Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-19 / 42. szám
Alekszandr Alekszandrovics Mihajlov névét jól ismeri a világ valamennyi csillagásza, akárcsak ^ a Szovjet Tudományos Akadémia Pulkovói Csillagászati Főobszervatóriumát, melynek sokáig ő, Mihajlov akadémikus volt az igazgatója. Mihajlov csupán néhány hónappal ezelőtt, 94 éves korában vált meg tudományos tanácsadói állásától. Erejéhez mérten még ma is dolgozik ■ Pulkovó- ban. Sok évtizeden át tanulmányozta itt a napfogyatkozásokat, megalkotta csillagatlaszait és-térképeit, amelyek immár klasszikussá váltak. VÁRAKOZÓK (Méhesi Éva felvétele) S ok éve nem látott egykori főnökömmel találkozva, megkérdeztem: hogyan, miként telnek a ' napjai. Kellemesen meglepett az immár hetven feletti ember válasza. Tanít egyf tanfolyamon, előadásokat tart, aktívan részt vesz pártalapszervezete munkájában. Jó volt hallani ettől, ma már idősnek mondható embertől, hogy van kedve cselekedni, s azt is, hogy érzi: szükség van. még rá. Miközben hosszasan eltöprengtem a hallottakon, eszembe jutott néhány beszédes példa ezzel a témával kapcsolatban. Annál is inkább érdemes megemlíteni ezeketi mert egyöntetűen bizonyítják, hogy az évek számának növekedésével nem feltétlenül fordított arányban változik meg az aktivitás, a közéleti tevékenység. Imre Gábor szobrász, a 19-es veterán, Szimferopol díszpolgárai nyugdíjazása után évtizedekig felelős posztokon dolgozott, Cselekvő öregkor hasznos társadalmi megbízatásoknak tett eleget. Dr. Bozsó Ferenc kalocsai mérnök haláláig vezette a város tekintélyes értelmiségi klubját, hetvenéves kora után is. A kecskeméti Joós Ferenc helytörténész túl a nyolcvanon is eleven bizonyíték volt arra, hogy az öregkor nem jelent visszaivonultságot és cselekvésképtelenséget. Feri bácsi csaknem utolsó napjáig a levéltárban kutatott, részt vett és felszólalt kulturális értekezleteken. Ezek kiragadott példák. Ám sokáig sorolhatnánk a hasonlókat. Érdemes lenne statisztikailag kimutatni, hogy nyugdíjasként megyénkben hányán tagjai párt és tanácsi vezető testületeknek, mennyien szorgoskodnak megnövekedett szabad idejükben a pártalapszervezetek- ben, népfrontbizottságokban, hányán vannak jelen falun-váro- son nyilvános összejöveteleken, és azokon milyen arányban, miként szólalnak fel. (Voltam egy falugyűlésen, ahol a legésszerűbb, legcélszerűbb javaslatokkal éppen egy nyugdíjas postás állott elő.) Világszerte tudós szociológusok, orvosok, gerontológus szakemberek és pszichológusok . vitatják: milyen is az öregkor, mi várható tőle, és milyen korlátái vannak? A vélemények sokaságából érdemes két egybehangzót kiemelni. Az egyik, hogy a kirekesztettség, a magárahagya- tottság érzése sietteti a halált. ) S a fordítottja: az a tudat, hogy szükség van az idős ember munkájára, valamint alkalom nyílik a napi tervszerű cselekvésre, kitágíthatja az életkor határát. V. M. Munkában 94 évesen Ha majd öreg leszek... Az első ősz hajszál jogán szeretném elmondani, hogyan képzelem a kort, amikor már nem én, hanem nekem adják át a buszon a helyet és a lépcsőfordulókban egyre hosszabbra nyúlik a pihenő. Remélem, hogy család vesz majd körül. Fiatalok, akik időnként megengedik, hogy elmondjam, milyen volt az a tavasz, amikor érettségire készültem, és kivárják türelmesen, míg emlékezetemből előbányászom a régi barátok nevét. Bízom benne, hogy az ünnepeken sem leszek egyedül és a postás távollévő fiamtól is hosszú leveleket hozhat. Szeretném, ha meg simogathatnám társam kezét, mikor hősiesen megeszi az odakozmált rakott babot. Megpróbálom majd türelemmel elviselni a betegségeket, a szorongást az élet ímúlásától, a fájdalmat az^eltünä barátok, mÁéf&u láttád Talán nem kell félnem attól, hogy a múló évek a mindennapi falatból is letörnek egy-egy darabot. Jó lenne tudni, hogy lesz kenyér és lesz bor, amivel a betérő vendéget megkínálhatom. Szeretném azt mondani majd, hogy szép volt... Volt szép is benne... Kár, hogy gyorsan eltelt... Ha majd öreg leszek ... Remélem, leszek ... — fejszés — Lev Tolsztoj napirendje Szociális gondoskodás Nem kétséges, hogy a feszült szellemi munka és az aktív pihenés váltakozása segített a nagy orosz írónak abban, hoay öregkorára is megőrizte egészségét és munkaképességét. — Lev Nyiko- lájevics korán kelt. majd másfél órát sétált a parkban, a mezőn, az erdőben — mondja I. Griz- lova. a Jasznaja Poljaná- ban levő Tolsztoj-emlék- múzeum tudományos munkatársa, aki sok éven át tanulmányozta az író életét. — Ezután íróasztalhoz ült. Az alkotás szüneteiben súlvzókat emelgetett. A ház és a gazdasági épület között máig megmaradt az a nyújtó, amelyen tornászott. Ebéd után szeretett sakkozni. A nagy író szívesen lovagolt, jól úszott, sízett, teniszezett, kedvelte a „gorodki” nevű népi játékot. Idős korára kerékpározni is megtanult. Lev Tolsztoj szabad idejében mindig fizikai munkát végzett. Csizmát varrt, szántott, kaszált. Hány évet élhet az ember? TV/f eglehet, er- ivJ. re a kérdésre választ adhat Alekszej Zsirmunszkijnak, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjának hipotézise. A halak, a madarak, az emlősök élettani fejlődését vizsgálva — tanulmányozva a Naprendszer evolúcióját, jutott arra a következtetésre, hogy a kardinális átalakulások a természetben, ennek fejlődésében, szigorúan meghatározott időszaT, kokra esnek, méghozzá olyanokra, amelyek nagyjából 15,15-tel oszthatók. ■ Égy ilyen állandó segítségével akkor határozhatjuk meg az emberi élet kritikus szakaszait, ha az utóbbiak' közül egyet ismerünk — így okoskodik a tudós. Számításának kiindulópontjául az ember születését vette — ez alighanem a legkritikusabb időpont. Aztán a terhesség átlagos idejét (266 napot), amit megszorzott 15,15-tel. Így kapta meg a 11 éves életkort. És valóban, a statisztika tanúsága szerint ebben az életkorban éri a gyermeket a legtöbb betegség. Ezt a „ll”-et ha megszorozzuk a 15-15-tel, akkor Zsirmunszkij véleménye szerint megkapjuk az emberi élet időtartamának határértékét — 167 évet. Hogy ez valójában így van-e, azt egyelőre természetesen nem állíthatjuk. A tudós azonban kijelentette, hogy hipotézisét embriológiai, népességélettani, geológiai, paleontológiái, fizikai, kémiai, asztronómiai szempontból is ellenőrizte, és úgy találta, hogy beigazolódott. • Egy nyugodt délelőtt a kecskeméti öregek napközijében. (Tóth Sándor felvétele) Bács-Kiskunban több mint százezer ember hatvan évesnél idősebb. Közülük minden ötödik rászorul a segítségre, a megértő támogatásra. A tanácsok irányításával szerte a megyében összesen hatvanhárom szociális otthon és öregek napközi otthona található, s ezeknek falai között mintegy három és fél ezer idős ember részesül gondoskodásban, feledheti magányát; Kerekes Lászlóné, a megyei tanács szociális főelőadója elmondta ezzel kapcsolatban, hogy az eddigi erőfeszítések ellenére ma még legalább ö'tszázan várnak arra, hogy bekerülhessenek valamelyik szociális