Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-04 / 54. szám

1984. március 4. • PETŐFI NÉPE • 3 SZABADABB MOZGÁS A HELYIEKNEK — ELŐSZÖR FALUGYŰLÉSEN Városok és községek — együtt Beszélgetés dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala vezetőjével Szükséges, sőt szükségszerű volt, megkövetelte a társa­dalmi-gazdasági fejlődés ... Ezt a mondatot sokszor és so­kan elmondták, leírták az utóbbi hónapokban a közigaz­gatási átszervézéssel, a járások megszüntetésével, a városok, nagyközségek és községek tanácsai önállóságának növelésé­vel kapcsolatban. De hogyan hatnak vissza a közigazgatási változások a helyi társadalmi és gazdasági fejlődésre? Erről és az átszervezéssel kapcsolatos egyéb kérdésekről érdeklőd­tünk dr. Papp Lajos államtitkártól, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának vezetőjétől. — Milyen anyagi hatása van az átszervezésnek?- — Mint ismeretes, a feladatok átcsoportosításának arányában a városok, a városi jogú nagyköz­ségek, valamint a községek ta­nácsapparátusai a volt .járási hi­vatalok létszámának csak a két­harmadát kapták meg. Az így fel­szabadult béralapból a községi tanácsok dolgozóinak helyzetén igyekeztek javítani. Ez pedig nemcsak annyit jelent, hogy a községi tanácsházán dolgozók ez­után többet kapnak, hanem el­sősorban azzal az előnnyel jár, hogy végre lehetőségünk lesz megfelelő végzettségű szakembe­reket alkalmazni olyan helyeken is, ahol eddig éppen az anyagiak miatt volt hiány szakképzett köz- igazgatási dolgozókban. Eddig már több mint ezernágyszázan kaptak oklevelet az Államigazga­tási Főiskolán, tehát van utánpót­lási lehetőség. A magasabb kö­vetelményekhez szükség is van a jól képzett közigazgatási szak­emberekre. — Magasabb követelményeket említettMit jelentenek ezek a gyakorlatban? , / — Nem lehet elégszer hangsú­lyozni: a eál a helyi önállóság, távlatokban a megye és a tele­pülés közti közvetlen kapcsolat. Ez év elejével' átkerült a hatás­körök döntő része a községi, nagy­községi tanácsokhoz, végtére is ők ismerik legjobban, legköze­lebbről a, helyi lakosságot, te^-. meszetes, hbgy íegeredményeseb- befr-dk.tudjak intézni az ügyeket. Magasabb követélményt jelent az ügyek növekvő száma, amelyeket az eddiginél öntevékenyebben, ön­állóbban kell elintézni. Magasabb követelményt jelent az is, hogy a helyi tanácsoknak jobb, intenzí­vebb munkakapcsolatokat kell ki- alakítaniok a lakossággal, hiszen csak úgy számíthatunk az önálló településpolitika további kibon­takozására. — Hogyan változik az irányí­tás? ' i — Mint említettem, hosszabb távon az a cél, hogy a megyék közvetlenül irányítsák a községi tanácsok apparátusának munká­ját. Most még a megyék* megbí-. zásából a városok közreműköd­nek a községekben, folyó tanácsi munka felügyeletében, ellenőrzé­sében, szakmai irányításában. Er­re főként ott van szükség, ahol sok a kis község, amelyek taná­csait nem lehet egyik napról a másikra segítség nélkül hagyni. Ahol viszont jobbára nagyobb te­lepülések vannak — mint például egyes alföldi megyékben —, ott már ma közvetlenebb lehet a megyei ás a községi tanácsszer­vek kapcsolata, a megye kevésbé kényszerül igénybe venni a vá­rosok közreműködését a községek irányításában. Mindezt máris gyakorolhatják a megyei irányí­tású nagyközségek esetében. A községi tanácsok segítésénél azon­ban fontos, hogy a megyei vagy a városi tanács apparátusa ne végezze el a munkát a községi helyett, hanem tanítsa meg rá, hogy mit, hogyan csináljon. A megyei irányítás jellegén, stílu­sán is változtatni kell, hogy az utasítás, a közvetlen beavatkozás helyébe még jobban a keretsze­rű szabályozás lépjen, amely sza­badabb mozgást hagy a helyiek számára, több lehetőséget nyújt a kezdeményezésre, önálló döntésre. — Mennyire vannak meg az önállóság feltételei? — Természetes, hogy ma, az át­szervezés utáni első hónapokban ezt még nem lehet pontosan fel­mérni, de éppen ezért kaptak és kapnak több irányú segítséget a községi apparátusok, hogy mind­inkább kialakulhasson a nagyobb feladatok megoldásához szükséges, kvalifikált apparátus. Mindenek­előtt a helyi tanácsok vezetőitől várunk sokat. Kezdeményezni akaró és tudó vezetőkre van szük­ség, olyanokra, akik képesek dön­teni, nem várnak mindent fent- ről. A vezetőnek olyan közér­dekű célt, feladatot kell kitűznie, amit a lakosság elfogad és a meg­valósításában cselekvőén részt vesz, ­— Ez feltételezi, hogy a lakos­ságnak az eddiginél nagyobb be-• leszólása lesz a helyi . ügyekbe, nem utolsósorban a költségvetés­be is... — Beleszólása eddig is volt, most is van, de feltétlenül kívá­natos, hogy sokkal tartalmasabb legyen. Az lesz a helyes, ha elő­ször megkérdezik falugyűlésen, hogy mire szeretné, fordítani a helybeli lakpsság a rendelkezés­re álló összegeket, majd a ta­nácstestület is véleményt nyilvá­nít, instrukciókat határoz meg apparátusának. Ezek után a ta­nácsapparátus megnézi, mennyi pénz lesz és az mire elegendő, ja­vaslatot dolgoz ki, majd — a közvélemény igényének ismereté­ben — azt.újra a tanácsülés elé tárja, döntés végett. Hozzá kell tennem: falugyűlést ezután min­den községben kell tartani,. leg­alább évenként. Eddig — mint köztudomású — csak a közös ta­nácsokhoz tartozó társközségek­ben volt kötelező falugyűlés, ösz- szehívása. Nagyobb-településeken' kózségrészenként, a városokban utcánként vagy akár háztömbön­ként célszerű összehívni a lakos­ságot a tanácsi tervek, programok megvitatására, a lakosság tájé­koztatására, véleményének, javas­latainak megismerésére. — Mennyiben változik az ön­álló tanáccsal nem rendelkező községek* helyzete? — Most ezekben a községek­ben tanácstagi csoportok működ­nek, döntési ás képviseleti hatás­kör nélkül. A következő általános tanácstagi választás után alakul­nak meg a községi közös ‘tanács nem székhely társközségeiben az elöljáróságok, élükön az elöljá­róval. Az elöljáró a község vá­lasztott vezetője lesz. Az elöljá­róság dönt a rendelkezésre álló anyagi .eszközök felhasználásáról. Természetesen ugyanúgy a la­kosság véleményének megkérde­zése után, mint arról az előb­biekben szó volt. Az elöljáróság szervezi a kis települések közös­ségi életét a Hazafias Népfront­tal és a többi társadalmi szerve­zettel együtt. Igen fontos teendő­je, hogy képviselje a községet a közös tanácsban, közvetítse a te­lepülés lakóinak kívánságait, ja­vaslatait a tanácsnál ás ismer­tesse a településre vonatkozó ha­tározatokat, tanácsrendeleteket a helyi lakosság körében. Ha az elöljáróság a tanácsnál, végrehaj­tó bizottságnál előterjeszt vala­mit községe nevében, azt a tes­tületeknek napirendre kell tűz­niük, s ha az elöljáróság a dön­tést sérelmesnek tartja, újra kell tárgyalniuk. A közös tanács és annak végrehajtó bizottsága át is ruházhat döntési, véleményezési, egyetértési jogköröket az elöljá­róságra. Mindezzel .azt akarjuk elérni, hogy egyetlen település lakói se érezzék magukat hátrá­nyosabb helyzetben másokhoz képest. — Hogyan alakul a városok és a községek kapcsolata? — A Magyar Népköztársaság­ban a területi egység a megye, a helyi egység a város, a városi jo­gú nagyközség, a nagyközség, a község. Jelenleg a városok a me­gyék megbízottaiként közremű­ködnek a községi igazgatási mun­ka segítésében. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a városok és a községek melléren­delt viszonyban vannak egymás­sal, s nem alá-fölérendeltságben. Kivételt képeznek azok a ható­sági ügyek, amelyekben a közsé­gi tanácsapparátus elsőfokú dön­tését a városi tanácsapparátusnál, mint másodfokú hatóságnál le­het megfellebbezni. Az az egész­séges gyakorlat, ha a város és a község intézményei kiegészítik egymást, közös érdekeket szolgál­nak. A középiskolák, az egészség­ügyi intézmények, a kereskede­lem szakboltjai általában a vá­rosokban vannak, de a községek lakosságát is kiszolgálják. A piac álialaban a városé, de áruellátá­sának nagy részét a községek szövetkezetei, biztosítják. A vá­ros és a község közösen tarthat fenn költségvetési tanácsi üze­met, amely itt is, ott is karban­tartja a parkokat, szolgáltatásokat végez a lakosságnak, és így to­vább. — Vannak-e, lesznek-e viták a települések újfajta kapcsolatáról? — Mi azt szeretnénk, hogy ne erről vitatkozzanak a városokban és a községekben, hiszen az át­szervezés befejezett tény, amit jogszabályok rendeznek. De igen­is szeretnénk több termékeny vi­tát! A legutóbbi időben egyes törvényjavaslatok előkészítése so­rán ismételten megmutatkozott a pozitív vitaikászség, jó lenne, ha ez érvényesülne helyileg is. Ezért született most olyan jogszabályi előírás, hogy a lakosság széles körét közvetlenül érintő tanács- rendelet tervezetét társadalmi vi­tára kell bocsátani. Szükség van a hasznos vitákra, különböző el­képzelések felvetésére és egyez­tetésére, amire kitűnő fórumok lehetnek a falugyűlések, a lakó­gyűlések, a réteggyűlések, és ter­mészetesen maguk a tanácsülé­sek is. Így mind jobban érvénye­sülhet a demokrácia. Az is ide tartozik, hogy az állampolgárok így ismerik meg a közéleti em­bereket, s azokat választják meg, akik a legtöbbet akarnak és tud­nak tenni községük, városuk fej­lődéséért. V. E. Tetőcserépgyár épül Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról.) és Cserépipari Vállalat mohácsi gyárának fejlesztése, amelyhez jelentős segítséget nyújtott “áz al­földi testvérvállalat. Automatikus gépekkel, téglaátrakó berendezé- I sekkel szerelték fel a gyárat, amely az idén már mintegy négy­millió téglával többet szállít a la­kásépítőknek, mint a múlt évben. A mohácsiak kapták meg az el­ső hazai automatikus rakodógé­pet, amelynek gyártására csehszlo­vák licenc alapján az alföldi test­vérvállalat rendezkedett be. Kis számítógép vezérli ezt a berende­zést, amely az egyik legnehezebb fizikai munkát végzi el, a tégla­égetésre előkészített kemenceko­csit rakja meg emberi .kéz érin­tése nélkül. Ilyen korszerű rako­dó berendezést szállítottak az abo- nyi, a hajdúszoboszlói és a mátra­derecskei üzemnek, s gondoskod­nak a többi gyár ellátásáról is. A fejlesztésekben tehát fokozot­tabban támaszkodik a saját ere­jére az iparág, így az Alföldi Tég­laipari Vállalat maga épít kor­szerű alagútkemencét a debreceni és a kunszentmártoni gyárában is. A testvérvállalatok látják el egy­mást úgynevezett szárító kocsik­kal és más korszerű felszerelések­kel, sőt a békéscsabai új üzemük öntvényekkel, fontos alkatrészek­kel is. Az idén 16 üzemben befejeződő fejlesztéssel együtt további nyolc gyárban végeznek jelentős' re­konstrukciót. E beruházások nem­csak gépsorok és a szállítás kor­szerűsítésére terjednek ki, ha­nem új égetőkemencék építésé­re, sőt műszárító létesítésére is. Utóbbi függetleníti a gyárat az időjárástól, mert megszűnik a nyerstégla szabadtéri szárítása. A rekonstrukciós program foly­tatódik a következő tervidőszak­ban is. Az elképzelések szerint a hajdúnánási, a tápiógyörgyei, a szécsényi, és a putnoki fejlesztés­sel 1988-tól további évi 22,3 mil­lióval több kisméretű téglához jut az ország. A tetőcserép gyártásfej­lesztésére Békéscsabán új üzem épül, Tatán pedig, ahol jelenleg téglát és cserepet is gyártanak, megszüntetik a falazóanyag ter­melését, és csak egyféle termék, a tetőfedőanyag előállítására ren­dezkednek be, ami évente hét­millió darabbal több cserepet je­lent. A Tégla- . és Cserépipari Tröszt tárgyalásokat folytat kül­földi partnerekkel új, nagy tel­jesítményű tetőcserépgyárak lé­tesítéséről. Nők az iparban 9 Délelőtti pillanatkép a TEXCOOP halasi konfekció­üzemében. • Solymosi Tivadarné a Finomposztó Vállalat hercegszántói üzemé­ben a szakma fogásait mutatja be a helybeli általános iskolásoknak. • A mélykúti UNIVEREXPO első munkahelye Szőke Mártonné- nak és Kiss Józsefnénak, akik a külföldön is keresett faházak elemeit vágják méretre. • Orbán Vilmosné 13 éve betanított munkás a kecskeméti „Fémmunkás” Vállalatnál. Lánghegesz­tés közben... 9 ... s gyerekeivel otthon. • A porcelánfestéshez türe­lem és kézügyesség kell. (Méhesi Éva felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents