Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-15 / 89. szám

1984. április IS. a PETŐFI NÉPE • 3 A KAMION MINDIG PÉNTEKEN JÖN I PARLAMENTI BESZÉLGETÉSEK A bajaiak ritkán mondanak nemet A vevő április 9-re kérd a négy és fél ezer blúzt. Háromezer da­rabhoz március nyolcadikén meg­érkezik minden kellék, másfél­ezer anyaga viszont csak húsza­dikára várható. A szerződést ez nem módosítja, ha a gyártó^ — bármi okból — késve szállít, kár­térítést fizet, esetleg a partnert is elveszíti. • Ezek után egyetlen megoldás létezik:, határidőre elkészülni, ke­rül, amibe kerül. Hogy mibe kerül? Például rendkívül gyors előkészítő mun­kába, aztán hosszúműszakba, esetleg két műszak egybeszakasz- tásába, netán szombat—vasárna­pi munkába. A hullám mindig a vasalóknál tetőzik. Habos kélmék tornyozód­nak, a blúzáradat szinte átcsap a gőzös vasalók fölé hajlók felett. Amikor elindul a kamion, min­denki megkönnyebbül. De ez csak múló pillanat, hiszen már itt az újabb varrni váló, csak most más anyagból, más fazonra, más vevőnek ... A termék változik, a gépek fölé hajlók mindig ugyan­azok ... Nem raktárra termeltetnek A FÉKON bajai gyárában a dolgozók azt szeretik, ha a bo­nyolultabb, dúsan díszített, fod­ros, húzott blúz a módi. Igaz, hogy többször kell kézbe venni, de ilyenkor a kereset is nagyobb. Aztán a sima vonáliú, egyszerű terméken jobban szembe tűnik, ha a tűzés egy milliméterrel kes­kenyebb. A divat — ez a nagy diktátor — most éppen ilyen sportos, szokatlan szabású blúzo­kat ajánl, — Hitka az olyan nagy sorozat, mint amilyenről az előbb szó esett — szögezi le Pogány Béla igazgató. — Általában kis széria, sok fazop, 3—4 hetes átfutási idő a jellemző, de volt már olyan vevő, aki csak két hetet adott. — Gyakran kell a dolgozóknak túlórázni? — Elég sűrűn. n'íírH Bírják?! tM> 'oisei i;- — Pillanatnyilag még a „le­hetséges” 'határán vagyunk. A most készülő modellek mind gőz­vasalást igényéinek, így ott na­gyon kell igyekezni, míg a terem másik oldalán, a száraz vasalók­nál lényegesen kevesebb a mun­ka. A gőzvasalók száma adott, csak harmadik műszak indításá­val lehet megoldani a feladatot. — Hogyan alakul ki iaz, hogy milyen termékeket .vállalnak? — A vállalati központ a vevő­vel éves kapacitást és árat rögzít a szerződésben. A konkrét idő- porttra, és a modellre vonatkozó megbeszélésre már mi, gyáriak is elmegyünk. A megbízóink nem termeltetnek raktárra, mert az nekik többletköltséget jelentene. Gyakran egyenesen .az üzletbe vi­szik tőlünk az árut. így két nagy szezon alakul ki, a tavaszi—nyá­ri és az őszi—téli termékek ki­szállítása idején. — Nem lehet Széthúzni ezt az időszakot? — Megpróbáljuk, de általában nem sikerül. Az idén például le­hetett volna, ha 15 százalékos előgyártási kedvezményt adunk az árból, mivel ennyivel tovább köti le a vevő pénzét a raktáro­zás. Ez nem éri meg! — Marad tehát a hajrázás. — A piachoz való alkalmazko­dás miatt kerülnek fel az emlí­tett problémák. Váratlan dolgok A piacról pedig nem mondhat le ma egyetlen gyár sem. Ezt erő­sítette meg Teleky Zoltán főmér­nök is, míg a kanyargós folyosó­kon igyekeztünk a műhelyek felé. — Ha egyszer kell ennyi meg ennyi deviza, és csak két nagy időszakban lehet megkeresni, ak­kor nincs más mód. A szezonból adódó munkacsúcsokon kívül . vannak váratlan dolgok is, amik­hez alkalmazkodnunk kell. A tő­kés partnerek megtanítanak arra, .hogy pontosan, határidőre, szépen dolgozzunk, de közben állandó -stresszben élünk. A „váratlan dolog” általában a bérmunkához érkező alapanya­gok kicsomagolásakor bukkan elő. Talán szokatlan, hogy ilyes­mi is felmerülhet,, hiszen eddig a „tőkés piac”, a „nyugati gyártó” a köztudatban szinte azonosult a precíz szállítással, az igényesség­gel. A bajaiak viszont saját bő­rükön érzik, hogy nem lehet ál­talánosítani. Többször előfordult, hogy a gyártás nem indulhatott meg idejében — és ez nem raj­tuk múlott. Ám a szállítási határ­időt ez sem módosítja... — Messze nem1-hibátlan a nyu­gati partnerek anyagszállítása — állapította meg Csilics Istvánná, a Honvéd utcai üzem vezetője. — Vannak persze áthidalható nehéz­ségek, de ha hiányzik a díszítő, a cérna, ha hibás az anyag hím­zése, nem tudunk segíteni. Kez­dődik az oda-vissza telexezés, és fut vele az idő. K ami on os -nap előtt, aki él és mo^og, kamionra dolgozik. A tegnap belépettől is elvárjuk a 95—100 százalékos tel. jesítményt. Túlóra — elrendelés nélkül A tőkés bérmunka megkezdése idején elment, aki nem akarta vállalni a többletmunkát. Saj­nos, olyanok is, akik nagyon jól dolgozták, ám az állandó feszült­séget nem tudták elviselni. A ki­alakult mag azonban ma már mi­nőségi munkát végez. — Eddig még nem volt szükség a túlóra elrendelésére — mondta az üzemvezető. — A 213-as sza­lagnál gyors értekezleten egyhan­gúlag döntötték el, vállalják-e a túlmunkát. Teleki Ferencné szalagvezető: — Nagy tétel, ezért színesen vállaltuk, hiszen nagyobb lehet a teljesítményünk, több a pénzünk. Második he te hosszú műszako­zunk, a jövő hét már a megszo­kott tempóval mehet. A 223-as szalagnál Kiss György- né művezető szervezi a túlórát: — Akkor könnyebb, amikor van mondjuk egy kétezer darabos széria, de mi csak 1500-ra va­gyunk képesek. Hogy ne kelljen átadni, inkább vállalkoznak hosz- szúműszakra az asszonyok. Más a helyzet, mikor hetvendarabos termékre százdarabos jön! Saj­nos,! ez a jellemzőbb. Nálunk rit­ka a két műszak, gyakoribb a hétvégi munka. Ilyenkor — ahogy az idő és a kamion engedi — sza­bad hétfő, vagy szabad péntek következik. Általában nem pénzt kérnek a dolgozók a túlóráért. — Szóval egyhangú a döntés ha túlmunkáról van /szó? , — Huszonhat ember nem gon­dolkozik egyformán. Van, aki nem mindig vállalja. Semmi baja nem lesz. Azt viszont megbeszél­tük, hogy aki többet tesz a „ka* lapba”, többet is kap ,belőle! Tud­juk azt is, hogy kell a holland forint, a nyugatnémet márka! Azt is el szoktam mondani, hogy Ba­ján van üzem, ahol a dolgozók szabadságra mentek, mert nem volt munka. Nálunk eddig ez nem fordult elő, hát örüljünk neki! Otthon is munka vár A varrógépek mellett ülők szin­te oda sem pillantva nyúlnak a következő darabért. Szaggbtotrtan berreg fel a motor, ahogy újabb és újabb gallér, kézelő kerül a formálódó blúzra. Sztanity Já- nosné azok közé tartozik, akik ritkán mondanak nemet, ha pluszmunka van. — Amikor kamionról van szó, többségünk vállalja. Üzemérdek, hogy kimenjen az áru, fizessen a vevő — válaszolja kérdésemre. — Hány éve dolgozik a válla­latnál? — A tanulóévekkel együtt 27. — A család? — Két nagy fiam van, .meg egy hétéves kislányom. Édesanyám is velünk él. Néha kiborító a túlórá­zás, idegesebbek vagyunk, hiszen otthon is vár a munka. Múltkor három hétig egyfolytában hosz- szúztunk, máskor hetekig nincs rá szükség. Akkor viszont a fi­zetés kevesebb. Ameddig bírjuk, csináljuk. A vasalók nagy termébe érve szinte utat kell törni a ruháktól roskadozó állványok között. Csí­kos, kockás, színes anyagok ka- valkádja fogad, sistereg a vasaló, száll a gőz. A déli órákra a csuk­ló már elnehezedik, lassabban mozdul a súlyos vasaló, a pedált nyomó láb. Tizenhárom asztal! fö­lé tizenhárom asszony hajol fény­lő arccal. — Éppen tizenhárom éve va­gyok a vállalatnál — nevet Var­ga Istvánná. — Három éve a gőz­vasalónál. Nálunk mindig egy­formán sok munka van! Pihenő- sebb időszak? Ahogy emlékszem, tavaly volt 2—3 hét? Ha nagyon sürgős ■ a munka, vagy * látják, hogy fáradtak vagyunk, mindig akad egy kis kedvcsináló pénz. — Mennyi a kereset? — Februárban például 5300-at 'kaptam kézhez. Van, aki ennél is többet keres, ha gyorsabb, vagy többet túlórázik. # * * Mi indít egy vállalatot arra, hogy vállalja a szoros kötöttsége­ket, a kis tételeket, az örökös versenyfutást az idővel? Mi in­dítja ugyanennek a vállalatnak a dolgozóit, hogy feláldozzák a nyu­godt éjszakát, a hétvégi pihenést, ha elhangzik a vállalati jelmon­dat: „a kamion pénteken jön!” Minden rakotton kigördülő te­herautó új munka lehetőségét is jelenti. Egyszóval, biztonságot. Fejszés Edit Alapos alapképzést A felsőoktatás elsőrendű feladata a szakemberképzés. Mégpedig a gazdaság igényeinek megfelelően. De vajon az egyetemeken, főisko­lákon tisztában vannak-e azzal, mit kíván tőlük az ipar, a mezőgaz­daság? A friss diplomásszakemberek miként tudják hasznosítani a tanultakat a termelésben? E fontos témáról, kérdeztük a művelődési miniszteri expozé kapcsán két szakembert a parlamenti ülésszak szü­netében. A válaszadók: dr. Bognár József akadémikus, a közgazdasági egyetem tanára, és dr. Mátyus Gábor, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója. DR. BOGNÁR JÚZSEF: — Amikor a felsőoktatás fejlesztésé­nek programját' kidolgozták, fi­gyelemmel kellett lenni a nagy­arányú változásokra, amelyek végbementek a technikában, az informatikában és a világgazda­ságban. A termékek átlagos élet­tartama ma már mindössze három -négy év. Ezután újabbak jönnek, s váltani kell az embereknek is. Ha szükséges, márpedig az, több­ször is. Ehhez nélkülözhetetlen a fogyasztási, beruházási, piaci igé­nyek, lehetőségek ismerete. Tudni kell azt, hogy az igények egyre inkább testreszabottak, s még egy olyan ágazatban, mint a mikro­elektronika. Váltásra pedig csak a sokolda­lúan képzett ember képes. Ezért az oktatásban sem maradhat fenn a mai merev elhatárolódás, hogy ez műszaki, vagy agrárszakem­ber, az közgazdász, amaz jogász. A jövő a sokoldalú alapképzésé, ami lehetőséget ad az azonnali át­állásra. Az egyetemi oktatók, a gazda­ság irányítói és a minisztérium képviselői alaposan megvitatták az új típusú szakemberképzés helyzetét, s az egyetemeken isme­rik a termelés igényeit. A megva­lósítást szolgálja a mostani fej­lesztési program. S az 1985-ös év­folyamon már érvényesíteni is kell az elveket. Tantárgy átcso­portosítással, vagy akár a külön­böző egyetemeken folyó oktatás integrálásával. Elképzelhető olyan is, hogy valaki három évet elvé­gez a műszaki egyetemen, majd tanulmányait a közgazdasági egyetemen fejezi be. • Mátyus Gábor • Bognár József DR. MÁTYUS GÁBOR: — Az oktatás — a szakmai is — csak alapot ad arra, hogy aki tanul, bi­zonyos munkakört betöltsön. De azt ma sem lehet elvárni, hogy a friss diplomás az egyetem elvég­zése után azonnal felelős beosz­tásba kerüljön. Először bizonyíta­nia kell, hogy elméleti ismereteit képes átvinni a termelésre, alkal­mazni tudja őket. Ezt pedig csak a gyakorlatban lehet igazolni. Kérdés persze, hogy a munka­hely képes-e mérnöki szintű fel­adatot adni a mérnöknek. Adni kell, s cserébe megkövetelni a színvonalas munkát! Ám ez nem megy — még rövid távon sem — a diploma megszerzése utáni kép­zés nélkül. Nem elég csak a szak­mai tudnivalókkal naprakésznek lenni. Fontos a közvetlen együttműkö­dés a felsőoktatási intézmények és a gazdaságok között. Mi ma­gunk is élünk ezzel. A munka so­rán kialakult személyes kapcsola­tok és írásban rögzített szerződé­sek is segítenek az üzemek igé­nyeinek megfogalmazásában. En­nek köszönhetően javult az egye­temeken a sokáig gyönge pontnak tartott —. s még ma is erősítésre szoruló — vezetési ismeretek ok­tatása. De az együttműködés a kutatási, alkalmazási területre is kiterjed. S pénzével, más lehető­ségeivel a nagyüzem felgyorsíthat­ja a folyamatokat, például a me­zőgazdaságban az új fajták, tech­nológiák elterjesztését. Természe­tesen csak akkor, ha az, üzemek­ben is van nagy tudású elméleti szakember is, aki — mondani sem kell — szintén az egyetemről, fő­iskoláról kerül ki. Váczi Tamás Számítógépes oktatás VÁLLALKOZÓKEDV LAJOSMIZSÉN Gyenge adottságokkal — eredményesen • A Landesi ludak sütkéreznek a napsütésben. A háttérben a saját kivitelezésű ól 1200 négyzetméteres és másfél millió forintba került. A számítástechnika színvonalas középiskolai oktatásának megala­pozását szolgáló kétéves program megvalósítását kezdték meg a Veszprémben működő Országos Oktatástechnikai Központban. Az intézmény, amely már eddig is több száz tanárt készített fel a számítástechnika oktatására, a jö­vőben még több tánfolyamot ren­dez, és vállalkozik kihelyezett tanfolyamok szervezésére is. Az utóbbiakra azért van szükség, mert az eddigi tapasztalatok sze­rint ma még szinte megyénként eltérő a számítástechnikai oktatás színvonala. Ott ahol a közelben számítógéppel rendelkező nagy­üzemek találhatók, annak szak­emberei igen sok segítséget adnak az iskoláknak, az üzemektől tá­vollevők azonban mindeddig csak A KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa, az Állami Ifjúsági Bizott­ság, valamint a KISZ Sopron Vá­rosi Bizottsága szeptember 14— 16. között Sopronban megrendezi az ősi diákvárosok találkozóját. A rendezvény célja, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező diák­városok — Debrecen, Esztergom, Kecskemét, Pápa, Pécs, Sárospa­tak és Sopron — a mai fiatalok segítségével felelevenítsék, bemu­tassák az iskolákban átöröklődő, formálódó diákhagyományokat, szokásokat. saját erejükre támaszkodhattak. A jövőben főképpen ezeknek akar­nak sokrétű segítséget adni. A múlt év szeptemberében az ország 700 középiskolájában kez­dődött meg a számítástechnika oktatása, a pedagógusok többségét azonban nem tudták megfelelően felkészíteni. A színvonalas okta­táshoz szükséges ismereteket-most rendszeres és magas színvonalú továbbképzőkön sajátítják el a tanárok. A tervek szerint a rend­szeres oktatásba a következő években mintegy 17 000 tanárt vonnak be. A tapasztalatok azon­ban máris amellett szólnak, hogy az.általános iskolákban is érde­mes bevezetni a számítástechnika oktatását. Ha ez megvalósul, ak­kor további 150 000 pedagógus képzését kell megoldani. A rendező szervek felhívással igyekeznek mozgósítaná a hét vá­ros iskoláinak ;,öregdiákjait” is, hogy segítsék utódaik felkészülé­sét. A felhívás közli a találkozó nevezési. feltételeit is. A rende,- zők pályázatot hirdettek diákok­nak és felnőtteknek olyan, 15 gé­pelt oldalas pályamunkáik elké­szítésére, amelyek a diákok régi és mai szerepét elemzik a város életében, illetve a régmúlt idők diák-önkormányzatáról tájékoz­tatják az utókort. A- pályamun­kákat a soproni KlSZ-bfzottsSg- hoz kell eljuttatni június 15-ig. Hogyan lehet a gyenge ho­mokból a legtöbbet kicsikarni? Régóta foglalkoztatja ez a gon­dolat a Kiskunságban lakó pa­rasztembereket. így van ez La- josmizsén is. A verejtékes, szor­gos munkát, ha nem is kísérte mindig kudarc!, meggazdagodni keveseknek sikerült. A sok ke­serű csalódás megtanította az ittélőket, hogy ne csak a nap­sütésben, a jókor érkező esőben, avagy a piaci sikerben' bízza­nak. Ha mindez párosul lele­ménnyel, ötlettel, vállalkozó­kedvvel, és szaktudással, ak­kor várható a kicsi, de tisztes­séges haszon. • Az elnökhelyettes: Bujdosó Márton. Ami igaz volt régen, bizonyít­ható napjainkban is. Erről be­szélgettünk Bujdosó Mártonnal, a helybeli Kossuth Termelőszö­vetkezet elnökhelyettesével. A fiatal vezetőgeneráció jövőbe ve­tett lelkesedésével említette a küzdelmes múltat, de szíveseb­ben terelte a szót a jelenre, s a következő évekre. Ezen a környéken csak szán­tóföldi gazdálkodásból aligha le­hetne megélni. Éppen ezért je­lentős értéket állítanak elő mel­léküzemeink, a műanyag- és a cipőkellékkészítő részleg. Tizen­hat éve működik a műanyagfel­dolgozó. 1968-ban t öt asszony kezdett ott dolgozni, ma csak­nem százféle alkatrészt gyárta­nak száznegyvenen. Az új gé­pek beállításával már el fogjuk érni az évenkénti 100 milliós termelési értéket. Az itt képződő nyereség egy részét az alaptevé­kenység fejlesztésére fordítjuk. Beszélgetésünket az egyik szarvasmarha-telepen folytat­tuk. A nyárfaligetben, a széltől védett karámban lustán kérődz- tek a zsemlyeszínű állatok. — Nem' kell tőlük félni, nyu­godtan közéjük mehetünk — akasztotta le kísérőnk a kijárót rögzítő right. — Ez egy francia húsfajta, a Charolais. Értékes, tiszta vérű állatok. Nagytestűek, és jól hizlalhatók. Számtalan előnyük között az egyik hogy roppant szelídek. Valóban, a heverésző' tehenek utat nyitva kaptak előttünk láb­ra, s néhány lépéssel odébb áll­tak. — Az országban összesen két helyen van ilyen tisztavérű ál­lomány. Szeretnénk idén meg­pályázni a törzstenyészet címet. Bízunk benne, hogy sikerül, per­sze ezért még jónéhány szigorú feltételnek eleget kell tennünk. — Sokan panaszkodnak, hogy nehezen ellő fajta. Nem hi­szem, hogy egyedi a módszerük, de mi az ellés utolsó előtti két hónapban naponta 6—8 kilomé­tert járatjuk a vemhes tehene­ket. Ügy alakítjuk a napi „prog­ramjukat”, hogy kénytelenek az etetés és itatás helyei között ezt a távolságot megtenni. ígyköny- nyebben várhatjuk a nehéz per­ceket. Minél értékesebb állatok híz­nak a nehezen termelt takar­mánytól, annál nagyobb jöve­delmet érhet el a gazdálkodó. Az eredmény nem marad el, hi­szen a partnerük, az Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat a le­adott jószágok 92 százalékát élő­állatként exportálta. Erről esett szó a kocsiban mialatt lúdtelep felé tartottunk. A tágas, bekerített kifutóban szürke és fehér lúdtenger to­tyogott a melegítő tavaszi nap­sütésben. Megtudtuk, hogy a szürke Landesi lúd és a Ma­gyar gúnár keresztezéséből ked­vező, máj típusú hibridet, a Ba- bati elnevezésűt keltetik is, a 10 ezer szülőpáros törzstelepen. Ez a máj hibrid fehér tolla, szapo- rasága és nagy mája miatt ke­resett a piacoif, .ezért tömésé­re szívesen vállalkoznak. Az állattenyésztő telepeken tett rövidke látogatás után ápolt gyümölcsültetvény mellett veze­tett el utunk. A tömzsi, vaskos almafák már várják a rügypat- tantó meleget. Az értékesítési nehézségek ellenére nem fejszét, inkább metszőollót fogtak a téesz kertészei. Czauner Péter SZEPTEMBER 14-16.: Ősi diákvárosok találkozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents