Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! xxxix. évi. 53. szám Ára: 1,40 Ft 1984. március 3. szombat Falugyűlés Matkópusztán (3. oldal) Helvécián három részfalugyűlést szerveztek. Utoljára a mat- kói határ lakóit hívták össze a Petőfi Termelőszövetkezet köz­pontjába. Sokan mondtak véleményt, tettek javaslatot az élet- körülményeik javítására. KÉP és HANG A Rádió és a Televízió jövő heti műsora (5—6. oldal) Az Évszakok című jugoszláv film két sze­replője (csütörtök tv 1: 10.00) HELYTÁLLÁS JAVULÓ FELTÉTELEK KÖZT Elismerés a gyógyszerészeknek Tavaly megyénkben mintegy 183 millió forintot költött gyógy­szerre a lakosság, többet, mint az azt megelőző évben. Az ellátásra több tényező kedvezően hatott. Egy kecskeméti és egy csólyospá- losi kisegítő üzlet megépítésével 1983-ban 92-re nőtt a megye gyógyszertárainak száma, ötnek a bútorzatát teljesen kicserélték, további öt berendezését részben korszerűsítették. Két patikát — Kiskunmajsán és Halason — föld­gázzal, hetet pedig elektromos hő­tárolós kályhával fűtenek 1983 óta. Javultak a munkafeltételek azáltal is, hogy 28 üzletet újrafés­<0 A megye legforgalmasabb gyógyszertára a kecskeméti Sza­badság téri. Naponta 1000, inf­luenzás időszakban pedig két­ezer vásárló keresi fel. Három­száz gyógyszert helyben készíte­nek el. f (Pásztor Zoltán felvétele) tettek és négyet tataroztak. Ezek a változások, és az a tény, hogy a műszerekkel jól felszerelt labo­ratóriumban tavaly 1017 gyógy­szerminta minőségét ellenőrizték, mutatja, hogy a gyógyszerészet milyen kiemelt helyet foglal az egészségügyi ellátásban. További bizonyítékát adta en­nek az a tegnapi munkaértekez­let, amelyet Kecskeméten, az S2MT székházában rendezett meg a Bács-Kiskun megyei Gyógy­szertári Központ. Dr. Nagymarosi Károly igazgató elmondotta, hogy a személyi, tárgyi, szervezési és információs feltételek alapjában véve megvannak ahhoz, hogy a lakosságot megfelelően kiszolgál­ják. Sok múlik a gyógyszerészek és a kisegítők (raktári, takarító alkalmazottak) áldozatkészségén is. Az jellátás nemegyszer megkí­vánja, hogy a gyógyszerészek időn­ként változó munkahelyi beosz­tást isi vállaljanak. így sikerült elérni, hogy — noha a megyében kevesebb asszisztens jut egy gyógyszerészre, mint másutt — betegség vagy szabadság miatt nem kellett patikát átmenetileg sem bezárni. Majd feíhívta a fi­gyelmet, hogy az influenzás meg­betegedésekre való tekintettel, de más időszakokban is, a folyama­tos gyógyszerkínálatra a megyé­ben mipdenhol nagy gondot kell fordítani. Függetlenül attól, hogy ki hol él, állampolgári jogán a le­hető legmagasabb szintű ellátást várja. 1 Az igazgató rámutatott a gyógyszérészek szerepére az egész­séges életmódra való nevelésben. Példaként említette: tavaly 177 egészségnevelő ismeretterjesztő rendezvénynek gyógyszerészek és asszisztensek voltak az előadói. Szó esett az értekezleten a gyógyszerészet és az állatgyógyá­szat kapcsolatáról, a szakmai tq.- (Folytatás a 2. oldalon.)-c Hazánkba érkezik Lubomir Strougal * Lázár Györgynek, a Ma­gyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének meghívására március 5-én baráti látogatásra a Magyar Népköztársaságba érkezik Lubomir Strougal, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság kormányának elnöke. (MTI) Kádár János fogadta Dimitr Sztanisevet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken Bu­dapesten, a KB székházában fogadta Dimitr Sztani­sevet, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizott­ságának titkárát. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véle­ményt cseréltek a nemzetközi helyzet, a nemzetkö­zi kommunista .és munkásmozgalom időszerű kér­déseiről, és tájékoztatták egymást a két párt tevé­kenységéről. A találkozón részt vett Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, és Boncso Mitev, Bulgária budapesti nagykövete.' (MTI) ' vála™ tóLbeszéde MegSOkSZOTOZZUk erőfeszítéseinket a békéért A Kreml Kongresszusi Palotá­jában találkozott pénteken válasz­tóival Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Beszédével lezárult a Szovjetunióban a választási- kam­pány: vasárnap tartják meg a legfelsőbb tanácsi választásokat. Konsztantyin Csemyenkót a szovjet főváros kujbisevi válasz­tókerületében jelölték a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsába. Választói beszédének bevezető részében a szónok méltatta a kö­zelmúltban elhunyt Jurij Andro­pov érdemeit. A továbbiakban ki­fejtette, hogy a légfelsőbb tanácsi választások előkészületei, a vá­lasztói gyűlések meggyőzően bizo­nyították a párt és a nén meg­bonthatatlan egységét. Mint mondta, a jelenlegi ötéves tervben a bonyolult nemzetközi helyzet arra kényszerített bennün­ket, hogy anyagi erőforrásaink nem kis részét az ország bizton­ságának megszilárdításával össze­függő szükségletekre fordítsuk. De egy pillanatra sem gondoltunk ar­ra, hagy lelassítsuk szociális prog­ramunkat, hiszen egész munkánk végcélja a szovjet nép életének javítása. Az elért eredmények csak a nagy munka kezdetét jelentik. Még igen sok a halaszthatatlan tennivalónk. A jövő terveiről be­szélve, sohasem szabad elfeled- nünk azt az egyszerű igazságot, hogy ha jobban akarunk élni, jobban kell dolgoznunk. Megkezdtük a rend, a szerve­zettség és a fegyelem erősítését. És ez máris észrevehető gazda­sági hatékonysággal járt. Tovább kell lépnünk: el kell jutnunk a mélyreható minőségi változás­hoz a népgazdaságban. A párt teljes határozottsággal veti fel azt a kérdést, hogy szé­les fronton meg kell indítani a gazdaságirányít ás tökéletesíté­sét, a gazdasági mechanizmus át­építését. E munka fő irányait meghatároztuk. Ezek tökéletesen megfelelnek a demokratikus cent­ralizmus lenini élveinek. A gazdálkodás formái meg kell hogy feleljenek a korszerű kö­vetelményeknek. Ezt kétségtele­nül elősegíti számos, folyamat­ban lévő gazdasági kísérlet. Ezek lényege, hogy szélesebb jogkörrel ruházzák fel a vállalatokat, meg­növeljék felelősségüket, és meg­szabadítsák azokat a központ fö­lösleges gyámkodásától. A ta­pasztalatok összegzése majd le­hetővé teszi, hogy az útkeresé­sek szakaszából határozottan elő­re lehessen lépni. Elsősorban arról kell gondos­kodnunk, hogy mindig, minde­nütt érvényre jusson az elvégzett munka szerinti elosztás szocialis­ta elve. Azt, aki teljes erőbeve­téssel dolgozik, feltétlenül előny­ben kell részesíteni a fizetés te­rén. Az SZKP KB főtitkára kiemel­te: a szovjet állam demokratikus alapjainak továbbfejlesztése szem­pontjából felbecsülhetetlen je­lentőségű az, hogy bővüljön az emberek tájékozottsága a dolgok igazi állásáról, s nyíltabb legyen a párt és a tanácsi intézmények munkája. Ebben óriási szerepük van a tömegtájékoztatási eszkö­zöknek. Az utóbbi időben ezek munkája némileg megélénkült. Mi azonban alaposabb és érde­kesebb anyagokat várunk tőlük az ország és az egész világ éle- (Folytatás a 2. oldalon.) Állandósul Bács-Kiskun település­hálózata Kisebbítenénk a Bács-Kiskun megyei községek népességmeg­tartó képességéről most befejezett vizsgálat jelentőségét, ha engedve a kiváló teljesítmény ösztönzésé­nek, „csupán” tudományos tett­ként méltatnánk. Teljesen egyér­telmű, hogy mint ezt a megyei ta­nács épületében tegnap délelőtt a Szegedi Akadémiai Bizottság te­rületfejlesztési munkabizottsága, a TIT megyei szervezete és a házi­gazdák által szervezett ankéten résztvevők is megállapították: még nem készült ilyen színvonalú felmérés, elemzés Bács-Kiskun te­lepüléseiről. A Magyar Tudományos Akadé­mia Földraj ztudományi Kutató Intézetének kecskeméti település- kutató csoportja következtetései^ nek figyelembevételével átgon­doltabb, célszerűbb munkaprog­ramok alakíthatók ki. Bár a me­gye fejlesztési tervei sohasem nélkülözték a tudatosságot, még­is megállapítható: szinte először örvendeztünk az új tudományos eredmények és a gyakorlati kö­vetelmények egyidejűségének. A fiatal kutatócsoport jó mun­káját méltatva köszöntötte a ta­nácskozás résztvevőit dr. Tóth József kandidátus, a Szegedi Aka­démiai Bizottság- területfejleszté­si munkabizottságának az elnö­ke. Dr. Enyedi György akadémi­kus, az MTA Regionális Kutatá­sok Központja főigazgatója tájé­koztatta a megjelenteket a me­gyei tanács kezdeményező szere­péről. Az 1982. október 13-i ki­bővített ülésen foglalkoztak a községek népességmegtartó ké­pességével. (Tohai László általá­nos elnökhelyettes alapos előter­jesztését azóta az Állam és Igaz­gatás is publikálta.) Ezt követően bízták meg Csatári Bálintot, Enyedi Györgyöt és Kecse-Nagy Lászlót az alapkutatás jellegű, most összegzett feladattal. Véle­ménye szerint az ország legfiata­labb megyéjében már egy évti­zede igen összetetten értelmezik a népességmegtartó képességet. Intézkedéseik nem korlátozódtak — mint sok más helyen — a de­mográfia, a közműellátás és szol­gáltatások területére. Az akadémikus röviden átte­kintette Bács-Kiskun település- . hálózatának néhány sajátosságát. Számos fontos — az ez alkalom­mal megjelent összegzésben ol­vasható — megállapításából azt emeljük ki, hogy, míg az ország más részeiben általában növek­szenek a különféle településtípu­sok közötti különbségek, addig Bács-Kiskunra a fokozatos meg­szilárdulás jellemző. Az elmúlt évtizedben javult a falvak gaz­(Folytatás a 2. oldalon.) KISKUNMAJSA, SOLTVADKERT, KECEL A művészet községi kisműhelyei Évtizedekkel ezelőtt a képzőművészeti alkotómű­helyek városi monopóliumnak számítottak. Művész­telepek, vagy jó nevű iskolák szervezésében olyan közösségek alakultak, amelyek — egy-egy neves mester irányításával — megfelelő feltételeket terem­tettek a csoportos alkotómunkához. A falu „városiasodását” bizonyítja, hogy az utób­bi években egyre több képzőművészeti kisműhely alakult a községekben is. A csoportok — egy-egy intézmény: iskola vagy művelődési ház támogatá­sával — falura (haza) költöző alkotók, tehetséges tanárok irányításával munkálkodnak. Nem lehet eléggé dicsérni a művészeti ismeret- terjesztésnek és a készségfejlesztésnek ezeket az is­koláit. A közösségek új energiákat kapcsolnak a közművelődésbe. Lehetőségeket, perspektívákat tár­nak föl, és cselekvőén járulnak hozzá a kulturális értékek igazságosabb elosztásához. Tevékenységük tehát a kulturális demokrácia oly sokat emlegetett kiteljesítése irányába hat. A közművelődési forma lényege, hogy tartalmas időtöltést, személyiségfej­lesztő elfoglaltságot kínál munkásoknak, tsz-tagok- nak, nyugdíjasoknak, de leginkább a tanuló ifjú­ságnak. Így egyre nagyobb tömegek számára válik elérhetővé a vizuális alapműveltség, a képzőművé­szet „szolfézsa”. Alkotó környezetben méginkább felismerhetővé válik a tehetség is. ... Ott, ahol a község társadalmi, gazdasági vezetése megfelelő körülményeket nyit az ilyen jellegű fog­lalkozásokhoz, eredménnyel járnak a műhelyalapí­tó törekvések. Megyénkben több kisműhely tevékenykedik szín­vonalasan. Utalhatunk például a kiskunmajsai kí­sérletekre. Néhány éve egy hazatelepült művész, Hegyi Veronika irányításával indult a kerámia­szakkör, a nagyközség határában levő Kígyóspusz­tán. Az élmények maradandóságát bizonyítja, hogy — bár a szakkörvezető egészségügyi okokból más klímájú területre költözött — a közösség életben maradt. Az Ifjú Gárda Művelődési Központban épí­tenek kemencét, ahol „törzshelye” lesz a „beköltö­ző” szakkörnek. Egyébként nemcsak kerámiával foglalkoznak a nagyközségben. Seres Sándor festő­művész vezetésével a rajz és festészet műhelytitkai­val is megismerkedhet a tagság. A szomszédos telepü­lésen, Soltvadkerten az általános iskola tanára, Krebsné Tuska Zsuzsanna vezetésével dolgozik — kiváló feltételek mellett — kerámiaszakkör, felnőt­tek és gyermekek részvételével. Az egyik legrégebben — húsz éve alapított kis­műhely a keceli batik-szakkör. Vezetője Baloghné Boros Ilona. Munkáik rangos elismeréseket érde­meltek ki Indiától az Amerikai Egyesült Államokig a világ számos országában. Két éve alakult, de már bizonyított a dunavecsei textil-műhely is, amelyet a faluba költöző neves iparművész, Kun Sebestyén Géza alapított, és sorolhatnánk tovább azokat a fal­vakat, ahol rendszeres az ilyen foglalkoztatás. A közművelődési és oktatási intézmények mellett a Bács-Kiskun megyei Tanács művelődésügyi osz­tálya is figyelemmel kíséri a falusi kisműhelyek tevékenységét. Segít, ha valamilyen okból fennaka­dás mutatkozik, szakmailag felügyeli, támogatja az alkotómunkát. Kiállítások szervezésével ösztönzést ad, hogy a közösségek között az építő jellegű „szel­lemi árucsere” folyamatos legyen. F. P. J. 0 Reményt keltő tanácskozás Budapest, SZOT-iskola, a TMarxisták és hívők nemzetkö­zi konferenciája ... Tizenöt or­szágból csaknem százan ültek három napon át a tanácskozó­asztalok körül. Valamennyien komoly, megfontolt férfiak, a hartnincasak éppúgy, mint a hetven éven is túl járók. Ko­molyak és megfontoltak vol­tak a felszólalások is: más és más oldalról, de mindnyájan azt taglalták, mit lehet és kell tenni az emberiség fennmara­dásáért, a békéért, a különbö­ző felfogású, világnézetű em­berek, marxisták és hívők köz­ti hídépítésért. Korántsem arról van szó,, hogy kölcsönös engedménye­ket kívánnak tenni a marxis­ták és a hívők — meggyőző­désükben. A budapesti tárgya­lóasztaloknál ült szovjet, ma­gyar, bolgár, NDK-beli és más marxista filozófusok a vita so­rán is hangot adtak meggyő­ződésüknek, amellyel szemlé­lik a világot. S ugyanígy a ka­tolikus, református evangéli­kus, izraelita, görögkeleti és más felekezetű lelkészek és gondolkodók. „Két világháború áll mögöt­tünk” — ez a mondat a leg­több előadásban és felszóla­lásban elhangzott. Mindent el kell követnünk, hogy harma­dik ne legyen. Ezért kell — mint egy világszerte ismert osztrák jezsuita, Karl Rahner mondta — megtárgyalni egy­mással az embernek és világá­nak kérdéseit, a gondokat és a reményeket egyaránt. Ne­künk, keresztényeknek és a marxistáknak együttesen kell válaszolnunk a mai világ konk­rét és éfjető problémáira — hangsúlyozta egy német pro- ' tes'táns teológus. „Az élet ér­telmét és célját illetően vol­tak, vannak és lesznek különb­ségek marxisták és hívők kö­zött — mondta egy szovjet tu­dós —, de arra kell töreked­ni, hgoy a világnézeti ellenté­tek ne váljanak politikává.” A különböző felekezetű teoló­gusok, akik fejhallgatón kísér­ték figyelemmel a felszólalást — rábólintottak. Pedig talán évekkel ezelőtt maga a szó is kellemetlenül érintette volna őket: az SZKP Tudományos Ateizmus Intézetének igazga­tója volt a szónok. Az a mintegy száz ember, aki a budapesti tanácskozó- teremben három napig együtt ült, önmagában kevés ahhoz, hogy megmentse a világot. De valamennyien képviseltek — kisebb vagy nagyobb — töme­geket. Szavuk messzebbre szállt a teremnél, ahol együtt ültek. Figyelemmel kísérte a ta­nácskozást sok ország közvé­leménye. Egyetértő vélemé­nyek és kritikák is hgngzot­tak és hangzanak el, hiszen még nem mindenki ért egyet azzal, hogy közös fórumot kell kapniuk mindazoknak, akik el akarják hárítani az emberiség feje felől a veszedelmet. S mégis reményt keltő volt ez a tanácskozás. Annak a ta­núbizonysága, hogy minden ellentéten felül lehet emelked­ni, amikor az emberiség iga­zán nagy kérdéseiről van szó. Lehet, hogy némelyik részt­vevő a 2000. évnek, mint szentévnek megünneplésére készül. Lehet, hogy mások a sok országban pusztító éhín­ség megszüntetésének határ­idejét látják az ezredforduló­ban, s ismét mások a szocia­lizmus újabb sikereit várják Ugyanattól az időponttól. A lényeg mindenképpen, mindenek fölött az, amiről most három napig tanácskoz­tak Budapesten marxisták és hivők: hogy az emberiség megérje az ezredfordulót, meg az azutáni időket is. S ehhez kétségtelenül hozzájárult ez a tanácskozás. Várkonyi Endre I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents