Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-29 / 101. szám

Békét, biztonságot a világnak!

(Az MSZMP KB május elsejei jelszavaiból.)

MÁJUS ELSEJE a maga sokoldalú és sok tartalmú ünnepével egyben az emlékezés alkalma is. Barrikádharcos elődökre, kik csendőrszuronyokkal és lovasrendőr-kardlapokkal szemben a munkás-jögokért, zsellértestvéreik emberibb életéért mentek ki az utcára. Évről évre, hogy — Adyval szólva — „új tavaszi seregszemléjükön" felmérjék erejüket, odamutassák egységüket a: elnyomóknak. De semmilyen fondorlat nem oldhatta ki május 1. vezérlő gondolatát: a munka és a nemzetközi összefogás ünnepének eszméjét. Ezért volt olyan magától értetődő, hogy már 1945. májusában a magyar nép a legközvetlenebb politikai célok jegyében a lehető legpolitikusab- ban ünnepelte szabad májusát. És ugyanezt tette a nevezetes 1957. május elsején is: újra nem a sóskifli és a sörösflaska, hanem a munkásököl és harci jelszavai kerültek százezrek felvonulásának középpontjába.

Minden okunk megvan rá, 1984-ben, hogy végiggondoljuk május elseje legtisztább értelmét és merítsünk belőle mostani mindennapos, kemény próbatételeink napjaira.

MUNKÁS-NEMZETKÖZISÉG. Ha minálunk véget értek is azok az idők, amikor „saját” tőkéseinknek kellett megmutatnunk, hogy munkásököl vasököl, világméretekben nagyon is parancsoló; szükséglet eltéphetetlenül erősíteni az internacionalista kötelékeket. Osztálytestvéreink a tőkés országokban ma is élet-hálálhar- cöt vívnak magáért a munkáért, elemi jogukért — és ezt nem leplezheti el az uralkodó körök propagandagépezetének . erőfeszítése, az „emberi jogoknak" az ő értelmezésük szerinti előtérbe állítása.

Korunkban, amikor minden ország költségvetését és erőforrásait a végsőkig igénybe, veszi a fegyverkezési hajsza, a napnál vi- Ijjposqbb az fi hazugság, hogy a fegyverkezes hatásos eszköz a munkanélküliség leküzdésére. Gyalázatos hazugság! A fegyverkezés fő teherviselője a munkás, az adófizető, s egyetlen haszonélvezője a nagytőkés. Manapság láthatjuk, miként szekundál az Egyesült Államok hatalmon levő jobboldali csoportjának a tőkés világ többi kormánya, amely pedig, ha összefogna, más irányba terelhetné az események menetét, így azonban ma már valóság, amiről a tavaly május elsejei vezércikkek mint jövőről szóltak: Európában megkezdődött az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek százainak elhelyezése, új veszedelmeket szítva, új bonyodalmakat támasztva a nemzetközi politikában.

Ebben a helyzetben még fényesebben, mint valaha, kirajzolódik,

milyen óriási történelmi tett volt a szocialista forradalom győzelme, mert világszerte a Szovjetunió és szövetségesei, a szocializmus országai testesítik meg a népek reménységét, a ibéke megóvásáért érzett óhaját. Ma a béke nem kevesebb, mint az emberi nem fennmaradása. Soha ennyire nem volt látnivaló és tudvadonba került termelőészközök társadalmában a fő hajtóerő ennek a tulajdonosi érzetnek az erősödése; magyarán: a szocialista demokrácia vonásainak mind erőteljesebb érvényesítése a gazdaságban is. Mindent összevéve ezt célozza a párt politikája, a Központi Bizottság említett határozata alapján hozott és hoÜnnepi zászlók

levő, hogy a Szovjetunió, a szocializmus az élet, a jövő hordo- zója, míg az imperializmus a múlt, a történelmileg letűnésre ítélt, a pusztulást hprdozó, s '/vele fenyegető rendszer. A szocialista országok, a testvéri népek, minden békeszerető erő nemzetközi összefogása — a mai világban ez, csakis ez kényszerítheti rá a. fegyverkezés, a nyers erőszak bajnokaira a békés egymás mellett élés korparancsát. Legyünk rá büszkék, hogy a mi hazánk ebbe, a béke és a haladás oldalán álló testvéri közösségbe tartozik!

A MUNKA ÜNNEPE. Annyira megszoktuk, hogy tán föl sem fogjuk igazán, miként lehet valamely nap a munka ünnepe. Vajon mit is lehet rajta emígy ünnepelni? Fordítsuk meg a kérdést, és gondolatban próbáljunk csak arra gondolni, miféle nap volna a mai, ha munkanélküliség kísértene! Fajunk lételeme a teremtő munka, és emberi mivoltából veszít az, aki nem alkotással tölti napjainak legalább egy részét. Ezt semmilyen cinikus tréfálkozás nem másítja meg, mint ahogyan az sem, hogy még nem minden munkakörben és munkahelyen domborodik ki a munka teremtő jellege; még sok a fizikai megerőltetés, a szürkeség.

Ám ha május elseje időszerűségén tűnődünk, jusson eszünkbe, hogy hazai gondjainkon csakis a munka hatékonyságának növelésével, a munkakultúra színvonalának emelésével, helyenként nagyobb szorgalommal juthatunk túl. Ez az általános igazság szinte új, még gazdagabb értelmet kap pártunk Központi Bizottságának április 17 -i ülése után, amikor gazdasíágirányítási rendszerünk továbbfejlesztésének irányát jelölte meg. Semmi kétség, hogy ezzel tovább lépünk annak erősítésében, ami május elsejének egyik legfőbb tartalma: a munka szabadságáéban.

A munka mindig és mindenütt szervezettséget kíván, mint ahogyan maga a társadalom is szervezett egész. Ámde a néptulajzandó rendeletek sorozata. Bizonyosság, hogy az új lehetőségek milliók agyát, képzelőerejét, tudását mozgatják meg; emellett a szocialista igazság eszményhez jobban közelítő bérezés és részesedés — kinek-kinek végzett munkája mennyisége és minősége szerint — szintén olyan ösztönzés, amely egyértelműbbé teszi a munka társadalmi és egyéni hasznosságának egységét.

Ahhoz, hogy gazdasági életünkben tovább léphessünk, most minden lehetőséget meg kell ragadnunk. Már eddig is nagy eredmény volt, hogy a sokasodó nehézségek közepette fenntartottuk a teljes foglalkoztatottságot, az ellátás elismerésre méltó színvonalát, és eközben eleget tettünk mindenkori fizetési kötelezettségünknek. Most azonban arról van szó, hogy mielőbb átadhassuk a múltnak azt az időszakot, amelyben a leggyakoribb fordulat a „nehézség”, a „gona”, és megteremtődjenek az új fellendülés lehetőségei.

A NEGYVENEDIK SZABAD MÁJUS elsején, íme, ilyen aktuális gondolatokkal menetelünk, abban a tudatban, hogy ugyanezen a napon a földkerekség minden részén száz- és százmilliók ugyanezt teszik. Lobogjanak hát fennen a vörös zászlók, hirdetve a nemzetközi munkásösszefogás . magasztos eszméjét!

De lobogtassa a májusi szél nemzeti színű zászlóinkat is! Minden olyan eszme és tett, amely szeretett hazánk nemzetközi helyzetét erősíti, egyben legszentebb nemzeti érdekeinket is szem előtt tartja és szolgálja. A magyar névnek, a magyar népnek soha történelme során nem volt a világban ilyen megbecsülése.

A májusi zászlóerdő így emlékeztet bennünket mai és holnapi tennivalóinkra, így szolgálja eligazodásunkat a világban, s így mutatja meg a világnak, merre menetelünk a béke és a szocializmus híveiként.

Szántó Jenő

Helyszíneink: Baja, Csikéria, Harta, Kecskemét, I Kiskunhalasf Kunszentmiklós, Szánk

Ünnepi számunkban Harta múltjának őrzőit mutatja be munkatársunk, s írást közlünk a vitát is kiváltó bajai Petőfi szoborról. Elkalauzoljuk az olvasókat a kunszentmiklósi tanyavilágba, és írunk kiváló kiskunhalasi brigádokról. Csikériai beszélgetésünk a nemzetiségiekről szól. Vas-emberek között járt kollégánk a kecskeméti Fémmunkás gyárban. Hogyan sportolnak? — tettük fel a kérdést Szánkon, s beszámolunk arról miként született az új bajai uszoda.

A munka szépsége

(3. oldal)

Ismeretes olvasóink előtt, hogy április 21.-én osztották ki a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában annak a fotópályázatnak a dijait, amelyet az SZMT, a KISZ megyei bizottsága és a Petőfi Népe szerkesztősége hirdetett május 1 tiszteletére. A munka szépsége címmel.

De van e a munkának szépsége? Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy igen, s hozzánk hasonlóan nagyon sok embernek azonos a véleménye. A harmadik oldalon közölt, a pályázaton elismerést kapott fotók is azt bizonyítják, hogy akkor van szépsége a munkának, ha az ember felszabadultan, örömmel és lelkiismeretesen végzi. Az a munka szép, amelyben megtaláljuk képességeink kibontakoztatásának legjobb lehetőségeit.

A szocialista társadalomnak éppen az az egyik legszebb és leghumánusabb célja, hogy az érte és benne dolgozó embereknek bőséges teret

9 Bálint Vilmos: Fazekas

nyújt a bennük rejlő tehetség, ügyesség s egyéb számos adottság kifejlesztéséhez, érvényesítéséhez.

'V*'

I

• Hincz Gyula rajza

Felhívás a nemzethez

a felszabadulás 40. évfordulójának köszöntésére

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának közelgő negyvenedik évfordulója alkalmából ünnepélyes felhívással fordul a magyar néphez.

Honf itársaink!

11945. április negyediké szabadságunk születésének, függetlenségünk visszanyerésének, új államiságunk kezdetének a napja, a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe. Olyan út kezdete, amelyen haladva megteremtettük a szocializmus építésének magyar- országi lehetőségét. Köszöntsük az ünnephez méltóan, jogos nemzeti büszkeséggel felszabadulásunk négy évtizedes jubileumát.

Máiéval tartjuk számon a felszabadító, és azóta is mellettünk álló, szövetséges Szovjetunió elévülhetetlen érdemeit, a dicsőséges szovjet hadsereg hős katonáinak népünkért hozott áldozatát. Köszönettel tartozunk azon nemzetek és népek harcba szállt fiainak, akik segítséget nyújtottak a szabadságot és békét hozó győzelemhez.

Büszkék vagyunk történelmünk haladó hagyományaira, nagyra értékeljük legjobbjaink küzdelmét a bókéért és az Igazságos társadalomért, a háború és a kizsákmányolás, a társadalmi és a nemzeti elnyomás, a fasizmus, az elvakult nacionalizmus ellen. Tisztelet illeti a magyar kommunisták példamutatását ezekben a harcokban.

(Folytatás a 2. oldalon.)

Szabad május elsejék

Kilencvenöt esztendős múltra tekint vissza a munka, a munkásosztály nemzetközi ünnepe. A felszabadulásig a magyar munkásoknak csak egyszer adatott meg — 1919-ben —, hogy nem

kellett tartaniuk május 1-i rendőr—csendőr-támadásoktól. Több mint negyedszázad után, 1945-ben lehetett újra szabadon felvonulni. Igaz, romok árnyékában, amelyek vészterhes napok emlékeit elevenítették fel. Ilyen, ehhez hasonló volt az ellenforrá- dalmat követő 1957-es nagygyűlés is a Hősök terén. A véres ősz után ismét mosolyt lehetett látni az arcokon, bizalmat nyújtó jelszavakat a transzparenseken. S végül az 1984-es ünnepre készülődésről szóló képünk az óvódásokról, akik már csak a könyvekből olvasnak majd a hajdani harcos május elsejékről.

a Kádár János az 1957-es nagygyűlés résztvevői között.

9 1984: májusfát állítottak a kecskeméti Forradalom utcai óvodában.

• Felvonulás 1919. május 1-én.

4 Az első szabad május 1. 1945-ben

Konsztantyin Csernyenko beszéde bélés külpolitikai kérdésekről

MOSZKVA

Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa élnökségének élnoke május 1., a munkásosztálly nemzetközi .ünnepe előtt vasárnap látogatást tett Moszkva egyik legnagyobb üzemében, a „Sarló és kalapács” vasműben. Az üzem dolgozóinak nagygyűlésén Csernyenko kül- és belpolitikai kérdésiekről mondott beszédet.

Nemzetközi kérdésekről szólva kijelentette: a Szovjetunió ' és más szocialista országok elleni keresztes hadjárat szervezői ítérri- re akarták kényszeríteni ezeket az országokat. Éz azonban sohasem következhet be.

— Megszenvedtük és megvéd- tűk forradalmunkat, felépítettük' a szocializmust, s most megvalósítjuk országunk fejlesztésének átfogó programját, amelynek célja a nép életszínvonalának javítása — mondotta. — Senkire nem akarjuk rákényszeríteni világnézetünket, társadalmi rendszerünket, és nincs szükségünk idegien területek elfoglalására. A Szovjetunió őszintén javasolja a békés egymás mellett élést, a 'kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködést.

— Érthető azonban, bogy nemcsak a mi jóindulatúmtól' függ minden. A politikában mi csak a tetteknek hiszünk, s nem a szavaknak. Ha a fegyverzetek csökkentéséről beszélnek, az legyen valóban kölcsönös fegyverzetcsökkentés. Ha pedig a nukleáris fegyverzetek felszámolásáról, akkor valóban számolja fiel e fegyverzeteket mindkét fél. Ha az Egyesült Államok és a NATO hajlandónak mutatkozik erre, rajtunk nem fog múlni a dolog.

— A szovjet embereknek mélységes meggyőződésük, hogy a békét meg lehet védeni, az események fejlődését a konfrontációtól vissza lehet fordítani az enyhülés felé. A Szovjetunió kész á párbeszédre és hajlandó aktívan együttműködni minden olyan kormánnyal és szervezettel, amely becsületesen és 'konstruktívan elő akarja segíteni a béke ügyét.

Amíg azonban létezik a katonai és politikai feszültség, amíg országunkra nukleáris rakétáik veszélye leselkedik, az Egyesült Államok és a NATO-országok részéről, addig szárazon keli tartani a puskaport, állandóan felkészültnek, ébernek kell 'lennünk. Ügyelnünk keli arra, hogy az erőviszonyok ne változzanak meg az imperializmus javára és ne kerüljünk a gyengébb fiél helyzetébe — mondotta Csernyenko.

Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány tudatában van a szovjet nép iránti felelősségének. 1941 júniusa nem ismétlődik meg. Mindenkinek, bará- (Folytatás a 2. oldalon.)

<1