Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

1984. május 1L • PETŐFI NÉPE ■ Z

Az önállósággal növekszik a felelősség

Beszélgetés a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről dr. Andics Jenővel, az MSZMP Politikai Főiskolájának tanszékvezetőjével

Társadalmi méretű vita, széles körű eszmecsere előzte meg az MSZMP Központi Bizottságának április 17-i ülését, melyben pártunk állást foglalt a gazdaságirányítási rendszer ,továbbfejlesztéséről. A tudományos eredményeken és gyakorlati tapasztalatokon alapuló vitában többek között közgazdászok, politikusok, vállalati vezetők, gyárigazgatók, jogászok, szociológusok mondták el különböző fórumokon véleményüket, javaslatukat.

Természetesen a párt Központi Bizottságának útmutatása 'irtán is szükség van az élénk eszmecserére, pontosabban a végrehajtás segítésére, az ellenőrzésre tett okos, meggyőző 'ötletekre, javaslatokra. A Minisztertanács csütörtöki ülésén — a KB állásfoglalását alapul véve — jóváhagyta a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének állami feladatait és munkaprogramot fogadott el a végrehajtás előkészítéséire. A soronkövetkező feladatokról, gondjaink felszámolásáról beszélgettünk dr. Andics Jenő docenssel, az MSZMP Politikai Főiskolája szociológiai tanszékének vezetőjével.

gozók számára azt jelenti, hogy nemcsak a saját elhatározásukból változtatnak munkahelyet. A konfliktusok nem vezethetnek oda, hogy a fejlődés meggyorsításához szükséges eszközökről lemondjunk, hanem be kell vonni a dolgozókat a változtatásokba.

— Szocialista gazdálkodásunk három „főszereplője” — a nemzetgazdasági közösség, a vállalati kollektíva és a dolgozó —. :egyenként és egymáshoz viszonyítva is többarcú. Milyen feltételek megteremtése segítheti elő

iaz érdekegyeztetést, illetve azt, hogy közös nevezőre jutva intenzívebben szolgálják előrehaladásunkat?

— Véleményem szerint szocialista gazdálkodásunknak nemcsak három „főszereplője” van. Gazdálkodásunk ugyanis ennél 'lényegesen összetettebb, bonyolultabb. Csupán példaként emlí-. ttfem az egymástól igen eltérő ágazatokat, a dolgozók eltérő csoportjait, amelyeknek saját érde- -keik vannak. Ezért nehezen lelhetne röviden kifejteni, hogy a 1,főszereplők” érdekeit miként lehet egyeztetni.

»— Vegyük sorra őket.

RH— Noha jelentős előrelépés történt 1968 óta, .mégsem használjuk fel, eléggé a .szocialista áruterme-, •'les törvényszerűségeit, pedig ezek nélkülözhetetlenek a gazdaság önszerveződéséhez. A másik két jtagy ellentmondás ennek a következménye. A tartósan meglevő "hiánygazdaság torz társadalmi értékítélet forrásává válik. Tehát bizonyos tevékenységek kevésbé "jiasznosnak, értékesnek tűnnek, fnás tevékenységek pedig előtérbe kerülnek. Gondoljunk például "á hiánycikkeket forgalmazó kis- "kéreskedőkre, akiknek igen ma- ias a jövedelmük. S a harmadik hagy ellentmondás is kövétkez- ftiény: a társadalmi tulajdonnal való rendelkezésben korlátozott 'lehetőségük van a termelő szervezetek kollektíváinak, dolgozóidnak az érdemi beleszólásra.

n: — A termelők és fogyasztók Közötti érdekegyeztetésnek milyen lehetőségei vannak? i — Döntő, hogy a piaci értékítéletnek mennyire van lehetősége a termelő vállalatok és a fogyasztók érdekeit orientálni. Enél- ■kül ugyanis a két érdeket nem ‘Jehet egyeztetni. Volt erre példa. ‘Az irányítási rendszer továbbfejlesztése jelentősen javíthatja az érdekegyeztetést, de csak a feltételeket teremti meg, vagyis a változtatás lehetőségét.

■ — Milyen változtatást tart szükségesnek?

— Először is azt, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb figyel- -met kell szervezetileg is fordíta- -ni a fogyasztói érdekekre. Másrészt pedig rangjának megfelelően kell működtetni a piac állami ellenőrzését. Ezekről egyetlen fejlett társadalom, különösen a szocialista társadalom nem' mondhat le.

— Nehéz tudatosítani, hogy egyéni munkájával ki mennyiben

és hogyan járul hozzá munkahelye eredményéhez. Hogyan lehetne kifejleszteni — esetleg belső szervezeti módosításokkal is — az ösztönző sikerélményt?

— Az esetek egy részében a túlméretezett vállalatok megszűntetésével, önálló vállalatok létrehozásával a dolgozó jobban ' át tudná tekinteni a termelést. De sok helyütt erre nincs mód, illetve nem hozna előnyt a nagy- vállalatok szétaprózása. Véleményem szerint a belső szervezeti módosítás sem oldaná meg teljesen a problémát, esetleg csak növelné a felesleges bürokráciát. Ügy gondolom, hogy a világos és egyértelmű teljesítménykövetelménnyel és célkitűzésekkel jelentősen javítani lehetne a dolgozók áttekintő képességét. Ehhez természetesen elengedhetetlenül szükséges a nyitott információs rendszer...

— ... ami az ipari vállalatok nagy részénél még hiányzik, s másutt inkább megtalálható.

— Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek méretei, szervezeti felépítései jobban lehetővé teszik, hogy az ott dolgozók rendszeresen megfelelő információhoz jussanak: kellőképpen megismerhetik munkahelyük működését, a termelés folyamatát. Így lehetőség nyílik számukra, hogy érdemben is részt vegyenek az

j ellenőrzésben. Tehát ezekre a szervezetekre kevésbé, vagy egyáltalán nem vonatkozik mindaz, amit előbb a nagyvállalatokkal kapcsolatban elmondtam. Bár ismerek olyan állami gazdaságot, mezőgazdasági termelőszövetkezetet, ahol hasonló gondok vannak, mint a nagyvállalatoknál. A decentralizálás hiánya, a vezetés hibájából is adódik.

— A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése során milyen társadalmi-tudati hatásokkal kell számolni?

— Ez, egyrészt megfelel bizonyos fokig a közvéleményben is jelentkező várakozásnak, s így az állampolgárok segítő közreműködésére lehet számítani. Másrészt nem lehet eltekinteni bizonyos ellentmondásoktól sem: a továbbfejlesztésben találni olyan megoldásokat is, amelyek szokatlanok, de nem mondanak ellent a szocialista árutermelő gazdaság természetének. S ez értetlenséget is szülhet. Fokozott szükség van arra, hogy értő szóval bemutassuk: a mostani megoldások miért jelentik a társadalom szocialista jellegének további kiteljesítését. Másrészt figyelembe kell venni a fokozódó jövedelemkülönbségeket, amit nem mindenki néz jó szemmel. Harmadszor pedig számolni kell a felgyorsuló mobilitással egyes ágazatok, illetve vállalatok között. Ez a dol— iMindez az iparra, mezőgazdaságra, illetve az ott dolgozókra egyaránt vonatkozik?

— Leginkább az iparra. A mezőgazdaságban ugyanis megszokott a nagyobb jövedelemkülönbség, a munkaerő, mobilitása, s a kockázat mértéke is mindig nagyobb volt. Gondoljunk csak például a természeti tényezőkre.

— E tekintetben eltérhetnek egymástól a különböző típusú megyék és az ott dolgozók alapvető nézetei, érdekei?

— A kérdésben a válasz: igen, lehet és lesz is eltérés. De én inkább úgy fogalmaznék, hogy a gazdaság egyes régióinak eltérőek a feltételei, s így a fejlődés folyamatai is különbözőképpen érintik őket. Tehát nagy jelentősége van a régiók közötti érdek- egyeztetésnek is, ami megítélésem szerint a helyi vezetők feladata.

— Lehetséges az, hogy valakinek, vagy valakiknek nem érde- ke a gazdaságirányítás továbbfejlesztése? — Lehetséges. Sőt, biztos. A gazdaságirányítási rendszer eltérően hat az egyes rétegek érdekeire. Kedvezőtlenül érinti a továbbfejlesztés például azokat a kollektívákat, amelyek visszafejlesztésre kényszerülő ágazatokban dolgoznak, vagy azoknál a vállalatoknál keresik kenyerüket, amelyek nem tudnak megfelelni a követelményeknek, s ezért felszámolás vár rájuk.

— Mi lesz velük?

— A szocialista társadalomban a hátrányosan érintett érdekeket nem kezelhetjük mellékesen. Már csak azért sem, mert a gazdaságirányítási rendszer korábbi időszakában ezeknek az érdekeknek a képviselői jelentősen hozzájárulhattak — és minden bizonnyal hozzá is járultak — elért eredményeinkhez, tehát eddigi fejlődésünknek aktív részesei. Igaz, a szükségtelen szervezeteket valóban meg keli szüntetni, de a változtatásba vonjuk be az érintetteket úgy, hogy érdekük fűződjön hozzá.

— Az eddigiek újabb változz tatásokat is hozhatnak?

— A gazdaság működésében adódó feszültségek jelzéseket adnak, hogy milyen további lépésekre van szükség. Ez törvény- szerű is, hiszen nem támaszkodhatunk más, ugyanilyen feltételek közt létrejött tapasztalatokra. Nyilvánvaló, hogy a változtatások során a kisebb-nagyobb kollektívák saját dolguk intézésében az eddigieknél sokkal nagyobb önállóságot kapnak, ami természeteden felelősségüket is jelentősen megnöveli. Tárnái László

Tv-fesztivál Miskolcon

A miskolci tévófesztivál központjában, a művelődés Rónai Sándorról elnevezett házában a kialakult hagyományoknak megfelelő kép fogadta a látogatókat. A fényképek a versenyfilmekről, a Miskolcot bemutató kiállítások, beszélgető újságírók, rendezők, operatőrök, rendezvényeket tudató hirdetmények. Talán soha nem teremtettek ennyi alkalmat az eszmecserére, minít'most, soha nem figyeltek olyan mértékben a közönség hangjára. Harminchárom fórumot, ankétot terveztek. Az eddigiek általában jól sikerültek. Már most megállapítható, hogy a különféle műfájú tévéműsorok ürügyén a hogyan élünk, hogyan éljünk gondolatkörökről fejtik, ki sokan a véleményüket.

A műsorokról alkotott nézeteket elsősorban az határozza meg, hogy bizönyos sorozatok, összeállítások miként segítik, a valódi értékek felismerését, érvényesülését. A népszerű Ferge Zsuzsa bevezető előadásával. és az általa vezetett vitával is ezek a

problémák kerültek előtérbe. Részt vett ezen dr. Erőss Pál is, aki a tőle szokott ízes szemléletesség- gel mondta el véleményét. A Jogi esetek stábja délután Encsen vett 'részt közönségtalálkozón, a Hírháttér Vizsolyon, A Hét munkatársai pedig Sátoraljaújhelyen találkoztak az érdeklődőkkel. Tévé- fesztivál lévén, mégiscsak a verseny a legfontosabb. Meglehetősen vegyes színezetű a mezőny. A Huszár István vezetésével működő zsűri szerdán hozza nyilvánosságra döntéseit. A szabad délelőttökön vagy délutánokon a résztvevők színvonalas rendezvények között válogathatnak. A kamaraszínházban most mutatták be Gyurkó László hosszú című Don Quijote... történetét, kiváló rendezésiben. A nagyszínházban a Kecskeméten is jól ismert Szőke István állított színpadra egy kitűnő szovjet vígjátékot. A díszleteket vendégként az Ybl-díjas Kerényi József tervezte. A pénteki premier nagy siker volt.

H. N.

■■■

Háború és béke a Krímben

(Folytatás az 1. oldalról.) rán Színházban a Nagy Honvédő 'Háború megjelent veteránjait, a fegyveres erők, a párt-, tanácsi és társadalmi szervezetek képviselőit, valamint a többi meghívott — a munkában kitűnt — vendéget a félsziget egész területéről.- Ott volt P. R. Popovics űrhajós vezérőrnagy, a Szovjetunió kétszeres hőse, a kozmonautákat felkészítő központ .helyettes vezetője is. A Bács-Kiskun megyei pártbizottság és tanács táviratban fejezte ki a félsziget dolgozóinak küldött jókívánságait az évforduló alkalmából. A Krímszkaja Pravda meghívására Sztrapák Ferenc, a Petőfi Népe főszerkesztője, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottságának tagja vett részt a szimferopoli és keresi nagygyűléseken.

Beszédében V. Sz. Makarenko felidézte 1941. június 22-e éjszakai óráit, amikor ellenséges gépek repültek az orosz háborúkban dicsőséget szerzett város, Sze- vasztopol fölé. A fekete-tengeri félsziget számára ekkor kezdődött el valójában a háború. Még aludt az ország, s bombák hulltak az épületekre, kikötőre. A váratlan csapás nem maradt válasz nélkül: a flotta és a légvédelem 3 óra 13. perckor tüzet nyitott a fényszórókkal megvilágított repülőgépekre.

Szoros egységre szólított a párt, - s Szimferopol, Szevasztopol, Keres, Feodoszija, Dzsankaj és más városok, járások üzemei haditermelésre álltak át. Kizökkent szokásos üteméből a betakarítás is: az emberekre és gépekre a frontnak volt szüksége. S mégis, a termést fél hónappal hamarább sikerült összegyűjteni, mint az előző, 1940-es évben.

A megpróbáltatások végsőkig fokozódtak. Megszenvedett, kivívott felszabadulás érkezett el' 40 esztendeje — immár véglegesen. Ezt ünnepelték a Krímben mindenütt, kicsik és nagyok. A jaltai konferencia színhelyén, a ti- vádiai palotában, Szimferopol- ban, Kercsben és másutt kiállítások tárták fel a. háború borzalmait, mutatták be a partizánok, szovjet katonák, s a ihindennapi munkájukból kiszakított emberek fegyveres, morális helytállását. Eredeti fotók, filmfelvételek és

m Felszabadító harcosok Keres határában 1944. április 11-én.

a A jaltai konferencia színhelyén, a livá- diai palotában nagyszabású fotókiállítás várja a látogatókat. A TASZSZ és a Pravda egykori haditudósítója, Jevge- nyij Halgej végigkövette az eseményeket az első hírektől kezdve. Sok ezer képből született meg a Háború útjain című válogatás. A tárlatnak ez a részlete a Magyarország és Bulgária földjén zajlott ütközeteket, a szovjet katonák fogadtatását érzékelteti.

\

• Az ünnepi nagygyűlést követően a Mitridat lejtőjén találkoztak, beszélgettek Keres lakói.

festihények egyaránt emlékeztetitek arra, aminek nem szabad még egyszer megtörténnie.

Virágok és koszorúk borították el az emlékhelyeket a negyvenedik szabad tavasz napjain. A napfényes félsziget hősi halottakra, elvesztett hozzátartozókra, szétrombolt házakra, iskolákra és kórházakra, a háború szörnyű örökségére emlékezett. És ezzel együtt az élet újraindulását idézték a meghatott rendezvények, veteránok és fiatalok találkozói. A tengeren, levegőben, hegyekben és föld alatt megvívott harc nem volt hiábavaló. A Szovjetunió egyik gyöngyszeme, a gyógyhelyeiről és szanatóriumairól, kertészetéről, hajógyártásáról egyaránt jól ismert Krím tovább épül és szépül.

Politikusok, munkások, kolhoz- tagok, tanárok, komszomolisták és úttörők egyaránt 'hitet tettek a béke mellett. Pótolhatatlan veszteségekre mutattak rá a visszaemlékezések. A fölidézett és újra átélt szenvedés ismét világossá tette: a Szovjetunióiban ‘senki nem akar háborút. Küzdeni a békés egymás mellett élés elveinek' megvalósításáért kell. Az emberek alkotó munkával akarnak méltóvá lenni mindazokhoz, akik egykor hőstetteikkel alapozták meg a nehezen visszaszerzett szabadságot.

• A negyvenedik szabad tavasz. A tengerparti Miszhor egyik szanatóriumi épülete.

• Újjáépült a lebombázott kikötő. Halászhajó a Fekete-tenger sze- vasztopoli partjánál.