otthonba. Keresik annak az útját-módját, hogy előbb-utóbb ezen a gondon is enyhítsenek. Megtudtuk, hogy a tanácsok szervezésében Bács-Kiskunban száztizenhárom főállású és százötven tiszteletdíjas házi gondozónő törődik rendszeresen mintegy ezerhétszáz elhagyatottságban élő idős és beteg emberrel. S megközelíti a háromezret azoknak a száma, akik nem nyugdíjjogosul- tak, s így az idevonatkozó törvény értelmében rendszeresen havi 1870 forintos segélyt kapnak. Esetenként rendkívüli segély is adható. Ilyenben tavaly megközelítőleg hétezren részesültek. Egyébként a tanácsok a szociális és napköziotthonok fenntartásán kívül egy esztendő alatt negyvenhatmillió forinttal járulnak hozzá ahhoz, hogy a magányos, megrokkant vagy beteg emberek sorsán javítsanak. Motorqs aggastyán Még Bulgáriában, a magas életkort megérő emberek hazájában is csodájára járnak a 96 éves Atanasz Velics- kovnak, aki a fiatalokat is megszégyenítő vitalitással rendelkezik. Az öregúr — kora ellenére — a Sumen megyei Oszmar legkeresettebb cipésze. Az ügyes suszter a sportban is jeleskedik. Hobbija: a motorozás. A tanasz mester Í933 óta megszállott motoros. Fél évszázad alatt több mint 40 márkás motorkerékpárt nyűtt el. Bár sok vérsenyen részt vett, balesete sohasem volt. Ma is rendszeresen nyeregbe ül. Egészségi állapotára jellemző, hogy még soha nem kellett orvoshoz fordulnia látási vagy hallási zavarokkal. Egy szállóige története Tréfásan gyakran elhangzik a mondás, hogy „öregember nem vén ember". Ezt a szállóigét sokan ismerik; ám azt bizonyára kevesen tudják, hogy honnan ered. mi a története. Nos, ezzel kapcsolatban elmondhatjuk,, hogy Jókai Mór —, akit Kecskeméthez szoros szálak kötöttek —, 1865- ben írt egy regényt, „Mire megvénülünk” címmel. És rá harminc évre, 1895-ben írta meg az „öreg ember nem vén ember" című regényciklusát. Ebben egy idős ember négyféle asszonyt-ílányt vesz féleségül, különböző szituációkban. A lényeg, hogy mindegyik házasságban póruljár. A dolog külön érdekessége, hogy a kitűnő író a regény megírása után idős korában megnősült, egy nálánál ötven évvel fiatalabb színésznőt vett feleségül. És mit ad isten? Ö is kénytelen volt átélni mindazt a keserűséget a .valóságban, amit előzőleg regényhősei ’ átéltek. VÉLEMÉNYEK A ZUVUCSI MATUZSÁLEM NIFTULLA AGEJEV az azer- bajdzsáni Zuvucs faluban betöltötte századik életévét. Százötven tagot számláló hatalmas család feje. Egész életében dolgos ember volt, ma is aktívan él: erejéhez mérten dolgozik a földeken. Sok figyelmet szen- ‘ tel a dédunokák seregének nevelésére, munkára szoktatására. A gyerekekkel együtt készítik el a télire való tűzifát, a háziállatok takarmányát és tartják rendben a kertet. Szabad idejében meséket és a saját életéből való igaz, lebilin- cselően érdekes történeteket mesél Agejev apó a falu béli gyerekeknek. „Van-e vonzóbb látvány, mint a fiataloktól körülrajongott öregség?” (Cicero) „A nyolcvanadik születésnapján az embernek a jövőjére kell gondolnia, nem a múltra.” (Malcolm Cowley) ' „A munkából visszavonultaknak nem pihenésre, hanem elfoglaltságra van szükségük.” (Alex Comfort) „A szívem oly fiatal maradt, hogy. egyfolytában az az érzésem, szerepet játszom, a hetvenéves szerepét, aki persze vagyok, és a fogyatékosságok és gyengeségek, amelyek a koromra emlékeztetnek, olyanok, akár a súgó, emlékeztetnek a szerepemre, ha netán elkalandoznék. Amitől én, hiszen igyekszem jó színész lenni, visszazökkenek a szerepembe, és büszke vagyok rá, hogy jól játszom.” (André Gide) „Aki meghal, és haldokolva ném tiltakozik a halála ellen, az megismerte az igazi öregséget.” (Lao-ce) „Az öregek élete gyakran hatalmas küzdelem a tétlenség ellen, míg végül is a tétlenség küzdi lé az életüket.” # (Marjory Warren) „Az életben, bekövetkezik egy pillanat, amikor rádöbbensz, hogy egy halálos betegséggel születtél — ez pedig az élet.” (Jeanne Moreau) INNEN — A tevékeny öregség — a szovjet gerontológusok véleménye szerint — segíti a koros embereket, hogy megőrizzék érzelmi nyitottságukat, jó egészségi állapotukat, s elhárítják az úgynevezett nyugdíjas-betegséget. Az öregségnek nem kell vegetálásnak lennie. Ahogy a közmondás tartja: „Mindenkinek sokáig kell élnie, de senkinek sem kell öregnek lennie”. # — Egy 18. századi francia életművész, Richelieu herceg 84 éves karában1 ifjú feleséget vitt a házába, gyermekáldásban részesítette, majd színésznők egész seregével csalta meg. 92 éves ■ korában halt meg. * — Az öregedés elleni küzde-' lemben a C-vitamin épp oly ha$pp§PÍ tásps fegyver lehet, mint az E- vitamin — ezt bizonyítják többek között a tokiói egyetem legújabb kísérletei. — Egy érdekes összehasonlító adat: Magyarországon 1949-ben összesen nem egészen fél-millió nyugdíjas és járulékos ember élt. 1982-re ez a szám több mint négyszeresére emelkedett. — Egy kisgyermek érdeklődött nagyanyjánál, hogy mi is az öregség- és hogyan kezdődik? — Tudod, kisfiam — mondotta nagymama -4 az ember "fiatalon megy fölfelé, úgy 45 év körül hálád lefelé, azután esik lefelé! A kisfiú Jó megfigyelő volt és azt mondta: — De ugye nagymami, ka-, paszkodlk, kapaszkodik erősen! m ' ONNAN Bori néni és a nyugdíj Töpörödött, öreg nénike. Mióta szüleit eltemette — legalább húsz éve — egyedül él. Hajlott kora ellenére még lány: Az ok valószínűleg, va-. lami régi csalódása A'magányt morcos,' . szigorú vonásokká gyűrte arcán a ráncokat. Más szóval: Bori néni — mert így hívják — egy kicsit zsémbes természetű. Már több mint egy órája ácsorog roggyant tetejű háza kapujában. Unatkozik. — Csak ném vár valakit? — kiáltja Kovácsné, a szomszéd- asszonya. — A postást. — Hiszen a postás reggel nyolc tájban szokott erre járni! Most meg delet harangoznak. — Na és? Attól még várhatom. Vagy maga szerint egy ilyen vénlánynak már nyugdíj sem jár?! — Én nem mondtam ... — De gondolta! — Ugyan, Bori néni, csak nem képzelil De hiszen... — Egy pillanatig rágja az elharapott szót, azon tűnődve, meg- reszkírozza-e az ellenvetést. Azután nyel egyet és mégis kiböki: — Hiszen egy hete hozták a nyugdíjakat, Bori néni pedig megint azt várja? — Azt! — csattant a válasz. — Miért, csak nem maga is a nyugdíjat várja, Kovácsné? — Én? — motyogja zavartan. — Izé, én még csak harmincöt vagyok... , ! — Akkor minek álldogál a kapuban? Nincs jobb dolga? — De van — hebegi. — Különben is! A postás már reggel nyolc tájban elment! — kiáltja dühösen Bori néni. — Maga meg a kapuban ácsorog, ahelyett, hogy mosna, főzne! Szép kis háziasszony, mondhatom! * — Én csak ... — Harmincöt éves és már a nyugdijt várja! Meg lepetyel órák hosszat! Nem irigylem a férjét, ami azt illeti. No, én megyek is, mert rengeteg a dolgom. Nem érek 'rá a kapuban ácsorogni, mint egyesek! A rozoga kapu nagyot csattan mögötte. Kovácsné pedig még sokáig álldogál a szomszéd ház plőtt. és megrökönyö- dötten bámul Bori néni után, érthetetlen szavakat motyogva. — koloh — összeállította: Varga Mihály PN MAGAZIN
