Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-29 / 101. szám

1984. április 30. • PETŐFI NÉPE • 3

Vincze János: Halászok

• Kereskedő Sándorné: Készül a szakajtó

A munka szépsége

Romsics László: Bányaüzem

® Görbe Ferenc: Jlordótisztitás

I Koczka István: A pék

— Beszélgetés Jantner Antal építésügyi miniszterhelyettessel

KISTELEPÜLÉSEKEN

Fejlődés vagy elsorvadás? Mi i lesz a falvak további sorsa? Száznál több településnek van ma már városi státusa, megszűnnek a já- ■ fások,, mit jelent ez a falvak J szempontjából? Ezekre a kérdé- sekre — és ezekkel összefüggései ben még sok mindenre — kértünk választ Jantner Antal épí- lésügyi és városfejlesztési minisz- Í5 terhelyettéstől. A témával azért ?' foglalkozunk lapunkban, mert a -t kistelepülések sorsával való tö- r: rődés megyénkben is napirenden levő feladat. Bács-Kiskun ban

: t ugyanis 25—30 azoknak a községi geknek, szállásoknak, lakott he- hj lyeknek a száma, amelyek kiste■ lepül^snek számítanak.

t,, — Évtizedeken át a városok áll:< tak előtérben, azok nagymértékű fejlődése mellett elmaradtak a 1 ■ falvak, sőt nem egy falu el is nép- telenedett. Mi várható e téren a továbbiakban?

?,j — Induljunk ki abból — mond: 'in|a á miniszterhelyettes, — hogy " j Magyarországon ' ellentmondásodban fejlődött a településhálózat és '\pz infrastruktúra. Az ország " 'egyes részei — például az Alföld -«Kg Dunántúl — között lényeges 'ívülönbségek alakultak ki. Érde- / mes elgondolkozni azon is, hogy . ‘Budapesten él minden ötödik ma- " 'jáyar állampolgár és az utána következő legnagyobb, város lakos- 1 sága is csak egytizede Budapestiének. Ugyanakkor nagy terüle- ;Í£k voltak város nélkül.

— Ez éppen a kis települések fejlesztését indokolta volna. Mégsem így történt évtizedeken át.

Még a 70-es években is a

■ gazdasági, elképzelések' és a tár- | .^adalmi fejlődés helyzete volt a '•ínípvábbi fejlesztések kiindul ópont- j .ja. Ezért kapta az anyagi eszköll.,zpk nagy részét elsősorban az öt

.nagyváros, másodsorban a többi : .. fpegyeszékhely, a többi település csak ezek után következett. Legrosszabb helyzetbe a legkisebb falvak kerültek, különösen azok, líhol foglalkoztatási gondok voltiák, ahonnan a munkaképes lakosság nagy része elvándorolt,- ..vagy legalábbis dolgozni járt el

_az ipari. központokba. Egyszerű)

' en nem volt miért ottmaradniuk, hiányzott ezeknek a kis helysé- j geknek az eltartó- és megtartó- képességük.

— Mennyiben változott a helyzet az utóbbi években?

— Sokban. Fokozatosan meg- j szűnt a lakosság Budapestre I áramlása, mert csökkent a fővá- I ros részaránya az iparban, a ko- j rábbi több mint 50 százalékról 30

százalék alá. Ezzel szemben ipart ! kaptak addig gyengébben fejlett 5 települések, s nemcsak a hagyo- i mányos „ipari tengely”, a Borsod—Budapest—Veszprém megye vonal mentén, hanem az ország távolabbi vidékein is. Ezzel nagyjából. egyidőben vált Időszerűvé a közigazgatási rendszer reform- j ja. hiszen a járások megszűnése már hosszú--Ideje tartó folyamat j vqlt.

— Közben mégis tovább népte- I lenedtek az apró falvak. .

j — Bármennyire igaz ez, még- j .is,fel kell tennünk a kérdést: vá- j jón minden esetben negatív folyamatnak kell-e- tekinteni a falvak lakosságszámának csökkenését? Történelmünk egyértelműéit válaszol erre: ez a folyamat mindig volt, s a nagyobb társadalmigazdasági változások idején felgyorsult; Mégis fennmaradtak falvasuk ezer éven át. Ez pedig csakis úgy volt lehetséges; hogy az egyik helyen csökkent a lakosság, sőt előfordult, hogy meg-; szűnt egy-egy település, ugyanakkor másutt nőtt a lélekszám, fellendülés indult meg. Sőt, új községek is keletkeztek.

— Mi tehát a járható út?

— Az MSZMP Politikai Bizottsága ugyanazon az ülésén hagyta jó.vá a terület- és településfejlesztés és az államigazgatás korszerűsítésének új Irányelveit. Ez is bizonyítja, hogy a kettő szoror san összefügg. A járások megszűnésével az igazgatás egyszerűsödött, az egyenrangúak — város és község — együttműködése a településfejlesztésre is vonatkozik. Az egy vonzáskörzetbe tartozó településeknek össze kell han! golniuk elképzeléseiket, együtt kell gondolkodniuk. Ez a gyakorlatban jelentheti például azt, hogy közösen tervezik az ellátást, az oktatást, a kulturális életet. Vonatkozhat ez a munkaalkalmak megtervezésére is: ha valakinek a közeli városba kell járnia a munkahelyére, ami napi kétszer 20 vagy 25 perces utazást jelent, ez aligha tekinthető ingázásnak, hiszen például Budapesten is igénybe vesz ennyi- időt az út a dolgozók jelentős részének. Viszont a közeli városban vagy községben esetleg könnyebben megtalálja a képességeinek és képzettségének megfelelő munkakört a környékbeli, mint a lakóhelyén.

— Azt jelenti ez, hogy ezután többet kell kapnia a „közös zsebből” a falunak?

— Kétségtelen, hogy a korábbi években az indokoltnál és lehetségesnél kevesebb jutott a falunak, s ez még akkor is így van, ha figyelembe vesszük, hogy a városok fejlesztése is nagyon időszerű és Indokolt volt. Már a jelenlegi, a hatodik ötéves tervben is változott az arány, a legfontosabb azonlban a szemléletváltozás. Örömmel tapasztaljuk, hogy ez egyaránt érzékelhető a minisztériumok, az országos főhatóságok és a megyei tanácsok dolgozóinak gondolkodásában. Figyelembe kell tehát venni a központi elosztásnál is az indokolt arányváltozásokat, de még fontosabb, hogy a nemzeti jövedelem helyben megtermelt hányadából az eddiginél több maradjon a helybelibknél. Ne a megye, vagy éppen a központi szerv nagylelkű gesztusának • tűnjék, hogy több jut egy városnak vagy községnek. Ha úgy látják, hogy jelentékeny összeg marad helyben, az ottani célokra^ nemcsak a termelési kedv fokozódik, hanem nagyobb értelmét találják a társadalmi munkának a közös gyarapításának is.

— Vonatkozik ez a város- és községfejlesztésre is?

— Természetesen, egyre inkább. Köztudomású, hogy a köz- igazgatás korszerűsítésével együtt; több hatáskört adtak át az országos hatóságok a Begyei-' tanácsoknak, azok pedig a helyieknek. A városok és a falvak építészeti fejlesztése is méginkább a helyi tanácsok 'hatáskörébe kerül. A területrendezési tervek eddig főként országos hatáskörű tervezőirodákban készültek. Ki- álakulta.k azonban a megyei tervezőintézetekben a rendezési tervek készítéséhez értő csoportok, ez-ek j,ob(ban, közelebbről ismerik a helybeliek igényeit és lehetőségeit. Igen fontos, hogy a tér-, .vezést és a végrehajtást is ellenőrizhesse az érintett város, község lakossága, mert a társadalmi' kontroll a demokrácia szerves része. Az sem elhanyagolható szempont, hogy így lehet valódi tekintélyük a terveknek. Eddig ugyanis gyakran előfordult, hogy a terveket „menet közben” többször is módosították, túl sok volt a rögtönzés, ami zavarta a település tenvszerű, harmonikus fejlődését és gyakran sokba is került. ‘

— Tehát: közelebb az emberekhez?

— Mégpedig minden tekintet*; ben. Látnunk kell végre azt, hogy akármilyen apró faluról legyen sáó,- az ott élő emberek számára az a legfontosabb hely, legalábbis olyan vonatkozásban, hogy ő ■ ott akarja megkapni — joggal! — az emberhez méltó életfeltételeket: a lakást, az alapvető élelmiszereket, az egészséges ivóvizet, a ■villanyt stb. Amit pedig nem lehet minden falunak megadni, arról jó közlekedési lehetőségekkel gondoskodni kell, hogy a közelben legyen. Ilyen lehet az orvosi ellátás, az oktatás, a nem napi szükségletű élelmiszer, a tartós fogyasztási cikkek beszerzése, a ■ruházati bolt, de ide sorolom a munkaalkalmakat is.

— A tervezésnél is nagyon fontos az, amit most „emberi tényeződként szoktak emlegetni: az ezzel foglalkozó emberek értsenek a munkájukhoz, olyan szakemberek tervezzenek, akiknek megvan a megfelelő gyakorlatuk, s akik elfogulatlanul tudnak dönteni. Az eddiginél sokkal jobban kell a helyben, az adott környéken, megyében élő szakemberekre, építészekre, szakhatóságokra . bízni az adott táj alakítását. Ennek egyre inkább megteremtődnek a feltételei. Tavaly óta működnek a megyei tanácsoknál a területrendezési és építészeti albizottságok, amelyek szakemberek, lokálpatrióták bevonásával vitatják meg egy-egy jelentősebb épület vagy terület további sorsát. Nagyobb helyeken alakulnak olyan építészcsoportok,- "amelyek- segítik az építészeti műveltség emelését. Mert ez bizony ma még igen alacsony.

— Hogyan hat ez a városok és a falvak viszonyára a továbbiakban?

— Városban és falun egyaránt megnőtt az érdeklődés és az igény a környezet alakítása, szépítése iránt. Ez garanciát jelent arra. hogy javulni fog á táj épített képe. Ami pedig a vonzáskörzeteket illeti: nem az a lényeg, hogy annak központja városi rangot ■kapott, vagy ma még nagyközség. Az a legfontosabb, hogy. a központ akár önmaga, akár a vonzás- körzetébe tartozó községekkel együtt ki tudja elégítem az otta- >ni lakosság igényeit, ellássa -a városra jellemző közfunkciókat, vagyis mindazt, amit a települések lakossága joggal-vár el. Így csökkenhet minél hamarabb ’az a különbség, amely hagyományosan alakult ki és nagyrészt még ipa is fennáll a városok ás községek, vagy úgy is mondhatjuk: a

' nagyobb és a kisebb települések között — mondotta befejezésül Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes.

Várkonyi Endre

Kiváló vállalatok, szövetkezetek

Ezekben a napokban a megye több' gazdálkodó egységében ünnepséget rendeztek, illetve az elkövetkezendő Jetekben tartanak összejöveteleket abból az alkalomból, hegy az 1983. évi gazdálkodási eredményeik elismeréseként Kiváló Vállalat, Szövetkezet címet, illetve elismerő oklevelet nyertek.

kiváló címet kapott a Lajosmi- zséi „Kefe-, Seprű-, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkézét, a jánoshalmi Bácska Építő-- áj Ipari szövetkezet, ,a Kecskeméti Épületkárba ntárió' és Szolgáltató Ipari Szövetkezet, a Bács-Ki-skun megyei^Építő- és Szerelőipari Vállalat, a Kommunális Költségvetési Üzem (Kiskunhalas)},'a BÁCSKA Kereskedelmi Vállalat (Baja), a Jánoshalma és Vidéke ÁFÉSZ, a Kiskunfélegyháza és ' Vidéké Takarékszövetkezet, ä Nagybaracska és Vidéke Takarékszövetkezet, a' Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat,; a Petőfi KISZ L-J kás* építő -'lés Fenntartó Szövetkezet- (Kalocsa), a Tűrt István L?kásás Garázs'Szövetkezet (Baja), -a fajszi Kék Duna, a hajósi József Attila, a kiskunhalasi Vörös; Ok- tóber, a kiskunhalasi Vörös Szikra, a nemesnádudvari Kossuth,' a bátyai Piros Paprika, a hartai Erdei Fergnc, a bugaci Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek, a jakabszállós.i Népfront Szakszövetkezet, a Kiskunhalast Állami Gazdaság, és a Gemenc! Állami Erdő- és Vadgazdaság. - i

Elismerő oklevelet kapták: i a ka'ocsai Generál 3 Elekkcimpex | Szövetkezét, a mélykúti UNIVER- EXPO' Ipari Szövetkezet; az- Alsó- dun-a völgyi Vízügyi Igazgatóság, áz .A'föld Kereskedelmi Vállalat,, .a Hajós és Vidéké Takárékszövet- | kezet, a balotaszállási1 Kossuth és a rémi Dózsa Mezőgazdasági Szövetkézét, a soltva-dkérti . Szőlőskert 'Szakszövetkezet és a Kiskőrösi Borászati Közös Vállalat.

MÁJUS 3-ÁN

Nyitnak a SZüT-iidülök

Május 3-án megnyílnak jj a SZOT-üdülők a Balaton.déli partján. Az első' beutalták Balatontól dvárra és Boglárlell-ére érkeznek, de a .következő napokban a többi üdülőket is elfoglalják a vendégek. Május 9-én az ezüstparti nagy üdülő is fogadja a beutaltakat.. A gyermeküd-ültefés ■ június 18-án kezdődik. A' déli part SZOT-üdülőiben a csúcsidőszákban— július, augusztus — naponta tizenegy—tizenkétezren élvezhetik a szabadságukat.

Az idei szezonban összesein" száztízezer felnőtt ás gyermek tölthet két-kát hetet a magyar tenger déli partjának ■ SZOT-üdülőiben. Június 6-án a.-siófoki ezüstparton megnyílik egy új, ezéröt- ven személyes, tízszintes ; üdülő is. A meglevők tatarozására, felújítására, berendezéseinek cseA réjére, általános' színvonaluk javítására mintegy hétben millió forintot költöttek az előző szezon befejezése óta.

9 Kovács László: Pék és pékné