Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-15 / 89. szám

■--------------------------- / ­D M lUIAf* A7IM1 rH MAbAilra 1 ______________________________ Humor és külpolitika. Igencsak törheti a fejét, aki e két fogalomnál kevésbé összeillőt keres. Mégis aláb­bi magazinunkban ezeket igyekeztünk társítani. Szó i sincs persze arról,i hogy azt/' a látszatot akarjuk kelténk mintha a külpolitika vala«ni humoros dolog lenne, téte­lünk inkább a következő: a humor egyetemes, még a külpolitika sem idegen tőle. CHILEI HOMOKÖRA. Lejár Pinochet ideje. (Frankfurter Allgemeine Zeitung) A SALVADORI MUTATVÁNY. Valahol itt kell megbújni a meg­oldásnak ... (Asahi Simbun) „HUSZONEGY MILLIÓBÓL PAPÍRCSÓNAKOT IS HAJTOGATHATTAK VOLNA” A választási kampányban a pénz beszél LIBANONI KRÍZIS. Gyógymód kerestetik (The Times) Már eddig is dollármilliókat emész­tett fel a legváltozatosabb eszközökkel folyó szavazatvadászat az Egyesült Államokban, pedig még jó néhány hó­nappal — és még sok-sok millió dol­lárral — odébb van az elnökválasztás. Hivatalos adatok szerint a Demokra­ta Párt elnökjelöltségére pályázó nyolc önjelölt legkevesebb negyvenmillió dollárt költött el eddig, öten közülük már kiestek — vagyis az általuk vá­lasztási célokra „bedobott” összesen hu­szonegy millióból akár papírcsónako­kat is hajtogathattak volna. A még lá­bonálló három másik versengő: Walter Mondale volt alelnök tizenhárom millió dollárt, Gary Hart szenátor több1 mint négy milliót és Jesse Jackson fekete­bőrű polgárjogi vezető kétmilliót köl­tött el eddig. Mire novemberben eldől, hogy ki foglalhatja el az elnöki széket, szerény becslések" szerint is háromszáz- millió dollár kiadást könyvelhetnek el a kampányirodák. A költségtényező olyan fontossá vált az amerikai elnökválasztási rendszer­ben, hogy hiába értékes pályázó vala­ki, ha nincs elég pénze. Hart például a New Hamsphire-i előválasztás előtt a csőd szélén állt, kampányát csak úgy tudta folytatná, hogy washingtoni há­zára 45 000 dolláros jelzálogkölcsönt vett fel. Győzelme után fordult a kocka, azóta naponta annyi pénzküldemény folyik be választási kasszájába, hogy a végösszeg hatszámjegyű. • A jelek szerint vidámságban nincs hiány. KépUnkön (jobbról) balra): Walter Mondale volt alelnök, Jesse Jackson tiszteletes és Gary Hart coloradói szenátor egy televíziós vitaműsor előtt. A választási pénzeket különböző for­mában gyűjtik össze a kampányirodák. Az egyik forrás a polgárok hozzájáru­lásai, ezeket á kormányzat megtoldja saját alapjából — a választópolgárok adományainak összegét saját adomá­nyával a kétszeresére növeli egy-egy jelölt számára. A kormány a legadako- zóbb: a két párt elnök állító konvenció­jára az idén hat—hatmillió dollárt, aztán a már hivatalos elnökjelöltöknek fejenként 40,4 millió dollárt ad a kam- pánykiadásoikra. Négy évvel ezélőtt a választásra költött 275 millióból 108 milliót biztosított a kormányzat, az idén mintegy 132 milliót — persze végső so­ron az adófizetők zsebéből. A legfontosabb bevételi források per­sze a pártok mögött álló különböző gaz­dasági érdekcsoportok. Ha jelentőségé­ben el is .törpülnek mellettük, de azért érdemes megemlíteni a költséges va­csorákat és gálaesteket, amelyeken egy- egy teríték akár ezer dollárba is bele­kerül. A kudarcért is fizetni kell. John Glenn, a volt űrhajós tizenkét millió dollárt költött el és 2,5 milliós adós­sággal esett ki a versenyfutásból. Ma­gja a Demokrata Párt tizennégy évig nyögte azt a kilencmillió dolláros adós­ságot, amelyet 1968-ban Robert Ken­nedy és Hubert Humphrey hagyott hátra... Négy égtáj — fanyar ecsettel INTERJÚ EGY POLITIKUSSAL Bernhard Poliak utánérzései alapján A riporter: Doktor úr ön ... A politikus: Figyelmeztettem, ha még egyszer ezt meri állíta­ni, beperelem kártérítésért! A riporter: De doktor úr, ön azt mondta ... A politikus: Semmi effélét nem mondtam, merő rágalom! Az NSZK-ban egyetlen politikus­ra sem szórnak annyi rágalmat, mint rám! A riporter: De hiszen szó sze­rint azt mondta ... A politikus: Már megint önké­nyesen kiragadtak valamit az Összefüggésekből! Éppen az el­lenkezőjére gondoltam. Aki is­meri rendkívül gazdag szókincse­met, az tudhatja, hogy soha nem mondok ki semmit szó sze­rint! A riporter: De az ön nyilat­kozatait közvetítette a rádió, ma­gam hallottam ... A politikus: Akkor tipikus adáshiba lehetett, vagy egysze­rűen félrehallás. Mindenesetre megteszem a megfelelő lépése­ket az eset kiderítésére. A riporter: De ... A politikus: Az összes rendel­kezésemre álló eszközzel vissza­utasítom valótlan állításait! Ha sajtóorgánumában (ha egyálta­lán tudja mi az) nem közli rövi­dített cáfolatomat, beperelem. Diktálom: A megállapítás, hogy azt mondtam, amit mondtam, rosszindulatú és téves. Mint is­meretes, soha nem szoktam azt mondani, amit mondok. Aki' az ellenkezőjét állítja, annak ami­ről azt állítom, hogy mondtam. Állandóan törekszem arra, hogy mindent, amit mondok, úgy mond­jam. hogy ne derüljön ki belő­le, hogy mondtam valamit. Le­írta? Egyébként gratulálhatok magának: ez az ezredik cáfola­tom! Az izraeli Őrá Hof- mekler alig 30 éves, mégis a világ egyik lég­jobb és legvakmerőbb politikai karikaturistá­jaként tartják számon. Tehetsége már gyermek­korában kibontakozott, az iskolás Hofmekler vitriolos tolla szüleit, .tanárait és más tekinté­lyes személyiségeket sem kímélt. A művészeti akadémia elvégzése után képeit Tel Aviv-d és londoni galériák vet-, ték meg>. A világ doir _ gamák ’ képtelenségei és ‘ közhelyei azonban va­rázserővel hatottak rá, s így egyre inkább a poli­tikai szatíra felé for­dult. Mivel az ilyen alkal­mi portrék nem a galé­riák és múzeumok időt­lenségét sugárzó falaira valók, hanem a sajtó ha­sábjaira, a legtekinté­lyesebb közel-keleti és európai folyóiratoknak kezdett dolgozni. Noha rendkívüli nemzetközi népszerűségnek örvend, az intim pillanatában elcsípett Khomeini aja- tollah, vagy a szivarozó Thatcher asszony nem biztos, hogy leghívebb rajongói közé tartozik. Szerinte, manapság az emberek leginkább a filmsztároknak és a po­litikusoknak hisznek, ironikus mestenkélts'ég-^ gél megrajzolt teátrális portréik gyakorolják a legnagyobb hatást a kö- ' zönségre. Második köny­ve a show-business bál­ványairól készül. Nem kétséges:—hogy Ronald Reagan és társai nyug­talanul várják az ered­ményt ... (A képeket a ' Penthouse magazinból kölcsönöztük.) »SS IftitlII ,AZT HITTÜK, ROSSZABB LESZ” Kong az ürességtől a pekingi Maxim’s Két italosfiú a háttérben ug­rásra készen az üres éttermet fi­gyeli. A szomszédos nagyterem­ben négy pincér lebzsel. Hóna­pokkal az óriási hírveréssel be­harangozott és nagy csinnadrattá­val megtartott ünnepélyes meg­nyitó után csendes unalom lebeg a pekingi Maxim’s termeiben. Es­ténként csak 50—60 vendég tér be a fényűző étterembe, a fele an­nak, amennyivel a normális üz­letmenetet biztosítani lehet. Va­lószínűleg nem egészen erről ál­modott az étterem tulajdonosa, Pierre Cardin divattervező, ami­kor a megnyitó estéjén több száz diplomata és üzletember társasá­gában Vivaldi zenéjére .„avatta fel” a pekingi Maximot. Cardin ma azt mondja, hogy a Maxim’s azért indult be nehezen, mert a létesítmény több ’ mint egyszerű éttérem: olyan hely, amelyet látni kell, új gondolatot, új életstílust hordoz) amelyhez hozzá kell szokni, meg kell is­merni. Van azonban egy másik oka is annak, hogy a nagy hírverés el­lenére kong az ürességtől a szu­per-elegáns étterem. Egy francia diplomata fogalmazta meg tömö­ren: „ki tudja megengedni magá-- nak, hogy ide jöjjön?” egy főre — a bort is beleszámítva — 75—100 dollárba kerül a vacsora ... A Maxim’s vezetősége vendég­csalogatóként «^portoknak ked­vezményes árakat ajánl, üzletem­bereknek 30 dolláros ebédet. A pekingi városi tanács, amelyet a Cardinnel kötött szerződés értel­mében a haszon fele illeti, elősze­retettel ajánlja a Pekingbe érke­ző külföldieknek a francia étter­met. | Más gondok is vannak a Mg- xim’s-ban. A Maxim’s üzletveze­tője szerint a tizennyolc francia és száztizenöt kínai alkalmazott között a nyelvi sorompók gyak­ran olyan félreértéseket okoznak, amelyeknek a vendég látja kárát: nem azt a fajta bort, vagy egé­szen más ételt kap, mint amilyet rendelt. Az üzletvezető mégis de­rűlátó: „A beindulás, úgy sike­rült, ahogy vártuk. Amikor meg­nyitottuk az éttermet, azt hittük, rosszabb lesz...” WOLFGANG EBERT: Sorsa jó kezekben van — Kapcsolják, kérem, a szövetségi sajtó- és informá­ciós hivatal „megnyugtatá- si osztályát". — Itt az osztály tanács­adója beszél. Ah, ismét ön az? Talán a legutóbbi gyógyszer nem segített? — Sajnos, nem. Megle­het, az ön számára érthe­tetlennek tűnik, de az első Pershing—2-k országunk­ba érkezéséig sokkal job­ban éreztem magam. Most pedig doktor Dregger (A CDU—OSU-frakció elnöke a Bundestagban. — A ford.) nyugtatói, amelyek a „Moszkva csak az erőpoli­tikát ismeri el" recept alapján készültek, pont az ellenkező , hatást teszik rám: egyáltalán nem tudok aludni. — Azt a szert, amiről ön beszél, mint ártalmasat már az összes patikából 1 kivontuk ... Tehát önnek új gyógyszerre van szük­sége. Várjon csak, rögtön megnézem a katalógust. Nem lennének megfelelőek a Wörner-féle tabletták (Wörner az NSZK hadügy­minisztere. — _A ford.), amelyek „Az oroszok gaz­dasága nem húzza sokáig" recept alapján készültek? Mindenesetre ez erős szer, és tartós hatást fejt ki. —* Hogyan kell szedhi? — A Wörner-tablettákat egyszerűen le kell nyelni. Van még egy preparátum, amit a mi főnökünk állí­tott össze: a Bönisch-vak­cina, amely „Az oroszok fe­nyegetéseit nem kell komo­lyan venni" recept alapján készült. — Nem lesz jó. Az int­ravénás gyógyszerekre al­lergiás vágyóik. Van eset­leg valami hatékonyabb szere? — A Kohl-preparátumra gondol? Ez a „Moszkvának szüksége van a feszültség csökkentésére, és ezért visz- szatér a tárgyalóasztalhoz" recept alapján készült. Pi­rulák formájában állítiák elő, amelyeket reggel éh­gyomorra kell bevenni. A pir.ulák édeskések, és el­olvadnak az ember szájá­ban. — Na és ha ez sem hasz­nál? — Akkor nein marad más hátra, mint /a bajor ho­. meopatlkus »szer — a Stra­uss-tinktúfa, ami az „Aki nem fogadja el a rakétá­kat, az Moszkva ügynöke" recept alapján készült. — Nekem a tinktúra túl erős. Már piost kiütések tet­tek a testemen. — Ügy látszik, az ön ter­mészete rendkívül érzékeny módon reagál a félelemre — jegyezte meg együttérző hangon a tanácsadó. — De lehet, hogy elmúlik ez az állapot, ha mind a 108 Pershing1—2-t betelepítik. Talán közel lakik Mut- langenhez? (Amerikai ka­tonai bázis, ahol már harc- készültségbe helyezték az első Pershing—2 rakétákat. — A ford.). — Kétszázötven kilomér térré. — Akkor egyszerűen nem értem,' mi a baja. — Egyébként mit ajánla­nak Mutlangen és környé­ke lakóinak? — Egyetlen tanácsunk: haladéktalanul adják el há­zaikat és telkeiket, amíg az áruk még normális szinten mozog. — Talán nekem is tudn,a adni valami jótanácsot? Természetesen. Pró­bálja meg bebeszélni ma­cának, hogy sorsa Ronald Reagan erős, tapasztalt, nyueodt kezében van. (Die Zeit — Hamburg) (Zah^mszky László) fordítása) Abszint nélkül... Kényes helyzetbe került „ke­gyes csalásáért” Dániel Aimoine, svájci étteremtulajdonos, ráadá­sul éppen akkor amikor törvény- tisztelő akart lenni. A bíróság • négynapi felfüggesz­tett börtönbüntetésre ítélte, még­pedig azzal a váddal, hogy ta­valy áprilisban „hamisított desz- szertet” szolgáLt fel Francois Mitterrand francia köztársasági elnöknek. Mitterrand svájci hi- ^vafalcjs: látogatásai,dején éppen az o éttermét, a „Hotel du Peyrouj-t '’tisztelte meg azüáí]' hogy egy íz- beni ott ebédelt. Az ebéd után desszertként a vendéglő hagyo­mányosan, közkedvelt specialitá­sát, a „Zöld varázs” fantáziane­vű fagylaltot szolgálták fel a magas rangú vendégnek. Az em­lített édességből azonban Aimoi­ne úr előre megfontolt szándék­kal — és jó okkal — kihagyott valamit, nevezetesen a „Zöld va­rázshoz” nékülözhetetlen abszin- tot. Hogy miért tette? Egysze- ■ rűen: Svájcban tilos az orvos- szakértők által mérgező hatású­nak tartott abszintott forgalmaz­ni, illetve felszolgálni és a de­rék vendéglős nem akart lebuk­ni. A Sors útjai azonban kifür- készhetetlenek. Most amikor ki­vételesen becsületes akart lenni, hamisításért áll bíróság előtt. Tudathasadásos állapotában vé­dekezni sem nagyon tud, mivel, hiszen éveken át etette „gyanút­lan” vendégeivel az alkoholtar­talmú csodafagylaltot.' Aimoine úr most a legilleté- kesebbhef fordult. Magának, Mitterrand elnöknek írt levelet, és megkérdezte tőle, hogy vajon valóban úgy véli-e, hogy becsap­ták. Az elnök eddig még nem válaszolt... „KAROMKODNAK, ISZNAK, DURVÁK, MINT A POKROC” Ejnye-ejnye, hobbyk! London rendőrei, az udvariasnak ésse- gitőkésznek ismert bobbyk közül sokan \ durvák, minit a pokróc, isznak, mint a ke­fekötő és elfogultak a faji kisebbségek, sőt saját kolléganőik rovására. Ezt a bizonyít­ványt egy társadalomtudományi kutatóin­tézet munkatársai állították ki róluk, mi­után hosszú időn át nyomukban voltak szolgálatteljesítés közben. A bobbyk el nem hanyagolható kisebb­sége feltűnően sok időt tölt kocsmákban — állítólag azért, hogy a bűnözőkről in­formációkat gyűjtsön. Igenárn, de köbben annyira lerészegedlk, hogy azt az egész tésfület hírneve bánja. Mindezt sűrű ká­romkodások és önkényeskedéseik közepette teszi, valamiféle rossz értelemben vett fér­fiassági kultusz jegyében. A bobbyk erre azt válaszolják, hogy a nagyváros vad, dzsungMszerű viszonyai között ez nem is lehet másként. Jó, jó, de ■ mi van a faji előítéletekkel,, melyeket ugyancsak szemére vetnek a londoni rend­őröknek ? Ha a bobbyk feketebőrű tettes, vagy akárcsak .gyanúsított után nyomoznak, ak­kor egymásnak szóló URH-s tájékoztatá­saikban csak úgy hemzsegnek az illetőt, bőrszíne miatt, gyalázó kifejezések. A fia­tal feketebőrűeket négyszer olyan gyak­ran igazoltatják és vetik alá motozásnak- vagy más, megalázó procedúrának, mint a fehéreket. Az ok nyilvánvaló: a rend­őrök az igazoltatandó személyeket nem a „megalapozott gyanúra” utaló általános jelek, hanem faji előítéleteik alapján vá­lasztják ki. Kínos helyzetbe kerültek a tanulmány közzététele után a bobbyk fölöttesei, kü­lönösen Paul Boateng színesbőrű mun­káspárti politikus, aki a városi tanács rendőri ügyekben illetékes bizottságát ve­zeti, és sir Kenneth Newman londoni rendőrfőnök. Paul Boarteng éles hangon ítélte el a tanulmányban leleplezett visz- szásságóikat, Newmán pedig a bobbyk ne­vében „javulást” ígért. összeállította: Hámori Zoltán Az ezredik cáfolat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents