Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-04 / 54. szám

PN MAGAZIN Külkereskedelmünk 1983-ban Bizonyára sokakat érdekel, hogy hazánk mely országokkal tart fenn elsősorban erőteljes és gyümölcsö­ző külkereskedelmi kapcsolatokat. Nos, ilyen tekintetben a legfőbb partnerünk a Szovjetunió. Ezután következik a sorban az NSZK és az NDK, majd Csehszlovákia, Ausztria, Lengyelország, Jugoszlá­via, Olaszország, Líbia és az USA. RÖVIDEN — Az emberiség történeté­ben az ősközösségi törzsfőnö­kök voltak az első kereskedők. Ez a kölcsönös ajándékozások­ban mutatkozott meg — Az osztrák lakosság egy főre jutó kávéfoeyasztása ta­valy 6,8 kilogrammra emelke­dett. Ez tízszázalékos növeke­dést jelent az előző évihez ké­pest. — Franciaországban az utób­bi száz évben a napi kenyér- fogyasztás személyenként hat­van dekáról tizenhétre csök­kent. — Az amerikai szupermar­keteknek ma már mintegy 78 százaléka vasárnap is nyitva tart a felerősödött konkurren- ciaharc eredményeként. Centrum — szolgáltatásokkal Három hónappal ezelőtt nyitotta meg kapuit a kecskeméti Cent­rum Áruház. Azóta háromszáznál több dolgozó fáradozik a vásárlók érdekében. A nyolcezer négyzetméter alapterületű áruháznak csaknem a fele eladótér. Kecskés Jánosné Igazgató elmondta, hogy az idéra hatszáz millió forintos forgalomra számítanak. Az első hónapok ered­ményei alapján jogos az optimizmusuk. Az áruház a fő tevékenysége mellett huszonhárom féle szolgáltatást végez. Többek között méret­re igazítják a megvásárolt készruhát, s megszervezték az ingyenes házhoz szállítást, OTP-hitelintézést, gyermekmegőrzést. Sokoldalú munkájukra jellemző az is, hogy szovjet, bolgár és román cégekkel kötöttek már csereszerződést. • A törté­nelmi változá­sok jócskán be­folyásolják az egyes üzemek, vállalatok, gazda­ságok életének alakulását. így történt ez a Szivárvány kereske­delmi Vállalat esetében is, mely ma már országszgrte ismert és népszerű üzletihálózattal rendel­kezik. A jogelőd a felszabadulás előt­ti, úgynevezett Del-Ka Cipőike- reskedelmi Részvénytársaság volt. Ennek egyik üzlete Kecske­méten állott a közönség szolgá­latára. A másik „ős” a Haas Fü- löp és Fia RT nevű osztrák cég volt, amely 1952 után Napsugár A Szivárvány útja Áruház néven működött, majd beolvadt a Szivárvány Áruházba. Később újabb beolvadási, illetve egyesülés következett az ÁTEX és a FÖBUHA révén. így alakult ki a vállalat hármas tagozódása: áruházak, méteráru, vegyes ru­házati- és sportboltok. Áz 1961- es utolsó összevonás óta eltelt időben a forgalom több mint öt­szörösére emelkedett. Tavaly meg­haladta a kétmilliárd forintot. A Szivárvány ma már nagykeres­kedelmi tevékenységet is végez. • Ez az egyetlen régi kereskedelmi állomás az Egyesült Államokban, melynek megőrizték az eredeti épületét és a belső berendezését. Az USA egyik államában, Arizonában található egy múzeum, mely különös történetével kelti fel ma is a turisták figyelmét. A Hűbbel Trading Post egykori kereskedelmi állomás, melynek legendás tu­lajdonosa a környékbeli indiánok nagy barátja, segítője volt: John Lorenzo Hűbbel egy amerikai katona és egy spanyol nő gyermeke­ként látta meg a napvilágot. Hírneves kereskedő, politikus és ha­ladó gondolkozású közéleti férfi volt egész életében’. 1930-ban be­következett haláláig kereskedett, postakocsi-állomásokat tartott fönn, fejlesztette a naVahó indiánok szőnyegszövését és ezüstművességét. Közben mint seriff és mint szenátor is dolgozott. Háladó gondolko­dására jellemző volt, hogy kiállt a nők szavazati joga mellett és mindenkor védte szeretett indiánjait, sokszor élete kockáztatásával is. Egykori kereskedelmi központja ma múzeum. KITEKINTÉS Gyorsan bővült tavaly is az NSZK-nak a szocialista orszá­gokkal folytatott,' úgynevezett keleti kereskedelme. A Szov­jetunióba irányuló nyugatné­met kivitel — a DP A jelenté­se szerint — 1983-ban elérte a 11.2 milliárd márkát, s 20 szá­zalékkal haladta meg az elő­ző évit, onnan pedig 4,5 szá­zalékkal többért, 11,9 milliárd márkáért vásároltak árut. Az NSZK tavaly is Magyarország második legnagyobb kereske­delmi partnere volt: a magyar kivitel értéke 18,3 százalékkal 27,5 milliárd forintra, a beho­zatalé pedig 3,1 százalékkal 37.3 milliárd forintra emelke­dett. MAGYAR- SZOVJET ÁRUCSERE „A Szovjetunióban vizsgálják annak lehetőségét, hogyan lehetne az eddigi­nél több személygépkocsit szállítani Magyarországra” — mondotta egyebek között múlt heti tájékoztatóján V. I. Ocseretyin, a Szovjetunió magyaror­szági kereskedelmi képviseletének ve­zetője, s hozzátette: „A Szovjetunió­ban az eddiginél is több magyar fo­gyasztási cikkre, mindenekelőtt kon­fekcióra, kötöttárura és cipőre volna piac.” A magyar—szovjet árucsere összértéke tavaly több mint' nyolemil- liárd rubel volt, 19*4-re pedig 8,4 mil­liárd rubel az előirányzat. A Szovjet­unió szállítja az idén is a magyar kő­olaj-, földgáz-, faanyag- és vasérc­szükséglet 90 százalékát, míg a szov­jet autóbuszimpontban 90 százalék, ( a gyümölcskoftzérv-importban 50 szá­zalék, a frissgyümölcs-bevltelben 40 százalék, külföldi gyógyszervásárlá­sokban 25 százalék a magyar áruk aránya. W Míg a legtöbb európai or­szágban évek óta fogynak az apró kiskereskedések, Ja­pánban, egyre szaporodnak. A boltok száma 1970 és 1980 kö­zött, egyenként négy-négy közreműködővel (beleértve a tulajdonost és a segítő család­tagokat) 1,3 millióról 2,9 mil­lió fölé emelkedett. Az áruhá­zak és ABC-áruházak, vala­mint a modern bevásárlóköz­pontok százalékosan még job­ban szaporodtak. Az abszolút számok alapján azonban a ja­pán kiskereskedelemre egyér­telműen a kicsi és legkisebb boltok nyomják rá a bélyegü­ket. összeállította: Varga Mihály V i ’ *c­■$g|| pl ■■ I tfpp|g • Az UNIVER ÁFÉSZ kunbaracsi boltja előtt gyakran megáll egy- egy lovas kocsi, autó, motorkerékpár, hogy a gazdája kedvére válo­gathasson a pultok előtt. De jönnek a gyalogosok is rendszeresen naponta, hogy teli szatyorral, kitömött táskával térjenek haza ott­honukba. Talán apróságnak tűnik,, ám ez is bizonyítja, hogy az élet­mód és életlehetőség tekintetében mindenfelé naponta történik ja­vulás, változás. PETŐFI IS VÁSÁROLT ITT? AZ INDIÁNOK PÁRTFOGÓJA „Minél népesebb egy ország, annál virágzóbb a kereskedelme. Minél virágzóbb valahol a keres­kedelem, annál pépesebb lesz az ország. Ez a két dolog kölcsönö­sen támogatja és elősegíti egy­mást.” (MONTESQUIEU) „A kereskedelem még soha egy nemzetet sem tett tönkre.” (FRANKLIN BENJAMIN) „Csere nélkül senki sem tud élni, s így bizonyos mértékig mindenki kereskedővé lesz, és a társadalom maga is voltaképpen kereskedő társadalommá ’fejlő­dik.” (ADAM SMITH) €1 Képünk a múlt században, közelebbről az 1840-es években készült Pesten,, a Váci utcában. A ma is divatos „city”, ez a népszerű üz­letközpont ezek szerint már Petőfi Sándor ottléte idején is kínálta portékáit., Lehetséges — merül fel az emberben a kérdés —, bogy annak idején nagy költőnk is vásárolt egy-két apróságot ezen a ha­gyományos üzletsoron? Nosztalgia-bolt ® Értelemszerűen egyre kevesebben vagyunk, akik régi élelmiszerboltban is megfordultak. Hogyan is volt? Az eladóteret pult zárta le, raj­ta mérleg állt, mögötte a boltos. A bejárattal szemben és kétoldalt fiókos szekrények sorakoztak, ter­mészetesen felirattal: cukor, liszt, rizs stb. A pulton állt 'áz élesztő, ügyes, drótszálas szerkezettel vág­ták le vele a kívánt mennyisé- get... A boltos fogadta a betérő kö­szönését, majd a kívánság el­hangzása után hófehér papírból villámgyors mozdulattal hegyes zacskót sodort, és máris mérte az árut. Érdekes, hogy a gyermekeknek szánt játékboltok még ma is ilye­nek .. csak felgyorsult életünk tette visszavonhatatlanul szüksé­gessé az önkiszolgáló ABC-áruhá- zakat. Igaz, ezekben semmiféle kontaktus nem alakulhat ki az el­adók és vevők között, viszont a rohanó betérők a gondolákról ma­guk vehetik le a kívánt árut, me­hetnek a pénztárgépek elé. Az élesztő csomagolva, a tej műanyagzacskóban, a vaj doboz­ban, a liszt, cukor, rizs paoírzacs- kókban áll. vevőre várva. És a fű­szer? Nos, a fűszerek felhasználá­si módját, tulajdonságait érdemes otthon megnézni a könyvekben, mert a csupa-fény, gondolás, hű­tőpultos áruházban csak a vállu- kat húzogatják az eladók, talán ők sem ismerik a szegfűszeget, fe­hérborsot közelebbről. Mindez akkor jutott eszembe, amikor Pozsonyból hazajött egy kedves jóbarát.om, és elmondta, hogy látott egy NOSZTALGIA- BOLT-ot. — Mi az? — kérdeztem, antik holmikat árusítanak a szlovák fővárosban? — Az egész bolt igazi 1 — leír kendezett. — Régi szép bútorát talán egy padlás rejtette egy ide,'T. de most kicsinosították, és egy hangulatos kis utcában megnyi­tották az 1920-as évek stílusában. Óriási sikerrel, mert a kedves, hóhajú boltos bácsi mindenkihez türelmes, és bármilyen mennyisé­get lehet kérni, az áru csomago­lása ott zajlik a vevők szeme előtt 1 — Mit árusítanak? — Tulajdonképpen mindent, amit az egészségügyi hatóság en­gedélyez. Például tejet nem. De fahordóból kínálják a liptói tú­rót, és sodort stanicliba(l) kerül a kristálycukor. Sok gyerek-vásárló van, kedves, hálás vevők. Persze, arról szó sincs, hogy visszatérnek a régi el­adási formákhoz, ilyep élelmi­szerboltok lesznek egész Pozsony­ban. De ez az egy, akár idegen- forgalmi látványosságnak is érde­kes,- szép! * Ha elmegyek Pozsonyba, min­den bizonnyal megkeresem a Nosztalgia-boltot. És reményke­dem: a kiskereskedelmi váll”1 at, az áfész, vagy akár egy merészebb ifjú kereskedő nálunk is megnyit egy hasonló, minden bizonnyal érdeklődésre számot tartó kicsi üzletet. s — Kereskedelem számokban Szűkebb hazánkban, Bács- Kiskun megyében hosszú— hosszú évek erőfeszítései nyo­mán sikerült viszonylag kor­szerűvé, nagyjából minden igényt kielégítővé tenni a ke­reskedelmi hálózatot. Ennek igazolására álljon itt néhány beszédes számadat az aláb­biakban. A boltok és vendéglátóipari egységek száma 1970-ben két­ezer-háromszáz volt. 1983-ra csaknem ezerrel több lett. 1970-ben öt áruházban válo­gathattak a vásárlók, ez a szám tizenhárom év alatt meg­duplázódott. Ugyanakkor az ABC-áruházak száma négysze­resére emelkedett ennyi idő alatt. Hasonló arányban nőtt a bolthálózat alapterülete is. Még beszédesebb az árbevétel alakulása, mely négyszeresére emelkedett. Tavaly elérte a huszonhárom milliárd forintot. Még néhány konkrét számi adat: 1983-ban gazdára talált megyénkben csaknem ötezer gépkocsi, tizenháromezer tele­vízió, negyvenötezer rádióké­szülék és tizenháromezer mo­sógép. SZAKONYl KÁROLY: Egy igazi proletár * L enke telefonált kora reg­gel a hivatalából. Csak qnnan hívhatta, otthon nincs telefonjuk. — És amíg az utcai fülkében egy hasznúlható készülékre találsz!... — Ferenc éppen a villanyborotvájával baj­lódott, valami érintkezési hiba miatt állandóan meg­akadt. Ha megrázta, újra zümmögött. Odavitte a telefont a fürdőszobába a tükörhöz, feltartott állal beszélt, közben járatta a gépet a nyakán. — Mi van, fáj a torkod? Olyan erőltetett a hangod! — Semmi, csak mondd, mi újság, sietnem kell! — Ferenc ki­lenckor már a baiikban akart lenni, onnan roha­nás egy szakmai vetítésre, délben ebéd a bolgár de­legációval a Mátyás pincében — Szóval? Jól vagy­tok? — Jakab meghalt — mondta színtelen, kissé ijedt hangon Lenke. — Ki tudnál ugrani? Mindjárt én is hazamegyek, de a főnökömmel kellett beszél­nem egy iratról. Bandi otthon maradt, ö most ott van... vele. — Meghalt?! — hüledezett Ferenc. Ki­kapcsolta a borotvát. — Hogyhogy meghalt? Hát mi történt? Nem mondtátok, hogy valami baja van... — Te, én nem tudom, képzeld, hétkor már kinn szokott gyöszötölni valamit az udvaron, most mqg ... Az este ... szóval csak arra gondolhatunk, • Szakonyi Károly Írása a Központi Sajtószolgálat 1983. évi novella- és tárcapályázatán elsó dijat nyert tárca kategó­riában. hogy... — Mire?! — Az este panaszkodott, hogy rettenetesen fáj a feje. Adtunk neki Quarelint. Azt mondta, szétpattan a feje. De még behozta a■ sze­net meg a fát, tudod, mindig ragaszkodik hozzá... — kis csend, pillanatnyi meghatódottság —, ragasz­kodott hozzá ... szegény ... hogy segítsen. Ivott ná­lunk, fenn, a Verandán egy pohár sört, na igyál, Jakab bácsi, mondta neki Bandi, tudod, mennyire szereti ... szerette a sört. De még azt a poharat sem itta ki egészen. Hogy fáj a feje. Hogy elmegy lefe­küdni. Reggel aztán Bandi, amikor kiment a kert­be, hogy megkösse a kutyát, sietett hátra Jakabhoz, de nem gondolt semmi rosszra-... Te gondoltál vol­na? — Nem, én sem! — Na, ugye ... Annyiszor fájt a feje. Mindig fájt a feje. Valamije mindig fájt. A sérve, a karja, a sebesülése a lábszárában. Meg a feje. Hát éppen ezért. Furcsa nem? Nyitva volt a kisház ajtaja, úgy értem, nem volt bezárva. Kép­zeld, nem volt bezárva. Talán kinn járt az éj­jel... szegény! Szóval... feküdt az ágyán, Bandi azt hitte, alszik. Ki tudnál ugrani? — Hát... Hát persze! — Dolgod van, mi? — Nem baj, megyek... — Mindig van valami. Ebben a családban mindig van valami baj... — Mit csináljunk? Intézkedni kell. összekapom magam, és ... Hamar kiért, szembe hajtott a város felé áradó forgalommal. A kertkapu előtt parkolt, az árokpart peremén, hogy helyet hagyjon az úton másoknak. Járdát már építettek, de a kocsiút most is gödrös földút volt, mint gyerekkorában. Pedig a telepet már harminc éve a fővároshoz csatolták. 1 Bandi várta; egy halom deszkát rakosgatott el a nyári konyha üvegezett ajtaja elől. — Ezeket a lé­ceket, pallókat legalább rakjuk el. Meg a baltát is... A lombot is össze kéne seprenem a kertben, annyi a munka, szegény Jakab tegnap még mondta is, hogy összehúzkodja a nagyját... most meg. Hát mit szólsz? — Bejelentettétek a körzeti orvosnak? — kérdezte Ferenc. — Elmentem érte biciklivel, majd kijön — mondta Bandi. Bekecsben volt, sap­kában, de papucsban. Sápadtan nézett a sógorára, megviselte ez a mai reggel; az a pillanat, amikor költögetni akarta Jakabot, de rá kellett jönnie, hogy egy halottat élesztget. — Még nem hűlt ki, amikor benyitottam — magyarázta, miközben elrakták az ajtóból a korhadt deszkákat. — Hajnalban halha­tott jmeg, képzeld, ki volt fordulva a tenyere, a fe­je, szegénynek, a falnak vetve, a szája kitátva. Az este még sört ivott nálunk.. — Igen, Lenke emlí­tette ... Hogy kerültek ide ezek a deszkák? — Ta­lán ma akarta felhasogatni gyújtásnak. Panaszko­dott, hogy nincs fája. De hát én mindig adtam neki! Amikor vettem, hozattam neki is. Meg itt ez a sok kacat... — Ez mind a szaletli deszkája volt. — A szaletlié? — Régebben volt itt egy szaletli. Itt, a nyári konyha előtt. Zöldre volt festbe. Látod? Itt, ezen a kis betonozott négyzeten egy kis szalet­li... Nyáron itt ebédeltünk meg vacsoráztunk, Hogy a felső házba ne menjenek be a legyek... — Igen — mondta Bandi, de nem értette, nem is figyelte Ferencet. — Amíg az orvos nem látta, nem nyú­lunk hozzá. — Nem, addig nem — mondta Ferenc. — De azért bemegyek. — Tessék? — Bemegyek hozzá. Megnézem... — Menj be, persze. Még úgy van, ahogy találtam. Éppen úgy fekszik. Nem nyúl­tam hozzá. Amíg az orvos nem látta ... Ferenc kinyitotta az üvegezett ajtócskát, meg kel­lett rántani, mert leszállt a sarka. Karistolta a be­tont. Behúzott nyakkal lépett be. Balról, a kamrá­ból, ami már évek óta Jakab bácsi szobája volt, áporodott szag csapta meg a sötétből. — Nem vet­tem le a rongyot az ablakról a legyek miatt — hal­lotta maga mögött a sógora hangját. Ott álltak a parányi konyhában. — Nézd, tegnap még főzött ma­gának csirkelevest... — A vézna, régi tűzhelyen egy fedetlen láboskában megsűrűsödött lében csir­keaprólék. Nyeles edényben sötétbarna tea. A ste- lázsin néhány tányér, mosatlan poharak, bögrék. Kendőbe takart kenyér ... — Ez a kád mindig ott volt — mondta halkan Fe­renc, mintha alvót zavarna a hangos beszéddel. — Ez már gyerekkoromban is ... Ebben fürödtünk szombatonként... — Ez volt az asztala — mondta Bandi. — Le van fedve deszkákkal. Nem használta a kádat. Csak a lavórt. Mindig hívtuk, hogy jöjjön fel hozzánk a házba fürödni, de soha... — Zsírral főzött. — Tessék? — Zsírral főzött. Itt a kis zsíros- bődön. Az anyámé volt. Itt ez a bödön a kádon... vagyis az asztalán. Meg szalonna... — Ferenc nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents