Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-10 / 108. szám

1984. május 10. • PETŐFI NÉPE • 3 GYERMEKEKNEK, KÖZÉPISKOLÁSOKNAK, FELNŐTTEKNEK ILLÚZIÓK NÉLKÜL Munkaalkalom, foglalkoztatás nyáron Örökzöld téma a fiatalok nyá­ri foglalkoztatása, A Magyar Út­törők megyei elnöksége, a KISZ megyei bizottsága és az ipari, me­zőgazdasági üzemek megtalálják a módját annak, hogy a fiata­loknak — úttörőknek, középisko­lásoknak, szakmunkástanulóknak — lehetőségük nyíljon munkavég­zésre a szünidő egy részében. Négy—hatórás munka úttörőknek A 14. életévüket betöltött út­itörők számára építőtáborokat szerveznek megyeszerte, amelyre éppen a kecskeméti Szalvay Mi­hály Úttörő- és Ifjúsági Otthon kezdeményezése mutat példát. Kéthetes turnusokban, négy órá­ban 30—40 városi gyermek talál elfoglaltságot a parkosításban és különböző anyagok válogatásá­ban. Nyáron — a szünidőtől füg­getlenül — tovább működik az a húsz úttörő-szövetkezet, ahol ‘a gyermekek különböző kertészeti növényeket — paprikát, paradi­csomot stb. — termelnek és érté­kesítenek. Az előzetes felméré­sek alapján ‘a nyolcadik általá­nos iskolát befejezett tanulókat szervezetten alkalmazzák a me­zőgazdasági nagyüzemek, a ke­reskedelem.. összesen 5400-an ta­lálnak, napi 4—6 órás munkát. Az úttörőelnökség mindezek mellett megszervezte az úttörők környezetvédelmi őrjáratát, amelynek keretében a pajtások társadalmi munkában tisztítják szépítik a parkokat, .tereket. Tizennégy építőtábor a megyében A középiskolások részére a me­gyében 14 építőtábort, szerveztek, ahol kéthetes turnusokban dolgoz­hatnak a fiatalok. A Kecskeméti Konzervgyárba és a Baromfi- feldolgozó Vállalatnál Pest, Bor­sod és' Szolnok megyéből érkez­nek a diákok. Az izsáki, a tkecs- kemébszilkrai, a helvéciai álla­mi gazdaságokban, a Hosszúhe­gyi Mezőgazdasági Kombinátban, a Magyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezetben több mint 10 ezren találnak a nyáron mun­kát, szórakozást, kikapcsolódást. A Zalaegerszegi Hűtőházban, a Nagykőrösi Konzervgyárban, a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gaz­daságban, a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinátban, a kábái és siófoki állami gazdaságokban kétezer Bács-Kiskun megyei kö­zépiskolás dolgozik majd. A BÁCSÉPSZER Vállalatnál a szakmunkástanulók részére szak­tábort szerveztek, ahol a fiatalok á szakmai gyákorlatukat is tel­jesíthetik. Érdekesnek ígérkeznek a hasz­nosságukat már a múlt évben bizonyító nyelvi építőtáborok. Az idén a Kiskunhalasi Állami Gaz­daságban orosz, német és angol nyelvű táborokat szerveznek, ahová magyar, NDK-beli, szovjet és finn fiatalokat várnak, akik a munka mellett nyelvtudásukat is gyakorolhatják. Az NDK építő­táboraiba 40 Báos-Kiskun megyei fiatal utazik. Szervez, közvetít a VÁFI A 24—26 évesek számára, akik lakásra, bútorra, nyaralásra, ru­havásárlásra gyűjtenek, a KISZ megyei bizottsága az országban elsőként, létrehozta a Vállalkozó Fiatalok Szervező Irodáját. Ez egyelőre a megyeszékhelyen mű­ködik, s szervezi, közvetíti a fia­talokat a túlmunkára. Az üze­mektől, vállalatoktól szerzett in­formáció alapján brigádokat szerveznek, egyéneket közvetíte­nek olyan vállalkozókból, akik munkaidő után — éppen a na­gyobb kereset- reményében — szívesen végzik el a vagonkira­kást, a takarítást, a segédmun­kát, szakdolgozatok gépelését, és lehetne sorolni tovább. Ilyen igényt jelentett be — ez a szer­vezet nemcsak nyáron, de egész évbein, működik — az AGRO- KER, a Honvéd Kórház, a GAMF, a DUTÉP. Ezeken kívül kerül más idény-i vagy kisegítő munka. * A keresetek nem okoznak gon- djt, hiszen átlagosan éppen a gyors, a nehéz munka miatt óra­bérük eléri az 50 forintot. Kecs­keméten kívül már Kalocsán is megkezdődött a VÁFI létrehozá­sa, s ha minden jól sikerül, né­hány hét múlva már két váro­sunkban találnak ilyen munka- közvetítőt a fiatalok. A munkalehetőségek adottak, a fiatalok, ha akarnak, választhat­nak, ennek ellenére elgondolkod­tató: három év alatt a megyében tíz építőtábort szüntettek meg, főleg mezőgazdasági nagyüze­mek. Ezeken a helyeken diákok helyett inkább vendégmunkáso­kat foglalkoztatnak, ami állítólag — most kifizetődőbb. iTosszú tá­von azonban semmiképpen. Gémes Gábor Űj köntösben . Tiszakécske felszabadulásának negyvenedik évfordulója alkalmából új köntösbe öltözik a városi jogú nagyközségi tanács épülete. A fes­tést a költségvetési üzem dolgozóinak szocialista brigádja végzi el társadalmi munkában. (Fotó: V. Kerekes Ferenc) Nemzetközi bábfesztivál Tíz magyar és nyolc külföldi együttes részvételével rendezik meg június 26-tól 30-ig a hete­dik békéscsabai nemzetközi báb- fesztivált. A szakmai bemutatók a Jókai Színházban lesznek, a város gyer- mékközönségének szánt előadások pedig az ifiházban. A nemzetkö­zi bábjátszó találkozó második napján,, június 27-én fog meg­nyílni a Munkácsy Mihály Mú­zeumban a Népi gyermekjátékok című kiállítás, s ettől kezdve ne­ves művészek közreműködésével minden nap lesz bábkészítés a múzeum melletti kisligetben. A zárónapon, június 30-án, országos népművészeti vásár színesíti a rendezvény műsorát. A Nemzetközi Bábművész Szö­vetség, az UiNIMA magyar köz­pontjának védnökségével rende­zendő találkozón többek közt a kecskeméti Ciróka is képviseli a hazai bábjátszókat. A világ báb- művészetéről az ausztrál, belga, bolgár, csehszlovákiai, francia, kínai, olasz és szovjet együtte­sek adnak képet. . j­Kihez mérjük magunkat? Napjaink gyakran használt fogalmai között veze­tő helyen áll a versenyképesség. Mondjuk, írjuk, a javítását sürgetjük. Tudjuk-e azonban mindig pon­tosan, mit is jelent a számunkra konkrétan ez, a feladat, hogy milyen szintről, hova kell, s mi mó­don eljutni, milyen minták segítségével'? Gyakran hajlamosak vagyunk általánosítva, vagy éppen leegyszerűsítően, esetleg illúziókat táplálva gondolkodni a versenyképességről', s ritkán reáli­san, ahogyan az a honi ipar eddig elért technikai, szervezettségi és képzettségbeli szintjén ésszerű. Ne a japánokhoz | Tucatszámra jelennek meg például a japán és az amerikai elektronikai ipar csodái, a csúcstechnoló­giával rendelkező legelsők félvezető iparának szín­vonalát, szervezettségét bemutató írások, s ezek mel­lett ugyancsak tucaitszámra látnak napvilágot a bí­rálatok a hazai ipar tehetetlenkedéseiről az elekt­ronikai ágazat fejlesztésében. E bírálatok rendre- másra megfeledkeznek arról, hogy az amerikai és a japán gazdaság — enyhén szólva — nincs azonos súlycsoportban velünk. Mindkét országban nemcsak a magán-, hanefai — és főleg — az állami tőke ha­talmas összegei áramlanak az ágazatba, létrehozva — s ez rendkívül meghatározó — a félvezető ipar mellett ennek roppant fejlesztés-igényű infrastruk­túráját: a vegyiparát, amely nélkül nincs ■'integrált áramkörgyártás, a berendezésiparát, a berendezé­sek és műszerek szervizhálózatát, a kutató és gyár­tó szakemberek képzésének rendszerét. Ugyanakkor — s ez az előző feltétellel egyenran­gúan fontos —■ nem kellett létrehozniok az elektro­nikai termékek felhasználóinak, megrendelőinek piacát: az USA-ban főleg a hadsereget, a compu­ter-ipart, Japánban a híradástechnikát, az autógyár­tást. Az amerikai kormány szinte számolatlamul költi a milliárdokat, évtizedek óta, a fegyverke­zésre, s ezen keresztül lényegében az elektronikai ipar fejlesztésére. A japánok nem rendelkezvén az ütőképes hadsereg húzóhatásával, a híradástechnika fejlesztésével és a termelés automatizálásával te­remtettek az elektronikai ágazat számára tekinté­lyes megrendelői kört. Nem a játékgyártás és a ház­tartási computertechnika által lett naggyá az USA és Japán elektronikai ipara: hanem a mammut- sorozatokat gyártó fegyver-, illetve híradástechni­kai eszközipar elektronikai szükségleteinek tala­ján; a játékgyártás „melléktermék”. Mit jelenthet akkor a számunkra, ezen a terepen, a versenyképesség? Semmiképp sem azt, hogy tör­jünk be az amerikaiak űrprogramjába szupergyors integrált áramkörökkel; sem, hogy ütközzünk meg az elektronizált japán távközlés és híradástechni­ka termékeivel; sőt: még a japán és amerikai tőke segítségével a tajvani é£ hongkongi zászlók alatt piacra_ dobott játékokkal sem. A reális cél A honi elektronikai ipar versenyképességének reá­lis célja csak az lehet, hogy a hazai feldolgozó- ipar berendezéseinek elektronizálását legyen képes termékeivel ellátni. Versenyképessége az import­megtakarítás lehetőségét teremti meg, illetve az em­bargó semlegesítését. A magyar elektronikai ipar reális célja tehát, hogy az Ikarus, a Medicor, a SZIM, a BHG, a Hajógyár stb. gyártmányait tegye versenyképessé a hazai integrált áramkörökkel, mikroprocesszorokkal. Ez a célja a hazai elektro­nikai fejlesztési programnak. E programban azonban szoros kölcsönhatásnak kell érvényesülnie. Tudniillik a hazai elektronikai ágazat úgy Lesz képes egyre jobban kibontakozni, amilyen ütemben a hazai feldolgozóipar és az egészségügy, a közlekedés, a távközlés stb. elektro­nizálása előrehalad. Tehát, ahogyan nő majd a hazai felhasználói .igény, amelyet az integrált áramkör­gyártásnak ki kell szolgálnia. Egyik területen sem szaladhat sakkal előbbre a fejlődés, mint a mási­kon. (Bár jó lenne, ha mindkettőn gyorsulna. S ha « például a MÁV, a Posta és egy-egy nagy vállalat hajlandó lenne a műszaki fejlesztést az elektroni­kai ágazattal együtt tervezni, s esetleg anyagiakkal is beszállni az elektronikai ipar beruházásaiba.) Az elektronizáció előrehaladásához a gyárakban, az. egészségügyben, az oktatásban, a közlekedésben stb. meg kell jelennie az igénynek, az új konstruk­cióknak, s meg kell izmosodnia annak a szakember- gárdának, amely szemléletben, tudásában elősegít­heti az elektronika alkalmazásának gyorsabb ki­bontakozását. Ez a társadalmi-gazdasági fejlődés keretében mehet végbe, s nem egy-egy gyár ered­ményének vagy tehetetlenkedésének függvényeként. A fejlődés mai szintjén, az egyre kiterjedtebb társadalmi munkamegosztás keretei között a vál­lalatok versenyképessége egyre kevésbé múlik csak az adott gyár munkáján, törekvésein. Gyárak láncolata Gyárak, ágazatok, láncolatának kell előrelépniök ahhoz, hogy a gazdaság, de akár egyetlen üzem versenyképessége tartósan feljebb kerülhessen egy osztállyal. Ráadásul nemcsak az olyan új ágazatokban, mint az elektronika, alakul ez így. A hagyományosab­bakban is. Ahhoz például, hogy a hazai ipar képes legyen korszerű, billenő-nyíló ablakokat gyártani — amit szívesen vesznek itthon és külföldön is — korszerű kilincsre és vasalatokra van szükség. En­nek gyártási tudományát meg lehet venni külföldön, vagy kifejleszthető itthon. Az Elzett-gyárban, ahol a közelmúltban például ezt a kérdést el kellett dön­teni, a licencvételt választották. Nem azért, mert lebecsülik a hazai mérnökök tu­dását, hanem, mert a korszerű gyártmány előállí­tásához korszerű berendezésekre és nyersanyagra is szükség van, s ezek gyártására itthon még senki nem vállalkozott. A licenc-szel együtt viszont be­rendezéseket is kaphatott a gyár, s mód nyílott a folyamatos anyagellátás megszervezésére. Ráadá­sul mindezért termékkel fizethetnek. A hazai kohászat anyaga a szóban, forgó vasa- latok gyártására csak a régi, lábbal, pedállal mű­ködtetett prés (stancoló) gépen használható. Itthon a szükséges anyagot csak szálban képesek gyárta­ni és elég egyenetlenül. A korszerű automatákon viszont csak egyenletes (revétlenített) felületű, tár­csába hajlított anyag dolgozható fel. Az automata egy másodperc alatt dob ki egy teljes ablak-vasa- latot, amely a léptetés régi gépen fél percig készült. A korszerű anyagból, a korszerű gépen tehát 29- szer termelékenyebben állítható elő a termék és egyenletesen jó minőségben.* Az egész gazdaság Ehhez a versenyképes színvonalhoz tehát itthon még nincs gép, nincs anyag. Emiatt a versenyképes termék előállításából származó bevétel-többletet a licenc átadójával és az anyagszállítóvál meg kell osztani. A többlet egésze itthon maradhat, amint a munkamegosztásban összekapcsolt vállalatok és ága­zatok együttes fejlesztésére lesznek képesek — vagy hajlandók. Ebben van a valóságos— nem a leegy­szerűsített, vagy az illúziókat hordozó — feladat a versenyképesség javítása érdekében. El kell érni, hogy mindenütt meglássák és belás­sák, hogy a versenyképesség megfelelő mértékben csak a gazdaság egészének fejlődése során léphet előre. Ezért mindenki külön-külön is érdekelt az egésznek az előrejutásában, kialakításában. A ko­hászat, az alkatrészgyártó, a késztermék-előállító ne külön-külön akarjon boldogulni, exportnövelő babérokra szert tenni. Egy teljes termelési lánc ver­senyképességének összehangolt fejlesztése ígér iga­zán hasznot. Ennek érdekében ma már korlátlanul lehet önállóan kezdeményezve társulásokat szervez­ni, közös vállalatot alapítani, szerződéseket kötni, csak kezdjük el végre kiaknázni a lehetőségeket. v Gerencsér Ferenc HAZAI TÁJAKON Zalaszentgrót A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának 19/1983. számú határozata Zala megyében is vá­rossá nyilvánított év elején egy nagyközséget: ( Zalaszentgrótot. Előtte azonban 1’8/1983. számú ha­tározata elrendelte .Csáford, Te- kenye, Zalakoppány/és Zala'-->- varnok közeli községeknek egye­sítését Zalaszentgróttal. Újdon­sült, nagyobbra nőtt városunk az utóbbi háromszáz esztendőben nem sokat hallatott magáról. Él­te csendes munkás hétköznapjait az ország egyik félreeső völgyé­ben. A török időkben azonban ne­ki is kijutott a viharokból. Ha igaz, hogy „város” szavunk a „vár”-ból eredi tehát olyan te­lepülést jelöl, amely várral bír, „váras” hely, akkor Zalaszentgrót — hajdan Szent Girolt, Szent Gi- rót —, úgyancsak régóta -lehetett volna város, hiszen az 1Q80. év tá­jékán Szent László király uralko­dása alatt, már^ felépült a Zala folyó szigetén jól védhető' vára. A tövében kiaíakujt településről azonban hosszú ideig még semmit sem tudunk. A vár és a várbirtok a XV. szá­zadban került a Hagymássiak ke­zébe, s maradt is 1654-ig, amikor a családnak magvá szakadt. Szilaj nagyhatalmú főurak v.oltak a Hagymássiak. Egyikük János Zsigmond halála után kis híján erdélyi fejedelemmé is lett. Szent- gróti várukat a török elleni har­cok idején építették ki négy ol­dalról zárt erősséggé. 1526 után a török többször megostromolta, de bevenni nem tudta. Ekkor pusz­tult el a kisszentgróti ferences rendház és a még a korai közép-' korban, román stílusban épített, majd később gót stílusban kibő­vített templom, amelynek kriptá­jában temetkezett Kanizsai Mik­lós tárnokmester, Szentgrőt is fontos és megbízható láncszeme volt a dunántúli végvárrendszer­nek. Az egyébként vitéz, törökve- ro Hagymássiaknak egy csúnya hatalmaskodás is fűződik nevük­höz. 1605-ben orvul meggyilkol-' tatta Hagymássi Kristóf a Süme­gen élő Űjlaky Lajos veszprémi püspököt, amikor ebédelt. A bqn- cselekmény rugói még feltáratla­nok. Mint Zalaszentgrót törökko­ri története is. 1654-ben a híres és vitéz kato­na, Batthyány Ferenc először, 1753—1758 között templomot épít­tetett, amelyhez felhasználták a romokban heVérő kisszentgróti ferences kolöstor maradványait. Az új ’ templomba telepítették át Kanizsai Miklós gótikus síremlé­két, valamint a festett, faragott, XV. századi faszobrot, az úgyne­vezett Szentgróti Madonnát. Az ugyancsak félig összeomlott kis­szentgróti ferences templom kö­veiből pedig majorsági épületeket emeltetett, az egyik, akkoriban épült istálló még ma is áll, jelez­ve a Batthyányak korszerű gaz­dálkodását. A lakosság kérésére a gróf meghagyta a templom egyik ép, román stílusú tornyát,- ame­lyet ma „^algárvárosi toronynak” neveznek. Az új kastély 1787-ben készült el a régi vár falainak fel- használásával és részben annak helyén. Hajdani vár mivoltára utal a kastélyszárny két saroktor­nya. Ma ez a me^ye legszebb, leg- jöbb állapotban maradt kastélya, amelyben 1950 óta Gyógypedagó­giai Nevelőintézet működik. A XIX, század is felépítette a maga épületeit, amelyek megillet­ték a járási székhelyet. Különö­sen az 1846-ban elkészült, négy­nyílású Zala-híd érdemel emlí­tést, amely kőpilléreken nyugvó téglaboltozattal épült, s ma Hav- dam Hatamov szovjet főtörzsőr­mester nevét Viseli, aki életét ad­ta azért, hogy megakadályozza a németek által aláaknázott híd fel- robbanását 1945-ben. íme, Zalaszentgrót dióhé'ba szorított múltja. És most az or­szág érdeklődő együttérzéssel fi­gyeli a jövőjét. —i —y ® A zalaszentgrót! volt Batthyány-kastély. V esegyógyászok tanácskozása Tegnap megkezdődött a szo­cialista országok III. nemzet, közi nephrológiai szimpóziu­ma, a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem Nagyvárad té­ri épületében. A háromnapos tanácskozáson — amelyen részt vesznék nyugat-európai orvostudósok is — mintegy 200 vesegyógyász a gyermek­kori vesebetegségek felisme­résének és gyógyításának újabb eredményeit - vitatja meg. Több előadó szól az újszülött- kori Vesebetegségekről, ame­lyeket — az utóbbi években szerzett tapasztalatok szerint — különös gonddal kell diag­nosztizálni és gyógykezelni. Ebben a korban számos uroló­giai betegség eredményesen gyógyítható, ha azonban az új­szülöttkori vesebetegségekbe nem avatkoznak be idejében, ezeknek a gyermekeknek a szervezete jóvátehetetlenül ká­rosodhat. A szakorvosok a- belgyógyá­szati vesebetegségek kialaku­lásáról és kezeléséről is be­számolnak. A gyermekek vese­elégtelenségének kezeléséről — fontosságához mérten — szintén sok előadás hangzik el. A magyar szakorvosok be­számolnak arról, hogy orszá­gunkban is megteremtik a gyermekek művese' kezelésé­nek feltételeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents