Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

1984. május 19. • PETŐFI NÉPE • 3 HOMOKMÉGYRE ÉS HARTÁRA „KITELEPÜLTEK” Háztartásieszköz- és edénykínálat Kalocsán Háztartása válogatja, hogy hol, milyen konyhai edényeket, feldol­gozó- és evőeszközöket használ­nak leginkább. A vevők — gyak­ran változó — kívánságaival szá­mot vetni épp ezért fontos ke­reskedelmi feladat, de egyben fo­gyasztói érdek is. Jó alkalmat adtak ehhez a kalocsai Duna Áruház iparcikk-részlegének áp­rilisi „kitelepülései”, amelyek Ho- mokmégyen és Hartán 270 ezer forint forgalmat eredményeztek. A bevétel mellett hasznos volt a kereskedők számára az újabb ta­pasztalatszerzés. Az a tény, hogy például Hartán háromszáz kana­lat és villát is vásároltak tőlük, jelezte: az emberek nemcsak a díszes és drága evőeszköz-készle­teket keresik. Gondolnak a ház­tartások hétköznapjaira is. A keresettebb napicikkek ha­marabb vevőre találnak. Ezt a megállapítást szűrte le Simon Bé- láné, a Duna iparcikkrészlegének vezetője az elmúlt hetekben. A kalocsai üzlet áruválasztéka a többcsatornás beszerzéssel több­nyire megfelel a vásárlók szük­ségleteinek, bár teafőzőből és tep­siből többet is el tudnának adni, ha nagyobb számban kaphatók lennének. A darabonként 910 fo­rinttal olcsóbban eladott húsz Salgó konyhatűzhely és a napon­ként elkelt tíz felnőtt- és gyér-- mekkerékpár ebben az időszak­ban, tavasszal ugyancsak napi- cikknek számít, akárcsak a ház­tartási és edényosztály legtöbb áruja. Háromféle zöldségtisztító kés, kétfajta, egy drágább és egy olcsóbb diódaráló; serpenyők, ro- pi- és ostyasütők, nokedliszagga- tók, húsdaráló-alkatrészek és kuktagumi, giri-guri függönycsi­pesz, kéménybe való hüvelyek, s a nyárra készülve, már látni meggyimagozót és paradiosompa- szírozót is. line, a kínálat tavasz utolján! A befőzési szezon előtt sokan megfordulnák a nagyobb edények polcánál. A. 10—16 literes zomán- cos fazekak, a 40 literes szovjet üstök kelendőek, hasonlóan a kan­nák, a vödrök és más — főként a falusi háztartásokban használt — konyhai edények. Az áruellátásban előnyös, hogy a Duna Aruház többféle iparcik­ket az AFIT-tól, a műanyag-fel­dolgozó vállalattól és»máshonnét közvetlenül, termelői beszerzés révén értékesít. K—I 8 Keresettek a nagyobb konyhai edények. ELŐZZÜK MEG A TRAGÉDIÁKAT! Veszélyek a vízben és a parton Tavaly 320-an lelték halálukat a folyókban, tavakban, uszodák medencéiben, vagy egyéb vizek­ben. Az ország csaknem kétezer ■ tava, s mintegy 'háromezer-ötszáz kilométer hosszúságú folyóvizei százszámra követelik évente ál­dozataikat. Mindezt az esetek döntő többségében azért, mert az érintettek (nemcsak ők) nem is­merik' á vizek veszélyeit, nem tartják be a fürdőzésre és a vízi közlekedésre vonatkozó szabályo- , kát. Bács-Kiskun megye az orszá­gos statisztikában — sajnos — igen előkelő helyet foglal el. 1982-ben tízen, 1983-ban pedig 15-en fulladtak megyénkben víz­be. Az ok pedig leginkább a vir­tuskodás, önmaguk képességei­nek túlbecsülése. Sokan tartják úgy, hogy amit nem szabad, azt is lehet. Azt hiszik, hogy a tilal­mi táblákaf nem feltétlenül kell komolyan venni. Nem lehet vi­tatni: sokan megússzák „szára­zon”. Tavaly augusztus 10-én a Tiszával nem volt szerencséje Regdan István 22 éves kocséri segédmunkásnak Tiszakécske külterületén. Figyelmen kívül hagyva a tilalmat, a folyó köze­péig úszott, ahol örvénybe került, s már nem volt visszaút. Ugyan- 'csak az elmúlt év nyarán fürdőit utoljára a Dunában Géderlak kö­zelében egy 12 éves fiú és mellet­te egy 40 éves férfi. Azt, hogy melyik nem tartotta vissza a má­sikat, már sohasem lehet megtud- ni. Igén elszomorító, hogy az ál­dozatok között egyre több a gyer­mek, vagy a fiatalkorú, A fürdés közben vízbefúlta'k száma is emel­kedett az elmúlt évekhez képest: tavaly több mint 160-an így vesz­tették életüket az országban. Nem jellemző, hogy mindenki mellett áll valaki, aki menteni (és úszni) tud szükség esetén. Ritka példa volt az, amit az elimUt év augusz­tusában lapunkban is megírtunk. Akkor két horgász fogalmazott meg közösen egy levelet, amely­ben a nyilvánosság előtt kívánták megköszönni egy dunapataji hal­őr életmentő cselekedetét. A Sze- lidi-tavon várták a kapást, ami­kor a tó déli partja felől (a íür- dőzőknek kijelölt helyről) segély­kiáltás hallatszott. Először azt hitték, hogy csak játék, hiszen gyakran előfordul az ilyesmi. Az éretlen kamaszok „riogatják” így a környezetüket. A második kiál­tás után nem volt vitás számuk­ra: valaki segítségre szorul... Ekkor már látták is, hogy a hal­őr csónakja siklik a vízen. Az utolsó pillanatban érkezett segít­ség, két ifjút hozott' vissza az életbe. Nem csökkent azoknak a vízi- baleseteknek a száma sem, ame­lyeknek ittas emberek estek ál­dozatul. Az önkontroll hiánya, vagy csekély volta miatt felhevült testtel ugranak vízbe, vagy egy­szerűen lecsúsznak a magas vagy síkos partfalon. Utólag egyetlen vízbefúlton sem lehet segíteni. így egyedüli cél­ravezető megoldás csak a meg­előzés lehet. Még van idő az is­kolásoknak^ elmagyarázni, a szü­lők figyelmét felhívni; a fürdés, a csónakázás legalább annyi ve­széllyel jár, mint örömmel, ha nem tartják be az alapvető- sza­bályokat. Meg kell érteni, hogy erre mindenkinek önmaga érde­kében van szüksége. Még a taná­csoknak, az iskola- és üdülőveze­tőknek, valamint egyéb illetéke­seknek is van lehetőségük a nyá­ri csúcs előtt elhelyezni a tilal­mat, veszélyt jelző táblákat. Per­sze mindez mit sem ér, ha az oly sok egyéb rossz szokás mellett di­vatosnak kiáltjuk jci a fegyelme­zetlenséget. Akik ilyenkor a rend­őrség nyakába akarják varrni a megelőző intézkedések minden felelőségét, nagyot tévednek. Nem állhatnak ők sem minden állam­polgár mellett „mentőangyalként”. Természetesen a rendőrség az idén nyáron is s,üríti a vízparti üdülőkörzetek ellenőrzését. Szi­gorítja is a rendőri intézkedése­ket. Az eddigieknél többen szá­V álla la ti kapcsolatok míthatnak arra, hogy a figyelmez­tetés mellé egyre inkább odakerül majd a bírság fizetésére kötelező cédula. Tudomásul kell venni, hogy a korlátozó rendelkezések nem azért születnek, hogy meg­akadályozzák a nyári mozgást, testedzést, hanem azért, hogy biztonságossá téve azt, megelőz­zék a tragédiákat. A tapasztalat minden nyáron a rendőröké: a lelkiismeret a legtöbb esetben csak azokban az emberekben éb­red fel, akiknek hozzátartozói már áldozatul estek valamikor a víznek. RÁDIÖJEGYZET Piások, panaszok A p '1^11 •• j • • rr • fejlődés osztonzoi Űj irányok a szovjet—magyar gazdasági együttműködésben A sokoldalú szovjet—magyar gazdasági együtt­működésben jelentős heíyet foglal el a külke­reskedelem. A szovjet és a magyar fogyasztók­hoz került áruk évről évre egyre jobb minősé­gűek lesznek. Az árucsere fő szerkezeti mutatói nem változnak, bővül viszont az áruk választé­ka, s a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszik mindkét ország népgazdasági szükségle­teit. Tavaly a szovjet—magyar áruforgalom meghaladta a nyolcmillióid rubelt, és növekmé­nye 12 százalék volt! Még .néhány évvel koráb­ban ez az összeg csak ötmilliárdot tett ki. Kölcsönös igények A Szovjetunió továbbra is nagy mennyiségben szállít Magyarországnak energiát és nyersanya­got, gép- és szerszámgépipari termékeket. Az idén a magyar traktorállomány 3600 szovjet traktorral, a gépkocsiállomány pedig 4000 teher­autóval és több mint 27 000 személygépkocsival gyarapodik. A szovjet elektronikai ipar gyárt­mányai nem kis szerepet kapnak a magyar mű­szeripar fejlődésében. Az idén szovjet megrendelésre az Ikarus 7600 autóbuszt, hozzájuk, tartozó tartalék­alkatrésszel gyárt, ezenkívül a hagyomá­nyos magyar exportcikkek között ott lesz­nek a számítástechnikai és híradástech­nikai eszközök, hajók, úszódaruk, mező- gazdasági gépek, élelmiszeripari és mezőgaz­dasági termékek, áruházi berendezések, gyógy­szerek, könnyűipari gyártmányok. A magyar üz­letekbe viszont a számos szovjet közszükségleti cikk közül nagy mennyiségben kerülnek varró­gépek, hűtőgépek, porszívók, kerékpárok, és az idén először hordozható színestévé-készülékek. Megállapodás jött létre tavaly júliusban, a Kádár János vezette magyar párt- és kormány- küldöttség Szovjetunióban tett látogatásakor, hogy a két ország közti gyántásszakosítás és koo­peráció hosszú távú programját kidolgozzák az 1995-ig terjedő időszakra. Jelenleg 40 szakosítá­si és kooperációs megállapodás van érvényben. Az ezek keretében gyártott termékek szállítási volumene gyorsabban nő, mint az egyéb gyárt­mányoké. Az idén is fokozott figyelmet fordíta­nak az autóipar, az elektronikai ipar, a híradás- technika és a műszergyártás, a vegyipar és a kő- " olajvegyészet területét felölelő hosszú távú meg­állapodások teljesítésére. Külön ki kell emelnünk, hogy a Szovjetunió több mint 450 ezer tonna kálium- és nátrium­műtrágyát szállít a magyar népgazdaságnak, Magyarország pedijj mintegy 20 ezer tonna nagy­hatású növényvédő szert küld. Ismeretes, hogy tavaly megkezdte működését a paksi atomerőmű első blokkja. Az első magyar atomerőmű — amelyet magyar intézetek rész- vételévél szovjet. intézetek terveztek — újabb bizonyítéka a KGST-tagállamok eredményes együttműködésének ezen a területen. A berende­zés szerelése, üzembe helyezése és beszabályo­zása szintén szovjet szakemberek irányításával folyt, és folyik, akik a beindítást követő első két esztendőben aktívan részt vesznek majc( az erő­mű üzemeltetésében is, egyidejűleg átadva ta­pasztalatukat magyar kollégáiknak. Szovjet szakemberek segítséget nyújtanak a Dunai Vasmű és más fontos népgazdasági ob­jektumok rekonstrukciójában és építésében. A magyar vállalatok mind aktívabban veíznek részt egyes szovjet autógyártó és könnyűipari üzemek rekonstrukciójában, korszerű mezőgaz­dasági termelési rendszerek meghonosításában. A Szovjetunióban már egész sor, Magyarorszá­gon készült csirkegyár működik, most pedig megkezdődött az ' élenjáró ~kukoricatermelési módszerek széles körű felhasználása. Befejeződött a likinói autóbuszgyár rekonst­rukciójának első szakasza magyar szakemberek közreműködésével, akik a gyár korszerű terme­lésre .való átállításával kapcsolatos további mun­kákhoz is hozzájárulnak. Tervbe vették továbbá magyar vállalatok közreműködését a tbiliszi és a cserkaszi ruhagyárak, a krasznodari bútorkom­binát, a Párizsi Kommün moszkvai cipőgyár, és más üzemek rekonstrukciójában. Közös munkaterületek A kölcsönös együttműködés további bővítésé­nek lehetőségeit keresve új érdekes forma szü­letett: magyar vállalatok és intézmények kollek­tíváinak közvetlen kontaktusai egyes szövetsé­ges köztársaságokban — Moldavában, Azerbajd­zsánban, Grúziában és Ukrajnában .— élő kollé­gákkal. Ilyen kapcsolatok alakultak ki tudomá­nyos akadémiák és minisztériumok, kutatóin­tézetek és felsőoktatási intézmények, rokonvál­lalatok és intézmények között. A közös munkák témáit maga az élet sugallja. Néhány példa: ha­tékony technológiák kidolgozása a mezőgazda- sági termékek előállítására, őszibúza-, kukorica-, napraforgó-, lucerna-, szója-, zöldség-, szőlő- és más haszonnövényfajták létrehozása és javítása, huladékmentes technológiák kifejlesztése, együtt­működés az élelmiszer-, a bőr- és cipő-, a bú­toriparban és más ágazatokban. A kölcsönös együttműködés új formájává vál­hat vegyes vállalatok alakítása is. A jogi és pénzügyi feltételeknek, hasonló vállalatok tevé­kenységének tanulmányozása már megkezdődött, s a jövőben bizonyára szemtanúi leszünk ilyen közös szovjet—magyar cégek megszületésének. A két ország között már megindultak a tár­gyalások az 1986—1990 évekre szóló népgazda­sági tervek egyeztetéséről. Éppen most rakják le alapjait annak, hogy a Szovjetunió és Magyar- ország közti áruforgalom — amely előzetes szá­mítások szerint az idén meghaladja a 8,6 mil­liárd rubelt — ugyanolyan dinamikusan növe­kedjék, mint a megelőző esztendőkben. R. K. SZÁZHÚSZ ÉVE SZÜLÉTETT A NEVES KERTÉSZ Hankovszky Zsigmondi Gázkészülék-tulajdonosok, figyelem! A BÁCS-KISKUN MEGYEI KOMMUNÁLIS SZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT a megye egész területén vállalja a háztartási fűtő-, főző-, és melegvíztermelő földgáz- és pébé­gázkésziilékek garanciális ás azon túli javítását, felszerelését és beüzemelését, valamint nagykonyhai gázkészülékek javítását. Megrendeléseket felveszünk kirendeltségeinkben: Kiskunfélegyháza, Kőröái u. 6., tel: 692 Kiskunhalas, Batthyány u. 18., tel.: 11-703 Baja, Dózsa Gy. út 112., tel.: 11-960 , Kalocsa, Ságvári E. u.-3., tel.: 396 Kiskőrös, Petőfi S. u. 28., tel.: 240 Jánoshalma, Bíró B. u. 9., tel.: 282 Harta, Bajcsy-Zs. u. 11., tel.: 55 és tüzeléstechnikai központunkba: Kecskemét, Arany János u. 3., tel.: 2Í-604. ü 1938 Szép nő volt Erzsi. Karcsú, sző­ke, huszonöt éves. És sajnos nem­csak a szavak, az ígérgetések em­bere, mint iszákos férje. Egy éj­szaka, amikor a részeg dúvad be­lefáradt a rombolásba, ütlegelés­be és hortyogva elterült a heve- rőn, Erzsi kiment a fürdőszobába és pengével felvágta az ereit... Ö jutott az eszembe akaratlanul is, amikor csütörtökön délelőtt, a Kossuth-adón, Kosa Judit riport­ját, a Nem elég a törvény... cí­mű műsort hallgattam. Hogy milyen törvényről van szó? — Arról, amely szerint, ha a családtagok, ismerősök, lakó­vagy munkatársak stb. bejelen­tést tesznek a tanács egészségügyi osztályán valaki ellen, aki alko­holista, s akiről ez be is bizonyo­sodik a bejelentést követő eljárás sarán, azt kényszergyógykezelés alá kell vetni. Csakhogy a do­log nem ilyen egyszerű — legyen bár e törvény nagyszerű! Az egyik riportalany, Laczko- vics Petemé, a budapesti nyolca­dik .kerületi tanács egészségügyi osztályának előadója elmondta, hogy sok ezer panasz érkezett hi­vatalába az utóbbi néhány évben, s a legtöbb esetben el is rendel­ték az alkoholista delikvens köte­lező gyógykezelését, ám a végre­hajtási feltételek eléggé hiányo­sak. Például: a főváros és környé­ke a pomázi kórházhoz tartozik, ahol mindössze. 187 ágyat tudnak biztosítani az alkoholista betegek gyógykezelésére. Ennyi ágy jut több mint kétmillió lakosra. Ha hozzávesszük, hogy hazánk, mi­lyen „előkelő” helyet foglal el a világranglistán az egy főre eső szeszesital-fogyasztásban, feles­leges részletezni, mennyire kevés az említett férőhely az igények­hez mérten. A csütörtöki műsorból kiderült,, hogy nemcsak a hiányos feltéte­lek miatt hajtható végre nehezen ez az egyébként jó ügyet szolgá­ló, hasznos törvény. Mert igaz, hogy a jogszabály szerint a ki­vizsgálást, bizonyítást követő ha­tározat végrehajtását 15 napon belül meg kell kezdeni, csakhogy ezt először a kórházi ágyak hiá­nya hátráltatja, másrészt a gyógy­kezelésre rendelt emberek, akik­nek sok esetben hiába küldik ki a konkrét időpontot tartalmazó értesítést, nem jelennek meg. Ilyenkor még egyszer felszólítják őket új időpontot közölve. Ha en­nek a felszólításnak sem tesznek eleget, intézkedni kell a rendőri elővezetésről. Gyakran ez is ered­ménytelen, mert ha az illető nem engedi be a lakásába a rendőrö­ket, azok tehetetlenek; erőszakos úton ugyanis nem törhetnek rá senkire, ilyen indok alapján. Ilyenkor rendre visszadobják a labdát, közölve, hogy (több alka­lommal keresték ikszt vagy ipszi- lont, de nem találták, elővezetoi nem tudják. Közben hónapok tel­nek el, s nem nehéz elképzelni, hogy az alkoholista, garázda ille­tő családja, (környezete mit szen­ved még ez idő alatt... Sokan megszólaltak Kosa Judit mikrofonja előtt. Egy házfelügye­lő, akit tanúként idéztek be az egyik bizonyítási eljárásra, egy síró anya, aki azért kereste fel a tanácsot, mert a fia — aki pedig már letöltött két évet a nagyfai munkaterápiás intézetben — két nap alatt elissza az egész havi fi­zetését, kerüli a munkahelyét, ga­rázda ... Megoldás? — Dr. Illés Béla, az Egészségügyi Minisztérium fő­osztályvezetője szerint a lakosság arányosabb elosztása sokat eny­híthetne a — pomázi kórházéhoz hasonló — szűkös állapotokon. Nagy előrelépés lenne továbbá, ha létrehoznának egy olyan egész­ségügyi intézményt, amely a kór­házi gyógykezelés és a nagyfai munkaterápia közötti átmenet lehetne. Végül, de nem utolsósor­ban, az említett nagyszerű tör­vénynek kellene nagyobb ér­vényt szerezni, akár keményebb eszközökkel is. Egy kitűnő riport ismérvei kö­zé tartozik, hogy közérdekű témát boncolgat érdekes, figyelmet fel­keltő formában, s a problémákra megpróbál megoldási lehetősége­ket is találni, ajánlani. — Nos, ez a csütörtöki riport ilyen volt. S anélkül, hogy e műsor hasznos voltát ragozni 'kezdeném, anélkül, hogy afféle kérdések fölött medi­tálnék, miért költenek a magya­rok évente ötször annyit alkohol­ra mint kultúrára, s anélkül, hogy hangzatos konklúzión törném a fejem, inkább leírom még egy­szer: Szép nő volt Erzsi, karcsú, szőke, huszopöt éves ... Koloh Elek Munka nél­kül nincs ered­mény, tudás nélkül nincs haladás — hirdeti a 120 éve született, s 1949-ben el­hunyt Hankovszky Zsi gmond kecskeméti sírfelirata. Életével példázta a még min­dig nem eléggé becsült kertész jelmondata érvényét. A szorgal­mas tímármester fia az érdiósze­gi vincellériskolában sajátította el a szakmai ismereteket. Már fiatalon nagyobb telepítések szer­vezésével bízták meg. Még húsz nyarat sem látott, de már mód­szeresen kísérletezett előbb bor-, majd csemegeszőlővel. A 28 éves karában, az ezredévi ünnepségek után kiadott árjegy­zékében olvasható előszó hitval­lásnak is tekinthető: „mindin­kább ösztönözve érzem magamat egyaránt szép és hasznos foglal­kozásomban azon célhoz, hogy nagyobb területen számtalan újabb fajoknak művelés alá vé­telével tanulmányozzam a fajok­nak a homok iránti viselkedését.” Sikereit a gondos műtrágyázás­nak (!) és a váltócsapos metszé­si. eljárásoknak tulajdonították. ~ Míg Mathiász és más jeles kecs­keméti szőlészek szinte kizárólag nemesítéssel próbálták a hozam- növelést, a minőségjavítást, Han­kovszky elsőként foglalkozott be­hatóan közgazdasági, üzemszerve- i zési, értékesítési problémákkal. A piaci szükségletekből kell kiin­dulni, hangoztatta újra és újra. Rendszeresen közölték szakcik­keit a kecskeméti újságok. A „Ho­gyan választhatjuk meg vidé­künkre a legjobb termőfajokat című, 1903. július 5-én megjelent írásában például állandó gyü­mölcskiállítást és kísérleti telepet javasolt. Kezdeményezésére gyűl­tek össze még ugyanabban az év­ben a nagyban szaporítható gyü­mölcsfajták termesztésével ismer­kedők. Az indokoltan divatos szó­val szólván, a hatékonyságot új szerszámokkal, eszközökkel is ja­vította. Fogatos szőlőkapájának csodájára jártak. Mélységesen szociális érzékű lévén, gyönyörű" kertjét — a ma már csak nyomokban fellelhető — Hankovszki-ligetet munkáspi­henőhelynek ajánlotta föl az első világháború előtt. Még közfürdőt is remélt a pdhenőparkba. Szak- könyvtárát a református könyv­tárnak ajándékozta. Tudását, .ta­pasztalatait szívesen megosztotta a hozzáfordulókkal. Kocsis Pál is nagy szeretettel emlegette, egyik tanítómesterének tartotta. „Nincs hazánkban másik olyan gyümöl- csészeti kapacitás, ki a helyi vi­szonyok között hasznosabb szol­gálatokat tehetne, mint ő.” — ol­vasható Hankovszky Zsigmond- nak címzett nyílt levélben. H. N. Építőanyag-ellátás az első négy hónapban Az építőanyag-ipar az év első négy hónapjában, vagyis a nagy építési idény megkezdéséig ösz- szességében 1,3 százalékkal teljesí­tette túl előirányzatát, ezen belül a keresett anyagokból jóvail na­gyobb arányban növelte termelé­sét. A sajátház-építők anyagellá­tásának javítására a tégla- és cse­répiparban, a vasbetonelem-gyár- tó és az épületasztalos-ipari üze­mekben gyakran szombat—vasár­nap is dolgoztak. Így a múlt év azonos időszakához viszonyítva 8,6 százalékkal több falazóanyagot gyártottak, ezen belül 50 millió­val több téglát szállítottak az építőknek. Kemény tetőfedő anya­gokból — eternitlapokból, hul­lámpalából, cserépbei! — 560 ezer négyzetméterrel gyártottak töb­bet az egy évvel korábbinál. A tetőcserép gyártását 22 százalék­kal bővítették, ez a többlet meg­közelíti a hatmillió darabot. összességében érezhetően ja­vult az építők anyagellátása, bár a legkeresettebb cikkek iránti igények kielégítése még nem za­vartalan. A magánépítkezők számára fon­tos termékek hazai árualapját importszállítások egészítik ki, el­sősorban a szomszédos országok- - kai kötött árucsere-forgalmi és termékcsere-megállapodások alapján,. Ily módon egyebek kö­zött 32 millió tetőcserép, több mint 300 ezer ajtó és ablak, valamint 50 millió tégla behozatalát kötöt­ték ,le eddig a külföldi partne­rekkel, s biztató tárgyalásokat folytatnak további tételek szállí­tásáról is. \ 1

Next

/
Thumbnails
Contents