Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

1984. április 14. '» PETŐFI NÉPE <* 7 A FELSZABADULÁSTÓL NAPJAINKIG r Áldozatkészen a szocialista törvényességért Elszaporodtak a Josztogatások. Megkeresné és idehívná az igaz­ságügyi alkalmazottakat a város­házára, hogy vizsgálják az ügye-.- ■ két? ' *• Mócza Mihály emlékezete sze-\ Tint a felszabaduláskor Tóth László kérte cl így segítőnek Kecskeméten a közbiztonság ér­dekében. Három bírósági tanács­elnök vállalta a feladatot, hogy a korabeli igazságszolgáltatás magr vát alkossa. Közülük kettőnek. dr. Széles Lajosnak és dr. Nagy Ferencnek a nevét ma is tudja Mócza Mihály. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány határozatára azután létrehozták a Népügyész- séget és a Népbírtjságot. Kecske­mét népügyésze dr. Gereben János lelt. A fosztogatók nem rabolhattak sokáig, kényük-kedvük szerint ... Egy közülük túl messzire ment. Duna—Tisza közi főgubernátor­nak adta ki magát, és kihasznál­ta a tanyavilág lakóinak védte- lenségét. „Kormányzó” feliratú bélyegzőjét felmutatva, bandájá­val az udvarokból elhurcolta a parasztok állatait. Amikor pedig egy alkalommal dr. Pogány Béla vizsgálóbíró Kecskemétről Laki­telekre érkezett, őt segédestől le­fogatta és zárkába csukatta. Míg végül ő és hasonszőrű társai ke­rültek lakat alá! Mindez a felszabadult ország­részben akkor történt, amikor az emberek örüllek, ha az utcán egy- egy ismerőssel találkoztak. LASSANKÉNT megindult a normális élet. Az 1945. január 1- gyél másod-, majd 1946-tól első­osztályú ügyészségj,- irodatisztté kinevezett Mócza Mihály végezte a saját feladatát. Azokban a hó­napokban. amikor — jobb híján — papírral fűtöttek és azzal töm­HAZA1 TÁJAKON A Nagykunság A Nagykunság az Alföld köze­pén elterülő, a Sárrét, a Hajdú­ság meg a Hortobágy által hatá­rolt kis birodalom. Lakói éppen 745 esztendeje. 1239-ben IV. Béla királyunk hívására telepedtek le a nekik kijelölt helyen. Az ural­kodó a tatárok ellen hívta segít­ségül a kunokat és a velük ké­sőbb elvegyülő jászokat. A következő századokban meg­telepedtek, és keresztény hitre tértek át a kürtők. Még nyelvüket is feladták; hajdani beszédükből csupán egyetlen emlék, a híres kun miatyánk és néhány szó ma­radt fenn. A javarészt aprófalvakból álló Nagykunság a török időkben el­néptelenedett: a jászkunok né­hány nagyhatárú faluban, mező­városban kerestek menedéket.1 Itt, ezekben a településekben fogalmazódott meg később, a tö­rökök kiűzése után, hogy nem­csak az ősök földjére kellene visz- szaköltözni, hanem a régi kivált­ságokat is újból meg kellene sze­rezni. Ez azonban nem ment könnyen. Mivel a nagykunsági birtokosok nem tudták hitelt érdemlően iga­zolni. hogy kinek hol terült el a birodalma, a bécsi udvar áruba bocsátotta az országnak ezt a jó­kora szegletét. 1702-ben a Német Lovagrend annak rendje és mód­ja szerint meg is vásárolta. Mária Terézia 1745-ben ugyan akként rendelkezett, hogy a jász­kunok ismék élhetnek hagyomá­nyos előjogaikkal, de az idegen kézre juttatott földjeiket csak úgy kapták vissza, hogy magának a lakosságnak kellett kártalanítania az új birtokosokat, Meghányván-vetvén a tenniva­lókat. a népcsoport bölcsei úgy határoztak, hogy a summát ará­nyosan- elosztják városaik — ne­vezetesen Kunhegyes. Kunmada­ködték be az ablakréseket is, a tüzelőn kívül más árukhoz is ne­héz volt hozzájutni. Megtörtént, hogy az irodatiszt végigjárt há­rom 'megyét, mire az ügyészség­nek író- és irodaszereket tudott szerezni. 1948-tól az időközben előlépte­tett irodafőtiszlre számítottak a- társadalmi élet más területein is. A tanácsok megalakulása előtt részt vett a választási agitáció- ban. — Mindenkihez el kellett men­ni. Én húsz családnál voltam a kecskeméti V. kerületben: mun­kásoknál. kisiparosoknál, hogy a népfront programját ismertessem velük. Természetes volt számára, hogy ugyanakkor felhívta a figyelmet az országépítés feladataira és az első ötéves tervre. A legtovább és a legeredménye­sebben azonban a Bács-Kiskum megyei Főügyészségen tevékeny­kedett. A munkahelyi szakszerve­zeti bizottságnak megalakulása óta tagja volt. Minden alkalom­mal újra és újra megválasztották. A közalkalrtiazottak érdekében sokoldalúan fáradozott. — Legelső szakszervezeti fel­adata? — Az volt, hogy a tüzelőutal­ványok elosztásáról az szb-vel he­lyesen döntsünk. Kik kapjanak? Kik a legjobban rászorultak? — Később? — Arról kellett határoznunk, hogy kinek és mennyi jutalmat adjunk. Ez a mérlegelés már a konszolidáció idején. 1957-ben volt. Akkorra több mindenben megváltozott az emberek látás­módja. Emlékszem az egyik ügyészségi dolgozóra, aki — saját elhatározásából — átengedte a ju­talmát annak a társának, aki tá­vollétében helyette is dolgozott. EGY EMBERRŐL, akinek a szolgálati ideje hetvenöt évesen ' 5.3 év és 341 nap. s ebből négy és • fél évtizedet töltött egy munka­helyen. 1970-től mint a főügyész­ség irodaigazgatója — még több részletet szeretne megtudni az újságíró. Ö viszont kitart amel­lett: — Azt tettem, ami a dolgom , volt. Az a fő. hogy rendben ment minden. Tette a dolgát, és nem is akár­hogyan. A felszabadulástól, ta­valy decemberi nyugdíjazásáig hét ügyészségi vezető irányítása mellett dolgozott. Elismerték ki­váló munkáját és szakszervezeti tevékenységét, őrzi az ügyészségi törzsgárdatagságért kétszer neki ítélt arany fokozatot — de a leg­többről az az emléklap tanúsko­dik, amelyen ez áll: „A szocialista ügyészi szervezet megalakulása és működése meg­kezdésének 25. évfordulója alkal­mából Mócza Mihály megyei fő- ügyészségi irodaigazgató elvtárs­nak a szocialista törvényesség biztosítása érdekében az ügyészi szervezetben 1953 óta végzett ál­dozatkész munkájáért és hűséges helytállásáért köszönetemet feje­zem ki. További tevékenységéhez sok sikert és jó, egészséget kívá­nok. Dr. Szijjártó Károly legfőbb ügyész. Budapest, 1978. június hó." Kohl Antal SB LSäWSiiEÄiSSii 1KX: Ma is legel a tehéncsorda a kunmadaras! réten ras, Karcag, Kisújszállás, Túrke- ve és Kunszentmárton — között. Persze nem mindenki tudott fi­zetni. Akii hozzájárult a redemp- ció — a megváltás — költségei­hez, az az előkelőbb redemptusok társaságához tartozott, aki vi­szont nem, az kirekesztődött, és a szegényebb irredemptusok közé süllyedt. A redempció után mindenki annyi földet kapott a határban, amennyi az általa befizetett ősz- szeg arányában járt. A szántókat ki-ki maga művelte, a legelőket —' szintén a megváltásra adott summa szerint — arányosan föl­osztva, de közösen használták. ■ A pásztorok elsősorban juhot és szarvasmarhát legeltettek. Egy­két nyáj, csorda a fagyos, havas időben is a pusztán maradt. Ezek voltak a szilaj nyájak, szilaj gu­lyák — alkalmasint szilaj méne­sek —, amelyek felügyeletét a természeti viszontagságokat híre­sen jól elviselő szilajpásztorokra bízták. A vízrendezés után nyerte el a Nagykunság mai képét, amely szinte észrevétlenül simul bele a Nagy-Alföldbe. Egykori elkülö­nülésére legföljebb ha néhány ré­gi, oszlopos tornácú ház és a lak- berendezési tárgyak egyike-mási- ka emlékeztet. Az utóbbiak közül a virágdíszes tulipános ládák, a helybeli fazekasok cserépedényei és a racka juh gyapjából készült kunhímzések érdemelnek emlí­tést. A. L. Híd Libanonnak Pályázatot nyert az UVATERV a NIKEX-szel közösen — olasz, portugál. NSZK-beli, luxembur­gi és belga vállalatokat meg­előzve — egy libanoni autópn- lya-híd tervezésére. A pályázatot a libanoni nagy­létesítmények tanácsa írta ki a Halde város mellett létesítendő. 300 méter hosszú autópálya-híd létrehozására. A 16 méter szé­les acélhídon 2x2 sávos autó­pálya vezet majd át, a hídhoz mindkét oldalon 100—100 méter hosszú feljáró csaitlakozik. ■ A libanoni partner a NIKEX közvetítésével kapcsolatba lé­pett egy másik hazai céggel, a KÖZGÉP-pel, s megbízást adott az acélszerkezetek gyártására, valamint a szerelési munkák­ban történő helyszíni részvétel­re. A megállapodás szerint a teljes hídszerkezetet Magyaror­szágon készítik, itt végzik el a próbaszerelést is (teljesen ösz- szeállítják a hidat), majd dara­bokra szedve, becsomagolva in­dítják útnak Libanonba. A csaknem 14 millió libanoni dinár értékű munka előkészüle­teit már megkezdték a magyar vállalatok. PALACK-PROGRAM Kevés a zöld üveg Az Üvegipari Művek két gyá­rában, Sajószentpéteren és Oros­házán folyamatos munkarend­ben, éjjel-nappal és munkaszü­neti napokon is ontják az auto­mata gépek a konzerves üvege­ket és palackokat., Ám az élel­miszeripar igénye jóval nagyobb, ezért a hazai termelés kiegé­szítésére más szocialista orszá­gokból, elsősorban a lengyel, s részben a jugoszláv partnerek­től szereznek be mintegy hat­vanmillió konzervüveget, s ugyanennyi zöld palackot. Az üveggyárak többszakaszos beruházási programot kezdtek a/ élelmiszeripar igényeinek kielé­gítésére. A fejlesztés első sza­kasza már lezárult. Mintegy öt- százmillió forintos befektetéssel két nagyteljesítményű automata gépet helyeztek üzembe, ame­lyek egyenként naponta 140 ezer konzerves üveget készítenek. Ezekkel a berendezésekkel évi 35—40 millió konzerves üveggel bővült a termelés, amellyel egyelőre azt tették lehetővé, hogy ■ ne növekedjen tovább az import élelmiszeripari csomago­lóüvegekből. Az új berendezésekkel és a régiek korszerűsítésével a ter­méket is fejlesztették. Megkezd­ték a csavarzáras fedelű konzer­ves üvegek gyártását, mert kül- fö.ldön keresettebbek az ilyen üvegedényekbe csomagolt kon- zervek. Eggyúttal a sajószentpé- teri üveggyárban megkezdődött a fejlesztési program második sza­kasza, amelyben mintegy kilenc­százmillió forintos beruházással új hutacs.arnokot építenek és rendeznek be korszerű kemen­cével. automata gépekkel. Az üveggyárak az idén 150 millió fehér palackot állítanak elő, s ezzel kielégítik a szeszes­és üdítőitalt, szörpöt töltő üze­mek igényeit. Zöld palackokból azonban gondot okoz az ellátás, ebben az évben mintegy kilenc- venmillió a hiány. Am a máso­dik félévben az orosházi gyár egyik kemencéjét átállítják zöld üveg termelésére, s ezzel mint­egy harmincmillió zöld palackkal növelik a termelést, a továbbra is hiányzó hatvanmillió palackot pedig importból pótolják. RÁDIÓJEGYZET Igazgatói állást vállalna AMFORA-UVERT Engedményes húsvéti pohárvásár AZ. AMFORA HÍRŐS BOLTJÁBAN Kecskemét, Kéttemplom köz 7. 1984. április 16—22-ig 40" n árengedménnyel kaphatók egyes kristály és üvegpoharak. 1816 Az alábbi apróhirdetés jelent meg a Heti Világgazdaság hasáb­jain februárban: „Igazgatói állást vállal felsőfokú egyetemi, gazda­sági, szervezési, számítástechni­kai végzettségű, vállalati és gaz­daságpolitikai gyakorlatot szer­zett középkorú férfi. Jelige: la­kás nem szükséges.” A nem mindennapi hirdetés kíváncsivá tette Pásztor Magdol­na riportert is. Ki valójában az illető? Mik az indítékai, s miért éppen igazgató akar lenni? Nem túlzott az önbizalma? Ezekre a kérdésekre keresve választ, ri­portot készített az apróhirdetés feladójával, amelyet szerdán dél­előtt sugárzott a Kcssuth-adó. A műsorból kiderült, hogy a középkorú fgjrt'i — a nevét nem akarta, hogy közöljék, ki tudja miért? — tíz évig dolgozott vál­lalatoknál, az utóbbi hat eszten­dőben pedig egy oktatási intéz­mény tanára. Megpróbált már pályázni meghirdetett igazgatói állásokra néhányszor — ez a pá­lyázati rendszer alig két éve ter­jedt el hazánkban —, de mind­annyiszor azt mondták az adott cégnél, hogy már a felhívás meg­jelenése előtt gazdára talált az igazgatói szék. Vagyis a riport­alany véleménye szerint,- afféle mondvacsinált dolog ez a pályá- .zati rendszer: nem ári el célját, mert az igazgatói állások betöl­tése személyes ismeretségek alap­ján, s nem a jók közül a legjobb kiválasztásával dől el továbbra is. Ezért próbálkozott inkább az ap- ióhirdetéssel. Illetve azért, mert úgy érzi, hogy a jelenlegi gazda­sági helyzetben, az ő sokoldalú képzettsége, gyakorlati tapaszta­lata és váltatkozóksdve haszná­ra lehetne valamelyik hazai cég­nek, ha az élére kerülhetne. — Nem tartom ezt az apróhir­detést ' túlzott önbizalomnak — vallotta a riportban —. egészen IPM - MÉM PÁRBESZÉD Viták helyett együttműködés A kisvállalkozások elterje­désének időszakában végképp elhalkult a tsz-melléküzem- ágak működését ellenzők hang­ja: végre valahára polgárjogot nyertek a magyar gazdaság­ban. Igaz, a tevékenységük megítélésében a mai napig számos kérdésben eltérnek a nézetek, de fontosságukat ne- . héz lenne elvitatni. Ezt az ál­lásfoglalást csak megerősítette a közelmúltban a kát egykori vitapartner, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Miniszté­rium, ás az Ipari Minisztérium vezetőinek találkozója, ahol sok egyéb kérdés mellett az együttműködés fejlesztésének lehetőségei is a napirendi pon­tok között szerepeltek. A háttéripar részeként A népgazdaság érdeke egy­értelműen megköveteli, hogy a kisebb. így rugalmasabb egy­ségek gyártsák azt, ami a nagy­ipar számára tehertétel, s — egyéb teendőik mellett — vál­janak a nagyipar hátterévé. A tsz-melléküzemágaknak lenne erre kapacitásuk, ám a tech­nikai felszereltségük gyakran nem felel meg a követelmé­nyeknek. Például a szövetke­zetek megyei szervei hónapról hónapra ajánílgatják ipari kol­légáiknak a tsz-melléküzem- ágak kihasználatlan gépi és emberi munkaóráit, de a leg­többször szakképzetlen vagy betanított munkával előállí­tott termék szerepel a listán. A magyar iparnak viszont szakmunkákra lenne szüksége. A pénz hiánya is gátolja az együttműködést. A tsz-mellék- üzemágak is megérezték a 70- es évek végén kezdődött zord gazdasági klímát: bár tevé­kenységük 1970 és 1982 között csaknem megötszöröződött, a beruházásokra kevés jut a fej­lesztési alapokból. Ilyenkor kerül szóba az együttműködés a szó valódi értelmében, ami­kor két vagy több cég egymás­nak pénzt vagy gépet kölcsö­nözve kezd egy terméket gyár­tani. Az ipari üzemek közül a Csavaripari Vállalat példáját szokás emlegetni: gépeket adott a tsz-melléküzemágak­nak, hogy azokkal a régóta hiánycikknek számító csavaro­kat gyártsák. Hasonló jó pél­da a Borsodi Vegyi Kombinát: amikor nem kellett a piacon a honi pvc-por, egy kis fejlesz­tési alappal toldották meg a kínálatukat. így került pvc-ből- készült műanyag flakonba a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság Olympos citrom- és narancslévé. Sajnos, a jó pél­dák számát aligha szaporíthat­nánk tovább. Van lehetőség S hogy miért? Az objektív adottságok keverednek sokszor a szubjektív véleményekkel és félelmekkel. Az ipari szakem­berek még mindig félnek a tsz-meliléküzemágaktól. Mi lesz, ha jön a szüret, mondják sokan, s az üzemben hirtelen megnő a betegszabadságok, táppénzes napok száma, s le­állnak a gépsorok? S valljuk be őszintén, ezzel az érvvel ne­héz vitába szállni. Hiszen a mai szerződéses fegyelem mel­lett még mindig a legbiztosabb megoldás, ha a gyárkapun be-' lül termelik meg, olykor ráfi­zetéssel, a kívánt alkatrésze­ket. mert az legalább mindig kéznél van. Másfajta előítéle­tek is gátolják az együttmű­ködést. Nem egy nagy gépipa­ri gyárban az ottani ás tsz- melléküzemágak hegesztői és vasesztergályosai egymás mel­lett dolgoznak, előbbiek 45 fo­rintért óránként, az utóbbiak 30-ért. A bérek közötti arány­talan eltérés nemcsak feszült­séget kelt az emberek között, hanem olykor teljes brigádok viszik át a jobban fizető hely­re a munkakönyvüket. S a statisztikák is igazolják ezt a fajta munkaerőcsábítást: 1978 és 1982 között mintegy 180 ezren mentek át az ipar­ból a mezőgazdaságba dolgoz­ni, igaz, mások a mezőgazda­ságot hagyták ott az iparért, de az egyenleg végeredmény­ben 50 ezer fős hiányt mutat — az ipar rovására. Érthető hát ezek után, hogy a súlyos munkaerő-gondokkal küszkö­dő ipari cégek tamáskodnak, hogy együttműködjenek-e a tsz-melléküzemágakkal. Pedig lehetőségekben nem lenne hiány. A Salgótarjáni Tűzhelygyár például a tervek szerint megszünteti a korábbi bedolgozói rendszerét, s né­hány termékét ezentúl tsz- melléküzemágakkal vagy kis­vállalkozásokkal szeretne gyártatni. Nemcsak gépeit ad­ja el, hanem a termelésben szerzett eddigi tapasztalatait is, know-how formájában: ilyen feltételek mellett még az alacsony termelési szinten dol­gozó cégek is pályázhatnak a munkára. Bizonyos kedvező jelekből pedig már arra lehet következtetni, hogy a techni­kai elmaradottság sem lesz jel­lemző a tsz-melléküzemágak termelésére a következő évek­ben. Dönteni keli Egy kérdésben viszont ha­marosan meg kell egyezniük a mezőgazdasági és az ipari tárca vezetőinek: új megálla­podásra kell jutniok az import­gépek beszerzése ügyében. Ugyanis a jelenlegi import­feltételek miatt az ipari üze­meknél gondot okozhat egyet­len külföldi berendezés be­szerzése is: érthetően nem szí­vesen áldoznak saját forrá­saikból a velük szerződő tsz- melléküzemágak gépére. Ám a másik oldalról igazságtalan­nak ítélik ezt a megoldást, mondván, a gép az ipar ter­melését gyarapítja, ne a me­zőgazdaság fizessen érte devi­zát. Az értekezleten szóba került ez a probléma, és a kát tárca vezetői keresik a közös érde­keket figyelembe vevő megol­dást. Hiszen a kiegyezés és az együttműködés nemcsak a sa­ját ágazati és vállalati érde­keiket, hanem a népgazdaság igényeit is szolgálja. L. M. addig, míg meg nem, győződöm az ellenkezőjéről. A vállalkozó- szellemben, a kezdeményező­kedvben rengeteg lehetőség rej­lik, amíg a gazdasági szabályo­zók nem tökéletesek. Ilyen pedig nem létezik, nem is létezhet. Be­szélhetünk jó és rosszabb szabá­lyozókról, de tökéletesről nem ... így mindig lesz mozgási lehető­sége egy vállalati vezetőnek, s mindig azon fog múlni a legtöbb, hogy tud-e gyorsan, helyesen, olykor kreatív módon dönteni bi­zonyos kérdésekben és helyzetek­ben. Én úgy érzem, tudnék ... Bevallása szerint nem érdeklik az anyagiak. Saját lakása van a fővárosban, s rendelkezik megfe­lelő anyagi és erkölcsi presztízs- zsel. Csak az új feladatok izgat­ják, ilyenkor semmi más nem számit, még enni sem eszik na­pokig (?) ... Körülbelül ennyi, amit meg­tudhattunk 1 műsor jóvoltából a nem mindennapi apróhirdetés feladójáról. Nem sok. Többet ígért ez a riport, mint amennyit való­jában adott. Akik kiváncsiak vol­tak arra. ki- az, aki ilyen módon próbál igazgatói beosztásra szer tenni, csak információ-cseppecs . kéket kaptak az illetőről. Perez« — a riporter mentségére legyer mondva — nehéz valakivel érdé kés, igazán emlékezetes beszélge tést készíteni, ha az illető még nevét sem hajlandó megmondan S könnyű bármiről kritikusai nyilatkozni, névtelenül. A szava kért felelősséget nem vállalt névtelen nyilatkozatok legfeljebl arra jók, hogy felhívják egy-ké problémás jelenségre a figyelmet Jelen esetben viszont, csak köz ismert gondokról, hiányosságok ról esett szó. Igaz, mindez me; nem jelenti azt. hogy nem érdé mes újra meg újra eltűnődni raj tűk. Akár e műsor kapcsán is A lényegről majdnem megfe ledkeztem: az elmúlt két hónap ban, mióta az apróhirdetés meg jelent, egyetlen ajánlatot sei kapott a „névtelen" vállalkozi Vagyis egy tanulsága azért mégi volt ennek a műsornak: igazga tói állás megszerzéséhez, még m sem az apróhirdetés a járható ú — koloh —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents