Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-02 / 27. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1984. február 8. A jó együttműködésnek nincs határa Beszélgetés a magyar—szovjet műszaki-gazdasági kapcsolatokról Hazánk legnagyobb kereskedelmi partnere a Szovjetunió, de a gazdasági kapcsolatokon túlmenően köztudottan lé­nyeges a műszaki, technikai jellegű együttműködés is. Ana- tolij Eliszejev nagykövetségi I. titkár, a gazdasági együtt­működési tanácsos helyettese elsősorban azzal foglalkozik, hogy a műszaki-gazdasági kapcsolatok még szorosabbak, gyümölcsözőbbek legyenek. Erről beszélgettünk vele Buda­pesten, a Szovjetunió Közgazdasági Kapcsolatok Állami Bizottsága (KKÁB) kirendeltségében. 'Ez a bizottság egyébként — mint elmondotta — 1957-foen ala­kult, kilenc külkereskedelmi vál­lalat összefogásával. Az így lét­rejött szervezet gazdasági -műsza­ki együttműködéssel, szélesebb értelemben komplett gyárak, be­rendezések szállításával, szakem­berek kiküldésével, helyi szak­emberek képzésével, a berende­zések üzemeltetésével foglalko­zik. A világ miniden részén' tevé­kenykedik, jé munkáját jelzi, hogy a résztvevő kiilenic külke­reskedelmi vállalatiból hét már megkapta az Arany Merkur dí­jat. Ezt azok a vállalatok kapják, melyek sokat tesznek a nemzet­közi együttműködésért. A KKÁB feladata, hogy koordinálja ezt a nagyszabású miunkát, közvetít­sen a megrendelők és a szovjet iparvállalatok között, segítse elő, hogy az együttműködés a kölcsö­nös előnyök alapján a lehető leghatékonyabb legyen. Éppen ezért külföldöm mindenütt a nagykövetségek mellett működ­nek. — Milyennek látja jelenleg a a szovjet—magyar gazdasági kap­csolatokat? > — Az első kereskedelmi egyez­mény, 1945 augusztusa óta a kö­zös érdekek és a kölcsönös egyet­értés alapján állandóan fejlődik ez az együttműködés. Gazdasági- műszaki együttműködési szerző­dést is kötöttünk egymással. A kérdés fontosságát jelzi, hogy.hu. szonöt év óta a Szovjetunió Ma­gyarország legnagyobb külkeres­kedelmi partnere, a magyar ex­port egyihanmadia .a Szovjetunió­ba irányul, és onnan érkezik e legfontosabb energiahordozók és nyersanyagok nagy része. Nem kevésbé fontos a külkereskede­lem. A Szovjetunió külkereske­delmi. forgalmának 5—7 százalé­kát teszi ki a magyar, de egyes területeken ez az arány lényege­sen nagyobb. Az importált gépek és berendezések 10 százaléka, az alma 60 százaléka, a gyógysze­rek 30 százaléka és a pamutszö- vetek 15 százaléka Magyaror­szágról származik. A kapcsolatok nagyságát jól érzékelteti, hogy naponta 22 millió rubeles az áru­forgalom a két ország között. — E széles körű együttműkö­désben mélyeik a legfőbb ered­mények? — A KKÁB segítségévei több mint 100 objektum épült Magyar, országon. De túl a közvetlen ter­melési érdekeken, nagyon fontos­nak tartjuk, hogy a miunkák so­rán baráti kapcsolatok szövőd­tek, tapasztalatokat cseréltek a szakemberek, termelési együtt­működések alakultaik ki. A bi­zottság közreműködésével épült a Dunai Vasmű, a Szovjetunió szállította a magyarországi .me­leg- és hideghengerműveket, kon- verteres acélművet építettünk Dunaújvárosban, nagy részt vál­laltunk az alumínium- és tim­földgyártás fejlesztésében. Nem feledkezhetünk meg a Barátság • Anatolij Eliszejev nagykövet­ségi titkár Kőolaj- és a Testvériség Gázve­zeték építéséről sem. A Paksi Atomerőmű építése a legnagyobb szabású magyarországi munkánk. A fűtőelemeket 1984-ben behelye­zik és a harmadik negyedéviben a második blokk is megkezdheti próbaüzemét. Mind a négy blokk 1986-ban készül el, akkor ez az erőmű a magyar energiaszükség­let 30 százalékát adja. Régebbi, de nagyon fontos beruházás volt a Dunaimenti Hőerőmű három 150 megawattos áramtermelő blokkja, a 750 kilovoltos távveze­ték. Az energetikai együttműkö­dés területén még így is messze nem aknáztuk ki a lehetőségeket. — A kohászaton .és laz energe­tikán kívül a (magyar Htpar mir Igen más fontos (területének fej­lesztésében működött még közire a KKÁB? — Ma már kilenc szovjet ház* gyár készít évente egymillió la-l kast. Orosházán síküveggyár épült, tízmillió négyzetméteres évi kapacitással. A Barátság vezeté­ken évente hat és fél millió ton­na kőolaj érkezik Magyarország­ra. Ennek feldolgozására Száz­halombattán vákuumlepárló be­rendezés, refraktor, tisztító- és paraffin üzem épült. Segítségükkel nagyon sokféle anyag nyerhető a kőolajból, Így ezt az iparágat már inkább vegyiparnak nevezhet­nénk. Szovjet berendezéseken ké­szül a Magyarországon előállított műtrágya jő része, de részt ve­szünk a Magyar Gördülőcsapágy Művek rekonstrukciójában, két Szeged raeHetti gázüzem építésé­ben1 és számos hasonló munká­ban. Szovjet geológusok nagy széntelepeket fedeztek fel Miár- kuahegyen, ' Nagyegyházán. ^Tá. nyon és Lencsehegyén. E bányák segítségével évente 8,5 millió tonnával növelhető a szénterme­lés. — És a jövőben merre tart (az együttműködés ? — A nemzetközi feszültség fo­kozódásával, a tőkés pénzügyi körök szocialista országokat súj­tó megszorításával együtt, érte­lemszerűen erősödik a szocialista országok összefogása. Így tovább szélesiednek a szovjet—magyar kapcsolatok is. Jelenleg számos jövőbeni együttműködésről tár­gyalunk, közülük talán a legfonr toaabb a Paksi Atomerőmű to­vábbi építése. A kereskedelmet illetően a KKÁB nem foglalko­zik mindennapi fogyasztási cik­kek exportjával és importjával, a mi profilunk a magas műszaki szúmvónalú technika. Ezen. a té­ren is örvendetes a fejlődés. A magyar vállalatok olyan atom- technlkai berendezéseket, mani­pulátorokat, víztisztítóikat gyárta­nak, melyeket szovjet erőművek­ben is felhasználnak, sőt közö­sen jelenünk meg ezekkel har­madik országokban1 is. Látható, hogy a kölcsönös előnyökön ala­puló együttműködésnek nincs határa és a Szovjetunió Közgaz­dasági Kapcsolatok Állami Bi­zottsága azért dolgozik, hogy ezek az előrevivő terveink, elképzelé­seink minél hamarabb megvaló­suljanak. L. L. ÁRUTERMELÉS, SZOLGÁLTATÁS Hasznos tsz-melléküzemág Kerekegyházán Hamarosan befejeződik a termelőszövetkezetekben a múlt esztendő gazdálkodásának számbavétele. Elkészültek a mér­legek, a vezetőség beszámol majd a közgyűléseken az ered­ményekről, s tájékoztatja a tagságot az idei tervekről. A kerekegyházi Dózsa Termelőszövetkezetben dr. Szentkúti Sándorné főkönyvelővel beszélgettünk a napokban a kö­zelgő nevezetes eseményről. — Tagságunk, összes dolgozónk 'becsülettel kivette részét a mun­kából — mondta a főkönyvelő- nő. — A korábbiaknál eredmé­nyesebb évet zártunk. Nem vég­leges adatok szerint az árbevé­telünk el^ii a 125,7 millió forin­tot. s ebből várhatóan egymillió forint lesz a tiszta nyereség. — Az alaptevékenység ered­ményeit több fmelléküzemág iá segíti? < i — Az elmúlt években a régen meglevő lakatosüzemünk mellett új részlegeket js. létrehoztunk. Szükség volt erre, nem utolsósor­ban azért, hogy állandó munkát, keresetet biztosítsunk tagságiink­nak. Melléküzemágaink .tavalyi tevékenységükkel 27 millió fo­rinttal járultak hozrü a közös árbevételhez. — Milyen munkákat Végez­nek? — Árutermeléssel, illetve szol­gáltató tevékenységigei foglalkoz­nak. Lakatosüzemünk negyven dolgozója évek óta főleg a Ganz ViUiaimo&ipari Művek bajai gyá­rának és az iikJadi műszertgyár- nak dolgozik. Kazánokat, víz­tartályokat és különböző vas­szerkezeteket gyá-tottak tavaly 1,4 millió forintért. Másik jelentős árutermelő üze­münkben, a Petőfi Nyomda la- josmizsei telepének különböző dobozok készülnek. Itt sajnos, a tavasszal az egyik hajnalon elekt­romos zárlat miatt tűz keletke­zett. s ennek következtében1 több hónapig nem tudtak dolgozni. A 350 ezer forintos felújítás a nyár végére befejeződött. Az eddigi fejlődést figyelembe véve ettől a kollektívától a jövőben sokat várunk. Jó kedvvel, szívesen dol­goznak itt a lányok, asszonyok, akik közül többen azelőtt in­gáztak, más helyeken nehezebb munkát végeztek. Persze, olyan is akad, aki a háztartás] teendők­kel foglalkozott azelőtt, és ez az első munkahelye. A múlt évben hoztuk létre a tíztagú háztartási kisigépjavító és tekercselő üzemet, valamint a mélyépítő és gázszerelő részle­get. Ez utóbbiak jórészt vidéken végzett munkájának bevétele félmillió forint volt. — A tsz jelentős jcészt vállat a főváros tej ellátásában ... ' — Hosszú évek óta tizennyolc felvevőhelyről gyűjtjük a tejet, és szállítjuk a fővárosiba. Tevé­kenységűik árbevétele tavaly 33 millió forint volt. Ékben, az év­ben használatba vesszük a napi húszezer liter kapacitású, tíz­millió forintért létesített saját begyűjtő- és mélyhűtőállomást. A költségek felét a Tejipari Tröszt vállalta, s már tárgyalá­sok folynak arról, hogy a későb­biekben hozzálátunk itt az áru­termeléshez is. Az elképzelések szerint különböző túróféleségek­kel járulunk majd hozzá a tej­termékek választékának, és ter­mészetesen mennyiségének a nö­veléséhez — mondotta a főköny­velőnő. O. L. A RAKODÁSNAK FELTÉTELEI VANNAK Majdnem negyedmilliós állásdíjat fizetett 51 a Temaforg A Temaforg Vállalat kun- szentmlklósi gyára textilhul­ladék feldolgozásával és nem­szőtt textília készítésével foglalkozik. Az elmúlt évben e termékekből 9 ezer toínnát termeltek. A beérkező 12 ezer tonna hulladék és a 9 ezer tonna késztermék helyvál­toztatása természetesen ko­moly szállítási feladatként •jelentkezett. Az alapanyag­ból 6500 tonna érkezett vas­úton, ugyanakkor 3500 ton­nát kellett feladniok a MÁV- nál. E mennyiség 30 százalé­ka exportra került. Az üres vagonok be- és a textillhul- iadék kirakásáról, a rakodá­si készségről mit mond Kóta György gyárigazgató? — A vasúton történő szál­lítást nehezítette, hogy bel­földre a vasút csak korláto­zott számú, más célra alig használható műtrágyás, me­szes kocsikat tudott biztosi- tanú. A beérkező és a kész­termékek szállítása nehezen ütemezhető. A nyugat-euró­pai országokból és az NDK- ból érkező textilhulladéknál úgynevezett szállítási csúcsok vannak, a begyűjtés ütemé­től függően. Így évente hat­hét alkalommal nagy árutö­meg érkezik, annak kezelése, időn belüli kirakása üze­münk számára a jelenlegi feltételek mellett szinte meg­oldhatatlan feladatot jelent. — Miután a gyár nem tudta határidőre kirakni a Vagonokat, a rendelkezések értelmében kocsiálláspénzt kellett fizetnie. — Jelentős állásdíjat fizet­tünk az elmúlt évben. Kun- szentmiklós—Tass vasútállo­másra érkezett 600, s felad­tunk 376 zárt vasúti kocsi rakományt. A bírságolt va­gonok száma 366 volt, s ezért 232 ezer, 261. forint állásdíjat fizettünk Ha a statisztikai adatokat vizsgáljuk, azt ta­pasztaljuk, hogy nemcsak akkor fizettünk állásdíjat, ha több vagon érkezett, hanem akkor is, há esetenként csak egy-két kocsit kezeltünk. En­nek oka összetett. Nemcsak az üzem készsége miatt volt így, hanem azért is, mert a Kunszentmiklós—Tass MÁV- állomás rakodóterén az esti és az éjszakai rakodás felté­telei nincsenek meg. A MÁV ennek ellenére állásdíjat szá­molt erre az időre is. A má­sik az, hogy a használt tex­tiihulladék éjszakai rakodá­sa a társadalmi tulajdon vé­delme szempontjából nem lehetséges. — A rakodás gépesítésével talán lehetőség kínálkozna arra, hogy gyorsabban végez­zenek ezzel a munkával, s kevesebb álláspénzt fizetné- nének. — Rakodóeszközeink és ra­kodócsoportunk létszáma az egyenletes munkához elegen­dő. Négy traktor, három pót­kocsis teherautó rendelkezé­sünkre áll. A rakodás gépe­sítése a vasútállomáson nem lehetséges, mivel a gépi ra­kodáshoz megfelelő tér és rámpa nincs. Véleményem szeriint sokkal jobb képet mutatna a statisztika a ra­kodási készségünkről, ha a MÁV a fuvaroztatók érde­keit jobbam figyelembe ven­né. Gyakorlati tapasztala­tunk, hogy a délelőtt vagy kora délután érkező vona­tok szállítmányait csak úgy szolgálják ki, hogy ennek ke­zelése aznap már nem lehet­séges. Mi a véleménye minderről Tóth Imrének, a MÁV sze­gedi igazgatóhelyettesének? — Kunszentmiklós—Tass vasútállomáson a rakodás kétségtelenül nehéz. A tér­burkolásra — ami lehetővé teszi a gépi rakodást — 800 ezer forintot fordítunk a fel­újítási keretünkből. Még eb­ben az évben elkészül ezer négyzetméternyi burkolat. Korábban gondot okozott a vágánymérleg hiánya. A 120 tonnás mérleget július 30-án a szállíttatok rendelkezésére bocsátjuk. Anélkül, hogy a labdát visszadobnám, szeret­ném megjegyezni: a Tema- forgtól olykor késve kaptuk meg a kocsimegrendeléseket. Mindenesetre a kölcsönös ér­dekek egyeztetését a korrekt kapcsolatok alapján folytat­nunk kell. Az éjszakai rakodás — mi­után a térburkolat elkészí­tésére a MÁV ígéretet tett — megoldására lehetne más módot találni. A Kunszent- miklóson dolgozó, s onnan szállító vállalatok összefog­hatnának. esetleg tanácsi se­gítséggel gondoskodhatnának a térvilágításról, s ezzel meg­teremtenék a feltételeit az éj­szakai ki- és berakodásnak. Gémes Gábor Állóeszköz-gazdálkodás egy kecskeméti vizsgálatJükrébem^m^ A megyeszékhelyen működő válla­latok és gyárak állóeszköz-gazdálkodá­sában és működési hatékonyságának fejlesztésében 1981—83-ban tapasztalt sajátosságokat értékelte a kecskeméti Népi Ellenőrzési Bizottság erre kije­lölt munkacsoportja, öt egységet ölelt fel a vizsgálat: az Ezermester Ipari Szövetkezetét, a Fémmunkás Vállalat gyárát, a Zománc- és Kádgyárat, a MEZŐGÉP Vállalat törzsgyárát és a Szerszámgépipari Művek gyárát. Az ellenőrzés elsősorban négy — egymással szorosan összefüggő — kér­dés köré sűrűsödött. A beruházás hatása A vizsgált vállalatoknál 1981—83-ban ér­demleges beruházásra csak a Zománc* és Kádgyámál (370 millió), valamint a MEZŐ­GÉP törzsgyárában (172 millió) került sor. Az előbbinél a beruházások tervezése során a korábbi termelőeszközök teljes elavulása, míg az utóbbinál új termék gyártása (kon­zervipari gépek) játszott szerepet. Az újon­nan belépő állóeszközök kihasználása azon­ban csak részben igazolta a várakozást. Az előzetes számításokat létszámcsökkenés, ki­sebb mértékű kereslet kialakulása, illetve a javító*, karbantartó-bázis hiánya keresztezte. Ez magyarázza az indokoltnál magasabb ön­költséget és — ez a kádigyár példáján le­szűrhető — a veszteséges gazdálkodást. 'A vizsgált öt egység egyiké sem tervez — a szűkülő forrásokra hivatkozva — a követ­kező éveikben nagyobb fejlesztéseket. A nö­vekedésnek (hatékonyság-javításnak) azon­ban csak egyik eszköze a fejlesztés, s hogy á vizsgált vállalatok a többivel sem nagyon tudnak élni, annak bizonyítéka .meglevő gép­parkjuk kihasználatlanságában is tetten ér­hető. Szakmai műveltség Legkedvezőbb a gépkihasználás a kádgyár­ban, de itt is csak mintegy 70 százalékos. Ál­talában kétműszakos üzemeltetéssel, több álló gép számításba vételével a Fémmunkás­nál mintegy 60 százalékos, a SZIM-nél 56 százalékos, a MEZÖG-ÉP-nél 50 százalékos, míg az Ezermester SSZ-mél — az egyműsza- kos üzemelés miatt — 35 százalékos a ki­használás foka. Paradox helyzetet mutat az is, hogy a nagy értékű gépek életkora és a termelés — ezen keresztül a gazdálkodás jövedelmezősége — fordított arányban vannak egymással: minél fiatalabb, korszerűbb, nagy értékű termelő gépekkel rendelkezik a gazdálkodó egység, annál kedvezőtlenebb az eredmény. Bár pontosan nem fogalmazódott meg, any- nyi feltételezhető, hogy a vállalatoknál csak a közepes színvonalú és az évek során a gya­korlatiban már megismert gépekhez szüksé­ges szakmai műveltséggel rendelkeznek. A legkorszerűbb, de egyben1 magasabb szakmai igényt Is támasztó gépek színvonalas mű­ködtetése még várat magára. Jellemző még, hogy a gépek jobb kihasználása a vállalatok­nál csak akkor kerül előtérbe, ha valamely ok miatt szűk kapacitás keletkezik. A nagy értékű gépek kihasználását a ME­ZŐGÉP törzsgyárában és a SZLM-ben szer­vezetten, meghatározott előírások szerint vizsgálják, de a kihasználás növelésére terv­vel nem rendelkeznek. Tervszerűtlen tmk A kép pontosabbá tehető azzal, hogy az állóeszközök kihasználtságára milyen hatást gyakorol a tervszerű megelőző karbantartás, milyen az összefüggés az előbbi tevékeny­ség és a gépek állásideje között. A vállalatok fájdalmasan veszik tudomásul, hogy az im­port gépek alkatrészbesaerzése nehézkes, az ütemtelen szállítások miatt kialakulnak a túl" készletezési gondok. Mind az öt egységben jelentősnek és fon­tosnak tartják á tmk szerepét, a nlagy értékű gépek kihasználását. E szervezet működése függ a termelés gépesítettségének fiókától. Például a kádgyámban a géprendszerek ará­nya miatt különösen fontos a tmk munkája, mégis tevékenységük jobbára csak a várat­lan hibák kijavítására korlátozódik. A vizsgált egységeknél tapasztalt tervezé­si, szervezési hiányosságok tovább nem tart­hatók, Tudomásul kell venni minden válla­lati vezetőnek, hogy a tmk nem valami kü­lönálló, ráépített emelete a gazdálkodás épü­letének, hanem a kollektíva eredményeinek minden tégláját — tartalmi és formai ele­mét — átható, módosító tényező. Ennek a felismerésnek szerény és kezdeti jelei már valamelyest érzékelhetők a krónikus létszám- hiány miatt e tevékenységre létrehozott gaz­dasági munkaközösségek növekvő számában. A felesleg eladható Az említett gondok létezését erősítik meg azok az ’ ismeretek, amelyeket a felesleges állóeszközök feltárása, hasznosítása terén nyertek a vizsgálók. Tapasztalható, hogy a tartalmas, eredményes munka sorra-rendre elmaradt. Ügy látszik, még jelenleg is elő­nyösebb biztonsági tartalékként meghagyni, és feleslegként ki mem mutatni a gépeket, mint azokat értékesítéssel vagy bérbe adás­sal hasznosítani. A sokat emlegetett költségérzékenység még mindig csak dédelgetett álom maradt. A vizs­gált öt egység közül egyedül a Fémmunkás tárt fel egy felesleges gépet, s tervezi ennek értékesítését. Keserű pirula, hogy mindaddig, míg a különböző szintű vezetés, a szakmai közvélemény az alacsony kihasználás magya­rázataként alapos indoknak fogadja ej a lét­számhiányt, aligha várható a kihasználatlan • Csapolás a kecskeméti Zománc- és Kád­gyárban. (Tóth Sándor felvétele.) állóeszközök kapacitás-tartalékainak feltá­rása, azok ésszerű hasznosítása. Hogyan tovább? Az egyensúlyra való törekvés népgazdasági szinten kikényszerítette a felhalmozás ará­nyának és tényleges összegének csökkenté­sét. Ennek következtében ma már a válla­latok is nagyon szűkös fejlesztési lehetősé­gekkel rendelkeznek. Beruházási eszközök hiányá'ban a hatékonyság növelése csak a meglevő termelőeszközök — különösen a nagy értékű gépek — jobb kihasználásával érhető el. Ezért szükséges, hogy a vállalatok a vizsgálat tapasztalatait hasznosítsák. Fontosnak tartjuk, hogy végezzenek rész­letes elemzést, számítást annak megállapítá­sába, hogy a termelő gépék optimális ki­használása milyen hatással lenne gazdálko­dásukra, annak hatékonyságára. Határozot­tabban vegyék figyelembe, hogy a kihaszná­lás növelése az alig használt, műszakilag vagy egyéb okiból elavult, illetve-felesleges gépek selejtezésével, eladásával is történhet. A nagy értékű és teljesítményű gépek ki­használása differenciált bérezéssel, helyes érdekeltséggel, megfelelő ösztönzéssel is ja­vítható. A tervszerű megelőző karbantartás elvégzésével az újonnan alakult kis szerve­zeteket is érdemes megbízni. Törekedve egy­ben a hosszabb távú kapcsolatok kialakítá­sára. A gépkihasználás javítására a vezetés határozottabban és tudatosabban törekedjen, a gazdálkodás kiemelt tényezőjeként 'ke­zelje. Kőtörő Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents