaikra az ér­telmetlen jelentések írá­sának terheit. Ezzel össze­függésben a pedagógusmun­kát részletesen újra kell értékelni, mert nem elég általánosságban beszélni a túlterhelés csökkentéséről, a munka- és életkörülmé­nyék javításáról, könnyí­téséről. Ez utóbbi nemcsak ak­tuális, sürgejően megoldás­ra váró feladat, hanem az oktatás továbbfejlesztésé­nek alapvető feltétele is. S miként minden családi éle­tet kezdő fiatalnak jogos a lakásigénye, úgy a pedagó­gusok letelepedése a neve­lési feladatok ellátásának alapja. Lakásépítési köl­csönt kell nyújtani szá­mukra, kedvező feltételek­kel, mert hiszen a fizetés — még az őszre tervezett emeléssel együtt sem elég arra, hogy a napi megélhe­tések gondja mellett komo­lyabb összeget megtakarít­hassanak belőle. És ahogy pedagógus nélkül nincs ne­velés, lakás nélkül nincs nevelőmunka, mert ennek elemi feltétele a nevelő nyugodt életkörülménye. A pedagógus hivatása meg­követeli, hogy teljes embe­ri és szakmai kvalitását ta­nítványainak szentelje. Generációk nőnek fel, tanévek követik egymást; közeledik a jelenleginek a vége, de szinte mindjárt itt az új. S. L. Abszolút tétlenségben? Demélem, a kedves olvasók nincsenek már ágyban? Mert fmi még ott vagyunk, holott egyketted kilenc az óra. Nekünk azonban \ez még kára hajnal, \mivel évi nagyszabad­ságunkat töltjük ráadásul (Boglárlelle ,egyik kies SZOT-üdülőjében. Ennélfogva számunkra duplán dukál e minőségi lazítás. Annál is inkább, ;■ mert megfogadtuk: (nyaralásunk \első napját abszolút tét­lenségben töltjük. Az )abszolút semmittevés jegyében várom türe­lemmel, hogy a szemem majd magáitól kinyílik. Tudniillik ébren vagyok \már, de szemhéjam még lehúzott redőny. \Majd felpattan, ha akar, bolond leszek bajlódni a felnyitásával. IDe Imiért mocorog a feleségem? Csak viem akár I'pirkadatkor felkel­ni? Megfeledkezett volna elhatározásunkról, ön­kéntelenül megmoccanok én is. Mire ő: ‘— Alszol? ' — Igen. ■ ■ — Mert én (már két órája fent vagyok. Egy büdös légy az orromat 'szemelte (ki [Légikikötőnek: az isten­nek se ,hagy pékén. Ilyen hosszú, harmonikus házas­élet után igazán {meglehetnél p. kedvemért annyit, hogy megfogod. Nesze neked abszolút Itétlenség! A fene abba a légybe! No ide semmi pánik. Ahol legnagyobb a ve­szély, ott fog borotvaélesen |az ember esze. Ezt a légyfogást \tudományos okadatolással fogom mel­lőzni. ;Milyen jó is, hogy korunk mind égetőbben tűzi napirendre ia |tudomány és a |gyakorlat össze­kapcsolását. Lám, a nagy horderejű tudomártyos felfedezések tőrzik Imost meg szűztisztának abszo­lút tétlenségünket is. Mintek itt legyet fogni, mikor úgyis ...De ne hágjunk ia fejlemények elébe. Mon­dom nejemnek: — Nézd, te tudod legjobban, hogy érted tűzbe mentem, lehoztam |neked la csillagokat, amikor ar­ra támadt gusztusod. (De ,lásd be. Ma, amikor az em­ber a Holdat tapossa {(mellesleg megjegyezve: ha a közismert tempóban iparkodik az 'atomtöltetek fel­halmozásával, könnyen elérheti, hogy földi \ ,vi­szonylatban mem lesz Imit taposni, is akkor csak­ugyan a iHoldra ,ftámaszkodhat”, ha ugyan lesz mi­vel), nos tehát fejlődésünk eme fokán méltatlan hozzám is Hlyen alacsonyrendű fizikai {munka, mint a légyfogás. — Hülyeségeket ibeszélsz ... Bárcsak csípne raj­tad is akkorákat, mint... — Hf! — ördögöd Ivan; ibelém döfött. De most már jusztse! Majd fogom én minden fnunkakedv nélkül hajkurászni ezt la dögöt. Csak szúrkáljovl. Ügy teszek, mintha mem zavarna ... Egyébként is, tudományos meggyőződéssel állítom, nem sokáig Pírja már ez a sátánfajzat... Látod, \milyen szár- nyaszegetten cirkál (itt fölöttünk? Hamarosan alá- hanyatlik, majd megdöglik a piszok. Fogadjunk! > — Irigylem a bizonyosságodat. — Na hallod? Nekem ne volna meggyőződésem, aki annyit búvárkodom a tudományos> kutatások köldöknéző ágazatában? — Köldöknéző?! — Igen. Olyan felfedezéseik, döntések tartóznák ebbe a tudományos szférába, amelyekre így reagál minden jobb érzésű ember: „Hogy oda hne rohan­jak!”... Példákat akarsz? Itt van a legújabbak egyike, az Academic Francm.se negyvenI „halhatat­lanjának” (megfellebbezhetetlen állásfoglalása a Pra- quemonsieur nevű szendvics meghatározása ■ tár­gyában, az értelmező szótár számára. Pontosabban: hogy a sonka, vagy a sajt kerül-e előbb a vajas ke­nyérre?1 A tudományos vitát követő döntés: ke­nyér, vaj, sonka, sajt. — Hogy ia jó falatokat emlegeted, még ádázabbul rohamoz ez az (undok légy. Miáta papolsz, negyed­szer fúrt belém a pimasz. — Türelem, türelem!... Halljad a köldöknéző tu­domány vigaszát. (Emlékszel árra a nyugatnémet tudósra, Erich Baemerre, aki ötven esztendeig fi­gyelte a (tyúkok viselkedését, aztán ;könyvet írt ró­luk, hogy rendkívül okos, és roppant diplomatikus állatok. Harmincöt olyan mondat összeállítható a tyúkok ,(nyelvkincséböl", amely kifejezi legkülön­bözőbb érzelmeiket... — De körfyörgöm, közben sírba döf köd ez a légy! Nyugi édesem!... Nos, az említett professzornak egy [honfitársa, bizonyos Winter pnost a tyúkoknál kisebb házi szárnyasok, történetesen éppen la legyek szokásainak vizsgálatára terjesztette ki kutatási terü­letét. Igazi német alapossággal laát kísérletezte ki, vajon a legyek — vízszintes felületen milyen irányban szállnak le. Megrendítette a felfedezés: az iménti terepen száz eset (közül kilen/cvenben ke­lőt—nyugat, )vagy észak—dél irányban landolnak a legyek. További gyümölcsöző kísérletei {arra a fel-, ismerésre (vezettek, (hogy lonnan adódik a legyeknek ez iá pontos iránymeghatározó képessége — mert mindig a Föld mágneses tere /szerint (tájékozódnak. — .Fogd már még azt a bestiát! — Jó, jó... Ez a női |kisszerűség, földhözragadt- ság. Téged csak egyéni bajod izgat. Az persze hide­gen hagy, hogy az emberfaj így lelkorcsosult. Ne­künk iránytűre, a fák mohos oldalára vagy a Sark­csillagra van szükségünk, ha hozzávetőlegesen tájé­kozódni tokárunk. (Egy közönséges légy mindezt elő­zetes fizikai, csillagászati, földrajzi > tanulmányok nélkül, csak (úgy kapásból .elvégzi... Téged pedig csak a privát sérelmeidből fakadd düh vezérel. Ké­/ pes lennél kiirtani ilyen csodálatos képességű ál­latkát, amely pedig milyen jól jönne majd, amikor a kereskedelemben hiánycikk \lesz az iránytű ... Látod, ez fáj nekem! Feleségem már szipog. Tovább vigasztalom. — Örömhírt közlök, szintén a tudományos élet­ből. Bebizonyosodott, hogy természeti tény: ami­ként az embervilágban a nők tovább élnek, mint a férfiak (így van ez apácák és szerzetesek .Vi­szonylatában is),' úgy a nőstény legyek is hosszabb ideig bírják az iramot, mint a hímek. No de! A tu­dósok kimutatták, hogy a születés percétől számí­tott harmincadik napon fa .nőstény legyek 50 száza­léka iis beadta a kulcsot. A \hímeknek 'pedig potom 5 százaléka élt csupán... Megnyugodtál már? Nincs miért izgulnod. Ez a lomhán szállongó szárnyas, ahogy így elnézem, nagyon — olyan harminc nap körüli légy. Nem sok van neki hátra, ha lány —, ha meg fiú, bármelyik pillanatban kilehelheti pá­ráját ... Még két hetünk van a nyaralásból. Érde­mes erőlködni 'légyfogással, megérné feláldozni ab­szolút tétlenségünket? — Híjnye, Iazt a megváltó! No, (megállj, te terro­rista! Ugrok ki az ágyból. —, Hol vom1 egy nagy balta? Azzal irtom ki ezt a gálád férget... Biztosan vért fakasztott a szám szé­léből! — Nicsak, niesak .—, így elrugaszkodtál a reali­tástól? — kajánkodik nőm. — Majd éppen üdülő­szobában rendszeresít neked a szakszervezet nagy baltát... — Keljünk csak fel, első dolgom lesz reklamálni a gondnoknál... De la vendégkönyvben is felhívom a SZOT figyelmét erre a hiányosságra. A beutalt dolgozó biztonsága smafu?! ... Most mon|dják meg: hát lehet abszolút tét­lenségben élni? Tóth István S /

Next

/
Thumbnails
Contents