Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-22 / 44. szám
1084. február 22. • PETŐFI NÉPE • 8 HETVENEZER EMBER GONDJAI, ÖRÖMEI Új szerepkörben Kiskunhalas: vonzáskörzetközpont Január elsejével lépett életbe az új közigazgatási rendszer. Az egykori kiskunhalasi járásból városi jogú nagyközséggé lépett elő Kiskunmajsa, amelyhez Csólyospálos, Jászszent- lászló, Kömpöc és Szánk is tartozik; délen Bácsszőlős, Csi- kéria „csatlakozott” Bácsalmáshoz. Kiskunhalashoz, a körzetközponthoz kapcsolódik továbbra is Balotaszállás, Harka- kötöny, Jánoshalma (a társközségével, Kéleshalmával), Ke- lebia, Kisszállás, Kunfehértó, Mélykút, Pirtó, Tompa és Zsa- na. A közigazgatási reform Kiskunhalas város Tanácsát is új feladatok ellátására kötelezi, s ezzel kapcsolatosan a városfejlesztés dolgai sem „magánügyek” immár: szolgálniok kell a vonzáskörzet lakóinak javát, a kereskedelmi, az egészségügyi, a kulturális igények kielégítésében. Tánczos Sándort, a kiskunhalasi városi tanács elnökét ebben az „új minőségében” kértük meg, beszéljen előbb a város tavalyi erdményeiről, és az idei feladatokról. — A városfejlesztésben elért elmúlt évi sikereink összegzése hosszú lista lenne. Tőmondatokban: befejeződött a Kossuth utca rekonstrukciója. Harminchárom kilométerre bővült a gázhálózat. Az Átlós út ideiglenes kiépítésével a vasúti szintbeli kereszteződés forgalmát csökkentettük. Telkeket alakíttattunk ki a magánerős lakásépítéshez. Rendeztük a városközpontot, folytattuk a foghíjak eltüntetését. Az idei esztendő tennivalóit a gazdálkodási nehézségek figyelembevételével ‘határoztuk meg. Zöld utat kapott a lakásépítés, a Kossuth II. lákótelepen. A tavaly is igen körülményesen áthidalható általános Iskolai tanteremhiány megoldására (idén szeptemberben 200 elsős kisdiákot kell padba ültetni!), megkezdődött a több célú iskola építése. Minden követ megmozgatva, az oktatási szárnynak a tanévkezdetre el kell készülnie. A felüljáró építését kiemelten kezeljük, a Közlekedési Minisztériummal történt tárgyalások biztatóak, s amennyiben a költségek — egyszerű kivitelben — nem lesznek magasak, az idén szeretnénk az építését, közös erővel, megkezdeni Folytatjuk a gázhálózat bővítését, az utalk korszerűsítését, mindkettőhöz a 'lakosság támogatását remélve. — A körzetközpont fejlődésének terveit is szem előtt tartva, milyen munkamódszert alakítottak ki az új feladatok végrehajtásához? — Vannak adott dolgok: például az, hogy a Semmelweis kórház-rendelőintézet továbbra is központja az integrált betegellátásnak. Vagy az is. hogy az áruházak bevásárlóhelyei maradnak a környékbelieknek. Ugyanígy a Gőzön István Művelődési Központ, a könyvtár szakmai-módszertani segítséggel áll a községek intézményeinek segítésére. Azt viszont nem szabad elhallgatnom, hogy bár az átszervezés január elsejével lépett érvénybe, ma is vannak tisztázatlan kérdések, amelyeknek eldöntése nem a mi hatáskörünk. Mindenesetre abban már egyezségre jutottunk tanácselnök kollégáimmal, hogy ezt az átmeneti időszakot szeretnénk lerövidíteni, s együtt dolgozni a lakosság érdekében falun és városon egyaránt. Ha áttekintjük dolgainkat, azonnal szembetűnik, hogy azonoslak a gondok, problémák. A kereskedelmi ellátás. az egészségügyi szolgálat, a kulturális igények magasabb szintű kielégítése, a szolgáltatások bővítése közös ügyünk, tehát összehangoltan kell cselekednünk. Tulajdonképpen nem is- járunk egészen új úton. hiszen Pirtó tanácsával már évek óta együttműködési szerződésünk van. Most, mondhatnám, ezt a bevált gyakorlatot kell kiterjesztenünk. Ezért is hozzuk létre a koordinációs bizottságot, amely segíti az együttműködést a községi testületekkel. — Rendelkezésre áll-e a feladat megvalósításához a megfelelő apparátus? — Bizonyos gondok jelentkeznek ugyan, de a feladatok ellátására megfelelő szakgárdánk van. Velük el tudjuk látni az elsőfokú hatósági tevékenységet — például a törvényességi felülvizsgálat, az építési hatósági feladatok, az egészségügyi, művelődésügyi igazgatás területén. A községeknek megnőtt az önállósága, viszont mindazokon a területeken, amelyeken segítenünk lehet és kell, a vonzásközponti szerepkörben ránkruházott kötelezettséggel állunk helyt. — Hiszem, hogy korrekt munkakapcsolatot sikerül kiépítenünk, s erre az ad reményt, hogy a vonzáskörzet valameny- nyi tanácsi testületének vezetőjével eddig is baráti szóval értettük meg egymást. Abban is bízom, hogy az együttműködésünk jól szolgálja majd a több mint 70 ezer ember állampolgári, lakóhelyi közérzetének jobbítását —, mondotta befejezésül Tánczos Sándor. Nagy Mária TANULMÁNY, KRITIKA, SZOCIOGRÁFIA Változatos irodalmi és tényközlő anyaggal jelentkezett a Forrás februári száma. Az ismertebbek — Csorba Győző, Tornai József, Pákolitz István — mellett több fiatalt, ritkábban előforduló nevet is felvonultat a folyóirat. Tizenkilenc vers, három rövid elbeszélés nem kevés, ha-annak súlya van. Hadd emeljük ki ezúttal a kolozsvári Banner Zoltán nevét, aki Búcsú az énekkartól című versét annak a Nagy Istvánnak a halálára írta, aki először mutatta be Erdélyben Kodály kórusműveit. A Való világ rovatban — nem baj, hogy egy évvel a rádióbeli elhangzása után, mert most is időszerű — az alföldi óriásfalvak sorsáról folyik elmélkedés, s némileg mintha az idő is igazolná, beváltaná a meditációt, például: „meg kellene gyorsítani a várossá nyilvánításokat." De azért sok nyitott kérdés is maradt azóta. Tóth Tibor nagykőrösi tanár nyilván nem ment messzire témáért, amikor Időzavar címmel egy csaknem 30 ezer lakosú kisváros kulturális helyzetét — s bizonyára nem egyedi jelenségeit — rajzolta meg vázlatosan, kritikus szemmel. Kissé sötét tónusúra sikeredett ez a kép, s az okok felderítésére A Forrás februári száma már nem volt fdeje — türelme? — a szerzőnek. Lehet, hogy folytatja majd? Mit kezdhet a szociológia a szerelemmel? — teszi fel önmagának is a kérdést Heleszta Sándor, s nincs igaza a hozzá levelet író Deák Tamásnak, aki tévedésnek minősíti következtetéseit. Mert nagyon is igaz és rokonszenves az <a gondolat, hogy a kérdés- feltevés csak akkor értelmes, ha a szérelmet értékként tételezzük fel, s így közelítjük. Ilyenformán miért ne lehetne — az ember társadalomtörténetével együtt — a szerelemnek is, értelmezéseinek és megnyilvánulási formáinak társadalamtörténete. Ha évfordulóhoz kötjük látszólag késett, valójában, főleg soksok értékes és érdekes információit tekintve változatlanul és mindvégig időszerű a Műhely rovatban megjelent Emlékek Babits Mihályról című írás, amelyben Keresztury Dezsővel folytatott beszélgetését adja közre Albert Zsuzsa. A fővárosban taná- roskodó, de Kecskeméthez kötődő Körber Tivadar Pop — minden mennyiségben? címmel, az esetleges vitát is felvállalva — a zenei közízlés elsilányosodásáról fejti ki őszinte véleményét. A képzőművészeti anyagot ezúttal a Duna fotóklub tagjai által készített felvételek képviselik a folyóirat lapjain, kiegészítve Albertini Béla értékelő jegyzetével. A Szemle rovatban Király László romániai magyar költő verskötetéről, a szintén erdélyi Farkas Árpád publicisztikai ■ írásainak gyűjteményéről, Sándor Iván: Ködlovasok című regényéről, valamint Kardos Lászlónak az őrségi népi táplálkozásról írott könyvéről olvashatunk ismertetőt. „Tegnap a Gyimesben jártam ...” címmel a balladagyűjteményéről v~Tsmert Kallós Zoltánnal történt beszélgetést ismerhetjük meg, s a romániai magyar írókat bemutató kötetről is rokonszenves hangú értékelést olvashatunk. T. P. Egy asszony a pult mögött A pult előtt állok. Mosolygok. Az asszony a pult mögül szintén mosolyog. Udvarias vagyok vele. Ö velem — szintén. Körülöttem sehol egy tábla, mely a kulturált érintkezésre figyelmeztetne, ennek ellenére kifogástalan modorban beszélgetünk. Azt az inget szeretném megnézni. Az asszony a pult mögül csábos mosollyal adja át az inget. Nem, az ing nem is tetszik. Azt á másikat, ott, az alsó polcon, nem, nem azt, a másikat, igen, igen, azt1 szeretném megnézni. Az asszony a pult mögül majdhogynem pukedlizve adja oda. A mosoly továbbra is virágzik az arcán. Sajnálom, de ez az ing sem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Talán épp az a másik, ott a legfelső polcon, balra, nem, nem, még egy kicsit balra. Az asszony a pult mögül feláll egy székre, és leveszi az inget. Igen, pontosan ezt keresem. Megveszem. Az asszony a pult mögül azonban lebeszél: ^éppen az ilyesfajta nem áll nekem jól. Az ing kockás, én meg egy kicsit pocakos vagyok. A sörhasú férfiaknak nem áll jól a kockás. A pocakos férfiaknak jobb a csikós: azok a vékony, világos csíkocskák! Igen ám, 'csakhogy ilyen csíkozású ing éppen nincs á polcokon. Az asszony a pult mögül ismét elmosolyodik, és közli, hogy alighanem lesz egy pontosan ilyen a raktárban, várjak, mig megnézi. Várok. Az asszony a pult mögül a raktárba megy. Megnézi. Szerencsém volt — maradt még egy ilyen ing a raktárban, ráadásul pont az én méretem. Az asszony a pult mögül odaadja. Megintcsak csábos mosollyal, ismétcsak félig pukedlizve. Igen, igen, az ing gyönyörű. '• Megyek a pénztárhoz. Az ördög vinné el! Az ing egy kicsit drága — nem elég a nálam lévő öt leva ... Dühbe gurulok. Az asszony a pult mögül megnyugtat, elővesz a zsebéből öt levát, és kipótolja az összeget. Boldogan távozok az üzletből. Milyen jó dolog, ha egy asz- szony a pult mögül a te asz- szonyod! A te törvényes feleséged! ... Dimiter Berzsanszki LAKÁSÉPÍTÉSI TÁMOGATÁS VASUTASOKNAK A MÁV-nál nagy figyelmet fpr- dítanak dolgozóik szociális gondjainak megoldására, s ezen belül is kiemelt feladatnak számít a lakáshelyzet javítása. A gyakran kritikus mértéket elérő létszám- hiány ellensúlyozására ezzel is megpróbálják vonzóbbá tenni a vasúti munkát. Tavaly a vállalat fejlesztési alapjából 147 millió forint jutott lakásépítési támogatásra, összesen 1400 vasutas dolgozónak nyújtottak átlagosan több mint 100 ezer forint támogatást. Az idén 110 millió forintot szánnak erre a célra, s ehhez járul még mintegy 38 millió forint, amely a korábbi Vállalati kölcsönök törlesztéséből származik. Ez az összeg nem elegendő valamennyi igény kielégítésére, ezért a MÁV elsősorban saját vállalati érdekeit veszi figyelembe a támogatás formájának, mértékének alakítása során. A fő cél: a munkaerő vonzása, illetve megtartása, ennek szolgálatába állítják a lakástámogatást. Mindenekelőtt azok részesedhetnek belőle, akikre Hosszú távon számíthat a vasút, s akik a 1 legnehezebb munkakörökben, a mostoha körülmények között is helytállnak. Természetesen a juttatás sorrendjét a rászorulók szociális helyzete is befolyásolja. A támogatás elsősorban anyagi hozzájárulást jelent a magánerős építkezésekhez, az egyéni szervezett lakásvásárlásokhoz, mivel, a MÁV már évek óta nem épít saját lakásokat. A vasutasok lakás- helyzetén javít az is, hogy a fővárosban, illetve Miskolcon épülő közlekedési lakótelep lakásainak csaknem felébe ők költöznek majd. A támogatás bevált formája: a MÁV a tanácstól vevőkijelölési jogot szerez annak fejében, hogy hozzájárul a közműfejlesztéshez. A MÁV már régebben is sokat tett dolgozóinak lakásellátásáért. Szerte az országban jó néhány vasutas lakótelep épült, az itt levő lakások többsége azonban ma már inkább csak nyűg a MÁV nyakán. A 13 ezer 240 lakás nagy részében ugyanis ma már nem * vasutasok laknak, a lakásokkal kapcsolatos fenntartási költségek mégis a MÁV-ot terhelik. A gondokat fokozza, hogy több mint hatezer lakás félkomfortos, illetve komfort nélküli, s megközelíti az ötezret az egyszobás lakások száma. A korszerűtlen, régi építésű lakások komfortosítását csak hosszú távú programmal lehet megoldani, mivel a beruházási költségeknek csupán töredékét tudják évről évre előteremteni. Az idén erre a célra 43 millió forintot fordítanak. Mi lesz veled, apostagi zsinagóga? Kevesen tudják, hogy Apostagon van hazánk egyik legszebb izraelita műemléke. A XVIII. század közepén épült imaház nem válik díszére a magyar műemlékvédelemnek. A romos, elhanyagolt épület remek ívű és arányú ‘boltozata több helyen beomlott. Sorsa ezzel — ha nem érkezik sürgős segítség — megpecsételődött. Miért itt épült? A kérdés akaratlanul is a szemlélő eszébe ötlik. Oly megkapó és különös ez a romjaiban szép épület a falu határában. Miért itt, ebben az egykor oly szegény, poros alföldi faluban telepedett meg az a népes izraelita gyülekezet, amely — a hátrányos megkülönböztetések, törvénytelen adók terhei mellett — már az ezerhétszázas évék közepén ilyen zsinagógát tudott építeni? Történelmi tény, hogy a török hódoltság után a Magyarországon élő zsidók sorsa sokat romlott. A szabad királyi városokból kiűzték őket. A bányász- városoktól is meghatározott távolságra verhettek csak tanyát. Ipart nem űzhettek, csak kiskereskedelemmel, uzsorával és pálinkafőzéssel biztosíthatták megélhetésüket. Túlnyomórészt nemesek birtokain éltek. Apostagra — minden bizonnyal — egyik jótevőjük telepíthette a családok nagy részét. Ami még megmaradt... Az apostagi zsinagóga 1768-ban épült, klasszici- záló barokk stílusban. A centrális elrendezésből arra lehet következtetni, hogy a korban divatos lengyel imalházak mintája alapján tervezték. Hasonlót láthatunk még Bonyhádon (1780) vagy — copf stílusban — Mádon (1790). Az imaház két részből áll. Az előcsarnokból — itt tartották a belépők rituális tisztálkodásához szükséges felszereléseket — valamint a tulajdonképpeni templomiból. A bejárattal szemben, középütt négy oszlop osztja kilenc boltmezőre a teret. A baldadhinul szolgáló középső alatt állt a törvényolvasó asztal (almamor). Az épület keleti falán van az izraelita vallás szerint a frigyládát helyettesítő, egykor díszes függönnyel (porokét) elfedett „szentségszekrény” (aron-hakode), amely a Tóra tekercseinek volt az őrzőhelye. Mellette függött az örökmécses, és ezen a részen állt a rabbi széke is. Az istentiszteleteken a zsinagóga karzatán a nők, a földszinten a férfiak foglaltak helyet. Szobrok vagy képek nem voltak, de a falra festett héber bibliai idézetek részletei ma is fölismerhetők. „Lebontása tilos!” Hazánk — sőt megyénk is — európai rangú teljesítményeket tudhat magáénak az elhagyott szakrális műemlékek (templomok, imaházak, kolostorok) felújításában és ötletes újrahasznosításában. Példának elég talán a zalaegerszegi vagy a kecskeméti zsinagógák átalakítását említeni. Bizony Nagy Lajos szülőfalujában is elkelne egy e műemlékből kialakítandó könyvtár—művelődési ház—múzeum együttes. A helyi tanács omlások miatt életveszélyesnek nyilvánította és lezárta az épületet. Gondoltak már arra is, hogy lebontatják („ne csúfoskodjon így!”), anyagát pedig eladják. Szerencsére a rögtön ott termett illetékesek közölték: „az épület védett, lebontása szigorúan tilos!” Megmentéséré máig nem történt intézkedés, pedig a nemzet „kincstárának” értéke ez is __ F arkas P. József Versenyben jó esélyekkel: a mandulakajszi Az első export próbaszállításoknál igen jó minősítést kapott a Gyümölcs és Dísznövény Fejlesztő Vállalatnál nemesített új fajta, a mandulakajszi. A jelek arra mutatnak, hogy ismét olyan gyümölcsfajtát sikerült kinemesíteni, amely jó esélyekkel indulhat a nemzetközi gyümölcspiac élesedő versenyében. A.kajsziféle ugyanis külsőre tetszetős és emellett — a körültekintő ellenőrző vizsgálatok szerint — hasznosanyag-tartalma és ize is állja az összehasonlítást. Az új barack onnan kapta nevét, hogy gyümölcse erősen megnyúlt formájú és lapított; tehát mandula alakú. Termése igen nagy átlagsúlyú, egy-egy szem átlagosan 56 grammot nyom. Színe világos narancssárga, és a napsütötte oldalán kárminpirosra váltózik. Húsának színe valamivel világosabb a magyar kajsziénál, sár- gásabb árnyalatú. A gyümölcs húsa jellegzetes ízű, nem túl édes, ám igen zamatos. A mandulakajszi minősítése azért is jó, mert a gyümölcs a szállítást jól tűri, és ipari feldolgozásra is alkalmas. A kertészeti szakemberek szerint a mandulakajszi termőrügyeinek fagyállósága lényegesen jobb mint a magyar kajszié. Ez azért lényeges, mivel a termés nagyfokú ingadozását éppen a kajszi fagyérzékenysége okozza, a fagyok nemegyszer akár a teljes termést már virágjában elpusztíthatják. A fajta terméshozama kedvező, csaknem 50 százalékával nagyobb mint a magyar kajszié. A vállalat megkezdte a szaporítást. Saját faiskolájában 1500 oltványt állítottak elő, és 8600 szemet is átadtak az üzemi faiskolának. A törzsültetvényt és a központi ültetvényeket is ellátták úgynevezett szuperelit oltványokkal, úgyhogy nincs akadálya a fajta* széles körű elterjedésének.
