Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-11 / 85. szám

4 • PETŐFI NÉPE « 1984. április 11. SAJTÖPOSTA A negyvenek és a munkaerő Hogyan lesz 22 forintból 122 forint? ALig hét év alatt, 1975 és 1982 között, nem kevesebb, mint tíz százalékkal, vagyis 160 ezerrel csökkent az ipar­ban dolgozók száma. A legna­gyobb veszteséget a gépipar szenvedte, .s azon belül is a fémtömegcikkipar (ahol 30 százalékkal dolgoztak keve­sebben 1982-ben, mint 1975- ben); s a gép- és giépi beren­dezés iparág, ahol 11 százalék­kal csökkent a létszám. A fo­lyamat minden fejlett ipari államra jellemző, ám ez alig­ha vigasztalja a hazai ipar- vállalatok vezetőit, ök válto­zatlanul és egyre hangosabban panaszkodnak, mondván: lét­számhelyzetük annyira kriti­kus. hogy az már nemcsak a folyamatos termelőmunkát, de a valamennyire is megbízha­tó vállalati tervezést , is ve­szélyezteti. Nem gátja az exportnak Ez a felszín. Ám <a mélyebb vizsgálódások esetemként más­fajta következtetésekhez ve­zetnek. Nemrégiben egy újabb dokumentum jelent meg, arra figyelmeztetve, hogy tessék csak újra és újra átgondolni: valóban olyan fenyegető rém-e a munkaerőhiány, mint ahogy azt az iparvállalatoknál hi­szik, és fennhangon hirdetik? Negyven vállalatnál — kö­zöttük nagy és jelentős expor­tőröknél végzett felmérést az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal, kérdezvén: ugyan mond­ják már meg, hogy exportkö­telezettségeik teljesítésében mennyire akadályozza őket a munkaerőhiány ? Kiderült: a szóban forgó vál­lalatokat sok minden hátrál­tatja az exportmunkában. Pél­dául — és elsőként — a több­nyire importált anyagok, al­katrészek, félkész termékek krónikus hiánya, vagy kése­delmes beszerzése. A késői importszállítások gyakorta eleve meghiúsítják az esedé­kes exportüzleteket, mert mi­re az importanyag megérke­zik, a külföldi vásárló vissza­lép az üzlettől. Továbbá: ese­tenként és mind gyakrabban nem kecsegtet üzleti sikerrel az exportvállalkozás. A jelen­legi ár-, jövedelem- és bér­szabályozás — mondják a vál­lalati szakemberek — nem is­meri el, nem honorálja keltő­képpen a külpiacok megszer­zéséhez és megtartásához nél­külözhetetlen egyre nagyobb erőfeszítéseket. Vannak cégek, vállalatok, ahol hovatovább lemondanak az exportról, j s egyre inkább a bélföldi piaco­kon keresik az üzleti érvénye­sülés lehetőségeit. Azért is, mert — a továbbra is szigo­rúan csak a vállalati vélemé­nyeket idézem —, mert az ex­portot ösztönző bérpreferemcia sem olyan, mint amit valóban ösztönzőnek nevezhetünk. Versenyképesség Ráadásul: e preferenciasza­bályok értelmében és követ­kezményeként hátrányosabb helyzetben van a már elismert nagy exportőr, az, akinek to­vább kellene növelnie a kül­földi eladásait, és sokkal elő­nyösebb helyzetben van az a cég, amely az épp csak emlí­tésre méltó exportját szeretné növelni. Az exportmunka alapfelté­tele persze a piaci — a kül­piaci! — versenyképesség. A versenyképesség alapfeltétele pedig — megannyi más ténye­ző mellett — a vállalat min­denkori műszaki fejlettsége, technikai és technológiai szín­vonala, s ez ügyben ugyan­csak nem állunk jól. A mű­szaki fejlesztésre fordíthat^ pénzforrások évek óta csak szűkülnek, s ennek végül is kivédhetetlen következmé­nyei vannak. A magyar ipar termékszerkezete a külpia­cokon egyre inkább leértékelt termékszerkezete — azért is olyan, amilyen, mer.t az ipar műszaki, technikai felszereLt- sége is olyan, amilyen ... Hadd ismételjem: mindez nem valamiféle felsőbb, ha úgy tetszik „központilag” meg­fogalmazott helyzetjelentés, hanem az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal szakemberei által megkérdezett negyven vállalat vezetőinek általánosít­ható véleménye. Meglehet: a véleményük vitatha)tó, a hely­zetértékelésük korrigálható, kiigazítható. Ám e „negyven” úgyszólván egybehangzó vé­leménye szenint a munkaerő- hiány sem első-, sem másod-, sem harmadsorban, csak vala­hol a sokadik tényezőként ne­hezíti az expontfeladatok tel­jesítését. Mondom, az ÁBMH-vizsgá- lat egy újahb dokumentum. Részleteinek ismeretében is­mét csak végiggondolandó, hogy érdemes-e, szabad-e, ér­telmes dolog-e olyan — már- már hisztérikus jellegű — hangulatot kelteni az állítóla­gos munkaerőhiány miatt, ami nálunk mostanság ismét divat­ba jött? V. Cs. CIKKÜNK NYOMÁN A mentők vétlenek Néhány héttel ezelőtt e hasá­bokon mondtuk el a kecskeméti Hazafi Zoltán esetét. Pontosab­ban azt, hogy megvert ittas fér­fit talált az utcán fekve, akit járókelők segítségével tett a kö­zeli padra. Mivel akikor csípős hideg volt, olvasónk tartott tőle, megfagyhat a szerencsétlen. így az elszállítása érdekében telefo­nált a kórház detoxiikáló rész­legébe, a ; mentőkért majd a rendőrségre —, mert hogy az egyik helyen a másik illetőségére hivatkoztak —, de hiába, sehon­nan sem érkezett segítség f a helyszínre. A didergő, fájdalom­tól szipogó ember végül is az al­kalmi elsősegélynyújtók támoga­tásával ballagott tovább. Írásunk végén megjegyeztük: az ittassága miatt megaláztatást szenvedett személyt sem illik sorsára hagyni. A történtekkel kapcsolatosan levelet küldött szerkesztőségünk­be az Országos Mentőszolgálat Bács-Kiskun megyei Szervezeté­nek főorvosa, dr. Deák Zoltán. Válaszából az alábbiak derültek ki: Hazafi Zoltán l egy vállalati portáról hívta telefonon a menr tőket, s közölte, fiatal részeg fér­firől van szó. aki ébreszthető, nagynehezen lehet vele beszélni, és sérülést nem ilát .rajta. A szol­gálatvezető erre felelte, hogy az ittas egyént a kijózanító állo­másra kell szállítani, ami rend­őrségi feladat. A mentőhívás elutasítása tehát helyes volt. az ügyeletes dolgo­zók vétlenek ez ügyben. A kedves olvasó bizonyára várja tőlünk, hogy az alábbiak­ban vadonatúj, s igen életrevaló ötlettel gazdagítsuk a jövedelem- növekedés módszereinek eddig ismert tárházát. Nos, gyorsan ki kell ábrándítanunk az ilyesféle recept után sóvárgókat, hiszen ezúttal egy régi — a je­lek szerint bevált — gyakor­latot tűzünk tollhegyre. Azt a gyakorlatot, mely mind több em­bernek okoz bosszúságot. S rá­adásul nem a saját hibából ere­dően. A hobbisokról van szó, pon­tosabban azokról, akik a parcel­láikon elektromos áramot is fel­használnak, ám annak díját,nem tudják idejében kifizetni. Pél­dául azért, mert a pénzbeszedő éppen akkor jár a helyszínen; amikor nincs ott a tulajdonos. Ezek után kezdetét veszd a sa­játos intézkedés, melynek egyik kárvallottja a Kecskemét, Szé­chenyi tér 1—3. szám alatt lakó Hódi Lajos is. Ö a Hetényegyháza—Űrihegy 246 a. számú telek gazdája. Leg­utóbb 22 forint volt az ottani áramfogyasztásának díja. ám a kifizetési kötelezettségének nem tett eleget, mert sem a számlá­val, sem a róla szóló DÉMÁSZ- értesítéssel nem találkozott. Hogy a szolgáltató nem ült a ba­bérjain. arra rájött abból, hogy a minap már hiába akart Vil­lanyt gyújtani a kis telken, mert azt előzőleg kikapcsolták a háló­zatból. Az okot a DÉMÁSZ kecskeméti kirendeltségvezetőjé­től tudta meg: Miután január 31 -i keltezéssel az úrihegyi címére küldött — 1157,8 rangszámú — ajánlott le­vélben foglaltak ellenére sem egyenlítette ki a díjtartozást, a vállalat jogszerűen megszüntette telkének áramellátását. Olvasónk arra • hivatkozott, hogy máig nem látta a levelet. Kiderült, hogy mint kézbesíthe- tetlent, visszavitte a posta a fel­adónak, mely ekkor döntött a kikapcsolás mellett. Így hát Hódi Lajos sem tehetett egye­bet, utólag fizetett — plusz szá­zat is, a visszakapcsolásért. Ennyi az eset ami — már em­lítettük — egyáltalán nem szá­mít ritkaságnak. Tudomásunk szerint legutóbb húsznál is több hobbi'tulajdonos járt hasonlóan. Mi a véleményük erről a fo­gyasztóknak? Hogy finoman vá­laszoljunk: nincsenek meghat­va a módszertől! Tudják, ez a helyzet ismétlődik, míg a DÉ­MÁSZ rá nem jön arra, hogy a hobbitelkesek állandó lakcímé­re továbbított küldeményeit rendszeresen kézbesíti a posta. (E címék megtalálhatók a telki áramellátásról szóló szerződése­ken.) Még egyszer az utazási kedvezményről Sokadik tényező Alumíniumipari nagyberuházás Befejeződött a SzékeSifehérvári Könnyűfémmű 1978-baav,kezdebt félgyártmány-fejlesztési beruhá­zása. Az új létesítmény’a közel­múltban zárult Alumíniumipari Központi Fejlesztési Program egyik legjelentősebb alkotása. A korszerű présmű, hengermű és más üzemrészek révén az or­szágnak lehetősége • nyílt arra, hogy versenyképesebb alumí­niumipari termékeket értékesít­sen a világpiacon. A képen: az új raktárak egyike. Háztáji gazdálkodás Bács-Kiskunban 62 ezer kocát tartanak a kistermelők Bács-Kiskun megyében a kistermelésnek jelentős a szerepe, hiszen a mezőgazdaság bruttó termelési értékének mintegy 43 százalékát adják a háztáji és kisgazdaságok. Ebben a munkában 140 ezer csa­lád vesz részt, együttesen 126 ezer hektár termőföldet művelnek. • Bata József, a pirtói Május 1. Szakszövetkezet háztáji földjének egy részén csemegekukoricát akar termeszteni. A talaj előké­szítéséhez a közös gazdaságtól bérelte a gépet. (Tóth Sándor felvétele) ÜZENJÜK Horváth Emilnének, Orgovány- ra: Leveléből szomorúan értesül­tünk a tűzről, mely röviddel ez­előtt pusztított a nemzeti park kargalai részén. Bár ezúttal — szerencsére— nem volt jelentős a kár (csupán kevés nád, illetve bo­zót lett a. lángok, martaléka), az eset figyelmeztető: a jövőben sok­kal nagyobb gondot kell fordítani a védett terület gazdájának a tűz elleni védekezésre, s ezzel kapcso­latosan a környékbeli lakóknak is van feladatuk. P. K.-nak, Kiskunhalasra: Szinte hihetetlennek tűnik, hogy van olyan lakóközösség, mely teljesen ki van szolgáltatva az egyik — furcsa életvi­telű — lakótárs kénye-kedvénelk. Es enyhén szólva meglepő az Is, hogy a bérlemény gazdája épp az összefér- heteUen, a mások véleményét sem­mibe vevő bérlő védelmére kel. Mi célszerűnek tartjuk, ha a nem min­dennapi esetükről tájékoztatják a he­lyi tanács szakigazgatási szervét, vagy a megyei tanács igazgatási osz­tályát, ugyanis mindkét hatóságnak van módja intézkedni a házirend és a szocialista együttélés szabályának betartása érdekében. Nemrégen tettük közzé la­punkban, hogy április 1-től kez­dődően a nyugdíjasok összesen 16 alkalommal vehetik igénybe a MÁV vonalaidra, vágy a távolsági autóbuszra szóló 50 százalékos mérséklésű menetjegyet. Az 55. életévüket betöltött nők, illetve a 60 évesnél idősebb férfiak pe­dig minden Ikedden, szerdán és csütörtökön utazhatnak 20 szá­zalékkal olcsóbban a vonat bár­melyik kocsiosztályán. Az1 új rendelkezéssel kapcsom latosan — mint az kiderül a szerkesztőségünkhöz érkezett pa­naszokból — sok a félreértés az érdekeltek körében. Egyesek sze­rint az említett napokon a nyug­díjasok kaphatnak akár 70 szá­zalékos kedvezményt is a MÁV- tól és a Volántól. Másolk úgy vélik, csak azokat illeti meg a 20 százalékos díjcsökkenés, akik már felhasználták a rendelkezé­sükre bocsátott 16 utazási szel­vényt. Néhányan viszont arra es­küsznek, hogy heti háromszor kizárólag a nyugellátásra nem jogosultak utazhatnak a vasúti költség egyötödének megtérítése ellenében. Melyik álláspont a he­lyes? — tudakolják olvasóink. A Magyar Államvasutak ille- • tékesei az alábbiakról tájékoz­tattak : A nyugállományban levők nem igényelhetik egyazon útra az 50 és a 20 százalékos kedvezményt, hanem külön-külön. Következés­képpen választhatnak, hogy hosszabb vagy rövidebb távol­ságú közlekedésük esetén kórik-e az előnyösebb díjú bilétát. Fon­tos megjegyezni, a féláru Suta- zásd lehetőség kimerítése pem feltétel a 20 százalékkal csök­kentett összegű vasúti jegyre va­ló jogosultsághoz. Sőt! Külön említjük meg, hogy az e személy is élhet ez utóbb em­lített kedvezménnyel, aki (ha nő) elmúlt 55, illetve (ha férfi) 60 éves, és semmiféle társada­lombiztosítási vagy egyéb ellá­tást nem kap. Az életkort a sze­mélyi igazolvánnyal kell tanúsí­tani a MÁV jegypénztárainál, jegykiadóinál. Végezetül annyit: ha ilyen ügyben vitára kerülne sor, annak eldöntéséhez célszerű segítséget kérni a helyi állomás- főnöktől. □ □ □ KÉRDEZZEN — FELELÜNK □ □ □ Egyre több az olyan kistermelő, aki nemcsak saját családjának ellátására törekszik, hanem piacra is termel. Nagy .a szerepe az ál­lami és szövetkezeti nagyüzemek, az áfészök, és más szervezetek együttműködésének. A kisterme­lésnek ugyanis minél inkább ki kell egészítenie a nagygazdasá­gokban előállított termékek vá­lasztékát. Ennek érdekében szor­galmazzák a megyei kertbarát- körök például a kézimunka-igé­nyes növények termesztését, vagy azokét, amelyek már-már hiány­cikknek számítanak a piacokon. A friss zöldség, a kerti vetemény nagy részét, a gyümölcsök közül a kajszit,, a különleges fajtájú őszibarackot és a keresettebb cse­megeszőlőket mind a kisterme­lőktől várják a fagyasztók. A megye állatállományának számottevő része is a kisgazdasá­gokban található. A háztáji ser­téstartás fejlődéséhez kétség nem férhet, hiszen 62 ezer kocát ne­velnek a kistermelők. A háztáji kocák, száma 11 százalékkal nőtt az utóbbi évben. Nem mondható el ugyanez a szarvasmarháról. A kistermelőknél 9—10 százalékkal csökkent a számuk. Ma a tehenek 31 százaléka található a kisgaz­daságok istállóiban. A szarvas­marha-tartásra kevesebben vál­lalkoznak. A szálas és, tömegta­karmányok beszerzése is nehéz, főleg az elmúlt aszályos év miatt, s csekély a legeltetési lehetőség. A juhászat a kismértékű növeke­dés idejéhez érkezett, míg a ba­romfiállomány — igaz, csupán 1 százalékkal — csökkent. Szinte kizárólag a kisgazdák tartanak pulykát, libát és a kisállatok kö­zül nyulat, méhet. A termelési kedv megtartása, Illetve a lehetséges mértékig va­ló növelése a legfontosabb fel­adat jelenleg. Ennek érdekében a nagyüzemileg még hasznosítha- tatlan területeket is szükséges) a kistermelők kezelésébe adni. Sok segítségre szorul a háztáji gazda abban, hogy a termékeit bizton-, ságosabban értékesítse. Főleg a kistételű, esetenként egy-két - ki­logramm zöldséget, gyümölcsöt fogadja nehezen a fölvásárló. A termeléshez szükséges eszközök, kisgépek, szerszámok, növényvé­dő szerek, műtrágyák zökkenő- mentes árusítására szintén több gondot kell fordítania a kereske­delemnek, s a gyártóknak. Remélhetően enyhít a takar­mányozás nehézségein a Bács- Kiskun megyei Gabonaforgalmai és Malomipari Vállalat ígérete, törekvése, amely szerint a keve- rektakarmányok és a tápok vá­lasztékát tovább bővíti, pótolva ezzel a múlt évi időjárás miatt hiányzó szemes terményt, kuko­ricát, árpát, búzát. G. E. Hová tűnt a nyugta? Mintegy 30 szülő nevében küld­te levelét szerkesztőségünkbe a Kiskunhalas, Baross u. 55. szám alatt lakó Kalmár Éva. Amiatt panaszkodik, hogy a környékbeli bölcsődében, óvodában és iskolá­ban hosszabb ideje kell befizetni a gyermekétkeztetés díját anélkül, hogy arról nyugtát állítanának ki. Olvasónk a továbbiakban így ír: „Furcsa gyakorlat ez, mely felté­telezi, hogy az említett intézmé­nyekben nem tartják fontosnak a számviteli fegyelmet. Ami pedig nélkülözhetetlen a havonta besze­dett összeg pontos elszámolásához, nem is szólva arról, hogy elismer­vény híján a befizető sem igazol­hatja e tartozási kötelezettsége teljesítését. Már fordultunk ügyünkben a városi tanácshoz, mely máig adós az intézkedésével és válaszával. Vajon kitől tudhat­juk meg: hová tűnt a nyugta?” Mint ismeretes, a bölcsődében, az óvodában, valamint az általá­nos, iskolai napközis ellátás kere­tében étkező gyermek után havon­ta fizetendő a térítési díj. Ennek bevételezéséről szabályos nyilván­tartást kötelesek vezetni az intéz­mények, melyek nincsenek fel­mentve az olyan alapvető pénzke­zelési előírás alól, hogy az össze­gek átvétele csak nyugta kiadása ellenében történhet meg. Ha ez nem így volna, akkor valóban, el­lenőrizhetetlen lenne a szülőktől összegyűjtött forintok sorsa, s ta­lán az is 1 bekövetkeznék, hogy egyesektől tévedésből kétszer kér­nék az ugyanazon időszak térítési díját, s az érintettek ráadásul semmivel sem bizonyíthatnák a vétlenségüket. Nagyon elgondolkodtató a ha­lasi városi tanács illetékeseinek e problémával kapcsolatos magatar­tása, már csak azért is. mert a saját felügyeletük alatt működő intézményekről van szó. A ható­ság figyelmének nemcsak az ott folyó oktató-nevelő munkára kell kiterjednie, hanem például a térí­tési díjak ügyviteli rendjére is. Önök tehát mindenkor határo­zottan követeljék a nyugtát, s ha e , körül vita keletkezne,'kérjenek vizsgálatot a helyi népi ellenőrzé­si bizottságtól, vagy a megyei ta­nács művelődésügyi osztályától. Mi a szállásadó kötelessége? Dunapataji és tiszakécskei ház- tulajdonosok tették szóvá a mi­nap, hogy a, szobáikat hosszabb ideje bérlők fölöttébb megbízha­tó, rendes emberek, csupán a hi­vatalos bejelentkezésüket halogat­ják. Mégpedig arra hivatkozással, hogy most már — vagyis a közel­múltban napvilágot látott új joei előírás óta — nem követelik meg szigorúan az efféle adminisztrációs dolgot azoktól, akik öt-hat heten­ként utaznak az állandó lakhelyük szerinti otthonukba. A bérbeadók viszont úgy tudják, ennek ellenére be kell jelentkezhiük a tanácsi lakónyilvántartónál. A további vita elkerülése érdekében kérdik: mi az igazság ez ügyben? Való igaz, idén január óta né­mileg egyszerűbben elintézhető a lakcímbejelentéssel — nyilvántar­tással kapcsolatos teendő. A 6 1983. (XI. 20.) BM számú rendeletben ugyan több módosítás található a korábbihoz viszonyítva, ám a vá'- tozások egyike sem tartalmazza a bejelentési kötelezettség teljesíté­se alóli felmentést. Ez annyit je­lent, hogy például az állandó lak­címet a lakóhelyre történő beköl­tözéskor, de legkésőbb 48 órán be­lül kell bejelenteni a hatóság szakigazgatási szervénél. Az ideig­lenes lakás esetében szintúgy fennáll ez a kötelezettség, ha mee- . haladja a 30 napot az ott-tartóz­kodás. Könnyítés: ha az ideigle­nes lakóhely úgy szűnik meg, hogy újabb nem keletkezik, e változás bejelenthető az állandó és az ideiglenes lakhely szerinti tanács­nál is. S amennyiben mindez több családtagot érint, csak az egyik­nek kell személyesen felkeresnie a hatóságot, mely a többiek ada­tait is módosítja. Külön szólunk a szállásadóról, akinek kötelessége figyelmeztetni az általa befogadott állampolgárt, hogy ne mulassza el a lakcímbe­jelentést, aminek megtörténtét el­lenőriznie is kell. Ha azt tapasz­talja, hogy a felszólítás eredmény­telen, 48 órán belül értesítenie kell erről a helyi szakigazgatási szervet, mely indokolt esetben szabálysértési eljárást is lefoly­tathat a mulasztóval szemben. Szerkeszti Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. %

Next

/
Thumbnails
Contents