Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

1984. március 3. • PETŐFI NÉPE • 3 Több födémpalló a magánépítkezöknek Gyógyszálló A gyógyüdülésre hazánkba érkező külföldiek száma évről évre nő. Elsősorban az ő elhe­lyezésüket. szórakozásukat és magas színvonalú gyógyászati kezelésüket szolgálja a Héví­zen most épülő Aqua szálló, amely a magyar-—osztrák hi­telkonstrukció keretében, oszt­rák fővállalkozásban készül. A 732 millió ráfordítást igénylő, több mint 200 szobás gyógy­szálló az idei főszezonban már fogadja a gyógykúrárá érkező vendégeket. Körüreges födémpallók soro­zatgyártását kezdték el a magán­erőből építkezők' számára a Be­ton- és Vasbetonipari Művek du­naújvárosi gyárának komlói üze­mében. Az idén a tavalyinál nyolcszázzal több családi ház felé­pítéséhez elegendő födémpanelt állítanak elő a dél-dunántúli és a dél-alföldi f TÜZÉP-vállalatok megrendelésére. A körüreges vasbeton födém- pallók 58 centiméter szélesek és -két méter negyven centistől hat méter hatvan centiméteresig nyolc különböző hosszúságban készülnek. Ezek az elemek a hagyományos gerendáknál gyor­sabban a helyiükre emelhetők, te­herbírásuk nagyobb, áruk még­sem magasabb azokénál. A BVM két mecseki üzemében, Komlón és Hirden összesen két­ezer családi házhoz elegendő fö­démpallót — az elmúlt évinél másfélszer többet — gyártanak az idén, s ezzel számottevően ja­vítják a dél-dunántúli megyék és a Dél-Alföld közeli területei­nek ellátását a keresett építő­elemből. Az ÉPFU-val kötött megálla­podás értelmében a Baranya me­gyei építkezők által igényelt fö- démpallókat a gyárból egyenesen az építkezés helyére szállítják. BUSZJÁRAT, KENYÉRMINŐSÉG, ESZPRESSZÓ Falugyűlés Matkópusztán • Vörösváczki József 9 Gajdácsi János <9 Pólyák Antal • Szeverényi Mátyásné (Méhesi Éva felvételei) Cseh Miklós, Helvécia tanács­elnöke napokkal a matkópusztai részfalugyűlás előtt azt • mondta, érdemes lesz azon résztvenni, mert „majd meglátja, hogy a matkóiak milyen nagy érdeklő­dést tanúsítanak a közügyek iránt”. A gyűlés megkezdése előtt ne­gyedórával — délután háromne­gyed egykor — erősen kételked­tem az elnök szavaiban,, mivel csak néháhyan ültek a Petőfi Termelőszövetkezet ebédlő j ébeitep ^Megnyugtattak: ritelt ház lesz, rők-.'1 ismerik a matkói embereket. Ne­kik lett igazuk: egy órakor pót­székeket kellett bevinni a terem­be. Nem sokkal később • mégin- kább beigazolódott a tanácselnök „jóslata”. Elhangzottak a beszámolók a községi tanács 1983. évi gazdál­kodásáról, idei fejlesztési tervei­ről, az UNIVER ÁFÉSZ és a ta­karékszövetkezet tevékenységé­ről. Aztán tizenöten kértek szót. Elismerésüket fejezték ki az elért eredményekért, ugyanakkor él­tek a bírálat jogával is. Vörösváczki József egyebek kö­zött a bolti ellátás hiányosságai­ra hívta fel a figyelmet. Kérte továbbá, hogy rendezzék a ház­számozást, mert az már annyira „összekeveredett”, hogy nehéz rajta eligazodni. Bihar Sándor — több más fel­szólalóval együtt — méltányta­lannak tartotta, hogy Matkónak szombaton délután nincs autó- -btiszösszckötte tése 1 Kecskeméttel. 7 „Miért1 ' nem 'érdemelnék' meg ennyit a matkóiak?” — tették fel a kérdést. Gajdácsi János, Dinnyés József és Kovács József ugyancsak a bolti, ellátás problémáival fog­lalkozott. Sürgették a kenyérel­látás minőségi javítását, kérték, hogy az üzlet, szerezze be a leg­alapvetőbb vas-műszaki cikkeket, továbbá, hogy keressék egy kis presszó nyitásának a lehetőségét. Szeverényi Mátyásné, a mat­kói iskola vezetője — a lakosság igényeire hivatkozva — szintén kifogásolta a Kecskemét—Matkó közötti autóbuszjáratok szombat délutáni hiányát. Az itteni em­berek közül sokan szeretnének hétvégeken a városban szórakoz­ni, moziba, színházba járni, de nincs közlekedési lehetőségük. Jogos igény a presszó létesítése is. A továbbiakban elismerését fejezte ki mindazoknak, akik ér­tékes társadalmi munkával segí­tették az iskola közvilágításának korszerűsítését. Pólyák Antal kifogásolta egye­bek között, hogy a tanácstagok egy része nem tart beszámolókat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az üzletben nem megfelelő a fűtés, s megoldatlan a romlandó áruk hűtése.- A válaszadások után a hagyo­mányos áfész-tombolával fejező­dött be a hosszúra nyúlt falu­gyűlés. Hasznos eszmecsere volt... Rapi Miklós Kiáltás Negyven esztendeje, március első napjaiban került az ut­cára a Békepárt lapja, a Bé­ke és Szabadság című újság. Rosszul mondom. Ez a lap nem az utcára került, az újságáru­soknál nem volt kapható, a rikkancsok hallgattak róla ... A mindössze négyoldalas újsá­got zugban terjesztették, félte­nyérnyire összehajtogatva egy- egy kézszorítással adták to­vább. A lap impresszuma egyetlen mondat: „Nyomatott a Béke­párt nyomdájában, Budapes­ten”. Ennyi. Ma tudjuk, hogy az újságot Ságvári Endre szer­kesztette, a nyomatás helyéről is lehet fogalmunk, de vajon ezt az életveszélyben készült illegális sajtóterméket tudjuk-e értékén becsülni, mi, mai ma­gyarok? A háború után fel­nőtté érett nemzedék tudatá­ban ezek a néhány példány­ban fennmaradt nyomtatott újságoldalak legfeljebb fontos epizódnak számítanak (mel­lékmondatban említi őket tan­könyveink közül némelyik), hiszen a béke és szabadság re­ménye nem sokkal később hosszú és sötét hónapokra el- temettetett. Két héttel azelőtt, hogy a német fasiszta megszállók a mi országunkra is rátelepül­tek, a Béke és Szabadság sza­va már valóban nem juthatott el a tömegekhez, idő sem volt ahhoz, hogy ez a kiáltás ösz- szehangolt tettekre serkentsen egy nemzetet. De hogy ez a nemzet nem állt a gyilkosok oldalára, erről ez az újság is tanúskodik. Bizonyítja, hogy az „utolsó csatlós” szerepért nem szabad egy országot ten­ni felelőssé, az országot, amely­nek lakóit a negyedszázados, szalonképessé maszkírozott, de velejéig fasiszta ellenforradal­mi rezsim terrorja űzött vég­veszélybe. „ ... ez a rendszer — olvas­ható a Béke és Szabadság cí­mű lap vezércikkében — most készül művére feltenni a ko­ronát. A háború határainkhoz közeledik, hónapok óta a vár­ható légibombázások lidérc­nyomása alatt élünk, orszá­gunk hadszíntérré válhat, s mindenki tudja, hogy Hitler a háborút elvesztette. Történel­münk e legsúlyosabb válságá­ban azonban a kormány nem a békés kibontakozást keresi, ami megmenthetné hazánkat a végső katasztrófától. Nem a különbéke megkötését szorgalmazza, hanem újabb és újabb hadosztályokat küld a keleti, front poklába ... A ma­gyar honvédeket kiviszi az or­szágból, a németeket pedig beengedi”. (Jós lett volna a életveszélyben BÉKE sT m 0. Kiadja: a BÉKEPÁRT a mBéka és Szabadság * Mg tg? *a-M «om • koot. kogjr Mayának Maira ét mmitm aortái . iláfoooa U kall <ém MAGYAR MÁRCIUS Uozgkaarakfa ■ áffilja kiírta fafaáfali été, afal sást lír- Igigyllaoo llfl It Ahol találta. ok "iá búnkon. norookek H rstrt—r ■ ifatkaran raafaearOk tricok Qi(lMgii katonák fallrtwk i BckrAü arai raaogvo tanti, kogy iáik ill Bibéi o SooafUoottaol AogU* alfa a Egraaill Affaoaklral Békét Jafaajkrlánl Craknia aikttrai, AooUbil és Raok orszéf) kénocat tOaa. Honol s békééi! fa kaoyérért, o Bitért fa ■■hoiségüit. faiak«!«. Kai o oépbofaéng < _________________________________ Unja arfaeo, Iliin népink «14 aa'áknraa'U. Suli nnfahrét ormioéBuo. Wibfa apércl tara taruJraat lé • nbnak. irányt é Johns fc. A oafafagghra akkor «koke«. Koraalh ifafaa «Mén, Béaiaaiaohaa, Kdét! csriacnzón hall Mg a arp- fafaznfat aoérrorfok, tifjeb ta'alsinaOélr. a rafactata ifjakat fcgttfafa. a Bárót pcáfc racifatagfaa rotálták. A nabaéaég M *rlmkrihr“r vágyét a.«okán aaa to*" ldbtosé a magyar ary raMfaá. S oaas léphdtrk ki !• nagy taobéaaé sast; a mtmtéi lágfafaaaáfa Í6ICU Cl szabad sép CrkMfat, fa árral a fnggallnoéf, t-a « talsaaégbaa. kilgn, aaalgrslgUa senyvaé a nép. k kaQ azért, amiért apáink oly aoatgaasn nocsran ran éo vagyont HacaosA) éra nyég már aépéak ax «flrafarufalzra iféja alatt. HoaraoAI év; kimásol lakat« lap a magrar lAnénalcmbom. ' — Kiérti I aamoat MUmmaralét. léaakénak. parraUk. Irék, poMraaok, — oHortaoIrl. aki aasroti fa íélti kaaé- {át — éromék, bogy aoakoak a kolélaa Hélséaksoh a vég- rvkotléfa a Barna« falit» Béláiéi la (-*—i, S mag- maaooH as kgéco iliaa taxiikra fabor, élao a Ftggadan Kiiga «fapéit éé a SandtMaswloalnpar? ranUi faágon breta tetet ember, fagy a Hiskr érfakébéa fantt aatr Ha Kosanth. PatáB fa a mérőmé flifaég ma ctao. akkor JUltey MdAoéfan laaoa rataaaaarl. S ma raafa acer, amely «Uralte a nemzet«, migiagadta lAnéaaimtm xéaylrtekct kárai el az or> fan. Da faágéi oéraJ (angolok raa- faoidfaa, akik a oornoel érfafaél alfa fa kmyaxik agy ÜTtlimgna kanta ra^cüoa. aam él falaim nnékak hé* nyitta lil 111. Eaérl kérjék ahoaééi fal. (fagy ftirafalk meg hpook«. Hitler iaalléja. Wagyainmég mai aráé kaayarAofal oémoUkmak adják, rérűsk« a oémaukért paaaraéjélr t ■agyar moakfa vartaéko, a mag var parsa« rofaija a ofa mo« kkklja, a Hfa i “ ' j ________; fagy aajél bémrié. Jogdpcd. a malm« a agy tilt réteg ki i «tufa* - g. A magvar nép aooofao tfa. fagy _ ig mi a kékét fa a babé aakafaé- fal lo-rnti. A bélé éo o raa fafaj a magyar aép kéve- laléaa a sasi a kárauUraal mamh.a ragtara alt a ramka« faxogoégaé. A magyar nép tofa. —nők a rratfaav- aak armmi ao ti»», ónk aiktali«» család ragra« éa uniód kMHaéfataak. él«a fainak fa jé Tájénak to«ra- «na. akboa bgfat-kOrAamml nfaarkadnt l fa faB régé­tünk haéölnltiTé rálfal a afaároll bad«, fagr tikira faraak^d rn^oAfa fariéa^Efal ££ ^ Aoghtaé^mijbéi as aaaaég ItfUétél Kom«k fa Patéta malagáién dm moknéik« irányba taraija. iAldat. mafaiteigiV. keayaataL rmbarl éhé« iialatataao mtofaa éilgnilacb — magjiranl fa aaa magyarnak égyargat. A m ■kémig, paraarafa éta • M aékamaag.kna aa egi« earns« ékiéráaka» . aaok aaaok aoaifalwk aduro 'adu tf • facét fa polgárait a véfaé kotaortráiéiéL UaaopaUék fal a békáért, a Bfgmlrn. «akad éa fa- Hagyarnnoggin rjroég ojaémoari fara“** AA «aTmafairrcaM tellekkol Békepárt lapja? Nem. A néme­tek „beengedése” az addigi kor­mánypolitika szükségszerű kö­vetkezménye volt.) „Hogy azonban a nemzet elleni me­rényletet, amely nem más, mint közönséges hazaárulás, zavartalanul véghezvihesse, meg kell törnie a nemzet el­lenállását, a demokratikus bé- kezmozgalom minden nap erő­södő táborát...” Mert igenis volt tábora eb­ben a hazában a demokrati­kus békemozgalomnak. És tán éppen a német megszállás ta­vaszán volt a legerősebb. Az ellenforradalmi rezsim bűne, hogy nem felhasználni, hanem megtörni igyekezett ezt az erőt. „Nincs olyan hazája sorsáért aggódó magyar, nincs, ólyab szabadságra vágyó fia az or­szágnak, aki békén hajthatná fejét éjjeli nyugalomra és ne kelljen félnie, hogy álmában rátörnek... és elhurcolják”. Ezt már másik cikkében írja a lap, amelyben az elhurcol­tak és meghurcoltak között együtt említi például Szaka- sits Árpád, Kállai Gyula, Ma­rosán György, továbbá Kovái Lőrincz, Bálint György, Mód Aladár, a konferanszié Békeffi László és a könyvkiadó Cse­répfalvi nevét. És beszámol arról, hogy Rózsa Ferencet halálra kínozták, hogy Schön- herz Zoltánt felakasztották, hogy százával végezték ki a voronyezsi katasztrófából ha­zamenekült honvédeket, hogy hatvanezer zsidó munkaszol­gálatost hajtottak ki Ukrajná­ba, hogy Uingváron ruszin sza­badságharcosokat akasztottak, hogy százezer román menekült el Magyarországról a nemzeti­ségi elnyomás elől, hogy a szerbek számára Újvidék nem volt elég:, a vésztörvényszékek 16 éves fiúkat' és lányokat küldenek a halálba. Bizonyá­ra nem véletlenül került a lapba éppen Ady véggé: „Mi­kor fogunk már összefogni? /Mtkör mondunk már egy na- gyof: v Mi; elnyomottak,' ősz* ** szetörtek, / Magyarok és nem magyarok?”... A lap egésze: kiáltás. Vész­kiáltás. „Lapunk életveszélyek kö­zött készül. Egy példánya sem mehet veszendőbe! ADD TO­VÁBB!” Életveszélyben voltak, akik írták, s életveszélyben volt az ország, amelyért íródott. A. G. ÉPÜLETBŐL KIDOBOTT TÁRGYAK Ki felel a károkért? RÁDIÓJEGYZET Arról, ami nincs w*Iehetae) Az egyik ismerősöm felhábo- rodvá mesélte: szokásos esti sé­táját végezte a lakótelep utcáján, amikor hirtelen erős surrogást, majd egy óriási csattanást -hal­lott közvetlenül a háta mögött. Rémülten megfordult, és egy díszeitől megfosztott karácsony­fát látott a betonon. — Rágondolni is rossz, mi tör­ténik velem, ha néhány lépéssel arrébb vagyok — mondta még mindig bosszúsan. Mivel gyakran hallani az épü­letek egyes részeinek lehullásá­ról, lakásokból kidobált üvegé­ről, ételdarabokról, kiöntött fo­lyadékokról, kifüggesztett tárgyak leszakadásáról, nem felesleges ezt a témakört egy kicsit „körüljár­ni” és az így keletkezett kár meg­térítésére vonatkozó szabályokat ismertetni. Az épület részeinek lehullásá­ból, vagy az épület hiányosságai­ból másra háramló kárért az épület tulajdonosa, állami tulaj­donban lévő ingatlanok esetében pedig az épület ’ kezelője a fele­lős. Kivétel, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és a karbantartás­ra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy a karbantartás során a ká­rok megelőzése érdekében úgy jártak el, ahogy az adott helyzet­ben általában elvárható volt. Az épület nem feltétlenül lakó­épületet jelent. Ezért ezek a sza­bályok érvényesek a gazdasági, igazgatási, kulturális, és egyéb építményekre is. Továbbá, nem kell.a föld felszíne felett lenniük, így ebbe a körbe tartoznak pél­dául a pincék is. Az épület egyes részeinek le­hullása a, lépcsősor, a vakolat le-, omlását, a korlát letörését jelen­ti, bár ez utóbbi kettő tekinthe­tő az épület hiányosságának is. Az egyik perben a felperes a háztetőről lezúduló hótömeg ál­tal a személygépkocsijában oko­zott kár megtérítését kérte. A bíróság megállapította, hogy a- ház tulajdonosa nem szerelte fel az épületre kötelezően előírt hó­fogót, így a kárt az épület hiá­nyossága okozta, ezért a háztu­lajdonost a kár megtérítésére kö­telezte.. Ugyancsak elmarasztaló ítélet született abban az ügyben, amely­ben az erős szél a kéményt dön­tötte rá a lakóház előtt parkoló személygépkocsira. A bíróság azt is figyelembe vette, hogy a lakók több esetben kérték a kémény megerősítését, de azt nem végez­ték el. * Az épületre kifüggesztett tár­gyak, cég- és reklámtáblák, a fényreklámok, az ünnepekre ki­tett zászlók, feliratok stb. leesé­sével okozott kárért az a felelős, ' akinek érdekében a tárgyat kifüg­gesztették. Ahol a tárgy kiakasz­tásához közvetve sem fűződnek anyagi érdekek (pl. ünnepi zász­lók kitétele), ott a bírói gyakorlat az épület tulajdonosának a fele­lősségét állapítja meg. Ha az a személy, akinek érdekében a tár­gyat kifüggesztették, már érde­két vesztette (pl. felhagyott az iparával), de a tárgyat nem vitte él, akkor a tulajdonosnak kell a cégtáblát, reklámot az eltávozott fél költségére leszereltetni. Ha ezt elmulasztja, a kifüggesztett tárgy leszakadásával okozott kár meg­térítéséért is felelős, mert a kar­bantartási és tatarozási kötele- lezéttságe erre is kiterjed.) Valamely tárgynak a lakásból vagy más helyiségből való kido­básával, kiejtésével, vagy kiönté­sével okozott kárért a károsulttal szemben a’ lakás bérlője,, illetőleg á helyiség használója a felelős. Általános tapasztalat, hogy ilyen esetben a károsult általában nem tudja megállapítani, ki volt a tettes, örülhet, ha egyáltalán azt tudja azonosítani, hogy pél­dául egy toronyház melyik abla­kából vagy erkélyéről esett vagy ömlött rá a kárt okozó tárgy, fo­lyadék. Ezért a jog megkíméli a károsultat attól a gyakran szinte lehetetlen feladattól, hogy a kárt okozó személyt ő állapítsa meg. Általános elv, hogy a lakás tu­lajdonosa, bérlője önmagáért, há­za népéért és mindenkiért, akit a lakásába beenged, helytállni köteles. Ezért a felelősség első­sorban őt terheli. A bérlő (hasz­náló) kilétére'nézve az a döntő, hogy kinek a rendelkezése alatt áll a helyiség, ahonnan a dolog kiesett. Felelős lehet az albérlő, társbérlő, vagy az a személy is, akinek ingyen engedték át a la­kás használatát (pl. nyaralás ide­gére). Ha a bérlő, illetve a használó a kárt okozót megnevezi, kezes­ként felel. Ez azt jelenti, hogy a károsult a tettestől igényelheti u Kár megtérítését, és csak abb ‘.o az esetben léphet fel a bérlővel vagy a lakás használójával szem­ben, a kárt okozó valamiért nem fizet, és a követelés tőle nem hajtható be. A kárért felelős személy egyéb­ként mentesül a' felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt okozó jogosulatlanul tartózkodott a he­lyiségben. Ilyen eset például, amikor a betörő dobja ki a cso­magot, vagy veri le a virágcsere- pat. Gyakran kisgyermekek hajíta­nak ki különféle tárgyakat az ablakon. Az így keletkezett kárt a szülőnek vagy a lakás haszná­lójának kell megfizetnie. Ameny- nyiben a „háziak” gyermeke az elkövető, egyértelmű a felelősség. Más a helyzet a „vendéggyere­kek”- esetében. Ilyenkor elsődle­gesen a gyermek szülei felelnek a felügyelet elmulasztása, illetve súlyos nevelési hiba miatt. (Arra ugyanis igazán illik ránevelni minden csemetét, hogy az abla­kon semmit nem szabad kidobni. Ha pedig a kicsi az életkoránál fogva még nem képes megérteni, nem szabad felügyelet nélkül hagyni.) A szülők mellett másod­lagosan a bérlő (lakáshasználó) is felel a kárért. A másodlagos fele­lősség nemcsak akkor áll fenn, ha a ténylegesen kárt okozó gyermek szülei fizetésképtelenek. Ennek jogpolitikai indoka a károsult helyzetének megkönnyítése, vagy­is az, hogy a kár mindenképpen megtérüljön. Az más*kérdés, hogy a gyermek szülei és a háziak egy­más között hogyan rendezik a csínytevés anyagi következmé­nyeit. Valamely tárgynak az épület közös használatra szolgáló helyi­ségeiből való kidobásával, kiejté­sével, vagy kiöntésével okozott kárért az épület tulajdonosa (ke­zelője) a.felelős. Ha a tulajdonos a kárt okozót megnevezi, kezes­ként felel. A lakás közös használatra szol­gáló helyiségeitől meg kell kü­lönböztetni az épület közös hasz­nálatra szolgáló helyiségeit, ré­szeit (pl. lépcsőház, közös padlás, mosóüonyha, közösen használt te­tőterasz stb.). A kárért felelős személy (tulajdonos, kezelő) nem hivatkozhat arra, hogy a kárt az épületben jogosulatlanul tartóz­kodó személy okozta, mivel az épület közös használatra szolgá­ló helyiségeiben (lépcsőház, pin­ce, le nem zárt padlás) gyakorla­tilag bárki bejuthat. A felelős állampolgárnak ter­mészetesen megvan az a joga, hogy a kárt ténylegesen .okozó személytől (elkövetőtől) a helyet­te kifizetett kár megtérítését kö­vetelhesse. Dr. Varga Miklós megyei bíró A rádiót majdnem kizárólag a hírekért hallgatom. Óránként, fél­óránként tekerem a keresőt, vá­rom a legfrissebb jelentéseket. Néha különleges élmények érnek; legutóbb Pekinget fogtam magyar nyelven, egy Kodály-népdalfel- dolgozással fejezte be napi ne­gyedórás műsorát. Ügy' érzem, külpolitikai kíváncsiságomat ma­ximális mértékben kielégíthetem. Ki sem mozdulok a szobámból, s öt perc alatt megtudom: mi a moszkvai és mi a londoni véle­mény az épp időszerű kérdések­ről. Hiányzik viszont, hogy első kéz­ből kapjak tudósítást városom eseményeiről. Csak egyetlen példa: a héten Kecskemét város Tanácsa is dön­tött a költségvetési és fejlesztési alapok felhasználásáról, ami más szavakkal — kevésbé hivatalosan — annyit tesz, hogy a megyeszék­hely ez évi fejlesztéséről határoz­tak. Miből mennyit és hol építe­nek, mire mennyi pénzük van — énről tanácskoztak. S ez a szó mit sem fejez ki a lényegből. Tudniillik a városatyák — és ezt komolyan szó szerint kell venni — szenvedélyesen vi­tatkoztak. Érv érvvel küzdött, személyiség személyiséggel, javas­lat javaslattal. Történetesen vá­lasztaniuk is kellett: vagy ravata­lozó bővítésére voksolnak, vagy a katonatelepi vízhálózat kiépítésé­re. A református vezetőlelkész — máskülönben a legagilisabb kép­viselők egyike — letette a maga szavazatát a ravatalozó mellett.-s miután szó szót követett, emel­lett foglalt állást a testület is. (Több mint húsz ellenszavazattal!) Még egy adalék: az átlagos ta­nácsülés — hosszú évek taoaszta- latából tudom, — 3—4 témát le­tudva déli egykor kezdődik és leg­később fél négyre véget ér. Most: fél ötkor még az első napirendi pont vitájánál tartottak. Mármost mindebből sok kö­vetkeztetés levonható. Legelőször is az, hogy ha olyan kérdésekről van szó, amelyek saját érdekeik képviseletére — netán védelmére — késztetik az embereket, akkor bátran gyakorolják demokratikus jogaikat. Másodszor: ennek örül­nünk kell. (Dr. Mező Mihály ta­nácselnök például kifejezetten há­lás volt, hogy ennyi vélemény szedte ízekre az előterjesztést, mert minél több a vizsgáló szem, annál biztosabb a helyes döntés.) Harmadjára egy kérdés kívánko­zik: nem az lenne-e az igazi ki- terjesztése a demokráciának, ha mindenki követelhetné az ilyen vitákat? Ha kapcsolnák — ha volna — a helyi stúdióból a dísz­termet, hogy a választók meggyő­ződhessenek arról, választottjuk jól képviseli-e érdekeiket? Nos, a legtöbb, amit a Magyar Rádió nyújt: hírt ad az ülés lé­nyéről. Engem — kecskemétit — azonban a legkevésbé sem izgat* hogy a Fővárosi Tanács (amely­nek még végrehajtó bizottsági üléséről is hosszú tudósítást ad­nak) hogyan döntött. Engem — kecskemétit, bajait, kiskunmai­sait, géderlakit, lakitelekit — a saját testületem történetesen en­gem érintő döntése érdekelne, és azpk a körülmények, ahogy azok megszülettek." Rádiójegyzet cimszó alatt csu­pán egy valamit szerettem volna érvekkel megtámogatni: növek­szik a helyi hírek iránti igény. A lépcsőházban, a házban, az ut­cánkban, a lakótelepünkön történ­tek érdeklik elsősorban a hir fo­gyasztóját, áki most már első kéz­ből tájékozott arról, hogy a világ­politika főszereplői mikor, mit mondanak, de kevés fogalma van arról, hogy a nevében és érte döntő testületek hogyan dolgoz­nak. A lecke fel van adva. Ballai József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents