Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-15 / 89. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM t MŰVÉSZET ILLYÉS GYULA: Ars poetica Dolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos, mihelyt elkészül, áz élethez áll. Minden jó mű egy-egy szabadságharcos. Légy hű magadhoz, olyanokat alkc&s, ne fogja a halál! GÁL FARKAS: Csak a part, csak a tenger Vonuló sirályok az alkonyaiban. Jajgatva, csapdosva húznak a lebukó nap rézüstje felé későn nyílt orgonák, korai szőlők és szilvafák fölött. Miért jajgatnak, az álomszerűén úszó, tollruhába öltözött siratóasszonyok? Cseresznyét, diónyi barackot kínál a buszmegállónál kecskeszagú aggastyán. Vonul előtte a balkáni nép fapapucsban, fürdőruhában, napszagú köntösökben, illatos olajjal kent, csodaszemű nők, húsevő asszonyok, hímségükben tetszelgő férfiak ... Csak a sirályok seregé, a kecskeszagú aggastyán nem idegen itt s az emelkedőnek hörögve nekilóduló autóbusz. Csak t a sós levegőben pihegő fák, hold-képű pincérek s az úszómester a parton. Csak a part, csak a tenger — zokogó öröm, szélcsendben vergődő nyugalom, viharokban morajló csönd ... Hullámok tigrisbukfence a homokra, ''“'.^/Pdigát, kagylót/iiaksi hakot/'-.. . , - .-}) viU csiiSZQlt, Jcavics-rirepßetieget. partra öklendő indulat. Csápjaival kapkod felém a tarajos tenger, zúdít rám sós gyöngyöket. Űzne a partról tikkadt alföldi mezőkre, délibábos homokróceánhoz, vissza gondjaim bozótjába, sziklákkal bélelt odúmba, békát tenyésző mocsaraimhoz ... Halszagú szelet hoz az alkony, felhőket gyúr a pikkelyes égre. Ezüstben vonulnak a sirályok, fájdalmas torokhangjuk vadliba-ének. Csapatuk V alakba rendezett fegyelem. Csak a sirályok serege, a kecskeszagú aggastyán % nem idegen itt — csak a part, csak a tenger. SZILÁGYI ZOLTÁN: A föltámadás lehetősége (Hommage J. A.) A legfontosabb szót megtaláld Elkerülni a halált Megvakult hold fényébe löktek Gyönyörű jeleket hagyj mögötted Ködökben a lélek míg tápászol Csönd van — éj van a semmi világol Ha széthull egykor az arc Nem menthet más csak magadban lehet A föltámadás AGÓCS SÁNDOR: Szótlanul > nézem U. L.-nek Esztendős ünnep hív minket haza, bár szúrós szeműek a házsorok Aliig ér égtájak kereszttüze: nagymamák vetkőztető szeme, s a lélek magában háborog Leköpted a pénzhegyre mutató utat, még világgá menőben De tudhatod, hol borulnak kazlak, miért halljuk a gaz-t igaz-nak — o csönd benne van a levegőben A tündöklés önmagába zápul, ahogyan magamba visszahulltam Állok a jussként reánk maradt félig dőlt cseresznyefák alatt: íme vad jövőm, és vadabb múltam Szótlanul nézem, mit érek ' magam, itt nem határoz senki atyjafia! Akié a dolog, azé a gond, s így, figyeli minden mozdulatod a foghíjasodó família. ZALÁN TIBOR: Elfogyó tájon te kit nem érintett ujjam csak az álmom szólj ha fázol és szólj mikor a hold hárfáin játszol és ha indulsz némán végtelen hóesésben itt állok ablakomnál s az ég alját nézem mert csillagok hullnak és űrcsodák a földre sírokat nyitogat ki a holtakat befödte s te valahová eltűnsz e fordított világban elviszed amire a szomjúságban vágytam és nincs többé élet e kiapadó tájon lehanyatlik újjam és elsuhan az álmom MÚZEUM NAGY LÁSZLÓ SZÜLŐHÁZÁBAN A Somi óhegy tövében fekvő Veszprém megyei Iszkáz Nagy László költészete által vált ismertté. A hajdan három falurészből álló település felsőiszkázi részén, az Ady Endre utca 1. szám alatti házban született a költő. „Házunk szélső ház, a falutól kissé távol. Mondhatom még, hogy áll, de alig ...” írta 1974 szeptemberében. Az eredeti állapotában helyreállított házban ez év áprilisától Nagy László ' emlékét idéző kiállítás nyílt, amely képet ad a költő gyermekkori környezetéről, költői világának alakulásáról. A kiállítás első egységében a szülői ház egyik- szobáját látjuk, amely a gyermekeké volt. Berendezését a'"család tulajdonát képező eredeti tárgyak alkotják, úgy elhelyezve, ahogy azok egykoron álltak. A hajdani konyha helyén kap helyet az irodalomtörténeti kiállítás, amely fényképek, dokumentumok, képzőművészeti alkotások segítségével mutatja be a költő életútját. A gyermekkori környezet, az emberi kapcsolatok, a baráti kötődéseik, valamint az irodalmi élet egyaránt jelen lesz a kiállítás e részében. A kiállítás harmadik helyiségében a hajdanvolt gazdaság szerszámainak egy része és a költő faragáshoz használt eszközei láthatók. Áz utolsó helyiség az egykori fészer, zárt szobává alakítva ad helyet az úgynevezett rodopei szobának, amely azt a környezetet, tárgyi világot ás hangulatot érzékelteti, amely a költőt szmoljani tartózkodása alatt körülvette Bulgáriában. A házat Oláh Zoltán (Országos Műemléki Felügyelőség) tervei alapján a Veszprém megyei Tanács állíttatta helyre. Az irodalomtörténeti kiállítás anyagát a költő özvegye, Szécsi Margit bocsátotta a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság rendelkezésére. A kiállítás tervezője és összeállítója Nagy András grafikus, a körítő fia. Az eredeti szobatoelső és a műhely dr. Lackovits Emőke néprajzos munkája, a rodopei szobát N, Damjanov szmoljani müzeumigazgató irányításával rendezték be.. A költészet napjának országos rendezvénysorozatában kiemelkedő esemény volt április 10-én az emlékház ünnepélyes megnyitása. Ekkor került sor Orosz János Nagy László-domborműdének leleplezésére is. A bronzrelief párja a költő szmoljani múzeumának falát díszíti. Az emlékház hétfő kivételével naponta 10—18 óráig fogadja a látogatókat. László Péter • József Attila: Eszmélet. Bodri Ferenc rajza PINTÉR LAJOS: Vadkacsák Gyerekkorom lámpa-üvegén se füst, se korom, gyerekkorom, hol az út nem zsákút: a végtelen völgyéhez futó, hol szép metafora csak a halál, zene, s illat, szalag fátyolán áttűnő gyöngybetű — gyerekkorom, hol pengeél ruhák bársony rétjein nem kaszál, réieiden, gyérekKórom, csak napszítta férfihád kaszál — gyerekkorom, hol vadkacsák a vadkacsák. jézusos lábanyoma a vízen! Széljegyzet a költészetről Szavak. Hosszúak, rövidek, lágyak, kemények, durvák és sí- mogatók, szépek, még szebbek ... Igazi arcuk csak gondolatokká illesztve látható. Az, hogy mennyit érnek; devalválódik-e avagy gazdagodik jelentésük, többnyire attól függ, hogyan, milyen igénnyel, hittel és felelősséggel használjuk őket, ha kapcsolatokat teremtünk, gondolatokat fogalmazunk és közlünk általuk. Letisztított, színeikben gondosan összeválogatott szavak, amelyek pontosan illeszkednek egymáshoz, egymás jelentését, tartalmát kiemelve, kiegészítve, miközben gondolatokat tolmácsoló képpé állnak össze, olyan megragadó képpé, amely további asszociációkra serkenti az olvasót. Ilyen a jó vers. Pontosabban ilyen is. A költő indítéka — ahogy más művészetek alkotóié is — az önmegvalósítás belső kényszere, az őt körülvevő világ ingereinek hatására. A szavak sajátos szűrőn csordulnak át — letisztulva, gondolatokká sűrűsödve — míg teljesíthetik „küldetésüket". Ez a szűrő a költő egyénisége, hitvallása, tehetsége, vagyis az önmegvalósítás sajátos lehetősége. Szűrő, amely egyebek mellett, múltunkba nyúló hajszálgyökerekből, jelenünkre ragadó impressziók szálacskáinak tarka sokaságából, s a jövő képzeletfoszlányaiból szövetik. Szűrő, amin át valójában a költemény születik; a szavakból gyúrt, különböző formákba sűrített tartalom. Költemény. — Egyszerű, tiszta szavakkal a lényeget elmondani; felmutatni a művészet fog^ lalatában a drágaköveket; azaz az új jelenségekben rejlő gondolatokat, avagy új hangon újból értelmezni a régieket, önérdek és konvenció rongyai nélkül, beleragadva érzetek, érzelmek é~ a racionalitás felüle-' teibe, rriajd mélységeikbe hatolva megtérni, őszintén, s a művészet nyelvén tolmácsolni a benyomásokat. Ez a költészet. A költészet, amelynek rendíthetetlen őszintesége lemezteléniti, védtelenné, ám mégis utolérhetetlenné teszi a költőt. Az embert. S művészete által, az emberiséget. k. e. KÖNYVESPOLC E lsőkötetes alkotó Esnagy József. Éjféli hazatérés című kötetének megjelenését Baja városa szellemi és gazdasági erejének összefogásával segítette. így a művészeteket és tudományakart mindig lelkiismeretesen támogató* városi tanács jelentős anyagi támogatást nyújtott a könyvecske megjelentetéséhez csakúgy, mint a húsüzem pártbizottsága és szocialista brigádja. A Bajai Tanítóképző Főiskola adjunktusa, Eördögh Endre szerkesztette a kötetet. Hozzáértő munkája mellett egy évi (a Bajai Tóth Kálmán Ifjúsági Irodalmi Klub vezetéséért .kapott) honoráriumáról is lemondott, annak érdekében, hogy biztosítva legyen a megjelentetés. A költeményekhez írt előszavából a művészetek, a költő, iránt érzett szeretet®, segítő szándéka tükröződik. Kiossy Irén grafikusművész, a főiskola docense tervezte a borítót. Jenei László illusztrációi díszítik a gyűjteményt. Esnagy József, a Bajai Húskombinát dolgozójaként érlelte költeménnyé érzelmeit, gondolatait. Költészet iránti érdeklődéséről tanúskodik 1968 óta megjelenő néhány verse is, -melyeket a Képes Üjság, a Nők Lapja és a Bajai Műsor, valamint a Tüzes ünnep című bajai antológia közölt. Nemrég a Találkozások (Baja—Zombor) művészeti .antológiában látott napvilágot alkotása. A poézia berkeiben eligazodni kívánó Esnagy József munkásságának nyitányát képező „Éjjeli hazatérés” vibráló, oszcilláló képeinek i szövevényében három alapgondolat, lírai téma tapintható ki. így az ősökhöz kapcsolódó érzelmek post festum ismételt átélése, az „Én”-érzés költői kon- cipiálása, s végül a társadalmi reflexiókat is tartalmazó kifejezésmód követhető nyomon. Már az első versfüzérben mégfigyelhető az úgynevezett „nehéz” (nem rímelő, bonyolult asz- szociációs láncot elindítani képes) és; „ritmikus” versek együttes alkalmazása. Igaz, hogy egynéhány vers poétikai kompetenciája kérdéses. Elegendő itt példaESNAGY JÓZSEF Éjféli hazatérés Rámnéz Szemében Fáradt Hold világít Fotelok bársony lomhasága Lökdös el az ágyig Melléülök Lámpafényben Mint ü morzsa Egyedül kuporodom Tenyérbe fogva A vánkosom fehér Kísértet-arca villog Szeme akár a tűz! Már nem mocorgok Félek Dadogok Tanulok Beszélni érte; Hazaérkezésemet egyszer Hogy szótlanul is Megértse. ként idézni a következő sorokat: „És árnyékká izzik föl a teste, / akár a hold gladiátor-súlya”, vagy; „a szél viszi — / hordja a hamudat, / pedig még játszani szeretnék, / játszani veled; / gyermekjátékot faragnék / szétzúzott csontjaidból”. Ez utóbbi versében túlságosan személyre (az ő személyére) szabottan fogalmazza meg elhunyt apjához fűződő érzelmeit, s ebben az interpretációban nehéz vele teljes mértékben egyetérteni. Meg kell állapítani azonban, hogy a nyelvi lelemény ilyenfajta felhasználása inkább csak kivételnek tekinthető a kötetben. Aligha van olyan témakör, amit a költészet nem tudna vállalni. Ám ugyancsak aligha van olyan (különösen kezdő) költő, aki minden témakörben lírává tudná nemesíteni érzelmeit. Esnagy József költői alkatának legpregnánsabb kifejezőjéül az úgynevezett „személyes” líra bizonyult. Ezen az úton érdemes tovább haladnia. Az alábbi részletben megfigyelhető, hogy a szerző személyes indulatmenetét milyen frappánsan képes esztétikai hevületté fokozni; „Búzavirág, lelkemnek édes, / kicsi madár, felhőkre éhes, / ki vagy Te, mélységes szavakba ' merülő, sorsam nagy hatalma?” H azatérés — ez a kötet fő gondolata. Hazatért-e a költő valójában? Eljutott-e ahhoz a megnyugtató kezdethez, ahonnan kiindulva a látens, egyelőre még önmaga előtt is csak lassacskán kibontakozó költői életcél elérhető? A versek érzelmi-gondolati közlendőjének figyelemmel kísérése, a kötetben olvasható, következő önvallomásként is értelmezhető sorok megcáfolására sarkall: „ ... bár vehetek / magam elé / üres ' irkalapot, / melyre / ráírhatom / a forró / Napot, f S ha ráírtam eldobhatom, / hiszen / nem tud a fény / szárnyára venni. ! A nevem I már besoroltatott; Névtelen ' Senki. E rezignált hangvétel is arról tanúskodik, hogy Esnagy József költészete még nem emelkedett teljes mértékben hitvallássá. Költői egyensúlyát még nem érte el, ám az egyetlen, az ö igazi útjára'’ rátalálva, rengeteget dolgozva, átélve, átérezve a körülötte lezajló minden egyes élettöredéket, talán tovább folytatja megkezdett útját az irodalomban. (Szakmaközi Bizottság Művelődési Háza, Baja, 1983.) Magocsa László
