Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-03 / 129. szám
1984. június 3. • PETŐFI NÉPE • % VENDÉGEINK VOLTAK A KISZ Központi Bizottsága néhány hónapja adta ki az Ifjúság a környezetért jelszót. A ma záruló kecskeméti konferencia az első lépések egyike. Napirendjén az elképzelések kidolgozása, a környezetvédelemben illetékes szervekkel való együttműködés kialakítása szerepelt. Sok szó esett a gyakorlati megvalósításról és a környezetvédelem aktuális gondjairól. Ezekről kérdeztük a tanácskozás három előadóját. A fiatalok sokat tehetnek A konferencia bevezető előadásában dr. Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára összefoglalta az ifjúsági szövetség februárban született környezetvédelmi határozatának alapelveff. Megkérdeztük, hogyan tervezik a program megvalósítását, mik az első gyakorlati lépések? — Környezetvédelmi programunkat az első pillanattól nagy érdeklődés kíséri. Természetbarát klubok, vadásztársaságok, tanárok, szakemberek jelentkeztek, hogy szeretnének bekapcsolódni megvalósításába. Egy sor természetmegismerő tábor szervezése már megkezdődött. Nemzetközi hírünk is .támadt, szomszédos országok ifjúsági szövetségei jelezték, hogy szívesen együttműködnének határmenti természeti kincseink közös felügyeletében, megóvásában. Ifjúsági szövetségünk munkastílusából adódóan a fiatalok különböző rétegei számára eltérő, testreszabott feladatokat dolgoztunk ki. A legifjabbak, a tizenéves korosztály körében a szemléletformálást tekintjük legfontosabb feladatnak. Csak az hajlandó tenni is a természetért, aki ismeri és sajátjának érzi értékeit. Olyan természetközeli, „nomád” táborokat szervezünk, ahol lehetőség nyílik hasznos cselekvésre is. Az egyetemista korosztálytól azt várjuk, hogy vegyenek részt vezetőként, kutatóként a környezetvédő klubok és szakkörök munkájában. A szakintézményekben tanuló fiatalok tegyék iskolájukat a környezetvédelem messze kisugárzó központjává. A, dolgozó fiataloknál azt tűztük ki célul, hogy minél szélesebb kört rádöbbentsünk: környeze- tüfik védelme az ő kezükben van, munkahelyükön sokat tehetnek ezért az ügyért. Az Országos Ifjúsági Környezetvédő Tanács tevékenységét nem szeretnénk csak a KISZ tagjaira korlátozni. Támogatjuk a fiatalok minden értelmes, elveinkkel összhangban álló törekvését e területen: a természetbarát és városvédő egyesületeket, az egyéni kezdeményezéseket. Nem zárjuk ki a felnőtteket sem, tőlük elsősorban azt kérjük, hogy a lakóhelyi környezetben segítsék a fiatalok megmozdulásait. Érvényesüljön a tanácsok elképzelése Jantner Antalt, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium miniszterhelyettesét, aki Település- fejlesztés, lakókörnyezet, városvédelem és környezetkultúra címmel tartott előadást, megkérdeztük, hogy városaink emberszabásúak-e? — A magyar városok — Budapest kivételével — nem túlméretezettek. Ami gondot jelent, az a fór város nagyságának aránytalansága. Éppen ezért, a településfejlesztési koncepció az öt vidéki nagyvárost akarja „felhozni”, miáltal egyensúlyozható lesz Budapest nagysága. —. A falvak népességmegtartó képességének növelését vajon nem a 24. órában tűzték napirendre? — A kérdés akár így is hangozhatna: kizsákmányoltuk-e . a falvakat? Nem ilyen egyszerű a dolog. Harminc—negyven évvel ezelőtt nem egyszerűen csak ipari munkásokra volt szükség, a mezőgazdaság sem volt képes éltartani a lakosságot. Természetes volt tehát az elvándorlás. Csak éppen az a kérdés, hogy jó volt-e az, hogy Budapest népessége gyarapodott leginkább. Az átgondolt iparpolitika, a munkahelyek teremtése, az általános életszínvonal emelkedése Is egyértelműen abban az irányban hat, hogy a falvak megtartsák népességüket. — Van-e jövője a tanyavilágnak? — Ügy ítélem, meg, hogy ma a tanyák kezelése normális mederben van. Volt idő, amikor arról beszéltek, hogy meg kell szüntetni azokat, sőt, maguktól is eltűnnek. Véleményem szerint, ahol a tanyák nem zavarják a nagyüzemi termelést, közel vannak a kulturált településhez, ott fennmaradnak, sőt, erősödik a kikívánkozás a külterületre. Hiszen, ha a munkahely 20 perc alatt elérhető járművel, a család más tagjai pedig otthon, a kistermeléssel foglalkozhatnak, ez az életvitel beletartozik a társadalompolitikai céljainkba. — Beleszólhat-e az ember egyéni döntésével, hogy hol kíván élni? Gondolok itt a településhálózat fejlesztésének tervében nem szereplő, spontán faluszerveződésre. — Az élet néha rácáfol a leggondosabb tervezésre is. S ha az életnek van igaza, nekünk kell korrigálni a terveket. Az elmúlt évben hagyta jóvá a kormány a településfejlesztés koncepciójának megújítását, amelynek lényege: nem kell mindent központilag megtervezni. Érvényesüljön a helyi tanácsok elképzelése, de még az egyes emberek szabadsága is abban, hogy hol, milyen környezetben kívánnak élni. „Nem vagyok borúlátó Dr. Dénes Lajos, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium miniszterhelyettese A környezetvédelem kérdései és feladatai címmel tartott előadást, amely két fontos témacsoportot ölelt fel: a mezőgazdasági termelés során felhasznált „károsító” vegyi anyagok hatását a környezetre, valamint a nagyüzemekben és az élelmiszer-feldolgozókban keletkezett melléktermékek közömbösítését. — A hozamok növelése a termelésben egyértelmű célunk. Éhhez viszont a megfelelő kemikáliák nélkülözhetetlenek. Ügy vélem, hogy a szigorú magyar szabványok, amelyek az alkalmazhatóságot megszabják, és az alkalmazók felkészültsége is, biztosíték arra, hogy azon a „határon”, amely veszélyessé válhat a környezetre, nem lépünk túl. Amiben le vagyunk maradva, az a veszélyes- hulladékok megsemmisítése, tárolása. A mezőgazdasági nagyüzemek dolga elsősorban a fal nem használt kemikáliák összegyűjtése, de a „temetők” kijelölése az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal feladata — mondotta beszélgetésünkkor. — A gyakorlatban nem ilyen egyszerű ez! Több esetben veszélyes vegyszerek mosódnak a talajvízbe ... — Szélsőséges példák vannak, 99 de a szakemberek, akiknek a megyei agrokémiai állomás tanácsadással, ellenőrzéssel is a segítségükre áll, garanciát nyújtanak arra, hogy mind kevesebb ilyen eset álljon elő. — Ezek szerint optimista a természetbe való emberi beavatkozás végkimeneteiét illetően? — Nem vagyok borúlátó. Említettem a szigorú szabványokat, amelyek a vegyszerek rövid lebomlási idejét is számításba veszik. A kifejezetten veszélyes vegyszerek alkalmazása pedig nagyon körültekintően történhet, fokozottan ügyelve a környezetre, és az élővilágra, s benne az emberre is. Lovas Dániel—Nagy Mária VÁNDORTANYÁKON, A^ÁCVIRÁGZÁSKOR „Szúrnak a méhek de édes a méz...” Az akácvirágzás hazánkban a zamatos, aranyszínű, édes csemege, a méz termelésének a főidénye. A méhészek egész éves tevékenykedésüket ehhez a csak néhány hetes periódushoz igazítják. Ha ebben az időszakban tíz, tizenöt, esetleg húszkilós súlygyarapodást elérnek, kaptáronként naponta, akkor már megérte: megtérül az egész évi szorgoskodás. Jellemző, hogy a szakemberek akác előtti és akác utáni időszakokra osztják föl az évet; Füstöl az erdő Május második és június első fele — a virágzás ideje — méhészeink számára a nagy remények és a fáradságos munka időszaka. Idén kissé megkésve és rossz előjelekkel kezdődött ez a szezon. A májusa fagyok az erdőkben is tetemes károkat okoztak. A megmaradt, kimyílit vi- rágocskákban pedig a szeles, hűvös esős idő akadályozza a nek- tarképződést. Mindezek ellenére a szakemberek java része reményekkel indult Vándorútra, ősi, csak a beavatottak által ismert praktikák alapján már jó előre kijelölték, lefoglalták a vándortanyák helyét; kémlelik az eget. tanulmányozzák a meteorológiai előrejelzéseket, és természetesen nap mint nap megjelennek a kaptáraknái, hogy jó körülményeket teremtsenek a szorgalom mintaképeiként ismert bogármilliárdoknak az „aratáshoz”. Mostanában a Duna menti ártéri erdőkből is gyakran szállingózik a füst. Nem a gondatlanul eldobott cigarettavég, vagy az elhagyott tábortüzek miatt — szerencsére. Vándorméhészek tanyáznak a tájon. És a parázsló, pudvás eperfa — számukra kedves, mert a tavaszt, a „szezont” jelenti, de az édesszájú bogárhadnak riasztó — fanyar füstjével tömjénezik körbe méhonszág kockaházait. Jött a nyári „monszun”... Mózes Gyula, a kunszentmik- lósi Damjanics János Gimnázium tanára, hobbiként űzi ezt a mesterséget már évtizedek óta. Láthatóan „profi”: amíg a segítő családtagok (lánya és ve- je), valamint a hívatlan vendég komolyan izgul a szúrós méhek társaságában testi épsége miatt, eddig ő ingujjban tesz-vesz a kap tárak körül. Ott jártamkor a csabonyi erdő tisztásán miég az előpörgetés ideje volt. Ilyenkor kiürítik a gyűjtőedényeket (lé— pékét), hogy a legédesebb, leg- zamatosabb csemegét, az akácmézet tüszltán nyerhessék majd. Petrás László (a gödöllői egyetem fizikusa) a rítushoz szükséges védőöltözetben füstmesterként segített, míg a társaság egyetlen hölgytagja — Petrásné Mózes Noémi — néhány méterrel odébb egy fabódé szomszédságában a pörgetés előittd műveletet végezte: födelezett (a viasz eltávolítása a lépről). Volt néhány perc szünet a kaptár ürítése közben, beszélgethettünk. — Nem dicsekedhetünk az idei szezonnal — mondta Mózes Gyula — pedig lelkiismeretesen készültünk, Már kora tavasztól cukros sziruppal tápláltuk, erősítettük a családokat, hogy népeslek, erősek legyenek a szezonra. Rendbehoztük a kaptára- kat, az eszközöket és a vándoroltatáshoz is előkészítettünk mindent. Sükösd és Szeremle környékén az akácosok 70—80 százaléka. lefagyott. Mosit meg az időjárás kényszeríti visszafogott tempóra az állatkákat. Beszélgetés közben megérkezett a szomszéd méhész, Szabó Béla is, Szenvedéllyel kapcsolódott a beszélgetésbe: — Az Orbán-nap táján beköszöntő nyári „monszun” miatt eltűntek a földrajzi távolságok, és szinteltérések okozta virágfejlődési különbségek. A déli és az északi mézel és közöltt csak öt-hét nap van, pedig vannak évek, amikor három-négy hétig is lehet akácmézet pörgetni. — Erről a tájról leginkább Nógrádba, Salgótarján környékére, valamint a bakonyi erdőkbe szoktak áttelepülni — vette át a szót isméit a tanyagazda —, de most nagyon kockázatos a költséges szállítás: nem biztos, hogy elérjük az északi virágokat. De mindezzel számoltunk, számolunk is, hiszen mi aztán tudjuk: szúrnak a méhek, de édes a méz. Évszázados jó hír kötelez Az utóbbi időkben sokat hallani a méhgazdaságról. Ki ne ismémé a virágpor és a propolisz készítmények karrierjét? De a gazdasági adatok, elemzések is jó deviza termelőként emlegetik ezt a szakágat. A természeti gyógyászat, így a méhésze/ti termékek újrafelfedezésének idején, vajon miként alakulnák a termelés feltételei ma a szakcsoportok, szövetkezetek tagjai számára? — erre a kérdésre már egy másik akácosban, Tatár- szentgyörgy közelében kértem választ Farmos Páltól, a Duna- vecse és Vidéke ÁFÉSZ méhész szakcsoportjának vezetőségi tagjától. — Tekintettel a mézexport gazdasági jelentőségére, az Országos Tervhivatal kilátásba helyezett többféle támogatást is. Mindenekelőtt — nemesített fajokból — új erdők telepítését segíti majd. Sajno6, azonban a termelők meglevő gondjai visszafogják a fejlesztés lendületéit. Kevés a fiatal a pályán, alacsony a műszaki -színvonal és — amikor jó termés mutatkozik — az értékesítés is gondot okoz. A termelési költségek növekedtek; az egyik legfőbb tényező, a szállítási tarifa például rövid időn belül megduplázódott. Soha ennyi gond nem volt a kórokozókkal, mint ma. A HUN- GARONEKTÁR Vállalat — ez jelenti számunkra a nagy-, illetve a külkereskedelmet — monopolhelyzetben van. Az árak nem. tartamiak a költségekkel, nem emelkednek megfelelő mértékben. Ez évben megszűnt a vándoroltatásra ösztönző fuvarvisszatérítési támogatás is. A HUNGARONEKTÁR-nak jó gazda módjára kellene képviselni az érdekeinket. Mert most, amikor az ázsiai országok is nagy mennyiségű, ölesó. minőségi mézzel jelentkeznek a világpiacon, nem szabad kiszorulnunk a versenyből. A magyar akácméz évszázados jó hire kötelez. Szaktudást, pontosságot, türelmet követelő ősi mesterség a méhészeké. A mézexport a népgazdaságnak is jelentős bevételi forrása. Június elején mit is kívánhatnánk nekik mást, minthogy —* saját mondásukkal — nehézség essen a kaptá- rakba ... Farkas P. József Emberközpontúan Ni Napjainkban sok vitában, pár talapszervezetek vezetőinek képzésén, .pártonkí- vüliek körében visszatérő kérdés, hogy nem túlságosan' gazdaságcentrikus-e a párt politikája, pártszervezeteink munkája. Néhányon úgy vélik, hogy háttérbe szorul a pártszervezetek politikai tevékenységében az emberközpontúság. Elhangzanak olyan szélsőséges, helyenként általánosító vélemények is, hogy az emberi oldallal csak a pártszervezetek és ösztönzésükre a tömegszervezetek foglalkoznak, de a gazdasági, intézményi vezetők többségét egyedül a tervteljesítés és a gazdasági eredmények érdeklik. Az így vélekedőket nem a rossz szándék vezérli. Inkább az ellenkezője. Néha úgy érzik, egyedül maradnak ebben a munkában, és csak ők foglalkoznak igazán emberi ügyekkel. Olyan jelenségről van szó, amely mindenképpen elemzést, választ igéiiyel. Abból kell kiindulnunk, hogy a politika mint fogalom: a társadalmi osztályok érdekeinek, céljainak és feladatainak összessége. Vajon a szó. cialista társadalomnak nem a legfőbb célja-e a nép anyagi, kutív/rális ellátottságának magas szintű kielégítése? Márpedig valóban az, és ez a cél mindenekelőtt az anyagi termelés javainak, tehát a gazdasági termelés magas szintű minőségi és megfelelő tervszerű mennyiségű előállítását igényli a szocializmust építő egész nép számára. Hovatovább közhelynek számít, hogy csak azt lehet elosztani; amit megtermelünk. Mégis, amikor a nép anyagi javainak jobb és magasabb szintű kielé. gítését szorgalmazzuk, sokan hajlamosak megfeledkezni erről az alaptételről. Pedig ennek a tudati szférába hatolása nemcsak a közvetlen gazdasági munkát irányító vezetők feladata, hanem a politikai munkát végző pártszervezeteké, kommunistáké és tömegszervezeti vezetőségeké is. így tehát, amikor a párttestületek, alapszervezeti taggyűlések a termelési tervek teljesítésének nehézségeiről, a munkaiver- seny-mozgalom kiemelkedő eredményeiről, a munkaidő tényleges kihasználásáról, a munkafegyelem javításáról, az exporttevékenység fejlesztéséről vagy a vállalati beruházás hatékonyságáról tárgyal, nak, akkon nem elsősorban gazdaságcentrikus, elvont, politikai munkát látiiak el, hanem éppenséggel em- bercentrikus politikát hajtanak végre. Ennek a felismerése szükséges valamennyi pártszervezet ve_ zetősége és kommunista számára. A mi pártunk egész politikájában, az MSZMP harcában a párt kongresszusain is végigkísérhetjük azt a dialektikus egységet, amely a szocialista építő- munka folyamán összekapcsolja a gazdaság fejlesztését és az emberi élet magasabb szinjtű kibontakoztatását. Ilyenképpen kapcsolódik az ember a gazdasághoz, amelynek megteremtője, továbbfejlesztője és természetesen a megtermelt gazdasági javak fogyasztója és élvezője. A megyei pártbizottságok és szerveik napirendjének több mint a fele foglalkozott gazdasági, illetve gazdaságpolitikai kérdé. sekkel. Hasonló a helyzet a közép irányító szerveknél is. E gazdasági jellegű napirendek során azonban mindenkor szóba került konkrét adatok birtokában is az ott dolgozók anyagi, kulturális, szociális ellátottsága, a munkásművelődés fejlesztése. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén tárgyalta a gazdaság további korszerűsítésének feladatait. Ennek megfelelően határoz, zák meg a megyékben is a pártszervezetek működési területükön a további tennivalókat. De vajon lehet-e gazdasági feladatokat úgy tárgyalni, hogy a végrehajtás során ne mindent területen az ember igényének kielégítése, az emberközpontúság csendüljön ki? Vagy ehhez hasonlóan a tömegszervezetek napirendjén szereplő ifjúságpolitikai, érdekvédelmi, kér. dések, társadalmi munkaakciókra mozgósítás nem mind éppen az ember érdekében történik-e? A szocialista épitőmun. kának vannaík olyan területei — éppen az osztályviszonyok nyomán —, ahol a széles körű embercentn- kusság kerül előtérbe. Ide tartozik, hogy hazánkban törvényes rend és fegyelem, jó közbiztonság az uralkodó, az állam védi a munkával szerzett személyi tulajdont. Az olyat már szinte el is felejtjük az em- bercentrikusság politikájának körébe sorolni, mint a munkához való jog, az ingyenes orvosi ellátás, valamint azt, hogy az állampolgároknak a művelődésre, magasabb politikai végzettség megszerzésére joguk és lehetőségük van. Ezek ma már természetesek számunkra. De amikor a gazdasági építőmunka ne. hézségei arra késztetik pártszervezeteinket, hogy erőteljesebb, szakszerűbb gazdaságpolitikai tevékenységet folytassanak, akkor a politikai munkásoknak ■nemcsak a gazdaságközpontúságra, hanem az emberi oldalakra is egyenlő gonddal kell megfelelniük. Abban is mérhető pártunk politikája és társadalmi rendszerünk’ emberközpontúsága, hogy 'hazánk . állampolgárainak ügyeit, az államhatalmi, ál lamigazgátási, illetve nép- képviseleti szerepet betöltő tanácsok milyen hozzáértéssel, gyorsasággal, kul. turáltsággal intézik. A megyékben évente több tízezer állampolgár ügyével foglalkoznak érdemben a tanácsok, s elenyésző azok száma, akik elégedetlenek ezekkel. Megfelel ez annak a párthatározatnak, amely kimondja, hogy a vezetőknek döntéseik meghozatalánál számolniok kell a politikai hatással is. Tel. jes felelősséggel keü érezni, hogy politikai és jogi értelemben egyaránt felelősek vezető munkakörükben a párt és az állam politikájának végrehajtásáért. Döntéseik magukban rejtik, hogy a gazdasá- gi cél elérése, beteljesedő, se a vállalat, az intézmény dolgozóinak anyagi jobb- létét is eredményezik. Vég- sösoron tehát a gazdaságosság kritériuma, eredményessége a gazdasági vezetők törvényszerű, gazdaságcentrikus gondolkodása. is embercentrikusságot takar. Nem nélkülözhető a gazdasági vezetői, irányító munkában sem az emberi tényező. Ezzel minden józan gondolkodású gazdasági vezető tisztában van. Ezért’ születnek a munkásokat, a vállalat dolgozóit is érintő olyan döntések, hogy az üzemi demokrácia kötelező fórumain túl is módot találjanak közvet. len találkozásra, eszmecserékre a dolgozókkal, ügyes-bajos dolgaik megvitatására. Ez így is van jól, mert ahol háttérbe szorítják az emberi oldalt a gazdaság javára, ott nem születiúek számottevő, tartós eredmények, s az az állapot nem is tartható sokáig. A gazdasági alap: „A társadalom termelési viszonyainak összessége a fejlődés adott szakaszában. Továbbá a felépítmény politikai, jogi és egyéb intézmények, valamint a társadalmi tudatforma anyagi alapja". Ezt az anyagi alapot kívánja mind magasabb szinten tartani pártunk valamennyi határozata. Azok is, amelyek adott esetben a bonyolult külgazdasági hatásokat is figyelembe véve, a gazdaság tényezőit, a gazdaság fejlesztését állítják előtérbe. A pártalapszerveze- tek gyakorlati végrehajtó munkájában ezért fontos elv, hogy a gazdaság, és a politika nem elkülönült, elválasztható fogalmak. Hazánkban mindkettőt az ember, a szocializmust építő ember valósítja meg az emberiség további felemelkedése javára. dr. Arató András IP PH • Födelezés, a pörgetés előtti munkafázis.
