Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-17 / 13. szám

1984. január 17. • PETŐFI NÉPE • 8 \ KÖZMŰVELŐDÉS MA Kézfogások után és előtt Szinte lehetetlen eltúlozni annak a me- cénásságnak a jelentőségéi, amely a kép­zőművészet otthonává tette Kecskeméten a jellegzetesen szecessziós Cifrapalota épületét. így kerülhettek nyilvánosság elé méltó környezetben az évtizedek során felhalmozott festészeti, grafikai és szob­rászati értékek. Ezek megidézik — sze­rencsésebb esetben pedig föltárják — a múlt század és a legújabb kor összekötő eredményeit. Csakis ily módon marad­hattak Bács-Kiskun és a „hírős város” birtokában fontos életművi hagyatékok: az adományozáskor kötött szerződések többnyire feltételként szabják meg a nyil­vánosságról való gondoskodást. lomra összeállított felsorolás. A Zeneakadémia nagytermében iro­dalmi estek igyekeztek híveket toborozni a modern irodalomnak. A Tömörkény Társaság zenés, irodalmi, színpadi matinékkal is nyilvánosság elé segített alkotó­kat. Az 1928. végén indult Munka című folyóirat mellett szavalókó­rus és szín.játszócsoport alakult:, több száz műsort tartottak. Emel­lett népdalkórust és kamarakó­rust működtettek, a programok alkalmi „élőújságok”-kal egé­szültek toi. S nagyon fontos sze­repet játszottak a mindehhez szervesen hozzátartozó vitaes­tek ... Valami elkezdődött A századeleji, virágmintás homlokzatú, mázas cserepezésű épület egyik második emeleti sarkában kis kiállítás várja az érdeklődőket. Külön, ilyenkor szokásos megnyitó nem volt. Az egész „csupán” megkezdődött. Il­letve röplapok mellett a Petőfi Népe adta hírül, hogy valami ké­szül. Művelődési oldalunkon új rovat indult január 8-án, s min­den hasonló alkalommal ismét­lődni fog: más-más tartalommal az idén tizenkétszer a tervek sze­rint. Nem véletlenül esett egybe a két kezdeményezés. Ezt az együt­tes jelentkezést a Kecskeméti Galéria és a megyéi pártbizott­ság napilapjának összefogása tet­te lehetővé. Mintha csak így foly­tatódna a legutóbbi képzőművé­szeti világhét, amely a tömeg­kommunikációval való kapcsola­tot választotta vezérmotívumul. Sok szó esett erről különböző találkozókon Lajosmizsétől a szanki bányászközségig, ahol pél­dául a termelőszövetkezet ifjú­sági szervezetének fiataljai ren­deztek eszmecserét a témáról. Azok is rádöbbenhettek a művek­ké! való találkozás mással nem pótolható élményére, akiknek Bács-Kiskun képzőművészeti éle­te korábban esetleg nem jelentett többet, mint néhány tanyás táj­képet. Mert fiatalságuk okán sem tudhatták, hogy főleg a hatvanas években olyan alkotó műhelyek jöttek létre Bács-Kiskunban, amelyek megállják a helyüket messze, földön .váló -összehasonlít tásókkal is. Műhelysorozat nyitánya Az új évtized alighanem más­fajta feladatokat hozott az ala­pozást követően. A létrejött sok­féle erőnek egymásra kell talál­nia, hogy ne csak elszigetelten fejtsék ki hatásukat. A legújabb, galériabeli „műhelysorozat” első­ként Csáky Lajos grafikusművész „Jelenetek a fák életéből” című kamarakiállításának ad helyet. A Petőfi Népe bemutatta a hód­mezővásárhelyi születésű, tíz esztendeje Kecskeméten élő és dolgozó alkotót, akinek a rajzait számos kiállítás sorakoztatta fel Bácsalmástól Budapestig. Fino­man — pontosan! — megmun­kált felületek sejtelmessége és drámai tartalom kelt valami olyan hatást, ami az élmény ne­hezen megfogalmazható leírására késztet kritikusokat. Például így: „az ember drámájának a termé­szet, az ember érintette tárgy: a város, a ház, a szoba csupán halk díszlete"., Nem ismeretlen dolog a sajtó­nak és a közművelődés valamely ágának, intézményének kézfogá­sa. Pécsett olykor a legizgalma­sabb kamaratárlatoknak a sajtó­klub szűk előtere ad helyet, rend­szeresek a kiállítások Szegeden is a szerkesztőségek központi szék- házában, s nem hiányzott a kez­deményezők mellől a kecskeméti sajtóház klubja sem. Jelen lenni A közművelődési határozat és törvény megerősítette a múlt év­tized derekán, hogy a tömegkom­munikációs eszközök közvetle­nebbül is legyenek jelen a kul­turális élet alakító tényezőinek sorában. De ez sem előzmények nélküli. A két világháború közöt­ti baloldali folyóiratok szerkesz­tői és munkatársai visszaemléke­zéseiből mindennél érzékleteseb­ben kiderül: az olykor csak tisza­virág életű kiadványok zöme kapva kapott azokon az alkal­makon, amelyeket a különböző egyesületekkel, társaságokkal kö­zösen sikerült teremteniük az írói bemutatkozásokra, művek nép­szerűsítésére. Sőt, maguk is kezdeményeztek, létrehoztak vonzó alkotói műhe­lyeket, stúdiókat. Kiadványokat jelentettek meg, előadásokat tar­tottak. Az egyesületek, társaságok pedig igényelték a közreműködé­süket. Kun Zsigmond elmondása szerint például a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületé­ben „zavartalanul folytak az írói bemutatkozások, a folyóiratok — a Nyugat, a 100%, a Korunk Sza­va, a Szép Szó, az Argonauták — hírverései, Palasovszky kórusjá­tékai, Tersánszky kísérletei, Ba- silides, Medgyaszay, Török Erzsi dalestéi; Kása, Kadosa, Farkas Ferenc, Kozma, Szelényi zenei műsorai, képzőművészeti kiállítá­sok, a tudományos előadások .. Sok mindent sugallhat napja­inkban a következő, csupán talá­Osztással szorzódik A közművelődés mai, átfogóbb szemléletének meghonosodása idején fölöttébb időszerűek ezek a kezdeményezések. Példaként szokták emlegetni az Üj Tükör­klubokat. Immár legendás a Sza­bad Föld három nagy akciója: Könyvet a pusztai diákoknak, Ol­vasson velünk és az összetett ön­művelési program. Szerepük van a pedagógus szakmai lapoknak is abban, hogy erősödött az iskolák és múzeumok, színházak, mozik együttműködése. Folytatásra és követésre méltók azok a pályáza­tok, tudományos tanácskozások, hagyományos és klubszerű író— olvasó találkozók, amelyek időn­ként összefonódnak a Forrás szerkesztőségének munkájával. Művészeti és kutatóműhelyek, művelődési intézmények látják hasznát a kapcsolatok bővülésé­nek. És mindazok, akik részt vesznek a változatos rendezvé­nyeken. A Forrás—Üj Tükör Klub például filmvetítést, közös színházlátogatást, városrende­zéssel foglalkozó beszélgetést hirdetett meg januárra Kiskun­halason. S ha az időjárásban is szövetségest találnak, a hógolyó­zás és korcsolyázás sem hiányzik közös prorgamjukból... Immár számos művészeti, mű­velődési intézmény létrejött Bács- Kiskun megyében. Nagy dolog képtárat avatni, amikor minden beruházásra szánt forintnak he­lye van gazdasági teljesítmény­központú világunkban. Nem is új létesítmény nyitotta meg kapuit^ hanem a szükséges átalakítások után olyan galéria várja látoga­tóit Kecskemét szívében, amely a legfontosabbat teszi lehetővé az ember és műalkotás kapcso­latában: az eredeti művekkel való találkozást. A századelőn készült épület stílusos módon jut­tatja közönség elé mindazokat a művészeti remekeket, amelyek nem viselik el a múzeumi raktá­rak sötétségét. Módot ad arra is, hogy más közművelődési vagy oktatási intézményekkel társulva — esetleg csak egy-egy alkalom­ra szólóan — az élmények meg­osztásával megsokszorozza kin­csei hatását. . Halász Ferenc A zebegényi festő M ost lenne 90 éves Szőnyi István. Újpesten született. Rendkívüli tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál és Réti Istvánnál végezte. A század­elő legendáshírű képzőművészeti szabadiskolájában, Nagybányán is dolgozott, Itt, az erdélyi hegyek közt eszmélt rá a természet szép­ségére, itt sajátította el mesteré­től, FerencZy Kárólytól azt, hogy olykor nem is kell mást tenni, mint a látott festői motívum szép­ségét az ecset nyelvére lefordí­tani. Fejlődését megakasztotta az 1914-es háború, amelynek poklá­ból hosszan gyógyuló tüdőbajjal szabadult. 1917-ben újra a nagy­bányai hegyek között keresett nemcsak gyógyulást, de lelki bé­két is a nagy világégés sebeire. Művészi érése idején megismer­kedett a felbolydult Európa sok­féle forrongó művészeti mozgal­mával, az önmagáért való forma­építés (a l’ar.t pour l’art) világá­val, a kubizmussal, a dadaizmus­sal. A Nyolcak mozgalma, főleg Ultz Béla robusztus emberábrá­zolási módja átmenetileg hatása alá kerítette. A húszas évektől azonban a formabontó törekvések helyett az időtálló monumentali­tás felé fordult. Magába húzó­dott, az ember belső világát kezd­te .tanulmányozni, és a felületek, a formák, a fényhatás törvény­szerűségeit. Útján töretlenül ha­ladt haláláig, eszményeitől sem­mi sem tántoríthatta el. Életmű­vét igen következetesen építette, egy-egy témában egész varáció- sorozatot hozott létre. A siker is , rámosolygott. Már első, 1920- ban rendezett kiállítása nagy fel­tűnést keltett, művésztársai közül sokakra hatottak elképzelései. Egész életében vonzódott a falu világához. 1924-ben véglegesen Zebegényben telepedett le. Halá­láig figyelte, és képein > megörö­kítette a Duna-kanyar ezer arcát, a völgykatlanban meghúzódó kis falu .parasztjainak akkoriban igen küzdelmes, röghöz kötött életét. A művészet erejével emel­te a halhatatlanságba a paraszti , élet mozzanatait. Megindult szívvel, tartózkodó lírával figyel­te a tájat, benne az embert. 1928- ban festett főműve, a Zebegényi temetés vall erről a megindító kapcsolatról, amelyet mis fontos, a harmincas években festett ze­begényi kép követ. Rövid római tartózkodása után palettája meg­színesedett, az okkerek, a lilák, a barnák erősödtek fel sajátos szín­világában. A részletezést mind­inkább elkerülte, a kevéssel so- katmondás, a festőiség előtérbe kerülése, a fényben oldódó, laza színfoltok, magávalragadó, emel­kedett líra és. látomásszerűség jellemzi képeit. A harmincas évek közepétől technikája is meg­változott. Temperával festett, vi­lágos színekkel. 1937-től 1960-ban bekövetkezett haláláig a Képzőművészeti Főis­kola tanáraként egész generá­cióknak volt nagyrabecsült mes­tere. Munkásságáért kétszer kapott Kossuth-díjat, s elnyerte a Kiváló Művész címet. A szeretett Zebegény kis teme­tőjében helyezték örök nyugalom­ba, híven egész életére jellemző, tartózkodó szerénységéhez. Kis háza és műterme ma múzeum, és a magyar művészet rajongóinak zarándokhelye. SZÉPEN MAGYARUL — — SZÉPEN EMBERÜL Mit jelent a sár szó földrajzi neveinkben? Mindnyájan több olyan földraj­zi nevet ismerünk, amelyikben a sár szó vagy előtagként, vagy utótagként, vagy pedig tovább­képzett formájában előfordul. Például város- és falunevekben: Soroksár, Abasár; Sárvár, Sár- szentmihály, Sárhida, illetőleg Sárospatak, Sárosd; tájegység­megnevezésekben: Sárköz, Nagy- és Kis-Sárrét, továbbá itt említ­hetjük meg a régi Magyarország északi részén elterülő, ma Szlo­vákiához tartozó Sáros várme­gyét (a székhelye Eperjes volt); végül pedig fölyónév is alakult említett szavunkkal: a Sárvíz. Vajon mit jelent ezekben a sár szó? Azt, amit ma legjobban is­merünk, és amit értelmező szótá­runk így ír körül: víztől lággyá, híggá, ragadóssá vált, főleg eső­től feláztatott föld, talaj? Erre a kérdésre határozott nemmel vá­laszolhatunk. Valójában több típust kell el­különítenünk. Az elsőben — ezek­nek a száma a legnagyobb — az .ótörök származású sár szónak az eredeti jelentése maradt fenn: mocsár, vizenyős terület. Sorok­sár nevének a kialakulásáról pél­dául ezt írja a Földrajzi nevek etimológiai szótára: „A ’szöglet’ jelentésű sark sarok és a ’mocsár’ jelentésű sár összetétele. Erede­tileg a' Csepel-sziget kelet felől határoló Duna-ág mellékén le­vő mocsárra vagy. a felső hajlás mentén húzódó és keletre is ki­nyúló mocsárterületre vonatkoz­hatott, amelyet délkeletről a Gyáli-patak is táplálhatott. A mocsárnak a Dunára hajló szög­letében, sarkában település kelet­kezett, s fekvése alapján a So­roksár nevet kapta.” A ’mocsár’ jelentésű sár szó található még a felsoroltak közül a következő ne­vekben: Sárvár, Sárospatak, Sá­rosd, Nagy- és Kis-Sárrét, Sáros (volt vármegyenév). Ehhez közel áll a szónak „mozgásban levő vagy folyós mocsár, mocsaras fo­lyó’ értelme, amely a részben csa­tornázott mezőföldi vízfolyás, a Sárvíz nevében van meg. A Sár­víz mellékére utal továbbá a Sár­köz és Sárszentmihály neve, va­lamint még jó néhány fel nem sorolt falunév. Más típust képvisel Abasár és Sárhida helynevünk. Ezekben ugyanis a ’sárga, szőke’ jelentésű sár személynév alakult helynév­vé, pontosabban a helynév részé­vé. A Zala megyei Sárhida neve tehát — a Földrajzi nevek etimo­lógiai. szótára szerint — valószí­nűleg egy Sár nevű személy bir­tokán épült Válioka-hídra utal. Dr. Szathmári István KÖNYVESPOLC: seLi a Móra Kiadónál meg I Mondd csak, apu! jelent, öt éven felülieknek ajánlott kötet, amely a harmonikus családi nevelésben az apukáknak igyekszik segíteni néhány pedagógiai kérdésben. Az antológia apa és gyermeke kapcsolatának elmélyítését, ér­zelmi közeledését, kívánja 'szol­gálni a szépirodalom nemes esz­közeivel : mesékkel, versekkel, elbeszélésekkel, történetekkel. Vajda.Aurél, 3,.kötet szerkesz­tője József üAtMlátnádézi^ elősza­vában: „Apám. szátjábáljszépiVolt az igaz.” De hivatkozhatnánk Ady Endrére is, aki az erős, dol­gozó, küzdő apát hatalmasabb­nak láttatja a királyinál is a Proletár fiú versében. A kisgyermek apja iránti ra­jongásai, feltétlen odaadása ter­mészetes pszichológiai jelenség, hiszen legszűkebb környezeté­ben, a családban számára apu­ka a férfias erények példaképe, az erő, a bátorság, az okosság, a nehéz munka képviselője, a' nagyság és tökéletesség szimbó­luma. Erre a sajátos gyermeki szem­léletmódra építve remekművek sorozatából állt össze a kötet, mely az édesapákat próbálja el­igazítani abban, hogy mikor, mit válaszoljanak a világ dolgai iránt érdeklődő kisgyermekek számtalan „miért?”-jére. S apu­ka akár élőszóval, akár felolva­sással tolmácsol egy-egy szemel­vényt gyermekének, mindenkép­pen erősödik kettejük bensősé­ges. meghitt összetartozása. Ám a szerkesztő majdhogy­nem teljességre törekvése követ­keztében néhány igénytelenebb, művészileg kidolgozatlanabb munka is helyet kapott a gyűjte­ményben. Kevesebb talán több lett volna, ha a közel 100 alkotás számát valamelyest csökkenti, ha a 260 lapos könyv valamivel vékonyabbra sikerül. Kitűnő az Apa, az Apu, te mit dolgozol egész nap?, a Csak jönne már a szombat délután, az Együtt lenni jó című fejezet anyaga, mert a mai életformát tükröző, korszerű tematikát feldol­gozó írásokat gyűjtötte csokor­ba. A nagyszülők és unokák meleg lelki összefonódását pél­dázza a Milyenek a nagyapák? ciklusa. Ebből is kiemelkedik Janikovszky Éva, Tordon Ákos, Lázár Ervin, valamint (Áprily Lajos remek fordításában) Lev Tolsztoj munkája. Valamivel halványabb a Re­pülni tanul a kisveréb, s a Le­ültem hozzá játszani című feje­zet, a felhasznált anyag viszony­lagos gyengesége miatt. - ' Hallatlanul vonzó a műfajok változatossága, s a műalkotások eredetének sokfélesége. A ma­gyar és más népek folklórjától kezdve a klasszikusokon át a modem szerzőkig, a gyermek- irodalom hazai és külföldi jele­séiig szinte mindent és minden­kit felvonultat a kötet. Az ide­gen forrásból származó alkotá­sok kiváló műfordítók átülteté­sében jutottak nyilvánossághoz. S ez a nemzetközi eredetű ka­leidoszkóp magában hordja a tartalom, az eszmeiség kifejezé­sének sokszínűségét is: a sze­gény és gazdag ellentétét, a há­ború szomorú élményét, az em­ber legyőzhetetlenségének sugal­latát, a korszerű technikai vív­mányok. találmányok elterjedé­sét, a jelenkor modem életvi­telének momentumait stb. De egynémely helyen felbuk­kannak a magyar történelem kiemelkedő hősei, követendő példaként állítható eszményké­péi is, pl.: Árpád fejedelem, Hu­nyadi János. Mátyás király, Széchenyi István, Petőfi Sándor stb. A műalkotások poézise, cse­lekménye, eszmeisége, a hősök és szereplők magatartása meg­felelően árnyalt és jellegzetes, nagyon emberi és egyetemesen humánus. Szívesen ajánlom a derűs hu­morú. ízes-zamatos nyelvi for­dulatokkal, sztereotip kifejezé­sekkel is fűszerezett antológiát — felnőtt és gyermek intenzí­vebb érzelmi kapcsolatteremtése megvalósításának érdekében — a szülők és a pedagógusok fi­gyelmébe. Losoncz Mihálvné A sas és a farkas A farkas hétszámra nem evett semmit Búsian lógatta fejét az erdőin, jártában, amihez csak gyomra korgása adott akusztikus ütemet. Igaz, hogy ezenközben itt-ott falt egy kevés salátát, de ez még csak rontotta hangulatát, mert utálta a franciás kosz­tat .,. — Itt az aesopusi lehetőség — villant fel a szeme egy tisztás szélén, midőn meglátott egy nagy madarat a másik oldalon, szájában a szokásos sajttal. Ki fogom tőle csikarni, határozott — de miivel a farkasoknál a lelkiisimeret soha sem volt elha­nyagolható tényező, most is felébredt. — Én nem róka vagyok, hanem farkas. Azért, mert éhezem, még nem lehet átírnli a klasszikusokat. Közelebb érve aizoniban látta, hogy nem holló, hanem sas a szóban forgó. Tehát súlycsoport-különbség nincs — gondolta, s ezek után mindent a maga útján. Hizelgett — kitátotta — meg. ette. A tanulság vérmérséklet szerint kettő lehet. Az egyik az, hogy lehetünk akármilyen erősek, a gyengeségeink közösek. A másik: ha sáijtról Van szó, mindenképpen többre megy az eszes. H. Z. • Szőnyi István: Zebegényi temetés B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents