Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-28 / 49. szám

2 6 PETŐFI NÉPE • 1984. február 28. események sorokban BEJRÜT Az amerikai 6. flotta hajói va­sárnap délben ismét ágyúzták a Bejruttól délkeletre levő hegyvi­déket. Az ágyúzással a térség fe- letixíelderítést végző amerikai re­pülőgépek ellen védekező légvé- j delmet akarták elhallgattatni. Közben az amerikai tengerészgya­logos egységek utolsó katonája is elhagyta Nyugat-Bejrútot: a kato­nákat a flotta hajóira szállították át. Állásaikat a libanoni hadse­regnek az a 6. dandárja vette át a nemzetközi repülőtér kornyékét, amely másfél héttel ezelőtt — ele­get téve a síiták vezetője, Nabih Berri felhívásának — kinyilvání­totta semlegességét a belharcok- ban. MOSZKVA Vidoje Zsarkovics, a jugoszláv államelnökség alelnöke hétfőn a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására baráti munkalátogatásra Moszkvába ér­kezett. Kíséretében van Lazar Mojszov külügyminiszter és több más hivatalos személyiség. LONDON Margaret Thatcher brit minisz­terelnök hétfőn délelőtt hivatalá­ban fogadta Caspar Weinberger amerikai hadügyminisztert. Mint hivatalos helyen közölték, talál­kozójukon a világpolitika idősze­rű kérdéseiről volt gzó — különös tekintettel a Közel-Keletre és a kelet—nyugati viszonyra. MUBARAK-INTERJU KONSZTANTYIN CSERNYENKO ÜZENETE Hűek maradunk a békés egymás mellett élés elveihez MOSZKVA Kórusztantyiin Csernyenko hét­főn üzenetben mondott köszöne­tét mindazoknak, akik üdvözöl­ték őt az SZKP Központi Bi- bottsága főtitkárává történt meg­választása alkalmából. A Moszkvában hétfőn közzé­tett üzenetben Kanazitamtyin Csernyenko megköszönte a szov­jet párt-, állami, tanácsi szervek, társadalmi szervezeteik, munka­helyi kollektívák és szovjet ál­lampolgárok jókívánságait. Hang­súlyozta, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a KB Politikai Bi­zottsága kitartóan folytatja a párt XXVI. kongresszusán kidolgozott, s az utána megtartott KB-ülése- ken alkotóan továbbfejlesztett és gazdagított fő irányvonal' meg­valósítását. Biztosítja az ország magabiztos előrehaladását a gaz­dasági és társadalmi fejlődés út­ján. Üzenetében az SZKP KB főtit­kára Ihálás köszönetét fejeztek! a szocialista országok, a testvéri kommunista és munkáspártok ve­zetőinek a szívélyes üdvözlete­kért. Biztosítom minden külföldi elvtársunkat, és barátunkat arról, hogy az SZKP és a szovjet állam minden erejével szélesíteni igyek­szik az együttműködést vala­mennyi, szocialista állammal, és aktívan elő akarja segíteni a szo­cialista országok nemzetközi po­zícióinak és befolyásának erősö­dését. A proletár internacionaliz­mus elvéhez változatlanul hű szovjet kommunisták a jövőben „ Javulnak Egyiptom és Szovjetunió kapcsolatai KAIRÓ Az Al-Ahram napilap szerint Hoszni Mubarak elnök úgy véli, hogy a közel-keleti helyzet rende­zése szempontjából mind az Egyesült. Államok, mind „pedig *a Szovjetunió szerepe, fóhto‘£.. jéhyé-“' zo, s a Szovjetunió szerepét nem szabad elhanyagolni. A kormány­hoz közelálló lap vasárnap tette közzé annak az interjúnak az egyiptomi változatát, amit Muba­rak a jugoszláv televíziónak adott Mika Spiljak államfő kairói láto­gatása alkalmából. Mubarak elnök úgy vélekedik, hogy Egyiptom és a Szovjetunió kétoldali kapcsolatai javulóban vannak, és hogy ezeket a megfe­lelő időben ismét nagyköveti szintre emelik. A két ország kap­csolatai Mubarak elődje Anvar. Szádat elnöklése idején kerültek mélypontra, s Szadat 1981 szep­temberében mondvacsinált vádak­kal kiutasította a Szovjetunió kairói nagykövetét. A missziókat jelenleg ügyvivők vezetik. Egyiptom és, az arab világ többi részének viszonyáról szólva Mu­barak kijelentette, hogy jóllehet a hivatalos kapcsolatok a legtöbb arab országgal Camp Havid miatt szünetelnek, legtöbbjükkel a vi­szony jó. Kairó kapcsolatban áll minden arab fővárossal, Tripolit és Damaszkuszi leszámítva — mondotta. Ami Szíriát illeti. Mu­barak kijelentette: „Nagyra be­csülöm a szíriai népet és különö­sen nagyra Asszad elnököt, akit régóta ismerek. Remélem, hogy idővel mindkét fél jobban megér­ti a másikat”. is fokozzák szolidaritásukat a ^i- lág kommunista és munkásmoz­galmával, erősítik szoros kapcso­lataikat azokkal, akik külföldön a dolgozók érdekeiért és jogaiért, a népek függetlenségéért és sza­badságáért küzdenek. A külföldi állam- és kormány­fők, állami vezetők, közéleti sze­mélyiségek, külföldi állampolgá­rok jókívánságaiért is őszinte köszönetét mondott Konsztantyin Csernyenko. Üzenete leszögezd: a Szovjetunió változatlanul hű a különbpző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elveihez s a jö­vőben is következetesen síkra- száll valamennyi nemzetközi prob­léma békés megoldásáért. Aktí­van együttműködik minden or­szággal amely kész gyakorlati tet­tekkel elősegíteni a nemzetközi feszültség csökkenését, a bizalom légkörének megteremtését és erő­sítését a világban, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődé­sét az államok között. New Hantpshire előtt Az amerikai Demokrata Párt elnölcjelöltségéúek el­nyerése a fő tét az észak­keleti New Hampshire ál­lamban kedden tartandó előválasztásokon. Walter Mondale volt alelnök vál­tozatlanul esélyesnek szá­mít, de ellenfelei nagyv-erő­feszítéseket tesznek azért, hogy fordulatot csikarjanak ki. Libanon — a tengerész- gyalogosoknak a bejrúti repülőtérről történt, kivo­násával — a demokrata­párti jelöljek vezető kam­pány-témájává lépett elő. Gary Hart coloradói szená­tor a CBS televízió vasár­napi interjúműsorában ki­jelentette: „Libanon Rónáid Reagan Iránjává vált”. A New Hampshire-i elővá­lasztás viszonylagos nyílt­sága Mondafe iowai fölé­nyes győzelme és Glenn sú­lyos kudarca után a tét óri­ási: 1952 óta nem válasz­tottak. elnökké olyan jelöl­tet, aki előzőleg nem tudta megnyerni pártjának New Hamphshire-i előválasztá­sát. NAPI KOMMENTÁR Kamioncsata Nyugat-Európa államaiban — francia, olasz, osztrák földön — nagy vihart kavart a kamionosok sztrájkja. A motívumok országon­ként némileg eltérnek, de általá­nosságban elmondható: a ka­mioncsata nem egyszerűsíthető le hagyományos munkásérdekekért folytatott sztrájkra. (Aki vissza­emlékezik 1973 Chiléjére, nyilván felötlik benne: a teherautó-tulaj­donosok annajc idején kulcssze­repet játszottak Salvador Allende népi kormányának megdöntésé­ben.) Anélkül, hogy erőszakolt pár­huzamokba bocsátkoznánk, a nyu­gat-európai sztrájkolok derékha­dát alkotó francia fuvarosok fel­lépésének akadnak éppenséggel, ha nem is chilei, de egyértel­műen baloldalellenes politikai felhangjai. A fuvarosok általában egy, néha két vagy több kamion­nal rendelkező magánvállalko­zók. Közbülső helyzetben vannak, jószerivel sem munkásnak, sem tőkésnek nem nevezhetők. Jogos sérelmekről panaszkodnak, ami­kor a különböző nyugat-európai határállomások lassú, anyagi ér­dekeiket sértő vámeljárását bí­rálják. S miközben saját érdekei­kért láthatóan készek a végsőkig elmenni, addig alkalmazottaik, a szállítómunkások tömegei koránt­sem irigylésreméltó helyzetéről hallani sem akarnak. A francia CGT szakszervezeti szövetség pél­dául kategorikusan elhatárolta magát a fuvarozóktól, mondván: semmi joguk a munkások,nevé­ben szólni. Aligha tekinthető vé­letlennek, hogy a francia fuva­rosok azt a párizsi közlekedési politikát ostorozzák, amelynek irányítója — a baloldali kormány­zat létrejötte óta — Fitermann személyében épp egy kommunis­ta miniszter. Napnál világosabb, hogy a kamionosok sztrájkjában más hatások, politikai hátsó gon­dolatok is közrejátszanak.. Ha most szélesebb összefüg­gésben, Nyugat-Európa elhúzódó gazdasági recessziójának 'fényé­ben vetjük fel e jelenséget, meg­állapítható: a 'fuvarozók sem Olaszországban, sem Belgiumban, sem Franciaországban, sem Ausztriában nem tartoznak a ki­fejezetten szorongatott helyzetű rétegekhez. Aligha hasonlíthatók gondjaik a válság fő terheit vi­selő munkástömegekéhez, sorai­kon belül is a munkanélkülieké­hez. Mégis a fuvarozók sztrájkja, tovagyűrűző következményei min­den más elégedetlenséget maguk mögé látszanak utasítani. Ezzel a fuvarozók végül is elszigetelőd­hetnek, s hosszabb távon még va­lós gondjaik orvoslása is bonyo­lultabbá válik. Gy. S. A KÉT KOREA Illúziók nélkül Az utóbbi időben ismét gyak­ran szerepelnek a híreikben a két Korea egyesítésére vonatkozó ja­vaslatok. A Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság januárban Jett újabb kezdeményezést. Ezt Dél-Rorea mindjárt elutasította, majd az Egyesült Államokkal kö­zösen minden eddiginél nagyobb méretű hadgyakorlatba kezdett, s ezután állt elő a maga javas­latával. A phenjani javaslat A' népi Korea háromoldalú tárgyalásokat indítványozott, amelyen Korea északi és déli ré­szének képviselőin kívül a Dél- Koreában több, mint 40 ezer fős hadsereget állomásoztató uralko­dó feszültség csökkentése, az ame­rikai csapatok kivonásának el­érése, s — hosszabb távon — az újraegyesítés előmozdítása volt. A phenjani' indítvány értelmé­ben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az USA közt a koreai háború befejezése, 1953 óta érvényben lévő fegyverszü­neti megállapodást békeszerző­déssel kellene felváltani, a két koreái fél pedig kinyilvánítaná, hogy elfogadja a meg nem táma­dás elvét. Sőt, nemcsak azt vál­lalnák, hogy .nem alkalmaznak fegyveres erőt egymással szem­ben, hanem gyakorlati lépésként csökkentenék haderőik létszámát is. -(Jelenleg félmillió ' fő körüli hadseregeik néznek fiárkasszemet egymással.) A javaslat sorsa — csakúgy, mint jó néhány előző esetben — szinte azonnali elutasítás volt. Aztán Szöul olyan ellenjavaSla- tot tett, ami lényegében eyöke- v.ve's'en ellentmond a phenjani el­képzelések szellemének. Az évek yerán sorozatosan elhangzó dél­koreai indítványok ugyanis szin­te kizárólag a kétoldalú párbe­széd felvételét szorgalmazzák, ki­kapcsolva így a megvitatandó problémák közül — legalább is az első szakaszban, mindenképp — az amerikai haderőik szerepét, s az északi fél által élesein bírált dél-koreai—amerikai „biztonsági szerződés” kérdését. Évtizedes próbálkozás Illúziók nélkül kell tehát szem­lélni a kapcsolatok rendezésére tett mostani javaslatok esélyeit is. Pedig a próbálkozások lassan több, mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza. A KNDK és Dél-Korea képviselői 1972-ben rögzítették először a kettéosztott Korea békés egyesítésének irány­elveit. Megalakult egy koordiná­ciós bizottság is a konkrét teen­dők meghatározására, ám csak­hamar' felfüggesztette tevékeny­ségét. A romló viszony szemléle­tes jeleként 1976 óta még a két fővárost összekötő „forró drót” is csak néha működött. Az 1979-ben létrejött néhány kétoldalú talál­kozó nem vezetett áttöréshez, bár ,az akkori törekvés a két mi­niszterelnök beharangozott tár­gyalásának előkészítésére egy ideig biztató kilátásokkal kecseg­tetett. A Pák Csöng Hi meggyil­kolása. illetve a jelenlegi elnök, Csőn Tu Hvan hatalomra kerü­lése körüli zavaros időszak pe­dig ismét tartósan visszavetette a rendezésnek még az elméleti lehetőségét ij: Az . évtizednyi. sorozatosan meghiúsult próbálkozásokból mindenesetre világosan felismer­hető: változatlanul fennáll az az alapvető ellenmohdat amelv a két Korea közti minden eddigi közeledési . kísérletet kudarcra 7 ítélt. Nevezetesen az, hogy míg az északi indítványok célja I kapcsolatok átfogó rendezése, az ország demoknatikus átalakítása, a külföldi katonai jelenlét meg­szüntetése, addig a déliek a köz­vetlen tárgyalások hangsúlyozá­sa mellett nemegyszer olyan, az adott, kiélezett helyzetben irreá­lis lépéseket . javasolnak, mint amilyen az egységes alkotmány kidolgozása, az általános válasz­tások kiírása stb. Akadnak más, hasznos kezdeményezéseik is, amelyek a megosztottság minden- dennapi gondjainak enyhítését célozzák. (Például a postaforga- lom beindítása, a határok rész­leges megnyitása a családegyesí­tések lehetővé tétele, stb.), ám ezek valóra váltását a rendezés alapelveinek .tisztázatlansága megakadályozza. Keresztbe elismerés? A koreai válság szempontjából ráadásul nem hagyható figyel­men kívül a tágabb nemzetközi környezet sem. Észak-Korea kí­nai és szovjet támogatásra szá­mít, míg a szöúli rendszer az Egyesült Államok katonai támo- gatásán kívül jelentős japán gazdasági s’egítséget tudhat a há­ta mögött. Érthető, ha jó néhány terv. született már négy-, illetve hatoldalú tárgyalások indítására, a két Korea „keresztbe történő” elismerésére és arra, hogy az IONSZ-be együttesen vegyék fel őket. (A „keresztbe történő” el­ismerés azt jelentené, hogy Moszkva és Peking Dél-Koerával, Washington és Tokió viszont Észak--Koreával venné fel a dip­lomáciai kapcsolatot.) A jelenté­sek szerint a koreai kérdés fel­került a kínai kormányfő,; Csao Ce-jiang januári egyesült álla­mokbelii megbeszéléseinek napi­rendjére ' is. Jó néhány megfi­gyelő úgy véli, hogy talán Rea­gan elnök tavaszra itervézett kí­nai útja. közelítheti'a véleménye­ket. Némi diplomáciai? i mozgás te­hát már tapasztalható. Az észa­ki és déli javaslatok úiabb cse­réje — még ha eredrhényhez egyelőre ezúttal sem vezetett — néey esztendő óta ,az első fontos közvetlen érintkezést hozta. Pan- mindzsónban. S ez még akkor fis kedvező feilemény, ha közben változatlanul bizonytalannak lát­szik: miiven komm-pmi^szum ki­alakításával kezdődhetné meg a kfT*ea'í f0p,7filt,?0p**óc áffQpc' feii- oldá^a. -á- 38 szélességi fognál erprÍFi,i1eef tűw7Ü:néfí* , szárit. * árn. - merev á1­lambp«Tiláirdult Hvezet, fel- szárriolás'a. Szegő Gábor Van lehetőség a kölcsönösen elfogadható megállapodásokra Andrej Gromiko.az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió’ Minisztertanácsának első elnökhelyettese, külügymi­niszter hétfőn Minszkben, Belo­russzia fővárosában találkozott választóival. Andrej GA>miko "hangsúlyozta: & Szovjetunió külpolitikáját nem befolyásolják konjunkturális té­nyezők. A szovjet külpolitika mélységesen békeszerető jellegét az SZKP kongresszusainak hatá­rozatai és a Szovjetunió alkotmá­nya rögzítik. A szocialista ■ országok együtt­működésének elmélyítésére irá­nyuló tevékenységet Andrej Gro- miko -a szovjet külpolitika egyik fő törekvésének nevezte. Az együttműködés hatékonyságát szolgálja a közös cselekvés töké­letesítése, amelynek legfontosabb eszköze a Varsói Szerződés szer­vezete —>' a szocialista közösség, megbízható védőpajzsa. Ezzel egy­idejűleg növekszik a KGST-tag- államok gazdasági potenciálja. Andrej Gromiko a továbbiak­ban megállapította, hogy a szov­jet—kínai kapcsolatokban kedve­ző mozzanatok észlelhetők. A Szovjetunió a Kínai Népköztársa­sághoz fűződő kapcsolatok to­vábbi javítása mellett száll sík­ra, ami mindkét ország népeinek érdeke. E kapcsolatok javdlása hozzájárul ahhoz, hogy egészsé­gesebbé váljon a nemzetközi lég­kör. A Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre, de nem engedi megbontani a kialakult katonai egyensúlyt. Síkraszáll a nukleáris fegyverek korlátozásáról és csök­kentéséről szóló megállapodásnak az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elveivel összhangban tör­ténő elérése mellett. Javaslatai közismertek, s ezek változatla­nul érvényben varinak. Csak egy dologra van szükség, arra, hogy az Egyesült Államok és a NATO tanúsítson készséget az új ame­rikai rakéták nyugat-jíurópai te­lepítésének megkezdése előtti helyzethez való visszatérésre. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy napjaink bo­nyolulttá vált nemzetközi hely­zetében is van lehetőség a köl­csönösen elfogadható megállapo­dások elérésére a különböző tár­sadalmi rendszerű államok kö­zött. A Szovjetunió ilyennek ér­tékeli a madridi találkozó sike­res befejezését, s így közelíti meg a stockholmi konferenciát is, A Szovjetunió, szövetségeseivel kö­zösen jelentős kezdeményezése­ket tett Stockholmban. A Szovjetunió továbbra is arra törekszik, hogy az Egyesült Ál­lamokhoz fűződő kapcsolatai egyenletesek és norpiálisak legye­nek. E kapcsolatoknak az egyen­lőség és az egyenlő biztonság el­ve tiszteletben tartásán, egymás törvényes érdekei figyelembevé­telén és aí egymás • belügyeíbe való be nem avatkozáson kell ala­pulniuk. Nemzeti egységben a békéért (Folytatás az 1. oldalról.) Beszéde további részében ki­emelte, hogy a telepítésért — az Amerikai Egyesült Államok mel­lett — felelősség terheli a raké­tákat befogadó államok kormá­nyait is. Látni kell ugyanakkor, folytatta, hogy a befogadó álla­mok továbbra sem azonosulnak teljesen az USA politikájával, ér­dekeltek az enyhüléshez való visz- szatérésben, a politikai párbe­széd fenntartásában, a. megegye­zés lehetőségeinek keresésében. A szovjet—amerikai kapcsolatok helyzetéről szólva kijelentette, hogy ezek mélypontra jutottak: az amerikai fél hibájából meg­szakadtak a genfi eurorakéta- | tárgyalások, s felfüggesztették a SALART és a bécsi tárgyalások munkáját. Az utóbbi időben mu­tatkoznak bizonyos kedvező je­lek a kelet—nyugati kapcsolatok­ban, de mindeddig nem követ­kezett be lényeges változás. Ezt követően Szűrös Mátyás megemlékezett a közelmúltban elhunyt Jurij Andropovról, a le­nini párt és a szovjet állam ki­emelkedő személyiségéről, majd kifejtette: a szovjet politikában minden területen számíthatunk a folytonosságra, a lenini békepoli­tika további következetes érvé­nyesítésére. A Magyar Szocialista Munkás­párt nagyra értékeli a szovjet ve­zetésnek ezt a szilárd elhatáro­zottságát, s ismételten megerő­síti : töretlenül azon munkálko­dik, hogy tovább erősödjék az élet minden területét átfogó ma­gyar—szovjet barátság. — A magyar—szovjet barát­ságnak szilárd elvi alapjai van­nak, benne nemzeti és nemzet­közi érdekeink egyaránt kifeje­ződnek. fejlesztésének, mint min­dig, most is kiemelt jelentőséget tulajdonítunk — mutatott rá, majd a békemozgalom időszerű kérdéseire tért ki.- Szólt arról, hogy a NATO kettős határozata után soha nem látott mértékben v fellendültek a békemozgalmak. Ennek alapja az a közös felisme­rés, hogy egy esetleges nukleáris összecsapás esetén nincs sok esély a túlélésre. Hiba lenne azonban a nyugat-európai békemozgal­mat pusztán rakétaellenes moz­galommá egyszerűsíteni — a tö­megek mindinkább részt kíván­nak venni a sorsdöntő kérdések intézésében. — A béke és a biztonság olyan kulcskérdéssé vált, amely alkal­mas minden más szempontból heterogén, népfront .jellegű, , a társadalom széles rétegeit tömö­rítő mozgalom összefogására — jelentette ki Szűrös Mátyás, majd a magyar békemozgalomról' szólt. Az egész magyar ' nép számára kedvező körülmény — mondotta —, hogy nem a párt, a kormány­zat ellenére, hanem velük váll­vetve, azonos érdektől, és felis­merésektől vezérelve, azonos cé­lokért lép fel. Ezek pedig olyan célok, amelyekért közösen fellép­ni nem valamiféle „függetl^pség” feladását jelenti, hanem ellenke­zőleg, magas szintű politikai ön­tudat megnyilvánulását. I — Ügy véljük, az Országos Bé­ketanács időben és megfelelően reagált a nemzetközi i politikai élet eseményeire, kielégítette a béke ügyéért való tenniakarás tö­meges igényeit — állapította meg. Végezetül Szűrös Mátyás fel­hívta a figyelmet a magyar tör­ténelem sorsfordító esztendeire, 1944-re és 1945-re, amelyek ta­nulságai jól felhasználhatók a békeharc további fellendítésében. Vita után a testület személyi kérdésekben döntött: Sarkadi Nagy Barnát, akit az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökhelyettesé­vé neveztek ki, érdemei elisme­résével, béketanácsi és elnökségi tagságának meghagyása mellett felmentette főtitkári tisztségéből. Egyúttal bejelentették, hogy az Országos Béketanács Elnöksége Sarkadi Nagy Barnának a ma­gyar és a nemzetközi békemoz­galomban kifejtett eredményes munkája elismeréseként a Ma-, gyár Békemozgalom kitüntető jel­vényét adományozta. Az OBT új főtitkáráyá Barabás Miklóst, tit­kárává Fodor Istvánt választották. A lakóházak tűzvédelmi éve Tavaly az országban 9 ezer 932 tűz volt, ez § szám az 1982. .évinél 1211-gyel nagyobb. Ha azonban az újjáépítési és helyreállítási költ­ségeket^ továbbá a ■ termeléski­esést is figyelembe vesszük, a veszteség ennék az összegnek többszöröse. A tüzek következté­ben 184-en meghaltak, 584-en pe­dig megsérültek — mondotta Varga Károly tűzoltó .vezérőrnagy, a BM Tűzoltóság országos pa­rancsnoka tegnap a Maeyar Új­ságírók Országos Szövetségében I tartott sajtótájékoztatóján. Elmondta az újságíróknak, hogy a múlt évben az iparban 648.tűz, több mint. 200 millió forint kárt okozott. A mezőgazdaságban a tűzesetek száma 2286 volt. a kár értéke azonban" az iparéhoz vi­szonyítva alig valamivel ; több mint 50 százaléka: 123 millió fo­rint. A tüzeknek. csaknem fele, a károknak egyharmada a lakóhá­zakban I keletkezett. Az előidéző I okok között az elektromos vezeté­kek hibái, a gyérmekek gondat­lansága, a hibás tüzelő-, fűtőbe-1 rendezés és | dohányzás volt a leggyakoribb. TáValy a dohányzás 1835 esetben okozott tüzpt.. Saj­nos, jellemző az ágyban- dohány­zás, amelynek..folytán az elmúlt éy során 84-en haltak meg. A BM Tűzoltóság Országos Pa­rancsnoksága 1984-et a lakóházak tűzvédelmi évének nyilvánította. Ebben az évben szigorítják ellen­őrző tevékenységüket, valamint fokozzák a lakosság körében a tűzmegelőzésre vonatkozó *propa- gandamunkát. Egyes ^lakótelepe­ken próbaképpen tűzriadót ren­delnek majd el. Varga Károly rá­mutatott arra is, hogy a tűzvéde­lemmel kapcsolatos anyagi igé­nyek csak a népgazdaság íeherbí- róképességéhez mérten teljfesül- hetnek, az ésszerű kockázatválla­lás elve alapján. Ezért elsősor­ban a tüzek megelőzését hatéko- ínyan, és ugyanakkor gazdaságo­sabban szolgáló ismert módszerek alkalmazását tartja szükségesnek. (MTI) r

Next

/
Thumbnails
Contents