Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-19 / 42. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET HARMAN A TÍZBŐL Műteremlátogatáson a Műkertben Évente több mint száz képzőművész érkezik Kecskemétre, a Műkert­város csöndes zöldövezetében lévő alkotóotthonba. Büszkén mond­hatjuka Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának gondozásá­ban lévő egykori festőkolónia, ma az ország egyik legkedveltebb al­kotóotthonai közé tartozik. Jelenleg tíz lakója van a műkertvárosi művészháznak: Batári László, Hajnóczi Dóra, dr. László Gyula 'és Ugocsai László festő, Bencsikné Marton Magda, Tavaszi Noémi és Rutka Ferenc grafikus, Csákvári N. Lajos és Mitsui Sen szobrász, valamint Kopolcsy Judit textilművész. Az alkotóotthon három mű­termébe is bekopogtunk a minap ... TAVASZY NOÉMI nevét jól ismerik a képzőmű­vészet barátai Bács-Kiskunban is. Eddig 131 önálló tárlata volt, közülük csaknem húsz a megye kiállí­tótermeiben. A legutóbbi például alig egy hete zár- rult a SZÜV-ben, s március végén a Megyei Kór­ház Galériájában mutatja be száz darabból álló ex libris sorozatát. Nemcsak hazánkban, külföldön is sikert arattak a Petőfi-, Ady-, Kodály- és Bar- tók-évfordulóra készített sorozatai, grafikái, olaj- pasztelljei. — Sokáig csak a hegyes tájak vonzottak, s egy­szerűen nem értettem, mi a csudát szerethetett Pe­tőfi az Alföldben, a pusztában — mondja vázlatok­kal, linómetszetekkel, kész és félkész festmények­kel zsúfolt műtermében. — Az elmúlt évtizedben azonban a kecskeméti alkotóotthon , rendszeresen visszatérő lakói közé tartozom, s mennél jobban megismertem a Kiskunságot, annál inkább érteni- érezni kezdtem Petőfi „titkát”, s közben sok szak­mabeli barátságával gazdagodtam ... — Utazni nagyon szeretek. Finnországon és Bul­gárián kívül, valamennyi európai országban jártam már. Egy halom vázlattal, s rengeteg élménnyel „fel­töltődve” térek haza egy-egy külföldi útról. Ezeket az élményeket azután igyekszem megosztani min­denkivel; elmesélve a grafika vagy a festészet nyel­vén ... Legutóbb Üzbegisztánban és Marokkóban jártam, s most egy muzulmán <portrésorozaton dol­gozom, amit majd szeretnék kiegészíteni azokkal az élményeimmel, amiket a közeljövőben tervezett utamtól remélek. Félkész állapotban van egy má­sik sorozatom is; Skandináviáról. Tájképek a fjor- dok, a sziklákkal övezett keskeny tengeröblök gyö­nyörű vidékéről... j Június 9-én az NSZK-beli Hanauban nyílik ön­álló' kiállítása Tavaszy Noéminek, Magyar tájak címmel. Tervei között szerepel továbbá egy svéd­országi tárlat, s remélhetőleg hamarosan bemutat­ják a Kodály-centenáriumra készült, 32 képből álló sorozatát &■ nagy zeneszerző szülővárosában, Kecs­keméten is., MITSUI. SEN. japán szobrász. .Nyolc éve él ha- zánkbaöx).negy(magyar hölgy férje és; három kisgyer- mek"édesa^faként. Januárban érkezett és két hóna­pot tölt Kecskeméten. A tokiói fiatalember sem új lakója az alkotóotthonnak, harmadik alkalommal van itt.' — Itten nagyon szeretem, szép ez a város, és len­ni csönd, nyugalom, nagy műterem, lehet dolgozni sokat — magyarázza, nehezen találva a magyar sza­vakat. Jobbára a pantomim, a rajz és a fényképek segítségével próbálunk szót érteni. Japánban különösen a faszobroknak van nagy múltjuk és jelenük. Mitsui Sen néhány évig Olasz­országban élt, s vallomása szerint ott próbálkozott meg először a márvánnyal. Azóta a kő és a bronz1 ugyancsak „barátja” lett. — Budapest, Szeged, Esztergom, Miskolc, Moson­magyaróvár, Özd ... — sorolja magyarországi kiál­lításait, majd arról beszél, hogy nemcsak szobrá­szattal, festészettel is foglalkozik. Műtermében nem hemzsegnek az alkotások. Egyetlen szoborterven dolgozik jelenleg; egy há­romszor két méteres térplasztika tervén. Ezt az alkotását jövőre állítják majd fel, a veresegyházi új postaépület előtt. — Japán kert — mutatja a színes fotókat, ami­kor további terveiről kérdezem. Egyszerű, de,érde­kes formájú kőhíd, tipegők, kőlámpa, parányi tá- vacskák, vízesések ... Budapest egyik külvárosi parkjában,, valamint Veresegyházán már tervezett — és készített — „japán kertet”, s hamarosan Száz­halombatta is dicsekedhet hasonlóval. Mi az, ami számára, a felkelő nap országából ér­kezett művésznek újdonság és megragadó a ma­gyar szobrászatban? — Válaszképpen neveket so­rol; — Borsos Miklós, Gulyás Gyula, Kő Pál, Me- locco Miklós. BENCSIKNÉ MARTON MAGDA grafikusművész neve könyvillusztrációi, fedélgrafikái révén közis­mert. Második alkalommal lakója a kecskeméti al­kotóotthonnak. — Mindenekelőtt a mese és annak mélyebb szfé­rái foglalkoztatnak — vallja. — Meggyőződésem, hogy az igazán jó mese nemcsak „kicsinyeket al­tató” játék, hanem komoly, gyermekek és felnőttek számára egyaránt sokat mondó költészet is, melybe beleszövődik az igazságtól a hazugságig, a rette­géstől a szeretetig, a gonoszságtól a .becsületességig, minden emberi érték és alantasság ... Ezerszínű szálakból szőtt köntös, mely soha nem kopik el, nem fakul meg; melengetve az igazságszerető kicsinye­ket és nagyokat. S mint ilyen, rengeteg lehetőséget tartogat a grafikus számára is, ha az a mesék vi­lágából merítve akar szólni e világról e világnak ... Hat könyv borítójára készített képgrafikát eddig Marton Magda. Két diafilmje — a Kacorkirály, és Lázár Ervin meséje, a Nagyravágyó rigó — jelent meg nemrég. Most egy önálló kiállítás anyagának összeállításán dolgozik a kecskeméti alkotóotthon­ban. — A kisgyermekek őszintén, előítéletek nélkül, vagyis nagyon nyitottan fogadják az elvontabb al­kotásokat is, és a legfontosabb, hogy tiszteljük nyi­tottságukat, őszinteségüket — magyarázza rajzok­kal terített dolgozóasztala mellett. — Sajnálatos je­lenség napjainkban, hogy ehelyett gügye, semmit- mondóan csillogó játékok sokaságával árasztják el őket. Ezért is látom fontosnak, hogy a képzőművé­szet felvállalja a „gyermeki világot”; megmutatva az igazi értékeket, és lehetőséget kínálva az asszo­ciációra. Én ezt az utat választottam, s örülök, hogy a grafika nyelvén „kellő alázattal” hozzájuk — és értük — szólhatok ... Koloh Elek KÖNYVESPOLC Jurij Trifonov: Tótágast álló ház Hat könnyed kézzel írt útirajzot, miniatűrt tartalmaz Jurij Trifonov most. megjelent kötete. Amolyan képeslapokba szánt alkalmi írások, vagy ha úgy tetszik „melléktermékek”, vasár­nap délutáni olvasmánynak szánva. Csakhogy súlyos íróegyéniség tollán a pihekönnyű témák is vérrel telítődnek, halálosan komollyá válnak. Csupán a hasonlóság, ám korántsem analógia­ként a mi Illés Endrénk minap megjelent Igé­zet című kötetét említem, amelyben útirajzait gyűjtötte össze. De míg Illés Endre mindenkor tudatosan, felkészülten utazik, s hatalmas is­meretanyagával, eleganciájával el is kápráztat­ja az olvasót, Trifonov látszólag vonakodva száll vonatra, hajóra, repülőre, s a pillanatnyi látványnál,, élménynél lényegesen fontosabb az, amit odahagyott: a feltoluló egymással feleselő, egymást átszínező és értelmező emlékek. Példaként a Látogató? ban Marc Chagallnál-t emelném ki. Ebből mint­egy mellékesen odavet­ve, a művészettörténeti tanulmányoknál ponto­sabb képet kapunk nem csupán a Franciaország­ba szakadt nagy orosz festőről, de a sztálini korszak szovjet képző- művészetéről, életéről is. Ma már hihetetlenül hangzik, hogy volt idő, amikor Chagall a „til­tott” kategóriába tarto­zott, mint ahogyan az is, hogy fényesen megélt a „Fülesnek” nevezett mo­dell abból is, hogy a fü­le hasonlított a genera- lisszimuszéhoz... Trifonov egy percig sem ironizál ezen, csu­pán leírja azt, ami Marc Chagall képeit nézegetve feltolul az emlékezeté­ben. Teszi ezt az orosz prózában annyiszor mégcsodált realizmus­sal, amely — éppen az emlékek távolsága miatt — telítődik lírával, és részvéttel is. Esendő öregemberként mutatja be Marc Chagallt, még­sem érezzük ezt tiszte­letlenségnek. Sőt! Meg­sejtünk valamit az al­kotás titkaiból is, abból a fájdalomból és bol­dogtalanságból, amely az azóta világhírűvé lett képeket ihlette, létre­hozta. Tanulmányokat le­hetne írni Trifonov „módszeréről”, arról a bámulatos képességéről, ahogyan a hétköznapian egyszerűt át tudja' lé- nyegíteni, filozófiai mélységet, töltést adva neki. Szürke ég, árbo­cok, vörös ló című írá­sában Finnországba, il­letve a gyermekkorába kalauzolja az olvasót, Marcel Proust-ra emlé­keztető „technikával”. A vörös ló nem szürreális kép. Valóságos élmény, amelyet gyermekkorá­ban látott, ám ahogyan ez felidéződik, ahogyan ellenőrzi, bejárja a gyer­mekkora finnországi színtereit kortársakat, szemtanúkat faggatva történelmi esszévé kere­kedik. . Mi az, amit megőriz áz emberi emlékezet? — kérdi Trifonov, s maga is megdöbben az idős emberek válaszain. Csu­pa látszólag lényegtelen dolgot, egy-egy epizód, tárgy j formáj át, >ic színét őrizzük meg évekig, s az újságok szalagcímeiben szereplő „nagy” • esemé­nyek másnapra kiesnek a tudatunkból. Mégis — sugallják Trifonov írá­sai — ezek a semmisé­gek az igazán emberiek és fontosak, ezek teszik oly varázslatossá az em­lékezést, az idős embe­rekkel való találkozást. Szabó Mária fordítása puritánul egyszerű, ám tudjuk, hogy a legna­gyobb bravúr éppen ez: nehéz súlyokat könnye­dén felemelni. (Magvető Könyvkiadó, 1983). Horpácsi Sándor .•XS*X#;v;,XV/X#Xva%\%v.v.v«v.v.v.v.v.v.v.*,X,X\\,XvI#XvX,X\,X#X,X#X,X*X,Z' SZIKSZAI KÁROLY: A virágoskert Békás Ferenc zenepedagógus — harminckilenc éves, őszülő hajú, átlagos arcú és termetű férfi (enyhén hajlott háttal) — tulajdonképpen véletle­nül került vidékre. Amikor hat évi együttélés után elhagyta Beáta, ő is, mint annyi más férfi, inni kezdett: a pincérek, és bárzongoristák hivatásuknál fogva örültek a leg­újabb baleknak, aki estéről estére drága italokkal honorálta a „megértő" kiszolgálást, és a szomorú slágeréket. — Nem lesz ennek jó vége — mondogatták Bé­kás Ferenc ismerősei —, ki fogod magadat nyírni. — Lehet — válaszolta ilyenkor a zenetanár, és tovább ivott. Aztán egy borongás őszi reggelen — gyomrában több féle italkülönlegességgel — úgy döntött, hogy eladja mindenét, ami eladható, és vidékre költözik. Az elhatározást tett követte. A ház a falu legvégén állt. A szoba-konyhás épü­letről a vakolatot már régen elhordta a szél, a kert­ben viszont a növénytan összes élösdije megtalál­ható volt. Békás Ferenc először a kerítést hozta rendbe, az­tán megismerkedett Hlaskó úrral, a kocsmárossal. A kocsmáros alacsony, kövér, teljesen kopasz em­ber volt, orrán már látszottak a borvirágok. A zenetanár paprikás krumplival kínálta a kocs- márost, a kocsmáros pedig pálinkával a zenetanárt. Még aznap este örök barátságot fogadtak egy­másnak. Békás Ferenc néhány hónap elteltével kezdte megszokni a vidéki életet. A kocsmáros tanácsára vásárolt négy disznót: a kert végében nevelgette /;■ őket. Egyedül az éjszakákat nem bírta elviselni. Gyak­ran felriadt, ilyenkor elővette Beáta fényképeit (ket­tő darabot sikerült megőriznie), reggelig bámulta, miközben azon gondolkozott, hol is rontotta el. Nem tudott rájönni. Éppen egy Bartók-darabot játszott, amikor Beáta hazajött', lecsapta a zongora tetejét, és ■ kijelentette: ö most összepakol és elmegy. — De hát miért? — kérdezte Békás Ferenc, és a döbbenettől majdnem kiesett a szeme. — Elegem van belőled — jelentette ki Beáta; ideges mozdulatokkal csomagolni kezdett. A zenetanár az ajtó elé ugrott, széttárta karjait. — Csak a testemen keresztül — mondta elszánt hangon. Beáta felkacagott. — Ezt pont te mondod? — kérdezte, azzal gyen­géden félretolta élettársát,’ és elhagyta a szobát. Békás Ferenc hónapokig reménykedett, hiába. Beátát mintha a föld nyelte volna el. De hát miért? Hlaskó úr szerint azért, mert ilyenek a nők. — Nehogy azt higgye, hogy az én feleségem kü­lönb — mondta, és fenékig itta a poharát. — De nem akar elmenni az istennek se. Persze, hova is menne? Mprt éntőlem megkap mindent, amire szüksége van. — Éntőlem is megkapott — sóhajtott a zenetanár. A kocsmáros megértőén bólogatott. — Holnap átmehetnénk a szomszéd faluba — mondta később, és j,éjét bizalmasan a zenetanár fe­lé tolta. — Lakik ott egy nő, a Csupros Mari... Elég sokan járnak hozzá, de hát az ugye nem baj. Másnap elmentek Csuprot Marihoz. Békás Ferenc keserűen vette tudomásul, hogy si­került vidéki emberré válnia. Fekete koncertöltö­nye, amit még a belvárosban csináltatott, fényesre kopott, könyökét gyakran kellett foltoznia, ingjeit elszoktatta a vasalástól; hajnalban kelt, megetette a disznókat, délelőtt a kertben dolgozott, esténként pedig Hlaskó úr kocsmájában tangóharmonikázott, ahol nyolc-tíz nagyfröccs után együtt énekelt a töb­biekkel. Csupros Marit hetente látogatta. A baj egy vasárnapi iszogatással kezdődött. Történt ugyanis, hogy Hlaskó úr nevenapját ün­nepelte, s ahogy egy jó kocsmároshoz illik, ezen a napon mindenkinek ő fizetett. Békás Ferenc egyre vörösebb fejjel húzta a tangóharmonikát, majd zár­óra után elindultak Hlaskó úr portája felé. A kocsmáros felesége már aludt, így a kerti asz­talhoz üllek. Hlaskó úr demizsont helyezett az asztal mellé, az 'asztalra pedig két poharat. — Isten, isten — mondta, miután töltött. — Isten, isten — mondta Békás Ferenc is. Hlaskó úr kertje faluszerte hires volt virágjairól, amelyeket a kocsmáros felesége, Rózái asszony ápol­gatott, ahogy mondani szokta: „ha már nem adott gyermeket az isten, legalább a virágjaim legyenek szépek"; és Rózái asszony cseppet sem túlzott. A kertnek nap mint nap csodájára jártak a környék­beliek. Már hajnalodott, amikor Békás Ferenc csuklani kezdett. — Valaki nagyon emlegeti magát — jegyezte meg a kocsmáros és telitöltötte a poharakat. — Lehet, hogy eszébe jutottam Beátának? — kér­dezte földerült képpel a zenetanár. — Kizárt dolog — válaszolta Hlaskó úr. — A nők nem olyanok. A maga Beátája meg különösen nem. Egyetlen perszónáról tudnám elképzelni, aki ilyen­kor emlegetheti: a Csupros Mari. Békás Ferenc kortyolt néhányat, aztán mély apá­tiába esett. — Na, most meg mi baja van? — bökte meg töm­pe ujjaival a kocsmáros. — Azért szép a világ, nem? Nézzen csak körül! A zenetanár kinyitotta szemét, körülnézett. — Persze, hogy szép — bólintott, majd a kocs­máros felé fordult. — De mi a szépség, barátom? — Hogyhogy mi a szépség? — hümmögött Hlas­kó úr. — Hát a Rozálom kertje ... — Ugyan, barátom! A szépség önmagában nem jelent semmit! A szépség kizárólag a szemnek okóz örömet, tehát öncélú dolog ... — Micsoda? — ámult a kocsmáros. — Az én Ró­zái om kertje akkor is szép! Mondhat bármit, nem érdekel. — Nem erről van szó — folytatta Békás Ferenc. — A kert valóban szép. De mire megy vele? Sem­mire, kedves barátom! A szépség csak nemesít, de mit érünk a nemesítéssel, amikor a föld kétharma­da éhezik? — Miket beszél? — szólalt meg Hlaskó úr, és óvatosan elhúzta a zenetanár elől a poharat. — Azt mondtam barátom, hogy az emberiség két­harmada éhezik, és sajnos, nagyon sokan vannak, akik ezt a tényt figyelmen kívül hagyják. — Na és? A zenetanár rendíthetetlen nyugalommal foly­tatta: y — Már rég megoldódott volna a probléma, ha nem lennének ennyire megátalkodottak az emberek. Ha például virágtermesztés helyett burgonyával ültet­nék be a földeket, ha a gyönyörű rózsák helyén krumpli teremne meg tök, elég élelem lenne ezen a földön, higgye el... — Most már értem — jelentette ki a kocsmáros, és visszahelyezte Békás Ferenc elé a poharat. — Szóval virág helyett GüíEabával kéne beültetni a földeket, és akkor mindenkinek jutna elég élelem. — Ügy bizony. A kocsmáros néhány percig gondolkodott, aztán fölállt, és kijelentette: — Magának teljes mértékben igaza van. Gyerünk — elhagyta a verandát, a virágok közé lépett. A ze­netanár követte. Forgó szemekkel tépdesték a szeg­fűt, gerberát, rózsát, a muskátlikat lábukkal rug­dosták ki a cserepekből. Másfél óra múlva végeztek az egésszel. — Délután bevetjük burgonyával — lihegte Hlas­kó úr. — Be bizony! — Mert mink nem vagyunk- megátalkodottak! Mink tudjuk, hogy a szépség ideje még nem jött el! Majd ha már senki se éhezik ezen a kerek világon, akkor jöhetnek a muskátlik. De addig egy szál se! — Ügy bizony! — No, igyunk egyet. ■.. Békás Ferenc délután háromkor arra ébredt, hogy rettenetesen fáj a gyomra. Feltápászkodott, megke­reste a szódabikarbónás dobozt, maga elé helyezte Beáta fényképeit, és újra elaludt. Este hatkor megérkezett Hlaskó úr. — Hát maga? — kérdezte kissé csodálkozva a ze* netanár. — Nem vetünk be burgonyával semmit — közöl­te szomorúan a kocsmáros. — Ha látta volna a fe­leségemet ... A zenetanár lehajtotta a fejét. — Kirúgott — nyögte Hlaskó úr. — Azt mondta, jöjjek magához. Hát jöttem. Békás Ferenc csak most vette észre a bőröndöt: ott feküdt a kocsmáros lábánál. — Hát akkor lépjen be — mondta■ a zenetanár. Hlaskó úr sóhajtott egyet, és eleget tett a felszó­lításnak. Bőröndje legtetejéről bekeretezett fényképet hú­zott elő: Rózái asszonyt ábrázolta. Zakója könyökével kicsit megdörzsölte, és a sub­lót tetejére állította. ■ — Azt hiszem, itt jó lesz — dünnyögte magának. Békás Ferenc némán figyelte a kocsmáros moz­dulatait. Aztán a fényképre pillantva örömmel meg­állapította: az ö Beátája sokkal, de sokkal szebb, mint a kocsmáros felesége. • Tavaszy Noémi • Mitsui Sen • Bencsikné Marton Magda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents