Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
2 s» PETŐFI NÉPE Si 1984. április 14. BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) kai párhuzamusan — részt vehetnek nemcsak azr egyetemi—főiskolai, hanem a helyi, sőt az országos közéletben is. Szigorítjuk az előmenetel elbírálását.'Azt akarjuk elérni, hogy kemény munkával jussanak az arra érdemesek a diploma birtokába. A pedagógusok meghatározó szerepe Az iskolaügyben minden fokon meghatározó szerepe van a pedagógusoknak. Döntő a szerepük abban, hogy milyen felkészültségű, világnézetű és erkolcsiségű emberek alkotják ma és a jövőben -a magyar társadalmat. Az ő feladatuk, hogy utódainkat — családdal közösen — gondolkodó, tanult, haza- és munkaszerető emberré neveljék. Ha a társadalom tisztelettel és megbecsüléssel veszi körül a pedagógust, akkor megteremti annak a lehetőségét, hogy igaz szocialista ember legyen. Ha folyamatosan élünk az erkölcsi elismerés lehetőségeivel, akkor a pedagógusi pálya valóban élethivatássá válik művelői számára. Ha csökkentjük azokat a gondokat, amelyek anyagi nehézségeket okoznak ma az óvónőknek, tanítóknak, tanároknak, professzoroknak — akkor nyu- godtabban, derűsebben végzik majd mindennapos munkájukat. A kormány ismeri a pedagógus- társadalom gondjait, szándékában van, hogy ezek feloldásához fokozatosan megtegye a szükséges lépéseket. Sarlós István befejezésül újra megerősítette: a kormány — a párt politikájának megfelelően — a magyar oktatási rendszer fejlődésére, a tananyag korszerűsítésére, a pedagógiai módszerek finomítására a jövőben is jelentős eszközöket használ fel. Bízunk abban, hogy a társadalom egésze által támogatott iskola mindinkább betölti emberformáló népnevelő funkcióját. Bízunk abban, hogy az iskoláinkból olyan tudású fiatalok kerülnek ki, akik képességükkel, a szociadiizmus iránti elkötelezettségükkel, az új iránti készségükkel jól megállják helyüket az életben ás kezdeményezői lesznek a gazdaság, a kultúra, a társadalmi együttélés I folyamatos megújulásának, .-4 A miniszteri expozéban ki- I fejtett elgondolásokkal egyetértek, s azokat a Központi Bizött- *rság és a kormány nevében elfogadásra ajánlom — mondotta befejezésül Sarlós István. Sarlós István beszéde után felszólalások . következtek. Palásti Józsefné (Borsod m., 15. vk.), a sátoraljaújhelyi Kossiith Lajos Gimnázium ás Egészségügyi Szakközépiskola tanára a gimnáziumok gondjairól szólt. A fakultációnak olyan feladata is lenne, hogy segítse a gyakorlati elhelyezkedést, ám erre alig képes a jelenlegi rendszer. Dr. Mórocz 1Lajos (Fejér m., 6. vk.) altábornagy, seregtestpa- rancsnok elmondta, hogy a hadsereg kötelékein belül évente mintegy ki'lencszázan folytatnak általános iskolai tanulmányokat és ötszázan fejezik be a VIII. osztályt. Esztendőnként csaknem ezren kapnak szakmunkás-bizonyítványt. Kapinya Miklósné (Tolna m., 2. vk). a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai fonógyárának üzem technikusa hangsúlyozta: még hosszú távon szükség lesz a szakmunkásképző iskolákra, mert ma ez az egyetlen olyan iskolatípus, amely áz általános iskola teljesítőképességének átlagos, reális szintjén ad továbbtanulási lehetőséget széles rétegek számára, j Tőzsér Gáspár (Nógrád m„ 4. vk.), a Nógrádi Szénbányák Vállalat bányabiztonsági megbízottja szóvátette a bányász szakemberek utánpótlásának nehézségeit is. Elmondotta: a vájárisko- ' Iákba nehezen akad jelentkező, így csak a munkaviszonyban' álló felnőttek átképzésével sikerül enyhíteni a szakemberhiányt. Mészáros István (Békés m., 11. vk.), a Szarvasi Állami Tangaz- daság igazgatója elmondta, hogy Békés megyében az értelmiség aránya az országos • átlagnak mintegy fele. Ennek káros hatása ma már az élenjáró ágazatokban, így a mezőgazdaságban is jelentkezik. Dr. Király István (Budapest, 31. vk), az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar irodalom— történeti tanszékének egyetemi tanára rámutatott: a magyar oktatásügy nagy vívmánya demokratizmusa és azon lényegi koncepciója, amely a teherbíró, szilárd művelődésügyet az alapok felől építi, ás egy kulturálisan, emberileg mind egységesebb társadalmat tekint eszményinek. Gyuricza László (Veszprém m., 2. vk.), a Veszprém megyei Tanács elnöke felszólalásában megkérdőjelezte a program azon céljának teljesíthetőségét, mely szerint a nevelési-oktatási alapellátást valamennyi gyermek számára — legalább a’z iskola kezdő szakaszában — lehetőleg a lakó- ■ helyén kell biztosítani. Bata János (Pest m., 12 vk.). a gyömrői Ruhaipari Ktsz elnöke szerint a felnövekvő fiatalok soraiból úgy pótolhatók a hiányzó szakemberek, ha a szakmunkásképzés feltételei javulnak. Dr. Végh György (Zala m., 5. vk,), a keszthelyi Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára kiemelte, hogy a fejlesztési irányokat helyesen foglalja össze a program, s az egyik legfontosabb és ugyanakkor legnehezebb feladatnak a „művelt értelmiségi állampolgár'’ nevelését nevezte, Pásztóhy András (Somogy m., 4 vk.), a szentgáloskér.i Béke Mg. Tsz elnöke szóvá tette: annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termelés bruttó értékének több mint 50 százalékát az állattenyésztés állítja elő, az ágazat számára nem képeznek egyetemi szintű szakembereket. Javasolta, hogy a kaposvári Állattenyésztési Főiskolát emeljék egyetemi szintre. . Ezután Sztrapák Ferenc, Bács-> Kiskun m., 6. vk. képviselője, a Petőfi Népe főszerkesztője kapott szót. Az oktatás szerves része a munkára nevelés Sztrapák Ferenc felszólalása Mély meggyőződésem, hogy részben már a jelenünk, 1 de még inkább holnapunk legfontosabb kérdését tűzte napirendjére az országgyűlés! Sok van, ami csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb — írta a görög drámák egyik mestere, Szophoklés/. több 'mint kétezer évvel ezelőtt. Megállapítása ma is igaz, amikor új, közösségi, alkotóképes embert szeretnénk nevelni. Eb- . ben a munkában változatos iskolai formákra lesz mód. Mintha csak az ország felszabadulási lendületében dolgozó Ilku Pál szavai visszhangoznának, hogy „tudás nélkül nincs igazi szabadság”. S tudta, hirdette: a szabadságot a nevelési rendszerben is meg kell valósítani. Ez a kiindulópont és jórészt a jövő. A jelenről viszont — több • fteiyrőf^-''rossz hírem 'van. Akkora r történelmi hátránnyal indult a legtöbb tájegység, hogy mégfeszülhet az igyekezettől sok ember, ám a helyzet lassabban változik, mint szeretnék. A Homokhátság valóságában meg is győződhettem róla, hogy csak a gerincferdülés veszélyét vállalva lehet egyenlő esélyekhez juttatni a gyerekeket abban a fü- löpházi szükségtanteremben ahol faltól a tábláig érnek a padsorok. És folytatva: nem lehet igazi továbbtanulási esélyazonosságokról beszélni abban a „hí- - rös városban" — Kecskeméten , j-4, amely a lakosság lélekszá- ma alapján az ország települései közt a kilencedik helyet foglalja el, de a tízezer lakosra jutó középiskolai osztálytermek .számát tekintve a 79. helyen áll, és ezért sok olyan lehetőséget mulaszt el, amely pótolhatatlan az országnak. Megnyugtató rendezést érdemel az egykor Petőfit és Jókait nevelő százezer lakosú város és az ennél is nagyobb vonzáskörzet továbbtanulóinak sorsa. A teljességhez tovább kell csökkenteni a hátrányokat. Néha nem is a tanyai kisdiák van hátrányban, hanem az a társa, akit túlzsúfolt városi vagy nagyközségi iskolába körzetesítettek. Az ország egyik megmaradt egy- tanítós osztatlan általános iskolájában, Orgovány—Kargalán kicsöngetés után kertészkednek a tanulók, a fiúk szakköri foglalkozásokon pelenkázni tanulnak r— az egyenjogúság jegyében. De azt a vetítőgépet is hozzáértően kezelik közművelődési rendoz''fényeken;.' JYftHuli ‘ekük jpénzért ' Hyúl a "m'ozigépész. ,inl j.rii.oi'rr ol Vir !>' ;,■> ásvl A legfontosabb mégiscsak az, hogy milyen osztályzatot ír az ember ellenőrzőfüzetébe, vagy indexébe maga, az élet, amely sokszor másképp ellenőriz, értékel. Alighanem az iskolának kell az élethez igazodnia. Ezért általános érvényű, amit az előterjesztés is megfogalmazott: a műveltség, a magatartási és közösségi kultúra fontos eleme a munkakultúra. Vagyis nemcsak a felsőoktatás, hanem az oktatás szerves része a munkára nevelés. A munkavégző, problémamegoldó képesség kialakításához a korszerű ipari és mezőgazdasági környezetben egyre inkább elengedhetetlen az automatizálás tanítása mind több szakmában. Minden év elteltével időszerűbb a Kecskeméten tartott országos automatizálási-oktatási konferenciák tanúságé: a mai fiatalokat nagyobb számban és jobban föl kell készíteni a jövő technikájának befogadására. Más síkon mindenki számára nélkülözhetetlen a nyelvi-kommunikációs, kifejező képesség. Nem lehet (még)élni nélküle, ha a világban meg akarjuk értetni magunkat és mi is meg akarjuk érteni a változó világot. Sokan és sokáig tanulnak oroszul, angolul, németül. Az eredmény mégsem kielégítő. . Különböző korosztályok figyelmeztetnek a tennivalókra. A kicsik nyelvi érzékét, ötletes játékok is fejleszthetnék. A tanulmányok befejeztével pedig a katonaidő is kiaknázható tartalékokat kínál. A határőrségnél szinte kézenfekvő az igény. A néphadsereg sorállományában sem lenne kizárt az idegen — például orosz — nyelvi iskolai ismeretek „karbantartása”, szabadidőben. Kerüljük el, hogy a hiány és igénytelenség a szokásokba, életvitelbe ivódiék. Amikor ezt mondom, újságcikkek, rádió- és tévéadások tanulságaira, utalok. De a sajtó a hiány megszüntetésében is segít, és segíthet. Több helyütt így lett igazi mozgalom az oktatási feltételek kiegészítése, a hátrányos helyzet oldása. * Már 1945 januárjában leszögezte a Magyar . Kommunista Párt új nevelésügyi tervezete: „egy munkánál sem olyan fontos, mint a nevelésnél, hogy az eredmény hibátlan legyen”. A folyamatosság és megújuláá jegyében lesz mit tennünk az elkövetkező években. A köz- és felsőoktatási fejlesztési programmal foglalkozó előterjesztés vitájában elhangzottakra Köpeczi Béla művelődési miniszter ^válaszolt. Köpeczi Béla válasza A miniszter bevezetőjében megköszönté az elhangzott észrevételeket, javaslatokat. Majd így folytatta: a szakmai és társadalmi viták után különösen jó volt azt ta- ' pasztalni, hogy az Országgyűlésben a társadalom különböző rétegeinek képviselői szólaltak meg. és fejezték ki egyetértésüket programunkkal. Ez a társadalmi kon- szehzus szükséges' ahhoz, hogy ne csak a tervek véglegesítésére kerüljön sor, hanem arra is, hogy elkezdjük, vagy inkább folytassuk annak az akciótervnek a végrehajtását, amelyet a Minisztertanács az 1983. decemberi ülésén jóváhagyott. Köpeczi Béla néhány témát emelt ki a vitából. Többen kifejezték aggodalmukat: vajon a tartalmi korszerűsítési programnak megvan-e a megfelelő tárgyi, személyi bázisa, rendelkezünk-e azokkal a feltételekkel, amelyek ezeknek a céloknak a megvalósításához szükségesek. ’ ~ Mi a fejlesztési terveinkben azt vettük számításba — mondotta a miniszter hogy ha a társadalom elismeri a közoktatás és a felsőoktatás jelentőségét, előrehaladásunk szempontjából, akkor biztosítania kell azokat az eszközöket,' amelyek szükségesek e célok eléréséhez. Elvégeztük számításainkat: biztos, hogy a jelenleginél nagyobb anyagi eszközökre lesz szükségünk. A második kérdéscsoport: a pe- dagógűspk ügye. Középponti helyüket általánosan elismerték. Tudjuk, ismerjük helyüket és felelősségüket, nemcsak az oktatásban, hanem az egész társadalomban. Bíztatni kell a pedagógusokat azzal is, hogy anyagilag segítjük helyzetük javítását. A kormány napirenden tartja a pedagógusok béremelésének és más objektív feltételek javításának ügyét. A miniszter szólt a pedagógus- képző intézmények fejlesztéséről is, majd a harmadik kérdéscsoportra, a tartalmi korszerűsítésre tért ki. Több megjegyzés szerint javítani, eredményesebbé, hatékonyabbá keik tenni az oktatást a különböző szakterületeken. A humán és természettudományi tárgyak arányának alakulása világtendencia. A természettudományok nagyobb helyet foglalnak el az oktatás műveltség-anyagában. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a humán tárgyak oktatásának hatékonysága csökkenjen — mondotta. — Mind az anyanyelvi kultúra, mind a történelmi, társadalmi ismeretek fejlesztéséért nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy ne csak ismereteket szerezzenek ezeken a stúdiumokon a fiatalok, hanem egy bizonyos eszme- és értékrendszer felé is forduljanak. A felszólalók megerősítették a szakképzéssel kapcsolatos téziseket. Ez az egyetértés nagyon fontos, és a következő időknek a feladata lesz az, hogy a gazdasági egységek, és az oktatás közötti kapcsolatokat tovább fejlesszük. Köpeczi Béla az irányítás kérdéseiről elhangzottakra reagálva leszögezte: a nevelőtestületek önállóságát erősíteni kívánjuk, és ehhez tartozik az is, hogy az igazgatók pályázati rendszerben nyerik el állásukat. Az irányítás ügyében tolmácsolta a minisztérium elismerését azért a nagy segítségért, gondért, felelősségért, amellyel a tanácsok az iskolaügyet fejlesztették. Szerepelt a hozzászólásokban az idegen nyelv oktatásának kérdése. Az e tárgyban született határozat megvalósítása meglehetősen nagy nehézségekbe ütközik — állapította meg a miniszter. Ezek a gondok összefüggnek a pedagógusellátással, és azzal, hogy az ■ idegennyelvi oktatás időszaka meglehetősen rövid, ráadásul gyenge, vagy nem megfelelő módszereket alkalmazunk e téren. Ami pedig a túlterhelést jelenti, Köpeczi. Béla elmondotta: — Már ebben az esztendőben változtatunk az óraterveken, hogy fokozatosan, 1987-ig, új tanterveket és tankönyveket dolgozzunk ki. Nem kívánunk egyik évről -a másikra azonnali változtatásokat végrehajtani, inkább különböző módszerekkel hívjuk fel a figyelmet a hiányosságok és a korrekciók szükségességére. Az oktatásbeli minősét?, meny- nyiség összefüggéséről szólva kifejtette: a szocialista oktatás nem mondhat le arról, hogy a nagy tömegek műveltségi szintjét emelje, hogy a kultúrát mindenkihez igyekezzék eljuttatni. Ugyanakkor fontos, hogy a tehetséget gondozzuk, a kiválóságra figyelemmel legyünk, hogy teremtsük meg a lehetőséget a kitűnőségek számára az előbbrehaladáshoz. E tekintetben' különösen fontos támogatni a kollégiumi mozgalmat, amely j lehetővé teszi a kiválasztást is. A felsőoktatásiról szólva elmondotta: közismert, hogy az egyetemi hallgatók létszámát tekintve Magyarország nem foglal el előkelő helyet a világban. Szükségesnek látszik annak megvizsgálása, hogy bizonyos szakmákban emeljük-e a beiskolázási létszámot, különös figyelemmel természete-* sen a munkaerő-szükségletre. Az intézményhálózat fejlesztési tervét később dolgozzuk ki, tekintetbe véve egyrészt a szétaprózottságot, másrészt a túlcentralizáltságot is; .Ezután a napirendnek megfelelően megválasztották az Alkotmányjogi Tanács tagjait. Apró Antal bejelentette, hogy a Hazafias Népfront Országos Elnöksége javaslatot terjesztett elő az Alkotmányjogi Tanács tisztségviselőinek és tagjainak megválasztására, ezt a javaslatot egyébként a képviselők között már korábban szétosztották.1 Az Alkotmányjogi Tanács tagjai Az országgyűlés dr. Bognár Rezső akadémikust (Hajdú-Bihar m., ft. vk.), a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszék- vezető egyetemi tanarat az Alkotmányjogi Tanács elnökének, dr. Rőder Editet (Budapest, 51. vk.) az Országos Ügyvédi Tanács elnökhelyettesét. az Alkotmányjogi Tanács titkárának, Avar Istvánt (Budapest, 67. Vk.), a Katona József Színház színművészét, dr. Csendes Bélánét (Budapest, 60. vk.), a,XX. kerületi Ady Endre úti Általános Iskola igazgatóját, dr. Éleki Jánost (Békés m., 7. vk.), a TOT főtitkárát; Fock Jenőt (Győr-Sopron m., 5. vk.), a MTESZ elnökét,- Herczeg Károlyt (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 11. vk.), a Vas-, Fém- és Vdl- lamosénergiaipari Dolgozók Szakszeryezetének főtitkárát, Huszár Istvánt (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 19. v.k.), az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatóját, Medvetzky Antalnét (Baranya m., 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola docensét, Szépvölgyi Zoltánt (Budapest, 57. vk.), Budapest Főváros Tanácsának elnökét, dr. Gellért Györgyöt, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott elnökhelyettesét, dr. Kilényi Gézát, az Államigazgatási /Szervezési intézet igazgatóhelyettesét, dr. Kovács István akadémikust, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatóját, dr. Nagy Lászlót, a Magyar Jogász Szövetség főtitkárát, dr. Takács Imrét, atz ELTE egyetemi tanárát az Alkotmányjogi Tanács tagjaivá egyhangúlag megválasztotta. . Képviselők interpellációi Dr. Tóth Dankó István (Borsod m., 16. vk.), encsi körzeti orvos a közlekedési miniszterhez interpellált az Encsen áthaladó nemzetközi gyorsvonat megállításának ügyében. Válaszában a közlekedési ■ miniszter közölte;, június 3-tól áz új vasúti meiistrend életbelépésétől az encsi lakosok kérésének eleget- tudnak tenni.? Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a közlekedési miniszter válaszát tudomásul vette. Ketten ellenszavazattal éltek, s három képviselő tartózkodott a szavazástól. Mag Pál (Csongrád m., 11. vk.j) ,, a szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója az igazságügyminiszterhez interpellált a lakásügyekben rendkívül nehezen végrehajtható jogerős bírói ííé- „letek tárgyában. Felhívta a figyelmet arra, hegy különösen gyakoriak az ilyen ügyek az elváltak . életében., Megkérdezte a rpinisz- tert: lát-e lehetőséget az ilyen helyzetek megoldására. Válaszában dr. Markója Imre igazságügyminiszter megállapította, hogy a képviselő interpellációja valós problémát vet fel. Igaz ugyanis, hogy a bírósági ítéletek végrehajtásában — különösen a családjogi perekben — gondok .jelentkeznek, Ezek elsősorban a válások kimondásával nem egyszer együttjáró lakásügyi döntések végrehajtására vonatkoz- ' nak. 1982-ben átfogóan felülvizsgálták a lakásügyekre Vonatkozó jogszabályokat. A korszerűsített jogszabályok minden feltételt biztosítanak a törvényes és színvonalas jogalkotáshoz. Ennek ellenére á , családjogi törvény soron- levő felülvizsgálata keretében foglalkoznak azzal a kérdéssel is: , a házasság felbontása esetén hogyan lehetne mindkét felet érdekeltté tenni abban,' hogy nem kívánt együttlakásukat megszüntessék, A rendelkezések gyakorlati végrehajtása már több nehézséggel jár. A kép akkor kezd kedvezőtlenné válni, amikör a ta- • nácsoknak kell lakást biztosítani ahhoz, hogy a végrehajtás megtörténhessen. A lakáshiány rmatt ugyanis érthető, ha a tanácsok előre sorolják a spkgyermekesi nehéz körülmények között élő családok elhelyezési gondjainak megoldását. A miniszter ennek ellenére kifejezte meggyőződését, hogy még számos olyan módszer van, amellyel a bíróságok, és a bírósági -végrehajtók, valamint a lakásügyi hatóságok javíthatják a lakásügyi végr^ijajtá^t,,s.ígéretet tett-int'éZkedésékre is". ■' A "miniszteri választ az interpelláló képviselő elfogadta, az or- .szággyűlés 19 ellenszavazattal; 26 tartózkodással tudomásul vette. Kovács Istvánná (Pest m., 1. vk.), a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kerepestarcsai gyáregységének murtkásellátási felelőse Tóth Illés államtitkárhoz, a Magyar Posta elnökéhez interpellált: választókerületében, a 20 ezer lakosú Kerepestarcsán mikor számíthatnak a telefonhálózat bővítésére, korszerűsítésére? Az államtitkár válaszában elmondta, hogy a kormány népgazdasági érdeknek, össztársadalmi ügynek tekinti a telefonhelyzet jelentős javítását. A szegedi jó tapasztalatok nyomán 4- elvileg a kerepestarcsai telefonhálózat bővítése is lehetséges a lakosság és a közületiek -összefogásával. A Magyar Posta elnöke ígéretet tett, hogy a közeljövőben megvizsgálják a fejlesztés lehetőségeit. Az interpelláló képviselő a választ elfogadta, az országgyűlés — 5 ellenszavazattal, 3 tartózkodással — tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelynek második napján Apró Antal és Péter János felváltva elnökölt '— befejezte munkáját. (Az országgyűlés tavaszi ülésszakának fotóit Tóth Sándor készítette.)
