Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-17 / 13. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1084. január 11.

Magunk mögött hagyva egy esztendőt, a családban is számot vetünk: sikerült-e elképzeléseinket teljesíteni, gyarapodtunk-e ahogyan óhajtottuk. S most újabb terveket szövögetünk, mert reményeink nem csappantak, bízunk vágyaink beteljesedésében az idén is. Holott nem könnyű esztendő vár ránk. Feladataink nagyobbak, mint az eltelt másfél évtizedben bármikor. Mindany- nyiunk, vagyis az ország feladatairól van szó, arról, hogy olyat és annyit termeljünk, amiért a vevők elegendőt fizetnek ahhoz, hogy a felvett külföldi hiteleket és kamatjait visszafizethessük, megőrizzük gazdasági egyensúlyunkat, ugyanakkor az itthoni ellátásban sem legyen hiány. Mert csak ekkor teljesülhetnek vágyaink.

Teendőink sorakoztathatók, közülük egyet említek, azt, amire mindenki képes akár tervezőasztalnál, laboratóriumban, kőműves állványon, különféle gépekkel, a szántóföldön, ahol éppen dolgozik. Mennyit és milyen minőségben teljesítünk. Ettől függ minden. A fizetés is, az a pénzösszeg, amit a mostani családi elképzelések megvalósításához hazavihetünk. Rajtunk múlik. Azon, hogy tudásunkat, szakértelmünket jobPénzünk

ban hasznosítjuk-e, hogy képességünk visszatartása helyett teljes energiával, a munkaidő egészét kihasználva végezzük-e feladatainkat. Ugyanis a gazdasági teljesítmények döntik el, hogy lesz-e elég termék, amit megvásárolhatunk és pénzünk ahhoz, hogy megvethessük. Az egyéni teljesítményekre alapozódik minden. A munkabérünk is.

Odajutottunk — sajnos, hogy a kényszer vitt rá, s nem az önálló cselekvőerő —, hogy nem engedhetjük meg magunknak munkaidőben a kávézást, a tereferét, a sétálga- tást, a lassú, késedelmes, selejtes minőségű munkát. Sőt a szomszédunknak sem. Mert, ha így teszünk,* családunkat károsítjuk ezer forintokkal, magunkat fosztjuk meg dédelgetett álmaink teljesülésétől. Ma már nem elég dolgozgatni. A politika pontosan fogalmazott álláspontja: a bérezés szigorúan csakis a teljesítményék szerint történhet. S ez a végrehajtásban sem szenvedhet csorbát. Magunkért és nemzetünkért kötelességünk eszerint cselekedni. Nem lehet más válaszutunk. Ügy tudjuk az

ár- és béremelések közötti egyenlőtlenséget Áthidalni, ha nagyobb értéket állítunk elő, mint tavaly. Ezért kaphatunk több béri, s pénzünkért a megnőtt értékű árukat is megve- hetjük.

Nézzük, milyen lehetőségek közül választhattunk? Az egyik: magas fizetés, alacsony (államilag támogatott) árak. Ennek következménye: áruhiány, sorbanállás, jegyrendszer. A másik: magas fizetés, magas ár, ami gyors inflációit, a pénz elértéktelenedését eredményezi. Meggyőződésem, egyiket sem kívánja senki. A harmadik amit az ország választott, az áremeléshez képest szerényebb bérnövelés. Az áruellátás változatlanul jó marad, és pénzünk is. De ha csak 3—4 százalékkal teljesítünk naponta többet, máris kiegyenlítettük az eltérést. S ez nem sok. Ennél jóval nagyobb tartalék, szaktudás, erő és önbecsülés van a magyar emberben. A többletmunka és a minőség javítása hozza a több pénzt, ez teszi lehetővé egyéni terveink teljesülését. És természetesen az országét is, ami még egy jó érzéssel párosul: nemzetünk képes az önmegújításra.

Csabai István

Kiállítás

Budapesten

Bács-Kísfcun ipari szövetkeze- 1 teiben évek óta számos olyan terméket is gyártanak, amelyeket korábban külföldről, főként tőkés importból szereztek be. A megyében húsz szövetkezet vesz részt ebben a mozgalomban.

A Kiskőrösi' Ipari Szövetkezet olyan termosztátszelepet készít, amelyet korábban csak tőkés országból lehetett beszerezni. Ugyanezzel a szándékkal indította el a kiskunfélegyházi Fémipari Szövetkezet egyes gyógyszergyári berendezések gyártását, a bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet pedig a pékségben használt sütőlemez-tisztítók előállítását.

Baján működik a Csökkent Munkaképességűeket Foglalkoztató Vegyesipari Szövetkezet, amelynek dolgozói férfi sportnadrágot, fiú-leány szabadidő-ruházati cikkeket gyártanak. Ezek szintén importáruk voltak.

Mindezeket azért említettük meg, mert Budapesten január 16- től 20-i@ tekinthető meg a szövetkezetek importot helyettesítő termékeiből rendezett kiállítás, az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat Rákóczi úti bemutatótermében. B ács-Kiskun ipari szövetkezetei — a KISZÖV tájékoztatása szerint — termékeket ez alkalommal nem mutatnak be, de tapasztalatszerzésre minden bizonynyal felhasználják ezt az alkalmat.

Tejüzem a város szélén

A tej élet, erő, egészség! Ez nemcsak reklám. A tejből készült áruféleségek sajátossága, hogy forgalmazásuk nem egyszerű, hiszen az idő mindenütt szigorú bíróként dönt a felhasználhatóságukról. Éppen ezért a

O Az üzemeltető műszerészek sokat tehetnek a minőség javításáért. Hevér Lőrinc éppen fóliát cserél.

tej begyűjtése, feldolgozása és eljuttatása a. vásárlókhoz kiszámított, pontos menetrend szerint történik.

A kecskeméti városszélen 1971-ben épült fel a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat — a tizenegy közül egyik — feldolgozóüzeme. Itt folytatódik az a „gyártás”, amely tulajdonképpen a szántófölden kezdődik. Az eredeti tervek szerint naponta 70 ezer liter tejet dolgoztak volna fel. De van, amikor ez a mennyiség megközelíti a 200 ezer litert is.

— Az építés óta eltelt tizenhárom esztendő alatt körülbelül 100 millió forintot költöttünk a gyár korszerűsítésére — mondja Aradi László üzemigazgató miközben fehér köpenyt húzok a tisztaságszagú házi mosodában.

Néhány lépcsőfok után már az üzemcsarnokban vagyunk. Hatalmas tartályok, töltőgépek, csiUbgó-vdllogó berendezések, csőkígyók mindenütt. Megtudom, hogy a tervezés, az építés és az időközbeni bővítés nem a legjobban sikerült. Szűkén vannak. Közben a keramitpadlóra is figyelni kell, az állandó nedvesség miatt csúszik. Félreállunk, mert három asszony óvatos léptekkel, húz egy tejesrekeszekkel teli kiskocsit. Rezignáltan mondja a véleményét az igazgató:

— Érdesített keramitburkolat kellene. Sajnos, elég gyakori az elcsúszás. Addig, míg az új padlózat*^ el-merrt ki készülj csak vigyázni rtudithksii .írujqA.

Az egyik töltőgépnél kettesével telnek a kakaós poharak. A berendezés surrogva préseli az alumíniumfóliát a törékeny műanyagra. A szalag végén ügyes asszonykezek lekapják, fordítják a már teli poharakat. Amelyik véletlenül csurog, nem kerülhet a boltokba.

Néhány lépéssel odébb már a műanyagtekercsről letekeredő fóliacsíkot nézem. Ismerős, piros betűk futnak a szemem előtt: TEJ, TEJ... A gép másik oldalán már potyognak a teli zacskók. Végre választ kaphatok a legilletékesebbtől: a vásárlók

legnagyobb bosszúságára, miért folyik időnként a tej?

• .Kovács Ferencné és Szalai Ferencné segítségével naponta sok ezer teli tejeszacskó kerül a vásárlókhoz. (Tóth Sándor felvételei.)

A „hősi” szakmák mellett a mienk szinte ismeretlen. Mindenki tudja, hogy az aratók, a pékek,, a kohászok és még jó néhány szakinában dolgozók embert próbáló nehézségek közepette végzik munkájukat. A tejesekről alig esik szó, pedig az itt dolgozók is január elsején éjszaka kezdik meg a munkát és december 31-én fejezik be...

Czauner Péter

• Egy-egy teherautó naponta többször is fordul a tejjel a termelőtől a gyárig. Képünkön Dékány Lajos éppen mintát vesz a vizsgálathoz.

’' — TVz 'alapariyag- és a hegesztési hiba az oka. Tudom, senkit nem vigasztal, de tegnap én is eláztattam az ABC-ből hazafelé szalvétát, kenyeret, és még ami a kosárban volt...

Megáll a gép, kiabálás. Bajú- szos fiatalember érkezik sebbel- lobbal, állít valamit a szerkezeten, és újra indulhat a tejfolyam.

— Visszatérve a minőségi hibákra, 1982-ben termékeinknek még 3,6 százaléka esett jogos minőségi kifogás alá, vagyis száz vásárló közül háromnál többen bosszankodtak. Tavaly változtattunk az üzemeltető műszerészek bérezésén. Most fizetésük 40 százalékát minőségi prémiumként

kaphatják. Azóta a 3,6 százalék a felére csökkent.

Már a másik épületben járunk. A zajtól alig értjük egymás szavát. Itt készül a tejpor. Ez egyébként a vállalat egyetlen ilyen üzeme. A sürítők hatalmas csőtekervényeiben koncentrált tej vékonyan folydogál a lassan forgó, forró hengerekre. Ezek palástján filmszerű rétegben törékeny hártyává sül. Éles kés metszi le, majd innen kerül, a szem elől zárt úton, a zsákokba.

— Régen a tejporíitóban a munka szervezésével S mindig gondjaink voltak — mondja a kísérőnk. — Január 1-vel tizennégyen vállalati gazdasági munkaközösséget alakítottak. Igaz, így többet dolgoznak, de ennek megfelelően többet is keresnek.

Visszakanyarodva az iroda felé említi, hogy 20 millió forint körüli nyereséggel zárták az

1983-as esztendőt. Szavaiba azonban keserűség is vegyül, amikor a szakma becsületéről beszél.

: .

Mérlegen a kukorica

Január a mérlegkészítés ideje a mezőgazdaságban. Ennek keretében elemezték a Bácskai és Duna melléki TESZOV szakbizottságai a nagyüzemi kukoricatermelés tapasztalatait és idei feladatait az elmúlt napokban.

• A szövetkezetek maguk is szaporítottak kiváló minőségű kukorlca- hibridmagvakat. Képünk a vetőmagkukorica betakarításakor készült.

Érdemes a legfőbb megállapításokból idézni: a kedvezőtlen természeti tényezőik, az aszály, a jég ellenére a legtöbb őszben eredményes volt a kukorica- ágazat 1983-ban. Harmincegy közös gazdaság takarított be hét tonnánál magasabb átlagtermést, közülük a miskei Március 15-e, a dunapataji Petőfi és Űj Élet, a bátmomositori Kossuth, a bo- rotai tsz nyolc tonnánál, a kalocsai Iszkra, a jánoshalmi Petőfi, az uszódi Egyetértés Tsz 9 tonnánál, a bátyai Piros Paprika, a rémi Dózsa, a fajszi Kék Duna Tsz pedig itíz tonnánál magasabb kukoricatermést ért el hektáronként.

A szakemberek értékelése szerint az üzemi adottságokhoz igazodó, az egyre korszerűbb technológia alkalmazásának, a magasabb genetikai értékű hibridek termelésbe állításának, az arányosabb tápanyagelláltásnak, a lelkiismeretes munkának, a növekvő szakmai hozzáértésnek volt ebben a legnagyobb szerepe, Mindezek eredményeként a bácskai és Duna melléki szövetkezetekben együttesen 44,8 ezer hektáron 316 ezer tonna kukorica termett. Ez a mennyiség az előző ötéves tervidőszak hektáronkénti átlagtermését 1,2 tonnával haladta meg.

Az ágazat értékelése közben kitűnt, hogy a térség szövetkezetei jól hasznosították az előző gazdasági évek tapasztalatait, módszereit; tanultak egymástól, s módot találtak arra is, hogy a megyén kívül szerzett ismereteiket, a tudományos intézetek segítségét is hasznosítsák. Melyek voltak ezek?

A fokozottabb és arányosabb tápanyaghasználat előmozdította a kukorica növény életképességét, szárazságtűrését a magas biológiai értékű hibridek termő- képességének érvényesülését. A növény számára legalkalmasabb vetésiidő mellett az egyenletes vetésmélységre is figyeltek a legtöbb szövetkezetben. Bebizonyosodott, hogy ez 8—10 százalékkal növelheti a ■ hozamot. Fontos tényezője volt a bácskai és a Duna melléki gazdaságokban az ágazat eredményességének az alkalmazott 31 hibrid- kukorica arányának helyes kialakítása.

Az energiatakarékosság érdekében 15 százalékkal csökkentették a szövetkezetek a hosszú tenyészidejű, 500-as, vagy annál magasabb FAO számú hibridek

arányát. A csapadékhiány ellenére kiemelkedő termést adott a Pioneer 3739-es, a 3732-es, a 3780-as, a 3747-es hibrid. A legkedvezőbbnek a hektáronként 50—75 ezer közötti termő tőszámú kukoricaállomány mutatkozott.

Nem lenne teljes a kép, ha csupán az eredményeket említett A tudományos intézetek kutatási eredményeit is felhasználták a szövetkezetek. Dr. Harmati István, a GKI tudományos osztály- vezetője kísérletet állított be több gazdaságban. A bemutatott hibrid öntözés nélkül is kimagasló termést adott.

nénk. Mert az is igaz, hogy az előző évhez képest erőteljesen növekedett a termelési költség, és jelentősen csökkent — főként az aszály következtében — az egységnyi területre számított ágazati jövedelem. A vegyszerellátás zavarai, a vegyi anyagok késedelmes szállítása hátráltatta a vetést. Az öntözésre berendezett szántóterületeken, a szárazság ellenére, sem üzemeltették kellő mértékben a mesterséges csapadékszóró berendezéseket, mert a takarmánykukorica öntözésének költségei még tavaly sem térültek meg. Ezzel szemben széles körű kezdeményezés történt a melléktermék hasznosítására, a kukorica minőségét megóvó nedves tárolási módszerek alkalmazására.

Cs. Zs. - K. A.

A szerelők csoportvezetője

Gyorsan elrepült az a tizenhét esztendő, amit itt. a kiskunfélegyházi Petőfi Tsz-toen eltöltöt- tem. Persze, a kora reggeltől késő estig tartó munkában nem sokat gondolhat az ember az idő múlására. Esetleg mérgelődhet, hogy már megint este vám, és az a'dott feladattal még nem készült él.

Meséljek az életemről? Édesapám földműves volt. Kunszállás határában. Ott nőttem fel, szeretteim a tanyai életet. Persze, most már a községben lévő fürdőszobás házamból nem költöznék ki tanyára...

A hatvanas évek elején édesapám belépett a tsz-be. Engem mindig vonzott az erdő, ezért elmentem az erdőgazdaságba. Miután csak hét osztályt végeztem, azonnal nekiláttam a nyolcadiknak. A sikeres vizsga után beiratkoztam a szegedi erdészeti technikumba. Közben meig is nősültem, és feleségeim nem nagy örömmel vsty te tudomásul, hogy erdésznek készülök. Ennek a foglalkozásnak a művelői általában erdőben élnek. s a feleségem nem szívesen költözött volna erdészházb'a. Így azután — kissé fájó szívvel — másfél év után abbahagytam a technikumot.

Nagyon szerettem volna szakimat tanulni, s ezért előbb az áramszolgáltatóknál próbálkoztam. Nem vált be, néhány hónap múlva az akikor még működő gépállomáson kaptam munkát. Azonnal nekiláttam a tanulásnak. Előbb egy hathónapos tanfolyamon autóvillamossági szerelői képesítést szereztem, a következő évibein a dízeladagoló-foe- állító szakmát tanultaim. Mindkettőt nagyon szeretem és azóta is szívesen végzem. Persze, nem elégszem meg a 17 évvel ezelőtt, tanfolyamokon szerzett tudásommal. Rendszeresen megveszem a szakmáimmal kapcsolatos szakkönyveket, s ezek segítségével képzem magam tovább.

Hogyan kerültem a tsz-be? Akkoriban a közös gazdaságoknak még nemigen volt műhelyük, szakemberük. Gépeik jó részét g gépállomások javították. Engem 1968-ban helyeztek kii ide, s néhány hónap után az elnök elvtárs arra kért: vállaljak náluk végleges munkát, és segítsek a szerelőműhely létrehozásában. Vállaltam. Először egy régi épületben kezdtünk munkához. Mindenekelőtt egy nagy ajtót kellett csinálni, hegy a gépek beférjenek. A hetvenes évek elején már volt ereje a tsz-nék egy új. a követelményeknek megfelelő műhely építésére, ezt követően felépült a második is.

Egymásután repülték felettünk az évek. Némelyikükre most is szívesen emlékezem. Évekig az apósomékniál laktunk KünszálMsoni 1971-ben végre megkezdhettük a saját otthon építését. Á fürdőszobás, korszerű, saját házunkba, melynek 116 négyzetméter az arapterülete. 1972-ben már be is költözhettünk. Nevezetes év volt még 1971 azért is, mert ajkkor kaptam meg a Mezőigazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést. Jó érzéssel em_ lékszem 1975-re is. Miután már megvolt a nyolcéves szakmai gyakorlatom, sikeres mestervizsgát tettem. Ebben az évben lettem a szerelek csoportvezetője és megválasztottak szakszervezeti bizalminak is. Szívesen végzem mindkét munkát, de akkor örülök igazán, amikor kijavítok egy hibás, sok üzemanyagot felhasználó ada_ golót. és a munkám nyomán csökken az erőgép fogyasztása.

Szabad időm nem sok van, hiszen a gépeknek dolgozni kell. Ha délután behoznak egy lerobbant masinát, nem mondhatom azt, hogy letelt a munkaidő. Bizony, különösen munkacsúcsok idején késő este van, mire hazaérek. Féleségem az első években otthon volt. 1975 óta Kecskeméten a SZIM-iben, a csomagol Óban dolgozik. Erzsébet lányom férfiszabó-sizafcmá't tanult, majd leérettségizett, férjhez ment, és Kecskeméten az SZTK-ban dolgozik. Orsolya lányom nyolcadikba jár, utána szeretne beiratkozni a közgazdasági szakközépiskoláiba.

Hát. ennyit rólam, magunkról. Jól érzem magam, megbecsülnek, s erre magam is igyekszem rászolgálni....

4 Elmondta: Lantos Sándor,

a félegyházi Petőfi Tsz szerelő csoportvezetője Lejegyezte: Opauszky László