Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-10 / 84. szám

4 0 PETŐFI NÉPE © 1984. április 10.

MUNKAVÉDELEM

GAZDÁLKODÁS OKOSAN, JOBBAN

Állami irányítással vállalati segítséggel

Ez év július 1-től, akárcsak a társadalombiztosítás, a munkavédelem is közvetlen állami irányítás alá kerül. A hatósági feladatok ellátására és az ellenőrzésre létrehozzák az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőséget.

„Azt jelenti ez, hogy a szak- szervezet érdekvédelmi i szerepe a jövőben csökken? Netán a mozgalom feladja egyik fontos állását, a dolgozó emberek egészségének és testi épségének védelmét?" — hallottam több ilyen és hasonló vélekedést megyénkben is azóta, hogy a múlt héten sajtótájékoztatón bejelentették a változást.

Egyet nem árt jó előre tisztázni: szó sincs a szakszervezet kivonulásáról az érdekvédelem területéről! Azzal, hogy az ország kétszáznegyvenhét munkavédelmi felügyelője júliustól állami alkalmazottként dolgozik tovább, az alapvető teendőiket illetően korántsem beszélhetünk valamiféle őrségváltásról. A változás any- nyi, hogy módosul az irányítási rendszer, a hatósági és a társadalmi érdekvédelmi feladatokat különválasztják.

. Az állam és a szakszervezetek között olyan kívánatos munkamegosztásra kerül sor, amely megfelel a társadalmigazdasági élet mai követelményeinek. Az állam jogilag és anyagilag is garanciáit vállal a munkavédelemben. Mulasztások, az óvó rendszabályok megszegése esetén a vizsgálat, a pénzbírság kiszabása és minden más gyakorlati intézkedés — beleértve a balesetveszélyes gépek, üzemrészek leállítását — a kormánynak alárendelt főfelügyelőségnek és apparátusának a feladata lesz. Ugyanakkor nem veszít jelentőségéből a szakszervezeti önkormányzati, ellenőrző és érdekvédelmi tevékenység sem. Számítanak a csaknem tízezer — igazolványaikat változatlanul megtartó — társadalmi munka- védelmi ellenőrre, akik javaslataikkal, kezdeményezéseikkel korábban is hasznosan védték dolgozótársaik munka közbeni biztonságát. A társadalmi aktivisták ezután sem rejtik majd véka alá észrevételeiket. Bárhol, bármikor jogosultak ellenőrzést végezni. Megállapításaikat közük a gazdasági vezetőkkel, akik — ezt nyomatékosan hangoztatták az országházi sajtótájékoztatón — kötelesek nyolc napon belül válaszolni a munkavégzés körülményeit érintő •valamennyi kérdésre.

A dolgozó emberek testi épségének védelmében megyénkben is nagy szükség lesz a munkavédelem hatékony állami irányítására és a szak- szervezet érdekvédelmi kontrolljára. Miért? Mert Bács- Kiskun helyzetét a nagyszámú — a tavalyi 5045 üzemi és termelőszövetkezeti — baleset következtében közel sem tekinthetjük megnyugtatónak. Meghalt harmincegy ember (közülük tizet a lakása és a munkahelye között ért baleset), s kiesett 121 ezer 520 munkanap a termelésből! Az okok: az óvó rendszabályok megszegése, gondatlanság, figyelmetlenség és — ittasság. Vajon, készítettek-e felmérést, de legalább is becslést arról, hogy munka és útközben — jövet-menet — mennyi szeszes italt fogyasztanak nálunk?

Lesz dolguk, nem kevés, a közös célért: a balesetek számának csökkentéséért együttműködő állami és társadalmi munkavédelmi felügyelőknek az új irányítási rendszer bevezetésével. A szakszervezeti ' érdekvédelem, sajátos agitá- ciós és propagandalehetőségeivel, az állam cselekvő részvételével és — ha szükséges — szigorával így válhat megnövekedett erővé a dolgozó emberek védelmében.

K—1

KISKUNMAJSA, PETŐFI TERMELŐSZÖVETKEZET

Legelő, tehén, tej

A kiskunmajsai Petőfi Termelőszövetkezetben 1560 Hektáron rét és legelő található. Többségéről másfél tonna szénát takaríthatnak be hektáronként. A telepített, felújított területen négy tonnányi az átlagtermés!. Négyszáz hektárt foglal el viszont az a talajvédőnek minősíthető gyep, amelyről július—augusztusban már az „ürgék is visítva menekülnek”, lévén száraz, sivár, „kisült” a föld.

A gazdaság rétjét és legelejét 1200 anyajuhval és szaporulatával, valamint tejtermelő tehenészettel hasznosítja. Ilyenkor a tehénállomány még az istállókban, illetve a majorban van. A tavaszi napsütésben éppen egy jó órája született bőd botladozik az anyja után, tőlük néhány méterre békésen kérődznek a többiek.

— Szépek, egészségesek az állatok ...

— Hogy ilyenek legyenek, ahhoz sok energia kellett. Az itt dolgozó harminckét ember mindennapos, figyelmes munkája. Nagyon sok a kézzel végzendő munka az istállókban, hiszen hagyományos berendezésűek — mondja Farkas András elnökhelyettes.

— Szinte számunkra is hihetetlen, hogy az elmúlt három év alatt megkétszereződött a tejtermelés. A magyar tarka— holstein friz keresztezett tehenek évente átlagban 4500 liter tejet adnak — veszi át a szót Klucsó Vilmos, a tsz elnöke. — Amikor elkezdtük a keresztezést, heterogén volt az állomány. Sokat gondolkodtunk azon mit is tegyünk. Bár a keresztezések eredményével ma már elégedettek vagyunk, megállni azért nem lehet. Két-három év múlva szeretnénk elérni a tehenenkénti 5200 literes fejési átlagot.

Busa László, a telep vezetője, fiatal ember. Nagy szakismerettel és szeretettel beszél a munkájáról :

— Három éve kezdtük meg a kisebb tejelő képességű tehenek kiválogatását. Ezeket most limu- sin fajtával keresztezzük, így a hizlalási lehetőségeink jobbak.

Az állatforgalmi és húsipari vállalatnak évente 560 hízót tudunk eladni, amelynek miagy része exportra ‘kerül. Bizony előfordul, hogy az átvétel körül viták alakulnak ki, pedig a leadott állatok nyolcvan százaléka első osztályú.

A beszélgetés közben bejárjuk az istállóié" kornyékét. Jól esik a szemnek aí ápróbb-nagyobb borjak játékos mozgásában gyönyörködni. A tehén- és a birkaistálló közötti silódombhoz kiszökött egy fekete-tarka és gyönyörűséggel szálazza a „csent takarmányt”. Kísérőim összenéznek:

— Neked sincs jobb dolgod, eredj már a helyedre! — hajtják odébb az eltévelyedettet. És máris az etetés gondja jut eszükbe.

— Miután a Petőfi Tsz kedvezőtlen adottságú — 0,9—16-ig terjed földjeink aranykorona-értéke — nagyon meg kell gondolni, milyen takarmány termesztésére vállalkozhatunk. Tavaly nálunk mindössze 288 milliméter csapadék hullott. Tudjuk, hogy máshol sem volt rózsás a helyzet, de ez nagyon kevés volt. Mégis megpróbáljuk a tehenészet érdekében a teljes „zöld futószalagot” megtermelni. Itt vannak a legelők, amit egyszer kaszálunk, és a sarját legeltetjük. Aztán 250 hektáron lucernát, 50 hektáron szudá- ni füvet, 300 hektáron silókukoricát termesztünk és a másodvetésű napraforgócsalamádét is a szarvasmarháknak szánjuk. Amit nem etetünk zölden, tartósítjuk. A fűszéna, évente 1300 tonna a lucemaszéna 500 tonna Tavaly hatezer tonna silót is készítettünk — sorolja Csontos Antal fő- ágazatvezető.

Ismét Klucsó Vilmos veszi át a szót:

— őszintén megmondom, többször arra gondoltunk, hogy a szarvasmarha-tenyésztést felszámoljuk, vagy legalábbis visszafejlesztjük. Ami miatt nem tesz- szük: szükségünk vah a szervestrágyára, és értékeljük az ágazatban dolgozók munkáját, akik

' 1

tulajdonképpen nagyon jó eredményeket értek el. Például a kezdeti 30 százalékos borjúelhullás ma már mindössze 2,2 százalék. Ez magában is óriási előrelépés!

De be kell látnunk azt is, hogy ez az ágazat bizony nem hoz a konyhára. Magasak a fajlagos ‘költségek, drága a takarmány. Elviszi a nyereséget.

— Persze, itt van ez is — mutatja Farkas András az előttünk álló épületet. Ez a kiskunmajsai Petőfi Tsz tejüzeme. Bemegyünk, Petznik János kalauzol, itt ő a vezető szakember.

— Tejbegyűjtéssel kezdtünk

1971-ben. A gazdaságban és a háztájiban, tartott tehenek tejét vettük át és a község ellátását oldottuk meg. Tíz éve alakult ki a tejüzem. Nagyobb lett a vonzásukba tartozó terület. Ma a napi feldolgozókapacitásunk elérheti a húszezer Utert. Kiskunmlajsa, Bodoglár, Tajó, Harispuszta, Csó- lyospálos mintegy hatszáz kistermelőjétől hozzuk ide és a Petőfi Tsz tehenészetéből is mi kapjuk a tejet.

— Ez itt az átvevő rész — mutatja Petznik János —, 25 literes kannákból, vagy 300—500 li- * teres tankokból engedjük a tejet a szűrőn keresztül. Általában nincs gond a felvásárolt minőséggel, bár az alacsony beltartal- mi értékű takarmánynak hatása van a tejre. Főleg a holstein friz tehenek érzékenyek az etetésre.

Nem fárad el az ember, míg az üzem átvevőhelyétől végigkíséri a tej útját a zacskóba „bújtatásáig”. A ragyogóra mosott kőpadlón lépegetve nemcsak a tisztaság tűnik fel, hanem a gépek kora is. Petznik János a kimondatlan kérdésre válaszol:

— A feldolgozó gépeinket lassan „kinőjük,”. Ezt a gőzfejlesztő kazánt, a pasztőrizáló gépet és a csomagolókat, ha a körülmények engedik, az idén szeretnénk kicserélni, illetve kapacitásukat megnövelni. Akkor elérjük.^ hogy belső technológiai problémánk nem lesz. A fontos azonban, hogy Kiskunmajsán és környékén 3—

3,5 ezer liter zacskós tejet tudunk forgalmazni, a többletet a kecskeméti és a kiskunhalasi tejüzemen keresztül Budapestre szállítjuk — mondja búcsúzóul a tejüzem vezetője.

*

A kiskunmajsai Petőfi Termelőszövetkezet gazdálkodásában jelentős szerepe van a legelő—tehén—tej vertikumnak. Aki a szép állatállományt ~5s a rendben tartott tejüzemet látta, az tudja igazán értékelni az itt. dolgozók munkáját. Ha az egybezárt terület „kapujából” Visszanézünk, a látszat az, hogy minden a legnagyobb rendben van. A számok azonban már mást mutatnak ...

A tehenészettel foglalkozó gazdaságokban, így a kiskunmajsai- ban is, nem hoz olyan eredményt ez az ágazat, mint amilyet a belefektetett energia és a ráfordított költségek után várni lehetne. Igazán kár, hogy így van.

Gál Eszter

• Jól érzik magukat a ragyogó napsütésben a kisborjak. (Méhesi Éva felvétele)

Élni tudtak a lehetőségekkel

A Közép-magyarországi Pincegazdaságnál az elmúlt két esztendő alatt bizonyították: élni tudnak a lehetőséggel. Ugyanis 1981 óta — a tröszt megszűnése után — a vállalat önállóan gazdálkodik, eredmény» és munkája felfelé ível. Az ésszerű kockázatvállalással, a piaci lehetőségek feltárásával, a kereslethez alkalmazkodó termeléssel, a gazdálkodás belső szerkezetének korszerűsítésével olyan lendületbe hozták a vállalati gépezetet, hogy fejlődésük legdinamikusabb időszakát tudhatják magukénak.

Pedig nem volt könnyű az elmúlt esztendő sem. A bor iránt világszerte csökkent a kereslet, ugyanakkor minőségével szemben nőttek a követelmé- \nyek-. Az egy évvel korábbi, vagyis az 1982-es nagy termés javarésze tárolókban állt. Fokozta a gondokat, hogy a szőlő a múlt évben is nagy termést Ígért, ami végső soron dem következett be, de jó közepest meghaladó mennyiséget szüreteltek a termelők. Borsody Miklós, a Közép-magyarországi Pincegazdaság vezérigazgatója erről a következőket mondotta:

— Gyorsan kellett cselekednünk, megragadva minden kis lehetőséget, ugyanakkor feltártuk azt is, milyen egyéb termékeket fogadnának szívesen külföldi vevőink. Sikerült fokozni a szocialista országokba a borértékesítést, és tavaly először az NDK- ba is jelentős mennyiséget szállítottunk; Űj bort is forgalomba hoztunk Kecskeméti Rizling néven és az NDK-ba exportáltuk. A köztudomásúan igényes NDK piacon ez a borunk sikert aratott. Több bort értékesítettünk szovjet megrendelésre is, főként vermutból és erősített csemegeborból. Ez u- tóbbi viszont nem úgy sikerült, mint ahogyan szerettük volna. A hordógyár ugyanis rossz minőségű hordókat szállított, ad ezekbe töltött ital jelentős része elfolyt. Emiatt ötvenezer hektoliter erősített .csemegebor exportjától esett el a pincegazdaság.

A hazai értékesítésben is sikerült előre lépniök. elsősorban azzal, hogy jobb minőségű bort hoztak forgalomba, valamint kél hónapig árengedményt adnak termékeikre. A tárolók jó része kiürült és újabbak építésébe is belekezdtek, a múlt évi kedvező pénzügyi lehetőségeket kihasználva. Megszabadultak a gyenge minőségű boroktól is, mintegy százezer hektoliterből borpárlatot készítettek. Ezenkívül hatvanezer hektoliter mustot isf sűrítettek, ami természetesen többletkiadásokkal járt. Ám szükség volt rá még a költségnövekedése ellenére is, mert csak így tudtak helyet ’adni az új termés# Korszerű üvegmosó a kecskeméti üzemben.

nek. Így megteremtették annak feltételét, hogy az új bortörvény előírásának megfelelően a minőségi szempontok kerülhessenek előtérbe.

— Legfontosabbnak tartottuk, hogy szerződéses kötelezettségeinket teljesítsük. Elmondhatom, hogy általában zökkenőmentes volt a felvásárlás. Minden partnerünktől — szerződésen felül is — átvettük a szőlőt és feldolgoztuk, mégpedig nagyon rövid' idő alatt. Három hétbe sűrűsödött a tavalyi szüret, dolgozóink kiemelkedő munkát végeztek, hajnaltól késő estig talpon voltak, amiért valamennyinket elismerés illeti. A tervezetthez képest 20 százalékkal több, összesen 84 ezer .tonna szőlőt vettünk _át és dolgoztunk föl. A szőlőtermelő' gazdaságok többsége kiváló partner volt a szüret időszakában is. Említhetem a kecskeméti Alföld Szakszövetkezetét, a hetényegyházi és imrehegyi szak- szövetkezeteket, ahol nagy gondot fordítottak arra, hogy az előre kidolgozott ütemterv szerint szállítsák a termést átvevőhelyeinkre.

A műszaki fejlesztésről sem feledkeztek meg, elsősorban a palackos italok arányának növelése érdekében a kecskeméti üzemben új gépsort szereltek, valamint Kiskőrösön a pezsgőgyártás feltételeit alapozták meg. A tárolóteret 900 ezer hektoliterre növelték, ami azt jelenti, hogy egy esztendő szőlőtermésének levét ezekben elhelyezhetik.

A Közép-magyarországi Pince- gazdasághoz tartozik az ország két parafaüzeme is, ahol elsősorban dugókat, valamint műszaki parafatermékeket gyártanak. Az elmúlt évben tárgyalások kezdődtek a portugál Amorim céggel közös vállalat létrehozására, amely végül is sikerrel járt. A létrejött KFT-nek a LIGNIMPEX is tagja. A közös' vállalat tervei széleskörűek. Javítani akarják a parafadugó minőségét, növelni mennyiségét, s egyéb — hazánkban még nem eléggé ismert — parafából kér szíthető termékek gyártását is megkezdik. Mindezt jelentős műszaki fejlésztés előzi meg, amelyhez a portugál cég 800 ezer dollár értékében járul hozzá.

Cs. L

• Az új töltőgépsorral gyorsabb a palackozás. (Tóth Sándor felvételei)

A háztáji számítógép

A tanyákon hetek óta mindenki Kara Bálinton nevetett. Ha meglátták, ujjal mutogattak rá, és pusmogni kezdtek a háta mögött. Még szerencse, .hogy ő maga semmit sem vett észre az- egészből.

Akkor sem értette, miért szakadt ki az emberekből a nevetés, amikor egyik nap a szövetkezet központjában a komája, Sós István ártatlan arccal megkérdezte tőle, nem számolná-e ki, mennyit fog teremni a szőlője az idén, ha a télen két kocsi trágyát vitt ki rá.

Kara Bálint is nevetett, mert nem tehetett mást, de látta a szemekből, hogy a többiek az ő kárán hahotáznak.

Pedig a kérdés éle valójában a fia ellen irányult.

Ifjabb Kara Bálint ugyanis a sertéstenyésztésben dolgozott, és hallott valamit a rádióban, hogy az egyik tsz-ben számítógéppel tervezték meg a gazdaságos takarmányozást, s addig járt az elnök nyakára, míg az keresett egy vállalatot, amelyik elkészítette a programot, és kiszámította, mennyi takarmányt kell adni a disznóknak, hogy a legkifizetőbb legyen a gyarapodás.

Ezért nevettek a tanyasiak, ha az öreg Kara Bálintot meglátták.

— Én a múltkor alig mertem a disznóimnak enni adni, nehogy többet kapjanak a kelleténél — mondta egyikük. ,, — En meg számoltam, hogy hány mérő darát öntök eléjük, de eltévesztettem, mert mindig gyenge voltam számtanból — tódította a másik.

— Én az ujjamon akartam kiszámítani, mennyit kéne adni a jószágnak, de a kezem kevés volt hozzá,'levetettem a cipőmet, az sem volt elég. Akkor a disznók ujjait vettem volna segítségül, de a buta jószág mindig más lábat nyújtott oda.

Csak úgy harsogott belőlük a nevetés.

Ha ketten találkoztak, az egyik biztosan megkérdezte.

— Te, koma, tudok egy olcsó számítógépet, nem akarod megvenni. Jutányosán adnák.

Ahogy az lenni szokott, csak az illetékesek nem tudtak semmit a jókedvről. Igaz, nem értek rá effélével foglalkozni.

Ifjabb Kara Bálint csak mért, mért, mért. Minden etetéskor úgy vigyázott a porcióra, mintha az-élete függne tőle. A munkatársai, akik annak idején széthordták a hírt a tanyákon, s akik okai voltak, hogy mindenki nevetett a Karókon, eleinte kétkedve nézték a méricslcélést, aztán egy idő után a takarmányfogyás meg a gyarapodás kedvező alakulását látva, egyre jobban odafigyeltek a dologra.

Három hónap elteltével, amikor Sós István egyszer azt mondta nekik, hogy ha ő nagyobb gyarapodást akar, többet ad a disznóknak, megkérdezték tőle: igen, de mennyivel?

— Hogy-hogy mennyivel?

— Mennyivel többet?

— Többet, öregapám Sízt mondta: kevés kukorica, kevés szalonna, sok kukorica, sok kolbász.

— Jó, jó, Pista bácsi, de mennyi az a sok?

Sós István ekkor kezdett el gondolkozni, hogy mégis lehet valami a Karáék számító- gépezésében, s többet nem nevetett, ha az ügy előkerült valahol.

Aztán a hízók elérték a kellő súlyt, jött az Állatforgalmi, s elvitte őket.

Futótűzként terjedt el a tanyákon, hogy ifjabb Kara Bálint ötvenezer forintot kapott a megtakarított eleség után. Ekkor az asszonyok vették át a szót.

— Te soha nem volnál képes ilyet kitalálni — mondta egyikük a férjének.

— Mert neked mindig a kocsmán jár az eszed, ahelyett, hogy számolnál egy kicsit — így a másik asszony.

Sós István felesége egyszerűen kijelentette: váltig, bánja, hogy nem Kara Bálinthoz ment feleségül, mert hogy ő 'is megkérte. Lám, most ö lehetne a kis Bálint anyja.

A férfiak hallgattak. Nem az ötvenezer forintot irigyelték, az furdalta őket, hogy ha ki lehet számolni, mennyi kell egy disznónak, hogy elérje a száztíz kilót, minek akkor több ennivalót adni neki.

Az egyik este aztán Sós István vezetésével vagy nyolcán felkeresték a Kara-tanyát.

A második pohár bor után elő is állt Sós István a kérdéssel, mit szól hozzá a kis Bálint, ők összeadnák a pénzt, és vennének egy számítógépet. Nem a szövetkezetnek, csak maguknak a háztájiba.

Most az ifjabb Kara Bálint kezdett éktelenül nevetni.

— Tudja, István bátyám, mibe kerül az? Több százezerbe. De ez csak hagyján. Ahhoz program is kell. Azt viszont csak szakember tudja megcsinálni.

Az emberek csak néztek.

— De azért ne búsuljanak! Az elnök azt mondta: vagy vesz egyet a szövetkezet, vagy bérelni fog. Aztán azon majd lehet készíteni programot a háztájihoz is ... Ha akarjálc — tette hozzá hamiskásan, és jókedvűen töltött mindenkinek a piros borból.

Tóth Tibor