Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-15 / 112. szám

1984. május 15. 9 PETŐFI NÉPE 3 A JÖVŐRE IS GONDOLTAK Közétkeztetés Tiszakécskén ■ Mivé lettek a régi, kezdetleges üzemi konyhák, ahol töredezett kövezeted cipelték a nehéz kon- dérokat, és a gőz hamar kikezd­te a falat? Lebontották ezeket, s helyettük újabbakat és különbe­ket. építettek a megye sok tele­pülésén.^ Előnyben részesített szolgáltatás Tiszaké.cskén is a múlté az el­avult községi konyha, amelynek tűzhelyet annak idején fával fű­tötték. 1980-ban;, az áfész Tisza . éttermének átadásával fordulat következett be a közétkeztetés­ben. Legalább másfél évtizedes előrelátással, akkora teljesítőké­pességű ellátóhellyel cserélték fel az 1960—70-es évek kis ka­pacitású étkezdéjét, ami a jövő­re gondolásnak jó példája. Ami­kor el kellett dönteni, hogy ezer-, vagy kétezer adagos legyen-e a Tisza, a nagyközség tanácsa nem tétovázott: egymillió-ötszázezer forintot adott az utóbbi — ki­elégítőbb — megoldás érdeké­ben. Így történt, hogy azóta, ne­gyedik éve 11 konyhai dolgozó feladata a település 12 ezer fős lakossága egyhatod részének rend­szeres vagy alkalmi ebédeltetése. Ezerszázan előfizetéssel itt érkez­nek mindennap. Három hete a kocséri termelőszövetkezet is ide pártolt. Száznegyven dolgozójá­nak Tiszakécskéről szállítja az ebédet. Az intézményes ellátásról víaló képünk azonban úgy lesz teljes, ha tudjuk: a helyi terme­lőszövetkezetben kétszázan, az 1-es és a 2-es számú iskolában 239-en, az Űjbögi Állami Gazda­ságban pedig — a nagyobb me­zőgazdasági munkák idején — négyszázan részesülnek közétkez­tetésben. Aligha van a megyének másik olyan települése, ahol a lakosok számához képest ennyien kapná­nak intézményesen ebédet, mint Tiszakécskén. Az olvasó is való­színűleg érdeklődéssel vár választ arra a kérdésre, hogy tudniillik: mit jelent ennyi ember ven­déglátóinak lenni? . Sok múlik a szakácson — Nézzenek körül a konyhánk­ban! — javasolja Kaszab János, a Tisza étterem üzletvezetője. —' öt főzőüsttel, egy olajjal és két, gázzal működő tűzhellyel, három olajgyorssütővel, két villanysütő­vel, s kiegészítésként gáz- és vil­lanyzsámolyokkal dolgozunk. Hű­tőkamránk, több zöldség-, gyü­mölcs- és más élelmiszerraktá­runk, s korszerű előkészítő- és feldolgozóhelyiségünk1 van. Tech­nikailag tehát jól állunk ... — És nyersanyagokkal? — Kevés a főzeléknekvaló. Tö­köt már fél éve nem láttunk. Ka­ralábén, sárgarépán felül nincs másmilyen friss zöldségünk. Mi­relitzöldség meg úgyszólván sem­mi. Négyszáz mázsa burgonya az őszi tárolásból már elfogyott. Azért, hogy az étrendből mégse hiányozzanak a burgonyás ételek, üzletekből, innen-onnan vásáro­lok krumplit. így, ami a zöldsé­geket illeti, ezekből egyik hétről a másikra élünk. Jön a nyár. Lesz majd új zöld­ség is — vigasztalnám az üzlet­vezetőt, ha nem tudnám, hogy bár most kevés a friss termék, Szente-Varga Ernőné szakácsnő társaival hozzáértően gazdálko­dik a meglévő élelmiszerekkel. A konyha főnöke, az áfésznél eltöl­tött 21 éve tapasztalatával azon fáradozik, hogy az-előfizetők és a többi vendég ne álljon fel csaló­dottan az asztalok mellől. Ma • Szente-Varga Ernőné szakács (balra) huszonegy éve dolgozik az áfésznél. például zöldborsólevest főz a dol­gozóknak és az iskolás fiatalok­nak első fogásként, amihez tar- honyás hús vagy bakonyi sertés­szelet jár, tésztával. Kényelmesen, gyorsan — lépcsőzetesen A kétszáznegyven személyes étteremben déltájban jóízűen fo­gyasztják ebédjüket a vendégek. Amíg máshol a munkakezdés lép­csőzetessége alig több puszta óhajnál, Tiszakécskén a közét­keztetésben már sikerült megva­lósítani. Az a kedvező adottság, hogy az étteremtől a munkahe­lyek nincsenek egy kilométernél távolabbra, gyors és jól szervez­hető ellátást tesz lehetővé. Alkal­mazkodva az üzemek munka- és a dolgozók szabad idejéhez, ki­ki a számára megfelelő húsz percben ebédel fél 12 és délután 3 óra között. Akár délelőtti, akár délutáni műszakos az előfizető, kényelmesen, jókor elfogyaszthat­ja az ételét. A csoportos étkezte­tésnek köszönhető, hogy az étte­remben nincs tolongás. A dolgo­zók, akikkel beszélgettünk — Tordai Béla, Kiscsák Péterné, László Sándor és mások — di­csérték az ételeket jó minősé­gükért és a felszolgálókat udva­rias magatartásukért.. Rendezgetem magamban, mi a tiszakécskei közétkeztetés leg­főbb haszna. Nem kell otthon fő- zőcskézni. Kevesebb teher hárul ezzel a családokra. Nem kell az ételt kondérokkal szállítani és lötyögtetni. Egy helyen, kulturált környezetben ebédelnek a dol­gozók, akik egynapi étkezési költségükhöz ! négy—hat forint munkahelyi hozzájárulást kap­nak. Az étkezők száma nőttön nő. Hetente tizenöten'—húszán je­lentkeznek előfizetőként. K—1 • Jó étvágyat! (V. Kerekes Ferenc felvételei) Pár nap múlva „nyit” a Balaton! G y ermekszí njátszó- találkozó Országos Gyermekszínjátszó Ta­lálkozót rendeznek Pécsett az Ifjúsági Házban június 20—24. között. Az immár kilencedik éve megszervezett találkozó a koráb­bi gyakorlatot követve — egyik évben‘fesztivál, másik évben sze­minárium — ez alkalommal szak­mai szeminárium formáját ölti. Az elmúlt években az általános iskolai oktatáshoz, a szabadidős tevékenységhez kapcsolódó dra- matikus nevelési módszereket ad­ták át egymásnak a- tanárok, il­letve a drámatanítás során fel­merülő konkrét problémákkal foglalkoztak. Az elmúlt fesztivá­lon bebizonyosodott, hogy többet kell foglalkozni a rendezői mun­kával. Ezért a két részből álló idei szeminárium első programja­ként — június 20—22-ig — „Rendezői ismeretek felújítása” címmel tóvábbképzést tartanak a gyermekjáték-produkciókat elő­készítő tanárok részére. A gyermekszínjátszásnak világ­szerte mélyen gyökerező hagyo­mányai vannak. Magyarországon a hetvenes évek elejétől új mód­szereket kezdtek alkalmazni a színjátszásra nevelésben. Ennek lényege, hogy a gyermekek ne csupán szöveget tanuljanak, ha­nem rájuk szabott, életkoruknak megfelelő szerepeket önállóan formáljanak meg. A, legutóbbi időszakban több játéktípus vált közkedveltté: főleg kezdő cso­portok szeretik az úgynevezett szerkesztett játékokat, vagy rit­musjátékokat, a cselekményhez igazodnak a gyermekek a mese­játékok előadásakor, és mostan­ság ; divatosak, a rögtönzésre épülő életjátékok. A pécsi talál­kozón az elmúlt rendezvények legjobb produkcióit is láthatják a résztvevők. A találkozó második részében — júniuá 22—24-ig — előadókép­ző stúdium lesz. Ennek kereté­ben a gyermekjátékokat előké­szítő legfontosabb didaktikai módszereket ismertetik meg az ország minden részéből érkező pedagógusokkal. A siófoki dél-balatoni kulturá­lis központ az idén is gazdag programot állított össze a ma­gyar tenger déli partján üdülő hazai és külföldi vendégek szá­mára: a nyáron mintegy félezer komoly- és könnyűzenei és jazz- koncertre, folklór- és színházi műsorra, 'gyermekprogramokra, kiállításokra, népművészeti kira­kodóvásárokra kerül sor. A hagyományos évadnyitót má­jus 26-án tartják Siófokon, vitor­lásversennyel és dalostalálkozó­val egybekötve. A város üdülőhe­lyi klubjában jazzkoncertek, a szabadtéri színpadon könnyűze­nei programok között válogathat a közönség; ezekből Balaton- földváron, Boglárlellén és Fo­nyódon sem lesz hiány. Ismét szórakozhat majd a közönség a Balatonboglári Nyári Színhez előadásain, Siófokon júliusban Kálmán Imre-estet és két ízben is szerepel a Mikroszkóp Szín­pad. A gyermekek szinte vala­mennyi üdülőhelyen, az Állami Bábszínház és Halász Judit Mákos rétes című műsorának, s cirkuszi előadásoknak tapsolhat­nak. Folklórműsorból gazdagabb lesz a választék, mint a korábbi évek­ben: több alkalommal is fellép a Balaton-parton a Magyar Álla­mi Népi Együttes, a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes, a Somogy és Balaton Táncegyüttes. A kiállítások sorozatát május 26-án Siófokon Iványi Grünwald Béla alkotásaiból rendezett tár­lat nyitja meg, ezt követően a Boglárlellei Tóparti Galéria és a Fonyódi Nyári Galéria kiállítá­sai, s a Bogiári Várdombi Kápol­na tár latok. AMFORA-UVERT Ajánlatunk: Megnyílik AZ AMFORA ÜVÉRT ÉS A HUNGÁRIA MÜANYAGFELDOLGOZÓ VÁLLALAT Műanyagáruháza 1984. május 16-án 11 órakor. Cím: Kecskemét, Széchenyi tér 15. sz. AMFORA-udvar. háztartási műanyagáruk, építkezéshez ereszcsatornák, lefolyócsövek, nyomócsövek, idomok, ongroplast falburkolók, PVC-padlók, ballonok, kukák, háztartásban és építkezésnél szükséges áruk. Nyitva: hétfőtől péntekig 10—18 óráig, szombat: - zárva. 945 TÁRSADALMI AKCIÓK Műszakiak - vidéken •A magyar ipar termékeinek egyharmadát még ma is a budapesti üzemek álWtják elő. Itt van a legtöbb üzem, a legnagyobb gyárak, a legtöbb munkás, és — amint ezt a Központi Statisztikai Hivatal egyik legutóbbi kiadványa megállapítot­ta — a magyarországi műszaki értelmiségnek is több mint a fele a fővárosban dolgozik. Mindez tehát tény, ha úgy tetszik» adottság. Jóllehet semmiképp sem nevezhető egészséges eloszlásnak a szellemi erők ilyen fokú koncent­rációja. Célszerű végiggondolni: milyen lehető­ségek kínálkoznak az arányok javítására, a nép­gazdaság igényeinek és az ipari-gazdasági kapa­citás területi elhelyezkedésének összehangolá­sára. Az anyagi érdekeltség Nem mindig megalapozott, esetenként előké­szítetlen vidéki ipartelepítések, amelyek első­sorban a szinte korlátlanul' rendelkezésre álló munkaerőre számítottak, napjainkra már lezá­rultak. A Budapesten kívüli üzemek, gyárak korszerűsítése, a műszaki fejlesztés gyorsítása viszont változatlanul .napi feladat. Sokan úgy vélik: a jelenlegi helyzetben úgy lehetne a legeredményesebben javítani az ipari kapacitás aránytalan eloszlásán, hogyha vidéken nagyobb léptekkel haladna a műszaki fejlesztés, ha több új szellemi termék, találmány, újítás születne, ha a műszaki-szelllemi alkotók jobbító javaslatai minél nagyobb mértékben hasznosul­nának. Mindehhez természetesen elsősorban műsza­ki-szellemi alkotókra van szükség, olyanokra, akik tudnak is, akarnak is a fővároson kívül dolgozni. Nem tekinthető véletlennek, hogy e réteg szerepe, jelentősége az utóbbi időben mind több fórumon szóba kerül. A Bács-Kiskun me­gyei pártbizottság például egyik legutóbbi ülé­sén megállapította, hogy ,ja műszakiak az értel­miség sajátos, és egyre inkább meghatározó cso­portját alkotják, hiszen e szakmailag magasan képzett réteg áll a legközvetlenebb kapcsolatban a munkásokkal, és fontos előrevivő szerepet tölt be a termelésben. A jelenlegi világgazdasági helyzetben a válságból kivezető út megtalálásá­nak igénye pedig egyre inkább növeli e társa­dalmi rétegcsoport fontosságát”. Ugyanezzel a témával foglalkozott nemrég a Magyar Kereskedelmi Kamara észak-magyaror­szági bizottsága, a Magyar Tudományos Akadé­mia közgazdaságtudományi szakbizottságával kö­zösen rendezett miskolci ankéton. „Elodázhatat­lan, hogy előrelépjünk a piaci igényekre orien­tált műszaki fejlesztések területén, amelyben a vállalati műszaki értelmiségnek senki másra át nem ruházható feladataik vannak” — mondta előadói 'beszédében a miskolci egyetem egyik ad­junktusa. Természetesen e feladatok elvégzésé­hez különböző műszaki, gazdasági és szervezeti intézkedésekre van szükség, s nem utolsósorban fokozni kell a dolgozók anyagi érdekeltségét. Ez utóbbi olyan mértékben romlott, hogy számos helyen a pesszimizmus vált uralkodó hangulattá a szakértelmiség körében. Ezt a véleményt 1500 mérnök között végzett felmérés adataira, vála­szaira hivatkozva szűrte le az előadó. Erkölcsi megbecsülés Aligha tekinthető véletlennek, hogy e meg­állapítások a fővároson kívül hangzottak el, mint ahogy az összkép egyértelműen kedvezőtlen jel­legén sem csodálkozhatunk. Az említett felmé­résből példáu/l kiderült, hogy 1930-ban a felsőfo­kú végzettségű népesség 12 százalékának volt műszaki jellegű diplomája. 1980-ban ez az arány 25 százalékra növekedett, ám a 111 ezer aktív műszakiból mindössze 49 ezren dolgoztak az iparban. Ezen belül a mérnökök is egyre inkább az iparon kívül keresik érvényesülésük lehetősé­geit; 1970-ben még a mérnökök 53yl százaléka dolgozott az iparban, 1980-ban pedig már csak 44,1 százalékuk. A statisztikai adatok Bács-Kiskun megyében sem mutatnak kedvezőbb képet: más oldalról szolgálnak tanulsággal. A megye 481 műszaki igazgatója, vezető főmérnöke közül csak két­százhetvennek van egyetemi végzettsége, 35-en viszont csak általános iskolát végeztek. Az en. nál alacsonyabb műszaki beosztásban dolgozók — fejlesztők, tervezők, szakértők — között, akik 1211-en vannak, csak 548-nak van felsőfokú vég­zettsége. A többiek középiskolát, szakiskolát, ál­talános iskolát végeztek,- vagy pedig nem is fe­jezték 'be ottani tanulmányaikat. Ha ezeket a számokat összevetjük azzal a ténnyel, hogy a Bács-Kiskun megyében dolgozók közül kétszáz­nál több felsőfokú műszaki végzettségű szakem­ber munkakör hiányában (!) tudásszintjénél lé­nyegesen alacsonyabb fokú munkát kényszerül végezni, nos, akkor igazán elmondható, hogy a megyében a műszakiak erkölcsi megbecsülésén is van mit javítani. kft alkotók támogatása Több példa bizonyítja, hogy társadalmi oldal­ról is sokat lehet tenni a helyzet megváltoztatá­sáért. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület pél­dául korábban Szolnokon hozott létre megyei szervezetet, amelynek feladata elsősorban az, hogy a műszakiak szellemi alkotásainak hasz­nosulását segítse, hogy emelje az iparjogvédelmi kultúra szintjét. Legutóbb pedig ugyanez az egyesület Kaposváron rendezett nagy sikerű iparjogvédelmi kiállítást és tanácskozást. A me­gye újító, feltaláló és fejlesztő szakembereinek tevékenységére kívánták felhívni a figyelmet, hogy ezek a javaslatok minél hamarabb meg­valósításra találjanak. Nagyra kell tehát értékelnünk azokat a társa­dalmi akciókat, amelyeket a műszaki-tudomá­nyos egyesületek kezdeményeznek. Aligha téve­dünk az állítással: így erőteljesebben, gyorsab­ban hasznosulnak a szellemi alkotások, és mind­ez hozzájárul a műszakiak növekvő anyagi és er­kölcsi megbecsüléséhez is. B. N, Megemlékezések a magyar zsidóság deportálásának 40. évfordulóján Hazánk 40 esztendővel ezelőtti német megszállása nyomán a magyar zsidóság életében bekövetkezett tragikus esemé­nyekre, a tömeges deportálások megkezdésére emlékezve gyászistentiszteletet tartott vasárnap délelőtt a Magyar Iz­raeliták Országos Képviselete és a Budapesti Izraelita Hit­község a Kozma utcai izraelita temetőben. A gyászünnepsé­gen az izraelita felekezet, a magyarországi egyházak és fele­kezetek, valamint külföldi zsidószervezetek képviselői emlé­keztek a deportálás áldozatául esett mártírokra. A megem­lékezésen jelen voltak az állami és társadalmi szervezetek, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal képviselői. Múzeumi helyzetkép (Bár a magyar múzeumok tör­ténetében az 1983. esztendőhöz elsősorban egy sajnálatos ese­mény, a Szépművészeti Múzeum­ban elkövetett betörés kötődik — amely joggal felkavarta a köz­véleményt, s rávilágított ^ köz- gyűjtemények épületeinek elha­nyagoltságára, biztonsági helyze­tük fogyatékosságaira — múzeu­maink a tanulságok feldolgozá­sa és a felelősségrevonások mel­lett ugyanakkor jelentősen gya­rapodtak, tudományos és közmű­velődési tevékenységük eredmé­nyes volt. Erről adtak tájékozta­tót a Művelődési Minisztérium Illetékes főosztályán, ismertetve e szerteágazó munka most elké­szült mérlegét. Az elmúlt esztendőben — első­sorban a közművelődést szolgáló új kiállítóhelyek, bemutatók és szakgyűjtemények révén — hu­szonkilenccel gyarapodott a mú­zeumok száma, így jelenleg több mint félezer működési engedély- lyel rendelkező múzeúmunk van. Tavaly nyitotta meg kapuit töb­bek között a Kecskeméti Galéria, a tatai Német Nemzetiségi Mú­zeum és a mezőtúri Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeum, a fel­újítási munkálatok _ befejeztével pedig újra látógatható jó néhány országos hírű gyűjteményünk is. örvendetesen növekedett a lá­togatók száma is. Az 1982-höz képest csaknem 900 ezerrel töb­ben — mintegy 18 és félmillióan — keresték fel közgyűjteményein­ket. Az ünnepek körüli népszokások felelevenítéséhez különösen a sza­badtéri néprajzi múzeumok és a múzeumfaluk kínáltak megfelelő környezetet, örvendetes, hogy egyre több a gyerekeknek szóló foglalkozás: iskolások ezrei vettek részt tavaly is különböző tábo­rokban, múzeumi órákon, s a szakkörök munkájában. A tudományos kutató és fel­dolgozó munkát fémjelzik a mú­zeumok által megjelentetett pub­likációk, valamint tudományos konferenciák. Ennek eredménye­ként tavaly többek között lezá­rult a Hortobágyi Nemzeti Park kutatása, elkészül a honfoglalás­kori Corpus első kötete, s jelen­leg is dolgoznak a magyar sze­cesszió tárgyi gyűjteményének összefoglalásán a Magyar mű­vészettörténeti kézikönyvön. Délután az izraelita hitközség Síp utcai székházának Goldmark- termében emlékező gyászülést tartottak. A gyászülést Héber Imre, a MIOK és a BIH elnöke nyitotta meg, majd dr. Salgó László főrabbi, az Országos Rab­bitanács elnökhelyettese mondott beszédet. Hangoztatta: a fasizmus idősza­kában a zsidókérdés aljas, olcsó és átlátszó, manipulációs lehető­ség volt arra, hogy a sovinizmus az antiszemitizmus mérgével mé- telyezze a kisemmizett néptöme­geket. Akkor a rémuralom tető-' pontján is sokan voltak, akik fel­emelték szavukat, s tettekkel is küzdöttek a zsidóüldözés ellen. Mint például Bartók Béla, Kodály Zoltán, Somlay Artur, Apor Vil­mos', Bereczky Albert, Reviczky Imre, Bajcsy-Zsilinszky Endre. Hálával és tisztelettel emlékezett többek között Raoul Wallenberg svéd diplomatára, aki azon fára­dozott, hogy mentse az üldözötte­ket. A múlt tragédiája a maga ször­nyűségével és fájdalmával arra kötelez minden becsületes embert, hogy őrködjön az emberi béke, a tisztesség felett és útját állja az emberek, a népek, a vallások, a fajok megkülönböztetésének, meg­bélyegzésének — mondotta Salgó László. A főrabbit követően . Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke emel­kedett szólásra. .Emlékeztetett ar­ra, hogy 1944. március 19-én a magyar reakció több évtizedes politikáját folytatva, szabaddá tette az utat a német fasizmus számára — Magyarország meg­szállására. A megszállás egyik tragikus következménye a magyar zsidó­ság deportálása volt. A Horthy- rendszer, a magyar reakció része­se volt az antiszemitizmus szítá­sának, a vérvádak költésének, az ostoba faji előítéletek terjesztésé­nek. Ugyanakkor a félelem, s a féktelen terror időszakában is voltak erők: különböző osztályok­hoz tartozók, különböző pártállá­sú, nemzetiségű és felekezetű ha­zafiak, akik a halállal is dacolva felvették a harcot a barbarizmus­sal, s biztatást nyújtottak a meg­bélyegzetteknek, bátorítást adtak a harcra készülőknek. A magyar antifasiszta ellenállási mozgalom, a Magyar Frontba tömörült bal­oldali erők, a keresztény egyhá­zakon belüli tisztességes és jó­szándékú emberek együttéreztek a megalázott, meggyötört zsidó embertársaikkal, és amennyiben módjuk volt segítettek is nekik. A máról' szólva rámutatott: álla­munk nemcsak elismeri, hanem garantálja a lelkiismereti és val­lásszabadságot, biztosítja, védi a zavartalan felekezeti életet. Kállai Gyula után dr. Lékai László bíboros, a Magyar Római Katolikus Püspöki kar elnöke szólt a gyászülés résztvevőihez. A szörnyűséges napok eseményeit idézve beszámolt egyháza lépései­ről, amelyeket a kegyetlenkedé­sek megszüntetése, a zsidóság megkímélése érdekében tett. Han­goztatta, hogy az igazságosság g’^korlata megóvhatja az embe­reket a 40 évvel ezelőttihez ha­sonló csapásoktól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents