Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-28 / 74. szám

1984. március 28. • PETŐFI NEPE • 3 PÁRTFÓRUM A BMAI,ÉPlfŐKRŐL,^| g IM I HUI Konkurrenciaharc vagy együttműködés? A városok és a falvak szinte kivétel nélkül ugyanazzal a látvány­nyal — a még vakolatlan, új házak tucatjaival — fogadják az átuta­zót, aki néhány órai suhanás után magabiztosan állathatja, az egész ország építkezik. Erre gondolva, kissé meglepőnek tűnhet a hír: Baján és környékén egyre kevesebb dolgozót tudnak foglalkoztatni az építésre berendez­kedett vállalatok, szövetkezetek. Nos, ha meglepő is, nem alaptalan, ezt egyértelműen igazolta nemrégiben az a tanácskozás, amelyet a városi pártbizottság építőipari és infrastruktürális kérdésekkel fog­lalkozó albizottsága tartott, Néhány év múlva Makkai Gézának, az albizottság vezetőjének szinte egyetlen adat­tal sikerült érzékeltetnie, hogy milyen horderéjű problémáról van szó: a térség építőipari munka­adói jelenleg 1700 dolgozót fog­lalkoztatnak, akik — gépeikkel együtt — mintegy 8Ö0 millió fo­rintos termelést lennének képesek elvégezni egy-egy év alatt/ Ám pillanatnyilag alig felét igénylik ennek a kapacitásnak. A külön­bözet olyan óriási, hogy félő: ha­marosan az embérek százait kell majd — feladatok híján — szél­nek ereszteni. Elfoglaltságot persze bőven találhatnának maguknak a nép­gazdaság egyéb szektoraiban, ám az átrendeződés folyamatának el­indulása előtt célszerű megfon­tolni a következményeiket... A mérleg, egyik serpenyőjében ott áll a tény: a város és a kör­nyékbeli falvak üzemeinek, ter­melőszövetkezeteinek tekintélyes százaléka — legalábbis bizonyos területeken — münkaerőhiány- nyal küszködik. A másik serpe­nyőt viszont egy kérdés húzza: mi lesz néhány év múlva, ha — ked­vezőbb gazdasági széljárás esetén — visszatér majd a beruházási kedv, és e lakóházak szomszéd­ságában új iskolák, kórházak, üzemcsarnokok kérnek helyet ma­guknak? Ki építi fel majd őket?! Előnyben a közepesek Ezt az óvatosságra intő kérdést nyomatékosítja az az észrevétel, amelyet e tanácskozás résztvevői közül többen is megfogalmazták: eszerint az építőiparral kapcso­latos igények látványos apadása inkább csak szerkezeti módosu­lást takar. Mert bár a nagy, ál­lami beruházások csökkentek, azért nem tűntek el egészen, mint ahogy a lakásépítések is szinte töretlen lendülettel folynak, csak éppen más formában: a lakóte­lepiekkel szemben túlsúlyba ke­rültek a saját erőből épülő, ker­tes családi házak. Ez a változás kétségtelenül a DUTÉP Vállalat bajai főépítésve- zetőségének okozza a legnagyobb gondot, hiszen az itt dolgozó szak­emberek elsősorban a nagyberu­házások kivitelezésére és a tö­meges lakásépítésre rendezkedtek be. Most, a vízügyi laboratórium és az uszoda építésének befeje­zése után kínzó gondként jelent­kezik majd a kérdés: hogyan to­vább? Ügy tűnik, hogy a közepes nagyságú beruházások kivitelezé­sére vállalkozó cégek — mint például a Bajai Építő- és Építő­anyag-ipari Vállalat, vagy a Ba­jai Lakberendező, Építő- és Vas­ipari Szövetkezet — valamivel kedvezőbb helyzetben vannak: előbbinek az új kórházi mosoda, az utóbbinak pedig a kisegítő is­kola új épülete ad hosszabb időre munkát, s további — ezekhez ha­sonló — megbízásokra is vannak kilátásaik. Másrészt — nézeteik­nél, illetve gépesítettségük jelle­génél fogva — ezek a szervezetek gyorsabban tudnak • átállni az egyedi lakásépítésre, ha a szük­ség úgy kívánja. Jó példát adott erre a BÉÉV, amely nemrégiben kilenclakásos ház építésébe fo­gott, mégpedig azzal az elhatá­rozással, hogy az elkészült laká­sokat szabadpiaci áron értékesí­tik majd. Ebbe a vállalkozásba bevették a DUTÉP bajai főépí­tésvezetőségének dolgozóiból szer­veződött gazdasági munkaközös­séget is. f I Ésszerű hasznosítás Ez a kezdeményezés szinte mindent magába foglal, amit a tanácskozás résztvevői a (jövő szempontjából fontosnak tartot­tak. Az idevágó észrevételeket Antal Gábor, a pántbizottság tit­kára foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy a versenytárgyalások kiírá­sának gyakorlatát általánossá kell tenni a jövőben, ám a nyílt ver­seny sem jelentheti a gyöngébb­nek bizonyuló kíméletlen elsöp­rését, hiszen ez a már meglevő kapacitások felszámolásához ve­zethetne. Márpedig nem a fel­számolásukra, hanem az ésszerű hasznosításukra van szükség. Éppen ezért kívánatos az al­vállalkozói rendszer szélesítése a vállalatok közötti együttműködés bővítése. Példával élve: ha a DUTÉP az épületek szerkezeti részének elkészítésében -rendel­kezik nagyobb jártassággal, a BÉÉV pedig a szakipari munkák végzésében, akkor vonják be gyakrabban egymást feladataik elvégzésébe. Ugyancsak célszerű­nek látszik a gépkölcsönzés rend­szerének megszervezése, s álta­lában: jó lenne, ha az építőipari vezetők gyakrabban élnének a kölcsönös tájékoztatásnak és a feladatok közös megszervezésének lehetőségeivel. Káposztás János Fülöpházáról a Hortobágyra O Nyolcvanezer kéve nádat szállítottak a közelmúltban a fülöpházi Zrínyi Szakszövetkezetből, a Hortobágyi Állami Gazdaságnak. A szö­vetkezetnek jelentős bevételt hoz minden évben a területén learatott nád. VISSZANYERHETŐ A KAZÁNVÍZ Energiát megtakarító szűrőrendszer Kötvény hitelre?! Több kocát kaptak a kistermelők Méltán váltott ki nagy érdek­lődést a KUNÉP Vállalat kezde­ményezése, a kétféle lakáskötvény kibocsátása. Ennek egyik fajtája a lakásépítési, amely után 10 szá­zalék kamatot kap az, aki pénzét e célra befekteti, s ez az „üzlet” teljesen egyértelmű. Nem úgy a lakáselővásárlási kötvény, amely kettős előnnyel jár. A jegyzett összeg után nemcsak 7 százalék kamatot kap a befizető, hanem egyúttal jogot is szerez arra, hogy a KUNÉP által épített lakások és garázsok közül egyet megvehes­sen. Ez a kötvény tehát garantál­ja a lakásigény meghatározott időben történő és biztos kielégí­tését is. Éppen ez utóbbi feltétel a nagyon vonzó benne — és ez hiányzik a jelenlegi egyéb lakás- megoldási formákból — . többen tehát feltették a kérdést: Mi len­ne, ha a lakásvásárláshoz kap­ható OTP-hitelt és munkahelyi kölcsöntámogatást már most igé­nyelnék, s azt is kötvényjegyzés­re fordítanák? A kérdéssel mi is felkerestük az OTP megyei igazgatóságán Ko­vács Imre osztályvezetőt, -aki el­mondta, hogy jó néhányan már tudakozódtak ez ügyben a taka­rékpénztári fiókoknál. A válasz akkor is, -most is az volt: ezit a pénzügyi akciót nem engedélyezi a jogszabály. A paagyarázat rop­pant' egyszerű, hiszen a népgaz­daságnak forintra-fill-érre kimu­tatható -ráfizetés lenne, ha 3 szá­zalékos kamatozású, kedvezmé­nyes OTP-íkölcsönt, vagy kamat­mentes munkáltatói hitelt nyújta­na az állampolgároknak, \akik azt olyan kötvény vásárlására fordítanák, amely 7 százalékos ka­matot jövedelmez. A Magyar Népművelők Egye­sületének művelődéstörténeti szakmai szervezete pályázatét hirdet. Olyan, még nem publi­kált, más pályázaton nem díja­zott tanulmányokat várnak a szerzőktől, amelyek a helyi — községi, városi, megyei, tájegy­ségi, munkahelyi, szakszerve­zeti — művelődés, közművelő­dés történeti emlékeit tárják feli mutatják be, A. pályázótok az elmúlt, csaknem egy évszá­zad, vagyis' az 1867-től 1958-ig terjedő, tehát a kiegyezés, a munkásmozgalmi népművelés megindulása és az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei­nek megjelenése közötti idő­szak történetét ölelhetikfel A pályamunkákban feldol­gozhatják a szerzők a művelő­dés és az életmód változásai­nak összefüggéseit, a közösségi művelődési formák alakulását, illetve egy-egy népművelő élet­útját. törekvéseit, kezdeménye­zéseit, a művelődési szokások változásait, a művelődés egyéb emlékeit. Másrészt a kötvénykibocsátás célja az is volt, hogy a kölcsönös előnyök alapján a különböző be­ruházásokhoz, fejlesztésekhez a lakosság pénzét is bevonják. De csak azt, ami már megvan, s nem azt, amit hitelbe venne fel, és 35 év alatt törlesztene. Azt is tud­ni kell: a lakáshitel célhitel, ami közvetlenül . csak lakásépítésre, vagy' ‘-yáSaríS-ára használható fel. Az OTP — mint minden épí­tési formát — a KUNÉP-ét is — támogatja, a mindenkori pénz- ügyi-hii-telpolitíkiai irányelvek­nek megfelelően, differenciáltan. Amint az osztályvezető tájékoz­tatott: a halasi építőipari válla­lat és a takarékpénztár most egyezteti a hitelfinanszírozás fel­tételeit — az OTP korábban ugyanis nem vett részt a kötvény­kibocsátás előkészületeiben, vi­szont szeretne mielőbb konkrét válaszokat ladmi az ügyfelek kér­déseire. Az eset különlegessége, hogy a KUNÉP 90 százalékos ké­szültségi fokú lakásokat kínál ér­tékesítésre — a leendő tulajdo­nosok a saját ízlésüknek, igé­nyüknek megfelelően tapétáznak, csempéznek, tesznek le szőnyeg- padlót vagy parkettát. Ám ez a gyakorlat — bár régi lakossági igény megvalósulását jelenti — mégis új, s ki kell dolgozni erre is a megfelelő pénzügyi megol­dást. A kockázatot is vállaló kezde­ményezés mindenképpen figye­lemre méltó, s tapasztalatait bi­zonnyal nemcsak az építőiparban lehet majd hasznosítani, hanem a várhatóan egyre bővülő köt­vénykibocsátással összefüggő va­lamennyi területen. Váczi Tamás Pályázni lehet továbbá — a fentebb jelölt időkereten mind-4 két irányban túlmenőén is Lii művelődéstörténeti vonatkozá- , sú dokumentumok bemutatá­sával és elemzésével; az ilyen tárgyú, eddig még: nem ismer­tetett naplók, étnlékiratok fel­dolgozásával ; ma is élő embe­reknek a témába vágó vissza­emlékezéseivel, egykori '.ttép*, művelők riport- vagy interjú- szerű megszólaltatásával. A tanulmány terjedelme leg- alább egy és legfeljebb ncgy-öt iv lehet. A jeligés pályázatokat december 31-ig kell.eljuttatni egy példányban a Magyar Nép­művelők Egyesülete titkársá­gára (Budapest, 1251, Korvin tér 8.). A ’ legjobb munkákat 2 000—5 000 forinttal díjazzák. A nyertes pályaművek a Ma­gyar Népművelők Egyesülete birtokában maradnak — a ki­adási jog azonban továbbra, is a szerzőt illeti — a nem díja­zott tanulmányokat visszakül­dik. A pályázat eredményét j 11985 elején hirdetik ki. Az állatforgalmí és búsipari vállalatok az idén folytatják • az évek óta jól bevált kocaát­adási akcióikat a kistermelők ellátására. 1984-ben eddig az elmúlt év azonos Időszakához . képest mintegy harmadával több állatot helyeztek ki, ami lehetővé tette, hogy a kister­melők a korábbinál nagyobb ütemben válthassák tel te­nyészállataikat magasabb ge­netikai értékű és a hústerme­lés szempontjából is eredmé­nyesebb állatokkal. Az Idén számítások szerint hozzávetőleg 50 ezer vemhes kocasüldőre lesz szükségük a kistermelőknek. Megrendelé­seiket a vállalatok folyamato­san teljesítik. Az érdeklődés változatlanul nagy. Mindenek­előtt azért, mert az akelő több A konyak titkai Bizonyára az olvasó előtt sem ismeretlen a nagy titok: szőlőből is lehet bort készíteni. Azt vi­szont már kevesebben tudják, hogy konyakot szőlő nélkül nem lehet csinálni. Hogy miként ké­szül az igazi konyak, azt már csak igen kevesen tudhatják. Ez­zel ismerkedtünk a Szovjetunió egyik legnagyobb konyakgyárá­ban, Tbilisziben. Sokan állítják, hogy a szőlő őshazája Grúzia, hiszen az idő­számítás előtti időkből származó domborművek rendszeres díszítő­eleme a szőlő. A világ 2000 sző­lőfajtájából Grúziában 400 meg­található. Huszonöt fajtát nagy­üzemi módon termelnek. Bor, li­kőr, konyak készül belőlük. Jel­lemző, hogy a szovjet pezsgő egy- harmadát grúz borból állítják elő. Már korábban is gyártottak Grúziában konyakot, híressé azon­ban mintegy 100 évvel ezelőtt vált, amikor a német- és fran­ciaországi tanulmányút járói to- zatelepült Szavadisvili gyárat épí­tett Tbiliszi központjában. Telje­sítményének mai nagyságáról már a tárolóépületek is sokat sejtet­nek. Három emeletnyi magasság­ban több mint 20 ezer fahordó­ban érlelődik a szesz. A kisebb hordók 1100 literesek, a nagyob­bacskák 6—8 ezresek, a legna­gyobb 20 ezer litert délelget a gyomrában. És ott sorakoznak a gyönyörű, 90 éves, ovális fahor­dók is. Sajnos, ma már nem na­gyon akad szakember, aki hason­ló készítésére vállalkozna. Végül a kezdet és a jelen közötti különb­séget a hivatalos iratok is tanú­sítják: 1884-ben a tbiliszi ko­nyakgyár termelése 8 ezer liter' volt, most pedig évi 230 ezer hek­toliter. A legfontosabb, amit vendég- látóink külön is hangsúlyoztak, hogy a grúz konyak hagyomá­szerapontból is előnyös; az ál­latokat átvevő kistermelők akár élőállattal — a koca sza­porulatával — is fizethetnek, és lehetőség van arra is, hogy hiteit kérjenek az állatok meg­vásárlásához. Több állatforgal­mi vállalat más kedvezmé­nyekkel Is segíti a kocák átvé­telét. A vállalatok az év első négy hónapjában idényfelárral Ösz- tönözik a nagyüzemeket arra, hogy több kecasűldőt adjanak •át; állatonként 300 forint a fel­ár. Ám nemcsak a nagyüze­mek, hanem maguk a kister­melők is bekapcsolódhattak az akcióba; egyre több kistermelő ad maga is jó genetikai értékű tenyészállatot, ezeket többnyi­re a környék háztáji gazdasá­gai fogadják be. nyos módon készül. Ennek a lé­nyege, hogy csakis tölgyfa hordó­ban érlelődhet. Boron, desztillált vízen, és cukorszirupon kívül semmi mást nem használnak fel. Ezt a folyamatot ők is a francia kupázs szóval jelzik. Hogy hon­nan ismerik pontosan a francia eljárás legrejtettebb titkait is? Nos, a tbliszi gyár főtechnológu­sa, Ofar Alexandrovics Sardkipa- nidze hónapokig dolgozott a szov­jet és a francia gyár megállapo­dása alapján a világhírű Camus cégnél, ott is főtechnológusi be­osztásban. No meg az otthoni ko­nyakszakmában eltöltött 40 év is igazi szakértővé avatta. Kalauzolásával járjuk végig a gyártás útját. Csakis fehér, jel­legtelen illatú szőlő felel meg a célnak. Az úgynevezett szeszpin­cékben — ahogy a .hozzáértők mondják — kizárólag fiatal bor­ból érlelődhet az alapanyag. In­nen a tölgyhordókba kerül a tiszta, vízszínű, minden mellékil­lattól mentes 62—72 fokos szesz, s magába szívja a fa aro­máját. A gyermekkor 5 évnyi idő, ilyenkor még csak világosbarná­vá szelídül, az 50 éves már amo­lyan bölcs barna színű, de érle­lődhet akár 80—100 évig is. A Egy-egy közepes vállalatnál havonta átlagosan hatezer tonna gőzt használnak el, a lecsapódó, úgynevezett kondenzvíznek azon­ban csak 30—60 százalékát gyűj­tik össze s vezetik vissza a ka­zánokba, a többi veszendőbe megy. Pedig ez a víz igen értékes, mert a gőz fejlesztéséhez csak a kü­lönféle sóktól megtisztított vizet lehet használtai, ami egymagában is költséges, s mire a kellő hő­fokra melegítik, addigra köbmé­tere 80—100 forintba kerül. A tiszta kandenzvíz- összegyűj­tésére és visszavezetésére többféle megoldást ismernek a szakem­berek, vagyis nagyobb gondosság­gal a mostaninál is töjjbet hasz­nosíthatnának újra az -'üzem ékben. Az (viszont még mindig gondot okoz, hoar mi űjegyen a techno­lógia során szennyeződött kan- denzvízzel, ami általában a teljes mennyiség 5—8 százaléka, s nem­hogy újrahasznosítása^ de még az elvezetése sem egyszerű, mert a csatoméba is csak megfelelő tisz­taságú ipari víz kerülhet. A Vegyiműveket Tervező Vál­lalat és a Villamosipari Kutató feldolgozó üzembe a már konya­kosodé alapanyagot szállítják, ahol desztillált vízzel 40 fokosra sze­lídítik, majd csekély cukorsziru- pot adnak hozzá. Ez után újabb pihentetés 'következik, a simának 3—4 hónap jár, a kiválónak 1— 1,5 év. Itt válik a konyak egyéni­séggé. Minden hordón címke őr­zi az ital nevét, s hogy mikor telik ki a pihenőidő, hány fokos és mekkora a cukortartalma. A gyárban Í2 fajta konyak ké­szül, s számos évjáratuk van. Mi, a hozzá nem értök, de lelkes fo­gyasztók általában 3—5 csillagos márkákat ismerünk, pedig ez csak egy része a választéknak. A há­rom-négy évig érlelődött konya­kot jelzik ugyanennyi csillaggal, ez tehát a „sima” ital. A 7—25 év, közötti, idősebb évjáratoknak már külön nevük van, az igazi öreg konyak ennél is idősebb, s az üveg címkéjén elengedhetetlenül ott a Túr, vagyis a zerge rajza. A Szakartelló (Grúzia grúz elneve­zése (a köztársaság 50 éves év­fordulójára készült. A 60. évfor­dulóra pedig az ennek megfelelő évjáratú nedűvel töltötték meg az üvegeket. És ha már ennyire szak- ' értővé váltunk, jó tudni azt is, hogy a konyakversenyeknél — Intézet szakemberei nemrégiben olyan eljárást dolgoztak ki, ami­vel a vállalatoknak ez a gondja megoldható, s amivel olyannyira megtisztíthatják a szennyeződött komdenzvizet, hdgy nemcsak a csatornába, de a kazánba is visz- szavezethetik. Módszerük lényege: olyan anyagokkal töltött szűrő- rendszeren vezetik át a vizet, amelyek ebből lekötik a szeny- nyeződést. Az eljárás előnye még, hegy az ily módon visszanyert kazánvíz nem velsziti el maradék hőtartalmát, újbóli felhevítésléhez kevesebb energia elegendő, mint­ha elölről kezdenék a melegítést. Az új eljárás iránt több vállalat érdeklődik, néhányan pedig már megbízást' is adtak a helyi sajá­tosságoknak megfelelő tervek, be-, rendezések kidolgozására ‘ a VEGYTERV-nesk. Az Állati Fe­hérjetakarmányokat Előállító Vállalat két üzemében például nemsokára már munkába is állít­ják azokat a tisztítóberendezé­seket, amelyek segítségével a kandenzvíz bői eltávolítják a zsí­róikat, s ezután ismét visszave­zethetik a körforgásba­ahol rangrejtve, számozással in­dulnak a nevezők — kóstolás köz­ben tiszta vízzel és egy különle­ges, íztelen^ sótlan holland sajt­fajtával közömbösítik ízlelőszer­veiket a bírók. Végül, hogy minden titokba (be­avatottak legyünk, jó tudni a nem hagyományos konyakgyártásról is. Ennek lényege: a szeszt kívül alumínium, belül zománcozott hordókban érlelik, a tartály al­jára bükkfa hasábokat tesznek. Hosszú évek alatt is csak elenyé­sző, a hagyományos módon ké­szülő fahordóban viszont 5—8 százalékos a veszteség. A szakem­berek mégis inkább a régi mel­lett szavaznak. És legvégül a hozzáértő szak­ember tanácsa: a konyak legyen szobahőmérsékletű, a pohárból nem szabad egyszerre kiinni, ha­nem apránként kiízlelgetni. Hi­hetünk annak, aki mondta, hi­szen1 azt is hozzátette, hogy a jó konyaktól — mértékkel fogyaszt­va — még sohasem betegedett meg. Ellenkezőleg: már nem is fegyszer segítségére volt kigyó­gyulni a betegségből. Kell ennél jobb tanács? Erdélyi György (Folytatjuk) Művelődéstörténeti pályázat ÜDVÖZLET GRÚZIÁBÓL (3.) O A főtechnológus és a riport készítője a hagyo­mányos tölgyfahordók előtt. Q Palackozzák az ötcsillagos grúz konyakot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents