Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-31 / 126. szám

1984. május 31. • PETŐFI NÉPE • f ..... V ESZÉLYBEN A KERESKEDELMI KULTÚRA SZÍNVÓNALA? Élelmiszerboltok —alacsony nyereséggel Országunkban az utóbbi ! évti­zedek talán, legnagyobb gazdasági­politikai vívmánya a kiegyensú­lyozott élelmiszer-ellátás. A ter­melési sikerek mellett ebben nagy szerepe van a kereskedelemnek is. Mi várható g jövőben? Lesz-e elég pénz arra) hogy legalább megőrizzük az elért eredménye­ket? A KPVDSZ lapja, a „Mér­leg", a közelmúltban arról tudó­sított, hogy a szakszervezet el­nökségének megállapítása szerint „veszélyben van a kereskedelem kulturáltságának színvonala". Mi erről a véleménye a KONZUM Kereskedelmi Vállalat (volt Élel­miszer Kiskereskedelmi) igazga­tójának, Bessenyi Istvánnak, aki tagja a Kereskedelmi Kama­ra Belkereskedelmi Tagozata el­nökségének, és korábban a SKÁ- LA-COOP vezérigazgató-helyet­tese volt? • Presszókávé és íriss kakaó, íssjhenyér és mirelitáru: nem kis költ­séggel létesítették a KONZUM új tejbárját a megyeszékhelyen. (Fotó: Mébesi Éva) — Valamikor az élelmiszer-ke­reskedelemben az átlagos árrés 10 és 11 százalék között mozgott. Ez egy időben, az áremelkedések al­kalmával csökkent, az utóbbi idő­ben nőtt. Jelenleg 9,5 százalék körül van az árrés, amiből a nye­reség 1—2 százalék. Ez nem biz­tosít megfelelő jövedelmezőséget a szakmában. — Ezt nem értem, hiszen az ár­emelkedésekkel a kereskedők be­vétele is nőtt! — Valóban, de nem azonos mértékben. Ráadásul a költségek jóval' nagyobb arányban emel­kedtek. Az élelmiszer-kereskede­lem rendkívüli módon eszköz- és élőmunka-igényes. Ahhoz, hogy friss tejet, húst, zöldséget, fa­gyasztott árut lehessen kínálni, nagy értékű hűtőberendezésekre van szükség. Ezenkívül korszerű áruállványok, polcok, konténerek, fdarálók kellenek. A felsorolták ára ai utóbbi időben nagyon fel­ment, nem beszélve a karbantar­tási, ^szállítási és energiaköltsé­gekről. Emelkedtek a munkabé­rek is, és főleg azok közterhei. Ez különösen súlyosan érinti- a szak­mát, hiszen lényegesen nagyobb a létszámigényé, mint a többi ke­reskedelmi ágazatnak. Az emlí­tettek miatt az élelmiszer-keres­kedelmi cégek nyeresége az utób­bi időben annyira visszaesett, hogy a képződő fejlesztési alapok a szinten tartáshoz sem elegen- döek, főleg a korszerűtlen háló­zattal rendelkező vállalatoknál. Elérhetetlennek látszik például, hogy az elöregedett, rossz pénz­tárgépeinket a közeli jövőben korszerű, elektronikus gépekkel cseréljük fel. . — Egyetért tehát a KPVDSZ elnökségének megállapításával, miszerint az eredmények csökke­nése veszélyezteti a vállalatok gazdálkodását, sőt a kereskedelem kulturáltságának színvonalát is? — Igen. Különösen igaz ez olyan, „rossz adottságú” vállalat esetében, mint a Bács-Kiskun megyei KONZUM. Több mint két­száz egységünk van a megyében, de ezek hatvan százaléka eldu­gott helyen levő, kis alapterületű helyiségben üzeméi, ahol kicsi a forgalom, de magas a bérleti díj, — Hogy lehet mégis, hogy a szerződéses üzemeltető eldugott helyen levő, kis alapterületű bolt­ból is meg tud élni? — Korántsem olyan rózsás a kép, mint ez a kérdéséből kitet­szik. Mindent elkövetünk, hogy boltjainkat kiadjuk, legutóbb pél­dául harmincötöt kínáltunk, de csak hét talált gazdára. Nem kap­kodnak az élelmiszerboltok után, mert aki rizikót vállal, az nem elégszik meg a tisztes öt-hatezer- forintos jövedelemmel. Tízezer forintot pedig élelmiszer-kereske­désből nehéz összehozni. Ha' ne­tán sikerül kiadni a boltot, egyik szemünk akkor is, sír, mert álta­lában elvesztünk egy jó szakem­bert. Az utánpótlás kevés, hiszen a pálya nem vonzó, mert a keres­let kisebb, a fizikai igénybevétel viszont nagyobb, mint a többi ke­reskedelmi ágazatban. így aztán dolgozóink egy részének szakmai kulturáltsága kívánnivalót hagy maga után. — Miért nem próbálkoznak a választék bővítésével, vagy olyan kereskedői fogások alkalmazásá­val, mint az ingyenes házhozszál­lítás? — Higgye el, próbálkozunk. Ahhoz azonban, hogy sokféle árut kínálhassunk, nagyobb készletet kell tartani, ez pedig tovább rontja a jövedelmezőséget. Ettől függetlenül bővítjük a választé­kot, hiszen ez vállalatunk alap­feladatának megfelelő kötelessé­günk. Saját erőből beindítottuk a nagykereskedelmi tevékenységet, ami máris szép eredményeket ho­zott, színezte a kínálatot. Fontos­nak tartjuk a helyi árualap fel­tárását. Az utóbbi időben egy sor új partnerrel kötöttünk szerző-“ dést, így szinte minden megyei állami gazdasággal, és árucserét tervezünk román, jugoszláv és bolgár viszonylatban is. Nehéz azonban egyszerre eleget tenni a széles választék és a magas jöve­delmezőség követelményeinek, hi­szen ez utóbbi azt kívánja, hogy olyan árukat forgalmazzunk első­sorban, amelyeken nagy a hasz­nunk. Szinte egyáltalán nem tu­dunk eleget tenni olyan, a keres­kedelemmel szembeni társadalmi követelményeknek, mint például az ingyenes házhozszállítás, vagy a fogyasztói igények átalakítása. Erre a mi árrésünk nem nyújt fe­dezetet. — Mi tehát a megoldás? — Az eddig elmondottakból ta­lán úgy tűnik, hogy csak panasz­kodom. Munkatársaimmal együtt azonban mindent elkövetünk, ■hogy vállalatunk eredményessé­gét javítsuk, az ellátás színvona­lának megőrzése mellett. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a történelmi örökségként hordozott hátrányos strukturális helyzetün­ket felszámoljuk. Az alacsony jö­vedelmezőségű üzleteket, ahol csak lehet, szerződésbe adjuk, nö­veljük a jövedelem-érdekeltségű rendszerben működő boltok szá­mát. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk új, korszerű üzleteket nyitni, mint például Baján, a Vö­röskereszt téren, vagy Kecskemé­ten, a Lóverseny utcában. — Említette a jövedelem-érde­keltségű üzleteket. Milyen tapasz­talatok vannak ezen a téren? — A rendszert az országos be­vezetés előtt a Belkereskedelmi Minisztérium Hajdú-Bihar me­gyében kipróbálta. A tapasztala­tok egyértelműen kedvezőek, az érdekeltségi feltételek kidolgozá­sa azonban pontos közgazdasági elemző munkát kíván, aminek feltételeit mi csak tavaly tudtuk megteremteni. Ezért konkrét he­lyi tapasztalatról beszámolni még nem tudok, az viszont biztos, hogy a jó eredményhez kiváló üzletve­zetőkre is szükség van, a szak­ember-gondjainkat pedig már említettem. Elmondanám, • még, hogy ismerjük nemcsak a mikro-! hanem a makroszintű gondokat is, így^ az előrelépést nemcsak szelektív fejlesztéssel, hanem egyéb eszközökkel is keressük. A forgalom növelésének reményé­ben üzletpolitikát változtatunk ? mai igényekhez igazodóan. Ilyen Kecskeméten az Aranysárkány teázó kialakítása, vagy a Kossuth téri bolt most folyó bővítése, ahol megteremtjük a gyorsétkezés le­hetőségét is. Ezzel vállalatunk helyzetét ugyan javíthatjuk, de a szakma általános gondjainak fel­számolására véleményem szerint központi intézkedést kellene hoz­ni. Az élelmiszer-kereskedelem alapvető funkciójának, a közhan­gulatot nagymértékben befolyáso­ló mindennapi ellátásnak a szín­vonala van ugyanis veszélyben! Ismerem a népgazdaság jelenlegi helyzetéből fakadó gondokat, de, nézetem szerint az egyik leggyor­sabban megoldandó feladat az élelmiszer-kereskedelem gazdál­kodásának jövőbeni kérdése. Biz­tos vagyok benne, hogy ezt az il­letékesek is átérzik, és közös erő­feszítéssel megoldjuk.a gondokat. Bálái F. István Népmesék „Törölje le a lábát" fi­gyelmezteti a távolsági \ autó­buszra két apró gyerekkel fel- kapaszkodó fiatalasszonyt a gépkocsivezető. Az édesanya egyik karjából a másikba te­szi a kisebbiket, ráiiéz cipőjé. re és látván, hogy tiszta, men­ne befelé. Másodszor is fölcsat_ tan az egyenruhás, az utas is elveszti türelmét. Szó szót kö­vet. Mielőtt teljesen elmérge­sedne a helyzet, kiderül, hogy a hölgy valamelyik Volán-fő­nökségen dolgozik. Eldőlt a vi­ta, helyreállt a világrend, győ­zött az igazság, dmiréek szer­fölött örül az utasközönség. A kis csetepaté szemlélői bizonyára elégedetten, kiszí­nezve adják tovább a történe­tet. Száll szájról szájra, mint, a népmese. Magam is hallottam néhá­nyat. Az egyik faluban például ma is emlegetik a derék, ám oly­kor indokolatlanul fölényes hatósági közeg „balesetét”. Parkolás ügyben vitába keve­redett a várakozó gépkocsik vezetőjével. ■. Ráadásul igaza sem volt, és ezért az egyik ülé­sen civilben csendesen meg­húzódó magasrantú főtiszt próbálta ielsimítani egy meg­jegyzéssel az ellentéteket. Megseifimisitő pillantással mérte végig a helyi illetékes, és közölte: „Oda nem osztot­tam!" Az biztos, hogy azóta tiszteletteljesebben intézi ügyeit... Sokak számára ismerős a következő, nem éppen friss, de tanulságaiban időszerű eset is. Egyik városunkban hely hiányában száz és száz jogo­sult kisgyereket nem vettek fel óvodába. Az illetékes ta­nácsi emberek mindent meg­próbáltak. Hiába érveltek, hiába szorongatott a szükség, nem bővítették a keretet. Így az abban az esztendőben vég­zett ifjú óvónőnek is csak a szomszédos faluban ajánl­hattak föl állást. Mivel Vala­kinek a lánya volt, visszauta­sította a fölkínált helyet. Negy­vennyolc óra múltán váratta* nul értesítést kapott az illeté­kes tanács egy új csoport en­gedélyezéséről. A történet csattanója: a kislány váratla­nul férjhez ment az ország másik részébe, de megmaradt a státusz, felvehettek hpísz kis­gyereket. Hosszan idézhetnék ha­sonló történeteket. Szívesen hallgatnak ilyeneket fiatalok és idősek, mert — mint a nép­mesében — a tisztesség, a jó­zan ész diadalmaskodik. Az ilyen kisebb-nagyobb esetek határozzák meg a közhangula­tot, hangolják örömre, vagy kedvetlenítik el az embereket. Az a ténly, hogy évek múltán is emlegetnek ilyen rosszul kezdődött, ám jóra fordult történeteket, azt bizonyítja: nem természetes még az ud­variatlan gépkocsivezető, ha­tósági ember megleckézteté- se, a közérdek nem mindig előzi meg az egyéni érdekeket. Tanúsítják: a lakosság bármit könnyebben elvisel, mint a méltánytalanságot, mint a le­kezelést. H. N. Egységtörekvés a békéért, a függetlenségért NEGYVEN ESZTENDEJE : 1 « M A ts A II. világháború előestéjén és első éveiben még úgy látszott, hogy Magyarországnak köz­vetlen előnyei származnak a német szövetség­ből. A trianoni traumát jórészt feledtették a re­víziós sikerek, a bécsi döntések „országgyarapí­tásai”. Igazolódni látszott az ellenforradalmi kor­szak legitimáló 'lényege: az irredenta külpoliti­ka. Sőt, a külpolitikai sikereken túl is viszony­lag kedvező volt a helyzet az országban. A had­sereg és a hadiipar felszívta a jelentős munka- nélküli tömegeket, s így csak a legtovább látók tették fel a kérdést: mi 'lesz mindennek az ára, hogyan fest majd egyenlegünk a végső elszá­molásnál. A messzebbre tekintők, az antifasiszta balol­dal azonban már kezdettől figyelmeztetett a hit­lerista német elkötelezettség ország- és békerom­boló veszélyeire. Szétszórt s egymással is vias­kodó csoportjaiban hamarosan az együttműkö­dési lehetőségek felkutatása került előtérbe. A népfrontpolitika végleges elfogadásának jegyé­ben 1941 folyamán a Kommunisták Magyaror­szági Pártja új jelszót hirdetett meg: a függet­len, szabad, demokratikus Magyarország jelsza­vát. Ez alkalmasnak bizonyulhatott az antihit- lerista nemzeti-népi összefogás alapjainak lera­kására. A szociáldemokrata baloldal és a népi írók bizonyos csoportjainak bekapcsolódása ered­ményezte aztán a tüntetésekét a Batthyányi örök­mécsesnél, Petőfi szobránál. Az 1941-es kísérle­tek korai és impozáns példája a Népszava híres karácsonyi számának antifasiszta és népfrontos hevülete volt. A hamarosan megalakuló Magyar Történelmi Emlékbizottság aláírásgyűjtései, az 1942. március 15—i tüntetés a Petőfi-szobomál pedig már a másik Magyarország jelentkezéséről és növekvő erejéről tanúskodott. Az ellenállási mozgalom fejlődésében is ce­zúrát jelentett az 1943-as háborús fordulat, Sztá­lingrád, Voronyezs, az észak-afrikai és szicíliai partraszállás és az olasz kapituláció. Az ország két síkon is megindult a háborúból való kiválás irányába. Részint a kormányzó környezete kez­dett rendszer-átmentési célzattal vérszegény bé- ketapogatózásokba Svájcon, Törökországon ke­resztül. Erre az is vezette, hogy ne a Szovjet­unióval kelljen közvetlenül tárgyalnia. Másrészt a baloldalban erősödött az a felismerés, hogy a háborúból való kilépés csak aktív ellenállással, csak Németországgal szembefordulva lehetséges. Ez a kétirányú mozgás pedig mindenféleképpen növelte — az üldözések ellenére — az antifa­siszta erők befolyását, a 'békevágyat. Egyúttal a kormányzat, a horthysta körök céljaival ellen­tétben a háború utáni demokratikus kibontako­zás esélyei és elképzelései is növekedtek. Az 1943-as híres szárszói konferencia — a maga népíromtos jellegzetességével — egyik jele volt ennek. A radikalizálódást azonban korlátozta, hogy a lakosság még közvetlenül nem érzékelte a háborút és a voronyezsi katasztrófa óta ma­gyar hadsereg nem volt a fronton. A hitlerista német megszállás, 1944. március 19-én — mondhatni — tiszta vizet öntött a po­hárba. Az egész legális 'baloldalnak, a szociálde­mokrata pártnak, a Kisgazdapártnak, és a Pa­rasztszövetségnek betiltása a sajtó teljes gleich- schaltolása, a több ezer baloldali és mémeteilenes letartóztatása, a terror és a deportálás most már elodázhatatlanná tette a politikai ellenállás kö­zös szervezeti keretének a megteremtését. Az 1943-tól Békepárt néven működő KMP kezde­ményezésére a kommunisták, az SZDP balol­dala, a Kisgazdapárt és a legitimisták''(később a Parasztpárt is csatlakozott) május közepén lét­rehozták a Magyar Frontot. Június eleji kiált­ványában új népi szabadságharcot, felszabadító háborút hirdetett a németek és cinkosaik kive­résére, a békéért, a független és demokratikus Magyarország megteremtéséért. A Magyar Front megalakulása a hazai ellen­állási mozgalom addigi legjelentősebb esemé­nye volt. Általa megnőttek a kommunista párt szervezési és propagandalehetőségei, ugyanak­kor pedig a Front olyan rétegekre és körökre is kiterjesztette befolyását, amelyek — bár náoi- allenesek voltak — a kommunistáktól idegen­kedtek. A Miagyar Front minden törekvése, sőt a fegy­veres ellenállás jelentősége ellenére, a sajátos .történelmi-társadalmi okokból nem jöhetett lét- • re a sikeres németellenes szembefordulás leg­főbb feltétele: a népi ellenzék, a 'hadsereg és az uralkodó körök összefogása és közös akciója. Eb­ben a felelősség egyértelműen az utóbbiaké. Ám a Front tevékenysége nemzeti tudatunk fontos része, és egészséges nemzeti önbecsülésünk jo­gos .táplálója. D. M. Előkészületek a betakarításra A nyári betakarítás előkészí­tésében, részt vesznek a MEDOSZ képviselői. Ellenőrzik a raunka- és a balesetvédelmi előírások be­tartását, figyelemmel kísérik, hogy megfelelők-e a munkakö­rülmények, illetve a szociális el­látás. Amint a MEDOSZ-ban el­mondták; ezekben a napokban több száz munkavédelmi fel­ügyelő, szakszervezeti megbízott járja a mezőgazdasági üzeme­ket; igyekeznek feltárni a hiá­nyosságokat és intézkednek azok megszüntetésére. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a berendezések biz­tonsági előírásainak betartására. A statisztikák szerint ugyanis a nyári munkák során előforduló baleseteknek csaknem 70 száza­léka a gépek, szerszámok hasz­nálatával kapcsolatban követke­zik be. Éppen ezért a tavaszi gép- szemléknél mindenütt jelen van­nak a szakszervezet megbízottjai is. Tapasztalható, hogy a gép­park egy része elöregedett; az üzemeltetéshez csak alapos vizs­gálat után adják meg az enge­délyt. A szállítás is veszélyfor­rás, ám nem is annyira a gép hi­bája,- mint inkább az emberi fi­gyelmetlenség idézi elő a bajt. Ezért az előkészületi munkáknál a MEDOSZ megyebizottságai se­gítik és ellenőrzik a 'balesetvédel­mi oktatást, s e tanfolyamok szer­vezésében szintén sok helyen részt vállalnak. Az elmúlt években a mezőgaz­dasági nagyüzemekben a szociá­lis ellátás sokat javult. Az ara­tók jó munkakörülmények között dolgozhatnak. A gazdaságok biz­tosítják — amennyiben a dolgo­zók igénylik — a napi ötszöri étkezést. Egyszer főtt ételt is visznek az aratóbrigádokhoz. A gazdaságok konyháin a nehéz munkára való tekintettel felja­vított, kalóriadús étrendet állí­tanak össze. Gondoskodnak a hű­sítőital-utánpótlásról. A mezei munkások kulturált étkeztetésére Tolna, Baranya és Szolnok me­gyében mozgó ebédlőket rendsze­resítenek. Az állami gazdaságok teherautóit átmenetileg „étte­remmé” alakítják, s a tábla szé­lén, fehér asztal mellett ebédel­hetnek az aratók. A tmk-műhe- lyek leleményes megoldásai sok helyen lehetővé teszik a mozgó zuhanyozók, tisztálkodók hasz­nálatát. A példák is bizonyítják, hogy az alkalmi zuhanyozók fel­állítása nem annyira a pénz, mint' az ötletesség kérdése. ÜDÜLŐHELYEK A SZEZON KEZDETEN (6.) Tiszakécske A kécskei Tisza-part és termálstrand, továbbá Kerek- domb, így együtt, miniden bizonnyal Bács-Kiskun legfelka­pottabb üdülőövezete. Mégis — vagy talán éppen ezért — renge­teg színvonalbeli zavar tapasz­talható az ellátásiban és a szolgálj tatásokban egyaránt. Ez részben pénzhiányra, részben kereskedel­mi és vendéglátó szervezetek, il­letve az azóta felszámolt Űj Élet Tsz hanyagságaira vezethető viszi sza. Előfordult tavaly, hogy kevés volt a tej, tartóstejet meg egyál­talán nem lehetett láni. A hús is gyakran volt hiánycikk, akár­csak a sör, a szabadstrandon pe­dig szinte semmi sincs. Mi várható az idén? Lesz ele­gendő tej — ígéri a tejipar. Az ÁHV ezentúl hetente háromszor szállít, és a nagyközségiben új húsáruházát nyit. Valóban ritka a jó palackos sör, kapható viszont hordós, amennyi csak kell, fel­szerelésük is van hozzá az egysé­geknek, tessék rendelni! Egy lán- gossütő és egy élelmiszer-vegyes- kereskedés is kitelepül hamaro­san a folyóhoz. Ezenkívül egy kölcsönzőbolt tulajdonosának és egy palacsintát, üdítőt árusító kiskereskedőnek adtak ki műkő. dési engedélyt. A termálfürdő felújítása mégj kezdődött; rendbehozták végre a hidegvizes rendszert is. Kerek­domb a Béke és Szabadság Tsz kezelésébe került: több százezer forintért készült a melegvizes bá­zis és hálózat, felújítják a W. C.- ket, elkülönítve a tusotoktól, sze­méttárolókat raknak ki, növelik a személyzet létszámát, s ezen­túl 12 és 14 óra között osztanak kilépőjegyet is. Külön téma a kemping. Arfti most épül, kicsi is, messze is van a strandtól, s a környezete sem túl elragadó. Félő, üresen marad. Optimális helye az árnyas Tisza- parton lenne, megfelelő rendezés, parkosítás után. Ám az a terület hullámtér. Igaz, akad bőven jó példa a Duna mentén, hogyan lehet ártérben is kempinget ki­alakítani: a közös helyiségek és a faházak betonlábakra állnak, a pázsitot meg az egyre ritkább el­öntések után csak le kell takarí­tani. Meg kéne ezt próbálni Kecs­kén is, még ha valamivel költ­ségesebb megoldás is... —kufasi— * <i A termálfürdőben minden kész a nyitásra. Válaszol a KONZUM igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents