Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-17 / 13. szám

1984. Január 11. • PETŐFI NÉPE • I A fűszerpaprika minőségének megóvására A Kalocsa környéki Ag­ráripari Egye­sülés taggazda- ságai az utóbbi időben sokat költöttek a fű­szerpaprika- termesztés és a -feldolgozás korszerűsíté­sére. Műszaki fejlesztésük­nek az volt a legfőbb cél’a, hogy javítsák a nyerstermék­feldolgozás elő­készítésének a feltételeit, ami­nek eredménye végső soron a jobb minőségű termék. Faj szón amelyet Pata József tervezett. Enmek segítségével a fűszerpaprika csumáját úgy tudták eltávolítani, hogy az a termés értékét a legke- 1 vésbé sem csökkentette. Napirenden a szórakoztatás állították munkába a képünkön látható berendezést, Jó vita volt! A szabad idős tevékenységi for­mák folyamatos áttekintésére, a szórakoztatási rendszer kialakí­tásában, illetve formálásában érintett szervek együttműködésé­nek javítására állandó munkabi­zottságot hoz létre az Országos Közművelődési Tanács az év el­ső felében. A Művelődési Minisztérium e témában készült előterjesztése hangsúlyozza: az életmód társa­dalmi méretű átalakulása követ­keztében a hetvenes évektől kezd­ve hazánkban számottevően meg­élénkült a kereslet a szórakoz­tató jellegű kulturális termékek és szolgáltatások iránt, ám to­vábbra is szegényes maradt a választék. A szabad idő kitöltésében a könnyűzene különféle fajtái vi­szik a prímet. A legutóbbi ada­tok szerint a Hanglemezgyártó Vállalat 1982-ben mintegy hét és fél millió saját készítésű, ebből ötmillió hétszázezer szórakoztató­zenei hanglemezt hozott forga­lomba. Az Országos Rendező Iro­da ugyanabban az évben 7141 koncertet, műsoros előadást, az alkalmi rendező szervek pedig 8825 zenés programot szerveztek. A vendéglátók 21 ezer táncmu­latságnak adtak helyet, ezek fele disco-program volt. Könnyűze­nei szórakoztató iparunk bizony­talan értékrend alapján működik, befolyásolását, irányítását — a hanglemezgyártás, a rádió és a tV műsorai kivételével — átgon­dolatlanság, következetlenség jel­lemzi — húzza alá az előterjesz­tés. A műsoros rendezvényeken tartalmas szórakoztatást nyújta­nának az amatőr művészeti cso­portok, de ma is gond, hogy ezek a lehetőségek szemléleti, szerve­zeti, gazdasági okok miatt nagy­részt kihasználatlanok maradnak. Az utóbbi 10—12 esztendőben jelentősen nőtt a szórakoztató filmek látogatottsága. Sajnos, a szocialista országok filmkínála­tából — így a magyar filmgyár­tásból is — hosszú idő óta hiá­nyoznak ezek az alkotások. A szórakoztatás szabályozására, ösztönzésére az elmúlt években több határozat, intézkedés szüle­tett, ám ezek többsége nem hoz­ta meg a várt eredményt. A gon­dokat súlyosbítja, hogy sok cso­port — hakni-brigád, zenekar — felügyelet, illetve irányítás nél­kül tevékenykedik. A tartalmas szórakozás formálása, javítása érdekében mindenekelőtt növelni szükséges a művelődéspolitikai célokkal összhangban álló szóra­koztató termékek és szolgáltatá­sok kínálatát, s bővíteni válasz­tékukat. Fontos a tudományos — különösen a döntéseket előkészí­tő — kutatások gyarapítása, ered­ményeik hasznosítása a szórakoz­tatás irányításában. Az előter­jesztés javasolja a Művelődési Minisztérium, a Televízió és a Rádió együttműködésének javí­tását, a műsoros rendezvények engedélyeztetésének felülvizsgá­lását. Nagy szükség van a szórakozás egészének elméleti, esztétikai tisztázására, ezen belül a törté­neti áttekintésre is, hiszen a szó­rakozási szokások és formák igen sokat változtak. Felmerült az ér­tékrend tisztázásának igénye is. VASÚTI ELŐSZÁLLÍTÁSOK A hét végén nem lassult az ütem Az óv harmadik vasárnapján szinte mindenütt dolgoztak az or­szág teherpályaudvarain. A be­köszöntött hidegebb idő nem csökkentette a vasúti előszállítá­sok ütemét, a több tízezer tonná­nyi áru időben elindult a feladók­tól a megrendelőkig vezető út­ján. A dél-dunántúli teherpályaud­varokról több mint"félezer vasúti vagonban, összesen 18 ezer tonna árut szállítottak vasárnap rendel­tetési helyére. A Duna alacsony vízszimtje miatt — amely válto­zatlanul korlátozza a folyami szállítás lehetőségeit — a szoká­sosnál több megrendelést kapott a MÁV pécsi igazgatósága. A dél­nyugati országrész vasutasai az év első két hetében 20 ezer ton­nával teljesítették túl időarányos szállítási tervüket. A MÁV miskolci igazgatóságá­nak területén is élénk volt a te­herforgalom. Az időjárás a sze­relvények indításában, s a rako­dásban' sem okozott gondot. A berentei szénosztályozóról me­netrend szerint indultak a vago­nok az ország különböző vidé­keire. A debreceni vasúti igazgatóság területén több mint 200 kocsi telt meg továbbítandó áruval-, ám csaknem ugyanennyi vagon hiába vesztegelt a pályaudvarokon. Az ok: a hétvégi szállítást ezen a vasárnapon is kevesebben vették igénybe a kívánatosnál. A szegedi MÁV-igazgatóság te­rületéhez tartozó Dél-Aliföldön a fagyveszélynek kitett sóder he­lyett főként zúzott követ és mű­trágyát szállítottak a vállalatok. Szentesre, Orosházára és Békés­csabára útépítkezésekhez vittek zúzott követ a vagonok, a Mart­fűi Növényolajipari Vállalattól pedig napraforgódarával rakott szerelvények indultak útnak. A szegedi vasutasok a hétvégén mintegy 1300 vagon ki- és bera­kását, illetve szállítását végezték el. Eddig egyébként 13 fuvaroz­tató céggel több mint 800 ezer tonna áru előszállítására kötöttek szerződést. A z Országgyűlés decem­beri ülésszaka óta tud­juk, hogyan fogjuk leg­közelebb választani a 'képvise­lőket és a tanácstagokat. Ha­zánk törvényhozó testületé ugyanis ekkor fb gadta el az új választójogi törvényt. Ám, hogy a törvényjavaslat még­sem hatott az újdonság erejé­vel, abból a nagy társadalmi vitából következett, amely el­fogadása előtt töviről hegyire megvizsgálta a demokráciánk fejlesztését szolgáló javaslato­kat. A Hazafias Népfront 1300 vitát tartott, amelyen a lakos­ság részéről mintegy 2 ezer javaslóit hangzott el a tör­vényjavaslathoz, s ezeknek jó­részét hasznosítani is tudták a törvényalkotók. Lakossági javaslatok A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsában részletesen is számba vehették, hogyan érvényesült a társadalmi vitá­ban részt vevők véleménye új választójogi törvényünkben. Mindenekelőtt a többesjelölés gyakorlatával kapcsolatos ja­vaslatok kaptak helyet a tör­vényben, így az, hogy a jelöl­tek jobb megismerése, az ő felkészülésük érdekében a tör­vény nem 60, hanem 90 napot határoz meg a választások elő­készítésére. A lakosság kéré­sére a törvény is arra ösztön­zi a jelölteket, hogy alapos közvéleménykutatás után rész­letes munkaprogrammal állja­nak ki választóik elé. A tár­sadalmi vitában körvonalazó­dott, hogy a képviselőket, ta­nácstagokat a lakosság jelö­lése alapján indítsák a válasz­tásokon, és hogy a jelölőgyű­léseken a körzet üzemi kollek­tívái csupán képviseltessék magukat. A javaslatok tükrözték, a közvélemény egyetért a köte­lező többesjelöléssel, de az­zal is tisztában van, hogy az újítás megnöveli a választási munka jelentőségét. E véle­ményeket továbbítva, a nép­front javasolta, hogy az ala­posabb kiválasztási lehetősé­gek érdekében a% eddigieknél több jelölőgyűlést szervezze­nek. Ezt a törvény kötelező­vé is tette. A többesjelöléssel összefüggő változtatás, hogy a szavazatok egynegyedét elért jelöltek pótképviselők, pótta­nácstagok lesznek. A vitákon sokat beszéltek róluk, leendő megbecsülésükről, hiszen ők is élvezik a lakosság bizalmát. Ebhői indult ki a törvény, amely nem zárja ki a pótkép­viselők, póttanácstagok köz­életi aktivizálását. Nem lenne teljes a kép, ha elhallgatnánk, voltak, akik a pófcképviselőség élten szóltak, mondván, a pót­képviselő a szavazatok mind­össze egynegyedével — koop- tálás útján — bekerülhet az Országházba. Ez pedig igaz­ságtalan azokkal szemben, akiknek e megtiszteltetésért el kellett nyerniük a szavazatok •többségét. Ez bizony fogas kérdés, de végül is a népfront szervei úgy találták, a képvi­selők egy ciklusban történő cserélődése ritka, ezért a pót- képviselők kooptálására csak elenyésző esetben kerülhet sor, emiatt kár lenne lemondani a pótképviselöség bevezetéséről. Fegyelmezettség és öntudat A társadalmi vitában he­lyeselték úgyszintén az orszá­gos lista alkalmazását a leg­inkább 'köztiszteletben álló politikusok, közéleti személyi­ségek jelölésére. Volt, aki azt javasolta, hogy az országos listára is két jelöltet vegye­nek fel, hogy tegyen mód kooptálásra. Érdekes javaslat volt ez is, mégis a törvény szövegezői úgy találták, erre nincs szükség. Sok szó esett a választójogi törvény keveseket érintő újí­tásairól, így például javasol­ták, hogy bár a betegek, ágy­hoz kötött emberek nem tud­nak részt venni érdemben a jelölőmumkában, adhassák le szavazatukat mozgóurnába a népfront jelöltjeire. Nem kell elhallgatni, a szesztilalom mel­lőzését is sokan helyeselték: a választópolgárok ' '' f egy elnie - zettsége és öntudata a biztosí­téka annak, hogy e megkötés nélkül is méltó társadalmi esemény lesz a választás. Igen sokan töprengtek el azon, hogy a törvényjavaslat a választás­ból nem kizárhatóknak minő­'mmrmm sítette az előzetes letartózta­tásban lévő személyeiket és a rendőri felügyelet alatt álló­kat. Meg. kell hagyni, a társa­dalmi vitákban felszólalók többsége azt ajánlotta, ne le­gyenek választhatók és ne vá­laszthassanak. A törvényalko­tók e javaslatoknak nem sze­reztek érvényt, mégpedig azért, hogy ne sértsenek meg egy másik törvényt, amely ki­mondja, csak a bíróság álla­píthat meg bűnösséget, az elő­zetes letartóztatásban lévő az ítélet meghozataláig nem te­kinthető vétkesnek. Mint ilyen — együtt a rendőri felügyelet alatt állóval — nem fosztható meg állampolgári jogaitól. Más kérdés — tartják ma —, hogy az ilyen személyek egy része akadályoztatása miatt nem tud majd részt venni a választásokon, különösen azok, akiket súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatt tartanak fogva. A helyben lakók közül válasszák A társadalmi viták o taná­csok munkáját érintő új jog­szabályoknak is nagy figyel­met szenteltek. így helyesel­ték, hogy a hatékonyabb dön­téshozatal érdekében csökkent­sék a tanácstagok számát. Ugyancsak a társadalmi vi­tákban kristályosodott ki az a döntés, hogy a megyei, a fő­városi tanácstagok kétharma­da a helyi, kerületi tanácsta­gokból álljon, hogy a községi, kerületi tanácstagokat a hely­ben lakók közül válasszák ki, s végül: a tanács titkosan vá­lassza meg tisztségviselőit. Mindez bizonyítja: az első nagyszabású társadalmi esz­mecsere jól vizsgázott, nem­csak felkeltette az érdeklődést az új válasiztójogi törvény iránt, hanem, gazdagította is azt. A Hazafias Népfront ak­tivistái nem kis munkát vé­geztek a közvélemény mozgó­sításával, elismerést érdemel­nek a nemcsak jó, de hasznos vita lefolytatásáért. Komornik Ferenc A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Papírtehenek Nemcsak | mezőgazdasági gi foglalkozá­sú emberek kö j rében isment az a tény, hoigy^^_HH_ az állam jelentős összegekkel ser-' kent! és támogatja azokat, akik állatok tartására, hizlalására, ne­velésére vállalkoznak, szerződés­ben kötelezettséget vállalnak ar.J ra, hogy bizonyos súlyban leadják azokat! A támogatás hatására va­lóiban fellendült az állattartás, egyre többen élnek a lehetőség­gel, s becsületesen eleget is tesz­nek a szerződésben vállalt köte­lezettségéknek. Régen nem kérdés, hogy meg­éri-e a fáradság, van-e valami­féle hasznuk azoknak, akik ez­zel foglalkoznak. Számtalan pél­dát lehetn'e említeni annak bizo­nyítására, hogy megéri. Igaz, sok munkai méghozzá pontos és szakszerű munka szükséges az ál­latokhoz,' türelemre is szükség van a hajnali felkelésektől egé­szen a késői etetésekig. Mégis igen sokan vállalkoznak erre, hi­szen. — amint említettük és amint az köztudott is — komoly össze­geket kapnak, amikor a szerző­désnek megfelelően leadják f jó­szágokat. Üjra és újra hangsú­lyozni kell, hogy az állattartók- ' n:ak több mint kilencven száza­léka tisztességgel, szorgalommal! és becsülettel tesz eleget annak, amire vállalkozott. Sájnos, azonban itt .is — mint az élet minden területén — van­nak, aikik a '„könnyebb” megol­dásokat keresik, akik csalnak, sikikasataniak, hamisítanak, hogy munka és fáradság nélkül jussa­nak a nem' egyszer százezreket is kitevő jövedelemhez. Termé­szetesen ez afél ügye'ktinsmnm,s:n szelesen az efféle ügyek sem ma­radnak homályban, s előibb-utóbb' fény derül a manipulációkra. Em­lékeztetünk itt lapunk 1933; de^ cember 29-én- megjelent számá­ban. az ugyancsak A tárgyalóte­reimből című rovatban ismerte­tett Fejes, László-és társai általi, elkövetett „ügyeskedésekre”. Már abban az ügyben is mutatkoztak olyan jelek, amelyek arra utal­tak, hogy bizony néhány helyen nem erős oldal az ellenőrzés. Mert gyakoribb odafigyeléssel, a pénz­ügyi és egyéb szabályok betartá­sával elkerülhető lett volna a te­temes kár. Ez sajnos, más gazdaságokra, termelőszövetkezetekre is vonat­kozik. Elsősorban persze azokra, ahol megelégszenek a papírral, a náluk üzletet kereső emberek „becsületszavával”, s nem nézik meg, kiivei és miiben állapodnak meg százezer forintos nagyságú tételekben. Az effajta nagyvona­lúságot azután kihasználják a te­repen már gyakorlatijai bíró — nem egyszer büntetett előéletű — ügyeskedők, s a gazdaságnál csak akkor kapnak észbe, amikor kiderül,, hogy se pénz. se posztó. Talán némileg hosszúra sike­rült ez a bevezető, de úgy érez­tük, szükséges élmondani fnind_ ezt, mielőtt konkrét esetet emlí­tenénk. . mielőtt ismertetnénk mindazt, amit Bartal Imre (,La- josmizse, Közös 103. szám alatti lakos) zongorázott végig. Baríal is azok közé tartozik, akiket a köznyelv dörzsölt embernek ne­vez — a szó elmarasztaló értel­mében. S hogy ez az elmaraszta­lás nem csupán képletes, azt bi­zonyítja, hogy az illető 1932-ben 'kétszer állt bíróság előtt, mind­két alkalommal sikkasztás miatt, s mindkétszer felfüggesztett sza­badságvesztésre ítélték. Először 1982 januárjában hat hónapot ka­pott,— két évre felfüggesztve a végrehajtást, másodszor pedig' 1982 májusában egy évet szabott ki rá a. bíróság, s ezt már három éVre függesztették fel. Egyik- próbaidő sem telt el eredményesen, mert Bartal Imrét 1984. január 4-én Ismét elítélte a bíróság csalás és más bűncselek­mények . miatt. Most két év és két hónapi fogházat kapott hal­mazati büntetésként, s további két övre eltiltották a közügyek­től. Az Ítélet még nem jogerős; mert az ügyészség súlyosbításért jelenített be fellebbezést. Mit csinált Bartal Imre? Ügyes­kedett! Ehhez azonban, meg kel­lett találnia a lehetőségeket, és sajnos, meg is találta. Majdnem két évvel ezelőtt, 1981 februárjá­ban adásvételi szerződést kötött a kunpeszéri Parasztbecsület Ter­melőszövetkezettél 25 darab te­hén és azok borjainak megvásár­lására. A szerződés szerint Bar­tal 1981. március 31-ig kifizeti a teljes vételárat, amely időpont előtt megtörténik az állatok mér. leg elése,, s azzal egyidciben 25 ezer forint foglalót fizet ki. S itt jött a csel: a szerződés megkötésekor Bartal kérte, hogy a tehenek ál- latkísérő lapját (a passzust) ad­ják át néki. Talán ö is meglepődött, ami­kor kérését teljesítették. Tulaj­doniképpen erre volt csak szü'ksé. ge, hiszen egyáltalán nem rendel­kezett annyi pénzzel, hogy a te­heneket megvegye, de ez nem is állt szándékában. Neki csak „pa­pírtehenek” kellettek. Sőt, Bar­tal a termelőszövetkezetben (saj. nos, ismeretlen módon) még olyan igazoláshoz js hozzájutott, amely szerint a tulajdonát képező tehe­nek megellettek. így tehát nem­csak papírtehene, de papírborjú­ja is volt. Miért volt szüksége ezekre a papírokra? Mielőtt felhasználhat­ta volna azokat, bement a lajcs- mizsei tanácshoz, s ott — a tíz­től kapott igazolás alapján — a tehenek állátkisérő lapjaira fel­vezettette a „szaporulatot”, a bor­júkat. s ezek tulajdonosaként ön­magát tüntette fel. Ezután tehén­tartási megállapodást állított ki annak érdekében, hogy megkapja ..az állami támogatást. A tehéntar­tási megállapodásbain arra vál­lalt kötelezettséget, hogy az első ellésü. vemhes üszőkét négy, évig gazdaságában neveli, s ezért az első tehén után 10 ezer, a továb­bi huszonnégy tehén után pedig darabonként 24 ezer forint álla­mi támogatásra tartott igényt, vagyis összen 588 ezer forintot akart felvenni. A tehéntartási megállapodást igazoltatta az állatorvossal, majd a helyi tanács sz'akigaizgatási szervével, s továbbították a tá­mogatás megadására jogosult Bács-Kiskun megyei Takarmá­nyozási és Állattenyésztési Fel­ügyelőséghez. Néhány nap múlva meglepetés érte Bartal Imrét: kérését elutasították. A felügye­lőség ugyanis nem volt rest, és kiment a helyszínre, ahol nem volt nehéz megállapítani, hogy egy daralb tehénnél és egyetlen üszővel sem rendelkezik. A munka nélküli iövedelem- szerzés tehát ez esetben, nem si­került. Bartal Imre azonban nem adta fel. Az elutasítást követő néhány nap múlva megjelent a daibasi Fehér Akác Termelőszö­vetkezetnél. s felajánlott 13 da- naib üszőt megvételre úgy, hogy azokat 6 1982 júliusáig neveli és meghizlaija. Mondanunk sem keik hogy ezek is ..papír üszők” vol­tak azok közül, amelyekről neki ál'Latkísérő lapokat állítottak ki a tanácsnál. Az igazolást persze ko­molyan vették a dlaibasi tsz-bfen és megkötötték a szerződést Bar_ tallal. E szerződés alapján a ter­melőszövetkezet 52 ezer forint felvásárlási előleget és 58 ezer 500 forint hizlalási előleget utalt ki az általa ismeretlen lajosmizsei embernek. Az összeget — 110 ezer 500 forintot — Bartal fel is vette, majd saját céljaira költötte. Ter­mészetesen nem teljesítette a szerződésben vállaltakat, mert nemhogy üszője, de szándéka sem volt erre. A termelőszövetkezet kárának megtérítése végett bírósághoz fordult, vagyis fut a pénzé után. Kétséges, hogy megkapja-e vala­ha. Bartal Imre ugyanis jelenleg kórházban van, egészségi állapo­ta miatt munkaképtelen. A pa- pirteheneket pedig hiába koboz­zák el tőle... G. S. Üj lapot köszöntünk, amelynek mutatványpéldá­nya már hetekkel ezelőtt odakerült a gazdasági szak­emberek asztalára. Az Ener­gia című folyóirat negyed­évenként jelenik meg, s nemcsak a termelő vállala­tok gazdasági, műszaki veze­tőinek akar szakszerű tájé­koztatással szolgálni, hanem az intézményeknek, a kom­munális fogyasztóknak is. A lapban teret adnak az energetikai kutatás és fej­lesztés külföldi eseményei­ről, a gyakorlati alkalmazás­ról és a hazai hasznosítás reális lehetőségeiről szóló hí­reknek is. Számítanak a gon­dolkodó emberek támogatá­sára, várják hasznos ötletei­ket, írásaikat. A lap felelős szerkesztője, dr. Varga Ist­ván, a szerkesztőség Buda­pesten a Lenin körút 9—11. szám alatt található. Értesítjük tisztelt ügyfeleinket, hogy a Pestvidéki Gépgyár által gyártott összes típusú olaj- és gázégők, hőlégfúvó berendezések és ezek alkatrészeinek értékesítését — a vásárlók jobb, gyorsabb és egyszerűbb kiszolgálása érdekében — 1984. január l-től társaságunk végzi. Megrendeléseiket tehát a jövőben az alábbi címről elégítjük ki: TAT Tüzeléstechnikai Berendezés- és Alkatrészellátó Társaság, 1135 Budapest, Reitter Ferenc u. 17. Telex: 22-5285 — Telefon: 200-914

Next

/
Thumbnails
Contents