Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-29 / 101. szám

2 • PETŐFI NÉPE m 1984. április 30. Konsztantyin Csemyenko beszéde bél­és külpolitikai kérdésekről VIETNAM A győzelem kilenc éve Felhívás a nemzethez a felszabadulás 40. évfordulójának köszöntésére (Folytatás az 1. oldalról.) (Folytatás az 1. oldalról.) tainknak és elleníeleinknek is tudniuk kell, hogy bárki is követ el agressziót ellenünk, azt utoléri a kikerülhetetlen megtorlás. Gaz­dasági potenciálunk, a védelmünk hatékonyságát növelő új technikai eszközeink lehetővé teszik, hogy megbízhatóan szavatoljuk a Szov­jetunió és szövetségesei biztonsá­gát — szögezte le az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. Konsztantyin Csernyenko be­széde nagyobbik részét belpoliti­kai kérdéseknek szentelte. Hang­súlyozta, hogy az SZKP őrzi a dolgozókkal való közvetlen kap­csolattartás lenini hagyományát. Jurij Andropovnak, a Szergo Ordzsinikidze Gépgyár dolgozói­val a múlt év januárjában meg­tartott találkozóját felidézve Csernyenko emlékeztetett rá, hogy az SZKP KB akkori főtitkára mi­lyen mély benyomásokkal tért vissza e látogatásról, s későbbi tevékenysége során is gyakran idézte fel a gyár munkásaitól hallott gondolatokat, elképzelése­ket. Az ilyen találkozók rendkí­vül fontosak és nagyon haszno­sak. E mai beszélgetés eredmé­nyeként is pontosabban látunk korábban már ismertnek tartott dolgokat — mondotta Cser­nyenko. Szólt arról, hogy a Szovjetunió gazdasági életében ma rendkívül fontos a különböző iparágak mű­szaki megújítása, a tudomány legújabb eredményeinek, az élen. járó munkamódszereknek széles körű elterjesztése. Erre annál is nagyobb szükség van, mert a je­lenlegi demográfiai helyzetben a Szovjetunióban nem lehet a ko­rábbiakhoz hasonló nagylétszámú új munkaerő belépésére számí­tani. Az ipari munka fejlesztésének egyik legfőbb módszereként Konsztantyin Csernyenko a meg­levő üzemek rekonstrukcióját^ a termelési alapok megújítását je­lölte meg. Ennek során különö­sen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a rekonstrukcióra szánt eszközök minél gyorsabban meg­térüljenek. — A népgazdaság egészére ér­vényes az, hogy hatékonyabban kell felhasználni a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat. Saj­nos, a propagandában is szokássá vált annak a frázisnak az ismé­telgetése, hogy a Szovjetunió ha­tártalanul gazdag szénben, ércek­ben, kőolajban és földgázban. A helyzet valójában nem ilyen egy­szerű. A tartalékok valóban szá­mottevőek, de ezek meg nem újítható készletek, és kitermelé­sük is egyre drágábbá válik. Gon­dolni kell arra is, hogy az erő­forrásokat meg kell őrizni az el­jövendő nemzedékek számára1, s ezért kitermelésüket és felhasz­nálásukat is nagyon ésszerűen kell folytatni — mutatott rá az SZKP KB főtitkára. Ennek kap­csán felhívta a figyelmet arra .is, hogy a lehetőségekhez képest mi­nél inkább meg kell gyorsítani az energiatakarékos ipari technoló­giák kifejlesztését és elterjeszté­sét, és arra kell törekedni, hogy az anyagi erőforrásokkal va'ló ta­karékoskodásról mondott szava­kat mindig kövessék a tettek is, ami ma még gyakran nem .törté­nik meg. Konsztantyin Csernyenko leszö­gezte, hogy az SZKP fő feladatá­nak tekinti a dolgozók életszínvo­nalának következetes javítását. Ennek kapcsán kitért arra is, hogy e célokra ma már a központi pénzeszközökön kívül jelentős vállalati alapok is rendelkezésre állnak. Ezek együttes összege meghaladja az 50 milliárd rubelt. Felhasználásuk azonban nem mindig ésszerű. Gyakran másod­rendű dolgokra fordítanak nagy pénzösszegeket, olyan fejleszté­sekbe kezdenek, amikkel még nyugodtan várni is lehetne. Sok helyi' vezetőt gigantománia kerít hatalmába: ha például kultúrhá- zat építenek, azt feltétlenül már­vánnyal akarják burkolni, kris­tálycsillárokkal és művészi dom­borművekkel akarják díszíteni. Ezzel a régmúltból örökölt kiva­gyisággal, értelmetlen pazarlással feltétlenül le kell számolni — szögezte le Konsztantyin Cser­nyenko. Kilenc esztendeje, hogy a fel­szabadító erők harckocsija átsza­kította a saigoni elnöki palota ke­rítését, s ezzel — jelképesen és valóságosan egyaránt — véget ért a vietnami nép sokévtizedes hősi harca hazája újraegyesítésére. El­hallgattak a fegyverek, a szenve­dések és áldozatok esztendei után új szakasz kezdődhetett a távoli, baráti nép életében. Ám a történelem kiszámíthatat­lansága, tragikus fordulata nyo­mán a béke, a valóságos nyuga­lom nehezen akart beköszönteni. Előbb az egykor szövetséges, a szomszédos Kambodzsa polpotista vezetése, majd szövetségesük Ki-, na indított nyílt háborút Vietnam ellen. A térségben ma is nagy a feszültség. Ezt jelezték az idei ta­vaszi katonai fejlemények Viet­nam és Kína határán, illetve a thaiföldi—kambodzsai kapcsola­tok feszültsége, amely tekintélyes katonai terhet ró a vietnami nép­re. Ilyen, ideálisnak egyáltalán nem mondható feltételek közepet­te fogott hozzá Vietnam az újra­egyesítés anyagi-szervezeti alap­jainak a megteremtéséhez. Kilenc esztendő tapasztalatai azt sejtetik, a béke megnyerése nem kisebb, s nem könnyebb feladat, mint a há­borúé volt. Ezernyi beidegződést, háborús megszokottságot és szem­léletmódot kell feladni ahhoz, hogy az ország a békés építőmun­ka frontján ugyanolyan eredmé­nyesen tudjon helytállni, mint ál­dozatos függetlenségi harcában. A győzelem utáni első évek ab­ból a szemszögből különösen bo­nyolultak voltak, hisz a gyökere­sen más társadalmi rendszerű, dé­li országrész integrálásával egy­idejűlég kellett az Északon és Dé­len egyaránt jelentkező háborús pusztításokat eltüntetni. A viet­nami vezetés a tőle megszokott határozottsággal, időben hajtott végre módosítást a gazdaság pá­lyáján. Évtizedünk kezdete óta folyamatosan kutatják a vietnami szocialista viszonyoknak legjob­ban megfelelő ösztönzési, gazda­ságirányítási rendszert. S a jelek szerint eredményesen. Az elmúlt néhány esztendőben^ mezőgazda- sági termelés örvendetesen stabi­lizálódott, módot adva az életszín­vonal szerény, de egyenletes eme­lésére. A felemelkedés útja azonban hosszú, hisz Vietnam hatalmas hátráhnyal kezdte meg egységes, szocialista hazája békés építését. Ebben a küzdelmes,, külső feltéte­leiben változatlanul összetett munkában Vietnam népe számít­hat barátai, a szocialista orszá­gok, köztük hazánk cselekvő tá­mogatására. (KS) A felszabadult Magyarország hű fiai és lányai, forradalmárai éltek a lehetőségekkel, képesek voltak szembenézni az évszáza­dos elmaradottsággal és a maguk erejéből, emberségéből fordítani a magyar nép sorsán, megnyitni történelmünk új korszakát, le­rakni az új magyar államiság alapjait. A szocialista építés negyven esztendeje során — ‘számos ne­hézséget, ellentmondást leküzdve, tragikus tévedésekből okulva — munkánkból, erőfeszítéseinkből történelmi eredmények születtek Magyarországon. Van jelentős teljesítményekre képes iparunk, sikeres mezőgazdaságunk, sok értékkel gyarapodott kultúránk. Legfőbb eredményünk a kölcsö­nös bizalmon alapuló szocialista nemzeti egység, a szocialista de­mokrácia. Az egész nép ünnepe a negy­venedik évforduló. Ünnepe azok­nak, akik megélték a kapitaliz­must, a háborút. Ünnepe az új nemzedékeknek. Ünnepe a fiata­loknak és időseknek, nőknek és férfiaknak. Ünnepe a gyárak és a szolgáltatások munkásainak, a földek művelőinek, a szellem dolgozóinak,^z alkotó értelmisé­gieknek, a közalkalmazottaknak, a kereskedőknek és a kisiparo­soknak, a különböző világnézetű embereknek, a magyaroknak és más nemzetiségű honfitársaink­nak. 'Forradalmian új korszak éle­tünkben ez a négy évtized, és szervesen kapcsolódik ezeréves múltunkhoz, a világtörténelem haladó folyamataihoz. Munkánk­ban ötvöződnek a szodialista épí- . tés nemzeti és nemzetközi vo­násai. Hazafiságunk sok szállal kötődik a proletár nemzetközi­séghez. Honfitársaink! Űj életet teremtő alkötómun- kánfclgal kivívtuk szocialista ha­zánk jő hírét, megbecsülését a világ szemében. Különösen- érté­kes számunkra, Hogy ezt a mai, feszültségekkel terhes időszak­ban növelni is tudtuk. A hazafi- ság méroéje a megszigorodott körülmények és' követelmények között nem lehet más, mint az, mit teszünk anyagi és kulturális javaink gyarapításáért, a nem­zeti teljesítmény minőségéért. A Magyar Szocialista Munkás­pártnak van programja az elért eredmények őrzésére, a feszültsé­geket Okozó ellentmondások fel­oldására, a sorskérdések megvá­laszolására, a társadalom, a gaz­daság, a kultúra sikeres szocia­lista továbbépítésére. A nép ezt a programot a Hazafias Népfront keretében jóváhagyta, magáénak tartja, érte dolgozik. Jövőre jelentős belpolitikai ese­ményeknek leszünk részesei. Ta­nácskozni fog a párt XIII. kong­resszusa. Az új választójogi tör­vény alapján országgyűlési kép­viselőket, tanácstagokat válasz­tunk. Megemlékezünk a hitleri fasizmus és a japán militarizmus felett aratott győzelemről. Har­mincéves lesz a Varsói Szerző­dés, tízesztendős a Helsinki zá­róokmány. Hazánk fővárosában tartják majd meg Európa kultu­rális fórumát. Internacionalista és békepárti elkötelezettségünk jegyében foly­tatjuk közreműködésünket a né­pek közötti kapcsolatok építésé­ben. A béke megőrzésére irányuló küzdelemben hazánk és népünk iránti felelősséggel, tiszta lelikiis- merettel veszünk részt. Töretlen a hűségünk szövetségeseink iránt, Változatlan a készségünk a nemzetközi kapcsolatok széles kö­rű és kölcsönös érdekű fejleszté­sére. Határainkon belül isme­retlen az osztályelnyomás, nincs és nem is lehet tere a nemzetisé­gi, a faji vagy a vallási hátrá­nyos megkülönböztetésnek. Ha­zánkban érvényesülnek az em­beri jogok, köztük a munkához, a •megélhetésihez» a szociális biz­tonsághoz, a jövő építéséhez va­ló állampolgári és társadalmi jog. Honfitársaink! Köszöntsük céltudatos és ered­ményes munkával felszabadulá­sunk négy évtizedes jubileumát. Fejlesszük önismeretünket és cse­lekvőképességünkét. Dolgozzunk és alkossunk nemzeti egységben összeforrva, elődeinkhez méltón és utódaink iránti felelősséggel. Képességeink legjavával gyara­pításuk szocialista hazánkat. Budapest, 1984. április. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Munkát, békét, szabadságot! • „Jogunk van a munkához!” — olvasható a tiltakozó hamburgi hajógyári munkások transzparensén. Az NSZK-ban jelenleg a 22— —23 millió foglalkoztatottnak mintegy tíz százaléka, két és fél millió ember állástalan. 5# Akár jelkép is lehetne ez a felvétel. Munkát, békét, szabadságot! — olvasható a transzparense­ken, amelyek alatt amerikaiak sokasága vonul Washingtonban, tiltakozásul a Reagan-kormány politikája ellen. • A francia farmerek számtalan demonstrációt szerveztek a I Közös Piac számukra hátrányos me­zőgazdasági intézkedései ellen. A képen: tiltako­zásul kamionokkal torlaszolták el a síneket, ame­lyeket a rohamrendőrök most próbálnak szabaddá tenni. 9 Acélmunkás-tüntetés Párizsban. Franciaország­ban heves tiltakozást váltott ki az acélipar leépí­tési terve, amelynek keretében 30 ezer munkás elbocsátását irányozták elő. Franciaországban a munkanélküliek száma meghaladja a kétmillió főt. O Nagy Britanniában márci­us elején a bányászok több­sége beszüntette a munkát amiatt, hogy a kormány a je­lenleg működő 171 bányából legalább hetvenet bezárni és a 184 ezer dolgozóból 84 ez­ret elbocsátani készül. A Tfiat- cher-kabinet 1979., tehát ha­talomra kerülése óta már 39 szénbányát bezárt, és 48 ezer bányászt tett utcára. Most a sztrájkolók ellen példátlanul nagy rendőri erőket vetettek be. A képen: az egyik tilta­kozó bányászt hurcolják el a rendőrök Sheffieldben. Csaknem harminc millió ember! Szinte elképzelni is nehéz ezt a hatalmas tömeget, hát még azt, hogy valamennyien munka nélkül vannak. A tőkés országokból szinte naponta érkeznek hírek — s mind nagyobb számban arról, hogy miként alakul az állást keresők száma, és hányán vannak azok, akik talán már holnap, holnapután nem mehetnek dolgozni, mert elbocsátották őket. Látszólag majd­nem egyformák ezek a hírek, ezek a képek — mégis megrendítőek. á Esőben, hóban, napsütésben, nappal és éjszaka — otthonuk az utca. A képen: amerikai hajléktalanok San Franciscó­ban. h ti i /

Next

/
Thumbnails
Contents