Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-08 / 57. szám

% MUNKAHELY — CSALÁD — KÖZÉLET Egyenjogúság ahogy a nőbizottsági elnök látja — Az édesanyja mikor kelt fel reggelente? — Hajnali ötkör, de nyáron még ennél is korábban. Nekünk, kis cse­lédeknek napfelkeltekor csengettek, azaz megvertek egy vasdarabot az intéző úr háza előtt, s mi rohantunk parancskiihirdetésre. Ez néhány per­cig tartott csupán: megmondták, hogy kinek mi lesz a dolga aznap, aztán szétszéledtünk a határban. De előtte még hazaugrottunk: akikora már készen kellett lennie az elemó­‘ zsiás batyunak, ézért aztán az édes­anyám mindig korábban keit. — Az édesapjánál is? — Nem, csak nálunk gyerekeknél. Kettőjük közül viszont mindig az apám ébredt először, hiszen neki hajnali háromkor már az ökrök mel­lett volt dolga. Beszélgetésünk során ez volt az a pont, ahol ren­dezni kellett a gondolataimat: akkor hogyan to­vább? Azt már tudtam, hogy a cselédsorból szár­mazó Iván Istvánná a felszabadulást követő évek­ben olyan útra lépett, amelyik maga is éjces bizo­nyítéka a női egyenjogúságnak: a férje után két esztendővel. 1947-ben ő is belépett Kunbaján a kom­munista pártba, ahol nem sakkal később az alap- szervezet vezetőségébe választották. Különféle tan­folyamok következtek, majd egy döntő esemény, — És amikor végeztek a munkával? Akkor mivel szórakoztak a sttiilei? — A szórakozást ők nem ismerték. — Pihenniük csak kellett azért... — Édesanyám akkor pihent, ami­kor foltozott. Apámat sem láttam heverészni soha, mindig tett-vett valamit a ház- körül. — A családjukban, ki kezelte a pénzt? — Az édtesanyám. — És mennyi zsebpénzt adott az édesapjának? — Semennyit. De mire is kellett volna?! , — Hát... Akkor több kérdésem nincs is. Van viszont egy sejtésem: a szülei meglehetős egyenjogúság­ban éltek. , — Jól sejti, így is volt. 1950-ben kiemelik, s ettől kezdődően függetlenített pártmunkás. Kezdetben — 1955-ig — Bácsalmáson (ahol megbízottként a járási titkár feladatait is végezte egy ideig), majd kis kitérő után, 1957-től Kecskeméten. Több cikluson át országgyűlési kép­viselő volt, s mint a megyei pártbizottság osztály- vezetője ment nyugdíjba. Utána pedig (1972-ben) a Hazafias Népfront megyei bizottságában vállalt alelnöki tisztséget. Mellette — 1976-tól — a-nő- és rétegpolitikai bizottság munkáját is ő irányítja. T izenkilenc éves volt, alig száradt meg a tinta az érettségi bizonyítványán, amikor korrek­tornak' jelentkezett a kecskeméti Petőfi Nyomdába Sebők Katalin. Nem volt számára ide­gen ez a munkaihely, hiszen édesapja, édesanyja, sőt nagybátyja ie nyomdász volt. Néhány évvel- ké­sőbb, követve a családi hagyományt az öccse is szedőnek állt. • A párt­vezetőség titkára (jobbról) a szedő- terem nő dolgozóival beszélget munkájukról. A pártvezetőség titkára — Mitagadás, az eddig hallot­tak kis^sé zavarba ejtettek: csa­ládjában teljes volt az egyenjo­gúság, és minden jel szerint az ön pályafutása is ennek jegyében alakult. És mégis, egy olyan tár­sadalmi szerv vezetője, immár évek óta, amelyik egyik fő fel­adatainak éppen a női egyenjo­gúságért folytatott „harcot” te­kinti. Hogyan tud ezzel azono­sulni? — Tökéletesen. Tisztában va­gyok ugyanis azzal, hogy sem a szüleim életét, sem az én pálya­futásomat nem tekinthetem' ál­talános érvényűnek. — ön szerint akkor mi az, ami általános érvényű? — Nézze: a szegény paraszti vi- ■ lágban igen nagy volt a férfi és a nő egymásrautaltsága, s ennél fogva valóban létezett bizonyos fokú egyenjogúság a családon be­lül. De csak a családon belül! Mert bár egymás mellett kapál­tunk, azért mi nők, csak egy-egy pengő napszámot kaptunk, amíg a férfiak égyhúszat. És lakást is csak a férfiaknak adott az ura­¥/■ •• M * ** 1 Köszönjük, Csöpike! A kultúra kincsesházába lépve szer­zőket, címeket, kiadókat említünk, és nincs időnk, hogy megálljunk: „ész­revegyük*’ azt, aki otthon van a * könyvraktár labirintusában. Utat mu­tat, vezet az igazi értékek felé. Mi nem ismerjük öt, de ő ismer minket. Ol­vasmányaink vallanak rólunk .. . Borbély Lajosné a dunavecsei Vikár Béla Könyvtár halkszavú kalauza, immár huszonhét éve. Az intézmény statisztikái alapján könnyén kideríthetnénk, hogy a közel három évtized alatt hányán iratkoztak be nála olvasónak. Azt viszont lehetetlen számokkal ér­zékeltetni, hogy útmutatásai alapján hány írástudó vált vaíódi olvasóvá; tanácsai, ajánlásai kik­ben erősítették föl a vonzalmat az irodalom és . a tudományok iránt, kiket indított el a szellefni „felnőttéválás” útján. Tőle hallottam, hogy egy jó könyvtárosnak tudnia kell — és Borbély Lajosné (tanúsíthatom!) tudja —, hogy milyen művet ad­jon a ráérő kamasz, vagy a csa- ládiház-építéssel bajlódó ifjú apa kezébe, mit az érettségire; diplomaszerzésre készülő 'diák­nak, mit a magányos nyugdíjas­nak. Pedagógus,. népművelő, anya és barát kell, hogy legyen egyszemélyben. Csöpike (mindenki így szólítja a falúban) egyébként mindenes á munkahelyén. Gyermekfoglal­kozásokat tart, író—olvasó talál­kozót szervez, fiókkönyvtárat ve­zet a nagyközség üzemeiben és a termelőszövetkezetnél. Katalo­gizál, rendezi a könyvállományt. Mindezt — türelemmel, mosolyog­va, fáradhatatlanul (vajon hogy csinálja?!). A ma átadásra kerülő miniszteri ki­tüntetés alkalmából — nemcsak a ma­gam, hanem a huszonhét év alatt ive- , le kapcsolatba kerülő olvasók nevé­ben — mondom: köszönjük, Csöpike. És gratulálunk! jr, p, j. ság, ami nyilvánvalóan kiszol­gáltatottá tette a nőket. Ez tény, még akkor is, ha én magam nem tapasztaltam a környezetemben olyasmit, hogy a férjek visszaél­tek volna ezzel. Tudomásom van azonban arról, hogy ez koránt­sem volt mindenütt így. És ami ennél is fontosabb:'nemcsak a kiszolgáltatottság elől menekül­tek — fontos társadalmi igényt is teljesítettek a nők akkor, ami­kor a felszabadulás után nagyobb részt kértek a társadalm'lag szer­vezett munkából. Ezáltal viszont olyan terheket vettek magukra, amelyeknek az enyhítése — hi­tem szerint — mindannyiunk érdeke. — Mire gondol? — A sok közül csak egyet: va­laha úgy képzeltük, hogy a mun­kából hazatérő nőt kevésbé nyomja majd a háztartás gond­ja, hiszen a gépesítés, illetve “ a szolgáltatások hálózata teher­mentesíti őt. Nos, ettől bizony még mindig nagyon messzire vagyunk, s — (jórészt ennek kö­vetkezményeként — a család Nagyalakú, zöld, piros és szürke kötésű könyvek az asztalon. Ha csak annyit árulnék el róluk, hogy iktatókönyvek, pecsétpár­nával és sorba rakott bélyegzők­kel, azt hihetnők, hogy ilyen egy hivatal. Nacsa Józsefné segédhi­vatal-vezető munkája, naplóbeli bejegyzése azonban van annyi­ra figyelemreméltó a kiskunha­lasi rendőrkapitányságon, hogy ne érjük be csupán külsőségek­kel. Nacsáné irodai főtiszt, akinek az a feladata, hogy a jelentése­ket, jegyzőkönyveket és a rendőr­séghez érkező iratokat iktassa, azokat az előadókhoz eljuttassa, illetve a rendőrségi leveleket a címzettek részére postázza. Mun­kája szakértelmet és főleg teljes embert kíván. Évente körülbelül 25 ezer ügyirattal foglalkozik! Lopás. Garázdaság. Ittas jármű- vezetés. Autófeltörés. Élet elleni bűncselekmények. Testi sértés. Balesetek. Csupa olyan dolog ad neki hivatali beosztásánál fogva elsőként munkát, amelyek az új­ságolvasó ember előtt is közis­mertek. Nem eseménytelen az iktató­könyve ! Valaki Felső-Öregszőlőben, Ha­las határában, részegen elesett és elaludt. Rendőr talált rá. Jelen­Zubogó leves habját meri az egyik, .gyúródeszka fölött hajladoz a másik. A harmadik hatalmas tepsiket úsztat a levegőben. A ne­gyedik tojást tör, az ötödik lábast sikál, a hatodik egy felmosórongy- gyal hadakozik, a hetedik szalvé­tát hajtogat. A ríyolcadik — Ézsi Sándorné. a Bajai Mezőgazdasági Kombinát üzemi konyhájának vezetője és egyben főszakácsa — interjút ad... A rántott csirkétől a grízes tésztáig — Hány személyre főznek? — Kétszázra. — Mit? — Ma énnen csontlevest, máj ■ egyre nehezebben birkózik meg feladataival, így például a gyér-' mekek nevelésével. — Megítélése szerint hogyan lehetne segíteni ezen? — Erre néhány mondatban felelni igen-igen kockázatos. Egy biztos: elérkezett az ideje an­nak, hogy vágyainkat a valóság­gal szembesítsük, ennek során észre kell vennünk, hogy nagyon messzire járunk még h kitűzött céljainktól, jóllehet, bizonyos té­nyek azt sugallják: egyes esetek­ben már átestünk a ló túlsó ol­dalára is. (Gondoljon a válási perekre, ahol a legutóbbi időkig szinte automatikusan az anyák­nak félték a gyerekeket, függet­lenül attól, hogy megvizsgálták volna: melyik szülő biztósíthat- na ideálisaibb feltételeket a gyer­mek fejlődéséhez.) Ügy vélem, az efféle vadhajtások nyesegetése is elengedhetetlen ahhoz, hogy a József Attila-i óhaj végre tes­tet ölthessen társadalmunkban: „ ... mi férfiak férfiak marad­junk és nők a nők — szabadok, kedvesek, s mind ember ...” Káposztás János tette. Nádasba csúszott ittas em­ber se ritka. Amit pedig a segéd­hivatal-vezető, nő létére nap mint nap tapasztal: az alkohol- fogyasztás a nők és a fiatalok körében egyre terjed. Ennek részben oka, s részben következ­ménye a családi élet rendezet­lensége. A munka nélküli pénz­szerzésről, az ügyeskedésről és élősdiségről is sok mindent el­árul az iktatókönyv. — Én az életnek egy olyan ol­dalát láthattam változatosan in­nét, a segédhivatalból, amiben, azt hiszem, csak kevés embernek lehetett része. „Láthattam...” A pontos, igyekvő asszonytól, aki a rábízott ügyiratokat sose három nap alatt, hanem már az első 24 órában to­vábbította a kapitányság alosz­tályvezetőinek vagy a társszerve­zetekhez, nem szóbotlás ez a ki­fejezés. Harmincévi rendőrségi szolgálat után 38 esztendei teljes munkaviszonnyal —, vezetőinek a megbecsülését is érezve, nyug­díjba készül. — Elégedett emberként • térek haza a családomhoz és az uno­káimhoz. Hamarosan két nyug­díjas lesz majd otthon. Tudniil­lik a férjem is itt dolgozott az­előtt, a kapitányságon. A Közbiztonsági érem arany­galuskával. Második fogásnak pe­dig kakaós csigát sütünk. — Maradjunk az utóbbinál: mi­ből? — Gondolom, hogy nem » re­ceptre kíváncsi, hanem a nagy­ságrendre. Hát írja: — Három kilogramm zsírt, öt kilogramm vajat, tíz kilogramm cukrot és huszonöt kiló lisztet gyúrunk ösz- sze tizenöt liter tejjel, s az ehhez megfelelő mennyiségű élesztővel, kakaóporral, vaníliáscukcrral. — Melyik a legkedveltebb étel?« — A füstölt hússal epvbefőzött bableves. Ha. semmi másból nem is, de abból mindig kérnek repe­tát. • — Mi kerül a legtöbb pénzbe? — A rántottcsirké meg a disz­nótoros. — És mi a legolcsóbb? — A grízes tészta. Mint kiderült, e kérdések a leg­— Nem voltam sokáig korrek­tor, monotype-szédő lettem, letet­tem a szakmunkásvizsgát — em­lékszik vissza Czéh Gáborné, a Petőfi Nyomda pártvezetőségének titkára. — A pártba 1963-ban vet­tek fel. Férjhez mentem, s hogy múlik az idő! A lányom már férj­nél van, a fiam pedig 17 éves ... A szedőgépet felcseréltem a kal­kulátort munkakörrel, s ma ennek a csoportnak vagyok a vezetője. Munkája nagyon felelősségtel­jes. Az árképzés irányítása — va­lamennyi munka árbevétele itt kerül meghatározásra — befolyá­solhatja az egész vállalat eredmé­nyességét, hiszen ahogy ő fogal­mazta: rossz kalkulációval köny- nyen el lehetne adni az egész nyomdát”. — Alapszervezeti titkárnak 1975-ben választottak meg. Akkor már a marxizmus—leninizmus es­ti egyeteme szakosítójának hall­gatója voltam, öt évvel később a pártvezetőség titkára lettem. A két aíapszervezet 7 pártcsoportjá­ban 91 kommunista dolgozik. Azért tudom jól összehangolni a munkámat és a pártfeladatot, mert mindkét részről, a gazdasági vezetéstől, a pártvezetőség tagjai­tól nagy segítséget kapok. A kezdeti nehézségeket — majd­nem az egész vezetőség kicserélő­dött — egy év alatt legyűrték. Jól és önállóan dolgoznak az alap- P Hatalmas, színes szegfűcsokrot ölel magához a tiszakécskei Béke és Szabadság Termelőszövetkezet kertésze, Czakóné Nagy Emőke: — Ezek a különlegességeink: a sárgával cirmozott, a kénsárga, a mélybordó meg ez a ciklámen­színű. Persze vannak „hagyomá­nyos” szegfűink is. Emellett .zöld­ségkertészettel szintén foglalko­zunk. Alig kevesebb, mint tízezer négyzetméteren paradicsomunk, ál és ezüstfokozata. Nyolcszori ju­talom. A 10, 15, 20 és 25 éves szol­gálatért négy érdemérem, és egy ötödik, a harmincéves, amellyel majd a közeljövőben tüntetik ki Nacsa Józsefnét. A megbecsülés azé az asszonyé, aki a felszaba­dulás után tanácsi dolgozóként egy ideig hadigondozottakkal tö­rődött, majd 1954. március 1-től az egyetlen olyan női alkalmazott a halasi kapitányságon, aki mindvégig — az ellenforradalom alatt is —, három évtizeden át becsülettel helytállt felelősségtel­jes beosztásában. Kohl Antal bokrosabb főszakácsi teendőkhöz vezettek; az étrend összeállításá­hoz ... — Ebben két szempont vezérelt — mondja ÉzsBié: ■— A változa­tosság, és a nyersanyag-nor^a. Egy-egy ebédet tizenöt forintból kell kihozni, Egyszer-egyszer túl lehet lépni persze-ezt az összeget, de csak, úgy, ha a következő na­pok egyikén valami olcsóbbal egyensúlyozzuk. A rántottcsirkét így követi szinte automatikusan a grízes tészta. Igaz, lehetőleg gu­lyáslevessel, mert a hús egyetlen napon sem hiányozhat az étren­dünkből. Odafigyelni — erre is, arra is Ez csak egy »dolog, amire fi Dyél­ni kell — s mennyi mindenre még! Ügy tűnik, hogy a főzés tu­dománya az odafigyelés tudomá­nya. Nem mindegy például, hogy a krumplit vagy a sárgarépát mi­szervezetek, a vezetőség tagjai. A munka mégis kollektív, s ezért eredményes. A pártcsoportok ak­tívak, s rendkívül nagy segítséget nyújtanak a tagfelvételek előké­szítésében, a gazdaságpolitikai agitációban. — A városi pártbizottság jónak értékelte tagfelvételi munkánkat. A négy és fél év alatt 25 új párt­tagot vettünk fel, közöttük 21 fi­zikai munkást. Ebben az évben 4 párttag felvételét készítjük elő. A pártvezetőség, az alapszervezetek gazdasági, segítő, szervező munká­ja nagyon sokrétű, hiszen a dön­négy és félezren salátánk van és körülbelül százezer palántát, fő­leg paradicsomot és paprikát adunk el. Tavaly elég jól fizetett a krizantémunk, az idén szeret­nénk megismételni ezt az ered­ményt. — Elég nagy vargabetűvel Kecskemét é§... Csongr.ád Után kerültem Kerekdombra — foly­tatja Czakóné. — A gazdaság biztosított számunkra lakást, ami létszükséglet volt, hiszen egy négy és fél éves kislányunk van. Neki igazi eleme a kert, imád kint szaladgálni, biciklizni, döm- perezni. Csupa fiús játékot ját­szik! Nálunk első a család, igyek­szünk életrevalónak nevelni Ernőt. Most, hogy óvodába ke­rült, otthon is érezzük, mennyire hiányzik neki a gyermektársa­ság. Csakhogy itt, Kerekdombon, annak idején tudomásul vették, hogy vagyunk, baráti kapcsola­taink viszont nehezen alakulnak ki. Ráadásul elég kieső helyen lakunk. Ez egyfelől jó, hiszen ott­hon saját gondjainkkal lehetünk elfoglalva, de bizonyos fokig el is zárjuk magunkat másoktól. Nyáron, a gyakran 14 órás munka után jólesik egy kicsit „begubózni”. Az udvaron is van egy fóliasátrunk, amiben mindig akad tennivaló. És ott a háztar­tás. Bár erről legszívesebben el­felejtkeznék ... A kertészeti telepen — úgy érzem — befogadtak. Lassan összecsiszolódunk. Többen van­nak, akikre igazán lehet számíta­ni. Ha megbeszéljük miként kell egy-egjf új. virágot, növényt ne­velni, biztos lehetek benne, hogy pontosan úgy is csinálják mun­katársaim. - Így sikerült megho­nosítani a cserepes virágokat. Van ciklámenünk, fokföldi ibo­lyánk. Igaz, még nem sok. A szegfűvel is kielégítő eredménye­ket értünk el. Sokkal nagyobb értéket tudunk ma már egy-egy kor vágják karikába, mikor koc­kába, mikor hasábba. Aztán • itt van például a csontleves; ott kell állni mellette, merni a habját, mert különben benne maradnának a véres csontokból kilőtt fekete szálacskák. Figyelni kell a ka­kaós csigát is, oda ne égjen. Ar­ról már nem is beszélve, hogy a konyhai dolgozók víztől és zsírtól iszamos kövezeten járkálnak, for­ró vízzel telt fazekak, áttüzesedett « tepsik között, éles késekkel, he­gyes nyársakkal a kezükben. Szinte hitetlenkedve hallom, baleset itt már évek óta nem tör­tént ... Régi csapat A főnökasszony szerint azért, I mert bár a munka rengeteg, a kapkodást nem ismerik. S azért nem, mert aki egyszer idekerült, I az valahogy itt is ragad. — A takarítónő. Varga György- né, a legújabb munkatársunk: ő tés előkészítésétől, a tervek telje­sítésére való mozgósításig minde­nütt ott vannak a kommunisták. A múlt év végén alkalmam volt résztvenni a nyomda összevont beszámoló taggyűlésén. Az akti­vitás. a problémák önkritikus fel­tárása, a jó politikai légkör, a tennivalók meghatározása, a cél­ravezetőbb módszerek elterjeszté­sének igénye bizonyította az ele­ven, pezsgő pártéletet. Ennek ki­alakításában nem kis része volt Czéh Gábornénak. területen megtermelni, mint ko­rábban. Fontosnak tartom, hogy a virágokat akkor értékesítsük, amikor keletje van. Sikereinkben a kis közösségünk minden tagjá­nak munkája és az enyém is, a főiskolán szerzett tudásom és a némi gyakorlati tapasztalatom benne van. Úgy érzem, hogy akinek az irányításával meg­bíztak, annak a boldogulásáért is felelek. Mostanában azon gondolko­zunk, hogyan tudnánk a telepet rendbehozni. A termálkutunkat kellene elsősorban megjavítani. Hiszen, ha azzal nem lenne gon­dunk ... Ezen kívül jó lenne megoldani végre a vágott virágok hűtését is ... Megpróbáljuk helyzetüket reá­lisan felmérni. Tudjuk, hogy a szanálás következményeit elvi­selni nem könnyű ... erkölcsi szempontból sem ,.. Akik koráb­ban jól dolgoztak, és ma is helyt­állnak, úgy gondolom, nem sza­badna megérezniük a változást. Hogy helyesen gondolom-e? ... A jövő eldönti. két éve dolgozik közöttünk. A két kézilány, Pál Istvánná, és Horváth Antalné hat, illetve hét éve. míg a többiek (Zemkó Antalné. Hanth Antalné és Móré Antalné) több, mint húsz éve, velem együtt. Fontosnak tartja megjegyezni a főszakácsnő, hogy a felsorolt asz- szonyok mind( bajaiak. összesen 15 gyereket nevelnek — egy kivé­telével mindenki kettőt. Hármójuknak a férje is a kom­binátban dolgozik. Hogy hányán kaptak már eddig Kiváló dolgozó kitüntetést?. Fordítva kezdi a szá­molást: ki nem1? A jutalomból külföldi útra küldöttek névsorát Zemkónéval kezdi, aki volt már a Szovjetunióban is. Jugoszláviában is. ­A többit feljegyezni már nincs idő, delet ütött az órai, az étkez­de bejáratánál feltűnnek az első vendégek. Párázó leves, illatos sütemény várja őket az asztalon ... —s —i iI HARMINC ÉVIG A RENDŐRSÉGNÉL Gál Eszter Amíg az ebéd asztalra kerül Gémes Gábor Másokért is felelősen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents