Petőfi Népe, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-20 / 93. szám

2 • PETŐFI NÉPE a 1984. április 20. események sorokban szófia____________________________ A XII. Világifjúsági és Diák- találkozót (VIT) 1985. július 27-e és augusztus 3-a között rendezik meg Moszkvában. Erről a feszti­vál nemzetközi előkészítő bízott­jának második ülése döntött u lökön Szófiában, _________ t 'i s/.KVA NATO-ELŐTERJESZTÉS A HADERŐCSÖKKENTÉSI TÁRGYALÁSOKON Régi javaslatok új csomagolásban A szovjet párt és állam szolgá­iban végzett kimagasló mun­kájáén és érdemeiért több magas lanrn szovjet vezetőt tüntettek ki ‘ CMilnrlokön Moszkvában. A ki- ''iiileleM•'bet Konsztantyin Cser- rivrni.ii i/. SZKP KB főtitkára if/ujii'i i Mihail Szolomencév, I‘ il PB tagja, a Központi l.j.olis.i : lett működő Pártel- lonőr■/> sí Bizottság elnöke a Szo­cialista Munka Hőse címet kapta, valamint a Lenin-rendet, s a „Sarló és Kalapács” érdemérmet vehette át. Lenin-rendet kapott Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió honvédel­mi minisztere. Viktor Csebrikov hadseregtábornok, az SZKP KB PB póttagja, az Állambiztonsági Bizottság elnöke megkapta a mar­salli csillagot.________________ T OKIO______________________ Na kaszone Jaszuhiro japán mi­niszterelnök lemondta júniusra tervezett látogatását az NSZK-ba, Franciaországba, Olaszországba és a Vatikánba. A hírt maga a kor­mányfő közölte csütörtökön új­ságírókkal. BÉCS A NATO-országök csütörtökön általuk újnak mi­nősített javaslatokat terjesztettek elő a bécsi had- erőcsökkentési tárgyalásokon. A Varsói Szerződés országai készeik ugyan tanulmányozni a nyugati el­gondolásokat a május végén folytatódó tárgyaláso­kon, de máris leszögezték a tényt: a NATO csak új csomagolásban terjesztette elő immár 5 éves ja­vaslatait — amelyeket a szocialista- országok eleve elutasítottak. A bécsi tárgyalások soron következő, 33. fordulójának megkezdését a húsvéti szünet után, május 24-ne tűzték ki. A NATO' által tavaly óta ígérgetett javaslatok szerint a tárgyalások haladását évek óta bénító lét­számvitát azzal lehetne feloldani, hogy nem az ösz- szes, hanem csak a harcoló alakulatok és kisegítő egységeik létszámáról cserélnék ki — kölcsönösen elfogadható alapon. — az adatokat. A Nyugat ugyan­akkor ennek fejében az általa eddig javasoltnál -is szélesebb körű ellenőrzésben kíván megállapodni. A NATO-javaslat szerint egyébként elsőként csak az amerikai, illetve a szovjet harcoló egységek lét­számát csökkentenék, az előbbiekét 13 000, az utób­biakét 30 000 fővel, majd 5 éven belül mérsékelnék a közép-európai haderőket mindkét Oldalon 900 000— 900 000 főre. (Ebben a létszámban a felek már ko­rábban megállapodtak.) A csütörtöki tanácskozáson a holland, illetve az amerikai nagykövet terjesztette elő a NATO-jaivas- latot. A szocialista országok nevében Valerian Mi- hajlov, szovjet nagykövet válaszolt, majd ismétel­ten sor került az amerikai, illetve a szovjet nagykö­vet felszólalására. Mihajlov nagykövet leszögezte: a Nyugat sok hónapos hallgatás után. beterjesztett javaslatai — a NATO állításával ellentétben — nem alkalmasak arra, hogy kivezessék a tárgyaláso­kat a zsákutcából: azok nemhogy -megoldanák, el­lenkezőleg, újra felmelegítik a létszám-vitát. A Nyu­gat ugyanakkor változatlanul hallgat arról, hogy a bécsi tárgyalások feladata a haderő csökkentése is. Mindezeket figyelembe véve a NATO egyáltalán nem adott kielégítő választ -a szocialista országok tavaly beterjesztett építő javaslat-rendszerére —. amelyek változatlanul érvényben vannak. A szocialista országok szóvivője a sajtóértekezle­tén leszögeate, hogy a NATO álláspontjává tárgya­lások összes kulcskérdésében lényegében változat­lan. A rendkívül bonyolult elgondolásokat -ennek ellenére tanulmányozni fogják. Asszad és Dzsemajel találkozója BEJRUT Bizakodó légkörben kezdődött meg csütörtökön Damaszkuszban Hafez Asszad Szíriái és Amin Dzsemajel libanoni elnök második csúcstalálkozója, amely egybe­esett a libanoni csapatszétválasz­tási terv első szakaszának végre­hajtásával. A bejrúti kikötőtől a hegyvidéki Szűk el-Garbig nyúló polgárháborús frontvonal teljes hosszában elfoglalták állomáshe­lyüket a libanoni és francia tűz- szüneti megfigyelők. Bejrútban, arra számítanak, hogy a Szíriái— libanoni Csúcstalálkozó eredmé­nyeként végleges formát ölt az a megbékélési formula, amely lehe­tővé teszi a nemzeti egységkor­mány megalakítását. Gromiko cikke a szovjet békepolitikáról A Moszkovszkije Novosz- tyi című szovjet hetilap leg­újabb számában kiizölte And­rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió miniszter- tanácsa elnökének első helyet­tese, külügyminiszter cikkét a Szovjetunió lenini békepo­litikájáról. Andrej Gromiko u többi kö­zött megállapítja, hogy a Szov­jetunió szilárdan azok oldalán áll, akiknek harcolniuk kell szabadságukért, függetlensé­gükért, népük puszta létéért, akiknek szembe ■ kell nézniük*' az imperializmus 1 i agresszív • érőinek nyomásával,'1 fenyege­tőzésével, vagy éppen agresz- sziójával. A szocialista országokkal fenntartott kapcsolatokban a proletár internacionalizmus legmagasabb rendű formája, a szocialista internacionaliz­mus nyilvánul meg. A szocia­lista országok közössége hatal­mas, erős szervezet, amely ki­emelkedően fontos, pozitív szerepet tölt be a mai világ­ban. A szocialista országok egyeztetett nemzetközi tevé­kenysége tette lehetővé sok nagy és bonyolult feladat si­keres megoldását — írja And­rej Gromiko. A Szovjetunió a népek alap­vető érdekeit érintő problé­mák megoldását tekinti cél­jának. Ez a vonás nyilvánul meg abban a lankadatlan harc­ban is, amelyet a Szovjetunió a fegyverkezési hajsza meg­fékezéséért, a leszerelésért vív. A Szovjetunió azt tekinti céljának, hogy megszűnjön az emberiséget fenyegető nukleáris veszély, és kézzel- oÍRÖMfő eredmények szülesse­nek a leszerelés terén. Ezt bi­zonyítja -többek között az a történelmi jelentőségű dön­tése, hogy egyoldalúan le­mond a nukleáris fegyver el­sőként történő alkalmazásá­ról. Ezt támasztja alá a genfi leszerelési konferencián,' a közép-európai fegyverzetek é,s fegyveres erők kölcsönös csök­kentéséről tartott bécsi tár­gyalásokon, valamint a stock­holmi konferencián elfoglalt konstruktív álláspontja is — hangsúlyozza a szovjet külügy­miniszter. Gromiko a továbbiakban nagy jelentőségű, átfogó kez­deményezésnek nevezi a Var­sói Szerződés tagállamainak azt a javaslatát, hogy a VSZ és a NATO tagországai kösse­nek szerződést, amelyben kölL csönösen lemondanak a kato­nai erő alkalmazásáról, és vál­lalják a békés kapcsolatok fenntartását. A legtermésze­tesebb lenne, ha ilyen kötele­zettséget vállalnának maguk­ra más országok is, függetlenül attól, hogy tagjai-e valamilyen katonai szövetségnek, vagy semlegesek, el nem kötelezet­tek. Érvényben van a Szovjetunió siók egyéb javaslata is, ame­lyek célja a fegyverkezési haj­sza megállítása, a nukleáris veszély kiküszöbölése. Az e javaslatok alapján születő megállapodások pozitív irány­ba mutató határozott áttörés kezdetét jelenthetnék a nem­zetközi helyzetben. E cél ér­dekében a Szovjetunió kész gyümölcsöző együttműködést folytatni minden olyan állam­mal, amely erre — nem csak szavakban — határozott kész­séget mutat. — szögezi lé vé­gezetül cikkében Andrej Gro­miko. Indira Gandhi fogadta Sarlós Istvánt ÜJ-DELHI Indira Gandhi kormányfő csü­törtök este fogadta Sarlós Ist­vánt, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagját, miniszter­elnök-helyettest. .A szívélyes lég­körű találkozón véleményt cse­réltek a két ország széles körű együttműködéséről, a baráti kap­csolatok elmélyítését szolgáló to­vábbi teendőkről, valamint Indiá­nak az el nem kötelezett országok mozgalmában betöltött, világ­szerte nagy tekintélyt élvező nemzetközi szerepéről. Reagan Kínába utazik Kínai útra indul csütörtökön Reagan amerikai elnök. Szerdán George Shultz külügy­miniszter volt soron, hogy az egy hét múlva kezdődő látogatás je­lentőségét ecsetelje, ezúttal ázsiai újságírók előtt. Shultz; aki'maga is elkíséri Reagant, kijelentette: „Nixón elnök hajtotta végre a nyitást Kína felé, Carter elnök rendezte kapcsolatainkat Kínával: Reagan elnök erre a kétpárti bá­zisra építve kívánja biztosítani a kapcsolat stabil és átfogó jelle­gét”. É A külügyminiszter is elismerte, hogy külpolitikai szempontból, a nemzetközi viszonyok javítása szempontjából a Reagan-utazástól semmit sem szabad várni az is­mert álláspontok ^ részleges ér­dekazonosságok és széles ideoló­giai ellentétek — megerősítésén kívül.: > XIX. MŰSZAKI HÓNAP Környezetkímélő szennyvízelhelyezés 3* A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben búzát öntöznek a tisztított szennyvízzel. A lakossági szolgáltatások felét kisiparosok végzik (Folytatás az 1. oldalról.) nek föl az iparosok, külföldről pedig kedvező vámelőírások mel­lett hozhatnak be termelőeszközt. Korszerűsítésre szükség van, hi­szen a műhelyeknek csak 10—15 százaléka felel meg a mostani kö­vetelményeknek. Sajnos az anyaga és alkatrész- ellátás nem tartott lépést a vál­lalkozást serkentő jogszabály­módosulásokkal. Gyakran adód­nak minőségi és mennyiségi gon­dok. Ez olykor reklamációhoz ve­zet a megrendelők részéről. Zök­kenőmentes beszerzést a "gyártó és a kereskedelmi vállalatokkal való együttműködéssel sem sike­rült megvalósítani. Elítélő szavak hangzottak el a munka nélküli jövedelemre spe­kuláló kisiparosokról. A kezdők „beilleszkedését” megkönnyítő alaposabb tájékoztatók szüksé­gességéről és számos további fel­adatról is említést tett a beszá­moló, amelyet a választmány el­fogadott. Az értekezleten ott volt dr. Halász István, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osztá­lyának munkatársa, aki hozzá­szólásában elismeréssel beszélt a kisipar teljesítményéről, s fel­hívta a figyelmet néhány jövő­beni teendőre.' A. T. S. Kecskeméten, a Tudomány és Technika Háza adott otthont a Bács-Kiskun megyei műszaki hó­nap keretében szervezett szenny­vízöntözési tanácskozásnak. A csütörtöki rendezvény aktualitá­sát az adja, hogy tíz évé a me­gyeszékhelyen került gyakorlati kipróbálásra a szennyvíztisztítás­nak az a módja, melyben a szenny­vizet csupán mechanikai tisztítás után mezőgazdasági területen he­lyezik el, sőt hasznosítják is. Az új lakótelepek, fürdőszobás családi házak építése jelentős víz­felhasználást, de nagyobb mérté­kű szennyvízképződést is vont maga után. Ezzel együtt nőtt a tisztítással, elhelyezéssel, esetle­ges felhasználással, de a környe-" zetvédélemmel összefüggő teen­dők sora. Figyelembe véve a vá­ros környékének természeti adott­ságait, a kevés csapadékot, s azt, hogy a Csukás-éren kívül nincs semmi vízfolyás, csatorna —| ami a korszerű mezőgazdasági terme­lésben nagy szerepet játszik — megszülethetett a megoldás. Kecskemét közvetlen közelében magas színvonalon gazdálkodik a Magyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet, amely vállalko­zott a városi szennyvíz egy részé­nek fogadására. Elérte ezzel, hogy a kijelölt területeire eljuttatott szennyvíz növeli a talaj szerves- anyag-tartalmát, és megindítja a ihumuszosodási folyamatot, ami a későbbi növénytermesztéshez jó alapot adhat. A korábbi gyenge homoktalajok termőképességének javulása pedig már érezhetővé vált. . A szennyvíz-elhelyezési rend­szer tavaly éV végén -bővült, ami­kor megkezdték az Észak-Bács^ Kiskun megyei Vízmű Vállalat szennyvíztisztító . telepének üzemi próbáit. Ez a létesítmény naponta 24 ezer köbméter szennyvíz me­chanikai tisztítását képes elvégez­ni. Ezzel megoldódott a végül a Tiszába jutó víz egy részének környezetvédelmi szempontból is megfelelő kezelése. A tanácskozáson másfélé szennyvíztisztítási módokról szin­tén szó esett. Országos viszonylat­ban mintegy 25 éve kísérleteznek a városi szennyvíz ártalommen­tes elhelyezésével. A fonyódi kí­sérleti telep a Balaton vízvédel­mére jött létre, Az úgynevezett -tavas tisztítás egyébként a hal- gazdálkodásra is jó, hatással van, hiszen hektáronként 20 kilogram­mal több halat foghatnak az, ilyen tavakból. Zalakarosón, Gyulán, Répcelakon szintén társul a kom­munális szennyvizet gondozó in­tézmény és a mezőgazdaság. Cel- lulóznyárerdőt, rétet, legelőt ön­töznek ezeken a helyeken a tele­pülések egyszer már felhasznált vizével. , ' G. E. Önállóan, felelősséggel Az utóbbi két és fél évtizedben két nagy reform-szakasz nyitott utat a gazdaságban a, további gyorsabb fejlődés számára. Az első nagyobb reform-lépésre az 50-es évek végén került sor, ami­kor az irányítási mechanizmus változtatása nyomán elsősorban a mezőgazdaság, de az ipar számára is új gazdálkodási feltételek ala­kultak ki. Az iparban — bár fennmaradt a tervutasításos rend­szer — a változtatások a korábbi időszaknál szabadabb mozgáste­ret nyitották: még kisebbet ugyan a termelés összetételének, vagy a termelés mennyiségének meg­választásában, de már- széleseb­bet az erőforrásokkal való gaz­dálkodáshoz. Ekkor lépett életbe a nyereségrészesedési rendszer, az átlagbér-automatizmus, a mű­szaki fejlesztési alapok képzésé­nek» a gyakorlata, vagyis váltak ismertté azok az első szabályo­zók, amelyek már érdekeltté tet­ték a vállalatokat a költségek alakulásában. Ezzel együtt mér­séklődött a tervmutatók száma. A mezőgazdaságban pedig — mint ismeretes — a begyűjtési rendszert felváltotta a felvásár­lási rendszer, s megszűnt a köz­ponti kötelező vetésterv. Nincs recept A 60-as évek végén bevezetett reform az első szakasz újításai­hoz képest gyökeresebb változá­sokat hozott: a tervezés alapve­tően új rendszere alakult ki, a népgazdasági célokat a közgazda- sági szabályozók — az árrend­szer, az adó- és hitelpolitika, a normatív keresetszabályozás — közvetítették a vállalatoknak. Számottevően megnőtt a vállala­tok önállósága, tevékenységükben mind nagyobb szerephez jutottak a piaci impulzusok. Nagy, de nem indokolatlan óva­tossággal helyeztük a gazdaságot a közgazdasági irányítás új fel­tételei közé. A fejlettebb és ösz- szetettebb feltételek között mű­ködő szocialista gazdaság jó ha­tásfokú irányításának receptje nem állt rendelkezésre. Ráadásul a felelősség, az új^úton haladva szemernyit’ sem, csökkenti A fej­lődés- gydrsúlt,1 jelezve, hogy a-re­form a termelési tényezőknek a fejlődéshez valóban kedvezőbb összhangját teremtette meg, az elért újabb, magasabb szint vi­szont rendre újabb változtatások szükségességét teremtette meg, újabb „ismeretlen” területek felé csábítva^— kényszerítve — az irányítást. A még megfelelő számú, álta­lánosítható tapasztalat hiányában, a még kellően ki nem kristályo­sodott elméleti közgazdasági ta­nulságok nélkül, no és a túl gyorsnak tűnő változtatások miatt aggályoskodók intelmei közepette nem volt egyszerű a reform ki­bontakoztatásának ésszerű és reá­lis ütemét kialakítani. Sem a túl­zott, a kalandorság felé közelítő kockázatvállalás, sem a változta­tásokkal együttjáró bizonytalan- sági tényezőktől való túlzott fé­lelem nem lehet jó tanácsadó, ha tízmillió ember sorsáról kell ha­tározni, Csak a folyamatosság, a körültekintő haladás és a refor­mok megfelelő összhangja, rit­musa alapozhatja meg szilárdan a társadalom anyagi biztonságát és gyarapodását.' Nem rögtönözve Sokan hangoztatták az utóbbi időben, hogy aki nem lép, nem vállalkozik! az kockáztat igazán. Pedig „nem lépni” vagy a vállal­kozáshoz a legalkalmasabb pil­lanatra várni, illetve az ésszerű változtatásokhoz szükséges fel­tételeket megteremteni — nem ugyanaz a magatartás. Lépni ak­kor kell, amikor annak eljön az ideje, amikor az . a valószínűsít­hető legkisebb kockázattal jár. Egy ilyen döntés egy ország szá-' mára akkora vállalkozás, amelyet csak meggondoltan, körültekin­tően, tervezetten, s nem rögtö­nözve szabad elhatározni. Egy vállalat, üzlet vagy gmk viszonya a kockázathoz teljesen más dolog. Egy-egy kollektíva a saját zsebére annyit enged meg magának, amennyit akar. Ugyan­akkor akadt példa — npm is rit­kán —, hogy egyesek az ország kockázatvállalását bátrait sür­getik, ! a réíorm továbbfejleszté­sének ütemét keveslik, ám saját maguk a vállalkozásban, újítás­ban alig jeleskednek. Mintha arra várnának, hogy a főhatóság írás­ba adja nekik: tessék vállalkoz­ni. Mert ez esetben,' ha kudarc éri őket, nem ők a felelősek. Az efféle magatartás átalakítása miatt is eljött az ideje a reform továbbfejlesztésének — átgon­doltan, összetetten és fokozato­san, ahogyan ezt a Központi Bi­zottság legutóbbi ülésének állás- foglalása leszögezi. 1985-től fokozatosan újabb pá­lyák nyílnak az önállóbb és fe­lelősségtelibb gazdálkodás szá­mára. A továbblépés egyik fő iránya, hogy a vállalatok a vál­lalkozáshoz, * kezdeményezéshez szükséges mozgásterüket egyre inkább saját maguk alakíthatják ki. A törvényes keretek között olyan programot tervezhet ma­gának a vállalat, amelynek vég­rehajtására képesnek tartja ma­gát. Társulhat, leányvállalatot alapíthat, fejlesztésbe kezdhet, szerződésekkel, közös fejlesztő vagy értékesítő vállalatok alakí­tásával más-más ágazathoz tar­tozó egységek egyesülhetnek egy- egy gazdaságos export vagy bel­földi üzlet kivitelezésére. E for­mákon keresztül a fejlesztéshez szükséges pénz is átáramolhat az egyik ágazatból a másikba, vagy akár az egyik szektorból a másik­ba is, a , vállalkozó gyárak, szö­vetkezetek önálló döntése és per­sze kockázata alapján. Mindettől a vállalatok közötti együttműkö­dés színvonalának javulása is várható. A lényeg tehát — egy­szerűbben szólva —, ha van öt­let, s az a törvényes keretekből nem lép ki, s van pénz, vagy mécénás, akkor nem kell enge-, délyre, jóváhagyásra várni , a megvalósításhoz. Ehhez az önállósághoz azonban az eddiginél sokkalta nagyobb, intézményesebb kollektív felelős­ségvállalás szükséges. Ezért a VII. ötéves tervidőszakban a vál­lalati kollektívák egyre tágabb körének nagyobb szava, szerepe lesz munkahelyük sorsának ala­kításában, mint eddig. Ennek ré­vén a vállalatok irányításában egyre nagyobb szerephez jut a „belülről vezérlés”, a külső irá­nyítás helyett. A külső irányítást, a népgazdasági terv érvényesíté­sét az egyértelműbb orientációt közvetítő szabályozók veszik át. A társadalom időszerű és táv­lati érdekei két csatornán vezér­lik majd a termelő-gazdálkodó egységeket. Egyrészt a közgazda- sági szabályozás segítségével, másrészt — s ez az új elem — a termelő-gazdálkodó egységek meghatározott körében, a mun­kavállalók , intézményesítéttebb beleszólása révén .tó.'-.­A megalakítandó — elsősorban a közepes üzemek — vállalati tanácsaiban, illetve a kisebb vál­lalatoknál a vezetőség közvetlen megválasztása útján nem kevés felelősség kerül a dolgozó kollek­tívák vállaira. Ott, ahol a válla­latvezetés új formáit alkalmazzák — a feldolgozóipar nagy részé­ben — a közösségek most már nemcsak a végrehajtásban, ha­nem a vállalati tervek, stratégiai döntések összeállításában, kiala­kításában is részt vállalnak majd. Emberi tényező Az érintett vállalati kollektí­vák a gazdálkodási programok demokratikus összeállításával a tulajdonosi funkciók egy részé- ■nek közvetlen gyakorlását kez­dik meg. A tulajdonosok egyre inkább a jó gazda módjára ala­kíthatják majd a gondjaikra bí­zott közvagyon sorsát. A szabá­lyozók — 1985-től fokozatosan — egyértelműen csak a jó gazdákat honorálják majd, akik a társa­dalom vagyonát, jövedelmét való­ban gyarapítják. Űj feladat, új szerepkör lesz ez több tízezer dolgozó ember szá­mára. Átalakul a vezetők és a vezetettek felelősség-megoszlásá- ngk aránya is. Mert igaz az, hogy a megválasztott igazgató, meg­határozott ideig továbbra is egy- személyben lesz felelős a válla­lat mindennapi munkájáért, de már nemcsak a törvényes fel­ügyelet számára tartozik felelős­séggel, hanem a vállalati tanács, vagy az iparvállalat „közgyűlé­se” számára is. Nyilvánvalóbbá lesz a .vezetés és a végrehajtás közös érdeke, közös gondja. Ezáltal jelentős erőforrások tá­rulnak fel az eredményesebb mun­ka' számára, és növekvő társa­dalmi-gazdasági szerepével ossz-- hangban álló befolyáshoz jut az „emberi tényező”.,Az új tér kí­nálta pályával persze mindenütt, mindenkinek nagy tudással, kö­rültekintéssel, kötelességérzettel kell élnie. Azzal is számolni kell ugyanakkor, .hogy egy új, hatásos eszköz birtokbavétele még nem jelenti azt, hogy azonnal tökéle­tesen bánni is tudunk vele. Te­hát ne keltsen kétségeket, ha az eredmények nem jelentkeznek azonnal. Bízhatunk abban, hogy néhány év múlva az eredmények sokasodása, az ipar teljesítményé­nek növekedése igazolni fogja, hogy most is a legmegfelelőbb irányba léptünk a reform tovább­fejlesztésének útján. G. F. I I • ..

Next

/
Thumbnails
Contents