Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-22 / 95. szám

i

ü

g

■

I

I

■

IK

a

I

i

*. '* ’ ,vi

1

n

1

a

i

I

H

m

1

1

1

Cifra alma és narancs

MEGJÖTT A NYUSZI

(Karáth Imre felvétele)

A néprajzi és részben az irodalomtudományi kutatás sok adatot derített fel, gyűjtött össze az egyik legáltalánosabb szimbólumnak, az almának a jelentésére, keletkezésére, s elterjedési körülményeire vonatkozólag. Az alma valószínű a legősibb és leginkább elterjedt szimbolikus tárgyak közé tartozik: a termékenység, ebből következően a szerelem ősi jelképe. Mag, virág, gyümölcs. A képzet kialakulását elősegítette még az 'említett gyümölcsnek a női mellhez való hasonlósága. A női test az élet bölcsője, megtermékenyítője a' szerelem.

Ebből az alapgondolatból a különböző népeknél különböző szimbólumrendszerék, különböző szokások alakultak ki. Ez különösen gazdag a délszláv népeknél. Baján és környékén a század elején a horvát-bunyevácok nemcsak hímes tojást ajándékoztak, hanem cifra almát, narancsot, citromot is. A hagy munka mellett sem feledkeztek meg ezek előkészítéséről. Különösen a „ko- Io-prelo”-iba (fonó) járó lányokat fogja el ilyenkor a buzgalom. Elsősorban szép piros nagy almát választanak erre az alkalomra,' és ezt viszik a már minden településen közismert néhány rajzolóhoz. A tojásfestést sok bunyevác asszony tudja, de az almarajzoláshoz nem ért mindenki.

Biztosabb, gyakorlottabb kéz kell hozzá, mert, az egyszer rárajzolf viaszt i az almahéj megsértése nélkül alig lehet leszedni. A rajzoló asszonyoknál kosárszámra gyűlt az alma. Ilyenkor éjjel ■is mártogatni kellett a „kiscicá”-t, a, rajzoló pálcát., hogy húsvét reggelére minden leány megkapja a narancsait, almáit. A forró viaszba mártott kisci- eával különböző figurákat rajzoltak. A növénymotívumok mellett a kakas, kacsa, páva, galamb, ló, bárány sem volt ritka. A viasz gyorsan száradt, s ha még a zsíros ruhával egy kicsit fényesre dörgölték, már el is készült a' Sarena jaibuka.

Az öntöző legények kapták a cifra almát, narancsot, melyért kötelesek voltak a lányt egész nyáron a kólóba kísérni, és a Szent-Antal napi búcsúkor, amikor minden környező községből a bunyevácok találkoznak a bajai barátok templománál, a húsvéti cifra almát selyemkendővel,, cifra papuccsal, s más hasonlóval viszonozni.

A törökségre is jellemző, volt a képekben való gondolkodás, a képes beszéd, kifejezési mód. A mi szempontunkból ez azért fontos, mert saját al- maszimbolikánkal nagyon erős szálak fűzik hozzá. .A hódoltság korában, ha egy nő török férfitől elfogadott egy almát és ez bizonyítható volt, a bíró a férfinak ítélte őt oda, Ha a zombori leányvásáron, a kiszemelt lánynak ezüstpénzzel vagy bankóval megtűzdelt almát nyújtottak át, s elfogadta, az a vonzalom kölcsönösségét jelentette, így hamarosan megtörtént az eljegyzés. Ez az állandósult hatás kezdettől fogva telítve volt délszláv motívumokkal. Persze a délszlávok már jóval a török hódítás előtt használták az almát jagyajándékimak, nászjelvénynek. A bunyevác inópélet mindmáig megőrizte házassági szokásaiban az almaszimbolika jelentését. Emellett ma is közismert még a „karácsonyi alma” jelentősége, valamint a rozmaringgal díszített „névnapi alma” szerepe. A felsorolás így sem teljes. Nem is szólva a fenti eseményekhez kapcsolódó rigmusokról, énekekről, dalokról, melyekben a zöld ág, az alma, narancs és más gyümölcs szerepel.

! Mándics Mihály

A gyermekáldás reményében

Húsvét hétfő a locsolás napja, s a locsolónak piros tojás a hagyományos jutalma. A hajdan volt legények azonban nem úgy locsolták a lányokat, mint a maiak, akik csak pár csepp kölnit löttyinitenek a fej- búbjukra. Kivonszolták a sivailikodó lányt a kúthoz és két-három vödör vizet is zúdítottak a nyalkába, vagy ha völt a közelben patak, felkapták, és akárhogy kalimpált, meghengengették a vízben. A lány meg csak az illem kedvéért rúgkapált, visilozott, hisz nagy szégyen lett volna, ha húsvét hétfőjén szárazon marad. Mert a föld is úgy terem jobban, ha öntözik, s ami a földnek a termés, az a családnak a gyermekáldás. Azért öntözték a lányt, hogy sok gyermeke legyen, ha bekötik a fejét, A legény meg azért kapott a locsolásért tojást, mert a tojás a férfiúi erőnek is régi jelképe.

Köröndi

korongozás

A székelyföldi Korond a népi fazekasság igazi fellegvára. Ebben a zegzugos kis faluban ma is több százan foglalkoznak ezzel a szép mesterséggel. Képünkön: Molnos Margitka köröndi kislány korsót virágoz.

m

összeállította: Varga Mihály

INNEN

Tél és Nyár viadala

A svéd városokban május elsején a fiatal legények lóháton két csoportra oszolva megjátsszék, mintha életre-halálra szóló harcot vívnának. Az egyik , csoportot a Tél szőrmékbe öl- , tözött megszemélyesítője vezeti; ezek hólabdát és jeget hajigáinak, hogy meghosszabbítsák a hideg időt. A másik csoportot a Nyár friss levelekkel és virágokkal borított képviselője vezeti. A látszatküzdelemből a Nyár vezette csoport kerül ki győztesen. A szertartás lakomával végződik. A Rajna középső folyása vidékén a Nyár repkénybe öltözött képviselője a Tél szalmában meg mohába öltözött képviselőjével harcol, s végül győzelmet arat fölötte. Földre dönti a legyőzött ellenfelet, letépi róla a szalmaburkolatot, darabokra szaggatja, és szétszórja; közben a két bajvívó ifjú társai egy dalt énekelnek, mely a Nyárnak a Tél fölött aratott győzelmét ünnepli. Ezután egy nyári virágfűzért vagy ágat, hordoznak körbe a faluban, és házról házra járva ajándékot gyűjtenek: tojást meg szalonnát. Néha azt a bajvívót, aki a Nyár szerepét játssza, levelekbe meg viMi is Ül...?

rágokba öltöztetik, és virágokból font koszorút tesznek a fejére.

Elűzött halál

Eisenachban (NDK) nagyböjt negyedik vasárnapján a fiatalok a Halált jelképező szalmabábut kerékre kötik, és felgörgetik a dombtetőre, Ez- • utáh ^éjj&^y ú jí j ált' K Háláíkot,' és & 'kerekét ' légürítjük-: av '’lejtöri. Majd kivágnak egy magas fenyőfát, szalagokkal díszítik, és felállítják a völgyben. A férfiak felmásznak a fára, hogy lehozzák a szalagokat. Felső- Luzicában a Halál szalmából és rongyokból készített képmását a legutóbb férjhezment lány fátylába öltöztetik, és ráadnak egy inget; ezt az a ház adja, ahol utoljára fordult elő haláleset. Az így felékesített figurát hosszú pózna végére tűzik. Ezt a legmagasabb és legerősebb lány sietős léptekkel körbeviszi, míg a többiek botokkal és kövekkel dobják a képmást. Aki eltalálja, abban az évben biztosan nem hal meg. A Halált ily módon kiviszik a faluból, és vagy vízbe dobják, vagy áthajítják a szomszéd falu földjére. A hazafelé vezető úton mindenki zöld ágat tör magának, és boldogan viszi, amíg el nem éri a falut; ott azután eldobja. Előfordul, hogy a másik faluból, amelynek földjére áthajították a figurát, a fiatalok utá— Azért, mert — húsvét lévén — nyuszinak öltöztettek, igenis kutya vagyok!

nuk rohannak, és visszadobják a képmást, mivel nem kívánják a Halált a határukban. A két fél között néha verekedésre is sor kerül.

Esküvő

a Jenyiszej vidékén

Szibériában, a Hakász Autonóm Terület egyes részein ma is divatba»! ^ag5^®:adábbi régi hagyo^ápyf^z. á^lzofösr'iiogy a fiú'tj&fttefWMmw,*á&íari?ér- tesíti 'a szülőket, hogy hol keressék. Az apa és az anya erre lóra vagy mostanában autóba ül, megkeresi a lányt és korbáccsal veri a fiút, meg annak szüleit, amíg lányuk azt nem mondja, hogy jószántából hagyta el őket. A lány szülei ekkor ajándékot kapnak, majd hazamennek, hogy érezzék gyermekük elvesztését. Néhány nap múlva összejön a rokonság, már a lány házánál. Ekkor a vőlegény két fakupával a kezében sorban meghajol minden rokon előtt és egészségükre iszik az aj ran pálinkából. Apósa ezután háromszor ráver korbáccsal, majd a tuskórepesztés következik (de legalább is egy forgács lepattintása), ezután birkózóver- seny zárja az ünnepséget.

ONNAN

HETVENEZER TOJÁS

A Kalocsa környéki falSzakmáron, HoKÉE! mokmégyen,

HK|, Drágszélen

I és másutt —, valamint a szállásokon szép szokás még a húsvét előtti tojásfestés. Van olyan család, ahol évente ezerkétszáz hímes tojás kerül‘ki a szorgoskodó asz- szonyok, lányok keze közül. A fővárosba és más városokba is el- , jutnak — a locsolók kedvére, örömére — ezek a szép.

. . K iff1*

mangulatot?árasztó ajándékok: A Kalocsai Népművészeti es Háziipari ^SzöyM^ezet'jbffiglgps^.h^pzreműködésével' évente legalább ^hatvanezer híméstejást forgalmaz*.

Egy kiállítás képtelenségei

A hagyományőrző népművészet reprezentatív kiállítása nyílt meg a napokban a folklórjáról híres Rottenbiller utcában. A kiállításon művészi egységben ötvöződnek a népi tradíciók és az újabb alkotási törekvések.

A Rottenbiller utca egyik ifjú mestere például túllépett barack- magfaragási korszakán, kimerítette az anyag lehetőségeit. A kiállításon szoborkompozícióval jelentkezett: mákszembe faragva ábrázolta, amint Dózsa beszédet mond a Cegléden összegyűlt népnek.

Nagyon érdekes, már az alkalmazott művészetekhez sorolandó darabokkal mutatkoztakj be a lószőrékszer-készítők: egyikük ízléses lószőr-kávéskészletet, másikuk biciklipumpát állított ki. A legnagyobb sikert azonban a

lószőrből készített fogorvosi rendelő aratta.

Szólni kell a bőrösök bemutatott anyagáról is. Nagyon tetszett a díszzsebkendő jegesmedvebőrből, a Wartburg-kormány bivalybőrből, de a kiállítás igazi szenzációja a csikóbőrös Johny Walker volt.

Új távlatokat nyitogatnak a türelemüvegek mesterei is. Egy balmazújvárosi alkotó félliteres konyakosüvegbe egy kétdecis konyakosüveget helyezett el, bizonyítva, hogy a végtelen kitartásnak és szorgalomnak mindig megterem a gyümölcse. Mint a művész elmondotta, most még komolyabb feladat foglalkoztatja: kétdecis üvegbe akar egy

félliterest elhelyezni.

Sok sikert kívánunk!

H. Z.

Az 1198-ban már emlege“tett középkori Kecel falu a török uralom idején, legkésőbb a XVI. század végére elpusztult. Határát a szomszédos pusztákkal együtt a XVII. században és a XVIII. század elején halasi marhatartó nagy- gazdák bérelték.

Z ajezdai Patasvcs Gábor kalocsai érsek, a barokk székesegyház építtetője 1734 tavaszán elhatározta, hogy Ör- jegen túli pusztáinak egyikón falut alapít. Választása Kecelte esett. Kétszázötven' évvel ezelőtt, 1734. április 22-én a kalocsai vár öreg falai között írta alá azt a telepítő levelet, amellyel megalapította az újkori Kecelt.

A toborzással megbízott érseki alattvalók elindultak Pest megye északi tájai és a felföldi vármegyék felé,/ hogy dicsérvén a keceli lehetőségeket, lakosokat toborozzanak a megnépesítendő pusztára. Törekvésüket siker koronázta. A XVIII. századi észak-déí* A kecellek lakóhelyük szépítéséért is mindig szívesen dolgoztak. Archív felvételünkön egy tíz évvel ezelőtti parképítés résztvevői láthatók.

li népmozgás áradatában, mint valami ígéret földjén, egyre több szerencsét próbáló, jobb életfeltételekre vágyó család telepedett le a középkori keceli templom romjainak tájékán. A legtöbb ősfoglaló keceli Pest megye felső részéről, a Pest—Vác—Hatvan—Jászberény—Cegléd—Ócsa—Pest vonallal határolt területről érkezett. A népesség átbocsá- tásában és továbbításában jelentős szerep jutott néhány környékbeli helységnek: Pa- . tajnak, Géderlaknak, Miskének, Akasztónak. Több fontos és kiterjedt keceli família eredete nyúlik Nyitra, Nóg- rád, Esztergom és Hong megyébe.

A sokfelől érkezett kecellek elkezdték kétszázötven éve tartó tájformáló, termelő és építő munkájukat. Templomot, iskolát, házsorokat, utakat építettek; gyöpet törtek, és homokot szelídítettek; állatokat, gyümölcsfákat és szőlőültetvényeket neveltek.

Kecel lakói 1734 és 18*35 között a kalocsai érsekek jobbágyai voltak. A feudalizmus utolsó 13 esztendejében,. 1835 és 1848 között a kalocsai káptalan volt a falu földesura. A XVIII. században a kecellek jelentős kiváltságokat élveztek, például nem robotolták.

S néha minden úrbéri szolgáltatásukat pénzben válthatták meg földesuruktól. Községi szervezetük számottevő autonómiát élvezett. A XIX. század első felében azonban rosszabbra fordult a soruk. A feudalizmus utolsó fél évszázadában rendszeresen robotolniuk kellett földesuruk ácsi és csalai gazdaságában. A jobbágyfelszabadítás után, 1856-ban jött létre Kecel és a kalocsai káptalan között az úrbéri egyezség. Ennek értelmében 15 év alatt az itt élő parasztság csaknem 150 ezer pengőforint váltságdíjat fi- zetétt a kezén lévő földekért, és a szőlődézsmia elengedéséért. Hatalmas tehertétel,; volt ez, de • új lehetőségeket nyitott a keceli mezőgazdaság fejlődésében. 1858-ban végrehajtották a tagosítást,, amelynek következményeként egyre több tanya épült á település környékén. Gyökeresen átformálódott a termelés és az életforma egyaránt, 1949- ben Kecel népességének 41,8 százaléka élt tanyán,

A XVIII—XIX. században a megélhetést a gabonatermesztés és az állattartás jelentette ezen a vidéken. Évente sok száz keceli járt a Bácskába

részesaratást és bérnyomta- tást végezni. Szőlőt a XVIII. század közepe óta termesztettek, de a szőlőföldek inkább a szegény rétegek helyhezköté- sébén játszottak fontos szerepet, anélkül, hogy a megélhetésüket lényegesen javították volna. A szőlő- és gyümölcstermesztés a XX. században vált a keceli nép életmódjának legszámottevőbb tartópillérévé.

Századunk közepén volt egy esztendő (1949), amikor Kecel lélekszáma elérte a 12 ezer 439 főt. Azóta a népesség, más környező falvakhoz hasonlóan, itt is csökken. Nagy lélekszámzuhanást jelentett Imrehegy területének. elcsa- tolása 1952-ben. A fogyatkozás ellenére ma is több mifit tízezrén élnek a 250 éves nagyközségben, mégpedig nem is akárhogyan. A naggyá nőtt falu gazdagságáról valódi és vélt történetek sokasága kering a környéken. A mai kecellek sokat emlegetett mó-: dosságának alapvető feltételeit szorgalmas elődeik negyed évezredes verejtékes igyekezete teremtette meg. Évszázadok, sőt” évtizedek homokszelídítő rnurukája.

Dr. Bárth János

3,

4