Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-29 / 101. szám
2 • PETŐFI NÉPE m 1984. április 30. Konsztantyin Csemyenko beszéde bélés külpolitikai kérdésekről VIETNAM A győzelem kilenc éve Felhívás a nemzethez a felszabadulás 40. évfordulójának köszöntésére (Folytatás az 1. oldalról.) (Folytatás az 1. oldalról.) tainknak és elleníeleinknek is tudniuk kell, hogy bárki is követ el agressziót ellenünk, azt utoléri a kikerülhetetlen megtorlás. Gazdasági potenciálunk, a védelmünk hatékonyságát növelő új technikai eszközeink lehetővé teszik, hogy megbízhatóan szavatoljuk a Szovjetunió és szövetségesei biztonságát — szögezte le az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. Konsztantyin Csernyenko beszéde nagyobbik részét belpolitikai kérdéseknek szentelte. Hangsúlyozta, hogy az SZKP őrzi a dolgozókkal való közvetlen kapcsolattartás lenini hagyományát. Jurij Andropovnak, a Szergo Ordzsinikidze Gépgyár dolgozóival a múlt év januárjában megtartott találkozóját felidézve Csernyenko emlékeztetett rá, hogy az SZKP KB akkori főtitkára milyen mély benyomásokkal tért vissza e látogatásról, s későbbi tevékenysége során is gyakran idézte fel a gyár munkásaitól hallott gondolatokat, elképzeléseket. Az ilyen találkozók rendkívül fontosak és nagyon hasznosak. E mai beszélgetés eredményeként is pontosabban látunk korábban már ismertnek tartott dolgokat — mondotta Csernyenko. Szólt arról, hogy a Szovjetunió gazdasági életében ma rendkívül fontos a különböző iparágak műszaki megújítása, a tudomány legújabb eredményeinek, az élen. járó munkamódszereknek széles körű elterjesztése. Erre annál is nagyobb szükség van, mert a jelenlegi demográfiai helyzetben a Szovjetunióban nem lehet a korábbiakhoz hasonló nagylétszámú új munkaerő belépésére számítani. Az ipari munka fejlesztésének egyik legfőbb módszereként Konsztantyin Csernyenko a meglevő üzemek rekonstrukcióját^ a termelési alapok megújítását jelölte meg. Ennek során különösen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a rekonstrukcióra szánt eszközök minél gyorsabban megtérüljenek. — A népgazdaság egészére érvényes az, hogy hatékonyabban kell felhasználni a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat. Sajnos, a propagandában is szokássá vált annak a frázisnak az ismételgetése, hogy a Szovjetunió határtalanul gazdag szénben, ércekben, kőolajban és földgázban. A helyzet valójában nem ilyen egyszerű. A tartalékok valóban számottevőek, de ezek meg nem újítható készletek, és kitermelésük is egyre drágábbá válik. Gondolni kell arra is, hogy az erőforrásokat meg kell őrizni az eljövendő nemzedékek számára1, s ezért kitermelésüket és felhasználásukat is nagyon ésszerűen kell folytatni — mutatott rá az SZKP KB főtitkára. Ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra .is, hogy a lehetőségekhez képest minél inkább meg kell gyorsítani az energiatakarékos ipari technológiák kifejlesztését és elterjesztését, és arra kell törekedni, hogy az anyagi erőforrásokkal va'ló takarékoskodásról mondott szavakat mindig kövessék a tettek is, ami ma még gyakran nem .történik meg. Konsztantyin Csernyenko leszögezte, hogy az SZKP fő feladatának tekinti a dolgozók életszínvonalának következetes javítását. Ennek kapcsán kitért arra is, hogy e célokra ma már a központi pénzeszközökön kívül jelentős vállalati alapok is rendelkezésre állnak. Ezek együttes összege meghaladja az 50 milliárd rubelt. Felhasználásuk azonban nem mindig ésszerű. Gyakran másodrendű dolgokra fordítanak nagy pénzösszegeket, olyan fejlesztésekbe kezdenek, amikkel még nyugodtan várni is lehetne. Sok helyi' vezetőt gigantománia kerít hatalmába: ha például kultúrhá- zat építenek, azt feltétlenül márvánnyal akarják burkolni, kristálycsillárokkal és művészi domborművekkel akarják díszíteni. Ezzel a régmúltból örökölt kivagyisággal, értelmetlen pazarlással feltétlenül le kell számolni — szögezte le Konsztantyin Csernyenko. Kilenc esztendeje, hogy a felszabadító erők harckocsija átszakította a saigoni elnöki palota kerítését, s ezzel — jelképesen és valóságosan egyaránt — véget ért a vietnami nép sokévtizedes hősi harca hazája újraegyesítésére. Elhallgattak a fegyverek, a szenvedések és áldozatok esztendei után új szakasz kezdődhetett a távoli, baráti nép életében. Ám a történelem kiszámíthatatlansága, tragikus fordulata nyomán a béke, a valóságos nyugalom nehezen akart beköszönteni. Előbb az egykor szövetséges, a szomszédos Kambodzsa polpotista vezetése, majd szövetségesük Ki-, na indított nyílt háborút Vietnam ellen. A térségben ma is nagy a feszültség. Ezt jelezték az idei tavaszi katonai fejlemények Vietnam és Kína határán, illetve a thaiföldi—kambodzsai kapcsolatok feszültsége, amely tekintélyes katonai terhet ró a vietnami népre. Ilyen, ideálisnak egyáltalán nem mondható feltételek közepette fogott hozzá Vietnam az újraegyesítés anyagi-szervezeti alapjainak a megteremtéséhez. Kilenc esztendő tapasztalatai azt sejtetik, a béke megnyerése nem kisebb, s nem könnyebb feladat, mint a háborúé volt. Ezernyi beidegződést, háborús megszokottságot és szemléletmódot kell feladni ahhoz, hogy az ország a békés építőmunka frontján ugyanolyan eredményesen tudjon helytállni, mint áldozatos függetlenségi harcában. A győzelem utáni első évek abból a szemszögből különösen bonyolultak voltak, hisz a gyökeresen más társadalmi rendszerű, déli országrész integrálásával egyidejűlég kellett az Északon és Délen egyaránt jelentkező háborús pusztításokat eltüntetni. A vietnami vezetés a tőle megszokott határozottsággal, időben hajtott végre módosítást a gazdaság pályáján. Évtizedünk kezdete óta folyamatosan kutatják a vietnami szocialista viszonyoknak legjobban megfelelő ösztönzési, gazdaságirányítási rendszert. S a jelek szerint eredményesen. Az elmúlt néhány esztendőben^ mezőgazda- sági termelés örvendetesen stabilizálódott, módot adva az életszínvonal szerény, de egyenletes emelésére. A felemelkedés útja azonban hosszú, hisz Vietnam hatalmas hátráhnyal kezdte meg egységes, szocialista hazája békés építését. Ebben a küzdelmes,, külső feltételeiben változatlanul összetett munkában Vietnam népe számíthat barátai, a szocialista országok, köztük hazánk cselekvő támogatására. (KS) A felszabadult Magyarország hű fiai és lányai, forradalmárai éltek a lehetőségekkel, képesek voltak szembenézni az évszázados elmaradottsággal és a maguk erejéből, emberségéből fordítani a magyar nép sorsán, megnyitni történelmünk új korszakát, lerakni az új magyar államiság alapjait. A szocialista építés negyven esztendeje során — ‘számos nehézséget, ellentmondást leküzdve, tragikus tévedésekből okulva — munkánkból, erőfeszítéseinkből történelmi eredmények születtek Magyarországon. Van jelentős teljesítményekre képes iparunk, sikeres mezőgazdaságunk, sok értékkel gyarapodott kultúránk. Legfőbb eredményünk a kölcsönös bizalmon alapuló szocialista nemzeti egység, a szocialista demokrácia. Az egész nép ünnepe a negyvenedik évforduló. Ünnepe azoknak, akik megélték a kapitalizmust, a háborút. Ünnepe az új nemzedékeknek. Ünnepe a fiataloknak és időseknek, nőknek és férfiaknak. Ünnepe a gyárak és a szolgáltatások munkásainak, a földek művelőinek, a szellem dolgozóinak,^z alkotó értelmiségieknek, a közalkalmazottaknak, a kereskedőknek és a kisiparosoknak, a különböző világnézetű embereknek, a magyaroknak és más nemzetiségű honfitársainknak. 'Forradalmian új korszak életünkben ez a négy évtized, és szervesen kapcsolódik ezeréves múltunkhoz, a világtörténelem haladó folyamataihoz. Munkánkban ötvöződnek a szodialista épí- . tés nemzeti és nemzetközi vonásai. Hazafiságunk sok szállal kötődik a proletár nemzetköziséghez. Honfitársaink! Űj életet teremtő alkötómun- kánfclgal kivívtuk szocialista hazánk jő hírét, megbecsülését a világ szemében. Különösen- értékes számunkra, Hogy ezt a mai, feszültségekkel terhes időszakban növelni is tudtuk. A hazafi- ság méroéje a megszigorodott körülmények és' követelmények között nem lehet más, mint az, mit teszünk anyagi és kulturális javaink gyarapításáért, a nemzeti teljesítmény minőségéért. A Magyar Szocialista Munkáspártnak van programja az elért eredmények őrzésére, a feszültségeket Okozó ellentmondások feloldására, a sorskérdések megválaszolására, a társadalom, a gazdaság, a kultúra sikeres szocialista továbbépítésére. A nép ezt a programot a Hazafias Népfront keretében jóváhagyta, magáénak tartja, érte dolgozik. Jövőre jelentős belpolitikai eseményeknek leszünk részesei. Tanácskozni fog a párt XIII. kongresszusa. Az új választójogi törvény alapján országgyűlési képviselőket, tanácstagokat választunk. Megemlékezünk a hitleri fasizmus és a japán militarizmus felett aratott győzelemről. Harmincéves lesz a Varsói Szerződés, tízesztendős a Helsinki záróokmány. Hazánk fővárosában tartják majd meg Európa kulturális fórumát. Internacionalista és békepárti elkötelezettségünk jegyében folytatjuk közreműködésünket a népek közötti kapcsolatok építésében. A béke megőrzésére irányuló küzdelemben hazánk és népünk iránti felelősséggel, tiszta lelikiis- merettel veszünk részt. Töretlen a hűségünk szövetségeseink iránt, Változatlan a készségünk a nemzetközi kapcsolatok széles körű és kölcsönös érdekű fejlesztésére. Határainkon belül ismeretlen az osztályelnyomás, nincs és nem is lehet tere a nemzetiségi, a faji vagy a vallási hátrányos megkülönböztetésnek. Hazánkban érvényesülnek az emberi jogok, köztük a munkához, a •megélhetésihez» a szociális biztonsághoz, a jövő építéséhez való állampolgári és társadalmi jog. Honfitársaink! Köszöntsük céltudatos és eredményes munkával felszabadulásunk négy évtizedes jubileumát. Fejlesszük önismeretünket és cselekvőképességünkét. Dolgozzunk és alkossunk nemzeti egységben összeforrva, elődeinkhez méltón és utódaink iránti felelősséggel. Képességeink legjavával gyarapításuk szocialista hazánkat. Budapest, 1984. április. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Munkát, békét, szabadságot! • „Jogunk van a munkához!” — olvasható a tiltakozó hamburgi hajógyári munkások transzparensén. Az NSZK-ban jelenleg a 22— —23 millió foglalkoztatottnak mintegy tíz százaléka, két és fél millió ember állástalan. 5# Akár jelkép is lehetne ez a felvétel. Munkát, békét, szabadságot! — olvasható a transzparenseken, amelyek alatt amerikaiak sokasága vonul Washingtonban, tiltakozásul a Reagan-kormány politikája ellen. • A francia farmerek számtalan demonstrációt szerveztek a I Közös Piac számukra hátrányos mezőgazdasági intézkedései ellen. A képen: tiltakozásul kamionokkal torlaszolták el a síneket, amelyeket a rohamrendőrök most próbálnak szabaddá tenni. 9 Acélmunkás-tüntetés Párizsban. Franciaországban heves tiltakozást váltott ki az acélipar leépítési terve, amelynek keretében 30 ezer munkás elbocsátását irányozták elő. Franciaországban a munkanélküliek száma meghaladja a kétmillió főt. O Nagy Britanniában március elején a bányászok többsége beszüntette a munkát amiatt, hogy a kormány a jelenleg működő 171 bányából legalább hetvenet bezárni és a 184 ezer dolgozóból 84 ezret elbocsátani készül. A Tfiat- cher-kabinet 1979., tehát hatalomra kerülése óta már 39 szénbányát bezárt, és 48 ezer bányászt tett utcára. Most a sztrájkolók ellen példátlanul nagy rendőri erőket vetettek be. A képen: az egyik tiltakozó bányászt hurcolják el a rendőrök Sheffieldben. Csaknem harminc millió ember! Szinte elképzelni is nehéz ezt a hatalmas tömeget, hát még azt, hogy valamennyien munka nélkül vannak. A tőkés országokból szinte naponta érkeznek hírek — s mind nagyobb számban arról, hogy miként alakul az állást keresők száma, és hányán vannak azok, akik talán már holnap, holnapután nem mehetnek dolgozni, mert elbocsátották őket. Látszólag majdnem egyformák ezek a hírek, ezek a képek — mégis megrendítőek. á Esőben, hóban, napsütésben, nappal és éjszaka — otthonuk az utca. A képen: amerikai hajléktalanok San Franciscóban. h ti i /
