Petőfi Népe, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-02 / 27. szám

t 1984. február Z. • PETŐFI NÉPE # A KISGRAFIKA HAZAI MŰHELYEI TANYAI, KÜLTERÜLETI ISMERETTERJESZTÉS ötven év képnaplója ;A kisgrafika a leg­demokratikusabb kép­zőművészeti műfaj: mindenki birtokba ve­heti a képes üdvözle­teket, az ex librise­ket, a vizuális híradá­sokat, és egyre többen birtokba is veszik a pécsi, szegedi, debre­ceni, ceglédi kisgrafi- kai körök jóvoltából, egyre több a gyűjtő, bővül a nemzetközi kapcsolat is. Szeren­csére igen sokan és magas szinten műve­lik ezt a műfajt, a képírás és képbeszél­getés eme formáját. Bánsági András, a kis- grafüika egyik jeles kép­viselője 1914-ben született Temesvárott. Szliini Zol­tánnál .tanult, ő palléroz­ta képességeit. Kitünte­téssel szerezte meg dip­lomáját 1934-ben a bu­dapesti Iparrajzisk ólában. Tipográfus, nyomdász, művész, festő és sokszo­rosító grafikus, könyvmű­vész lett egy személyben. Milánóban munkásságát kétszer is Grande Diplo­mával ismerték el. Hosz- szú ideig volt a Minerva Könyvkiadó Vállalat szerződéses grafikusa. Az egyik legjobb hazai retu­sőr és piktográfus. Mint­egy ötven hazai és külföl­di tárlaton' vett részt, ön­álló kiállítása nyílt itt­<4> Kós Károly A TIT keresi az újformákat 9 Mohács 1526 hon és az NSZK-ban, müveit bemutatták a Szovjetunióban is. Több díjat és oklevelet kapott, a Magyar Kdsgrafika Ba­rátok Körének egyik ala­pítótagja, 1959-től fejti ki fáradhatatlan szorga­lommal ezzel kapcsolatos művészi és társadalmi te­vékenységét. Nemrégen adták ki a fővárosban újabb mappá­ját, mely jelzi a kisgra- fika sokrétű lehetőségeit, ezen belül Bánsági And­rás fáradhatatlan figyel­mét, alaposságát, kima­gasló szakmai és jeles művészi képességeit. Ez a mappanapló, vizuális ke­resztmetszet történel- münkrőhL házáig tájainkról,* '-rforűiiSn-A,'•** '*életü™fÍMl Nagy odaadással örökí­ti meg a vízparti árust, a bükki erdőt, a falusi ud­vart, |a balatoni széllo­vast. Emlékezetes rajzon idézi Siklós várának eles- tét 1543-ból, Gutenberg emlékét, a mohácsi em­lékhelyet és a busójárást. # Opusz 150 A témától függően hol ünnepélyes, hol játékos a megoldás, de formai ér­telemben mindig egyen­letes, v magas színvonalon.» S 'JNSlvan , ’esztendőt ^töltött-* el Bánsági András a ma­gyar nyomdászat, könyv­művészet, ■ "kdsgrafika és festészet szolgálatában. Eredményei, értékei ser­kentik új művekre, to­vábbi grafikai és festői távlatok elérésére. Losonci Miklós A Tudományos Ismeretterjesztő. Társulat igyek­szik a lakosság igényeinek legteljesebb mértékben megfelelő ismeretterjesztés! formákat kialakítani. Ez a törekvésük egyes területeken aiz elmúlt éviben várakozáson felüli eredményeket hozott. Például megyeszerte több mint hatszázan vettek részt a TIT szervezte idegen nyelvű tanfolyamokon, közü­lük tizenheten sikeresen szerepeltek az állami nyelvvizsga-bizottság előtt Különösen a felső tagozatos és középiskolás diá­kok vesznek részt sokan a műszaki és természet­tudományos baráti körök és szakkörök munkájá­ban. ahol matematikával, kémiával, biológiával foglalkoznak. Nagy sikere vollt a földrajzi szabad- egyetemnek, amelynek előadásait ötszázan hallgat­ták meg, de jelentős érdeklődés kísérte Berend T. Iván, Huszár Tibor és Hankiss Elemér társadalmi, gazdasági témájú tájékoztatóit is. Kiemelkedő ese­mény volt az elmúlt évben a kecskeméti Planetá­rium májusi megnyitója. Itt ma már havonta fo­lyamatosan 30 előadást tartanak iskolás csoportok­nak, illetve turistáknak. ■Hagyományuk van a- megyében a nyárt egyete­meknek, Kecskeméten tizenegyedik alkalommal rendezték meg az óvodapedagógiai, Baján, pedig he­tedszer a vízgazdálkodási nyári egyetemet. Az év végén a TIT-.nél is előkészítették az isme­retterjesztés Irányításának korszerűsítését, megnő a városi jogú nagyközségek és a nagyobb telepü­lések szervező szerepe. Az idén a bevált társulati munka mellett tovább bővítik a tanyai, a külterületi és a nemzetiségi is­meretterjesztést. Ez utóhbi országosan is elismert központja nálunk Csátalja. A kistermelők akadó, (májának témakörét szintén tágítják, mintegy öt­száz előadást tartanak megyeszerte a kertészke- dőknek és állattartóknak. Kisebb létszámú, úgynevezett értelmiségi fóru­mokon társadalomtudományi, ideológiai, nemzeti­ségi, politikai kérdésekről cserélhetnek eszmét a résztvevők. Szélesebb körhöz szólnak majd az ala­pozó ismereteket nyújtó előadások. Az idegen nyel­vű oktatásba bevonják a spanyol és a klasszikus görög nyelvet is. sőt megpróbálkoznak az óvodás­korú gyermekek úgynevezett „szoktató” tanításá­val. A hagyományos baráti kör mozgalmat kiter­jesztik. Ezután nemcsak a fiataloknak, hanem a felnőtteknek is szerveznek együttseteket. ahol bar­kácsolásról, természettudományos megfigyelések­ről, kertészkedésről beszélgetnek. Újszerű az idő­seknek szóló gerontológiai szabadegyetem, itt töb­bek között a pszichológia, a közgazdaságtan szere­pel a témaválasztékban. Korábbi példamutató eredmények nyomán meg­újítják a cigánylakosság körében végzett ismeret- terjesztést. A kiskunhalasi Harangos-telepen a Sem- «rmiwais*» kétriiáz TJKT-ízenézetének aktivistái» szer-- -Seaték4 eddig'nagy sikerű- felákkoíáSokat. MosJ^Kis- kunmajsán és Kecelen is megpróbálkoznak hasonló sorozatokkal. A széles körű ismeretterjesztés éliményszerűhbé. gazdagabbá válik a technika fejlesztésével, ezért a TIT eszköztárát is bővítik. Lézer kerül a kecske­méti Planetáriumba, képmagnó a megyei székház­ba, és filmeket, hangszalagokat kapnak a külföldi ismeretterjesztő szervezetektől. G. E. MA a l hónap 2. napián l órakor MEGNYÍLT a Bajai Lakberendező Ipari Szövetkezet és a Népművészeti Vállalat 2. közös lakberendezési TÉKA BOLTJA KÖNYVESPOLC magyar “író? KmSZübÓ Fe^tlC! egy főfogiaiko- Gyarapodásunk története zast es szabad *' r idejében foly­tatja az iróskodást, vagy pedig szellemi szabadfoglalkozásúként próbálkozik eladni írásait vala­melyik újságnak vagy folyóirat­nak. Ha összeáll egy kötetrevaló, kopogtat a kiadónál — úgy mint társai, s vár. Várja, hogy elfo­gadják, nyomdába küldjék, a könyvesboltokba kerüljön szelle­mi gyermeke. Ha minden össze­jön: időben működésbe lépnek bi­zonyos mechanizmusok, amelyek elősegítik a mű világrajöttét. És itt elsősorban nem'a kapcsolatok­ra és protekcióra gondolok, ha­nem például valamilyen évfordu­lóra, közüggyé váló magánügyre és persze a szerencsére is. Mert ki tagadná, hogy szerencsére is szüksége volt Kunszabó Ferenc­nek ahhoz, hogy 1983-ban három könyve honoráriumát postázzák a kiadónál. A tavasszal kapkodták el a Széchenyi eszmevilágáról szóló esszéjét, rövidesen ugyancsak a legnagyobb magyarról jelenik meg historikus szociográfiája az „És ég az oltár”. Nemrégen pedig a Gyor­suló idő sorozatban „Gyarapodá­sunk története” címen jutott el az olvasóhoz személyes hangú, pub- licisztikus szenvedéllyel megírt könyve. Ne tagadjuk: Kunszabóéknak jobbak a körülményeik, mint sok másnak. Jobbak, mert volán mö­gé ülhetnek, ha intéznivalójuk akad lakóhelyüktől távol. Van — illetve volt — másik lakásuk is, megfelelő a jövedelmük. Olyan nagy vagyon ez egy ötvenéves írónál, aki, amikor számot vetett eddigi bolyongásaival, félszáz kö­rül állapította meg eddigi al-, fő-, társ- és (ha van ilyen) mellék­bérletei számát? Nem. Egyszerűen arról "van szó, hogy az állással rendelkező, folyó­iratokban rendszeresen publikáló író belekerült az építkező diplo­mások szociológiailag is jól körül­határolható csoportjába: Azokéba, akiket a saját otthon megterem­tése arra késztet, hogy segédmun­kásként dolgozzanak a kőműve­sek mellett. Az építkező diplomá­sok között — olvasom egy tanul­mányban — sok elsőgenerációs ér­telmiségit találunk. Ezek egy ré­sze. bár már önálló bérlakással rendelkezik, mégis építkezésbe fog, mert meg akar felelni annak a képnek, melyet családja, baráti köre az Orvosról, a Mérnökről ki­alakított. A fenti idézetből talán csak a megfelelés nem illik a megyében ismert íróra. Egyszerűbb oka van annak, hogy az ötvenhét négyzet- méter szűknek bizonyult a Kun­szabó családnak: megérkezett Franciska, a harmadik gyerek. Ez látszólag magánügy — ha csak ar­ra nem gondolunk, hogy a három gyerek korántsem általános ho­nunkban. Közüggyé akkor válik ez az írás, amikor a szerző hite­lesen tárja fel a mostanság ör­vendetesen szaporodó lakáskere­sők. -cserélők, -építők életét és valóságos helyzetét. Az építkezők számára ismerős utat járt be: a hirdetések, ame­lyekről mihamar kiderült, hogy szinte egyetlen ajánlat sem volt megfelelő; a kölcsönt adók: mun­kahely, OTP és a többnyire’szin­tén kölcsönre szoruló barátok; a lelkes segítők: önzetlenek, de nem hozzáértők, hozzáértők, de ' nem önzetlenek; a „mesterek”, ígérge­tők, kontárok, jó szakemberek; a munka örörir>». izmokat próbáló, de látható eredményeket adó si­kere. : Szerzőnk nem lenne szocioprá- 'fus, ha nem szólna a bürokráciá­ról, az értelmiségi feltárulkozásról és a társadalom, a kaláka, a csa­lád megfelelőbb, egyre jobb össz­hangot óhajtó idényéről is. Remélem a ház elkészült. Talán a kerítés is. A Kunszabc család gyarapodott, de mindez nem aka­dályozza meg az írót, hogy figyel­jen hazai valóságunkra, úgy mint eddig is tette. Komáromi Attila 1SS Iskolai félidő A gyerekek holnap szü* leik elié tehetik a félévi ér­tesítőt. Azt hiszem, izgal­mas nap lesz ez sok ezer családiban. Mert ha a várt­nál gyengébb jegyeket visz haza a gyerek, akkor sok helyütt lesz haddelhadd, avagy a nevelő kerül a vádlottak padjára, amiért rossz osztályzatokkal csú­fította el az értesítőt... És így lesz ez majd június­ban is. a tanév végeztével. Persze az osztályzás kö­rüli viharok nemcsak csa­ládon belül dúlnak, ha­nem gyakoriak a pedagó­gusok között js, sőt, az egész társadalmat foglal­koztatja. nyugtalanítja ez a kérdés — elsősorban az egyén teljesítményének el­bírálásával kapcsolatban.. Réges-régóta viharokat kavar az osztályozás. Leg­szívesebben azt monda­nánk; hogy amióta intéz­ményes oktatás létezik, az­óta a gyerekek elbírálása mindig. fölkavarta az em­bereket. De hát ezt nem mondhatjuk, mert egysze­rűen nem igaz, mivel sok századon. keresztül — legalábbis a maá értelem­ben — nem osztályoztak az iskolákban Az viszont tény, hogy amióta osztá­lyoznak, azóta sohasem ju­tott nyugvópontra a telje­sítmény mérésének az ügye. Bizonyságul lapozzunk bele a neveléstörténet könyveibe! A középkori is­kolákban például még nem osztályoztak a mesterek. Akkoriban az volt a köz­felfogás, hogy az iskolás gyereknek saját érdeke a tanulás, viselkedjék hát ennek megfelelően. Csak később, a XV. században alakult ki az a szokás, hogy a tanító a jó tanuló­kat maga köré .ültette, a hanyagokat pedig — egy szamárfejet ábrázoló rajzot akasztva a nyakukba — hátraküldte az utolsó padba. (Innen ered a sza- márpad elnevezés.) A jegyekkel való osztá­lyozás a jezsuiták g%r*iá» ? ziumaiból indult el a XVI. század végén. Ekkor a ta­nárok hat kategóriába so­rolták növendékeiket: a ...kiváló” gyerek egyest ka­pott, az „eltávolítandó” hatost. Ezt az eljárást már akár a mai gyakorlat ős­forrásának is tekinthetjük, egyébként pedig elég ha­mar megbukott, mert a tanárok kezdettől fogva bonyolultnak tartották, na­gyon idegenkedtek tőle. Sokáig élt ezután a cso­portos osztályozás, amikor- is a_ gyerekeket előrehala­dásuk szerint ültették a padsorokba. Az első rend neve volt a Prima classis, a másodiké a secun da classis. Ebből származik a máig élő székunda szó az elégtelen teljesítményre. Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis félévkor, illet­ve év végén az összes tan­tárgyban elért eredmények alapján egyetlen, összesí­tett érdemjegyet írt elő. De bizony ez s©m vált be. mert innen kezdve rend­szeresen, húsz-harminc évenként új elgondolás születik a tanulóik muriká- iának minősítésére. Jó kétszáz év óta min­denúj szisztéma egyúttal új elégedetlenség forrása. A mostani ötfokú skála ná­lunk 1950 óta vám érvény­ben; elismerés és bírálat egyaránt éri a mintegy tízévenként vissza-vissza­térő vitákban. Hogy h<*z* szú életű lesz-e? Ki tudja? Mindenesetre már folynak a pedagógiai kísérletek az osztályozás nélküli érté­kelés használhatóságáról. Lám, sohasem volt köny nyü az osztályozó tanár dolga, de ez végül is a pe­dagógia belügye. A közvé­leményt a teljesítmény mé­résének egyetlen eleme foglalkoztatja igazán, még­pedig az. hogy mit takar az érdemjegy, mert néme­lyik szerint az iskolai te­vékenységet, a tanulást nem lehet objektiven meg­ítélni. Ha már egyszer létezik osztályozás, akkor az mindenképpen a tanuló produkcióját tegye mér­legre — az emberek több­ségének és a pedagógusok derékhadának is ez az ál­láspontja. S az érvelés jjj eléggé meggyőző: Ha ugyanis a felnőttek társa-, daliméban értékelik az egyén munkáját, s másfaj- jjj ta tevékenységformáit is, akkor az iskola miért len­ne kivétel, készítse csak föl a’ gyerekeket az életre, bírálja a tudásukat, szor­galmukat. Most már csak az a kér- H dés. hogy a nevelő mit te­gyen a mérlegre. A szocia­lista pedagógia idestova harminc éve határozottan azt vallja, hogy a tárgyi; jjj Lagos elbírálásnak öt fö szempontja van: a tárgy- ismeret, iaz érdeklődés, a tanuló részvétele az isko­lai életben, a közösségi munka és az önálló fel­adatmegoldás mértéke. Ezek figyelembevételével részrehajlás nélkül lehet jj elbírálni a. tanulókat, jól­lehet, bizonyos mértékig az osztályozó személy szub­jektivizmusa is szerepet játszik a megítélésben; már csak ilyen az emlberi természet. Gyermekeink munkájá­nak. szorgalmának, maga­tartásának minősítésében exerrgetég -SttgeEi^őrik "WaM még. Szülőnek is, tana maik Ki| is. Mindenekelőtt ismerni a gyerek személyiségét, kellően motiválni őt a ki­szabott feladat megoldá­sára, hogy — a pszicholó­gusok szavá val élve — a tanár és a szülő követel­ményei beépüljenek a sze­mélyiségébe, ami minden­féle ígérgetésnél vagy fe­nyegetésnél jobbam ösztön­zi majd a munkára. Kitetszik az elmondot­takból, hogy az osztályo­zás azért több a teljesít­mény értékelésénél, mert egyúttal személyiségfor­málás is. Mai tapasztalataink sze­rint még sokáig szükség lesz osztályozásra az isko­lákban. A teljes eltörlés egyelőre nem időszerű, mint ahogyan nem volt az 1890-ben sem, amikor elő­ször követelték Magyaror- S szágon, mondván, hogy lelkileg károsan, hat a gyerekekre. Viták, ellen­tétek e kérdés körül ter- S mészetesen bármikor ki­robbanhatnak. de nem ne­héz megjósolni, hogy a jövőben sem magával az osztályozással lesznek elé- 11 gedetlenek az emberek, hanem annak helytelen al­kalmazásával. Miként nap­jainkban is így állunk ez­zel. P. K. I. « Mit láthatunk a színházban? Kellemesen hátborzongató krimit ígér februárra a Katona József Színház. Gyurkó László és Lakos Anna dramatizálta Agatha Christie Tíz kicsi néger című regényét. A főszerepeket Kovács Gyula, Csen­des László és Závori Andrea alakítják, a próbákat Gyurkó László irányításával megkezdték. A premiert 25-re, szombatra tervezik. A nagyszínházban továbbra is műsoron marad Hernádi Gyula Ki­rályi vadászat című színműve a tévékritikusok díjával a minap ki­tüntetett Bessenyei Ferenccel, a Doktor Faustus-ban a képernyőn is látható Kozák András és Drahota Andrea .vendégfellápésével. Mol­nár Ferenc ligeti legendája, a Liliom remélhetően továbbra js tap- sos siker marad Sztankay Istvánnal, . Pécsi Ildikóval és Kútvölgyi Erzsébettel a főszerepben, A plakáton meghirdetett előadásokon kí­vül február 17-én és 20-án is műsorra tűzik a Jöjj délre cimborá­mat. Természetesen továbbra is várja az érdeklődőket a Háry János. A Kelemen László Kamaraszínház műsorának gerincét Beckett Ó azok a szép napok! című színdarabjának előadásai alkotják. A mindvégig színen levő Winnie: Törőcsik Mari. Egyszer szerepel a műsorban Csengey Dénes A cella című monodrámája Jancsó Miklós rendezésében. 9-én mutatkozik be a Mozgásszínházi tagozat a Vetüle- tek című műsorral. Műfaja profán játék egy panoptikum kellékeire és eleven emberi testekre. A Stephen Laacock írásából készült Rosszcsirkeff Mária emlékiratait 20-án adják elő. A budapesti Játékszín meghívására február 9-én és 10-én a fővá­rosban játsszák Lorca Don Cristobal és Biok Komédiásdi című egy- felvoná sósát. 29 én Kiskunfélegyházára látogatnak a Csalóka Páterrel és a Kocsonya Mihály házasságával. Februárban egy szekszárdi és egy siófoki meghívásnak is eleget tesznek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents