Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-25 / 72. szám

OLVASÓINKHOZ A lapunkat kedvelők bizonyára észrevették, hogy magazinunk jó ideje egy-egy téma sokoldalú feldolgo- zására vállalkozott. Eddig többek között egészségügyi, kereskedelmi, farsangi és építészeti érdekességeket tá­laltunk képben és írásban — a világ minden részéből. Ezúttal vegyes összeállítással jelentkezünk, melyben sok furcsaságot találhat az érdeklődő. Egyben felhív­juk a figyelmét: jelezzék, hogy mi mindenre kíváncsi­ak, milyen témákról olvasnának szívesen az elkövet­kező időben. 1PN MAGAZIN 17gyszer volt Prágában egy “ legény, aki néhány évig abból élt, hogy füllentgetett. A helyi hírtőzsdén, azaz egy, az új­ságírók törzshelyévé vált kisven­déglőben árulgatta kevés pénzért, néhány pohár sörért friss értesü­léseit, a mindig izgalmas, aktuális szenzációkat. Tőle tudták meg a riporterek, hogy cápa és krokodil szed áldozatokat a Moldvában, to­vábbá, hogy egy leharapott orr el­vesztett gazdáját keresi, s a pezs­gőt fagyasztott rummal hűtik Af­rikában. Mindezt olyan meggyő­zően adta elő, hogy aránylag hosz- szú ideig a legdörzsöltebb. újság­írók is hittek neki. Ez nemcsak felbátorította, de mulattatta is, így aztán mind képtelenebb his­tóriákkal traktálta kuncsaftjait, akiknél végül mégis csak elvesz­HOGY MIK VANNAK...! tette hitelét: senki nem fizetett neki többé egyetlen pohár sört se. Erre billentett egyet a kalapján, s a vendéglőből kilépve belépett a világirodalomba, s megírta a Svej- ket. A sörpénzért minden meny- nyiségben készséggel álhíreket ko­holó, gazdag képzeletű fiatalem­ber neve ugyanis Jaroslaw Hasek volt. * Az utóbbi időben a kalózok közül egy kínai származású asz- szony, név szerint, Vong tett szert a legnagyobb hírnévre. Ma már közel járhat a hatvanhoz. A „vállalkozást" a férjétől örö­költe, akit golyó terített le egy, a rendőrséggel vívott ütközetben, . A nyugati sajtó versengve ir Vong asszony hangtompítóé pisz­tolyairól, amelyek vagy Belgium­ban, vagy az Egyesült Államok­ban készülnek, és mindegyik ki­sebb vagyont ér. Ugyancsak sok szó esik villámgyors helyváltoz­tatásairól: ma a Fülöp-szigete- ken tűnik fel, holnap Hágában, két nappal később Hongkongban, a hét végét pedig már a francia Riviérán, Monte Carló játék- barlangjaiban tölti. A szingapúri vagy a fülöp-szi- geteki rendőrség számtalanszor próbált fényképet szerezni Vong asszonyságról, ám eredménytele­nül. Akik lencsevégre próbálták kapni, minden esetben váratlan halállal végezték. Végül az ame­rikai hírszerzés vette a kezébe az ügyet. Rövid idő alatt tekin­télyes mennyiségű adatot szer­zett róla. Madame Vong azonban mind a mai napig szabadlábon van. A jelek szerint a Cl A ve­zetősége úgy találta, hogy Vong asszony a hasznukra lehet. (Ta­lán máris szolgálatokat tesz ne­kik: a fosztogatást és a kábító­szer-kereskedelmet csak egy lé­pés választja el a felforgató te­vékenységtől.) Mértéktelen méretek — De szeretnék nagy lenni — sóhajtoznak olykor a Ikisgyere- kek. S mivel egykor Robert Wad- low is volt kiesd, valószínűleg az ő ajkát is elhagyta efféle sóhaj. Nagy ember 'lett. Mégpedig „többszörösen”, ugyanis minden idők legmagasabb férfijaként tartja myifflíváih ma is a Rekordok Könyve, az 1940-ben elhunyt amerikai Wadlow-t: 272 centi­méterre nőtt. S bár magasságá­hoz képest eléggé nyeszlett — alig több mint két mázsa — volt, csak találgatni lehet, milyen ar­cot vágtak az áruházi eladók, amikor megjelent, s a konfekció­öltönyök között válogatni próbált magára valót... Hasonló gondjai minden bizonnyal jócskán vol­tak honfitársának, Michael Wal- kernek is, aki nem magasságá­val: „szélességével tűnt ki, s a „Világ legsúlyosabb egyénisége­ként” emlegetik még ma is: 538 kilogrammot nyomott... Minden idők legmagasabb em­bere csaknem ötször nagyobb volt a holland Pauline Muster- nél, aki 59 centiméteres testma­gasságával került be a Rekordok Könyvébe. Ha arra gondolunk. hogy olykor egy csecsemő szüle­tési súlya meghaladja az öt ki­lót, sőt elvétve ugyani, de meges­het, hogy a hatot is, különösen megdöbbentő a mexikói Lucia Zarate világrekordja: húsz esz­tendős korában mindössze 5 kiló 90 deka volt a testsúlya, azaz 107-szer kevesebb, mint Michael Walkeré... Köztudott, hogy a kínaiak nem éppen „égi meszelő” termetükről híresek. Kivétel erősíti a sza­bályt alapon, a világ legmagasabb termetű hölgye mégis kínai volt: Zang Jin-Lian ugyanis 247 cen­timéter magasra nőtt. Érdekesség, hogy már négy esztendős korá­ban elérte édesanyja testhosszát, azaz a 156 centimétert, néhány hónap múlva pedig 163 centi magas apukáját is „lekörözte”. A kövérség korunk betegsége, szokták mondani. A hölgyek kü­lönösen félnek az elhízástól. Nos, Percy Pearl 'asszony falánk ter­mészete legyen az elrettentő pél­da a mértéktelen lakomákat il­letően, nem kevesebb, mint 363 kilós testsúlyával... — k — Oldalra néző radar Az Egyenlítő közelében akadnak olyan területek, amelyeket mes­terséges holdakról még sohasem sikerült lefényképezni, mert mindig sűrű felhőréteg borítja őket. Ezért ott a hatvanas—hetvenes évek óta a felhőkön áthatoló úgynevezett oldalra néző radart (lokátort) hasz­nálva repülőről készítenek felvételeket. A legnagyobb kétségtelenül az úgynevezett Radam-vállalkozás volt; ennek keretében az Amazonas őserdejének csaknem 4,5 millió négyzetkilométeres területéről készí­tettek radarfelvételeket. Ezekből, műholdképekből és egyéb adatok alap­ján készült térképekről — egyebek közt — gazdag ón-, arany-, titán- és urán-előfordulásokra következtetnek. INNEN Minnesotában (USA) rádió- .yakörvvel láttak el és szaba-' .on bocsátottak egy fiatal hím farkast. Tizenöt hónappal ké­sőbb egy vadász a kanadai Sas- katchewanban ejtette el az ál­latot, s a fülére erősített jelről azonosította azt. A farkas — lég­vonalban! — 886 kilométert tett meg attól a naptól számítva, amikor — tíz hónappal azelőtt — utoljára adott magáról- rádió- életjelt. Eddig a földi emlősök között egy másik farkas tartot­ta a „vándorlási világcsúcsot” — az 670 kilométeres utat tett meg. ♦ Man brit szigeten műanyagból készült font-bankjegyek kerül­tek forgalomba. Az újfajta anyagból készült pénzt nem le­het elszakítani és használható­ságát sokkal hosszabb ideig meg­• A brazíliai nambiquara indi­ánok ma is ősi életüket élik. • Egy bennszü­lött , , nő Brit­Guayanából, liszt- készités közben. • Egy afrikai igorot asszony fa­mozsárban rizst hántol. őrzi, mint a régi, papírból való bankjegyeid Közvélemény-kuta­tások eredményei azt mutatták, hogy az angolok jobban szere­tik a font-bankjegyeket, mint az egy évvel ezelőtt kiadott font­érméket. A műanyag pénz hasz­nálata mindenesetre kizárólag az Ír-tengerben fekvő Man szigeté­re korlátozódik. * A meghalás nehéz fizikai mun­ka — véli Salvador Dali spanyol festő, aki másfél éve visszavo­nultan él Pubolban, észak-spa­nyolországi kastélyában. A 79 éves festő a Tiempo című mad­ridi napilapnak adott interjújá­ban kijelentette, hogy „napról napra rosszabbul érzi magát”. Barátait és ismerőseit arra kér­te, ne hagyják most, magára, hi­szen holnap talán már nem is láttok”. Az agg művész 48 kilóra sová- nyodott le és az egész napot szinte teljes mozdulatlanságban tölti. Alig hajlandó táplálkozni. Az 1982 júniusában elhunyt fe­leségének, Gálának a sírja fö­lötti szobában tartózkodik és csak közeli hozzátartozókat és barátokat enged magához. * Négy fakanálon játszotta el Kamarinszkaja című tüzes népi talpalávalót a minszki városi művelődési házban a rjazanyi Nyikolaj Bezmenov, a Leningrá- dot védő egykori ezredtársak ta­lálkozóján. A koncert nagyon tetszett a helyi zeneiskola nö­vendékeinek is. A sikeres sze­replés eredményeképpen Bezme­nov vezetésével kanálzenekar alakult. A tanítványok — tizen­nyolc fiatal lány — ma már a környező falvakban népszerűsí­tik a fakanálra írt műveket. * Egy amerikai közvélemény­kutató intézet érdeklődését fel­keltette az a kérdés, hogy mitől félnek az emberek. A szokásos vizsgálatokat elvégezve, a követ­kező eredményre jutottak: a megkérdezettek 5 százaléka a mozgólépcsőtől, 8 százaléka a lifttől, a sötétségtől és repü­lőgépen való közlekedéstől fél. Kilenc százalék a kutyáktól, 15 százalék a magánytól. A beteg­ségtől, a mély vízben való úszás­tól, az anyagi gondoktól, a fér­gektől meg a rovaroktól a kér­dőíveket kitöltők 22 százaléka retteg, a szédítő magasságtól 32 százaléka. A nyilvánosság előt­ti szerepléstől a válaszolók 41 százaléka irtózik. A háborútól a megkérdezettek 100 százaléka fél. * Az elvtárs szó 1837-ben jelent meg először nyomtatásban, még­pedig a Figyelmező című lapban, amelyet Bajza József és Toldi Ferenc szerkesztett. Eredeti je­lentése: elvbarát, vagyis valaki­vel azonos nézeteket (elveket) valló ember. Néhány év múlva az ellenzéki politikusokat, majd az 1848-as forradalom híveit je­lölték a szóval, amely az 1870- es években lett a| munkásmoz­galomban elfogadott megszólí­tás. Ettől kezdve a kommunista és a szociáldemokrata párt tag­jait nevezték elvtársnak. Az 1940-es évek végén az elvtárs már általános megszólítássá vált, amelyet párton kívüliekre is al­kalmaztak, az utóbbi időkben azonban ismét — és igen helye­sen — megkülönböztető megszó­lításként szerepel. Nem evett húst, nem ivott al­koholt — állítása szerint ennek köszönhette hosszú életét a dél­angliai Harris Shoerats, aki 111 éves korában hunyt el, s ő volt a legidősebb brit állampolgár. ONNAN Az Andrea Doria titka VESZTES HANGLEMEZ (?) 1956. július 26-án — nem messze New Yorktól — el­süllyedt az Italia olaSz hajóstár­saság Andrea Doria nevű, har­mincezer tonnás, 212 méter hosz- szú és 27 méter széles luxusha­jója. 1709 utasa közül 47 a ten­gerbe veszett. A 75 méteres mélységben fekvő roncs fölkel­tette a kincskeresők érdeklődé­sét is, mivel az a hír terjedt el, hogy a hajó ékszerekkel és' egyéb értéktárgyakkal teli ládá­kat szállított. Cousteau kapitány szintén nyomban mozgósította csapatát, de' megelőzték őt a Life maga­zin emberei annak a Peter Gim- belnek a vezetésével, akinek ne­vét a cápákról készített filmje tette híressé. Gimbel fénykép­felvételeket készített az Andrea Doria roncsairól a Life címlap­jára, majd több mint húszévi munkával előkészítette a Doria- akciót. Ennek két célja volt:be- • hatolni a teljesen összeroncsoló- dott hajónak a „kincsesládákat” rejtő kamrájába, s tisztázni, hogy a hajó valóban azért süllyedt-e el, mert tizenegy légmentes kam­rája közül egynek nem volt be- zárvayaz ajtaja. iGimbelnek huszonhárom fér­fiból és a feleségéből álló expedí­ciója — korszerű berendezések­kel fölvértezve — 1981 augusz­tusában lépett munkába. A cso­port búvár tagjai — hatalmas viharral dacolva — lemerültek a összeállította: Varga Mihály roncshoz, sike­rült bejut­niuk a keresett kamrába, s augusztus 25-én a felszínre jut­tatták az egyik ládát. Földerí­tették a légmentes kamra ajta­jának titkát is (de arról, hogy mit állapítottak meg, forrásunk nem szól). A vállalkozás egész menetéről készített felvételekből most készült el az a film, ame­lyet hamarosan bemutatnak a televízióban. Ez alkalommal ke­rül sor arra, hogy — élő adás­ban — felnyissák a mindeddig a Coney-szigeti akváriumban közszemlére tett „kincsesládát”. E látványos színjáték során . de­rül majd ki: valóban kincseket rejteget-e? „A hanglemez — úgy tűnik — vesztésre áll a három nagy ellen­féllel, az otthon készített illegá­lis felvételekkel, a komputerjá­tékokkal és a házi videóval ví­vott harcban.” Ez a mottója az egyik tekintélyes lap cikkének. Az írásból megtudjuk, hogy Vi­lágszerte aggódnak a lemezgyá­rosok a csökkenő forgalom miatt. Az USA-ban évente 24 százalék­kal nő á házifelvételek meny- nyisége, miközben az üzletek- forgalma 16 százalékkal kisebb lett. A japán hanglemezgyárak­nak a becslések szerint hamaro­san a felére kell csökkenteniük a termelést. Hasonló a helyzet többek között Npgy-Britanniában is. íme egy részlet a cikkből. „... A minap olyan megdöbbentő információhoz jutottam, ami alapo­san felikavart nemcsak engem, ha­nem összes magnós ismerősömet is. A hír: kidolgozták a magnóra vehe- tetlen hanglemezt. Ezt a lesújtó új­donságot a Könnyűzenei Koktél cí­mű kottást űzet- sorozat 29. száma közli; nemrég került az újságárusok­hoz és a könyvesboltokba. Rögtön a borító belső oldalán olvasható a cikk, Írója Tardos Péter. A szöveget érdemes alaposan áttanulmányozni, a lényeg az, hogy a Styx új lemeze, amely természetesen a szerző birto­kában van, újszerű, lézeres techniká­val készült. Ennek eredményekép­pen a felvételt nem lehet magnóra átjátszani, vagyis a szalagon a fel­vétel után nem hallható semmi. Ké­rem, írják meg véleményüket a do­logról, még mielőtt a notórius le­mezmásolók elkeseredésükben az utcára dobálnák feleslegessé vált készülékeiket! Annál is inkább, mert a cikket olvasva mintha az Arany Kakadu szárnysuhogását hallottam volna!” (Hja, a Tudomány — Tudo­mány. A Tudománnyal nem le­het vitatkozni. Ha egyszer eze­ket a lemezeket meglézerezték, akkor meg vannak lézerezve. Márpedig a lézer, mint tudjuk, mindenható. Ezért lövöldöznek a tudományos-fantasztikum filmek­ben az űrkovbojok Colt helyett lézerstukkerral. A lézer ellen­állhatatlan. Szegény Tardos Pé­ter se tudott ellenállni neki — valaki csúnyán átrázta ezzel a Styx-lemezzel.) Ujjlenyomatok Japánban Ki keni be szívesen a hüvelyk­ujját vízálló fekete tintával és nyomja rá utána a hivatalos do­kumentumon erre szolgáló hely­re? Bizonyára senki sem teszi örömmel, aki kinőtt a gyermek­korból. Biztos, hogy törvénysze­gőknek szinte mindenütt alá kell vetniük magukat ennek a pro­cedúráinak, s van talán néhány olyan ország is, ahol minden ál­lampolgárt köteleznek erre. Ár­tatlan emberekről azonban ál­talában nem szoktak ujjlenyo­matot venni. Nem így Japánban. A mintegy nyolcszázezer külföldi közül mindenkinek, aki egy évnél hosszabb ideig tartózkodik ott, engednie kell, hogy a lakásbeje­lentő hivatalban a bal hüvelyk­ujját befestékezzék, és három okmányra rányomják. Készsé­ges hivatalnokok utána segíte­nek vattával lemosni a festéket. Az így regisztrált külföldinek egy kis barna könyvecskét ad­nak át — a „külföldi igazol­ványt”. Ebben benne vannak a — szokásos személyi adatokon kívül — a foglalkozás, a munkál­tató, a Japánba való beutazás helye és ideje, a tartózkodási en­gedély időtartama, az odanyo­mott hüvelykujj, valamint azaz utasítás, hogy ezt a füzetecsket állandóan magánál kell tartama és az illetékes hatóságnak^ be , kellwmutatni —aháclférijuG a Moszkva öregebb Szovjet tudósok legújabb ku­tatási eredményei szerint felte­hető, hogy Moszkva, a szovjet főváros 200 évvel korábban lé­tesült, mint azt eddig hitték. Egy a X. század második fele- bői ’származó kézzel írott könyv már említ egy „Moskat • nevű virágzó, gazdag várost . A könyvbeli leírás szerint e varos helye azonos Moszkváéval. Moszkvát első ízben 1147-bol származó okmányok említik, a történészek véleménye az, hogy az eddigi városalapítónak tar­tott orosz nagyherceg, Juríj Doi- gorukij csupán a már meglevő várost építette tovább. Az érté­kes okmányt, amely a Föld több mint 50 tájegységének leírását tartalmazza, egy lenmgrádi szakkönyvtárban őrzik. Tejház a tevefarmon Dzsavhan megye Mongólia- szerte kiváló állattenyésztői- röi nevezetes. A Góbi-siva­tag közelében elterülő kopár * nyugat-mongollal tájon az ál­lattenyésztés sok válfajával kísérleteznek, de a legna­gyobb eredményeket a teve­tartással érik el. A helyi ég­hajlati viszontagságokat szí­vósan tűrő állat igen sokfé­leképpen hasznosítható. Te­nyésztik kiváló minőségű gyapjáért, tápláló húsáért és 1 tejéért. Az urgamali járás egyik gazdasága Korszerű tejüzemet létesített tevefarmján. Első­nek Itt kísérleteztek tevevaj ■ nagyüzemi előállításával. Szakértők szerint a teve vaja értékesebb, az idevalósiak szerint pedig még ízletesebb is, mint a tehéntejből készü­lő termék. De nemcsak vajat, hanem kellemes aromájú, so­vány sajtot is termel teve­tejből a tejüzem. Az Árul ne­vű tevesajt kedvelt termék lett az országban. A szövetkezet tejüzeme má­ris eredményekről számolhat be: a vaj nagyon kelendő, s a számítások szerint a tejter­mék évi 250 ezer tugrik hasz­not hoz a jövőben.

Next

/
Thumbnails
Contents