Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-24 / 147. szám
1984. Június 24. • PETŐFI NÉPE • 3 ÉJSZAKA és NAPPAL Piac Kecskeméten Csütörtök délután. Zöldséggel- gyümölcssel megrakott személyautók, utánfutóval és anélkül, furgonok, kisteíheraiuitók gyülekeznek a kecskeméti piacon. A nagybani árusítás már három ór|a után megkezdődik. Vevő is akad. Ahogyan ballag a nap lefelé, úgy pezsdül az élet. Este kilenc és tizenegy között van a csúcs. Az- eladók — valamennyi saját maga termeli az ide hozott gyümölcsöt, zöldséget — éppen olyan jól ismerik az országban kialakult árakat, mint a kereskedők. Kati néni — a drága A felhozatal egyes zöldségfélékből szerényebb, mint egy éve, némelyből viszont több van. Mindez az árakban is kifejeződik. Két fiatalember paprikára alkuszik. Kilóra méri — most először — Kati néni, aki Tömörkényből . hozta. — Nem adom csak 55-ért 'kilóját. Nincs ez gkiszínezve”, válogatjuk diárom méretben. Ezek a legszebbek. Jórészt a gyerekeim termelik, iaz én feladatom elsősorban az ieladás. ' | l Aranyos asszony Kati néni, ahogy dicséri portékáját, ecseteli a munka nehezét, a derék- fájdító hajlongáist... Mitagadás, szép áruja van, meg is kéri érte a pénzt... Szóval, duplán is drága asszony a nagymamakorú Kati néni. Nem messze tőle egy nagy IFA teherautó mellett két fiatalember krumplit, uborkát, karalábét árul, a kiskunfélegyházi kisszövetkezet kereskedői. — Innét is, onnét is vesszük, meg hozzák 'is nekünk, az ára ennyi is lehet, annyi is ... — fca- jánkodnak kérdéseimre, majd nagy megelégedéssel hozzáteszik: „Velünk aztán nem sokra megy...” Mire megjegyeztem: „akinek vaj van a fején, nem megy a napra”, vagyis az nem beszél, akinek titkolnivalója van, s ezzel nem arattam nagy sikert „köreikben”. Mert, ugye, az efféle válaszok nem keltenek senkiben bizalmat egy eladó iránt, bizalom nélkül pedig nemigen lehet kereskedés ... Nem kell a kel Annál kellemesebb volt egy kis társaság, amelyik a jót sem, meg a panaszra valót sem kerülgette. Szántó László Kistelekről jött: — Nehéz most ‘eladni a kelt. A héten két éjszakát aludtam ágyban. Visszük :ide-oda, de hát... — A burgonya ára ás nagyon leesett — mondta Szűcs Józsefí aki Katonatelepen kertészkedik —, alig lehet eladni \már .nyolc forintért. Számolja ki: hat-hét forintért lueszem a ivetőgumó kilóját, öt mázsáért (itt \jó, \ha kapok négyezret, költők a földművelésre, ia permetezésre. \Mi az én nyereségem? Az az egy-két mázsa, amit korábban jobb áron eladtam...'?' Tóth Zoltán Bugáéról hozott uborkát. — Délután még húszért (ment kilója, most iéjfél felé \tizenöt-tizenhat forintért lehet eladni. Reggel a Bosnyákon még huszonkettőért vették, iHa hűvösebbek lesznek az Iéjszakák, ismét feljebb megy Iaz ára. A fólia alatt kora tavaszon retket, most (uborkát, ha ez is ieterem, őszi paprikát termesztek.' Akkor lesz annak is ára. A karfiol olcsó. Csánytelekről hozott egy Wartburg Combival két asszony, s ha tízért el tudnák adni kilóját a kereskedőknek, elégedettek lennének. Berta Sándor, az ágasegyházi téesz boltvezetője vásárol. — Helyben csak cseresznyét, meggyet tudok venni — mondta. — A .zöldségárak magasabbak ia tavalyinál. (Most a paradicsomot negyvenért, az bíbor-’ kát tizennyolcért vettem. A ZÖLDÉRT-től is próbálnék vásárolni, de az már (nem friss, fia nem tudom eladni azonnal, másnap már kidobhatom.. Itt kapok szépet, frisset, .s mindent vásárlási jegyre veszek. Ezt aláírják a termelők, nincs gond. Dicsérni nagy bűn... A kereskedők gyümölcsért szalagoztak. Azt hallottam, van aki már a sarkon megállítja azt a termelőt' aki kocsijával cseresznyét, meggyet vagy szamócát hoz. A kevés őszibarack hatvan forintért, a ropogós cseresznyét harminc, a szamócát negyven forintért tudták megvásárolni a kereskedők a termelőktől. Zöldbabból is kevés volt. A László- falváról jött fialta! házaspárral két pesti fiatalember alkudozott. Magam is gusztálgattam a necc- zsákban kínált ^zöldbabot, s mondtam, hogy szép áru ... Mire alig észrevehető apró fejmozdulatokkal magához intett az egyik fiatalember. Odébb léptünk, s már korholt is: — Apuskám, mit dicséred?! Alánk akarsz vágni ... Most kezded? Nem tudod, hogy jót mondani bűn ... ? Azt szabad csak, hogy minden gyenge, minden drága ... Érted, zöldfülű ...! Miután szabadkoztam, hogy véletlen volt, meg nem is éppen vásárolni jöttem ... szóval kicsit megenyhült, de azért villogott még a szeme a sötétben. Nem sokat ronthattam az üzleten, mert ahogyan láttam, a vevőnek, s az eladóknak is sikeres volt az alku: kilója harminchét forintért kelt el az összes zöldbabnak. Álmosak a vállalati szállítók ? Péntek hajnalig pangott a piac. Reggelre csak picit estek az áraik. A borsót nyolcért is adták a termelők, s engedtek a krumpliból egy-két forintot. A fedett csarnokban a ZÖLDÉRT két eláru- sítóhelyén néztem a kínálatot. Nem volt gazdag, amit meg is jegyeztem, mire Kucsera Tamás- né kifakadt: ■— Nem küldi a központ az árut, elfelejtik, hogy mi már hajnalban kezdünk, most meg már elmúlt hét óra. A limit-árjegyzéket isem kaptuk meg. Pirkadatkor már vásároltunk a termelőktől, de azt sem tudjuk, mennyit adhatunk érte. , (Vasárnap reggel tudtam meg, hogy csak délben kapott árut az elárusíitóegység.) A másik ZÖLDÉRT-standon ugyanezzer a panasszal fogadták. Amit a két elárusítóhelyen kínáltak, azoknak ára viszont alacsonyabb. S volt olyan gyümölcsük is, amelyiknek minősége kifogástalan. A 2-es számú ZÖLDÉRT-boltban Biter József- né és Szabó Józsefné vásárolt kora reggel a termelőktől, Borbély Lászlóné pedig jó szervezője az üzletnek, s büszke, hogy 'náluk a szép cseresznye is csak huszonnyolc, a meggy huszonkettő forint kilónként, a főzőhagymá't pedig a legolcsóbban adják a kecskeméti piacon. A magánkereskedőiknél hetven forintért is láttam a szamóca kilóját, a paradicsomot ötvenért, a krumplit tizennégyért (bizonyá- ■ ra nem sokáig) kínálta Mészáros Lajosné, aki megjegyezte: — Semmilyen ez a piac ... szaladó nép van.. .öt éve két mázsa borsót két piacon eladtam, most egy hétig kitart 15 kiló. Az árakat meg össze sem lehet hasonlítani ... Feltűnt, hogy hosszú.sor áll a kecskeméti baromfifeldolgozó üzlete előtt. Mondták is a magukét az emberek: „Hat óra óta álldogálunk, de a vállalat csak most, 'hét óra után, szállította az árut... Hi látott már ilyet?” , (. , A piáétól nincs messze a Nagykőrösi úti ZÖLDÉRT-bolt. Ide is bekukkantottam ,.. azaz többedmagammal az ajtó előtt várakoztam, míg, háromnegyed nyolckor végre feltolták a redőnyöket. Bezúdult vagy húsz vevő. A két eladó, Búzás Éva és Koroknai Józsefné alig győzték. A választék itt sem volt sokkal gazdagabb, az árakról pedig kiderült, itt vásárolható a legolcsóbban szamóca, huszonnyolc— harminckét forint kilója. Viszont a paradicsomból 50, a karfiolból 11, a zöldbabból 50 forintért mérnek egy-egy kilót. A nyitási idő háromnegyedórás csúszásáról pedig megtudtam: a ZÖLDÉRT Vállalat későn szállított, ami sajnos, itt is többször előfordul... Csabai István ® Merre billen a mérleg? Ha a krumpli árát nézzük: lefelé. # Mindent lehet kapni. Virágból is sok van és olcsó. KRÍMI JEGYZETEK IL ■ sa ® Levél érkezett — részlet Ny. But kiállításából. • Berlin a háború után — eredeti felvételek tanúsága szerint. Két kiállítás képei A z orosz zene nagy alakját, Muszorgszkijt égy; kiállítás képei ihlették zongoradarab-sorozat írására több mint száz esztendeje. A Krímben1 most nagyon sok emberből két kiállítás képei vákanak ki érzelmeiket. Mindkét! a Nagy Honvédő Háborúról szól. Az egyik a fotó dokumentum-értékeivel, a másik a képzőművészet erejével. S milyen érdekes közeledés: a fényképeknek ábrázoló- kifejező ereje, a festményeknek dokumentum-értéke is van. Jevgenyij Haldej kiállítása vándorol. Egy nagy, győzelmes mozgás az egész életmű. A felvételek a háború útjain készültek, Az idén hetvenéves fotó- riporter több mint negyven esztendeje a TASZSZ és a Pravda tudósítójaként követte végig a sorsfordító történelmi napokat. Megörökítette az utcán azoknak a pillanatoknak ai döbbenetét, amikor az emberek hangszórókból meghallották a háború bejelentését. S aztán 1418 napon át, kezében a kamerával, szinte mindenütt ott volt. Örök memen- tóként idézik fel képei a novo- rosszijszki csatákat, a Krímben Kérésért és Szevasztopolért vívott tűzharcokat, Jalta és Szim- feropol visszafoglalását, majd Bulgária, Románia, Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria felszabadítását, végül Berlin elfoglalását. Miért van szükség az objektív emlékezet ébrentartására? Minek njegint a második világháborút bemutatni? Mir$ való szörnyűségeket, illetve az emberi helytállás példáit fölelev.eníteni a béke napjaiban? Egyféle választ ad a kiállítás írásban megfogalmazott mottója: mind kevesebben élnek köztünk azok, akik részt vettek a Nagy Honvédő Háborúban. Hőstetteik így legendává válnak, a nép kollektív emlékezetének részévé lesznek. Tehát — vonhatja le következtetésként a látogató — nem árt bemutatni a maga konkrétságában és lehető teljességében mindazt, amit történetekben és fogalmakban ismernek meg az újabb és újabb felnövekvő nemzedékek. S éhhez a teljességhez nagyon sok minden hozzátartozik. Felvételek örökítik meg a harcok átmeneti szüneteit, amikor jutott idő a tisztálkodásra, mosásra, nyilatkozásra, s a tábori varrógép is felberreghetett. Az olyannyira vágyoltt békés, mindennapi élet törékeny idilljei ezek. S gyorsan át is adják helyüket a felderítés, tengeri átkelés, különböző frontharcok megfeszített pillanatainak, amelyek évekig tartottak. Egészen addig, amíg a Krímben Herszonesznél 1944. május 12-én, Európában pedig Berlinnél egy esztendővel később földre hullott a horogkeresztes zászló, fölszabadultak a gettók, megszűnt működni a fasiszitá háborús gépezet, gúlába tornyosultak a rohamsisakok. S a legendás hőstettek végrehajtóinak arcuk, neyük van. Szevasztopolbam, a vérrel öntözött Szapun-hegyen G. Pivovta- rov matróz és A. Jersov főtörzsőrmester viszi rohamban a vörös zászlót. Akik túlélték, és találkozhattak egymással, találkoztak egykori önmagukkal is. Jevgenyij Haldej pedig ismét fényképezett. Ebben a sorozatban jelenik meg például Marija Sza- vickaja a Kis- Föld 1943-as harcainak résztvevőjeként és 1970- ben — arcán egy olyanféle mosollyal, amelyből kitörölhetetlen a visszaemlékezés szomorúsága. A kérdésre végül is kérdéssel felel a dokumentum-fotók egésze: mire, minek a háború? A másik kiállítás Nyikolaj But képeiből született meg. Kétszáznyolcvan festménye látható a szimferopoli bemutatón, két emelet termeiben elrendezve. Az Orosz SZSZK népművésze minden tehetségét, tömörítő és láttató erejét, magas szintre fejlesztett tudását a háborús témák feldolgozásának szenteli. Tizenhárom éves volt a Szovjetunió megtámadásakor, s mintha a serdülőkor és a koraérettség felfokozott érzékenysége tűnne fel expresszív hatású alkotásain. Szinte zseniális megszállottként- tér vissza és vissza az 1941— 44-es évekhez. Sőt, a témavilág előzményei, az októberi szocialista forradalmat követő polgár- háborús évek eseményei sem hagyják nyugodni képzeletét. Ny. But aligha véletlenül lehetett részese a borogyinói üt- közétet, a sztálingrádi csatát életszerűen ábrázoló és más diorámák készítésének, önálló' festményeiből is a háború, az önvédelem és a felszabadítás nagy tablója körvonalazódik. | S mindebben legjobban az ember érdekli. Annak a katonának az arca, tartása, aki az utolsó gránátját hajítja az ellenség irányába. Csak az irányt sejti, érzi, mert a homlokát és szemét elsősegély-költés fedi. CIKKÜNK NYOMÁN „Féltve neveltük a kislányt” „Tisztelt szerkesztőség! A június 6-i Veszélyeztetett fiatalok című cikkük nlagyon megragadott. Egy éve lakunk Somogy megyében, sajnos, a Petőfi Népét nem tudjuk járatni. Most, hogy hazamentünk az Alföldre és megvettük a \lapot, így találtunk a cikkre, ami szíven vágott. iSajnos, nekünk is van olyan végtelen ‘lelki fájdalmunk, hogy talán ép elmével nem tudjuk elviselni. Én is, és a férjem is nyugdíjasok vagyunk. Mindenünk megvolna, napjaink mégis olyan fájdalmasak. Becsületes dolgozói voltunk iá társadalomnak; ikétkezi munkánkból vettük a lakásunkat. De azt, ami nekünk mindenriél drágább volt, elrabolták tőlünk. i A lányunk 1976 februárjában lány anyaként szült egy Beatrix nevű kislányt, iMajd három hónap múlva a gyerekét telhagyta és csavargó életet folytatott. Én mint nagymama vettem ki a gyest vállalatomtól. 'Majd a Inró- ság nálam helyezte el ;a |kislányt. Amikor nyugdíjas lettem, p, tartásdíjat állami előlegezésként kaptuk. Az anya a kislánnyal semmit .nem törődött, vagy börtönben ült, vagy csavargóit. 1978 augusztusában újból házasságon kívül szült egy fiúgyermeket, akit kilencnapos korában a szegedi klinikán felejtett. •Utána a tököli börtönben ugyancsak lányanyaként szült \egy kislányt 1979 decemberében. Az első kislányt mi féltve (neveltük egészen a múlt év június közepéig. Akkor hazugsággal csalta el tőlünk a kislányt azzal, hogy szeretné .hazahozni a másik két gyerekét is. Kérte, hogy egyezzünk bele, hogy Beatrixot elvigye, mert 1980-ban férjhez ment és szeretné, hogy a három összeszokjon, mire a közös gyerek meglesz. Csak a bírósági átadás után derült ki, hogy a két állami gondozottat nem tudja és nem is akarja magához venni. Csak azért 'vitte el ,tőlünk a kislányt, hogy a gyérek segítsen neki és ne kelljen utána fizetni. Azóta tárgyalásról tárgyalásra járunk, de az ügynek még most sincs vége. Ennek a hónapnak a végén Kecskeméten lesz újból tárgyalás, de úgy tűnik, a pert .elveszítjük. Így az \életnek sok értelmét nem látjuk. Feláldoztuk a nyugdíjaséveinket, mindenünket saját lányunkért, de még levelet sem -írhatunk neki, mert a „címzett ismeretlen” jelzéssel minidig visszajön. Beatrixon kívül nekünk már senkink sincs. Szeretnénk a két kis állami gondozottat is hazahozni. Hiszen (azoknak is családi környezetben volna a helyük, nem pedig az intézetben. Ám a kaposvári gyámügy . nagyon gorombán foglalkozott velünk, azt mondták, menjünk Szegedre vagy Bács megyébe. ■ Erre a. végtelen fájdalmunkra kérünk tanácsot, hova forduljunk, kihez menjünk a két kisgyerek érdekében. Végtelen szeretnénk, ha a cikkíró a tárgyalást végighallgatná és sokak számára tanulságos cikket írna. Talán isok léha anya magára ismerne és rádöbbenne, hogy mit jelent az anya szó. Azt is meg- éreznék, hogy egy becsületes anyának a gyermeke a legdrágább. Talán, talán volna olyan is közöttük, aki elindulna megkeresni az évekkel korábban ottfelejtett gyermekét. 'Mi, nagyszülők akkor lennénk boldogok, ha megtalálnánk a ,,felesleges” kicsikéket. A szép idunántúli . kis faluban két és fél szobás kényelmes lakásunk van, amiből csak a gyerekzsivaly hiányzik, amit semmi sem pótol. \ Maradunk tisztelettel:” {pontos név és cím) Ügy érzem, a leírtaikhoz nem kell kommentár. Tűz a Béla Magukba roskadt sebesültek lázas, mélyen izzó és elszánt tekintete állít meg a következő kép előtt. Lehetnek fáradtak, kimerültek és a végsőkig elcsigázottak az emberek, de a szemek a soha-meg-nem-adásról vallanak mindennél beszédesebben. S ezek a szemek álmodozókká, fátyolosakká válnak a Szomorú Tánya vagy a katonalányokat ábrázoló festményeken, ha a távoli otthonról hoz hírt a tábori posta. Kubából, Párizsból, Prágából tértek haza a festmények, hogy érzékletes vallomást tegyenek a háborúról, és legendás hírű áldozatairól, hőseiről. A kiállító- terem emeleti folyosójára néhány tájkép szorult — harcok, katonák, sebesültek nélkül. Semmilyen magyarázat nem kell, ho|y világossá váljon: Ny. But ebben a műfajban is nagyot tud, tudna alkotni. Ha nem érezné szüntelenül, hogy neki mással kell foglalkoznia — emlékeztetőül és figyelmeztetőül. Halász Ferenc
