Petőfi Népe, 1984. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-15 / 12. szám

1984. Január 15. • PETŐFI NÉPE • S Pártnapok Bács-Kiskun megyében 1984. január 17-től február 26-ig VASÁRNAPI RIPORT Nagy családok ’84: T óthék Addig boldog az ember, amíg fiatalnak ér­zi magát. Nagyapa, nagymama, papa, édesanya, uno­ka friss, derűs életteli összetartó közös­ségben. A jó család boldogít. Tóthék elégedettek, életigenlők. Papp Istvánék (a feleség született Tóth Ilona) kecskeméti lakásán beszélgetők. Hat testvér és tucatnyi unoka jött el a megbeszélt találkozóra. Régen éreztem olyan jól magam, mint kö­rükben. Kint szürke felhők kódorogtak, bent szár­nyas öröm színesítette, ragyogtatta az ar­cokat. örültek egymásnak. • Tamás, Tibor, Béla, Margit, Andor, Ili. (Méhesl Éra (elvétele) Zászlós ünnep Csak azt sajnálták, hogy hiába vártak a szentbékkállai Tóth- napokra. Könnyen megtalálhat­tam volna őket a Tapolca mellet­ti falucskában. Három szomszé­dos parasztházon nemzetiszín zászló tudatta: augusztus közepén a hagyományaik szerint összejött a Tóth család. Három testvér vet­te meg nyaralónak a hangulatos épületeket. Ügy örvendeznek egy­másnak a városi unokák, mint hajdan a testvér-szülők. Egy meg­határozott szombat reggelen autó­ba ülnek, vonatra szállnak a pes­ti, a nagykőrösi, a tiszakécskei, a kecskeméti, a pápai rokonok, ha­talmas kondérban fő a bogrács- gulyás, kattognak a fényképező­gépek, focilabdák pattognak az udvarokon, szép népdalokat éne­kelnek az asszonyok, megtár­gyalják a világ sorát a férfiak. Sajnálom, hogy nem mehettem. Mert a Tóth-napok és hasonlók több össznépi energiát termelnek, hasznosabbak kiüresedett cere­móniáknál, strigula- azaz látszat- intézkedéseknél. Névsorolvasás A kis szobába parancsolják a gyerekéket!.' A ‘családi anyakönyv képzeletbeli föllapozásával kezd­jük az interjút. Még a múlt század legvégén született egy devecseri kőműves Géza nevű fia. Két évvel később, 1901-foen látta meg a napvilágot Hercz pápai órásmesteréknél Margitka. A dunántúli kisváros tanítóképzőjében összeismerked­tek, megszerették egymást, ösz- szeházasodtak. Az állástalanság sodorta az ifjú férjet és asszo­nyát Kecskemétre. A huszonkét esztendős tanító és felesége a rendőrfalusi iskolában kapott munkát, szerény lakást. Az első gyerek az Andris I. Valamilyen betegség vitte el. Géta sincs már az élők sorában. Lapunkban is megemlékeztünk a tiszakécskei diákotthon, szakmai körökben or­szágosan is elismert, bábcsoport­ja révén külföldön is tisztelt böl­csészdoktor-vezetőjének haláláról. Négy gyereket neveltek föd, az ötödik korai távozását sohase he­verték ki. A házigazda Papp Istvánné is pedagógus, maga is hosszú ideig tanított a Rendőrfa­luban. Két gyereke közül Pista, a Szegedi József Attila Tudo­mányegyetem adjunktusa a mi­nap tartott előadást az Erdei Fe­renc Művelődési Központban. La­ci: a naigy fájdalom. Diákként a leventékkel elhajtották nyugatra. Kőszeg mellett végzett vele egy akna. Andor, a Vetőmagtermel­tető és -Ellátó Vállalat