Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-22 / 69. szám
4 O PETŐFI NÉPE 6 1984. március 22. N LEGNAGYOBB NEMZETI KINCSÜNK ! A termőföld megbecsülése El kell ismernünk, hogy az utóbbi két évtizedben nagyon sokszor esett szó termőföldjeink védelméről, megbecsüléséről, ésszerű hasznosításáról. Az 1961. évi földvédelmi törvény napjainkig többször módosult, szigorodott, párthatározatok, tanácskozások, hírlapi viták, felhívások igyekeztek az indokolt minimumra szorítani a termőföldek, főként a jóminőségű termőföldek igénybevételét más célokra. Az idén februárban a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa' elnökségének ilyen irányú állásfoglalása került nyilvánosságra. Figyslemrs méltó, hogy az elmúlt években nyíltan soha senki nem kérdőjelezte meg azt a helyes elvet, hogy a fölH hasznosításának az egész társadalom egyetemes érdekeit kell szolgálnia. Nem vitatta senki a termőföld védelmének elsőrendű fontosságát, ás hogy ezzel együtt el kell érni a termőföld ésszerű hasznosítását, a talaj termelékenységének fenntartását, illetve annak fokozását. 250 ezer hektárral Mindezek az elvek sokszor megerősítést nyertek, mégsem érvényesültek kellő mértékben. Jellemző, hogy 1972-től 1982-ig csupán egy évtized alatt mintegy 250 ezer hektárral csökkent a mezőgazdaságilag művelt föld területe. Igaz, ebből 141 ezer hektár gyenge termőképességű területet erdősítettek, csaknem 10 ezer hektár nádas és halastó lett. Viszont 100 ezer hektárt — különféle vízügyi, településfejlesztési, ipari, bányászati, közlekedési és egyéb célokra — véglegesen kivontak a mezőgazdasági termelésből. A tapasztalatok, a tárgyilagos vizsgálatok pedig kétségtelenül azt bizonyítják, hogy az említett célokra — pazarló módon — az indokoltnál több termőföldet vettek igénybe. Ez akkor is fájdalmas veszteség, ha hazánk azok közé az országok közé .tartozik, melyeknek a területe viszonylag nagymértékben — nálunk 72 százalékban — hasznosítható mező- gazdasági művelésre. Hiszen a termőföld pótolhatatlan nemzeti kincsünk. A termőföld csökkenése, a különféle célokra való igénybevétele nem magyar különlegesség. Napjainkban a világ legtöbb részén hasonló folyamatnak lehetünk tanúi. Ez az irányzat főként az iparilag fejlett, vagy iparosodó országokban gyorsult fel az utóbbi évtizedekben. Hiszen az iparosodásnak és a vele együtt járó urbanizálódásnak elkerülhetetlen következménye a termőterület csökkenése. Az indokolt mi'mális igénybevételeket tehát- akár akarjuk, akár nem — tu.omásul kell vennünk. Ügyanakkor nem adhatunk menlevelet azok számára, akik az említett — alaposan mérlegelt — célokra az indokoltnál nagyobb területeket kívánnak kivonni a mezőgazdasági termelésből. Elsőrendű fontosságú az is, hogy minél kevesebb jó minőségű termőföld essen áldozatul a kisajátításoknak.Szigorú feltételek Nagy hullámzásokat figyelhettünk meg az utóbbi kát évtizedben a földvédelmi előírások érvényesülésében. Az 1961. évi földvédelmi törvény hatálybalépése után a termőföld csökkenésének az üteme átmenetileg mérséklődött. Ez az időszak azonban rövid idegig tartott. A hetvenes években — mint már említettük — a termőföldünk évről évre oly ijesztően és szembetűnően csökkent, mint még sohasem. Űj intézkedések váltak szükségessé. Így 1982 elején életbeléptek az új, szigorúbb földvédelmi rendelkezések, Ezek elsősorban a földpazarlás, megszüntetését szolgálták. A termelésből történő kivonást a korábbinál még szigorúbb feltételekhez kötötték. Kétszeresére, a jó minőségű földeknél pedig három és félszeresére emelték a fizetendő térítés összegét. Létrejött a Földvédelmi Alap, amelybe a térítési összegek kerültek. Emellett kártérítést kell fizetni a föld volt tulajdonosának, a mezőgazdasági nagyüzemnek. A szigorú intézkedések hatása érezhetővé vált. Bizonyos óvatossággal kell azonban fogadni a javulásra utaló arányszámokat, hiszen tudjuk, hogy azok alakulásában mindenképpen szerepet játszik a beruházások visszafogottsága, így kisebb az igény a termőterületek kisajátítására. Tény, hogy az utóbbi három évben a termőterület csökkenése 52 százalékkal, a mezőgazdaságilag művelt területé 46 százalékkal, a szántóterületé pedig 63 százalékkal mérséklődött a korábbi időszakhoz viszonyítva. Tavaly pedig — 30 év óta először — már nem csökkent, hanem szerény mértékben ugyan, de mintegy kétezer hektárral nőtt az ország szántóterülete. Magasabb kártérítést! Nagy hiba lenne azonban ennek az örvendetes fejleménynek a túlértékelése. Sok még a rendezetlen probléma. Például az állami nagyberuházásoknál az igénybevett termőföldek után fizetett kártérítési és térítési összegeket továbbra is az állami költségvetésből fizetik. Így a beruházók nem érzik a költségek visszafogó erejét. Jogos igénynek tűnik az is, hogy meg kellene emelni azt a kártérítési összeget, melyet a felhasználó fizet a földtulajdonosnak, a mezőgazdasági' nagyüzemnek. Hiszen a termőföld , igénybevételét elsősorban az a termelőszövetkezet, mezőgazda- sági üzem érzi meg, amelytől azt elvonták. Remélhető, hogy a most készülő földjogi kódex segít ezeken a gondokon. Termőföldjeink védelme mellett nagy jelentőségű az ésszerű hasznosításuk, termőerejük fenntartása, fokozása. Jogszabályok írják elő minden mezőgazdasági művelésre alkalmas terület művelési kötelezettségét. Mező- gazdasági nagyüzemeink igyekeznek is ennek példamutatóan elege.t tenni. » Fontos új fejlemény, hogy a Földvédelmi Alapból jelentős összegekkel támogatható minden olyan tevékenység, amely a jelenleg parlagon álló, de gazdaságban termelésbe vonható földek szántóföldi művelését célozza. A tsz-ek és az állami gazdaságok élnek is ezzel a lehetőséggel. Tóth Benedek • Hegedűs ; Jenönég a burgonyamassza minőségét ellenőrzi. ■ Burgonyaszirom Pálmonostoráról A múlt év második felében Pálmonostorán, a Keleti Fény Termelőszövetkezet üzemi konyhájának udvarán gyors Ütemű építkezés kezdődött. A közös gazság építőbrigádja az év végére felépítette a burgo- nyaszirom-gyártók új üzemét, ahol a gépek beszerelése után január utolsó hetében megkezdődött a termelés. Hegedűs Jánossal, a termelőszövetkezet elnökével néztem körül a patikatisztaságú üzemben. Az irodában Barta Imre elnök- helyettes, a melléküzemágak fő irányítója éppen egy telefonbeszélgetést fejez be. — A Zalaegerszegi ÁFÉSZ-tól telefonáltak — tájékoztatja az elnököt. — Szükségük lenne burgonyasziromra, jól tudnák értékesíteni a kisihatármenti árucsere keretében. Természetesen azt mondtam nekik, jöjjenek, tárgyalhatunk, tudunk nekik is szállítani. — Milyen gyorsan terjed a hír — mondja az elnök. — A Győr, Hajdú és Borsod megyei ÁFÉ- SZEK után most már Zhlába is eljut majd az itt készülő burgonyaszirom. — Mi tette szükségessé az üzem létrehozását? — Az már szinte közhelyként hangzik, hogy a mezőgazdasági termelés mennyire függ az időjárástól. Hiába az idejében elvégzett munka, a technológiai szabályok szigorú betartása, az aszály vagy éppen egy nagy vihar hosszú hónapok munkájának értékét csökkentheti. Erre sajnos, az előző években volt már példa nálunk. Nos, 1981 őszén úgy döntött a vezetőség, hogy a pénzügyi egyensúlyunk biztosítása céljából az alaptevékenységen túl más munkát is kell végeznünk. Szükség volt új üzemek létesítésére azért is, hogy tagjaink részére állandó munkalehetőséget tudjunk teremteni, A gátéri üzemegységben tízen kezdték meg 1981 őszén a gyümölcsös rekeszek készítését. Tavaly már negyvenötén dolgoztak itt és 10 millió forinttal járultak hozzá a közös árbevételhez. A rekeszek mellett megkezdték a raklapok gyártását és az idén már 15 millió forintos tervet teljesítenek. — Az köztudomású, hogy évek óta kevés a rekesz és a raklap, érthető, hogy van kereslet e termékek iránt. De hogyan jutott eskükbe a burgonyaszirom? — Szerencsés véletlennek köszönhetően. Egy vendéglátóipari* dolgozó — Kiss Zsolt — jelentkezett nálynk ezzel az ötlettel. Felmértük a lehetőségeket, s megbíztuk: szervezze meg az új üzemet. Hatan láttak munkához 1981 őszén, s tavaly már tizen- ketten nyolcmillió forint értékű terméket készítettek. Miután a múlt évben láttuk, hogy érdemes a burgonyaszirommal xfoglalkoz- ni, nem sajnáltunk tízmillió forintot fordítani égy korszerű új üzem építésére. Ebből az összegből csak nyolcmillió a sajátunk, kétmilliót a Magyar Nemzeti Bank innovációs alapjából kaptunk. A továbbiakban elmondta az elnök, hogy erre az évre már 600 tonnás megrendelésük van és az itt dolgozó huszonhét asszony és lány várhatóan 30 millió forint értékű burgonyaszirmot készít el. Az igényeknek megfelelően a múlt évben bővítették a választékot fs. A sima és a paprikás ízesítésű szirom után megkezdték a kapros,’ hagymás és köményes | burgonyaszirocm készítését. A hatalmas keverőgép mellett Hegedűs Jenőné műszakvezető ellenőrzi a burgonyapép minőségét. — Meglepődtem egy kicsit tavaly februárban, amikor arra kértek, legyek irányítója ennek a kollektívának. Kis gondolkodás után vállaltam és nem is bántam meg — mondja. — Korábban elég nehéz volt a munka, a régi, kis üzemben nagy volt a zsúfoltság. Ebben az új üzemben sokkal jobb dolgozni, s rajtunk nem fog múlni a harmincmillió. Ha ennél nagyobb megrendelést kapunk, azt is teljesítjük. • Hegedűs Jártas elnök végezetül még azt is elmondta, hogy a tsz vasipari szakemberei — tizen- ketten — gazdasági munkaközösséget alakítottak, s elvállalták egy korszerű csomagoló gépsor elkészítését. A tervek szerint az első félév a végére elkészülnek munkájukkal, s ettől kezdve megszűnik a fárasztó és lassú kézi csomagolás. O. L. « Tatár Jánosné, Pigniczki Istvánná és Bartuca Ferencné készíti elő szárításra az alapanyagot. TÖBBET TÖRŐDNEK AZ IDŐSEKKEL Kezdeményezések a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban A MEDOSZ 1800 nyugdíjas . szakszervezeti tagot tart nyilván a megyében. A mezőgazdasági vállalatok, intézmények nyugál- j lományban lévő alkalmazottainak száma ennél jóval több. Az ágazati szakszervezet központi vezetősége mellett létesült nyugdíjas-bizottság szorgalmazza, hogy az üzemi szakszervezetek az eddiginél többet törődjenek az idősekkel'. Az elmúlt év végén a bizottság vezetői a Bajai Mezőgazdasági Kombinát szakszervezetével közösen megvizsgálták az idősek helyzetét, életkörülményeit. A tapasztalatokról a MEDOSZ- központban beszámoltak a nyugdíjas-bizottság előtt. — A kombinátban csaknem 600 nyugállományban lévő volt alkalmazottunkat kerestük fel a nálunk lévő nyilyántartások alapján. A szakszervezeti bizottsággal megszerveztük a nyugdíjaskörzeteket, ezek élére bizalmiakat választottunk, akikkel rendszeres kapcsolatot tartunk, — tájékoztat Nyári Sándor, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. Elmondja, hogy a régi munkahelyhez történő kötődést az évente rendszeresen megrendezett nyugdíjastalálkozók is elősegítik, a tavalyi összejövetelen 500- an vettek részt. Jogsegélyszolgálatot Vehetnek igénybe, rendelkezésükre áll az orvosi rendelő, étkezési lehetőséget teremtettek számukra az üzemi konyhájukon. — A szociális gondoskodáshoz tartoznak még a különféle segélyek, amelyek összege tavaly is több tízezer forintot tett ki. Kirándulásokat szerveztünk számukra, s több mint százan üdülhettek kedvezményesen. Tapasztalataink szerint igen nagy jelentősége van annak is, hogy bevonjuk őket a kampánymunkákba. Tavaly 124-en segítettek a > különböző ágazatokban az idős emberek közül. Néhányan a szőlőültetvényeken részesművelést és bérmunkát is vállaltak, virágmagot termesztenek, aktívan részt vesznek a gyümölcs- és szőlőbetakarításban. Az említett hasznos elfoglaltságok talán az anyagiaknál is jelentősebbek, érezhetik, hogy munkájukra még, szükség van gazdaságban, — hangoztatja a szakszervezeti bizottság titkára. Az idén 49-en mennek nyugállományba a kombinátból, egy részük bizonyára visszajár még régi munkahelyére. A jövőben a szakszervezet még nagyobb segítséget ad a bajai ' és a vaskúti nyugdíjasklubok programjához, közreműködik abban, hogy a nyugállományba készülők több évtizedes munkáját tükrözze a nekik nyújtott anyagi és erkölcsi elismerés. Figyelemmel kísérik jutalmazásukat, a kitünte,- tésükre történő javaslatokat. A nyugdíjas-bizottság a Bajai Mezőgazdasági Kombinát kezdeményezéseit elismeréssel értékelte. i K. S. Irányú ELZO 4 Új tananyag A járműve- zetőképző tanfolyamok anyagát január l^i hatállyal módosították. A tananyagmódosítás korszerűsítést jelent; a közúti közlekedés által megkövetelt új ismeretek kötelező tanítását és vizsgáját írja elő. Kiemelkedő jelentőségű az elsősegélynyújtás és a közlekedési egészségtan, valamint a gépjármű vezetésének elmélete című tananyag témáinak bővítése, vizsgakötelezetté tétele. Korábban is tanították mindkét témakört, azonban a vizsgakövetelmények alacsonyabbak voltak, vagy nem kellett vizsgát tenni. Az elsősegélynyújtás és közlekedési egészségtan új tananyaga szerint lényegesen bővült az elsősegélynyújtási kötelezettségek, a baleset ■ és a sérült megítélésének oktatása. Űj témaként — és talán a legfontosabibként — tanítják a közlekedés-egészségtani alapismereteket. A képzés befejezéseként a hallgatóknak — minden járműkategóriánál — tesztlápon vizsgázni kell. A jármű vezetésének elmélete, mint új tantárgy, a régi vezetéstechnikából alakult ki. Ez tartalmazza a vezetéstechnikai kutatások során szerzett új ismereteket, az emberi tényezőket, és veszélyismeretet minden járműkategóriáinál 1 kötelező tantárgyként, jelentősen növelt óraszámban. A tárgy oktatása során kiemelkedő szerep jut az emberi tényezőknek, azon belül is a közlekedési logika, az információfél- vétel és -feldolgozás, az alkalmazkodás oktatásának. Űj témakörként vezették be a veszélyhelyzetek korai felismerésének és elhárításának, illetve a különleges veszélyhelyzetek felismerésének és elhárításának, a döntési mechanizmusoknak, és a döntési készség fejlesztésének ' oktatását. A tantárgy célja, hogy a gyakorlati vezetéshez nyújtson megfelelő elméleti alapismereteket, amelyek elsajátításáról a hallgatóknak tesztvizsgán kell számot adniuk. Mindkét új tantárgy elősegíti a hallgatók gyakorlati oktatását, későbbi önálló közlekedését. Bevezetésük, vizsgakötelezetté tételük tehát indokolt és szükséges volt. Sohajda József A veszély mindig jelen van A gépjárműközlekedés biztonságát legegyszerűbben adminisztratív jellegű, elsősorban forgalomszabályozási intézkedésekkel lehet előmozdítani. Az illetékes hatóságok kidolgozták és állandóan korszerűsítik a motoros közlekedés szabályait, és fejlesztik a forgalom lebonyolítását elősegítő műszaki berendezéseket (forgalmi jelzőtábla-rendszer, sorompók, jelzőlámpák stb.). Az autóvezetést bizonyos személyi feltételekhez kötik (életkor, egészségi állapot, erkölcsi' megbízhatóság), a vezetéshez szükséges tárgyi tudás megszerzését tanfolyamokon intézményesítik, !á :követelméhytekét>' hatósági vizsgával ellenőrzik. Ebben a tekintetben hazánk a legszigorúbb országok egyike. A biztonság szempontjából jelentős az autóutak kiképzése, burkolatának anyaga és felülete, jó karbantartása, megfelelő méretei és nem utolsósorban optikai és forgalomtechnikai szempontból korszerű vonalvezetése. Lényeges szerepet játszik az útkereszteződések, bekötő utak Csatlakozásának helyes kialakítása. A biztonság legfontosabb tényezője mégis az ember. Az autó vezetője, aki bonyolult biológiai és lélektani folyamatok során érzékeli a környező világ eseményeit, és döntései szerint felelősséggel irányítja a meglehetősen bonyolult műszaki apparátust. Egy váratlanul felbukkanó külső akadály leküzdésére a nagy járműsebesség és az erős forgalmi zsúfoltság miatt gyakran alig másodpercek állnak csak rendelkezésre. A 'dörftés gyorsasé gaíés BzíitféHelThe- lyessége elsőrendű tényező egy autóbaleset elkerülésénél. A veszélyes, közlekedési helyzetbe került autóvezető biztonsága és élete (a vezetési rutinon kívül) gyakran attól függ, hogy mennyire ismeri a járműdinamika által adott lehetőségeket és hogy csak a megengedett mértékig él-e ezekkel a lehetőségekkel. ÉJSZAKAI VEZETÉS Statisztikai adatok szerint éjjel kevesebb a baleset, mint nappal, az éjjeli balesetek száma csupán fele a nappalinak.- Nem szabad azonban ebből azt a kö-/ vetkeztetést levonni, hogy éjjel veszélytelenebb az autózás. Éjszaka a gépjárművezetőnek a tájékozódása jelentősen korlátozott. Nincs meg a közeli és a távoli térrel való kapcsolata, ami nappali vezetéskor természetes. Éjjel nem láthatók azok a vonatkozási pontok (fák, épületek, tereptárgyak) sem, amelyek nappal megteremtik ä környezettel való kapcsolatot. Részben kiesnek az érzékletes benyomások is és mindenképpen másként'hatnak, mint nappal. Napfénynél színesnek látjuk a világot, éjjel egyhangú sötétnek. Nappali vezetéskor rendszerint az égbolt világos, és az úttest sötétebb, míg éjjel éppen fordítva. Éjjel a gépkocsi fényforrása segítségével tájékozódik a vezető, amihez még hozzájárulhatnak az úttestet megvilágító lámpák. A nappali világosság fényerőssége átlagosan 20 000—50 000 lux, sőt napsütésben elérheti a 100 Ő00 luxot is, a mesterséges megvilágítás átlagos értéke viszont csupán 10—20 lux. A közutakon, ahol nincs világítás, a gépkocsivezető reflektorral kialakított „fényalagút”-ban vezeti a kocsit. Az árnyékhiány és a csökkentett t, megvilágítás nehezíti, a belátott útszakasz térbeli észlelését. A függőleges felü- . letnek erősebb a megvilágítása, mint a vízszintesnek (nappal ez is fordítva van!), és ez távolságbeli csalódásokhoz vezethet. E csalódáslehetőségek legyőzése annyira leterheli a gépkocsivezetőt, hogy az már önmagában is megmagyarázza az éjszakai vezetés baleseti veszélyességét. A mozgó jármű előtti útszakaszt, amelyen belül a gépjármű- vezető nem tyidja megállítani a kocsiját, veszélyes övezetnek nevezik. Ennek nagysága függ a gépjármű sebességétől, az útviszonyoktól, a gépjármű műszaki tulajdonságaitól és a vezető látó- és cselekvőképességétől. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a csökkent látás miatt éjjel eleve nagyobb a veszélyes övezet. A balesetveszély szempontjából fontos, hogy az éjjeli látást erősen csökkenti az úthasználók (gyalogosok, kerékpárosok) ruhájának a fényelnyelése. Emiatt a veszélyes övezeten belül sokszor észre sem vehetők a gyalogosok, a vezető tehát nem is igyekszik kikerülni őket. Mérések igazolják, hogy a gyalogost sötét ruhában csak 26 méterről, világos ruhában pedig 38 méterről látja meg a vezető. Ha a gyalogos a táskáján vagy ruháján 30 négyzetcentiméteres fényvisszaverő felületet visel, már 136 méterről észrevehető. Ez azt jelenti, hogy 40 km/óra sebességű gépkocsiból mindhárom gyalogos kívül esik a veszélyes övezeten, de 70 km,'órás sebességnél a sötét és világos ruhájú gyalogos a veszélyes övezetbe kerül. Még 115 km/órás sebességnél is kívül marad a veszélyes övezeten az a gyalogos, aki fényvisszaverő anyaggal jelölte magát. Az éjszakai balesetek megelőzésének érdekében tehát nemcsak a gépkocsivezetőknek kell a veszélyes övézet hosszát figyelembe véve vezetniük, hanem a gyalogosoknak és kerékpárosoknak is olyan fényvisszaverő anyaggal bevont öltözetet kellene felvenniük,, hogy a veszélyes övezetben észrevehetőek legyenek. Sajnos, nálpnk még kevés , gondot' fordítanak a balesetveszély elhárításának erre a módjára, pádig egy ilyen nem is túl drága eszköz sok ember életét megmenthetné.
