Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

1984. március 17. 6 PETŐFI NÉPE • Z

AZ 1980-AS ÉVEK TUDOMÁNYPOLITIKÁJA

Megoldást kínáló marxista válaszokra van szükségünk lnteSSar,ós Istvánnal

Az elmúlt években született, számos kormányzati döntés tükrözi a sürgető igényt: növekedjék a hasznosítható tudományos eredmények kínálata, s e kutatások alkalmazásának készsége. Ezek az intézkedések — a tudományos munka más-más vonatkozásait, területeit érintve — egyaránt azt szolgálják, hogy társadalmunk a gazdasági nehézségek közepette is képes legyen lépést tartani a műszaki haladással, s a jövő megalapozását is segítő válaszokat tudjon adni a jelen kérdéseire. E kormányzati törekvésekről, a nyolcvanas évek tudománypolitikájáról szólt Sarlós István az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese Császár Tibornak, az MTI munkatársának adott interjújában.

KÍSÉRLETI OKTATÁS INDUL

_____________

I

pari formatervezés a műszaki főiskolán

A Tudománypolitikai Bizottság értékelése alapján a kormány nemrégiben áttekintette az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv — az eí$ő ilyen ötéves munkaprogram — végrehajtásának „félidős” eredményeit. Milyen tapasztalatokra kívánja felhívni a bizottság elnökeként is a figyelmet?

— Ez a terv a kormány középtávú tudomány- és műszaki fejlesztéspolitikai céljait, az ezek megvalósítását szolgáló legfon, tosabb tennivalókat, a közvetlen gyakorlati hasznot és gyors alkalmazhatóságot ígérő kutatási—fejlesztési programokat tartalmazza. A terv kidolgozása óta' a végrehajtás körülményei megváltoztak: szigorúbb gazdasági feltételek mellett lényegesen magasabb követelményeknek kell megfelelni.

I — Ennek érdekében új irányítási, szervezési, finanszírozási és ellenőrzési módszereket vezettünk be. ,A cél az volt, hogy kutató- és 'fejlesztőmunka megfelelő támogatást kapjon, a programok rugalmasabbak, a munka összehangoltabb legyen, s az eddigieknél jobban kiaknázhassuk-a szellemi és anyagi erőket. E módszerek helyességéről a jövőbeni eredmények mondanak majd ítéletet. Az bizonyos: tovább kell dolgoznunk tökéletesítésükön, hogy hatásuk tartós legyen. Mindez azonban a középtávú program eredményességének csak az egyik feltétele, ugyanilyen fontos a gazdálkodó szervezetek innovációs • készségének növekedése, 'ez viszont függ a változó gazdasági körülményektől. S tény, hogy ez a készség a feltételezettnél las- •sabban erősödik, a gazdálkodó szervezetek elsősorban termékeik piaci elhelyezésében lettek mozgékonyabbak, * maguk a termékek azonban kevésbé változtak.

— A kutatás és különösén a technológiai —, műszaki fejlesztés szerepe a gazdasági fejlődés meggyorsításában kulcskérdéssé vált. Ezért — a kutatóintézetek és az egyetemek termékeny közreműködésével — nagyobb figyelmet fordítunk a vállalatok kutatási—műszaki fejlesztési tevékenységére, a gazdálkodó szervezetek most kibontakozó innovációs készségének és, kapacitásának erősítésére.

— A középtávú országos kutatási-fejlesztési programok tapasztalatai arról tanúskodnak: jelentős az előrehaladás a kutatási célok gondosabb megválasztásásában, a valóság változásaihoz történő gyorsabb alkalmazko-* dásban. Az energiatakarékosságot ösztönző, vagy a biotechnológia fejlesztését szolgáló kutatási program például már e tervidőszak alatt született; az előbbi sürgető igények hatására, az utóbbi pedig a gazdaságszerkezet-korszerűsítési célok megalapozása érdekében.

— A jövőben — terveink szerint — a kutatási programok súlypontja olyan területekre helyeződik, mint a biotechnológia, a mikroelektronika, a számítástechnika, a társadalomtudományokban pedig a gazdaság- politika, a társadalom szerkezetének kutatása. E hangsúlyváltási szándékában már érvényesül a korábbinál egyértelműbb és a vállalatok önállóságát valló felfogás az állam és a vállalatok, egyéb intézmények közötti munkamegosztásról.

Hogyan váltak be a tudományos munka követelményeinek emelésére az elmúlt években ho1- zott intézkedések: milyennek bizonyult az új, egységes' kutatóképzési rendizer, a három fokozatú tudományos, minősítés?

— Az egységes kutatóképzésről a kormány 1982 decemberében hozott határozatot, amelynek az a célja, hogy a tudományos pályára készülő diplomás szakembereket fiatalabb korban, nagyobb létszámban, intenzívebb képzés keretében és magas'színvonalú kutatóhelyeken készítsék fel fáradtságot türelmet és igen elmélyült ismereteket igénylő hivatásukra. Az új kutatóképzés első évfolyamára jelentkezett mintegy 700 fiatal közül 400 szakembert választottak ki, akiknek képzése az új rendszer szerint 1983 szeptemberében megkezdődött. Mintegy 250-en részesülnek állami ösztöndíjban, lényegesen többen a korábbi évek aspiráns és tudományos gyakornoki létszámánál. Figyelemre méltó, hogy közöttük százötven a 25 éven aluli pályakezdő fiatal. Az új rendszer átfogóbb értékelésére az első évfolyam hároméves tanulmányainak végeztével vállalkozhatunk majd.

— A három fokozatú tudományos minősítés bevezetéséről tavaly novemberben hozott kormányhatározat szerint az úi rendszerű egyetemi doktorátus tényleges bevezetésének határideje 1984 szeptember elseje. Jelenleg az egyetemeken felülvizsgálják a doktori szabályzatokat, a doktori vizsgakövetelményeket és szervezetileg is megalapozzák az emelt szintű egyetemi tudományos fokozat bevezetését.

— A „tudományos kandidátusi’' és a „tudomány doktora” fokozatokkal kapcsolatos rendelkezések már életbe léptek; s a pályázókkal szemben támasztott követelmények szintjének emelése a kutatók, a tudósok egyetértésével találkozott. A Tudományos Minősítő Bizottság szerint alábbhagyott a korábban tapasztalt „nagy tolongás” a tudományos fokozatokért. A pályázók tudományos témáiban is megindult bizonyos átrendeződés: a korábbi, olykor csak öncélú témák helyett mind többen mélyebb elméleti igényű, illetve hasznosítható alkalmazott kutatásokat feldolgozó, továbbá időszerű társadalompolitikai kérdéseket tárgyaló témákat választanak.

Melyek a kutató-fejlesztő intézmények szervezeti továbbfejlesztésére vonatkozó elképzelések, hogyan érhető el, hogy a kutató-bázisok és a termelőüzemek együttműködését, a közös érdekeltséget a szervezeti keretek is ösztönözzék?

— A kutató-fejlesztő intézmények szervezeti továbbfejlesztése egyik eleme a tudományos munka eredményességét előmozdító erőfeszítéseinek. Az elmúlt három évben a kutatóintézeti hálózat szervezeti rendszerében jelentős — sok vonatkozásban újszerű — átalakulások kezdődtek el. Az intézkedések mindenekelőtt arra irányultak, hogy javuljon a tudomány és a gyakorlat kapcsolata, a kutatás eredményessége, a kutató-bázis jobban tudjon alkalmazkodni a változó és növekvő követelményekhez.

— Ä legjelentősebb előrelépést minden bizonnyal a műszaki-fejlesztő vállalat — mint új szervezeti forma — létrehozása és elterjedése eredményezi. A műszakifejlesztő vállalatoknak a kutatóhelyek és a termelő szervezetek között „átvivő” szerepük van; elsődleges feladatuk, hogy a kutatási eredményeket összegyűjtsék, a fejlesztés és a gyakorlat számára hasznosítható formába hozzák, s előmozdítsák minél gyorsabb és szélesebb körű alkalmazásukat. Az innovációt olyan szabályozási rendszer segíti, mely számol az esetleges kudarc kockázatával, megteremti a kutatók és az üzemi, vállalati szakemberek közös érdekeltségét az új eredmények hasznosításában, a piaci siker el*? érésében. A műszaki-fejlesztési vállalatok száma már meghaladja az ötvenet, s van közöttük olyan is, amely az országhatáron kívül kívánja menedzselni az új műszaki eredmények gyakorlati bevezetését.

— A tudomány és a, gyakorlat kapcsolatának erősítését számos más szervezeti forma és ezek kombinálása is lehetővé teszi; a leányvállalati szervezetekből több vállalat közös kutatóintézetéig, a szűk kapacitást bővíteni képes néhány tagú gazdasági munkaközösségektől az országos kutatási programok végrehajtását elősegítő keretintézetek létrehozásáig. Sokszínű, változatos, a kutatási-fejlesztési tevékenység sajátosságaihoz jobban igazodó intézményhálózat kialakulása kezdődött tehát el, melynek új vonása a nagyobb nyitottság, a rugalmas alkalmazkodóképesség.

Hogyan járulnak, s járulhatnak hozzá a társadalomtudományi kutatások kiemelt társadalmi programjaink megvalósításához, a társadalom irányítási rendszerének tökéletesítéséhez?

A hazai társadalomtudományi kutatások átfogják a társadalom fukcióinak és működésének teljességét. Ez történeti értelemben is igaz: alaposan foglalkoznak mind a múlttal, mind pedig a jövő távlatainak elemzésével és természetesen a ma kutatásaival.

De nemcsak a társadalmi-gazdasági viszonyokat, feltételeket, intézmény-rendszereket vizsgálják, hanem az ezeket hordozó emberek, csoportok, rétegek sajátosságait is.

— A társadalomtudományok művelőinek alapvető feladatuk, hogy felismerjék korunk fő kérdéseit, s tanulmányozzák azokat. E munka azonban — eszközeinek, módszereinek szigorú, tudományos kötöttségei ellenére — nem lehet steril, nem lehet önmagáért való. A kérdésekre valódi megoldást kínáló marxista válaszra van szükségünk. Ezért nehezedik roppant felelősség társadalom-tudó- sainkra; eredményeik szervesen beépülnek ideológiánkba, önmagunkat meghatározó és cselekvéseinket irányító tudatunkba.

— Az elmúlt évek társadalmi- gazdasági folyamatai mélyreható változásokat érleltek, amelyeknek azonban nem spontánul, hanem a lehetséges legnagyobb Irányítottsággal és társadalmi ellenőrzéssel kell végbemenniük. Ezért erősödik fel a társadalomtudományok művelőinek döntéselőkészítő tevékenysége, nő a változások hatásainak elemzésében, ellenérzésében, értékelésében vállalt szerepük jelentősége.

— További szocialista fejlődésünket, gazdaságunk teherbíró képességének növelését több átfogó kutatás alapozza meg. Eredményesen vizsgálják a gazdaságpolitika továbbfejlesztésének módozatait, a gazdaság szervezeti rendszerét, a szocialista vállalatot, a magyar gazdaságot érő világpiaci hatásokat.

Népgazdaságunk jelenlegi helyzetét tekintve, biztosítottnak lát- ja-e az alapkutatások anyagi fedezetét?

— Kétségtelen, hogy~az_alapku- tatásokra fordított összegek aránya — a kutatásra és fejlesztésre felhasznált anyagi forrásokon belük — évek óta csökken: az 1980. évi 13,3 százalékkal szemben 1982- ben már csak 11,6 százalék volt. Az alapkutatásokat szolgáló nagy értékű műszerek pótlására, illetőleg újak beszerzésére csak igen kis mértékben került sor; márpedig a korszerű berendezések nélkül a kutatás legtöbb területén szinte lehetetlen színvonalas eredményeket elérni. A gazdaságirányításban, a műszaki fejlesztésben dolgozók közül is egyre többen emelnek szót az alapkutatások fokozottabb támogatása érdekében.

— Mégis úgy vélem, itt nemcsak — vagy nem elsősorban — anyagiakról és nem csupán a szűkebben vett alapkutatások gondjairól van szó, hanem arról is, hogy nem alakultak ki a helyes prioritási arányok és értékelési módszerek, azaz nem elég differenciáltan kezeljük a tudomány művelésének, a kutatási-fejlesztési folyamatnak belsőleg is különböző szakaszait. Az alapkutatások kétségtelen anyagi gondjait, azt hiszem, ebben az összefüggésben jobban fel lehet tárni — mondotta végezetül Sarlós István.

Leginkább érzékelhetően piaci tapasztalatok bizonyítják, hogy a termékek versenyképességének mind fontosabb feltétele a célszerűséghez alkalmazkodó szép megjelenés. A hozzáértő szakemberek képzésének ad teret a közelmúltban megkötött együttműködési“ szerződés, amely az Iparművészeti Főiskola és a Bács-Kiskun megyei Tanács végrehajtó bizottsága közt jött létre. Eszerint éves megállapodások szabályozzák az oktatási, kutatási-fejlesztési feladatok végrehajtását. Közéjük tartozik, hogy az iparművészeti főiskolások tizennégy napos intenzív tanfolyamon vesznek részt a GAMF, on ősszel, hogy javítsák felkészültségüket, a fémismeret, képlékeny alakítás, hegesztés-hőkezelés, forgácsoló megmunkálás, valamint a műanyagok szerkezettana, tulajdonságai és feldolgozása témakörében.

A hírős város műszaki főiskolája már korábban is szerepet vállaíí az oktatásban. A mostani félévben ipari formatervezési ismeretek néven új tantárgyat veKamaszkor. A felnőttekhez — különösen a szülőkhöz — való korábbi gyermekes, függő viszony átalakul. Az érzelmi-akarati önállósulás, a pszichikus függőség „köldökzsinórának” elszakítása jellemzi ezt a kort. Az akarati önállóság azonban csak az akarati cselekvés gyakorlásával alakítható ki, így a gyermekét túlzottan tutujgató vagy túl szigorúan fogó szülő éppen ezt teszi lehetetlenné. Az egyetlen járható út, ha az apukák, anyukák, illetve a kamasz kölcsönösen tiszteletben tartják egymást, kölcsönösen alkalmazkodnak egymáshoz. 1 Bonyolult, sokrétű fiziológiai folyamatokon mennek át ebben a korban a fiatalok, miáltal a szervezet, labilis egyensúlyi állapotba kerül, átmeneti aránytalanságok mutatkoznak („nyakigláb kamasz” — szokták mondani), vagyis a testi fejlődés és a nemi érés sokféle egyéni változása megfigyelhető. Egyszóval: gondoktól, ellentmondásoktól hemzsegő ez a kor. karnyújtásnyira a felnőttéválás küszöbétől.

A fent említettek miatt mondható hasznosnak a Petőfi-adó havonként jelentkező Kamasz-panasz című műsora, amelyben pszichológusok, orvosok, pedagógusok igyekeznek tanácsot adni a levélben vagy telefonon közölt, e korosztályt jellemző testi-lelki problémákra.

A legutóbbi, kedden sugárzott félórás műsor lényegében két panaszt boncolgatott. Mindkettő úgynevezett csonka családban élő fiatal panasza volt. A tizenötéves Kati azért fogott tollat, hogy leírja, sokáig egyedül nevelte öt özzetnek be. A hallgatók tizenhat órás elméleti és tízórás gyakorlati foglalkozáson vesznek részt. A képzésbe bekapcsolódhatnak vállalati szakemberek is: , a tanulmányi hivatal március 23-ig fogadja a jelentkezéseket.

Bár kísérleti jellegű a kezdeményezés, de az eredményt neves iparművészek márciusra és áprilisra tervezett előadásai is előlegezik. Az ipari formatervezés fejlődéséről, legfontosabb fogalmairól, rendszerszintjeiről, 'szakmai kérdéseiről,, illetve a vállalati alkalmazás tapasztalatairól szól dr. Ernyey Béla, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese, dr. Hegedűs József, az Ipari Formatervezési Tanács titkára, Német Aladár, egyetemi tanár és Bánáti Gábor, a MEDICOR formatervezője.

Vitathatatlan a tudnivalók gyakorlati jelentősége. Nem kevésbé fontos annak a szemléletnek a kialakítása, amely az ipari formatervezést valós helyén értékeli napjainkban a termelés, kereskedelem és kultúra összefüggéseiben.

—sz—c

vegyen maradt édesanyja, ám nemrég megjelent a családban egy férfi; a jövendőbeli apuka, s ezzel sok minden megváltozott. Anyja már nem törődik Katival any- nyit, mint annak idején, bezzeg a jövendőbelijével...! A gyermeki féltékenység tipikus esetét mutatta be e' levél.

A másik egy fiú panasza volt, aki arról beszélt a telefonban, hogy a nevelőapjával sehogy sem tudott kijönni, különösen, miután megbukott és otthagyta a szakmunkásképzői, így i most munkásszálláson lakik, s az anyja legutóbb azt táviratozta, hogy ne is látogasson haza ...

A két panasz két rövid, ismeretlen hátterű információ volt, de ahhoz elegendő, hogy különböző feltételezések, következtetések segítségével, hosszan csevegjenek róla a műsor hozzáértő vendégei. Valahogy langyos letyepetyének tűnt az egész. Számomra nem volt sem érdekes, sem meggyőző a szakavatott vendégek tanácsa, érvelése. Elvégre nem az én — harmincon még inneni — korosztályomhoz szólt á Martos Eta szerkesztette Kamasz-panasz. Igaz,

egy igazán jó műsor — ahogy egy igazán jó könyv, zenemű" stb. — korosztálytól függetlenül, mindenkinek tud n\ondani valamit; valami újat, érdekeset (kinek többet, kinek kevesebbet). Mindezek ellenére remélhető, hogy letyepe- tye ide, találgatások, bizonytalan feltételezgetések oda, hasznos volt ez a keddi műsor. Mármint azok számára, akiknek (s akikről) szólt.

— koloh —

n

Hasznos letyepetye(?)

EZERNYI SZÁLLAL KÖTŐDNEK A FALUHOZ

Változások Páhiban

— Jó-e itt lakni? — kérdezzük

Páhiban.

— Nekem igen — feleli a borbélyüzletben Tompái István nyugdíjas. — Mindenkit ismerek. Tudom. ki, honnál származott ide, kinek ki a nagyapja,, vagy a nagyanyja, és hol a háza.

Mialatt Tompái bácsi fanyar hangra váltva mutatja, nézzük csak. hogy van ez már az ő korában, hátul nő a haja, elöl . meg kopaszodik, Tóthpál János fodrász fehér kendőt köt egyik látogatója nyakába. Hajvágáshoz készül.

— Elmondjuk, hogy hol, mi változott meg.

A páhi fodrásznak ván miről beszélnie. Tavaly új kúttal javítottak a vízellátáson. Kicserélték a régi transzformátort. Bővítették a villanyhálózatot.. Csupa olyan dologra költött, amit már nem halaszthatott tovább a községi tanács.

— Attól, persze távol vagyunk, hogy azzal áltathatnánk magunkat: minden a legnagyobb-rend. ben — ÍMirM'-i el később: ■!re ,ii

javasolva Kancsár Imre tanácselnök.

Látjuk, a játszótérre ráfér egy alapos karbantartás. Az utakat egyengetni kell. Kettő kivételével, a többi utca egyik oldalában már építettek járdát. A kivételek az Ady Endre és a Mátyás király utca. Ezekben az idén húznak járdát. S még mennyi megoldásra váró feladat 1984-ben!

Községi telepek

— Ha nem is teljes választékban, de legyen valamennyi építőanyag a községben! Szeles idő után, jó, ha tetőjavításhoz a szükséges léc ésreserép itt van, helyben — kérték a falugyűlésen.

Ennek érdekében viszont először gondoskodni kgl! az építő- és

Új kút

és transzformátor

— Szeretek én is Páhiban élni — veszi át a sz.ót most a fod- rászmester. — Tizennégy éve dolgozóm ebben a műhelyben, amely különben a Kiskőrösi Ipari Szövetkezet'gebines részlege.

— A -forgalom?

— Mikor, milyen. Tíz, húsz. esetlég 25, vendég/ égy nap. Régi ismerősök OrgoVányról, Kaskan- tyúiról, Csengődről, ás Kiskőrösről is' eljárnak hozzám “hajat vágatni.

— A települések életéről' ' beszélgetnek ilyenkort!.

• A mostani TÜZÉI'-lelep helyén telkeket lehetne kialakítani.

tüzelőanyag-árusítás legelemibb feltételeiről. Azt tervezik, hogy a jelenlegi ütött-kopott TÜZÉP- raktárat Páhi belterületén megszüntetik és kintebb, a tsz termelési központja közelében létesítenek egy másik építő- és tü- zelőanyag-lerakatot, a már kitelepített gázpalack-cseretelep mellé. A tanács reméli, hogy a terület birtokba vételéről a-kiskőrösi áfész és a termelőszövetkezet között a megegyezés mihamarabb létrejön.

A kitelepüléssel a község megoldhatná egy másik gondját. Az új helyen elhelyezhetnék a pusztuló félben levő, gazos udvarával szemet bántó zöldség- és gyümölcsfelvásárló telepet.

Bódog Józsefet, a kiskőrösi áfész páhi-kaskantyúi ügyvezető elnökét a falugyűlésen „mégvallatták” néhány dologban. Annak örültek a lakosok, hogy Kaskantyún április 4-re átadnak egy száz palackos gázcseretelepet — azt viszont okkal kifogásolták, hogy a páhi cseretelep mostanában ritkán tart nyitva. Intézkedést sürgettek abból a célból is, hogy árusítsanak a faluban szőlők közt kihúzható drótot, és a 12-es számú kispáhi boltot tatarozzák,; lássák el hűtőpulttal és kávéőrlővel!

Az idősekért

Arra a kérdésünkre, hogy „Szeretnek-e itt,lakni, Páhiban?”, a nagymamák és a nagypapák azt

felelik: „Igen". Az idős szülőket, gyermekeik, unokáik, ismerőseik, házaik és veteményes kertjeik révén, erős “szálak kapcsolják a lakóhelyhez. Jól érzik itt magukat. Alapvető napi szükségleteiket a szövetkezeti kereskedelem kielégíti. Amire hosszú időn át nem volt példa, a tanács tavaly háromszor akkora összeget fordított a község idős lakóinak szociális segélyezésére, mint más években. Száznyolcvanezer forintból nyolcvan nyugdíjast segített 1983-ban.

Gazsó János, Kollár Antalné, Maróti Sándorné, Gráczia Mártonná és a többiek szívesen fogadták a támogatást. Nemcsak hozzájárulást láttak ebben költségeik fedezésére. A személyük iránti megbecsülés jeleként (is) értékelték a tanács gondoskodását.

— Jól jött a pénz egy kis tűz- revalóra — mondja Balázs Jánosáé a Kossuth utca 3. szám alatt.

Idős Csépán Lajosné ötgyermekes, 75 éves. Lakása a Rákóczi út

19. számú épület, amelyben gyerekei építettek számára fürdőszobát. A nagyszobában fával fűt, az előszobában — ahol kedvenc növényei: muskátli, kaktusz és aszparáguszok mellett tölti napjait, várva a tavaszt — eléktromos fűtőkészülék ad kellemes meleget.

Ahány ház, annyi szokás. Ahány falu, annyiféle teendő az ott élő lakosságért. Van. ahol új iskolának, új üzletnek, vagy új buszvárónak örültek a helybeli emberek 1983-ban. Ezen az 1600 fős településen, a transzformátorcse• Csépán néni, öt gyermeket nevelt fel Páhin. (Straszer András felvételei)

re, a villamosáram- és a vízellátás után az idén az növeli tovább a lakóhely rangját, ha a játszótér újra játszótér lesz; megoldják az építő- és a tüzelőanyagtelep elhelyezését; a gázpalack-cseretelep nem véletlenszerűen nyit ki; s a zöldség- és gyümölcsátvevőhely ütött-kopott épülete és gazos udvara nem csúfítja ezentúl a faluképet. .

Páhi tanácsára és lakosságára 1984-ben ilyen feladatok várnak.

Kohl Antal