dolgozó­ja két gyereket taníttatott. Rok­kant-nyugdíjas Tibor, a Magyar —Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezet volt főkönyvelője, két utód édesapja. A hetényegyházi termelőszövetkezet elnöke a há­romgyermekes Béla. Margit, egy csaknem százfős budapesti tan­testületet irányít és egyedül ne­veli főiskolás fiát és lányát. Ta­mást — éppen két évtizeddel fiatalabb a néhai Gézánál — két­diplomás mérnököt, a Szövetkeze­ti Tervező Iroda osztályvezetőjét 3 lány várja esténként haza. Szegények? Gazdagok? A szerencse fiai, irigykedett egyik ismerősük. Kegyes lett volna hozzájuk a sors? Igen is, nem is. A szülők üres kézzel jöttek Kecskemétre. A gazdasági világválság nyo­morúságában két állást vállalj az apa a napi betevő falatért. Máig sem felejtik a gőzölgő puliszka jó ízét, a jóllakató ' prószát. Esztiikbe sem jutott, hogy valami­ről le kell mondaniok, születés- és névnapokon csak kedveskedő fülhúzás és jó szó járt az ünne­pednek, kivéve a mind több gye­rekkel küszködő édesanyát. A Margit-napnál csak a karácsony volt nagyobb öröm. (— Mindig plafonig érő fánk volt — mondja szinte egyszerre a vasútkertre néző lakásban, 1984 elején hat felnőtt. — Megírtuk előre, ki mit sze­retne, majdnem mindig megkap­tuk.) Az Qncsa-telepiek szemében gazdagok voltak. Megriadt a tanító úr, amikor az egyik hadiözvegy mezítlábas kisfia kiszédült a pádból. Két napja nem evett. E naptól kezdve a Tóth szülők megkérdezték harangszókor a távozni készülő délelőttösöktől és gyülekező délutánosoktól: „Ki nem evett ma?”. A jelentkezők kaptak egy tányér meleg ételt és egy karéj kenyeret. (— A téglagyári, a gyufagyári, a vasgyári családokban öt—hat gyereket kellett (volna) rendesen táplálni — tájékoztatott Andor.) A szerencse fiai voltak? Bajok, bántalmak A gyerekszülések után néhány héttel már tanító édesmama ősszel hozzáfogott a tavaszi ru­hák kötéséhez,, tavasszal a téli meleg holmik elkészítéséhez. A második világháború után eldo­bált katonai lábszártekercsekből varrt ruháiért ezreiket adnának ma a butikokban. A nősülő fiúk, a férjhez menő lányok legfeljebb egy—két bőröndnyi stafírungra számíthattak. De valamennyien érettségiztek, képesítőztek, ki szakmát tanult, ki diplomázott. A jó bizonyítványért csak egy simo- gatás volt a díj, ám becsületet ta­nultak valamennyien. Verés? Po­fon? Ugyan. Ha máséhoz nyúlt volna valaki, netán a lányok idő előtt hallgattak volna a szerel­mes udvarlók noszogatására, lett Volna haddelh^add. Munkára, tisztességre nevelőd­tek. A szerencse fiai voltak? Tibort — amikor a laktanyák falán így buzdították a nyolcvan kilométeres menetgyakorlatról a kórházba szállított ifjakat, a ha­von elszállásolt gyakorlatozókat, hogy „inkább egy vödör verejték a gyakorlótéren, • mint egy csepp vér a harctéren” — egész'életére megnyomorító gerincsérülés érte. Szülei csak hosszú hetek múltán, szinte véletlenül tudták meg: gyermekük élet-halál között ver­gődik. Andor egy jugoszláv—ma­gyar focimeccsre motorozva ösz- szeütközött egy teherautóval. Szovjet katonák vitték gyorsan a kórházba. Nekik, meg a nagy tudású orvosoknak köszönhető; itt ülhet köztünk. Mit állt ki a család, amíg végleges jó hírt kö­zölhettek a doktorok. Helyi ér- tetlenek mennyit gyötörték Gé­zát — a szívinfarktusa napján is kellemetlenség érte ... Az otthon menedéke A szerencse fiai voltak? A rendkívüli pedagógiai talen­tum édesanya csak azért nem kapott az ötvenes évek közepén Kossuth-díjat, mert valaki ráírta a javaslatra: idealista világnéze­tű. Pedig akkor már csaknem égy évtizede nem tette be lábát a templomba a vallásosnak ne­velt egykori prepa. Azt mondta: ő nem ismer el olyan gonosz Is­tent, aki értelmetlen halálba kül- 'di gimnazista fiát. A két legki­Még javában tart — sőt az időjárást tekintve mintha csak most kezdődne igazából — a tél, a ruházati- és cipőipar vezetői azonban már javában a tavaszra gondolnak. Készülnek a tavaszi— nyári szezonra, és az üzemek, gyárak többsége már meg is kezd­te a fhelegebb időszakra szánt termékek szállítását a nagyke­reskedelem raktáraiba. Az ex­porttervek teljesítése ezekben az ágazatokban is előtérben álló feladat, ám a belföldi fogyasztás színvonalának megőrzése, a meg­felelő áruválaszték kínálata ugyanakkor továbbra is alapvető cél maradt. Továbbra is lesz ele­gendő Alföldi cipő, amely kíná­latát a kecskeméti Alföldi Cipő­gyárban tovább kívánják bővíte­ni. Az idén a fekete és a szürke szín lesz a divat, de a főként fiatalok körében kedvelt nyers bőr színű mokasszinokból is ele­gendőt szállítanak majd. Újdon­ság lesz az úgynevezett AJEX- cipő, amelyet az Alföldi papucs­ból alakítottak át zárt lábbelivé. A tavaszra szánt ruházati cik­kek kínálatában számottevően bővül majd a szabadidőruhák mennyisége és választéka. A Hód­mezővásárhelyi Divat Kötöttáru­sebbet még egyetemen taníttató idősebb özvegy Tóth Gézánét könyörtelenül nyugdíjba küldte a bürokrácia. Lászlófalvára bu- szozott ki hatvanegynéhány éve­sen, hogy Margit és Tomi is megkaphassa mindazt, amit a többiek. Gerincroppantó csapások pró­bálták meg újra és újra Tóthék erejét. Mindig föltartották a fe­jüket, egy pillanatra sem adták föl, mert számíthattak egymásra a bajban. Hónapokig a főváros­ban szűkösködő tanárnőnél la­kott a sógorasszony, amíg férjét a kórházban ápolták. Menedéket találtak egymásnál, ha egyik-má­sik házassága fölbomlott. Vigasz­talták a 15 évi eredményes mű­ködés után a téesz-elnökségből kirepített — később gyakorlati­lag rehabilitált — téesz-elnököt a méltánytalanság elviselésében. Tízszer ennyi bajt is elviseltek volta. A mérnök úr, az igazgató kartársnő, az elnök elvtárs, a nyomdász szaki, a főkönyvelő kolléga, a tervező odahaza ma is Dagi, Madárka, Biki... Ha nem úgy viselkedik, ahogy ez a csa­ládban illő, úgy megkapja a töb­biektől a magáét, mint pendelyes korában. Ertetlenek A vélt rákkal birkózó édes­anyától, akkor már sokszoros nagymamától jóindulatúan kér­dezte valaki: — Nem lett volna elég keve­sebb gyerek? Könnyebben élne. Így válaszolt az asszony: — Melyikről mondtunk volna le? A talpraesett Béláról, a szor­galmas Gézáról, a nevelőnek szü­letett Margitról, a házias Iliről, a bűbájos Laciról? Nem tudnám elképzelni életünket a ragaszkodó Andor, a nagy lelkierejű Tibor, a mindig legkedvesebb legkisebb Tamás nélkül. Az unokákról nem is beszélve. A hibáikkal együtt szerettem őket. Sajnálom, akik ezt nem értik a mai szerzős vi­lágban. Mindegyikkel többr gaz­dagabb lett a világ. — Fenékbe is rúgnám, aki azt akarná, hogy ne legyek — tudat­ta nagy komolyan a többiek ked­veskedése szerint, „a maradék” Tóth Tamás. Ebben maradtunk. Heltai Nándor gyár például e termékcsoportban több újdonságot is szállít. Ilyen a BNV-díjas „Ámoré” fantázia- nevű .termékcsalád, amelyet fő­ként a fiataloknak szánnak: a pamut-polieszter alapanyagú, le­zser szabású férfi, női pólóingek, trikók, szoknyák, nadrágok, tré­ningruhák szabásban, színben és formában összehangoltan készül­nek, így tetszés szerint variál­hatók egymással. Ezekből a ta­vaszi hónapokban mintegy 70 ezer darabot adnak át a keres­kedelemnek. Ugyancsak kényel­mes viseletű denevér ujjas azo­nos stílusú, tehát variálható sza­badidőruhákat készítenek forma­tartó és nedvszívó színes frottír anyagokból. Újdonság, hogy .egyes hurkolt anyagok felületét — kü­lön erre a célra beszerzett gépek­kel—a plüsshöz hasonlóan boly­hossá alakítják. Újdonság lesz a legutóbbi BNV-n díjat nyert zalaegerszegi félig bélelt férfiöltönyök, vala­mint átmeneti- és esőkabátok széles választéka. A Budapesti Finom Kötöttárugyár pedig új sportruházati cikkeket kínál majd, és máris népszerűek a fia­talok körében különböző sportos szabású dzsekijeik. * Január 17, 10 óra: Bajai Vá­rosi Kórház. Előadó: DR. GERI ISTVÁN, a megyei tanács elnök- helyettese. Január 20, 14 óra: Ganz Vil­lamossági Művek hajai _ gyára. Előadó: BORSÓDI GYÖRGY, a szakszervezetek megyei tanácsá­nak vezető titkára. Január 24,14 óra: Baja, Finom­posztó Vállalat. Előadó: PAPP GYÖRGY, a városi pártbizottság első titkára. Január 24, 14.30 óra: az IGV kiskőrösi ©rára. Előadó: SUHAJ- DA ISTVÁN, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője. 16 óra: Mélykút, Lenin Tsz. Előadó: DR. MATOS LÁSZLÓ, a megyei tanács elnökhelyettese. Január 25, 15 óra: Kalocsai Ál­lami Gazdaság. Előadó: KONRÁD ANTAL, a megyei pártbizottság munkatársa. Január 26, 14 óra: Közép-ma­gyarországi Pincegazdaság, Kecs­kemét. Előadó: KÁPLÁR JÓZSEF ■külkereskedelmi miniszterhelyet­tes. 14 óra: Bajai Mezőgazdasági Kombinát. Előadó: DR. PAPÖ- CSI LÁSZLÓ mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. 14 óra: keceli Szülőfürt Szak- szövetkezet. Előadó: DR. VILLÁ­NYI MIKLÓS, mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár. Január 30,15 óra: Kiskőrösi Ál­lami Gazdaság. Előadó: DR. SZA­BÓ FERENC, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium fő­osztályvezetője. 16 óra: Bácsalmás, Városi jogú Nagyközségi Tanács. Előadó: MATKÓ ISTVÁN, a Magyar Hír­lap rovatvezetője. 15 óra: KUNÉP Kiskunhalas. Előadó: DR. TAR JÓZSEF, az Or­szágos Tervhivatal főosztályveze­tője. 16 óra: Homokmégy, Aranyka­lász Tsz. Előadó: FARKAS JÓ­ZSEF, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának titkára. 16 óra: Kecskemét, városi ta­nács. Előadó: TOHAI LÁSZLÖ, a megyei tanács általános elnök- helyettese. Január 31, 14 óra: Kalocsai Asztalosipari Vállalat. Előadó: DR. MIKLÓS ZOLTÁN, a KI- SZÖV elnöke. 15 óra: a Kiskunsági TESZÖV, Kecskemét. Előadó: TÓTH IST­VÁN, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Február 1, 14.15 óra: Villamos­szigetelő- és Műanyaggyár, Kis­kunfélegyháza. Előadó: NÉME­THI GYULA, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának munkatársa. Február 3, 14 óra: Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét. Előadó: GUBCSI LAJOS, a Ma­gyar Ifjúság főszerkesztője. Február 4, 15 óra: Lakitelek, Szikra Tsz. Előadó: HÖVÁTH IG­NÁC, az MSZMP megyei végre­hajtó bizottságának tagja. Február 6, 14 óra: Kerekegy­háza, községi pártház. Előadó: DR. KÖRÖS GÁSPÁR, az MSZMP Kecskeméti városi Bizottságának első titkára. 14 óra: Kiskőrösi ÁFÉSZ. Elő­adó: DR. SZLAMENICZKI IST­VÁN, a SZÖVOSZ elnöke. Február 7, 14 óra: a SZIM kecskeméti gyára. Előadó: RABI BÉLA, ipari minisztériumi állam­titkár. 14 óra: Bácsalmási Állami Gaz­daság. Előadó: GAÁL GYULA, a megyei tanács osztályvezetője. 14 óra: Kunszentmiklós, párt­ház. Előadó: TERBE DEZSŐ; a megyei pártbizottság titkára. 15 óra: Gépipari és Automati­zálási Műszaki Főiskola Kecske­mét. Előadó: KONFÁR SÁNDOR, a TIT megyei titkára. 15 óra: Kecskemét, Törekvés Tsz. Előadó: HEGEDŰS ISTVÁN, a Szakszervezetek Megyei Taná­csának titkára. 15 óra: Kalocsai ÁFÉSZ. Elő­adó: ERDÉLYI IGNÁC, a MÉ­SZÖV elnöke. 16 óra: az SZMT szekháza, Kecskemét. Előadó: ROMANY PÁL, az MSZMP KB tagja, a me­gyei pártbizottság első titkára. Február 8, 14 óra: Baja, Pol­lack Mihály Műszaki Főiskola és Vízgazdálkodási Intézet. Előadó: KOVÁCS ANTAL, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. 14 óra: Kecskemét, OTP. Elő­adó: SZIKSZAI BÉLA, az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal elnök- helyettese. Február 9, 10 óra: Erdei Ferenc Művelődési Központ Kecskemét. Előadó: DR. GAJDÓCSI ISTVÁN, a megyei tanács elnöke. 10 óra: Kecskemét, MEZŐGÉP Vállalat. Előadó: TÓTH BARNA, a Pénzügyminisztérium osztály- vezetője. 15 óra: Kalocsa, művelődési központ. Előadó: DR. PÁLOS GYULA, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. 14 óra: Kalocsa, Műanyagfel­dolgozó Vállalat. Előadó: TÓTH FERENC, a megyei pártbizottság munkatársa. 14.30: Kiskunfélegyháza, Ápri­lis 4. Gépipari Művek. Előadó: TENGERI PÁL, a megyei párt- bizottság osztályvezetője. Február 10‘, 14 óra: Kiskőrös, MEZŐGÉP VÁLLALAT. Előadó: PRINCZ LÁSZLÓ, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának titkára. Február 14, 15 óra: Bácsalmási Ruhagyár. Előadó: SZVORÉNY JÁNOS, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnöke. Február 15, 15 óra: Kecskemét, kertészeti Főiskola. Előadó: GE- RÁ SÁNDOR, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője. 15 óra: Kecskémét, a KSH me­gyei igazgatósága. Előadó: KI­RÁLY LÁSZLÓ, a megyei párt- bizottság munkatársa. Február 16, 16 óra: Kiskőrös, Kisipari Szövetkezet. Előadó: HALÁSZ ISTVÁN, a megyei párt- bizottság munkatársa. 14 óra: Baja, Tanítóképző Fő­iskola. Előadó: KATANICS SÁN­DOR, a megyei pártbizottság tit­kára. 15 óra: Kiskunfélegyháza, vá­rosi tanács. Előadó: HOFFMANN JÓZSEF, az OTP vezérigazgató­helyettese. Február 17, 15 óra: Izsák, párt­ház. Előadó: SZTRAPÁK FE­RENC, a Petőfi Népe főszerkesz­tője. Február 20, 14 óra: Kecskemét, Duna—Tisza-közi Állami Építő­ipari Vállalat. Előadó: HOÓS JÁNOS, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. 16 óra: Kecskemét, Szalvay Mihály Ifjúsági- és Űttörőház. Előadó: GRÁNER GYULA, a KISZ megyei bizottságának első titkára. Február 21, 14 óra: Kunbajai Állami Gazdaság. Előadó: DR. GRÉINER JÓZSEF, a megyei bí­róság elnöke. Február 24, 15 óra: Kecskemét, Petőfi Népe szerkesztősége. Elő­adó: SZAKOLCZAI PÁL, a me­gyei pártbizottság titkára. Február 26, 15 óra: Kiskunfél­egyháza, Húsipari Vállalat. Elő­adó: BERCSÉNYI ZOLTÁN, a KSH megyei igazgatója. A béka ÁUunk a békás szökőkút partján, a legrokonszenvesebb béka mellett. Mind egyforma buzgalommal köpi a vizet, de hát neki ez a legrokonszenve­sebb. — Ez a béka békából van? — Nem, vasból. — Akkor nem ugrik? Nem, a vasbéka nem ugrik. — Mert a talpa oda van ra­gasztva a kőhöz? Akkor rá­ülök. — De fogd a kezem, bele ne potyogj a vízbe. Látod, mi­lyen szépen köpi a vizet? — Mert van neki szájvize. Azt én is kiköpöm. Es fogke­féje nincs a békának? — Nincs. — Mért nincs? Mert az anyukája nem vett neki? Hol a béka anyukája? — Biztos elment sétálni va­lahová a béka apukájával. — És a gyerekeket itthagy­ták? Hány gyerekük van? — Számoljuk meg: egy, ket­tő, három, négy öt. öt béka, ugye?\ — öt. Es több békája nincs a békaanyukának meg a béka­apukának? — Már nincs. Nyolc volt, de már csak öt van. Látod, ott az a három kő üres, ré­gebben azon is békák guggol­tak. — Most hol guggolnak? — Biztos elvitték őket kis­kertbe vagy hétvégi telekre kertitörpének. Egy női hang a hátunk mö­gött: — Hogy egyesek micsoda marhaságokkal etetjk a gye­rekeket! ■ — Miért mérges a néni? — Vagy azért, mert az egyik béka az ő kertjében guggol, vagy azért, mert sajnálja, hogy nem ö lopta el. Szünet, majd: — Én nem lopom el. Szere­tem, ha itt köp. Én is szeretem, tehát egyet­értésben sétálunk tovább. A mérges nénit nem látjuk — lehet, hogy ő is köpött, aztán odébbállt. De az is lehet, hogy jó tippet kapott tőlünk kerti- törpe-ügyben. Tanulság: ne a szökőkútnál neveld a gyereket. Kemény Dezső Tavaszra készül a ruházati ipar * ESZTERGÁLT KEREKEK A kalocsai Asztalos- és Építőipari Szö­vetkezet kü­lönböző búto­rai külföldön és belföldön egyaránt kere­settek. Bel­földre legka­pósabb termé­kük a több típusban gyár­tott francia­ágy, melyből négyezer dara­bot rendelt a kereskedelem. Csonka Sándor NSZK megren­delők részére készülő zsúr- kocsikhoz esz­tergál kereke­ket. f >

Next

/
Thumbnails
Contents