Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-21 / 43. szám
1984. február 21. • PETŐFI NÉPE • 3 A szövetkezetek követik a piac igényeit (Folytatás az 1. óldalról.) Ésszerű takarékosság A szalkszentmártoni Petőfi Sándor Termelőszövetkezet a Duna-meliék egyik ,legnagyobb közös gazdasága, amelynek a vezetősége a mérlegzáró közgyűlésen 'kedvezőbb eredményekről számolhatott be, mint tavaly ilyenkor. Ennek oka, hogy az elemzett időszakban sokkal inkább érvényesültek az ésszerű gazdálkodás elvei. Egész esztendőben jobban kihasználták a termelőeszközöket, ügyesen gazdálkodtak az energiával. Figyelemmel kísérték a hazai i és a külföldi piac alakulását. Mivel a szövetkezetben a növénytermesztés, állattenyésztés mellett megfelelő szerephez jutott a kiegészítő ágazat, a nagyüzem jobban elviselte a közgazdasági' körülmények változását. Szalkszentmártonban Tavaly szépen jövedelmezett a szőlő- és a gyümölcstermesztés, az állattartás. Kenyérnekvalóból hektáronként 5,8 tonna termett, vagyis a búza sokkal többet adott, mint az előző években. A kukorica, a cukorrépa viszont megközelítően 18 milliós bevételkiesést okozott a szövetkezetnek a csapadékhiány miatt. A szövetkezet 1983-ban folytatta az IKK-hez kapcsolódó gabonatermelés-fejlesztési program végrehajtását. Több nagyteljesítményű erőgépet szerzett be, üzembe helyezte a páskomi határrészen a terményszárítót, a gabona- tárolót. A mérleg szerint, a Pe- , tőfi Sándor Tsz összes bevétele meghaladta a negyedmilliárd forintot, tiszta nyeresége pedig elérte a 24 milíiót. • Jóváhagyta a vezetőségi beszámolót a Magyar—Szovjet Barátság Tsz közgyűlése. (Tóth Sándor felvétele) Sokoldalú együttműködés a vállalatokkal A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben az 1983-as terv kidolgozásakor 35 milliós nyereséget irányozott elő a vezetőség. Ezt a kedvező tél és koratavasz biztató kilátásai után 49 millióra módosította. Ha olyan kedvező maradt volna az időjárás, ahogyan eleinte mutatkozott, a magasabb előirányzatot is teljesítheti a nagyüzem. A második félév gyökeresen megváltoztatta a helyzetet, s a szántóföldi növénytermesztésnek 30 milliós kiesést kellett elkönyvelnie. A szántóföldi növénytermesztés azonban, tavaly a Magyar—Szovjet Barátság Tsz valamennyi főágazata teljesítette az előirányzatát. A kertészeti főágazat termelési kapcsolatai kedvezően alakultak a bőriparral a szőlőértékesítésban, valamint az üdítő italok nyersanyagának számító bogyósgyümöilcsök forgalmazásában. A konzerv- ás a hűtőipar számára is számottevő mennyiségű, kiváló minőségű terméket szállított, sőt a Zöldért közvetítésével külföldre is eljutott az áru. A szövetkezet gabonatermesztéséhez kapcsolódó feldolgozó üzemek igén eredményesen működtek A szövetkezeti malom jóminőségű liszttel látta el a sütőüzemet, s nyereséget is hozott. Tavaly a folyamatos termelés következtében a pékség sütőkemencéi eléggé elhasználódtak, szükség volt a felújításra. Emellett a közös gazdaság az elmúlt évben megkezdte a korszerű sütöde építését. A beruházást indokolja, hogy a pékáru iránt megnőtt a kereslet. A nagyobb termelésnek a műszaki, valamint az egyéb feltételeit meg kell teremteni. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz gazdálkodásának fontos része a háztáji termelés szervezése. Tavaly 25 százalékkal több sertést értékesítettek a gazdaság közvetítésével a kistermelők. A szövetkezet vemhes kocákat helyezett ki, s 446 tonna szalmát, 184 tonna ételhulladékot adott át a sertéstartóknak. A nagyüzem takarmányboltjai 5300 tonná tápot és szemesterményt forgalmaztak a kisgazdaságok számára. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz múlt hét végi közgyűlésén arról adhatott számot a vezetőség, hogy a tervezett nyereséget nem érte ugyan el a súlyos aszály miatt a közös gazdaság, de mégis 20,3 milliós szövetkezeti eredménnyel zárhatta 1983-at. Kandallócsempe Tetszetős kivitelű kandalló- csempák gyártását' kezdték meg a Borsod megyei Tanács Építő- anyagipari Vállalatának sárospataki üzemében. A népművészeti mintákkal, stilizált dombornyo- mású virágokkal díszített csempéket, kézzel formázzák, aztán — még az égetés, előtt — különleges mázzal vonják be. A tervek szerint az idén mintegy. 60 ezer csempét gyártanak; ebből körülbelül 400 kandallót lehet építeni. NAPKÖZBEN: Business Évtizedekig árválkodott Kisszálláson az egykori uradalmi szárítóüzem négy- emeletes tornya. Sokáig latolgatták, nem kellene-e ipari műemlékké nyilvánítani, hiszen több mint fél évszázaddal ezelőtt létesíT tették: a kukoricát és a gabonát — ma így mondanánk, korszerűen mező- gazdasági melléktermékkel, kukoricaszár, csutka feltüzeléséből keletkezett hővel — szárították. A gondolatot elvetették, és terveket készítettek a lebontásra. Költségesnél drágább módszereket, javasoltak a szakértők. M'íg- nem jelentkezett egy ember, aki lebontásra megvette a tornyot. Nem sokat teketóriázott. Fölfogadott egy traktorost, drótkötelet kötött az épület statikai „sarkköveire", s zuttji kát nekiveselkedés után összeomlott az egész. Ekkor kifüggesztette a hirdetményt: TÉGLA KAPHATÓ A falubéliek meg szétkapkodták c^z oly’ becses építőanyagot, a vállalkozás jól beütött az ötletembernek. Valahogy mégsem tudok lelkesedni a mai népmesébe illő történeten. Azon morfondírozom, miként lehetséges, hogy a bontással „hivatalból" foglalkozóknak nem jutott eszébe a pofonegyszerű megoldás? Lehetséges, hogy az „észkerék" csak maszek fejben forog? Az a gondolat sem hagy nyugton, hogy a téglaként is értékes torony — amelyet a kisszállásiak jogosan jussoltak az uradalomtól — nem a község közös kasszájának bevételét gyarapította teljes egészében.1 Nagy Mária Rádiózni öröm. szenvedély Klubnapon az MHSZ-nél W Csőszi Zoltán és Hever Tamás szívesen ismerkedik a rádióval. Pelikán Sándor és Dercsár Nándor az llRH-rádión gyakorol. A konstruktőri szobában csend volt, csupán a szomszédos helyiségbe telepített ultrarövid-hullámú rádió operatőreinek hangfoszlányai hallatszottak át. Sisteregtek az elektromos pákák, zizegtek a vezetékek, a „szerelők" kezében. Az ujjacskák még ügyetlenül idomultak a szerszámokhoz, az arcokon azonban komoly elhatározás, alkotókedv tükröződött. Az MHSZ kecskeméti, Villám István nevét viselő rádióklub úttörő rádióamatőr foglalkozásán vagyunk, ahol Cső- szi Zoltán, a Tóth László Általános Iskola és Hever Tamás, a Petőfi Sándor Általános Iskola 8. osztályos tanulói több társukkal közösen „dolgoznak”, ellenállásokat szedegettek ki a szeredőla- pokból. — Két éve vagyok tagja a klubnak — így Csőszi Zoli. — Nagyon szeretek idejárni, mert itt bele lehet nyúlni a rádióba ... Fizikából? Nem állok valami jól, de az itt tanultak jobban segítenek megismerni az elektrotechnikát. Rádió- és tévé-műszerésznek készülök, s nagyobb előnnyel kezdhetem az iparita- nuló-iskolát. — Nekem hármasom van fizikából, — mondta Hevér Tamás —, de nagyon szeretek mindent szétszedni, meg összerakni. Van otthon egy rossz tévénk, azon szoktam gyakorolni. Itt a klubnapokon azt is megmagyarázzák, hogy mit miért kell ide vagy oda forrasztani... Szabó Jenő klubtitkár, akinek irányítása alá tartozik az ultra- rö’vid-hullámú, a rövidhullámú, a rádiótöbbtusa, a rádióiránymérő, a konstruktőr-szakosztály, örül a srácok érdeklődésének, hiszen belőlük lesznek az ■ igazi rádióamatőrök. — Az úttörők létszáma állandóan változik, a gyerekek megunják, vagy éppen most kezdenek érdeklődni. Legtöbbjük azonban marad, mert igaziból dolgozhat. Nincs nagyobb öröm, mint amikor ha segítséggel is, de megszólal a saját építésű rát dió. A szülők is szívesen engedik el a gyerekeket, mert itt nálunk rendet, fegyelmet és szakmát tanulnak. Az ultrarövid-hullámú amatőrök felnőttek, mégis komolyan gyakorolnak. Pelikán Sándor HG—8 UW és Dercsár Nándor HG—8 ZW egymás után teremtenek összeköttetést. Nincs felesleges szó, az éterben fegyelmet kell tartani. — Balassagyarmattal a HG— 6 KOA-val vettük fel a kapcsolatot. Az URH-rádiózás . most nagy divat. Kisteljesítményű adóval az átjátszóállomásokon keresztül gyors és jó összeköttetést lehet teremteni — világosított fel Pelikán Sándor, aki több évtizede szenvedélyes rádióamatőr. A kívülállónak is igazi élményt jelent hallani, hogy néhány kapcsoló elmozdítása után az ország különböző tájainak rádiósai je- lenkeznek, köszöntik egymást, azután sietve újabb partnert keresnek a rádióhullámok között. — Ehhez a hobbihoz nagyon sok tanulás, technikai érzék, gyakorlás szükséges, de rendkívül felüdítő, jó szórakozás — mondta a klubtitkár. — A szakosztály tagjai mindennap gyakorolhatnak, építhetnek, s nincs is olyan délután, hogy üresek lennének a szobák. A lehetőségéket jól kihasználják a tagok. A szombat és a vasárnap a legzsúfoltabb, ilyenkor vannak-a forgalmi versenyek, felkészülések. Csütörtökön szakmai napot tartunk, amit összekapcsolunk az amatőrvi2sgára való felkészítéssel. A 140 tagot számláló MHSZ- •klub eredményeit az egész országban ismerik, hiszen felkészültségük, ismeretük magas színvonalú. Lehet, hogy az úttörők közül hallunk még Csőszi Zoliról és Hevér Tamásról, akikből akár nemzetközi -hírű távirász is lehet... A klub névadóját. Villám Istvánt napszámos szülők gyermekeként a posta technikai osztályára vették fel segédmunkásnak, később szerelő lett. A tanulni vágyó fiatalember sokat olvasott, kiváló vitatkozó és szónok lett. A Szociáldemokrata Párt 1903 februárjában alakult kecskeméti szervezetének még az alakulás évében tagja lett. Munkatársait ösztönözte a pártba való belépésre. Az SZDP 1905. évi XII. kongresszusán a kecskeméti munkások küldötteként vett részt. A polgári demokratikus forradalom idején tagja lett a Nemzeti Tanácsnak, ahol a Munkástanács részéről a munkásságot képviselte. A Szociáldemokrata Párt 1919 februárjában újjáválasztott vezetőségébe is beválasztották. V Tanácsköztársaság idején a munkás-, katona- év fiildmüvestanáos tagjává választották és a postai ügyek direktóriumi megbízottjává nevezték ki. Az ellenforradalom hatalomra jutásakor a -többi munkásvezetővel együtt letartóztatták és 1919, november 19-én éjjel a Héjjas-különit- mény a törvényszéki fogházból Szikrába hurcolta, ahol a 44 éves férfit meggyilkolták. RÉGI GOND - ÚJABB KÉRDÉSEK A túlzott alkoholfogyasztás visszaszorításáért Ittasság, italozás — olyan kérdések ezek, amelyek változatlanul irritálóan hatnak a közvéleményre, sőt veszélyt jelentenek egyre inkább a társadalomra. Ezért is a túlzott alkoholfogyasztás visszaszorítására a Minisztertanács 1977-ben intézkedéseket határozott el. Ezek azt a célt szolgálták, hogy meghatározottabb legyen a felelősség, jobban segítsék az olyan nevelő tevékenység kibontakoztatását, amelyben világosan kirajzolódik, hogy mi az állami és u társadalmi szervek, a munkahelyek, az érdekelt kulturális és nevelő intézmények, a tömegkommunikációs eszközök sajátos feladata. A hozott intézkedéseket a társadalom különféle rétegeiben is szívesen fogadták. Összehangolt intézkedések Igen érdekesen tükrözte ezt a fogadtatást az a nagy körültekintéssel összeállított kötet, amelyben Űjlaki László kérdéseire mondták el többen a véleményüket az alkoholhoz fűződő káros jelenségek elleni küzdelemről. Időközben a Minisztertanács 1980-ban, 1982ben és 1983-ban újból foglalkozott ezzel a súlyos, életünkre és egészségünkre oly károsan ható társadalmi jelenséggel. A kedvezőtlen irányzat megfékezése érdekében további összehangolt intézkedések kidolgozásával és megszervezésével is megbízta az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottságot, az állami szerveket és intézményeket pedig felszólította a hathatós közreműködésre. Hogy mit is tehetnek ezek az intézmények, országos hatáskörű szervek — erről olvashatunk most újabb értékes megnyilvánulásokat, gondolatokat, ugvancsak Űjlaki László tollából és szerkesztésében „Űjabb körkérdés illetékesekhez” címmel. E kötet 25 eszmefuttatásában közéleti személyiségek kapnak hangot, államférfiak éppúgy, mint társadalmi, tömegszervezeti vezetők, de még egyházi képviselő is. A társadalom minden rétegére kiterjedő problémában ugyanis az egyházak is érdekeltek. A református egyházon belül megalakult az Iszákosmentő Misszió, s — mint Bar- tha Tibor püspök, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja elmondotta — a gyülekezetekben mozgósítani arra, hogy járuljanak hozzá annak az össztársacfal- mi légkörnek a kialakításához, amely határozottan szembefordul az alkoholizmus terjedésével és védelembe veszi az alkoholista beteg családját. Személyes foglalkozás Érdekes módon cseng egybe ez a gondolat dr. Csehák Juditnak, a SZOT titkárának szavaival, aki szintén a személyes foglalkozást sürgeti azzal, hogy lehetőséget kell találni az egyes ember, bizonyos munkaköri csoportok, rétegek gondjainak megismerésére és enyhítésére az alkoholizmus eredetét illetően. Mint mondja: ma már nem kell országos határozat ahhoz, hogy egy alkoholbeteggel vagy családjával foglalkozzon a szakszervezet is: viszont az aktivistáknak országos segítséget, tanácsot, jól hasznosítható módsze- ' reket kell adni. De ehhez mindenekelőtt olyan összehangolt egé'-7- ségügyi, gazdasági vezetői program kell, amelyhez csatlakozhatnak. Nemcsak hosszú távú koncepció, hanem a konkrét tennivalók sora. Helyesen hívja fel ennek kapcsán a figyelmet arra, hogy jobban kellene érvényesíteni az Országos Munkavédelmi Bizottság 1981. március 31-i állás- foglalását is, amely körültekintően intézkedett, miként akadályozható meg az alkoholtól befolyásolt állapotban folytatott munka. Ám a rendelet helyett a társadalmi segítségnél maradva, érdemes elgondolkodnunk Duschek Lajosnénak, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökének a kijelentésén is, hogy a társadalmi szervekben és mozgalmakban még sok kiaknázatlan lehetőség rejlik. Például — mondja — jobban kellene hangsúlyoznunk az egyes ember, a család, a baráti kör, a munkahelyi kollektíva felelősségét önmagáért és társaiért. Különösen ki kellene emelnünk a vezetők példáját és felelősségét. Ahol indokolt — munkahelyi értekezleteken, szocialista brigádokban, szakszervezeti csoportokban —, személyre szólóan is foglalkozzanak a tennivalókkal. Megrögzött szokások A közvélemény támogatásában és a vezetők figyelmében lát közös garanciát Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára ahhoz, hogy az alkoholizmus elleni társadalmi és állami intézkedések konkrét programja meghatározható és lépésről lépésre folyamatosan meg is valósítható legyen. Tulajdonképpen ez nem is olyan egyszerű kérdés, mivel gyakran megrögzött társadalmi szokásokkal állunk szemben, amint arról igen szellemesen olvashatunk dr. Hutás Imre egészségügyi miniszterhelyettes válaszfejtegetéseiben. Mint írja: Azalkohológusokgyakran javasolják alkoholmentes vendéglők bevezetését. A helyes kezdeményezés mellett javasolni kellene alkoholmentes munkahelyeket. Nemritka a túlzó alkohol- fogyasztás értelmiségi vezető munkakörökben sem, s a szenve-, dély nem egyszer egyéni, családi tragédiákba torkollik. Alighanem ez a dolog lényege. Mert az esetenkénti, mértékletes alkoholfogyasztást senki sem veszi rossz néven. De tudni kell'á határt, s vigyázni, hogy kinél mikor válhat ez alkoholizmussá, amely — mint bárki példák sokaságát tudja említeni — valóban tragédiába torkollik. A legszélesebb rétegeket összefogó mozgalom, a Hazafias Népfront főtitkára, Pozsgay Imre is azt a véleményét fejezte ki, hogy semmiféle ünnep ne alacsonyodjék züllésbe, hanem őrizze meg az ember testi és szellemi arculatát. Ezért hárul a népfrontbizottságokra abban is nagy szerep, hogy az emberi gondolkodás, felfogás, magatartás formálásával kedvezőbbé alakítsák az ünnepi, alkalmi poharazást. A közszellem Hosszú út vezet még odáig, hogy ez mindenütt igy legyen. Amint a kötetben olvashatjuk: állami rendeletek, intézkedések, esetenként szigorú jogszabályok is hozzásegítenek ehhez. A legtöbbet azonban —, és ez Űjlaki László kötetének végső kicsengése is — az értelmes társadalmi közszellem tehet, amely megteremti a megfelelő szociális és gazdasági körülményeket közösségi céljai eléréséhez. L. Z. MI LEGYEN A NEVE? A fenti címmel pályázatot írt ki a megyei tanács egészségügyi osztálya az elmúlt évben a Kecskeméten létesülő egészségügyi-szociális centrum elnevezésére. Olyan nevet vártak, amely röviden, tömören, találóan kifejezi .az időskorúak gondozásának, ellátásának újszerűségét, ami egyébként már a lakóegyüttes kialakításában is megnyilvánul. A Petőfi Népében két alkalommal megjelent felhívásra a megye minden részéből 81 pályázó, 353 elnevezési javaslatot küldött be. Voltak köztük ötletesek, szellemesek, megszokottak, és olyanok is, amelyek nagyon messzire mentek a kitűzött céltól. A feladat egyébként nem' volt könnyű — vélhetően akkor pályázatot sem írtak volna ki. S a viszonylag nagy érdeklődés ellenére sem talált a bíráló bizottság olyan «változatot, amely az első dijat kiérdemelné. Végül olyan döntés született, hogy első dijat nem adnak ki. A második helyet — amely nem jelent automatikusan névadást is — a „I«aguna” szó beküldője nyerte, dr. Németh Józsefné, (Kalocsa). A harmadik helyre két pályázót, rangsoroltak: a „Naplemente negyed”-ért Nagy Gergelynél (Kecskemét), és a „TTV” (Törődj Te is Velünk) beküldéséért dr. Tamás Józsefnét (Kalocsa). A megyei tanács egészségügyi osztálya a jutalmakat postán küldi el, § egyúttal a javaslatokat továbbítja az egészségügyiszociális központot majdan fenntartó kecskeméti városi tanács- ,nak. (v. L) Gémes Gábor
