Petőfi Népe, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-21 / 144. szám

AZ ORSZÁGGYÜlÉS NfMOfSSHUi'IS

(Folytatás az 1. oldalról)

Nőttek a társadalmi juttatások

1983-‘ban a költségvetés összes bevétele 543,7 milliárd forint, kiadása pedig 549,8 milliárd forint ivóit. A hiány így 6,1 millárd forint. Ez 4,1 milliárd forinttal kevesebb, mint amennyit terveztünk.

A költségvetési hiányt úgy sikerült csökkenteni, hogy az életkörülményekre ható kiadásokat nem kellett menet közben korlátozni. Az egészségügy, a szociálpolitika, az oktatás és a művelődés terén — a szerény lehetőségek ellenére — a kiadások tavaly 7,2 százalékkal növekedtek, ami meghaladja a nemzeti jövedelem növekedését és a tervezett , színvonalat is — mondotta He- tényi István.

Az állami költségvetés az intézményi és társadalombiztosítási feladatokra összesen 280 milliárd forintot fordított, tehát az összes kiadásoknak mintegy a felét. A lakosságnak nyújtott pénzbeli társadalmi juttatások 10 százalékkal nőttek. A nyugdíj- kiadás 75 milliárd forint volt, elérte a nemzeti jövedelem 10 százalékát. Szeptembertől emelkedett a régebben megállapított igen alacsony nyugdíjaik összege. Kiterjesztettük a családi pótlék rendszerét az egygyermekes családokra, a gyermek Hatéves koráig. Fejlődött az egészségügyi ellátás, a körzeti orvosi és ügyeleti szolgálat. Közel 500 ággyal bővült a kórházi hálózat. A társadalmi összefogásnak is köszönhetően közel 2000 új bölcsődei hely létesült, és az óvodaépítés lehetővé tette, hogy a tavalyelőtti 84 százalékkal szemben tavaly már az óvodáskorú gyermekek 87 százalékát lehetett óvodába járatni.

Az általános iskolákra tavaly 14 milliárd forintot fordítottunk az állami költségvetésből. A tantermek száma közel 1300-zal gyarapodott, ebből 770 új iskolában létesült. Így sikerült elérni, hogy a növekvő gyermeklétszám ellenére nem rosszabbodtak az oktatás körülményei.

A lakásgazdálkodás új rendszere nyomán érzékelhetően nőtt a lakosság érdeklődése a saját- lakás-építés iránt — állapított® meg a miniszter. Ezt a folyamatot fokozott állami segítségnyújtással támogatjuk. Szociálpolitikai kedvezményként 1,8 milliárd forinttal, kedvezményes állami és bankkölcsön útján 8,2 milliárd forinttal folyósítottunk többet tavaly, mint az ezt megelőző évben. A tanácsok igen elismerésre méltó munkát végeztek a magánlapkás-építés segítésében, mindenekelőtt a telekellátás biztosításával. A vállalatok növelték lakásépítési alapjukat, és az 1982. évi 17 ezerrel szemben már 27 ezer lakás építéséhez adtak munkáltatói támogatást. To- váhbi következetes intézkedésekre és jelentős erőfeszítésekre van van szükség, és a kormány ezt a kérdést továbbra is napirenden tartja.

A miniszter kiemelte: az élet- körülmények alakulásában elért eredményeinkre büszkék vagyunk még akkor is, ha ezek kétségtelenül elmaradnak számos jogos igénytől. Látni kell azonban, hogy mindaz, amit e téren tettünk, nagy terhet ró a gazdaságra, és azzal a hatással jár, hogy mérsékli a munkából származó jövedelmek airányát az összjövedelmen belül, és fékezi a teljesítmények ösztönzésének lehetőségét. Ennek alapján indokolt a juttatási rendszer folyamatos korszerűsítése, amely jobban biztosítja az összhangot a gazdasági lehetőségek és a társadalom igazságérzete között.

Vállalati saját erőből '

Tavaly is kitűnt, hogy a vállalatok gazdálkodási színvonala különböző; a tartósan áz átlagot meghaladó jövedelmezőségű, vagy a szépen javuló eredményeiket felmutató vállalatok sokasága mellett hosszabb ideje nem kevés gyenge teljesítményű vállalat is akad. A jól dolgozók között említhető például a Taurus Gumiipari Vállalat, a Szigetvári Cipőgyár, az Alba Regia Állami Építőipar Vállalat. •

Nem újkeletű gondokkal küszködik néhány más vállalat, mint például az Irpdagépipari Vállalat, a Finommechanikai Vállalat, a Ganz-MÁVAG és a Veszprém megyei Építőipari Vállalat. Ezért a vállalati nyereség általános növekedése ellenére több a veszteséges és alaphiányos vállalat. Az esetek döntő többségében a változó piaci igények lassiú követése, termelésszervezési és vezetési proibléVnáik vezettek az alaphiányhoz.

— Fontosnak tartjuk — mondotta Hetényi István —, hogy a vállalatok mindenekelőtt saját maguk, saiját erejükből rendezzék pénzügyi hiányaikat. Néhány vállalatnál nagyon felhalmozódtak a gondok: itt a kormány részben már tett és a jövőben is tenni kíván intézkedéseket. A nehéz helyzetbe került várnaiatok között szerencsére a többség saját erejéből tesz lépéseket az a Laphiány megelőzésére vagy megszüntetésére. A Bajai Finomposztó Vállalat például, hogy megelőzze fejlesztési aiaphiányát, egyik gyáregységét értékesítette; az Aszfaltútépítő Vállalat pedig mérsékelte fejlesztéseit. Ezeket igen határozott, egészséges lépeseknek tartjuk.

A mezőgazdasági dolgozok helytállása, az időben hozott szervezési, .pénzügyi intézkedések egyaránt hozzájárultak »ahhoz, hogy az aszálykár kedvezőtlen hatásait az üzemek többségében sikerült er őtélj esen mérsékelni. Az alaphiányos mezőgazdasági üzemek száma az előző evhez képest még így is töhb mint százzal nőtt, az alaphiány is emelkedett. Nem csupán az aszály okozott gondot, hanem a mezőgazdasági termékek exportárai is: 1983-ban 8 százalékkal csökkentek, és a csökkenés várhatóan az idén sem lesz kevesebb.

Tisztában vagyunk azzal, hogy e súlyos körülmények és a nemzeti jövedelemben mutatkozó ^elmaradás nyomán kényszerűen bekövetkező kisebb forrás és az összhangot elősegítő évközi központi intézkedések csökkentik a teljesítményüket nem vagy csak lassan növelő gazdálkodók mozgásterét.

Teljesítmények és keresetek

A miniszter szólt a vállalati szabályozásról, amellyel egyidejűleg bővítettük és folyamatosan bővítjük az erőforrások mozgósítását, a tartalékok feltárását segítő lehetőségeket. Mint' mondotta: 1983-ban kísérleteket kezdtünk mintegy száz mezőgazdasági nagyüzemben és 117 ezer főt foglalkoztató 21 építőipari és 9 ipari vállalatnál olyan jövedelem- és keresetszabályozásra, amely a mainál rugalmasabb és megfelelő adórendszer révén közvetlenebb kapcsolatot teremt a jövedelmek és a bérek között. A kísérletbe bevont szervezetek nagyobb -része megfelelt a várakozásnak, az átlagosnál jobb eredményeket-produkált, és fejlődött belső irányítási, érdekeltségi rendszerük is. A keresetek növekedése ezeknel a szervezeteknél meghaladta az országos átlagot, és az az esetek többségében több lettel jesílmeny-en alapult. A kísenl-eteket az idén kiszélesítve folytatjuk. Most már 380 ezer dolgozót érint a kísérletbe bevont vállalatok száma. A teljesítmények és keresetek alakulását továbbra is figyelemmel kísérjük és hasznosítani fogjuk a tapasztalatokat a jövő évi keresetszabályozás kialakító- sá n áll

Újszerű intézkedéseink közül a legnagyobb érdeklődést a kisvállalkozások keltették. Az elmúlt két évben bevezetett új formában a résztvevők száma 1983 végén a foglalkoztatottak 5 százalékát tette ki. A résztvevők -többsége főállása mellett, és nem önálló vállalkozóként dolgozik. Az új vállalkozási formák elsősorban a nagyvállalatok háttériparaként terjedtek el, jól kiegészítik a hagyományos szervezeti formákat. A vártnál kisebb az érdeklődés a lakossági szolgáltatások iránt. A kormány szerint a kisvállalkozási formákkal 'kapcsolatban szerzett tapasztalatok általában kedvezőek, de gazdasági és társadalmi szerepük erősödése megköveteli, hogy mielőbb következetesen megszüntessük a törvénysértő jelenségeket, az üzemek felszámolják az itt-ott megnyilvánuló összeférhetetlenséget. Megköveteljük az üzemektől a munkaviszonyban és a kisvállalkozásban nyújtott teljesítmény egyértelmű és világos szétválasztását, és ellenőrizzük az árképzési szabályok megtartását — hangsúlyozta Hetényi István.

Eredményeink milliók aktív feszített munkájával voltak csak elérhetők. A dolgozók emberpróbáló 'munkájuk mellett élesebben reagálnak a jogszabályok megsértésére, a -környezetükben szembetűnő lazaságokra, -pazarlásokra, elvárják a hatékony ellenőrzést és az ellenőrzés nyomán a hibák kijavítását. Tudjuk ugyanis, hogy a mulasztások vagy jogsértések kárvallottja — így vagy úgy — mindig a közösség. Elidegeníthetetlen felelősségünk ezért, hogy határozottan és következetesen lépjünk fel minden olyan jelenséggel szemben, amely a jogszabályokat sérti, vagy a morális szabályok felrúgásával, hanyagsággal, pazarlással jogosulatlan -anyagi előnyök szerzéséhez vezet.

Idei tapasztalatok és feladatok

A miniszter ezután időszerű feladatainkról szólt. Mint mondotta: a tavalyi év fontos és alapvető eredményei lehetővé, külső körülményeink pedig szükségessé tették, hogy nagyobb, de reálisan teljesíthető követelményeket állítsunk 1984-ben az ország, a gazdaság elé.

így a nemzeti jövedelem tavalyi csökkenő mértékű növekedésével szemben idén- másfél-két százalékos növekedést kell elérnünk. Az év eddig eltelt időszakában az ipar dinamikusan, több mint 4 százalékkal emelte termelését, és ezt csökkenő létszámmal érte el. Nőtt a mezőgazda- sági termékek felvásárlása is. Bővült a szocialista onszágokba irányuló export. Mindez kedvező jelenség, s arra utal, hogy van élénkülés a gazdaságban, de vannak komoly figyelmeztető jelek.

A konvertibilis elszámolású exportbevétel eddig nem érte el az időarányosan tervezettet, és ebben nemcsak a tavalyi gyengébb mezőgazdasági termelés játszik szerepet, hanem ,egy-két iparág nem kielégítő exportteljesítménye is. Ha fizetőképességünket meg akarjuk tartani és el akarjuk -kerülni az import adminisztratív korlátozását — amit mindenképpen el kell kerülni — akkor még tevőlegesebben kell minden területen segíteni az export növelését. A termelés bővítésében a belföldi értékesítés juthat nagyobb szerephez, amit a -beruházási vásárlóerő és a lakossági pénzbevételek terven felüli növekedése tenne lehetővé. Ezért kell hangsúlyoznunk az exportösztönzés fontosságát.

Ahhoz, hogy növekedhessen a -társadalmi jólét, olyan eszközök kiépítésére, működtetésére van továbbra is szükség, amelyek a ■termelés súlypontját a jövedelemképződés növekedése irányába mozdítják. A gazdaság teljesítményét azzal is serkenteni kívánjuk, hogy a teljesítménykényszert gyengítő támogatásokat csökkentjük. Ez nehéz feladat, de mindenképpen e'lőfe- vivőbb, mint tovább terhelni a jól dolgozó vállalatokat, vagy engedni az életszínvonal védelméből. Persze, amikor -az élet- színvonal védelmét első feladatunknak tartjuk, akkor arra is gondolnunk kell, hogy a lakossági bevételek terven felüli alakulása miatt a tervezett fogyasztói árszínvonal-növekedés idén sem lesz elkerülhető vagy mérsékelhető.

A kormány az első negyedévi tapasztalatok alapján több intézkedést -hozott a gazdasági folyamatok -befolyásolására, mindenekelőtt arra, hogy a beruházások a terv keretei között maradjanak. A vállalati beruházások alakulását az eddiginél szelektívebb hitelpolitikával kívánjuk befolyásolni, de éppen a szelekció jelzi azt, hogy az energiamegtakarítási célokra több hitelt biztosítunk, mint -amit eredetileg a terv biztosított. Az ifjúság lakás- hói jútási lehetőségeinek javítására 300 millió forint többletjuttatásról született döntés. Diffie- renaiáJtalbb, az egyéni helyzetet jobban figyelembevevő hitelbírálatot kell folytatni a lakáshiteleknél, hogy a jogos igényeket teljes mértékben ki tudjuk elégíteni.

■ Hetényi István emlékeztetett rá, hogy az iparban idén lezajlik a 40 órás munkahétre való átállás. Szólt a műszakpótlék és a m-elegüzemi pótlék emeléséről is. — Ezen túlmenően tervezzük — a szakszervezetek javaslatait fi- ’gyel-embevéve — az alsó- és középfokú oktatásban dolgozó pedagógusok bérének idei 10 százalékos emelését, valamint né-' hány további -központi -bérintézkedést, amelyek együtt közel negyedmillió dolgozót fognak érinteni.

Befejezésül felhívta a figyelmet épí-tőmunkáhk külső és hazai feltételed szempontjából egyaránt nagyfantosságú két eseményre. Külgazdasági kapcsolatainkban meghatározó jelentőségűek a szocialista gazdasági közösség tagállamaival fenntartott kapcsolataink. Ezek tudatos fejlesztése hozzájárul a nemzetközi munka- megosztásban való részvételünk eredményességéhez. Ezért a KiGST-tagállamok közelmúltban lezajlott felsőszintű gazdasági értekezletén hozott határozatok hosszú időre meghatározzák ^ a szocialista gazdasági közösség, így hazánk gazdasági fejlődésének kereteit is. Magyarország közvetlenül érdekelt a tagállamok közötti integráció, valamint a gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés elmélyítésében. Nagy örömmel üdvözöltük tehát e találkozó létrehozásának gondolatát, aktívan részt vettünk az előkészítő munkában, egyetértünk az állásfoglalásokkal, és azon leszünk, hogy azok minél teljesebb mértékben megvalósuljanak.

A másik jelentős esemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi -Bizottságának áprilisi Ülése, illetve az azon hozott állásfoglalás a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről. Az állami szervek elsőrendű feladatuknak tekintik, hogy a kijelölt cselekvési irányok alapján a konkrét intézkedéseket kidolgozzák, bevezetésüket időben előkészítsék — mondotta befejezésül Hetényi István.

A miniszteri expozét követő vitában felszólalt Klabuzai Miklós (Somogy megye 6. vk.), a siófoki November 7. Tsz elnökhelyettese, •Kangyalka Antal (Cson-grád megye 15. vk.), a hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági és Szolgáltató Vállalat igazgatója, Szabó Kálmán (Budapest 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi

Egyetem tanára, Jávorka István (Komárom megye 2. vk.), a tatabányai Szénbányák Vállalat fő- aknásza és Kadlecsik Miklós (Fejér megye 11. vk.), a kálozi Vörös 'Lobogó Tsz növényvédelmi szak irányi tója.

Az elhangzottakra Hetényi István válaszolt, majd határozathozatal következett: az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1983. évi költségvetésének végrehajtó, sáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta.

Ezután, Veress Péter külkereskedelmi miniszter tartotta meg expozéját.

Veress Péter expozéja

Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy ez év októberében tízéves lesz a külkereskedelmi törvény. Tíz év alatt a világgazdaság és saját belső gazdaságunk helyzete is alapvető változásokon ment keresztül. A nemzetközi pénzügyi rendszer szétesésével párhuzamosan bekövetkezett robbanásszerű árváltozások következtében valamennyi energia-importőr ország érzékeny cserearány-veszteségeket szenvedett. Országunk külkereskedelmi forgalmának cserearány-veszteségei alapvetően' négy tényezőre vezethetők vissza: az importunkban jelentős részarányt képiviselő energiahordozók és egyes nyersanyagok árának tartós emelkedésére; a kivitelünk jelentős hányadát kitevő mezőgazdasági és élelmiszeri-pari termékek hullámzó, de a rendkívül erős verseny miatt összességében alacsony árszinitjé- re, arra, hogy késztermékeink -exportárai elmaradtak az importáraktól, ami elsősorban termékeinknek a követelményekhez való lassú alkalmazkodásával függ ösz- sze; és végül egyebek közt a külkereskedelmi munka egyes gyengeségeire. A cserearányok romlása, valamint a tőkés világ- gazdaság elhúzódó válsága országok, pénzintézetek, vállalatok fizetőképességének megrendülése, a nemzetközi politikai helyzet éleződése alaposan próbára tette álló- és teljesítőképességünket. A ránk zúduló új gondok még nyilvánvalóbbá tették gazdaságunk gyengeségeit, sebezhetőségét.

Alapvető: a minőségileg eredményesebb munka

Nemzetközi fizetőképességünk megőrzése már évek óta megköveteli, hogy konvertibilis elszámolású kereskedelmi mérlegünk jelentős bevételi többlettel zárjon. Ezt a követelményt' gazdaságunk i—, nagy erőfeszítések árán — immár harmadik éve teljesíti. Míg 1978-iban nem rubelelszámolású kereskedelmi mérlegünk hiánya közel 1200 millió dollár, 1982-ben már 445 millió, 1983-ban pedig 545 millió dollár többletünk volt, határparitáson számolva. Ez önmagában jelentős és biztató eredmény, de a megvalósítás útja ellentmondásos: indokolt és erőltetett takarékosság — miközben sok helyen folytatódik a pazarlás —, feszesebb imp artgazd álkod-ás, a belföldi vásárlóerő visszafogása, a fejlesztéshez szükséges források egy részének elvonásával; egyre erőteljesebb gazdaság- szervező munka, minél több export-árualap biztosítása végett; a piacok megtartása céltudatosabb gazdasági diplomácia és erőteljesebb vállalati exporttevékenység révén. S eközben — bár a korábbinál nagyobb nehézségek árán — szállítási kötelezettségeinknek eleget teszünk a szocialista országok iránt. Nyilvánvaló, hogy hosszabb távon nem a kényszerű takarékosság, a növekedés és a behozatal visszafogása visz előbbre, hanem a minőségileg eredményesebb munka, a teljesítmény jobb értékesülése itthon és külföldön, az értelmes takarékosság.

A külkereskedelmi törvény első mondatai is hangsúlyozzák, hogy a Magyar Népköztársaság számára kiemelkedő jelentősége van a szocialista országokkal, különösein a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival folytatott kereskedelemnek és a szocialista gazdasági integrációnak. Tényleges politikái és gazdasági érdekünk, hogy hazánk minél hatékonyabban működjön közre a szocialista integráció továbbfejlesztésében, az együttműködés formáinak és tartalmának gazdagításában. Érdekeltek vagyunk a kölcsönös kötelezettségek pontos teljesítésében. A KGST tagországai vezetőinek csúcsértekezletén is megfogalmazódott, hogy „A KGST-tagorszá- gok minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz hogy a kölcsönös együttműködést új szintire emeljék”. A magyar népgazdaság számára is kiemelkedő j-eilentősé- * gű, felsőszintű értekezlet előkészítésében aktívan közreműködő tünk, az abból adódó feladatok végrehajtásának tevékeny résztvevői leszünk a külkereskedelemben is.

Kedvezőtlen tendenciák

A ínagyar kereskedelemoolitika feladata, hogy nem szocialista országokban is biztosítsa azokat az alapfeltételeket, amelyek nélkül nem lehet a nemzetközi munka- megosztás előnyeiből részesülni.

Ezek: a feltétel nélküli legnagyobb kedvezményes elbánás és a diszkrimináció-mentesség. Magyarország ezeknek a jogoknak teljes birtokába jutott, amikor 1973 szeptemberében csatlakozott a Kereskedelemről és a Vámtarifákról szóló Általános Egyezményhez, a GATT-hoz. A gyakorlat viszont arról árulkodik, hogy a nemzetközi kereskedelemben olyan tendenciák nyertek teret, amelyek ellentétesek ezzel az általános szerződéssel. Különösen érzékenyen érint bennünket a leg. főbb nyugati piacunk, a Közös Piac mezőgazdasági protekcionizmusa. Problémát okoznak az Atlanti Szerződés tagországai által politikai célból elrendelt intézkedések. További nehézséget jelent számunkra az, hogy legfőbb tőkés partnereink egymással szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek és ez gyakorlatilag érezhető vámhátrányt okoz ipari termékeinknél. Ezen káros tendenciák elleni fellépésünket viszont megkönnyíti, hogy más országok is vannak hozzánk hasonló helyzetben. Jóindulatú partnereinknél hatásosan tudunk fellépni konkrét problémáink ügyében és kétoldalú--vegjtósbizottság;airikátó efedtod- nyesen--tudjuk- felhasználni keres, kedelmünk fejlesztésére. Az el* múlt évtizedben az EGK-ba tömörült nyugat-európai országokkal ipari, gazdasági és műszaki együttműködési megállapodásokat kötöttünk. E megállapodások keretében a két fél képviselőiből álló vegyesbizottságok rendszeresen áttekintik, értékelik és előmozdítják a kétoldalú államközi és vállalati kapcsolatok alakulását.

Ezután Veress Péter a külkereskedelem és a termelés összefüggéseiről beszélt. Hangsúlyozta ma már nyilvánvaló, hogy a külkereskedelmi eredmények alapvető meghatározója a termelés. Ahol 'értékesítési problémáink vannak, azt döntően termékeink gyengébb versenyképessége okozza.

Korszerűen, rugalmasan

A külkereskedelmi törvény rögzíti a szak-külkereskedelmi vállalatok és a belföldi partnerek közötti szerződéses kapcsolatok alapelveit. E kapcsolatok tartalmában a leglényegesebb változások döntően az elmúlt háromnégy évben következtek be. A külkereskedelmi és a termelő, illetőleg a felhasználó vállalatok közötti kapcsolatokban nőtt a közös érdekeltségen alapuló társasági szerződések aránya. Jelenleg 114 ilyen társaság működik, 184 belföldi termelő, illegve felhasználó vállalat részvételével.

A törvény az állam külkereskedelmi monopóliumának rugalmas, korszerű meghatározását adja. A

3. paragrafus rögzíti, hogy a monopólium az államot illeti. A külkereskedelmi monopóliumot tehát nem lehet a vállalatok monopóliumának tekinteni. Ennek megfelelően fejlesztettük a vállalati kereskedelmi szervezetet, amely a korábbi helyzethez képest nemcsak jelentős mennyiségi, hanem minőségi változásokhoz is vezetett. A szervezet fejlesztésére a minisztérium egységes koncepciót dolgozott ki, melynek keretében nyilvánosan meghirdette az önál. ló kereskedelmi jog megszerzésének feltétel- és követelményrendszerét. Ennek alapján ma már 217 külkereskedő vállalat van, ezeknek több mint 80 százaléka külkereskedelmi joggal rendelkező termelő vagy felhasználó. A külkereskedelem állami irányítása az utóbbi években világszerte erősödött. Ezzel a körülménnyel saját munkánkban is számolnunk kell. A külkereskedelmi jogra vonatkozó vállalati igényeket továbbra is — a meghirdetett követelmények alapján — teljesíteni akarjuk — mondotta a miniszter. — Tovább kívánjuk növelni azok. nak a termelőknek a körét, akik maguk külkereskednek. Ez azonban nem lehet öncélú jelisző. Külkereskedelmi jogot ott kell gyakorolni, ahol ez a leggazdaságosabb, leghatékonyabb.

Külkereskedelmi szervezetünkben más jelentős változások is történtek. Differenciálódott a vállalatok méretnagysága, jogi for. mája és egyme növekvő súlyuk van a Budapesten kívüli székhelyű külkereskedelmi vállalatoknak. A külkereskedelmi vállala. tok számos vidéki irodát nyitottak a helyi exportképes árualapok felkutatására és a határmenti áruforgalom előmozdítására. Ugyanazon a piacon több magyar vállalat azonos cikkel való megjelenésének tapasztalatai vegyesek. Pozitív hatásúak, mert aktívabb, színvonalasabb munkára ösztönzik a külkereskedelmi vállalatokat. Kedvező hatásai mellett azonban a verseny még nem eredményezte az elvárt mértékben új termékek, kedvezőbb értékesítési’ ■ lehetőségek és piacok feltárását, hanem zömmel a már meglevő és eddig is értékesített árualapok, piacok és nyereség felosztásához vezetett. Ennek fő oka, hogy a rendszert olyan időszakban vezettük be, amikor a magyar exporltkínálat nem nőtt kellően. A párhuzamos piaci fellépést — az exportkínálat fejlődésével párhuzamosan — a jövőben is fejleszteni kell azokon a területeken, ahol ebből előnyök származnak. El kell érni, hogy a vállalatok együttműködésüket e körben maguk szervezzék, és az együttműködési szabályok megsértésének káros következményeit közvetlenül érzékeljék és viseljék.

A szakosított és a külkereskedelmi jogosítványt kapott terme, lő vállalatok nagy és nehéz feladatokat oldottak meg eddig is. Tapasztalataink! szerint a minősítést alapvetően két tényező dönti el: az értékesítés termelési háttere és a vállalatot irányító tevékenység színvonala. A szakkülkereskedelmi vállalatok néhány év alatt sokat változtak, többségük megértette, hogy ki kell érdemelni és meg kell tartani a belföldi partner és a külföldi piac bizalmát. Az elmúlt két évben néhány külkereskedelmi vállalat belföldi partnereivel szoros együttműködésben végzett tevékenységének kiemelkedő eredménye sorsdöntő volt az ország fizetési képességének megtartásában.

Céltudatos cselekvésre \ van szükség

Az 1984-es esztendőről szólva Veress Péter elmondta: a külső piaci körülmények számunkra lényegesen előnyös, új feltételeket nem ígérnek. A nyugaiti gazdaságokban helyienként észlelhető — visszaesésekkel tarkított — élénkülés nem jelez általános fellendülést. Ha ez mégis bekövetkezne, mivel mindenki erre vár, még élesebb piaci versennyel találjuk szembe magunkat.

Teendőinket a következőkben fogalmazhatjuk meg:

— Erőteljes tervező, gazdaság- tervező és exportértékesítő munkával biztosítanunk kell a szükséges külgazdasági egyensúlyt 1984-ben, csak ezáltal alapozhatjuk meg az 1985. évi és a VII. ötéves terveit.

— Már 1984-ben, de 1985-re mindenképp olyan szabályozást kell érvényesítenünk, amely gazdaságunkat az előző pontban megfogalmazott teljesítményre ösztönzi a termelés, a felhasználás minden területén.

— Ehhez céltudatos, egységes cselekvésre van szükség.

Az új helyzetnek megfelelő kereskedelempolitikai és kereskede. lemszervező programot kell kidolgozni valamennyi pénzpiac viszonylatában.

— Á külkereskedelmi szervezetet úgy kell továbbfejleszteni, hogy ezeket a célokat a legjobban szolgálja.

Befejezésül a miniszter hangsúlyozta: a külkereskedelmi törvény az elmúlt tíz évben betöl- ' tőtte szerepét. Megfelel azoknak a kívánalmaknak is, amelyeket időközben a Központi Bizottság 1977 októberi határozata, illetőleg az MSZMP XII. kongresszusa a külkereskedelemmel szemben támasztott. , A külkereskedelmi törvény alkalmas azoknak a feladatoknak a megoldására is, amelyeket ,a Központi Bizottság ez év április 17-i állásfoglalásában fogalmazott meg.

A miniszteri beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Szabó Imre (Hajdú-Bihar megye 15, vk.), a Hajdú-Bihar megyei Tanács elnöke, Marton János (Győr- Sopronl megye, 3. vk.), a RÁ- BATEXT győri Textilipari Vállalat nyugalmazott igazgatója, Juhász Mihály | (Budapest, 65, vk.), a Papíripari Vállalat vezér- igazgatója, Radnóti íjászló (Somogy megye 10, vk.), a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet nyugalmazott elnöke, dr. Varga János (Pest megye, 11. vk.), a Mo- nori Állami Gazdaság állatorvosa és Tóth István (Bács-Kiskun megye, 9. vk.), a Kiskunmajsa és környéke Vízgazdálkodási Társulat főmérnöke.