Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-06 / 55. szám

1984. március 8. • PETŐFI NÉPE 9 3 A VAJDASÁG ÉS BÁCS-KISKUN A partizánnő, ha nyugdíjas Határmenti árucsere, gazdasági együttműködés Életre való elképzelésnek látszott már a '60-as évek máso­dik felében is a határmenti kapcsolatok létrehozása. Előnyös lehetőségek rejlettek abban, hogy a megyében megtermelt (fölös) áruféleségeket ennek keretében értékesítsék; ugyan­akkor a szomszédos országból behozott kurrens árucikkekkel a hazai boltok választékát gazdagítsák. Az 1976-ban megkö­tött államközi egyezményt a Vajdaság és Bács-Kiskun me­gye párt-, államigazgatási szerveinek kapcsolatkiépítése kö­vette, majd 1980-ban megalakult a Délalföldi Arucserefor- galmi Társaság. A határmenti ‘ árucsere-forga­lomban a Bácska Kereskedelmi Vállalat, az Alföldi Tüzép, vala­mint a Tisza FÜSZÉRT a legjelen­tősebb partner: tavaly a tervezett 6,5 millió dolláros forgalmat 7,9 millióra „teljesítették”. Hús­krémek, étel-, halkonzervek, ka­kaó, sör, háztartási vegyiáruk, padlószőnyeg, takaró, férfizokni — hogy csak néhányat soroljunk az üzletkötés révén a boritokba került választékbővítő cikkekből. Az eredmények mellett azon­ban meg kell említeni azokat a Kiemelkedően jó évet zárt a MAVAD; tavaly 1,4 milliárd fo­rint bevétele volt, a vadexpartból. Megközelítően 20 százalékkal na­gyobb volt a forgalma, mint 1982- ben. A vállalat fennállása óta el­ért legjobb eredmény az igények­hez alkalmazkodó . üzletpolitika mellett a vadhús iránt külföldön megnőtt keresletnek és a növek­vő áraknak tulajdonítható. A változatlanul élénk külföldi problémákat is, amelyek jelenleg még gátolják az együttműködés kibontakozását. Ilyen például az árukiválasztási tárgyalások hasszadalmassága, a szállítási ha­táridők esetenkénti be nem tartá­sa. A vajdasági partnerek a kész­termék exportj.uk fejében mind­inkább nyers-, illetve alapanyagot szeretnének kapni ellentételként. — állapítja meg a megyei tanács kereskedelmi osztálya által ké­szített jelentés. A határmeniti területek élel­miszer-gazdaságában is jó lehető­érdeklődés megfelelő alap az idei tervek teljesítéséhez. Az évente hozzánk látogató mintegy 15 ezer külföldi vadász kedvére szolgál­nak a MAVAD újabb kedvezmé­nyei. Ugyanakkor a vállalat Diac- feltáró munkáját is erősítette, ennek nyomán az NSZK-beli, svájci és olasz vendégek mellett már Dániából és az Egyesült Ál­lamokból is érkeznek az idén a MAVAD szervezésében vadászok. ségek kínálkoznak az együttmű­ködésre. A BÁCSHŰS például disznáfejeit, a bácsbokodi tejüzem pedig tejet szállít nagy tételek­ben. A Bajai Hűtőház ezer ton­nányi árut tárol a horgosi hűtő­házban. A mezőgazdasági kapcso­latok elmélyítésére — tapaszta­latcserék a kutatóintézetek együtt­működési lehetőségeinek kiakná­zására — megtörténtek a kezdő lépések. A pénzügyi és a vámszabályok nem mindenkor könnyítik meg az ipari kooperációban rejlő le­hetőség kibontakoztatását. Pedig például a Bajai Finomposztó, Vál­lalat és a zombori textilgyár kö­zös érdekeltségen alapuló együtt­működése példa lehet a mindkét félnek előnyös üzletre. Fantázia lenne a kiskunmajsai Cipőipari Szövetkezet és a kanizsai Elita Cipőgyár együttműködésében, s más, egyebek között a fa-, a fém-, építőanyag-, nyomdaipar lehet­séges kapcsolataiban is, amely­nek kiépítését ebben az esztendő­A megyei tanács elnökének uta­sítására március 5-től, hétfőtől Bács-,Kiskun megye tanácsai, a földhivatalok és az illetékhivatal, továbbá a tanácsi költségvetési elszámolási hivatal és közlekedési felügyelet 40 órás munkahét sze­rint dolgozik. — Ez a munkaidő a /korábbinál két órával kevesebb. A termelő vállalatok után most már az ál­lami alkalmazottak mind széle­sebb körét érintő kedvezmény jelent-e változásokat az állampol­gárok ügyeinek intézésében? — Jelent, mégpedig előnyös változásokat — felelte dr. Egye­di Ernő, a megyei tanács szerve­zési és jogi osztályának vezetője. — Hétfőtől csütörtökig naponta fél órával nő az alkalmazottak szabad ideje azáltal, hogy nem reggel' fél nyolctól 16.30-ig, ha­nem csak 16 óráig dolgoznak. Szerdán viszont, országosan egy­séges gyakorlat szerint, a közsé­gi, a nagyközségi és városi taná­csoknál 7 és 18 óra között, mó­dosított munkarend szerint vár­ják a lakosokat. Ezzel a meghosz- szahbítással alkalmat nyújtanak ügyeik intézésére azoknak, akik délelőtti vagy délutáni munka- beosztásuk mellett is szeretnének lakóhelyük tanácsához idejében eljutni. Ezenkívül, a helyi sajá­tosságokhoz igazodva — hetipiac, vásár alkalmával — mindenüttt a tanácsvezetők döntenek arról, hogy melyik az a három nap, amikor még délelőtt vagy délután közvetlenül foglalkoznak az em­berek ügyes-bajos dolgaival. — Néztük a pénteket és a hét­végeket! — A hét ötödik napján a mun­kaidő 7 óra 30 perctől délután fél négyig tart. Azoknál a tanácsok­Februári jogszabály-összefog­lalónkat a belkereskedelmi mi­niszter egyik rendeletének is­mertetésével kezdjük, amely sze­rint ezentúl az arra kijelölt üzle­tekben konvertibilis valutáért vásárolt és számlával igazolt ci­garettát, szivart, dohányt a vásár­lásra jogosult — a devizajogsza­bályok szempontjából belföldinek tekintendő — személy eladhatja a dohányipari terméket árusító magánkereskedőnek és szerződé­ses üzletvezetőnek. Ez utóbbiak a dohányipari terméket természete­sen forgalombahozatal céljára veszik át, és a külön jogszabály­ban megállapított mértékű for- galmiadó-fizetési kötelezettség mellett azt jogosultak az állami kiskereskedelemben érvényesí­tett fogyasztói árral arányos áron eladásra kínálni. A pénzügyminiszter a művelő­dési miniszterrel együtt adott ki rendeletet az új Nemzeti Színház felépítését szolgáló adományozás egyes pénzügyi kérdéseiről. A jogszabály szerint magánszemé­lyek egyénenként, vagy csoporto­san is hozzájárulhatnak adomány formájában az új Nemzeti fel­építéséhez. Az adományozók ne­vük nyilvánosságra hozatalát ki­zárhatják. Áz adományok elfoga­dásáról a védnökség dönt, de gaz­dálkodó szervezetek és költségve­tési szervek adományai nem fo­gadhatók el. Az új Nemzeti Szín­ben szorgalmazzák az illetékesek. A nagyobb arányú forgalom ítúrisztika és áruszállítás egy­aránt) feltételezi a közlekedés gördülékenyebbé tételéit. A szak­hatóságok ezért is vizsgálták meg a Hercegszántó—Backi Breg ha­tárátkelőhely alkalmasságát a nemzetközi közlekedés lebonyolí­tására. Alapvető probléma, hogy az átkelőhelyhez vezető 51-es út vonalvezetése és pályaszerkezete alkalmatlan a nemzetközi árufu­varozási (TIR) útvonallá történő kijelölésre. A jelenlegi gazdasági helyzetben pedig útépítésre nincs lehetőség ... Mindezek ellenére a többoldalú együttműködés fejlesztése a ju­goszláv és magyar partnerek kö­zös célja. A szándékok megvaló­sítása azonban mindenkor függ­vénye a politikai és a gazdasági adottságoknak. A kooperáció újabb lehetőségeinek feltárása, a kölcsönös előnyök figyelembe­vételével további lendületes fej­lődésre ad biztatást. N. M. hál, amelyeknek a dolgozói nem üzemi étkezdében, hanem otthon ebédelnek, megtehetik, hogy a fél óránál valamivel hosszabb távol­létet délután bepótolják. — A helyi sajátosságok, erre utalnak az elmondottak is, egy­re inkább megszabják, hogy a tanácsok mikor álljanak a lakos­ság szolgálatára. — Feltétlenül. A megváltozott — és a belső átszervezéssel job­ban az állampolgárok szükség­letedhez igazodó — munkarend valóba® a helyi sajátosságokra épüL Néhány példával szeretném ezt megvilágítani. Azokon a tele­püléseken, ahol ügyfélszolgálati iroda működik hétközben minden­nap foglalkozik egy-két tanácsi dolgozó a hozzájuk fordulók prob­lémáival. A könnyebbség ked­véért, alkalomadtán választhat­nak a lakosok, hogy a tanácstól kapott értesítésben (levélben) feltüntetett munkanapok közül ügyük intézésére melyik a leg­megfelelőbb. Nagy hagyománya van a hétvégi házasságkötések­nek. Ahol szombat ennek a nap­ja, ott továbbra sem térnek el ettől a gyakorlattól. — Rendkívüli eáeték is elő­fordulhatnak hétvégeken... — Ezekre minden tanácsi ve­zető felkészül. Ha váratlanul ösz- s zed 51 egy ház, életveszélyessé válik «egy lakás, vagy például — üdülőhelyen — elhagyott gyer­meket találnak az utcán, a ta­nácselnöknek, vagy más appará­tusi vezetőnek soron kívül intéz­kednie kell. Az ügyeletben lévő tanácsi vezetők nevéről és lakcí­méről mindenütt a helyben szo­kásos módon tájékoztatást kap a lakosság — mondta befejezésül dr. Egyedi Ernő. K—1 ház javára elhelyezett összegek után, a felhasználásig, a közérde­kű célra juttatott adományokról vezetett csekk-számlabetétek min­denkori kamatánál egy százalék­kal magasabb kamat jár, s ez az adományok összegét növeli. A véd­nökséget teljes adó- és illeték- mentesség illeti, meg, a külföldi adományok elfogadásához devi­zahatósági engedély nem szüksé­ges. Örökségből történő adomá­nyozás esetén az örökösödési il­leték alapjába az adomány ösz- szege nem számít be. Bár még csak március eleje van, a februári közlönyökben már két nyári témát is találtunk. Az egyik az ipari és a közlekedési miniszter együttes rendelete az 1984. évi nyári időszámítás beve­zetéséről. A jogszabály , előírja, hogy az idén a nyári időszámítás március 25-én lép életbe, amikor két órakor az órákat három órá­ra kell előreigazítani. Az elveszett órát szeptember 30-án kapjuk vissza, akkor három óráról kettő­re állítjuk időmérőinket. A nyári időszámítás bevezetésének és megszüntetésének időpontjában munkát végző nem havibéres dol­gozók munkabérét a tényleges tel­jesítmény, illetve a ténylegesen ledolgozott munkaidő alapján számolják el. A másik téma, amely az embe­rek többségét szintén nyáron érin­ti, az utazási valutaellátásról Már zsebbe süllyesztettem a jegyzetfüzetemet, falatáztam a kistányéron kínált, finom, kissé csípősre fűszerezett házi kol­bászból; ittam is utána egy csésze kávét. Már becsuktam magam mögött Zomborcsevics Jánosné házának az ajtaját, sőt, már Ga­ra módos épületei is elkocogtak mellettem. A Baja felé kígyózó műút szür­ke sávját figyelve, most próbá­lom meg tehát a másfél órás be­szélgetés mozaikjaiból összerak­ni: milyen is egy partizánnő, ha nyugdíjas? A félreértések elkerülése vé­gett mielőbb tisztázni kell, hogy a most 57 esztendős Zomborcse- vicsnét természetesen nem mint partizánt, hanem mint bölcsődei dolgozót nyugdíjazták. Így aztán szinte természetes, hogy az egyéb­ként jó tartású asszony napjai pontosan úgy telnek, mint bárki másé, aki az otthonába vissza­vonultan éli életét: — Általában hat és hét óra között kelek fel — kezdte sorol­ni. — Gyorsan fnégéíetem a disznókat és a tyúkokat, aztán kisalakolok, begyújtok, a ^melege­dő vízben elmosom az előző nap­ról maradt cseíreseket. Én ma­gam csak ez után következem: mosdok, fésülködök, megyek a boltba. Mire idáig eljutok, az óra általában elütötte már a tízet. Tizenegyig hazaérek a kenyérrel meg a tejjel: ezt a kettőt min­dig hozom, mert a tejet nagyon szereti az uram is, én is. A be­vásárlás után kávét főzök. Így volt ez ma is. Utána nekiültem kötni, s közben morfondíroztam, hogy mit is főzzek ebédre. Ki­sütöttem, hogy székélykáposz- tát — éppen most rotyogtatom utoljára. Mire a férjem hazaér az asztalosműhelyből, tálalhatom. Tálalhatom... — Ügy éreztem, hogy ez az a szó, aminek szálán a régmúltat (vagy legalábbis an­nak néhány fontos momentumát) felgombolyíthatom. Pontosabban nem is a szó fogott meg, hanem a szolgélatkészségnek az a foka, ami a hangsúlyaiban rezgett. Igaz, hogy* ez ügyben már nem kellett csupán sugallatokra szo­rítkoznom: konkrét tények is voltak a birtokomban. Tudtam például, hogy a tűzhelyen poszo- gó székelykáposzta mellett víz is melegszik, mégpedig annak a kedves mosolyú, idős néninek, aki néhány perccel korábban bi­cegett elő az egyik szobából. „A legjobb barátnőm testvére —ma­gyarázta meg a rövid közjátékot. — A lánya Pécsen él, itt a közel­ben nincs senkije, hozzám jön el, ha valami baj van. Most például nagyon meg van fázva. Készítek neki teát és meleg lábvizet, aztán ágyba dugom. Később kiderült, hogy Zom- borcsevicsné háza ritkán üres, szinte mindig akad valaki, aki segítségre szorul, s nála időz. Legutóbb például a Baján élő lánya volt itt, családostól: „El­romlott a kazánjuk, alkatrészt pedig nem kaptak hozzá. Nagy­kabátban didergett mindenki, amikor betoppantam hozzájuk. Rögtön javasoltam, hogy jöjjenek haza, lakjanak nálam, amíg nem lesz minden rendben. Három he­tet töltöttek itt. Igaz, buszozniuk kellett reggel meg este, de köz­ben spórolhattak is: nem kel­szóló Magyar Nemzeti Bank­közlemény. A valutaellátás mér­téke eszerint a következő: A turista útlevéllel utazók tartózkodási költségeikre három- évenként, egyszeri felhasználás­ra, személyenként és naponként 1930 forintnak, legfeljebb 14 nap­ra 14 500 forintnak megfelelő konvertibilis valutát vásárolhat­nak. A szülő útlevelében szereplő 14 éven aluli gyermekek részére a szülő turista kiutazási engedélye alapján, a kinttartózkodás idő­tartamától függetlenül gyerme­kenként 2300 forintnak megfelelő értékű nyugati valuta váltható ki. A látogató kiutazási engedély- lyel rendelkezők — a szülő útle­velében szereplő gyermekeknek is — személyenként egységesen 2100 forintnak megfelelő konver­tibilis elszámolású valutát vásá­rolhatnak. Más téma, de még mindig a pénzzel kapcsolatos az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal új rendelkezése, amely a részesedé­si alap felhasználásáról szóló ko­rábbi szabályokat módosítja. Eszerint a részesedési alapból közvetlen anyagi ösztönzés címén a következő kifizetések teljesíthe­tők: prémium, jutalom, év végi részesedés, a műszaki fejlesztést szolgáló — nyilvánosan meg nem hirdetett — pályázat dija. Végül ugyancsak a részesedési alapból közvetlen anyagi ösztönzés cí­mén fizethető a jövedelem-érde­keltségű rendszerben működő üz­leteknél az eredménykövetelmény túlteljesítéséből az érdekeltségbe bevont dolgozókat megillető ösz- szeg. D. A. lett nekik sem fűteni, sem főz­ni.” — Kedves Anasztázia néni — kockáztattam meg az első rég­múltra vonatkozó kérdést — a német megszállás ellen harcoló partizánok annak idején hogyan segítették egymást? — Elmondom, hogyan mentet­ték meg egyszer az életemet. A Dráván keltünk át, éjszaka. Saj­nos, a 'közeli Eszéken táborozó németek észrevették bennünket, és tűz alá vették a folyó átkelés­re kiszemelt szakaszát. Az em­bereknek vízbe kellett ugraniuk, ha nem akarták, hogy a frontról legéppuskázzák őket. Ugrattam én is, noha úszni nem tudtam, Per­sze, azonnal elmerültem. Valahogy mégis a felszínre litoáckódtam, s akkor Valaki megfogta a hajamat. Húzni kezdett. Így értem partot. '— Tudja, hogy ki volt az il­lető? — Igen, de sajnos ő már nőn él. Rögtön a parttotérés után el­ment, hogy kikémlelje: merre lenne célszerű tovább vonulnunk. A közeliben német tankok tűntek fel, lövéseket hallottunk, s ő nem jött vissza többé. Ez gyakran elő­fordult: mentünk valamerre vagy feküdtünk egy fedezék mögött és beszélgettünk, aztán egyszercsak nem jött válasz a kérdésünkre. Odanéztünk és a társunk holtan feküdt: találat érte. Én Maribo­rig jutottam el, de bizony vissza­felé nagyon, kevés tartott velem azok közül, akikkel negyvennégy decemberében elindultam. — Elindult? Hogyan? Miért? — Anyám meghalt, az apám újranősült, de az új feleségével — alti kocsmátos volt — én se­hogy sem jöttem ki. Aztán elkez­dődött a háború, apám bevonult katonának, én meg itthon vala­hogy mindig útjában voltam a mostohámnak. Egyszer partizá­nok szálltak meg nálunk, látták a 'marakodásunkat, hát hívni kezdtek: gyere velünk, mi azért harcolunk, hogy mindenki egy­forma lehessen. Velük mentem. Hát így történt. Ezután többet már nem kér­deztem. Csak eltűnődtem az élet, a történelem folyásán, és a sod­rában élő, egyszerű emberek sor­sán. Azokén, akik gyakran azért vágnak bele nagy dolgokba, mert láb alatt érzik magukat. De ba már ■ belevágnak, becsülettel vé­gigcsinálják. Káposztás János Busófarsang Mohácson Busójárás, a baranyai sokácok messzeföldön híres télűző farsang­ja több mint tízezres vendégsere­get vonzott vasárnap Mohácsra. Hazánk távoli tájairól és a szom­szédos Jugoszláviából is sokan el­jöttek, hogy részesei legyenek a tavaszköszöntő délszláv népszokás felelevenítésének. A szlávok lakta más európai te­rületeken is fellelhető téltemető farsangi népünnepély, a „poklada” köré a mohácsi sokác szájhagyo­mány különös legendát szőtt, amely szerint a busók ősei félel­metes faragott maszkokat, kifor­dított borzas bundákat és szalmá­val kitömött szárú nadrágokat ölt­vén magukra, fülsiketítő lármát csapva rajtaütöttek a megszálló babonás törökökön, s akkora ria­dalmat keltettek közöttük, hogy azok fejvesztve menekültek el a városból. A nevezetes farsangvasárnap vendégeit látványos, gazdag prog­rammal várta Mohács. A főutcán népi iparosmesterek, bőrösök, bocskorkészítők, fafaragók, faze­kasok, kékfestők, mézeskalácso- sok, rézművesek, szi’gyártók és szűcsök vertek sátrat, s kínálták válogatott portékáikat. A művelő­dési házban. Baranya, Bács-Kis­kun és Tolna megye délszláv és német nemzetiségi néptáncosai adtak műsort. Az utcákon a jövő busói, s rongyos maskarákba búit ifjú „jankelék” felvonulása te­remtett vidám hangulatot. A Kos­suth Filmszínház Galériájában Borsod-Abaúj-Zemplén megye népművészetét bemutató kiállítás nyílt, a színpadon pedig népzené- szek játszottak a közönségnek. Délszláv asszonykórus • Sikeresen szerepel a pécsi Doktor Sándor Művelődési Köz­pont August Senca délszláv klubjának asszonykórüsa. A Matu- sek László vezette kórus tágjai bosnyák és horvát népdalokat éne­kelnek. A képen: Az asszonykórus hangversenye a pécsi délszláv általános iskolában. Útmenti pihenőhelyek Az egykori csárdákat év­századdal, sőt évszázadokkal ezelőtt a pusztában vezető utak mentén találták a kor vándorai, akik gyalogszerrel vagy lóháton járták az orszá­got. A csárda, a fogadó fede­let, menedéket nyújtott a kor turistáinak, akik megpihentek, ettek-ittak, tisztálkodtak, és felfrissülve indultak tovább. A huszadik század második felének autós turistái is szí­vesen megszakítják útjukat — ha van, miért. A tengerentúli és az európai fejlett országok­ban az autópályákat nemcsak éttermek, eszpresszók, benzin­kutak szegélyezik, hanem olyan épületegyüttesek is, amelyekben az automaták pénzbedobásra szolgálják ki az utast a borotvahabtól a kölni­vízig, a papírzsebkendőtől a hajszárítóig, a legkülönfélébb apróságokkal és komfortos tisztálkodási lehetőségekkel. Megállítani az utast: ez a cél vezette annak a tanul­mánynak a készítőit is, akik a közelmúltban a Közlekedési Minisztérium és az Országos Idegenforgalmi Hivatal nevé­ben készítettek előterjesztést. Ezzel Magyarországon első al­kalommal készült idegenfor­galmi szempontokból kiinduló, átfogó koncepció a tranzit-tu­rizmus fejlesztésére. A tanul­mány, mint az ÓIT elnökesége határozatban is rögzítette, al­kalmas arra, hogy a jövőben létesítendő autópályák és fő­útvonalak építése során tám­pontul szolgáljon a megálló­hely-rendszer műszaki kiépí­téséhez, területi elhelyezésé­hez, méghozzá úgy, hogy az egybeesik a turizmus érdekei­vel. Az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöksége felkérte az érdekelt minisztériumokat, az országos hatáskörű szerveket, a fővárosi és a megyei taná­csokat, a tájegységi intézőbi­zottságokat, a tanácsi idegen- forgalmi bizottságokat — vagyis minden érdekelt fóru­mot —, hogy a tervezett elha­tározásokkal kapcsolatos ál­lásfoglalásaiknál vegyék fi­gyelembe a feladatokat, járul­janak hozzá azok megvalósítá­sához. Bár a közeli években, mint az egyéb beruházásokra, úgy az autópálya-építésekre is vi­szonylag kevesebb .telik, vár­hatóan a szűkösebb anyagi eszközökből is nagyobb részt fordítanak a turistákat meg­állásra késztető korszerű léte­sítmények kialakítására. Ezek a megállóhelyek, ha nem is közvetlenül lendítik fel az or­szág idegenforgalmát, jó szol­gálatot tesznek a hazai és a külföldi autós turistáknak. Az emberek szívesebben és nyu- godtabban autóznak olyan uta­kon, amelyek mentén meg­találhatók az egykori csárdák, fogadók mai, korszerű Utódai, a vendégmarasztaló, és — nem mellékesen — az ország bevételeit is növelő, kényel­mes megállóhelyek. G. Zs. A MAVAD MÉRLEGE Évente tizenötezer külföldi vadász IGAZODVAÚÚ Hétfőtől 40 órás munkahét a megye tanácsainál ÜJ JOGSZABÁLYOK A nyári időszámítástól a valutaellátásig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents