Petőfi Népe, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

2 » PETŐFI NÉPE O 1984. március 17. Megkezdődött a LEMP országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) — arra számít, hogy az országos értekezlet alapos vizsgálat tár­gyává teszi a pártalapszervezetek munkáját, és megfelelő javasla­tokat, döntéseket hoz. A társadalmi folyamatok és a szocialista állam pártirányítását taglalva kijelentette, hogy a párt levonta a •szükséges következteté. seket a múlt hibáiból. Nem lesz- visszatérés aí arrogáns, volunta­rista irányítási módszerekhez, de nem kaphatnak teret a demokrá­cia leple alatt az anarchista né­zetek sem.: „Szigorú elbánásban részesülnek mindazok — mondot­ta —. akik megpróbálnak az ál. lám és a társadalom ellen fel­lépni." A helyes káderpolitika az egyik legfontosabb eszköz a párt veze­tő szerepének betöltéséhez — mondotta. — A párt- és az álla­mi vezetés valamennyi szintjén átfogó személyi változásokra ke­rült sor. A ma már 4 millió 300 ezer tagot számláló szakszerve­zeti mozgalom jó úton jár a nem­zeti egységhez elengedhetetlen osztály- ás munkásegység meg­valósítása felé. A LEMP KB első, titkára figyelmeztetett, hogy az önkormányzat nem kerülhet szem­be az egész társadajom érdeké­vel. Lengyelország gazdasági hely­zetét elemezve emlékeztetett az 1980-as évek elején kierőszakolt béremelésekre, munkaidőcsök- kentásekre, új szociális juttatá­sokra. Ezek nagy mértékben elő­idézőjévé váltak annak a folya­matnak, amely a lengyel gazda­ság szétzilálódásához vezetett. A jelenlegi, javuló, de még mindig nehéz Helyzetről szólva kiemelte, hogy az állam mindent megtesz a nehezebb anyagi helyzetben élők védelmére. A társadalom gazda­sági és szociális helyzetének át­fogó javításához azonban — mu- ■ látott rá — elengedhetetlen a gaz­daság teljesítőképességének . je­lentős növelése. Ezt a célt szolgál­ta a gazdasági reform megindítá­sa; amely a kezdettől fogva egé­szen a mai napig a politikai el­lenség támadásának kereszttüzé­ben állt. A reform sikere azoknak az. erőknek a veresége lesz, akik a gazdaság szféráiban törtek a párt és a néphatálom ellen. A gazdasági reformot Lengyelor­szágban minden ellenállást le­küzdve, minden nehézség ellené­re tovább fogjuk fejleszteni ' — mondotta Wojciech Jaruzelski. A párt alapvető célja olyan gazda­sági folyamatok ösztönzése, ame­lyek a munkásosztály, az egész dolgozó nép érdekeit szolgálják. Lengyelország jelenlegi általá­nos helyzetét értékelve a LEMP KB első titkára kijelentette, hogy a társadalmi élet alapvető terü­letein létrejöttek a szocializmus alapjai. Ezek építménye erős. A termelésben a szocialista forma a meghatározó, az állam szocialista állam. Lengyelország a szocialis­ta közösség szilárd tagja. Külön szólt a lengyel mezőgazdaságról, amelyre — mint mondotta — az utóbbi időben a LEMP a Lengyel Egyesült Néppárttal közösen kü­lönös figyelmet fordít. Létrejöt­tek a mezőgazdasági termelés stabilitásának feltételei valameny- nyi szektorban, erősödött a mun­kás—paraszt szövetség. Nőtt a termelési kedv, amit az állam ere­jéhez mérten a jövőben is támo­gat. Kiemelte a szocialista orszá­gokkal folytatott sokoldalú együttműködés erősítésének je­lentőségét. A lakosság szociális, egészség- ügyi ellátásával, az iskolahelyzet­tel és a lakáshelyzettel kapcső- latban felhívta a figyelmet ■ az utóbbi években tapasztalható ma­gas születési arányszámra és az ebből adódó rendkívüli felada­tokra. Elismeréssel szólt a Hazafias Nemzeti Ojjászületési Mozgalom (PRON) jelentős eredményeiről az ország, előtt álló feladatok meg­valósításához szükséges társadal­mi egység megteremtésében. Hoz­zátette, hogy az új népfront tevé­kenységét igen nehéz körülmé­nyek között, és nem mindig ha­tékony eszközökkel folytatja. A párt a társadalmi megegye­zés vonalát követve nem változ­tat jelszaván: „nem kérdezzük, ki honnan jött, mit tett tegnap, a fontos az, hogyan cselekszik ma, a jövőben, kívánja-e hazáját •szolgálni”. A harc és a megegye­zés egy és ugyanazon politikát jelent — húzta alá Wojciech Ja­ruzelski. A párt eddig sem tett és ezután sem kíván-a társadal­mi rendet érintő engedményeket tenni. A szocialista-ellenes szél­sőségesekkel megegyezés nincs és nem is lesz. Lengyelország szo­cialista ország, és az is marad. „A konfliktus sem az egyház­nak, sem az államnak nem érde­ke”, s nagyra értékeljük azt a tényt — mondotta az állam és az egyház kapcsolatairól —, hogy a párbeszéd az állam és az egyház között a legnehezebb időszakban sem szakadt meg, és ma is kü­lönböző szinteken folyik”. Jaru­zelski leszögezte: „A lengyel ál­lam egyházpolitikája változatlan, valamennyi vallás gyakorlásához megteremtik a feltételeket, és jó kapcsolatokra törekszik a római katolikus egyház mellett a többi fejekezettel.” | A-párt mindent magtesz az ér­telmiség ’helyzetének javításáért, de elvárja ebben az értelmiségiek aktív részvételét is. Lengyelország nemzetközi kap­csolatairól szólva a LEMP KB első titkára kiemelte a szocialis­ta közösség országai és pártjai, mindenekelőtt a Szovjetunió és az SZKP internacionalista segítségé­nek, elvtársi megértésének szere­pét abban, hogy Lengyelország sikerrel megbirkózhatott belső ne­hézségeivel, és eredményesen lép­hetett fel a nyugati imperialista körök reá-'nehezedő nyomásával szemben. A kormány beszámolója A kormány beszámolóját az or­szág gazdasági helyzetéről, a re­formról és a legsürgősebb felada­tokról Zbigniew Messner minisz­terelnök-helyettes, a Politikai Bi­zottság tagja terjesztette a párt- értekezlet elé. Emlékeztetett arra, hogy 1981­ben, a IX. kongresszuson, a LEMP konstruktív programot dolgozott ki a gazdasági válság legyőzésére, s ebben fontos szerepet szánt a gazdasági irányítás és a döntés- hozatalok társadalmi ellenőrzése mélyreható reformjának. A kor­mány Wojciech Jaruzelski minisz­terelnök vezetésével hozzá is kez­dett e program megvalósításához, közvetlenül a kongresszus után, ezek az erőfeszítések azonban nem tudták elérni a kívánt eredménye­ket, mert a gazdaság- szakadatla­nul a politikai harc színtere volt. A következmény az volt, hogy 1981-ben katasztrofális mértékben esett vissza a termelés. Ebben a helyzetben a pártnak és a kor­mánynak'kötelessége volt megál­lítani a hanyatlást, és ezt a célt szolgálta a szükségállapot beveze­tése — mutatott rá Messner. A szükségállapot azonban nem szün­tethette meg a 7Ö-es években fel­gyülemlett gazdasági aránytalan­ságokat, és nem pótolhatta auto­matikusan azokat a veszteségeket, amelyeket 1980-ban és 1981-ben a politikai harcok okoztak a gazda­ságban. A válságból való kilába­lást tovább nehezítették a Len­gyelország elleni nyugati szank­ciók 4— tette hozzá a miniszterel­nök-helyettes. A szükségállapot bevezetése után megfelelő feltételek jöttek létre a gazdasági visszaesés meg­fékezésére, amit a hároméves terv is szolgált. E terv első évét (1983) elemezve Messner megállapította, hogy „az eredményeket nehéz egyértelműen pozitívan értékelni”. Rámutatott, hogy a gazdasági fo­lyamatokat vizsgálva, .az eredmé­nyek nem mindig olyan jók. mint az a statisztikai adatokból kitűnik. „Egyes jelenségeket egyenesen kedvezőtlennek kell értékelni a gazdaság további fejlődése szem­pontjából” — tette hozzá. A kedvező eredmények között említette a termelés növekedését, a piaci feszültségek enyhülését. Előnyösen alakul a kereskedelmi forgalom a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. A kedve­zőtlen fejleményekre térve meg­említette, hogy a beruházások meghaladják a tervézett szintet, ugyanakkor jóval kevesebb beru­házás készült el, mint amennyit terveztek. Nem teljesült az a terv sem, hogy' az inflációt 16 százalé­kos szintre szorítsák. Az infláció- ellenes küzdelem hatását lerontot­ta a következetlen pénzügyi poli­tika. Nerp volt kielégítő haladás a takarékossági program megvaló­sításában sem, s nem javul az ipa­ri termékek minősége — húzta alá Messner. A Lengyelország előtt álló fel­adatokat ismertetve a miniszter - elnok-helyettes elsőrendűnek mi­nősítette a gazdaság teljes stabili­zálását, az egyensúly megterem­tését, továbbá a lengyel gazdaság hosszú távú fejlődési távlatainak meghatározását. A Központi Bizottság és a kor­mány beszámolói után a pártérte­kezlet plenáris § ülésen folytatta munkáját. A tanácskozás szomba­ton teljes ülésen és munkabizott­ságokban folytatódik. Béke és barátság O A nemzetközi béke és barátság eszméje vezeti annak a békemenet­nek a résztvevőit, akik most a Szovjetunióban tartózkodnak. A ka­nadai, amerikai és norvég békeharcosok a képen Moszkvában az út­törők nagygyűlésén vesznek részt. EGY TITKOSÜGYNÖK FELJEGYZÉSEI — III. Isztambuli küldetés Átkoztam a sorsot, amely előző este főnökömet-. Roberts-szel ösz- szehozta. Nem volt mit tennem, csak abban reménykedtem, hogy az általam Moszkvától kért meg­előző lépések Roberts akcióbalé- pése1 előtt megtörténnek. Az utol­só pillanatban azonban a véletlen iött segítségemre. Főnököm sürgősen hivatott. Le­hangolt volt, s elmondta, mi tör­tént. Már az első szávaiból kide­rült, hogy az átkozott sors várat­lanul a javamra fordította az ese­ményeket.. Az egyébként bátorsá­gáról ismert Roberts irtózott a re­püléstől és ragaszkodott hozzá, hogy a következő héten induló ■hajóval utazzék. Válaszként azt mondtam, hogy ez esetben nincs mit tennünk • ne­kem magamnak kell Isztambulba repülnöm. Helyettesemnek rövid idő alatt át tpdom adni a folyó ügyeket és a szükséges formalitá­sok elintézés^ után azonnal indul­hatok. A főnök beleegyezett. Együtt mentünk a külügyminisz­tériumba. Ott kaptam "egy Knox Helmnek, a törökországi brit nagykövetség tanácsosának szóló levelet, amelyben • kérték, hogy küldetésemet mindenben támogas­sa, • Ezután Hill tábornokot, a Code- osztály főnökét kerestem fel és kértem, hogy speciális code-t 'bo­csásson »rendelkezésemre. Ez meg is történt., Ez a kis késedelem nem vált káromra, mert így mó­domban volt isztambuli akcióter­vemet még egyszer végiggondolni. Három nap múlva, a megfelelő papírokkal felszerelve, Kairón keresztül Isztambulba kerültem. A repülőtéren az Intelligence Service ottani rezidense, Cyrill Machray fogadott. Röviden tájé-' koztattam őt küldetésem céljáról, Este Machrayval együtt az akció- program valamennyi részletét vé­giggondoltuk. Különböző változa-/ tokát dolgoztunk ki, hogyan tud- nárík Volkovot elvinni. A számba- jöhető helyek közül végül is’ a leg­kézenfekvőbbet választottuk. Pa­ge, a brit alkonzul, ugyanis elme­sélte, hogy folyó konzuli ügyek elintézésére gyakran szokott Vól- kovval találkozni. Így semmi fel­tűnő nem lenne abban, hogy ha hivatalos megbeszélésre meghí”- ná Volkovot. Page felemelte a telefonkagylót, hívta a szovjet í konzulátus számát és kérte Vol­kövot. A hallgatóból csak égy gyenge férfihang szólt. A beszél­getést nem értettem, mert oroszul- folytatták. Page csak csóválta a fejét. -Sejtettem, hogy valami újabb akadály támadt. Page visz- szatette a kagylót. „Nem tud jön­ni?” — kérdeztem. — „"Érdekes”. Page így válaszolt: „Még érdeke­sebb, mint- ahogy képzeli. Kértem Volkovot. Férfihang válaszolt és közölte, hogy ő van a készüléknél. Ez pedig nem igaz: én ismerem Volkov hangját, hiszen gyakran beszéltem vele”. Page újra felhív­ta a számot. A telefonosnő' ezút­tal nem kapcsolta, hanem közöl­te, hogy Volkov nincs ott. Page dühöngött:- „Egy perccel ezelőtt pedig állítólag kapcsolta őt!” Egymásra néztünk és nem ta­láltunk magyarázatot. Megjegyez­tem,' hogy a szovjet főkonzulátu­son valószínűleg valami közbejö­hetett. „Majd holnap újra meg­próbáljuk, reméljük több szeren­csével”;-^*-. fűztem hozzá. Éreztfem, hogy valami történt. Ebéd után jelentést küldtem a fő­nöknek. Másnap, reggel ismét ta­lálkoztam Machray-vel és Page- zsel, aki újra felhívta a szovjet, konzulátust, Gyenge női hangot hallottunk, majd utána rec^senést. Page zavartan nézett az elnémult kágylóra: „Mit szólnak hozzá? Volkov után érdeklődtem és a nő azt felelte, hogy Moszkvában van. Aztán valami zajt hallottam és le­tették a kagylót”. Ekkor már tud­tam,, mi történt. Az ügy elintéző­dött. Nekem áz ügyet végig kellett vinnem, hogy megfelelő jelentést tehessek a főnökömnek. Kértem Page-et, hogy utolsó kísérletként keresse fel személyesen a szovjet- konzulátust és érdeklődjék Volkov iránt. Page el volt- szánva, hogy végére jár a dolognak és azonnal beleegyezett. Egy óra múlva dü­hösen és zavartan tért .vissza: „A világon semmit sem csinálha­tunk !” -* jmondta:.;,--^ „Már sem­mit sem értek. Senki nem tud semmit Volkovról!” Elváltunk és én ismét táviratoztam a főnököm­nek. Kértem az engedélyt, hogy visszatérhessek Londonba. Útban hazafelé kidolgoztam a sikertelen küldetésemről szóló je­lentésem vázlatát. Különböző vál­tozatokat fejtettem ki \az ered­mény elmaradásáról. Leljet, ho"v Volkov, maga is rájött arra, mi­lyen hiba volt részéről, hogy ra­gaszkodott a postai úthoz. Megje­gyeztem továbbá, hogy majdnem három hét telt el azóta, hogy Pa- ge-hez fordult, és mi megpróbál­tuk vele a kapcsolatot felvenni. Ez alatt az idő alatt a szovjet el­hárításnak lehetősége volt a lelep­lezésre. Lehet, hogy feltűnt, hogy ő és a felesége is rendkívül ide­gesen viselkedett, és .ezzel elárul­ta magát. Az is lehetséges, hogy - túl sokat ivott és elszólta magát. Az sincs kizárva, hogy meggon­dolta magát és mindent bevallott. Persze mindezek csak feltételezé­sek — fűztem hozzá és az igazság valószínűleg soha nem fog kide­rülni. A másik változatot,: hpgy.a szovjet elhárítás tájékozva volt Volkov szándékáról, semmi sem bizonyította. Erről tehát r»m tet­tem említést jelentésemben. (Vége.) Gáti István Felavatták a kalocsai tejüzemet (Folytatás az 1. oldalról.) va maga látta el ezt a nem mindennapi feladatot is. Az élelmiszer-feldolgozó nyers­anyagát tizenkét mezőgazdasági szövetkezet, két állami gazdaság tehenészete szállítja, ezenkívül 13 gyűjtőhely továbbítja Kalo­csára az átvevőkhöz beszállított tejet a volt kétjárásnyi körzet­ből. 44—45 ezer liter tej érkezik naponta az élelmiszer-feldol­gozóba, hogy pasztőrözött zacs­kós tejként, csomagolt túróként, tejfölként jusson el a fogyasztók­hoz. A KAGE tejüzeme gondos­kodik ezenkívül a társvállala­toktól átvett, nyolcvanféle tej­termék forgalmazásáról, mivel nagykereskedelmi tevékenységet is végez. • Pénteken délután házi ünnep­séget rendeztek a KAGE kalo­csai tejfeldolgozójában. Szab® István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csának elnöke ez alkalommal aVatta fel a létesítményt, és ki­tüntetést adott át a beruházás ki­vitelezésében derekasan helyt­állt dolgozóknak. K. A. Az antifasiszta hagyományok ébrentartása A Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetségének Országos Bizottsága pénteken a Belügymi­nisztérium Művelődési Házában ülésezett. Ispánovits Márton fő­titkár beszámolt a szövetség el­múlt esztendei tevékenységéről. Egyebek között elmondotta: 1982- ben nemcsak a neve változott meg az akkori Partizán Szövetségnek, hanem taglétszáma, összetétele is. Az elmúlt két évben a szövetség taglétszáma megduplázódott, nap­jainkban 5600-an tevékenykednek a MEASZ-ban. A kilenc tagozat közül a legnépesebb, az egykori hazai politikai és fegyveres ellen­állási mozgalom harcosaié: 3040 tagjuk van. A főtitkári beszámoló utalt arra, hogy a szövetség a közelmúltban együttműködési szerződéseket írt alá a Hazafias Népfront Országos Tanácsával és a Magyar Honvé­delmi Szövetséggel., A magyar el­lenálló, antifasiszta múlt hagyo­mányainak ébrentartásában, ápo-. lásában, őrzésében a MEASZ fon­tos szerepet tulajdonít az ifjúság­nak. Ezért a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel közösen ki­dolgozza a szélesebb együttműkö­dés kereteit és tartalmi feladatait. A MEASZ egyik alapvető tevé­kenységének tartja az antifasiszta ellenállási mozgalom történetének feltárását. A szövetség erkölcsi kötelességének tartja azok nevé­nek és emlékének megörökítését, akik sokat tettek a fasizmus elle­ni harcban. Még ebben az évben megjelenik „Ellenállók, antifa­siszták” címmel a szövetség saját lapja, amelyben a tagozati élet ki­teljesedéséről, a szervezet min­dennapjairól számolnak maid be. A szövetség külügyi munkája területén a kapcsolatok erősítése volt a Jegfontosabb feladat: Az együttműködés a szocialista or- , I szágok testvérszervezeteivel min­dennapos gyakorlattá" vált. Nyu­gat-európai országok szervezetei­vel is jók a kapcsolataik, amelye­ket megerősít az európai béke megőrzésének egységes szándéka, és a nukleáris leszerelés követelé­se. KILENC ÉS FÉL MILLIÁRD JÓLÉTI ÉS KULTURÁLIS CÉLOKRA Vállalati gazdálkodás 1983-ban Á vájlálati és szövetkezeti mér­legbeszámolók alapján a pénz­ügyi szervek sokoldalúan elemez­ték a népgazdaság fejlődését, s számba vették a gazdálkodás főbb eredményeit és hiányosságait. A múlt évi gazdálkodást értékelve a Pénzügyminisztérium Ellenőr­zési Főigazgatósága megállapítot­tara vállalatok eredménye (adó­zatlan nyeresége) összességében meghaladta az előző évit, de el­maradt a tervezettől. A ráfordí­tások ugyanis a számítottnál gyorsabban növekedtek, egyes mezőgazdaságii üzemekben az aszály terméskiesést okozott, a külpiacokon pedig számos termé­ket csak a korábbiaknál alacso­nyabb áron sikerült értékesíteni. Nem mindenütt alkalmazkodtak kellő rugalmassággal a módosult szabályzórendszerhez, a szigorúbb közgazdasági körülményekhez. Az ipari vállalatok eredménye összességében a népgazdasági át­lagnál gyorsabban növekedett. Bár e téren is vannak kivételek; például a bányászatban és a köny- nyűiparban csökkent az ered­mény. A mezőgazdasági, a -közle­kedési vállalatoknál és szövetke­zetekben, valamint a posta és távközlés területén összességében az előző évinél kis'ebb eredményt értek el. 1983-ban 123 gazdálkodó szer­vezet zárta veszteséggel, illetve alaphiánnyal mérlegét. Hetvenen gazdálkodtak veszteségesen, két­szer annyian, mint 1982-.ben, és a veszteségek nagysága is jelentő­sen meghaladja az előző évit. 1983-ban 119 mezőgazdasági ter­melőszövetkezet zárta az eszten­dőt pénzügyi hiánnyal. A veszte­séges és alaphiányos vállalatok nagyobbik részénél a saját forrá­sok lehetővé teszik a pénzügyi egyensúly megteremtését, de az érintett vállalatok ás mezőgazda­sági, szövetkezetek egy részénél ehhez központi intézkedésre is szükség lesz. A gazdálkodó szervezetek nö­vekvő erőforrások felhasználásá­val érték el nyereségüket. A vál­lalati állóeszközök bruttó értéke 5,7 százalékkai haladta meg az 198i2-es szintet, a befejezetlen be-, ruházások állománya mintegy 7 . százalékkal csökkent, a készletek állománya, pedig 5 százalékkal volt nagyobb, mint 1982-ben. A beruházási vásárlóerő visz- szaszorítását szolgáló központi intézkedésék hatására a vállala­tok és a szövetkezetek nyeresé­gükből 1983-ban 7 százalékkal ke­vesebb fejlesztési alapot képez­hettek, mint 1982-ben. Tartalék­alapjaikat a központi intézkedé­sek hatására csak korlátozott mér­tékben csoportosították át fejlesz­tésre. A fejlesztésialap-hiánnyal gazdálkodó vállalatok száma az előző évinek kát és félszerese. Gondot okoz, hogy a fejlesztési alaphiányos vállalatok, szövetke­zetek egy része már évek óta nem tudja helyreállítani pénzügyi egyensúlyát. A vállalatok és a szövetkeze­tek nyereségükből 8,2 milliárd fo- rint részesedési alapot képeztek, I .11 százalékkal-többet, mint 1982- ben. A kifizetett munkabérek öt százalékkal —| az előző évinél ki­sebb mértékben, a tervezettnél azonban gyorsabban — emelked­tek. Á gazdálkodók összességé­ben 4,4 milliárd forintot — 5—6 - napi bérnek megfelelő összeget — fizethetnek ki ,áv végi nyereség­részesedésként dolgozóikénak. A múlt esztendőben a vállalatok és • szövetkezetek 9,5 milliárd forin­tot költöttek jóléti és kulturális célokra,. 8,4 százalékkal többet, mint 1982-ben. I LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT O Röplabda NB I. férfi mérkőzések KSC—Ü. Dózsa: 3:1 (14, — 14, 10, 5) ‘ Tungsram SC—Bp. Honvéd 3:1 (— 11, 2, 11, 7) * 1

Next

/
Thumbnails
Contents